Navigation path

Left navigation

Additional tools

Európai Bizottság - Beszéd - [Csak az elhangzott szöveg hiteles]

Michel Barnier főtárgyaló beszéde a Régiók Bizottsága plenáris ülésén az Egyesült Királysággal folytatandó tárgyalások lebonyolításának és előkészítésének feltételeiről

Brüsszel, 2017. március 22.

„Milyen feltételekkel érhető el megállapodás az Egyesült Királysággal folytatandó tárgyalásokon”

Tisztelt Markkula elnök úr!

Üdvözlök minden jelenlévőt!

Tisztelt polgármesterek, a Régiók Bizottságának tagjai!

Nagy örömömre szolgál, hogy ismét itt lehetek, és szeretném megköszönni Önöknek, hogy felkértek arra, ismertessem az előttünk álló nehéz és rendkívüli tárgyalásokat. November óta első alkalommal beszélek nyilvánosan ezekről a kérdésekről. Engedjék meg, hogy először is szolidaritásomnak adjak hangot, ugyanis éppen most értesültünk a Londonban zajló súlyos eseményekről, amelyek áldozatokat követeltek. Most még nem tudom, hogy milyen jellegű eseményről van szó, azonban szeretném kifejezni szolidaritásomat a brit néppel és a hatóságokkal.

Az Európai Unió és az Egyesült Királyság 44 éve résztvevői egy közös projektnek.

  • Együtt építettük fel az egységes piacot úgy, hogy lebontottuk a közöttünk lévő akadályokat, és az áruk, szolgáltatások és emberek szabad mozgását lehetővé tévő közös szabályokat fogadtunk el.
  • Együtt hívtuk életre az európai polgárságot a nemzeti állampolgárság kiegészítőjeként, és erősítettük meg a jogállamiság, a béke és a demokrácia értékeit, amelyek európai identitásunk lényegét alkotják.
  • Együtt támogattuk Európa újraegyesítését a berlini fal leomlását követően. Az Egyesült Királyság ambíciózusan vállalta, hogy gyorsan megnyitja határait és munkaerőpiacát az új tagállamok polgárai előtt. Mi pedig a kohéziós politika finanszírozását vállaltuk – amit az Önök Bizottsága jogosan visel a szívén –, hogy mérsékeljük földrészünk történelmi és területi megosztottságát.

Folytatni fogjuk ezt a közös projektet, de az Egyesült Királyság kívánságának megfelelően, immár a britek nélkül.

A brit nép többségének az Európai Unióból való kilépésre vonatkozó döntése rendkívüli helyzetet teremtett.

Most már tudjuk, hogy az Egyesült Királyság március 29-én értesíti az Európai Tanácsot kilépési szándékáról. Ezzel az értesítéssel hivatalosan kezdetét veszi a kétéves tárgyalási időszak.

 

Az említett értesítés alapján a 27 állam-, illetve kormányfő, valamint Tusk és Juncker elnök munkához lát, hogy néhány héten belül kidolgozzák azokat az iránymutatásokat, amelyeket követnem kell a tárgyalások lebonyolítása során, tiszteletben tartva az Európai Tanács és a Tanács tárgyalási meghatalmazását, valamint az Önöket a mai napon vendégül látó Európai Parlament bizalmát.

A Brexit komoly emberi, gazdasági, pénzügyi, jogi és politikai következményekkel jár majd.

A megállapodás nélküli helyzet azonban még komolyabb következményekkel járna mindenki számára:

  • Több mint négymillió polgár – az EU-ban élő brit állampolgárok és az Egyesült Királyságban élő uniós polgárok – jogait és jövőjét övezné rendkívüli bizonytalanság;
  • Az Egyesült Királyságban ellátási zavarokat okozna az értékláncok megszakadása;
  • A terhet jelentő vámellenőrzések visszaállítása elkerülhetetlenül lassítaná a kereskedelmet, Doverben kígyózó teherautósorok alakulnának ki;
  • Súlyos fennakadások következnének be az Egyesült Királyságból kiinduló és oda érkező légi forgalomban;
  • Felfüggesztenék a nukleáris anyagok forgalmazását az Egyesült Királyság számára, mivel az ország egyik pillanatról a másikra kikerülne az Euratomból.
  • Még hosszan tudnám sorolni a példákat.

Egy ilyen helyzet súlyosan érintené az Egyesült Királyságot: az ország kereskedelmének kétharmadát jelenleg az egységes piac, valamint az Európai Unió és több mint 60 partnerország közötti szabadkereskedelmi megállapodások biztosítják és védelmezik.

Az Unió – a mi Uniónk – szintén megsínylené ezt, még ha a 27 tagállam alkotta egységes piac és szabadkereskedelmi megállapodásaink előnyeit továbbra is élvezhetjük.

Mi nem a megállapodás meghiúsulásával számolunk.

Megállapodásra kívánunk jutni, és annak megkötésével akarunk sikert elérni.

Ez a britekkel közös siker lenne, nem pedig ellenük irányulna.

Ezért a 27 tagállam és munkatársaim nevében kijelenthetem, hogy az a prioritásunk, hogy megállapodásra jussunk az Egyesült Királyság rendezett kilépéséről, és egy új partnerség előkészítéséről.

A mai napon arról kell beszélnünk, hogy milyen feltételekkel érthető el megállapodás.

Az első feltétel a 27 tagállam egysége, ami szorosan kapcsolódik az átláthatósághoz és a nyilvános vitához.

Mióta október 1-jén hivatalba léptem, mind a 27 tagállam kormányával találkoztam.

 

Az elmúlt néhány hét folyamán megkezdtem másodszori látogatásaimat a fővárosokban, hogy ismét felkeressem a kormányokat, valamint találkozzam a nemzeti parlamentekkel, a szakszervezetekkel és a szakmai szövetségekkel.

Ezen időszakban és a tárgyalások során természetesen szorosan együttműködöm az Európai Tanáccsal, annak elnökével, Donald Tuskkal, a Tanáccsal, az Európai Parlamenttel és annak elnökével, Antonio Tajanival, valamint az Európai Unió összes többi testületével és intézményével.

Markkula elnök úr, Hölgyeim és Uraim! Így hát nagy örömömre szolgál, hogy a mai napon a Régiók Bizottsága előtt beszélhetek. A regionális politikáért felelős biztosként sokszor működtem együtt a Régiók Bizottságával, hiszen Önök régiók, városok és vidéki térségek sokszínű skáláját képviselik.

Az egység ugyanis nem jelent egyöntetűséget. Az egység az elsődleges feltétele annak, hogy megállapodásra jussunk a tárgyalásokon.

Természetesen ez érdekünkben áll. Mindazonáltal – és ezt szeretném kijelenteni a brit partnereinknek is, akik közül tudomásom szerint többen is a teremben tartózkodnak – ez az Egyesült Királyságnak is érdeke. Mivel végső soron mindannyiunknak egy egységes Európára van szüksége ahhoz, hogy megállapodásra jussunk.

Szeretnék még valamit hozzáfűzni: ez az egység még erősebb akkor, ha átláthatóságra és nyilvános vitára épül. Jól tudom, hogy az Önök Bizottsága ebben a nyilvános vitában is aktívan részt vesz majd.

E tárgyalásokat nem lehet titokban lefolytatni.

Átláthatóan és nyíltan fogunk tárgyalni, mindenkit felvilágosítva arról, hogy mit teszünk.

A szóban forgó tárgyalások során azt is tárgyilagosan el kell magyaráznunk, hogy mit jelent az „Európai Unióból való kilépés” a távozó ország és többi tagállam számára.

El kell mondanunk az igazat polgárainknak arról, hogy mit jelent a Brexit, és ezt meg is fogjuk tenni.

A megállapodás elérésének az a második feltétele, hogy megszüntessük az Európai Unióból való kilépésre vonatkozó brit döntés által okozott bizonytalanságot.

E bizonytalanság mindenekelőtt négy és fél millió polgárt érint:

  • A lengyel diákokat, akik a brit diákokkal azonos feltételekkel juthatnak be a brit egyetemekre;
  • A Spanyolországban élő brit nyugdíjasokat, akik a spanyol nyugdíjasokkal azonos feltételekkel vehetik igénybe az egészségügyi ellátást;
  • A román ápolókat és orvosokat, akik hozzájárulnak a brit egészségügyi ellátás minőségéhez;
  • Vagy azokat az olasz, német vagy más állampolgárságú mérnököket, akik úgy döntöttek, hogy az Egyesült Királyságban vállalnak munkát, csakúgy mint a britek ezreit, akik berlini, római vagy bécsi munkahelyeket választottak.

Mi meghalljuk az ő kétségeiket. Értjük az aggodalmaikat, és hatékonyan kell fellépnünk azok eloszlatása érdekében.

A tárgyalások kezdetétől fogva feltétlen prioritást jelent számunkra, hogy hosszú távon garantáljuk az uniós polgárok jogait.

Kulcsszavunk: „A polgárok mindenek előtt!” Örömömre szolgál továbbá, hogy a biztosi testület ma délelőtt úgy döntött, hogy nyilvántartásba veszi a két polgári kezdeményezést.

A szóban forgó kérdések nagyon összetettek, akár a tartózkodási jogokról, akár a munkaerőpiacra való belépésről, akár a nyugdíjról vagy a szociális biztonsági jogosultságokról, illetve az oktatásban való részvételről van szó.

Módszeresen fogunk dolgozni minden egyes említett kérdésen. Egyetlen részlet sem sikkadhat el, és e tekintetben már jelenleg is együttműködünk az összes tagállammal.

Mindez időt – bizonyára több hónapot – vesz igénybe. Az Egyesült Királysággal együtt komoly jogi munkát kell végeznünk ezzel kapcsolatosan.

Viszont a lehető leghamarabb megegyezhetünk – és meg is kell egyeznünk – a folyamatosság, a viszonosság és a megkülönböztetésmentesség elveiről, hogy ne hagyjuk bizonytalan helyzetben az érintett polgárokat.

A következő probléma a regionális és helyi önkormányzatok, valamint a jelenleg az európai költségvetésből finanszírozott programok kedvezményezettjeinek bizonytalansága.

Kiről és miről is van szó?

  • Az Európai Szociális Alap kedvezményezettjeiről, amely alap – az összes régió tekintetében csaknem 90 milliárd euróval – segíti a legképzetlenebb férfiakat és nőket, akik számára a legnehezebb munkát találni.
  • Az Európai Regionális Fejlesztési Alap kedvezményezettjeiről, amelyeket Önök mind jól ismernek: arról a csaknem 200 milliárd euróról van szó, ami a gazdasági nehézséggel küzdő régiók és a legelszigeteltebb régiók támogatására szolgál.
  • A Juncker elnök által kezdeményezett beruházási program kedvezményezettjeiről; közel 135 milliárd eurós beruházásokról, amelyek segítségével – például belgiumi szélerőműparkot finanszírozva – küzdünk az éghajlatváltozás ellen. A program emellett támogatja az Egyesült Királyság fejlett egészségügyi és energetikai infrastruktúráját.
  • A Horizont 2020 kutatási program kedvezményezettjeiről, amely program lehetővé teszi, hogy az EU csaknem 80 milliárd eurót ruházzon be a tudományos és ipari innovációba, hogy ennek segítségével nézhessünk szembe korunk nagy kihívásaival.
  • Mindezeket a programokat:
  • Az Egyesült Királysággal együtt mind a 28 tagállam jóváhagyta.
  • A 28 tagállam együtt finanszírozza.
  • Ezeknek mind a 28 tagállam a haszonélvezője.

Minden országnak tiszteletben kell tartania az egymásnak tett kötelezettségvállalásokat. Egy dolgot leszögeznék: ha egy ország kilép az Unióból, azért nem jár büntetés. Nem kell kilépési díjat fizetni. Viszont a számlákat rendeznünk kell. Nem kérjük a britektől, hogy akár egyetlen eurót is fizessenek olyasvalamiért, amihez tagállamként nem járultak hozzá.

Hasonlóképpen a 27 tagállam is tiszteletben tartja az Egyesült Királysággal, annak állampolgáraival, vállalataival és régióval szemben vállalt kötelezettségeit. Ez a kölcsönösen felelős eljárásmód.

Kellő alázattal idézném Winston Churchillt, az európai történelem egyik legnagyobb alakját, aki azt mondta, hogy „a nagyság ára a felelősség”.

Ez igaz a britekre és ránk nézve is.

A brit kilépési döntés által keletkezett harmadik bizonytalansági tényező az Unió új határaival kapcsolatos.

Elsősorban Írországra gondolok.

Biztosként én voltam felelős a PEACE programért. Tisztában vagyok azzal, hogy milyen szerepet játszik az Unió az észak-írországi párbeszéd erősítésében és a nagypénteki megállapodás támogatásában, amelyért az Egyesült Királyság is kezességet vállalt.

Ezért különös figyelemmel fogjuk kísérni a vámunióból való kilépésre vonatkozó brit döntés következményeit, illetve bármely olyan lépést, ami így vagy úgy gyengítheti a párbeszédet és a békét, és én személy szerint is oda fogok figyelni ezekre.

Tisztelt Elnök Úr, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A megállapodás elérésének van egy harmadik feltétele: megfelelő sorrendbe és perspektívába kell helyeznünk a teendőket.

A kihívást az jelenti, hogy kölcsönös bizalomra és szilárd alapokra épülő új partnerséget hozzunk létre az Európai Unió és az Egyesült Királyság között.

Tehát megfelelő sorrendben kell cselekednünk: először az Egyesült Királyság rendezett kilépésének elveiről kell megállapodásra jutnunk ahhoz, hogy ezután – bizalommal – megvitathassuk jövőbeni kapcsolatunkat.

Minél hamarább megállapodunk a rendezett kilépés elveiről, annál előbb kialakíthatjuk jövőbeni kapcsolatunkat.

Ezzel szemben, ha nem számoljuk fel a bizonytalansági tényezőket, ha a nehéz témákat a tárgyalások végére halasztjuk, azt kockáztatjuk, hogy a tárgyalások nem vezetnek eredményre.

Természetesen lesznek nehéz pillanatok.

Egész politikai pályám során – így a savoyai régió elnökeként is – mindig az volt a benyomásom, hogy az akadályok sokkal könnyebben leküzdhetők, ha távlatokban gondolkodunk, és kellő perspektívába helyezzük a problémákat. Ezt fogjuk tenni a szóban forgó tárgyalások során, amint erre lehetőségünk lesz.

Milyen távlatról beszélek?

Az Európai Unió és az Egyesült Királyság közötti „új partnerségről”.

Hosszú ideje – pontosabban szólva, azóta, amikor 1972-ben, 21 éves koromban életem első szavazásán az Egyesült Királyságnak az Európai Közösséghez való csatlakozása mellett kampányoltam – meggyőződésem, hogy tartós kötelék fűz minket az Egyesült Királysághoz. Érték- és érdekközösséget alkotunk.

Ma sem túl korai ahhoz, hogy elkezdjük felvázolni új partnerségük kereteit, noha a tárgyalások megkezdése még elsietett volna.

E partnerség lényegét egy szabadkereskedelmi megállapodás fogja alkotni, amelyet kellő időben megtárgyalunk majd az Egyesült Királysággal.

Ez a szabadkereskedelmi megállapodás nem lehet egyenértékű a jelenlegivel. Továbbá célszerű, hogy mindannyian felkészüljünk erre a helyzetre.

Az Egyesült Királyság úgy döntött, hogy kilép az egységes piacból és a vámunióból. Két év múlva harmadik országgá válik.

E döntéssel az Egyesült Királyság természetesen kedvezőtlenebb helyzetbe kerül a tagállamoknál.

Nem lehet „mazsolázgatni”, és csak az egységes piac bizonyos szegmenseiben részt venni.

Ez a szabadkereskedelmi megállapodás példa nélkül álló lesz az európai történelemben:

Mostanáig az Európai Unió minden szabadkereskedelmi megállapodását – amelyek több mint 60 országra terjednek ki – (például a Dél-Koreával és a legutóbb Kanadával kötött megállapodást) a szabályozási konvergencia keretében írták alá.

Ezúttal más helyzetben vagyunk: a tárgyalások kezdetén az Egyesült Királyság és a 27 tagú EU szabványai és szabályai tökéletesen integráltak.

Ebben az esetben nem a szabályozási konvergenciával kell foglalkoznunk, hanem a szabályozási divergencia kockázatával vagy valószínűségével, ami károsíthatja az egységes piacot.

Mindannyiunknak – a kormányoknak, az Európai Parlamentnek, nekem mint tárgyalónak, a nemzeti parlamenteknek és a civil társadalomnak – ügyelnünk kell arra, hogy a szabályozási divergencia ne váljon szabályozási dömpinggé.

Ha ez nem így lesz, akkor a szóban forgó tárgyalások félreértésekhez vezethetnek és ellenállást válthatnak ki magával a szabadkereskedelmi megállapodással szemben.

Emlékeztetném Önöket, hogy a tagállamoknak és azok nemzeti parlamentjeinek minden esetben meg kell erősíteniük a szóban forgó megállapodást, amely kétségtelenül vegyes megállapodás lesz.

Az említett kockázat elkerülése érdekében meg kell akadályozni a szabályozási dömpinget. Döntő fontosságú, hogy szavatoljuk és megerősítsük e közös szabályokat és az egyenlő versenyfeltételeket.

Egyetértünk Theresa May-jel, aki nemrég „bátor és ambiciózus szabadkereskedelmi megállapodást” sürgetett.

Helyeseljük az ambíciót, amelynek azonban azokra a környezetvédelmi és fogyasztóvédelmi normákra is ki kell terjednie, amelyeket jogosan támogatnak az európai polgárok.

Az Egyesült Királysággal fenntartott érték- és érdekközösségünk túlmutat a kereskedelmen.

Ambiciózus törekvések jellemzik kutató- és innovációs hálózatainkat, laboratóriumainkat és egyetemeinket, noha jelenlegi együttműködésünk szabályozási és pénzügyi kerete meg fog változni a jövőben.

Ambíciózusan küzdünk az éghajlatváltozással szemben, amely téren még nagyobb sikereket fogunk elérni, ha a Párizsi Megállapodásban tett közös kötelezettségvállalásaink szellemében továbbra is együttműködünk.

Ambiciózusak vagyunk a nemzetközi együttműködés és fejlesztés terén, különösen a velünk szomszédos földrész, Afrika tekintetében.

Ambíciónk a belső és külső biztonság terén is megmutatkozik, akár a terrorizmus elleni küzdelemről, akár az információcseréről, akár a hibrid fenyegetések elleni küzdelemről vagy a kiberbiztonságról legyen szó.

Ezt nyomatékosan hangsúlyozni kívánom a mai napon, megemlékezve nem csupán a londoni terrortámadás és a március 22-i brüsszeli terrortámadás áldozatairól, hanem a terror összes áldozatáról Európában és világszerte.

Ambiciózusak vagyunk a védelem terén is.

E területen az Egyesült Királyság – számos európai országgal együttműködve – mindig fontos és aktív szerepet játszott, nem csupán a NATO-ban, hanem a közös biztonság- és védelempolitikához kapcsolódó európai uniós kezdeményezésekben és műveletekben is.

Nyitva kell hagynunk az Egyesült Királysággal való kétoldalú együttműködés lehetőségét a 27 tagállam saját védelmi tevékenysége során, amely Federica Mogherini és a Bizottság javaslataira épül.

Nem volna célszerű saját polgártársaink biztonságával alkudozni a kereskedelmi megbeszélések során.

A szóban forgó tárgyalásokon nem lehet a biztonságot kijátszani a kereskedelmi érdekekkel szemben.

Tisztelt Elnök Úr, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Miután megállapodtunk az új partnerség kereteiről, meghatározhatjuk a szükséges átmeneti szabályozást.

Tisztában vagyunk azzal, hogy ehhez az új partnerséghez időre van szükség, akár szabadkereskedelmi megállapodásként valósul meg, akár más együttműködési formát ölt.

Szükségesnek bizonyulhat néhány átmeneti szabály. Egyelőre túl korai lenne erről beszélnünk.

Mindenesetre az uniós jognak és az ahhoz kapcsolódó jogrendszernek felügyeletet kell gyakorolnia e lehetséges szabályozás felett, amelynek időtartamát szigorúan korlátozni kell. E szabályok nem lehetnek egyenértékűek az egységes piac valamiféle „kimazsolázásával”.

 

Befejezésül ismét hangsúlyozni kívánom, hogy megállapodás elérésére törekszünk a tárgyalásokon. Határozottak leszünk és barátságosak, de sohasem naivak. A mai napon nagyon nyíltan beszéltem, hogy mindenki értse a megállapodás elérésének feltételeit:

  • A 27 országnak mindig együtt kell működni az átláthatóság és a nyilvános vita keretében;
  • Gyorsan meg kell szüntetni a kilépésre vonatkozó brit döntés által okozott bizonytalanságot: elsősorban a polgárok és az európai költségvetés kedvezményezettjeinek érdekében, valamint és az Unió új határai tekintetében.
  • Megfelelő sorrendbe és perspektívába kell helyezni a teendőket.

Ezt követően szilárd alapokra építve vitathatjuk meg jövőbeni kapcsolatunkat.

Amikor 27 tagállam jövőjéről beszélek, szükségtelen hangsúlyoznom, hogy a problémák, a kihívások és az európai stratégia nem szorítkoznak csupán a Brexitre, hanem jóval túlmutatnak azon.

A prioritás jelenleg és a jövőben is az, hogy megerősítsük Uniónkat, és megbirkózzunk a minket érő közös kihívásokkal.

Ezt a vitát a Jean-Claude Juncker vezette Európai Bizottság kezdeményezte az Európa jövőjéről szóló fehér könyv közzétételével.

Ezen a héten az állam-, illetve kormányfők Rómában találkoztak, hogy megünnepeljék alapító szerződésünk 60. évfordulóját.

A válság, a Brexit és az azzal kapcsolatos nehézségek ellenére ez az évforduló nem lesz múltba forduló vagy védekező jellegű.

Eljött az idő, hogy mi – a 27 tagállam – újraindítsuk az Uniót és közösen cselekedjünk.

Köszönöm a figyelmet.

SPEECH/17/723


Side Bar