Szolgáltatások

Frissítve 05/2011

A letelepedés szabadsága és a szolgáltatásnyújtás szabadsága az Európai Unió két olyan központi elve, mely fontos szerepet játszik a szolgáltatások egységes piacának szabályozásában. Ezen elvek értelmében az EU vállalkozói jogosultak más uniós tagállamokban céget alapítani, illetve ideiglenesen más uniós tagállamokban határokon átívelő szolgáltatást nyújtani – például külföldre költözve, interneten stb., – anélkül, hogy ott telephelyet hoznának létre.

A letelepedés szabadsága (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 49. cikke és az utána következő cikkek) [842 KB]
A szolgáltatásnyújtás szabadsága (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 56. cikke és az utána következő cikkek) [842 KB]
A szolgáltatások belső piacát szabályozó központi elvek
Vállalkozásalapítás – Európai Unió

Szolgáltatási irányelv

Mivel a vállalkozásoknak jelenleg is bonyolult, hosszadalmas és jogi szempontból bizonytalan adminisztrációs eljárásokkal kell szembenézniük, ha más uniós tagállamokban kívánnak szolgáltatásokat igénybe venni vagy nyújtani, az EU uniós jogszabályt fogadott el a szolgáltatásokra vonatkozóan – a szolgáltatási irányelvet –, hogy egyértelműbb és egyszerűbb keretrendszert teremtsen a vállalkozások számára. A szolgáltatási irányelvet a tagállamoknak 2009 végéig teljes mértékben át kellett ültetniük nemzeti jogrendjükbe.

Szolgáltatási irányelv

Az irányelvvel az EU egy sor szabályt vezetett be, hogy egyszerűsítse a szolgáltatási tevékenységet végző cégek létrehozását és a határokon átívelő szolgáltatásnyújtást. A szolgáltatási irányelv a szolgáltatásokat igénybe vevő személyek jogait is védi és erősíti.

Vállalkozásalapítás

Minden uniós tagországnak egyszerűsítenie kellett a szolgáltatási tevékenységekhez kapcsolódó eljárásait és formai követelményeit. Ezenkívül egyablakos ügyfélfogadó rendszert, e-kormányzati portált kellett létrehozniuk, ahol immár a vállalkozások minden szükséges információt beszerezhetnek és minden előírt eljárást online elintézhetnek.

Egyablakos ügyintézési pontok az egyes EU-országokban

Az uniós tagországoknak ezenkívül a felesleges vagy a szolgáltatókra aránytalan terheket rovó engedélyezési rendszereket is fel kellett számolniuk, és el kellett törölniük az állampolgárságon vagy lakóhelyen alapuló diszkriminatív követelményeket. A tagállamoknak a különösen szigorú követelményeket is vissza kellett vonniuk. Különösen szigorúnak minősül például például a „gazdasági igény” felmérésének kötelezettsége (melynek értelmében a vállalkozóknak piackutatással igazolniuk kell a hatóságok számára, hogy van kereslet szolgáltatásaikra).

Határokon átívelő szolgáltatások

A szolgáltatási irányelv rögzíti a szolgáltatásnyújtás szabadságának elvét: az uniós tagországoknak nem szabad hátrányos megkülönböztetést megvalósító, felesleges vagy aránytalan terhet kirovó követelményeket támasztaniuk a külföldi szolgáltatókkal szemben, így például tilos engedély megszerzésére vagy meghatározott infrastruktúra kiépítésére kötelezniük őket.

Bizonyos követelményeket a tagállamok – bizonyos jól meghatározott körülmények fennállása esetén – továbbra is előírhatnak, ha erre közrendi, közbiztonsági, egészségügyi vagy környezetvédelmi okból van szükség. Léteznek ezenkívül bizonyos általános eltérések is, azaz a tagállamok néhány tekintetben átmenetileg eltérhetnek a szolgáltatásnyújtás szabadságát biztosító szabályoktól. Ilyen eltérés vonatkozik a dolgozók külföldi kiküldetésére és a szakmai képesítések elismerésére.

A vállalkozások az egyes országok egyablakos ügyfélfogadó központjaiban minden lényeges információt megszerezhetnek azokról az adminisztratív követelményekről, amelyeket továbbra is támaszthatnak a tagállamok, és ugyanott a szükséges alakiságokat is elvégezhetik.

A szolgáltatásokat igénybe vevő személyek jogai

Az irányelv a szolgáltatásokat igénybe vevő személyek jogait is védi és erősíti: a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a fogyasztók és a vállalkozások előzetes engedély kérése nélkül is igénybe vehessék a más tagállamok szolgáltatói által nyújtott szolgáltatásokat, és eközben ne szembesüljenek diszkriminatív követelményekkel állampolgárságuk vagy lakóhelyük miatt.

A tagállami hatóságok kötelesek általános tájékoztatást és segítséget nyújtani a fogyasztói jogokkal és a jogorvoslati lehetőségekkel kapcsolatosan.

Az irányelv hatályába tartozó szolgáltatások

A szolgáltatási irányelv többek között a következő szolgáltatásokra alkalmazandó:

a szabályozott szakmát gyakorló személyek (pl. jogi és pénzügyi tanácsadók, építészek, mérnökök, könyvelők, geodéták) által nyújtott szolgáltatások többsége;
építőipari szolgáltatások;
kézműipari szolgáltatások;
üzletviteli szolgáltatások (pl. irodafenntartás, vállalatvezetési tanácsadás, rendezvényszervezés, adósságbehajtás, reklámszolgáltatások és munkaerő-felvétel);
kereskedelem, beleértve az áruk és szolgáltatások kis- és nagykereskedelmét;
idegenforgalmi szolgáltatások (pl. utazásszervezés);
szabadidős szolgáltatások (pl. sportközpontok és vidámparkok szolgáltatásai);
berendezések felszerelése és karbantartása;
információs szolgáltatások (pl. internetes portálok, hírügynökségi kiadói szolgáltatások, számítógépes programozás);
szállásadási és vendéglátó-ipari szolgáltatások (pl. szállodai, éttermi, étkeztetési szolgáltatások);
oktatási és képzési szolgáltatások;
kölcsönzési szolgáltatások, beleértve az autókölcsönzést és -lízinget is;
ingatlanszolgáltatások;
hitelesítési és vizsgálati szolgáltatások;
háztartási kisegítő szolgáltatások (pl. takarítás, otthoni gyermekgondozás vagy kertészeti szolgáltatás).

A szolgáltatási irányelv nem alkalmazandó a következő szolgáltatásokra:

az EU jogszabályai által szabályozott tevékenységek: pénzügyi, távközlési és közlekedési szolgáltatások;
egészségügyi szolgáltatások, munkaerő-kölcsönző vállalkozások szolgáltatásai, magánbiztonsági szolgáltatások, audiovizuális szolgáltatások, szerencsejáték-szervező tevékenységek, bizonyos szociális szolgáltatások, jogszabály vagy kormány által kinevezett közjegyzők és bírósági végrehajtók szolgáltatásai.

Az irányelv hatályán kívül eső szolgáltatásokra vonatkozó tagállami szabályoknak és rendelkezéseknek minden esetben meg kell felelniük az EU más jogszabályainak, így biztosítaniuk kell a letelepedés és szolgáltatásnyújtás szabadságát, amelyet az EU működéséről szóló szerződés ír elő.

Tekintse meg a témára vonatkozó jogszabályokat is: