Európai Ifjúsági Portál
Információk és lehetőségek az Európában élő fiatalok számára.

Hogyan előzhető meg a fiatalok radikalizálódása?

HRYO
Az Emberi Jogok Ifjúsági Szervezete (HRYO) által 2017. május 3-án „A fiatalok marginalizálódásának leküzdése” címmel megrendezett konferencián jogi szakértők, politikai döntéshozók és az első vonalban dolgozó gyakorlati szakemberek vitatták meg az erőszakos szélsőségesség útjára lépő európai fiatalok problémáját.

2015 szeptemberében Tamimount Essaidi, a brüsszeli Maison de Quartier St Antoine (MQSA) igazgatója találkozott Saliha Ben Alival, egy édesanyával, akinek 19 éves fia meghalt Szíriában, miután csatlakozott az Iszlám Államhoz. Saliha Ben Ali a Society Against Violent Extremism nevű szervezet alapítója. Szervezete a MQSA-val, valamint a Women Without Borders nevű szervezettel együtt útjára indította az Anyák Iskolája kezdeményezést, melynek célja megérteni és küzdeni az ellen, hogy a fiatalok a szélsőségesség útjára lépjenek. „Számos hívás érkezik hozzánk a gyermekeik jövőjéért aggódó anyáktól – márpedig egy édesanya veszi észre elsőként a gyermekben kialakult keserűséget és elszigeteltséget, így az anyáknak fontos szerepe lehet a korai előrejelzésben és a gyermekek megmentésében”, magyarázza Tamimount. Az Anyák Iskolájában a résztvevők 15 héten át segítséget kapnak a gyermekek környezetének alaposabb megértéséhez, és tanulják az intelligens megelőzés módszereit, valamint azt, hogy miként lehet megerősíteni az érzelmi kapcsolatot a szülők és a gyermekek között.

 

Ez a kezdeményezés jól példázza a konferencia valamennyi felszólalója által osztott gondolatot: a fiatalok marginalizálódásának és erőszakos radikalizálódásának megelőzése ellen folytatott harc elsődleges színtere a helyi környezet.

 

A helyi szintű fellépés egyik meggyőződéses szószólója Bart Somers, a belgiumi Mechelen városának polgármestere, aki 2016-ban elnyerte a Polgármesterek Világdíját. Beszédét két kényelmetlen igazsággal kezdte: „először is közel 4200 európai fiatal csatlakozott az Iszlám Államhoz, és ha a jövőben tovább nő az erőszakos radikalizálódás útjára lépő, az említett terrorista csoporthoz csatlakozó fiatalok száma, az állambiztonsági szolgálatok számára képtelenség lesz valamennyiüket nyomon követni. Másodsorban pedig a deradikalizálódás igen nehéz folyamat, amely sok pénzt és időt igényel, és a siker nem garantált”. Bart Somers éppen ezért a marginalizálódás megelőzését és leküzdését tartja elsődlegesnek.

 

„Nem még több rendőrre vagy újabb törvényekre van szükségünk. A legelső feladat egy inkluzív politika kialakítása helyi szinten: elsőként a saját városunkban kell biztonságot teremteni, nem hagyva, hogy egyes negyedekből kivonuljanak a közszolgáltatások, és a bűnözők váljanak társadalmi példaképpé”, fejtette ki Mechelen polgármestere. Emellett hangsúlyozta, hogy hiába hallani gyakran, hogy multikulturális társadalomban élünk, „sok városban az emberek nem együtt élnek, hanem csak egymás mellett, egymástól elszigetelt monokulturális közösségekben”. Ezért tartja igen fontosnak a vegyes összetételű iskolák, a sportklubok és az ifjúsági közösségek szerepét. Mechelenben a helyi futballcsapat számos eltérő kulturális hátterű fiatalt vonz. Ezek a fiatalok a futballon túl együtt készülnek az iskolai tanórákra is, mert ha az iskolában gyengén szerepelnek, a következő héten nem lehetnek a kezdőcsapatban. A helyi ökölvívó klub, melynek alapítója valamikor drogdílerként volt ismert, a város leghátrányosabb helyzetű fiataljainak igyekszik segíteni. A boxtudás elsajátításának feltétele itt is az, hogy az iskolában jó jegyeket kell szerezniük, és elég egyszer utcai verekedésbe keveredniük, hogy a klub kizárja őket soraiból.

 

Caterina Chinnici, az Európai Parlament gyermekjogokkal foglalkozó közös munkacsoportjának alelnöke szerint „a marginalizálódás és a megkülönböztetés elleni fellépésnek európai szinten első számú prioritássá kell válnia”. A megelőzés, illetve a visszailleszkedés legfőbb útja pedig az oktatás”. Mindez nem új elgondolás – a képviselőnő felidézte, hogy saját édesapja, az olasz maffia által 1983-ban meggyilkolt Rocco Chinnici bíró annak idején „újító szellemnek számított a bűnügyi jogban, mert a bírók között elsőként személyesen találkozott és együtt dolgozott az érintett fiatalokkal, így próbálva megelőzni azok radikalizálódását”.

 

 

 

Adélaide Vanhove a fiatalkorúak igazságszolgáltatásával foglalkozó megfigyelőközpont képviseletében a következőkre figyelmeztetett: „A börtön a lehető legrosszabb hely a problémás fiatalok számára, mert fennáll a veszély, hogy a fogvatartás ideje alatt radikalizálódnak és csatlakoznak szélsőséges mozgalmakhoz”. Megjegyezte, hogy „eddig keveset foglalkoztak azzal a ténnyel, hogy a terroristagyanús vagy állítólagos terrorista személyek között gyermekek, illetve fiatalkorúak is lehetnek. Jelenleg a legtöbb tagállamban nem léteznek a gyermekekre szabott szakpolitikák a terrorizmus elleni küzdelem terén”. Vanhove szerint a „büntető jellegű intézkedések immár nem elegendőek, sőt, egyes esetekben ellenkező hatást érhetnek el”. Ezért egy új, a megelőzésen alapuló stratégia kidolgozását sürgette. Mindezek a megfontolások indították arra a Megfigyelőközpontot, hogy új projektet indítson, melynek elnevezése „A fiatalkori radikalizálódás megelőzése: a fogvatartás alternatíváinak előmozdítása igazságszolgáltatási képzések révén” (2016–2018). E projekt célja a bevált gyakorlatok cseréje a bírók, ügyészek, bírósági tisztviselők, ügyvédek, mediátorok és politikai döntéshozók körében. A résztvevők egy kézikönyvet és egy e-oktatási kurzust állítanak össze, amely segíti majd az igazságszolgáltatásban dolgozókat a börtönben való radikalizálódás kezelésében, valamint a fogvatartás alternatíváinak tanulmányozásában, ideértve a deradikalizálódás közösségi és családi alapú megközelítéseit is.

 

A radikalizálódás meggátolásában az önkéntesség is fontos szerepet játszhat. Az Európai Önkéntes Központ (CEV) igazgatója, Gabriella Civico szerint „a negatív sztereotípiák táplálják a gyűlölet motiválta cselekedeteket, míg az önkéntesség meg tudja törni a sztereotípiákat, és elősegíti a toleranciát és a másság megértését, ezzel megelőzve a szélsőségek iránti vonzódást”. Hangsúlyozta, hogy az önkéntesség közösségteremtő és összetartó erő, amely éppen ott fejti ki tevékenységét, ahol a megelőzési stratégiák érvényesülhetnek. Gabriella Civico ugyanakkor kritikát is megfogalmazott a hagyományos civil társadalommal szemben, amely szerinte „nem vesz részt a radikalizálódás és a szélsőséges ideológiák elleni küzdelemben, egyrészt mert nem rendelkezik a szükséges szaktudással, másrészt pedig mert fél, hogy a társadalom úgy ítélheti meg, hogy túl elnéző a bűnözéssel szemben, és így elveszítheti támogatóit”.

 

Tamimount Essaidi a maga részéről nem kapott külön támogatást az „Anyák Iskolája" projekthez, ám ettől függetlenül már megkezdte a következő, szeptemberi kurzus előkészítését. Kiemelte, hogy a radikalizálódott fiatalok azért csatlakoztak a terrorista csoportokhoz, mert úgy érezték, hogy „ott meghallották a szavukat”. Egyúttal elismerte, hogy a deradikalizálódás éppoly nehéz folyamat, mint kiragadni valakit egy szekta karmaiból. Ugyanakkor lelkesen emlékezett vissza egy 15 éves fiatal esetére, aki Szíriában csatlakozott egy terrorista csoporthoz, ám az általa vezetett csoport családrekonstrukciós erőfeszítéseinek köszönhetően visszatérhetett belgiumi otthonába, és elfordult az erőszakos szélsőségességtől. Felszólalását azzal zárta, hogy „az anya kulcsfontosságú szerepet játszott mindebben, de hasonlóképpen fontos volt a helyi hatóságok szerepe is, amelyek adtak a fiúnak egy második esélyt. Az említett fiatal ma elsőéves orvostanhallgató.”