Navigation path

Left navigation

Additional tools

Európai Bizottság - Beszéd

Az Unió helyzete 2016: Építsünk egy jobb Európát – amely védelmet nyújt, eszközöket ad polgárai kezébe és garantálja a biztonságot

Strasbourg, 2016. szeptember 14.

.

[AUTHORISED VERSION]

 

Tisztelt Elnök Úr!

Tisztelt Európai Parlamenti Képviselők!

Egy évvel ezelőtt azzal álltam Önök elé, hogy nem sok jót mondhatunk el az Unió helyzetéről. Hogy nincs elég Európa ebben az Unióban. És nincs elég egység ebben az Unióban.

Ezúttal sem azzal állok Önök elé, hogy azóta minden rendbe jött.

Nincs minden rendben.

Fessünk őszinte képet a helyzetről.

Európai Uniónk – legalábbis bizonyos tekintetben – egzisztenciális válságban van.

A nyár folyamán élénk érdeklődéssel hallgattam, milyen gondolatokat osztanak meg velem az európai parlamenti képviselők, a kormányzatok képviselői, tagállami parlamentek képviselői és az európai polgárok.

Az EU integrációját több évtizede követem figyelemmel. Ezalatt sok feledhetetlen pillanatnak voltunk tanúi. És persze akadtak nehéz idők és válságos időszakok is.

De olyat még soha nem láttam, hogy ennyire kevés egyetértés legyen a tagállamok között. Hogy ilyen szűk területen legyenek hajlandók együttműködni egymással.

Soha még ennyi vezetőt nem hallottam csak a belföldi problémáikról beszélni úgy, hogy Európát még csak meg sem említik, vagy ha igen, csak mintegy mellékesen.

Soha nem láttam még, hogy az uniós intézmények képviselői ennyire eltérő prioritásokat határozzanak meg, amelyek akár szöges ellentétben is állhatnak a nemzeti kormányokkal és a nemzeti parlamentekkel. Mintha az EU és a tagállami fővárosok teljesen külön utakon járnának.

Soha nem láttam még, hogy a nemzeti kormányokat ennyire gyengítették volna a populista erők, és ennyire megbénította volna a soron következő választásokon elszenvedhető vereség kilátása.

Soha nem láttam még az Európai Uniót ilyen széttöredezettnek, és soha nem láttam még ilyen kevés közös vonást a tagjai között.

Nagyon fontos döntést kell most meghoznunk.

Hagyjuk-e, hogy elhatalmasodjon rajtunk a frusztráció nagyon is természetes érzése? Depresszióba akarunk-e süllyedni mindannyian? Végig akarjuk-e nézni, amint az Unió a szemünk láttára szétesik?

Vagy inkább azt mondjuk: talán most van itt az ideje, hogy összeszedjük magunkat. Talán most van itt az ideje, hogy nekigyürkőzzünk, és megkettőzzük, megháromszorozzuk erőfeszítéseinket. Talán most van szüksége Európának minden eddiginél határozottabb vezető szerepre ahelyett, hogy a politikusok sorban elhagyják a hajót.

Az Európai Unió helyzetéről a realitások talaján, nagyfokú őszinteséggel kell elkezdeni gondolkodni.

Mindenekelőtt el kell ismernünk, hogy Európában sok a megoldatlan probléma. Ehhez semmi kétség nem fér.

Kezdve a magas munkanélküliséggel és a társadalmi egyenlőtlenségekkel, a tornyosuló államadósságon és a menekültek hatalmas kihívást jelentő integrációján át egészen a bel- és külföldön a biztonságunkat fenyegető valós veszélyekig – korunk egymást érő válságai minden európai tagállamot érintenek.

Ráadásul hamarosan búcsút veszünk az egyik tagállamunktól is.

Másrészt tisztában kell lennünk azzal, hogy az egész világ bennünket figyel.

Nemrégiben érkeztem vissza a Kínában tartott G20-as csúcstalálkozóról. Ezen a fontos globális találkozón Európa hét taggal képviselteti magát. Nagyarányú jelenlétünk ellenére több volt a felmerülő kérdés, mint a közös válasz.

Képes lesz-e Európa további kereskedelmi megállapodásokat kötni és továbbra is részt venni a világ gazdasági, szociális és környezetvédelmi normáinak alakításában?

Fellendül-e végre az európai gazdaság a következő évtizedben, vagy állandósul az alacsony növekedés és az alacsony infláció?

Továbbra is a vezető szerepet tölt-e be Európa a világban az emberi jogokért és az alapvető értékekért való küzdelem terén?

Egységes hangon szólal-e fel Európa, ha területi integritását a nemzetközi jogot sértő veszély fenyegeti?

Vagy Európa eltűnik a nemzetközi színtérről, és valaki másra hagyja a világ alakítását?

Tudom, hogy Önök itt a Parlamentben ezekre a kérdésekre nagyon is világos válaszokat tudnának adni. Szavainkat azonban együttes fellépésnek is kell követnie. Ellenkező esetben nem maradnak mások, mint puszta szavak. Puszta szavakkal pedig nem lehet a nemzetközi ügyeket alakítani.

Harmadrészt be kell ismernünk, hogy problémáink nem oldhatók meg egy újabb beszéddel. Sem újabb csúcstalálkozóval.

Ez nem az Amerikai Egyesült Államok, ahol az elnök a Kongresszus két háza előtt elmondja az Egyesült Államok helyzetéről szóló beszédét, és szavait több millió polgár követi egyenes adásban.

Itt Európában az Uniónk helyzetéről szóló értékelés inkább azt mutatja nagyon is jól, hogy mennyire nem teljes az Uniónk. A mai napon az Európai Parlament előtt szólalok fel. Pénteken viszont külön találkozom a nemzeti vezetőkkel Pozsonyban.

Nem tarthatok tehát itt olyan hatásvadász beszédet, amely figyelmen kívül hagyja, hogy mit mondanak a tagállami vezetők pénteken. Azt sem tehetem meg, hogy más üzenetet viszek Pozsonyba, mint amit Önöknek mondok el itt. Az uniós demokrácia mindkét szintjét figyelembe kell vennem, hiszen azok egyformán fontosak.

Mi nem valamiféle Európai Egyesült Államok vagyunk. A mi Európai Uniónk ennél jóval összetettebb. Ha ezt az összetettséget figyelmen kívül hagynánk, súlyos hibát követnénk el, amely rossz megoldásokhoz vezetne.

Európa csak akkor lehet működőképes, ha a beszédek nemcsak ebben a Tisztelt Házban, hanem minden egyes tagállami parlamentben is a közös projektünket támogatják.

Európa csak akkor lehet működőképes, ha a hatásköri és intézményi versengést félretéve mindannyian az egység és a közös ügy érdekében dolgozunk. Európa csak így válhat többé, mint részeinek összessége. Európa csak így lehet erősebb és jobb a mainál. Az uniós intézmények és a nemzeti kormányok vezetői csak így nyerhetik vissza az európai polgárok közös projektünkbe vetett bizalmát.

Mert az európaiak belefáradtak a végeérhetetlen vitatkozásba, civakodásba és csatározásba.

Az európaiak konkrét megoldásokat szeretnének látni az Unió előtt álló döntő problémákra. És nem csak ígéreteket, állásfoglalásokat és csúcstalálkozós következtetéseket akarnak, hanem annál jóval többet. Az előbbiekből már eleget hallottak és láttak.

Az európaiak olyan közös döntéseket szeretnének, amelyeket gyors és hatékony végrehajtás követ.

Igen, hosszú távú jövőképre van szükségünk. Ezt a jövőképet a Bizottság a 2017 márciusára elkészülő fehér könyvében fogja felvázolni, a Római Szerződések 60. évfordulója alkalmából. A fehér könyvben kitérünk a gazdasági és monetáris uniónk megerősítésének és megújításának módjára. Emellett figyelembe vesszük a 27 tagú Uniónk előtt álló jövőbeni politikai és demokratikus kihívásokat is. Ebben a folyamatban természetesen aktívan részt vesz az Európai Parlament csakúgy, mint a tagállami parlamentek.

A jövőkép azonban egymagában még nem elegendő. Polgárainknak sokkal nagyobb szüksége van arra, hogy valaki kezébe vegye a kormányzást. Hogy valaki választ adjon korunk kihívásaira.

Európa sok szálból összefonódó kötél: csak akkor használható, ha valamennyien – az uniós intézmények, a nemzeti kormányok és a nemzeti parlamentek – azonos irányba húzzuk a szálakat. Újra be kell bizonyítanunk, hogy ez lehetséges, méghozzá azokon a területeken, amelyeken a leginkább sürgetőek a közös megoldások.

Ezért a következő tizenkét hónapra konkrét európai fellépésekből álló, előremutató menetrendet terjesztek elő.

Mert meggyőződésem, hogy a következő tizenkét hónap döntő fontosságú lesz, ha vissza akarjuk állítani Uniónk egységét. Ha le akarjuk küzdeni a Kelet- és Nyugat-Európa között az elmúlt hónapokban kialakult tragikus megosztottságot. Ha be akarjuk bizonyítani, hogy képesek vagyunk gyorsan és határozottan fellépni az igazán fontos kérdésekben. Ha meg akarjuk mutatni a világnak, hogy Európa továbbra is olyan erő, amely képes az együttes fellépésre.

Munkához kell látnunk.

Ezzel az üzenettel fordultam ma reggel elküldött levelemben Martin Schulz elnökhöz és Robert Fico miniszterelnökhöz.

A következő tizenkét hónap döntő jelentőséggel bír egy jobb Európa megvalósítása szempontjából:

olyan Európa kell, amely védelmet nyújt,

olyan Európa kell, amely megőrzi az európai életformát,

olyan Európa kell, amely eszközöket ad polgáraink kezébe,

olyan Európa kell, amely belföldön és külföldön egyaránt garantálja a biztonságot és

olyan Európa kell, amely képes a felelősségvállalásra.

 

OLYAN EURÓPA, AMELY MEGŐRZI AZ ÉLETFORMÁNKAT

Meggyőződésem, hogy az európai életformát érdemes megőrizni.

Sokan mintha megfeledkeznének arról, mit is jelent európainak lenni.

Hogy mit jelent az európaiak Uniója részének lenni – mi fűzi össze a litván mezőgazdasági termelőt a zágrábi egyedülálló anyával, a valettai ápolónővel vagy a maastrichti egyetemistával.

Hogy miért döntöttek Európa nemzetei egykor úgy, hogy az együttműködés útjára lépnek.

Hogy miért ünnepelték 2004. május 1-jén a tömegek Varsó utcáin a szolidaritást.

Hogy miért lengették büszkén az európai zászlót a madridi Puerta del Sol téren 1986. január 1-jén.

Hogy Európa az hajtóerő, amely segíthet elérni Ciprus újraegyesítését – amiben magam is támogatom Ciprus két vezetőjét.

Európa mindenekelőtt a békét jelenti. Nem véletlen, hogy az Európai Közösségek létrejötte óta az európai írott történelem leghosszabb háború nélküli időszakát éljük.

70 éve tart a béke Európában. Egy olyan világban, ahol jelenleg 40 aktív fegyveres konfliktus dúl, amelyek évente 170 000 emberéletet követelnek.

Nézetkülönbségek természetesen továbbra is fennállnak közöttünk. Igen, gyakran vitatkozunk. Néha csatározunk is egymással. De szavakkal csatározunk. És konfliktusainkat a tárgyalóasztal körül rendezzük, nem pedig a lövészárkokban.

Európai életformánknak szerves részét képezik az értékeink.

Az olyan értékek, mint a szabadság, a demokrácia, a jogállamiság. Az olyan értékek, amelyekért évszázadokon át küzdöttünk hol a harcmezőn, hol a szónoki emelvényen.

Mi, európaiak soha nem törődhetünk bele, hogy Harlow utcáin bárki lengyel munkavállalókat zaklasson, ütlegeljen, vagy akár gyilkoljon. A munkavállalók szabad mozgása éppúgy közös európai értékünk, mint a diszkrimináció és rasszizmus elleni küzdelem.

Mi, európaiak, határozottan ellenezzük a halálbüntetést. Mert hiszünk az emberi élet értékében, és tiszteletben tartjuk azt.

Mi, európaiak hiszünk a független, hatékony igazságszolgáltatásban is.A kormányokat, a vállalkozásokat és a polgárokat független bíróságok ellenőrzik. A hatékony igazságszolgáltatás támogatja a gazdasági növekedést és védi az alapvető jogokat. Ezért támogatja és védelmezi Európa a jogállamiságot.

Európainak lenni azt is jelenti, hogy szomszédainkkal nem akarunk háborúzni, hanem nyitottak vagyunk a velük való kereskedésre. Azt is jelenti, hogy a világ legnagyobb kereskedelmi csoportosulásához tartozunk, amely világszerte több mint 140 partnerrel tart fenn már megkötött vagy éppen tárgyalás alatt álló kereskedelmi megállapodást.

Márpedig a kereskedelem munkahelyeket jelent – minden egymilliárd euró exportbevétellel 14 000 további munkahely jön létre az EU-ban. És jelenleg több mint 30 millió munkahely – minden hetedik uniós munkahely – köszönhető a világ többi részébe irányuló exportnak.

Ezért az EU arra törekszik, hogy megnyissa piacait a legközelebbi partnereink közé tartozó Kanada előtt, amellyel közösek az érdekeink és az értékeink, a jogállamiság tiszteletben tartása, valamint a kulturális sokszínűség megértése. Az EU–Kanada kereskedelmi megállapodás a legjobb és legprogresszívebb megállapodás, amiről az EU valaha is tárgyalásokat folytatott. Én pedig együttműködök Önökkel és a tagállamokkal annak érdekében, hogy ez a megállapodás a lehető legrövidebb időn belül megerősítésre kerüljön.

Európainak lenni annyit tesz, hogy személyes adataink védelmét erős, európai jogszabályok biztosítják. Mert az európaiak nem szeretnék, ha mozdulataikat repkedő drónok rögzítenék, vagy egérkattintásaikat különféle vállalatok tartanák nyilván. A Parlament, a Tanács és a Bizottság ezért idén májusban közös európai adatvédelmi rendeletet fogadott el. Ez olyan erős európai jogszabály, amely székhelytől függetlenül minden vállalkozás minden adatkezelési tevékenységére alkalmazandó. Mert Európában számít a magánélet. Ez az emberi méltóság része.

Európainak lenni tisztességes versenyfeltételeket is jelent.

Ez azt jelenti, hogy az azonos helyen végzett, azonos munka után egyenlő bér jár. Ez a társadalmi igazságosság kérdése. A Bizottság ezért támogatja a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelvjavaslatot. A belső piac nem olyan hely, ahol ki lehet zsákmányolni a kelet-európai munkavállalókat, és ahol rájuk alacsonyabb szintű szociális normák vonatkoznak. Európa nem a Vadnyugat, hanem szociális piacgazdaság.

A tisztességes versenyfeltételek megléte azt is jelenti, hogy Európa megvédi a fogyasztókat a kartellekkel, valamint a nagyvállalatok által elkövetett visszaélésekkel szemben. És azt, hogy minden vállalkozásnak – legyen az kicsi vagy nagy – ott kell adót fizetnie, ahol a nyeresége képződik. Ez vonatkozik az olyan óriáscégekre is, mint az Apple, még akkor is, ha piaci értékük meghaladja a világ 165 országának GDP-jét. Európában nem hagyjuk annyiban, hogy a nagyvállalatok a kulisszák mögött illegális adómegállapodásokat kössenek.

Hogy egy-egy országban – például Írországban – mekkora az adó mértéke, nem ránk tartozik. Írországnak szuverén joga, hogy olyan mértékű adót határozzon meg, amilyet csak akar. Az azonban nem fordulhat elő, hogy egy vállalkozás az adófizetés elkerülésével tart meg olyan pénzeket, amelyeket egyébként az ír családokra és vállalkozásokra, kórházakra és iskolákra kellene fordítani. A Bizottság felügyeli a tisztességességet. Ez a versenyjog szociális vetülete. És Európa ezt képviseli.

Európainak lenni egy olyan kultúrát is jelent, amely megvédi munkavállalóinkat és iparunkat egy egyre inkább globalizálódó világban, ahogy az a belgiumi Gosseliesben a munkája elvesztését kockáztató több ezer személy esetében is történt – az uniós jognak köszönhetően a cégnek most valódi szociális párbeszédet kell folytatnia. A munkavállalók és helyi önkormányzatok pedig számíthatnak az európai szolidaritásra és az uniós alapok segítségére.

Európainak lenni azt is jelenti, hogy kiállunk az acéliparunkért. Már 37 dömpingellenes és kiegyenlítő intézkedés védi acéliparunkat a tisztességtelen versenytől. De még többet kell tennünk, mivel a világ egyes részein fennálló túltermelés tönkreteszi az európai termelőket. Ezért jártam idén két alkalommal is Kínában, hogy a kapacitásfelesleg kérdésével foglalkozzunk. Ez az oka továbbá annak is, hogy a Bizottság javaslatot tett az alacsonyabb vám szabályának módosítására. Az Egyesült Államok 265 %-os vámkontingenst ró ki a kínai acélra, de itt Európában egyes kormányok évek óta ragaszkodnak ahhoz, hogy csökkentsük a kínai acélra kivetett tarifákat. Felkérem az összes tagállamot és az Európai Parlamentet, hogy támogassák a Bizottságot a piacvédelmi eszközeink megerősítésében. Nem lehetünk naiv szabad kereskedők, hanem képesnek kell lennünk éppolyan erélyesen fellépni a dömpinggel szemben, mint az Egyesült Államok.

Európai életformánk meghatározó részét jelenti a mezőgazdasági ágazatunk, és ezt szeretném megőrizni. A Bizottság mindig támogatja farmereinket, különösen amikor olyan nehéz időket élnek át, mint napjainkban. Tavaly a tejágazatot az Oroszország által bevezetett tilalom sújtotta. Ezért a Bizottság 1 milliárd EUR-t mozgósított a tejtermelők támogatására, hogy ismét talpra tudjanak állni. Mert elfogadhatatlannak tartom, hogy a tej olcsóbb legyen, mint a víz.

Európainak lenni a legtöbbünk számára az eurót is jelenti. A globális pénzügyi válság idején az euró erős maradt és megvédett minket egy még súlyosabb instabilitástól. Az euró a világ egyik vezető valutája, amely hatalmas, gyakran láthatatlan gazdasági hasznokat hoz. Az euróövezeti országok az Európai Központi Bank monetáris politikájának köszönhetően 50 milliárd EUR kamatfizetést takarítottak meg idén, amely összeget pénzügyminisztereink befektethetik a gazdaságba – és ezt is kell tenniük.

Mario Draghi fenntartja közös valutánk stabilitását, és erőteljesebben járul hozzá a munkahelyteremtéshez és a növekedéshez, mint számos tagállamunk.

Igen, mi európaiak megszenvedtünk egy történelmi pénzügyi és adósságválságot. De az a helyzet, hogy míg 2009-ben az euróövezetben a költségvetési hiány átlagos mértéke 6,3 %-os volt, ma 2% alatti ez az érték.

Az elmúlt három évben közel 8 millió ember talált munkát, csak Spanyolországban – abban az országban, amely tovább folytatja a válságból való lenyűgöző kilábalását – 1 millió személy.

Bárcsak gyakrabban emlékeznénk minderre, Európa-szerte mindenhol, ahol választott politikusok szólalnak fel,

mert a mi nem teljes Uniónkban nincs olyan európai vezetés, amely helyettesíthetné a nemzeti vezetést.

Az európai nemzeteknek meg kell védeniük az egység mellett szóló érveket. Ezt senki más nem tudja helyettük megtenni.

Ők viszont képesek erre.

A különbségek ellenére képesek vagyunk az egységes fellépésre.

Európa nagy, demokratikus nemzetei nem táncolhatnak úgy, ahogy a populizmus fütyül.

Európa nem vonulhat fedezékbe a terrorizmussal szemben.

Nem – a tagállamoknak olyan Európát kell építeniük, amely védelmet nyújt. És nekünk, az európai intézményeknek segítenünk kell őket ezen ígéret teljesítésében.

 

EURÓPA ESZKÖZÖKET AD

Az Európai Uniónak nem pusztán fenntartania kell az európai életformánkat, hanem az eszerint élőknek eszközöket is kell adnia.

Olyan Európáért kell tevékenykednünk, amely eszközöket biztosít polgárainknak és gazdaságunknak, amelyek mostanra digitálissá váltak.

A digitális technológia és a digitális kommunikáció az élet minden részét áthatja,

és ehhez mindössze nagy sebességű internethez való hozzáférés szükséges. Össze kell kapcsolódnunk. A gazdaságunknak, és az embereknek egyaránt szükségük van erre.

És ebbe a hálózatfejlesztésbe most kell befektetnünk.

Ezért ma a Bizottság javaslatot tesz az európai telekommunikációs piacaink reformjára. Olyan új jogi keretet akarunk teremteni, amely a hálózatfejlesztésbe való beruházást vonzóvá és lehetővé teszi.

Lehetővé kell tenni, hogy a vállalkozások képesek legyenek a következő 20 évre előre tervezni európai beruházásaikat. Az új hálózatokba és szolgáltatásokba való beruházás legalább 1,3 millió új munkahelyet jelent a következő évtizedben.

A hálózatfejlesztés mindenkinek előnyös.

Ezért a Bizottság ma javaslatot tesz az 5G – a mobilkommunikációs rendszerek ötödik generációjának – 2025-ig történő teljes körű kiépítésére Unió-szerte. Ez akár kétmillió további álláshelyet is teremthet az EU-ban.

A hálózatfejlesztés mindenkinek előnyös volta azt jelenti, hogy nem szabad, hogy számítson, hol élünk vagy mennyit keresünk.

Ezért ma arra teszünk javaslatot, hogy 2020-ig minden európai falu és város közéleti központjait szereljünk fel ingyenes vezeték nélküli internet-hozzáféréssel.

Ahogy a világ digitálissá válik, művészeinknek és alkotóinknak is eszközöket kell biztosítanunk, továbbá meg kell védenünk munkáikat. A művészek és alkotók igazi kincseink. A tartalmak létrehozása nem egy hobbi, hanem egy szakma, amely európai kultúránk része.

Azt akarom, hogy az újságírókat, kiadókat és szerzőket tisztességesen fizessék meg munkájukért, akár stúdiókban, akár a nappalijukban végzik azt, akár offline, akár online terjesztik, akár fénymásolt példányokkal, akár internetes link formájában teszik közzé.

Európa szerzői jogi szabályainak átalakítása, amelyre ma teszünk javaslatot, pontosan ezt valósítja meg.

A gazdaságunk eszközökkel való ellátása nem csak a hálózatépítésbe, hanem a munkahelyteremtésbe való beruházást is jelenti.

Ezért kell Európának erőteljesen befektetnie fiataljaiba, álláskeresőibe és induló vállalkozásaiba.

A 315 milliárd EUR összegű európai beruházási terv – amelyről itt a Parlamentben született egyetértés alig tizenkét hónappal ezelőtt – már 116 milliárd EUR beruházást valósított meg működése első évében Lettországtól Luxemburgig.

Európa-szerte több mint 200 000 kis cég és induló vállalkozás jutott hitelhez, és több mint 100 000 ember kapott új munkát. Mindez az általam javasolt, a Bizottságom által kidolgozott, és az Önök által itt az Európai Parlamentben támogatott és rekordidő alatt elfogadott új Európai Stratégiai Beruházási Alapnak köszönhető.

Most pedig továbblépünk. Ma arra teszünk javaslatot, hogy megduplázzuk az Alap működési idejét és pénzügyi kapacitását.

Az Önök támogatásával biztosítani fogjuk, hogy az Alapunk összesen legalább 500 milliárd – fél billió – EUR beruházást nyújtson 2020-ig. Ezen túlmenően arra fogunk törekedni, hogy 2022-re elérjük a 630 milliárd EUR-t. Természetesen a tagállamok hozzájárulásával ezt még gyorsabban megvalósíthatjuk.

A magánberuházások vonzására irányuló ezen erőfeszítések mellett a megfelelő beruházási környezet kialakításáról is gondoskodnunk kell.

Az európai bankok helyzete közös európai erőfeszítéseinknek köszönhetően sokkal jobb, mint két évvel ezelőtt. Európának szüksége van a bankjaira. De egy szinte kizárólag bankhitelekre támaszkodó gazdaság hátrányos a pénzügyi stabilitás szempontjából, továbbá a vállalkozásoknak sem kedvez, ahogy azt a pénzügyi válság során láthattuk. Ezért haladéktalanul fel kell gyorsítanunk a tőkepiaci unióra irányuló munkánkat. A Bizottság ma e célból konkrét ütemtervet tesz az Önök asztalára.

Egy tőkepiaci unió ellenállóbbá teszi majd pénzügyi rendszerünket, a cégeknek pedig könnyebb és diverzifikáltabb hozzáférést biztosít a finanszírozási eszközökhöz. Képzeljünk el egy finn induló vállalkozást, amely nem kaphat bankhitelt. Jelenleg a lehetőségek meglehetősen korlátozottak. A tőkepiaci unió alternatív, létfontosságú támogatási forrásokat – üzleti angyalokat, kockázati tőkét, piaci alapú finanszírozást – kínál majd az induló vállalkozások tevékenységének megkezdéséhez.

Csak egy példát említek: csaknem egy éve egy olyan javaslatot terjesztettünk elő, amely megkönnyíti a bankok számára a hitelnyújtást. Ez a javaslat magában hordozza annak lehetőségét, hogy 100 milliárd EUR többletfinanszírozást szabadítson fel az uniós vállalkozások számára. Ezért kérem, gyorsítsuk fel az elfogadását.

Európai beruházási tervünk Európán belül jobban bevált, mint azt bárki várta volna, most pedig a kezdeményezést globálissá bővítjük. Ezt Önök közül többen is szorgalmazták, számos tagállamhoz hasonlóan.

Ma elindítjuk ambiciózus beruházási tervünket az afrikai és a szomszédságpolitikai országok számára, amely akár 44 milliárd EUR beruházást is mozgósíthat. Ha a tagállamok is hozzájárulnak, az összeg elérheti a 88 milliárd EUR-t is.

Most is a belső beruházási tervnél jól bevált elgondolást érvényesítjük: a közfinanszírozást biztosítékként fogjuk használni a valódi munkahelyteremtéshez vezető köz- és magánberuházások ösztönzéséhez.

Ez kiegészíti fejlesztési támogatásunkat és segít kezelni a migráció egyik alapvető kiváltó okát. A fejlődő országok gazdasági növekedése 2003 óta a legalacsonyabb szintre esett vissza, ezért ez a javaslat alapvető fontosságú. Az új terv mentőövet dob azoknak, akik egyébként egy jobb élet reményében veszélyes utakra vállalkoznának.

Amellett, hogy beruházunk a külföldi körülmények javítása érdekében, az itthoni humanitárius válság kezelésére szintén beruházásokat kell eszközölnünk. És a legfontosabb: be kell fektetnünk a fiataljainkba.

Nem tudom és nem is fogom elfogadni, hogy Európa az ifjúsági munkanélküliség kontinense legyen és az is maradjon.

Nem tudom és nem is fogom elfogadni, hogy az ezredfordulós Y generáció talán az első olyan generáció lesz 70 éven belül, amelyik szegényebb, mint a szülei.

Természetesen ez elsődlegesen a nemzeti kormányok feladata, de az Európai Unió támogathatja erőfeszítéseiket. Ezt pedig a három évvel ezelőtt indult uniós ifjúsági garanciával tesszük. Bizottságom fokozta az ifjúsági garancia hatékonyságát és felgyorsította az alkalmazását. E programnak már több mint 9 millió fiatal volt a kedvezményezettje, akik az EU-nak köszönhetően találtak munkát, gyakornoki vagy tanulószerződéses gyakorlati képzést. És Európa-szerte folytatni fogjuk az európaiak készségkészletét javító ifjúsági garancia kiterjesztését, a leginkább rászoruló régiók és fiatalok bevonásával.

Ezt tesszük az Erasmus programokkal is, amelyek már több mint ötmillió diákot támogattak. Az Erasmusnak köszönhetően a fiatalok Unió-szerte költöznek, utaznak, dolgoznak, tanulnak és képzésekben vesznek részt. Az ifjú Erasmus Plus hallgatók közül minden harmadik állásajánlatot kapott attól a vállalkozástól, ahol gyakornoki idejét töltötte.

Még többet tehetünk. Nagyon sok szociálisan érzékeny európai fiatal hajlandó jelentős társadalmi hozzájárulást tenni, és ezzel előmozdítani a szolidaritást. Lehetőségeket teremthetünk számukra, hogy ezt megtehessék.

A szolidaritás az az összekötő erő, amely egyben tartja Uniónkat.

A „szolidaritás” szó 16 alkalommal fordul elő a Szerződések szövegében, amelyeket valamennyi tagállamunk elfogadott és megerősített.

Európai költségvetésünk a pénzügyi szolidaritás élő bizonyítéka.

Lenyűgöző szolidaritást tapasztaltunk, amikor európai szankciók együttes alkalmazására került sor Oroszország nemzetközi jogsértésekor.

Az euró ugyancsak a szolidaritás kifejezése.

Fejlesztéspolitikánk a szolidaritás erős külső jele.

És amikor a menekültválság kezeléséről van szó, megtapasztalhattuk a szolidaritás első jeleit. Meggyőződésem, hogy sokkal több szolidaritásra van szükségünk. De azt is tudom, hogy ezt önként kell nyújtani, szívből kell jönnie – erőltetni nem lehet.

Gyakran akkor vagyunk a leginkább szolidárisak, amikor vészhelyzetekkel szembesülünk.

Amikor a portugál hegyek lángoltak, olasz repülőgépek oltották a tüzet.

Amikor áradás okozott áramszünetet Romániában, svéd generátorok gyújtottak fényt.

Amikor több ezer menekült érkezett a görök partokra, szlovák sátrakban leltek menedékre.

Ebben a szellemben tesz ma javaslatot a Bizottság az Európai Szolidaritási Hadtest felállítására. Unió-szerte a fiatalok önkéntes segítséget nyújthatnak majd ott, ahol arra a legnagyobb szükség van, olyan krízishelyzetekben, mint a menekültügyi válság vagy a közelmúltbeli olaszországi földrengések.

Szándékaim szerint az Európai Szolidaritási Hadtest még idén létrejön és működőképessé válik. 2020-ban pedig azt szeretném látni, hogy már 100 000 európai fiatal vesz részt benne.

Az Európai Szolidaritási Hadtesthez való önkéntes csatlakozással ezek a fiatalok fejleszthetik készségeiket, és nem csak munkához jutnak, de felbecsülhetetlen emberi tapasztalatokhoz is.

 

EURÓPA, AMELY VÉDELMET NYÚJT

A polgárait megvédő Európa biztonságunkat is garantálja – belföldön és külföldön egyaránt.

Meg kell védenünk magunkat a terrorizmussal szemben.

A 2004-es madridi pokolgépes merénylet óta Európában több mint 30 terrorista támadást követtek el, és ezek közül csak az elmúlt évben 14-et. Több mint 600 ártatlan ember lelte halálát Párizsban, Brüsszelben, Nizzában vagy éppen Ansbachban.

Ahogyan vállvetve álltunk egymás mellett a gyászban, úgy kell összefognunk, hogy közös válaszlépéseket tegyünk a minket érő támadásokra is.

Az elmúlt évben elkövetett barbár cselekedetek ismét megmutatták, hogy miért harcolunk: az európai életforma megőrzéséért. Az emberiesség elleni legsúlyosabb tettek közepette hűnek kell maradnunk értékeinkhez és önmagunkhoz. Minket pedig a demokratikus és plurális társadalmak, a nyitottság és a tolerancia tesznek azzá, akik vagyunk.

De biztonságunkat nem áldozhatjuk fel a tolerancia oltárán.

Ezért az általam vezetett Bizottság már mandátumának első napjától fogva előtérbe helyezte a biztonságot: Unió-szerte büntetendővé tettük a terrorizmust és a külföldi harcosokat, keményen felléptünk a tűzfegyverek használata és a terrorizmus finanszírozása ellen, együttműködést alakítottunk ki az internetes vállalkozásokkal, hogy felszámoljuk az online terrorista propagandát, valamint küzdelmet folytattunk a radikalizálódás ellen az európai iskolákban és börtönökben.

De még mindig nem tettünk eleget.

Tudnunk kell, kik kelnek át határainkon.

Ezért határaink védelmét az új Európai Határ- és Parti Őrségre bízzuk, amelynek hivatalossá tételén jelenleg, vagyis csupán kilenc hónappal a bizottsági javaslat előterjesztését követően, a Parlament és a Tanács dolgozik. A Frontex már több mint 600 munkatársat küldött ki Törökország és Görögország hátárára, valamint több mint 100 szakembert Bulgáriába. Most az Unió intézményein és a tagállamokon a sor, hogy szorosan együttműködjenek az új ügynökség minél gyorsabb felállítása érdekében. Szándékaim szerint októberre legalább 200 további határőrt és 50 újabb járművet telepíthetünk Bulgária külső határaira.

Meg fogjuk védeni határainkat, többek között az év végéig elfogadásra kerülő szigorú, a határainkat átlépő összes személyre alkalmazandó ellenőrzési intézkedések segítségével. Minden alkalommal, amikor valaki az Unió területére lép vagy elhagyja azt, rögzítjük a határátlépés időpontját, helyét és okát.

Novemberig előterjesztjük az Európai Utasinformációs és Engedélyezési Rendszerre vonatkozó javaslatot egy olyan automatizált rendszer létrehozása céljából, amely meghatározza, hogy ki léphet be Európa területére. Ilyen módon már azelőtt tudni fogjuk, hogy ki utazik Európába, mielőtt az érintett személy határainkhoz érkezne.

Ezekre az információkra mindannyiunknak szüksége van. Hányszor hallottuk az elmúlt hónapokban, hogy az egyik ország adatbázisában rögzített, de a másik tagállam hatóságához nem továbbított adatok birtokában esetleg másképp alakultak volna a dolgok?

A határbiztonsághoz hozzátartozik, hogy az információk és a hírszerzési adatok cseréjét prioritásként kell kezelni. Ennek érdekében meg fogjuk erősíteni a nemzeti bűnüldözést támogató európai ügynökségüket, az Europolt, méghozzá oly módon, hogy nagyobb hozzáférést biztosítunk számára adatbázisainkhoz és egyéb forrásokhoz. A jelenleg 60 munkatárssal rendelkező, terrorizmus elleni küzdelemmel foglalkozó egység nem képes a szükséges állandó támogatás biztosítására.

A védelmet nyújtó Európa határainkon túl is síkra száll érdekeinkért.

A tények egyszerűek: a világ egyre nagyobb, mi pedig egyre zsugorodunk.

Ma az európaiak a világ népességének 8 %-át teszik ki, és ez az arány 2050-re 5 %-ra fog csökkenni. Addigra nem marad egyetlen uniós ország sem a világ vezető gazdaságai között. De mi a helyzet, ha az Uniót egy egységnek tekintjük? Ebben az esetben továbbra is az élvonalhoz tartozunk majd.

Ellenségeink azt szeretnék, ha Uniónk széttöredezne.

Versenytársaink pedig saját javukra fordítanák megosztottságunkat.

Csak együtt vagyunk és leszünk képesek olyan súlyú szereplőként fellépni, amellyel számolni kell.

Európa ugyan büszke arra, hogy globális jelentőségű puha hatalomként tartják számon, de ne essünk a naivitás csapdájába. Egyre veszélyesebbé váló szomszédságunkban a puha hatalom már kevésnek bizonyul.

Vegyük a brutális háborút Szíriában, amely közvetlen következményekkel jár Európára nézve. Városainkban a Dáis táborában kiképzett terroristák követnek el merényleteket. De milyen szerepet játszik az Unió vagy annak tagállamai a helyzet rendezésére irányuló tárgyalásokon?

Federica Mogherini, külügyi és biztonságpolitikai főképviselőnk, egyben alelnököm, nagyszerű munkát végez. De Európa külügyminiszterévé kellene válnia, aki révéna diplomáciai szolgálatok, függetlenül attól, hogy kis vagy nagy országokszolgálatai, egyesült erővel fellépve még erőteljesebben képesek érvényesíteni érdekeinket a nemzetközi tárgyalásokon. Ezért a mai napon indítványozom a Szíriára irányuló európai stratégia kidolgozását. Mogherini főképviselőnek helyet kell biztosítani a tárgyalóasztalnál, amikor a megbeszélések Szíria jövőjéről folynak, hogy Európa hozzájárulhasson egy békés szír nemzet és egy pluralista, toleráns civil társadalom újjáépítéséhez Szíriában.

Európának szigorúbbá kell válnia, méghozzá elsősorban a védelmi politika területén.

Európa többé nem engedheti meg magának, hogy mások katonai erejétől függjön, mint ahogyan azt sem, hogy Franciaország egyedül védje meg becsületét Maliban.

Felelősséget kell vállalnunk érdekeink és az európai életforma védelméért.

Az elmúlt évtizedben az Unió több mint 30 polgári és katonai misszióban vett részt, Afrikától Afganisztánig. Állandó struktúra nélkül azonban nem tudunk hatékonyan fellépni. A sürgős beavatkozások késedelmet szenvednek. Külön parancsnokságról irányítunk párhuzamos missziókat, még akkor is, ha azok helyszíne ugyanaz az ország vagy város. Eljött az ideje, hogy ezek a műveletek egyetlen parancsnokság alá tartozzanak.

El kell mozdulnunk továbbá a közös katonai eszközök használata felé, amelyek egyes esetekben akár uniós tulajdont is képezhetnek. Mindez természetesen maradéktalanul illeszkedne a NATO tevékenységéhez.

A kérdés üzleti része egyértelmű: a védelmi kérdésekben való együttműködés hiánya Európának 25 és 100 milliárd euró közötti összegbe kerül évente attól függően, hogy mely területek tekintjük. Ezt az összeget annyi minden másra is költhetnénk.

Meg lehet csinálni. Jelenleg egy üzemanyag-utántöltő repülőgépekből álló multinacionális flotta felépítésén dolgozunk. Kövessük ezt a példát.

Az erős európai védelemhez az európai védelmi ipar innovációjára van szükség. Ezért még az év vége előtt javaslatot teszünk az Európai Védelmi Alap létrehozására, hogy lendületet adjunk a kutatásnak és az innovációnak.

A Lisszaboni Szerződés lehetővé teszi, hogy a tagállamok – saját döntésük alapján – állandó strukturált együttműködés formájában összevonják védelmi kapacitásaikat. Úgy vélem, most jött el az a pillanat, hogy megragadjuk ezt a lehetőséget. És remélem, hogy a pár napon belül 27 tagállam részvételével megtartandó pozsonyi ülésünk az első politikai lépést jelenti majd ebbe az irányba.

Mert az együttműködés a kulcsa annak, hogy Európa meg tudja védeni önmagát belföldön és külföldön egyaránt.

 

OLYAN EURÓPA KELL, AMELY KÉPES A FELELŐSSÉGVÁLLALÁSRA

Az utolsó téma, amelyet érintetni szeretnék, a felelősségvállalás. A felelősségvállalás egy védelmet nyújtó Európa megteremtéséért.

Felkérem az összes uniós intézményt és valamennyi tagállamot, hogy vállaljanak felelősséget.

El kell vetnünk végre azt a régi szemléletet, hogy sikereink nemzeti sikerek, kudarcaink viszont európai kudarcok. Ha nem lépünk túl ezen, közös projektünk nem fog életben maradni.

Emlékeznünk kell arra, milyen célok vezérelték Uniónk létrehozását. Ezért arra kérem a Pozsonyba érkező 27 vezetőt, hogy mindannyian idézzenek fel magukban három okot, amely miatt szükségünk van az Európai Unióra. Három olyan dolgot, amelynek megvédéséért készek felelősséget vállalni, és amelyek megvalósításáért készek haladéktalanul cselekedni.

Az ígéretek elhúzódó teljesítése nyomán egyre nő annak kockázata, hogy az Unió hitelét veszti. Vegyük a párizsi megállapodást. Mi, európaiak, globális vezető szerepet töltünk be az éghajlatváltozás elleni fellépés terén. Az Európai Unió hozta tető alá az első jogilag kötelező érvényű, globális éghajlat-politikai megállapodást. Az Európai Unió hozta létre a párizsi megállapodást lehetővé tevő ambiciózus koalíciót. De Európa most mégsem képes iránymutatást adni és elérni, hogy tagállamai az elsők között erősítsék meg saját megállapodásunkat. Erre egyelőre csak Franciaországban, Ausztriában és Magyarországon került sor.

Felhívom a tagállamokat és a tisztelt Parlamentet, hogy végezzék el a munka rájuk eső részét, még pedig a következő hetekben, nem csak hónapok múltán. Gyorsabban kell cselekednünk. Itt az idő, hogy megerősítsük a párizsi megállapodást. Meg lehet csinálni, mindez politikai akarat kérdése. Ráadásul Európa globális befolyása forog kockán.

Az európai intézményeknek is felelősséget kell vállalniuk.

Bizottságom valamennyi tagját felkértem, hogy a következő két hét során álljon készen arra, hogy az általa legjobban ismert országok nemzeti parlamentje előtt megvitassa Uniónk helyzetét. Mandátumom kezdete óta biztosaim több mint 350 látogatást tettek a nemzeti parlamenteknél. Most azt szeretném, ha még több ilyen látogatásra kerülne sor. Mert Európa csak a tagállamokkal együtt épülhet, és soha azokkal szemben.

Az is a mi felelősségünk, hogy felismerjük, amikor egy döntés meghozatala nem a mi dolgunk. Helytelen, hogy miközben az uniós országok nem tudnak egymással megegyezni a glifozát gyomirtó szerekben való alkalmazásáról, a Bizottság az Európai Parlament és a Tanács nyomására arra kényszerül, hogy határozatot hozzon.

Ezért meg fogjuk változtatni ezeket a szabályokat, mivel a demokrácia nem így működik.

A Bizottságnak a politikai térfélen maradva, nem pedig technokrataként kell felelősséget vállalnia.

Egy politikus Bizottság tekintetbe veszi az Európai Parlament véleményét, odafigyel valamennyi tagállamra és meghallgatja az embereket.

Épp mások véleményének meghallgatása ösztönözte arra Bizottságomat, hogy mandátumának első két évében visszavonjon 100 javaslatot, az előző öt évhez képest 80 %-kal kevesebb kezdeményezést terjesszen elő, valamint kezdeményezze az összes hatályos jogszabály alapos felülvizsgálatát. Európát csak akkor leszünk képesek olyan hellyé tenni, amely jobb és amelyben megbíznak az emberek, ha azokra a területekre összpontosítunk, ahol Európa valódi hozzáadott értéket tud teremteni, és képes eredményeket felmutatni.

A politikus hozzáállás azt is jelenti, hogy a technokrata hibákat megtörténtük pillanatában kijavítjuk. A Bizottság, a Parlament és a Tanács közösen úgy határoztak, hogy eltörlik a mobiltelefonok barangolási díjait. Ezt az ígéretet meg fogjuk valósítani. Nem csak az üzleti ügyben utazók számára, akik két napot töltenek külföldön, nem csak az üdülni vágyók számára, akik két hétre a tengerpartra utaznak, hanem a határ menti ingázók számára is. És az Erasmus programban részt vevő diákok milliói számára is, akik tanulmányi céllal egy vagy két félévet egy másik országban töltenek. Ezért visszavontam azt a tervezetet, amelyet egy jó szándékú tisztviselő a nyár folyamán kidolgozott. A tervezet technikailag rendben volt, ugyanakkor elsikkadt benne ígéretünk lényege. Jövő héten egy új, jobb tervezetet vehetnek majd kézhez. Célunk, hogy az emberek máshol is az otthoni feltételek mellett vehessék igénybe a mobilszolgáltatásokat.

A politikai hozzáállás emellett lehetővé teszi számunkra, hogy a józan ész szabályai szerint hajtsuk végre a Stabilitási és Növekedési Paktumot. A Paktum létrehozásában nagy szerepet kaptak az elméleti megfontolások, és alkalmazása sokak számára doktrínává vált. Manapság pedig a Stabilitási és Növekedési Paktum egyesek számára egy dogmát jelent. Elméletileg büntetni kell, ha egy ország államadóssága akár csak egyetlen tizedesjeggyel túllépi a GDP 60 %-át. A gyakorlatban azonban meg kell vizsgálni az adósság okait. Arra kell törekednünk, hogy támogassuk, ne pedig büntessük a folyamatban lévő reformtörekvéseket. Ehhez pedig felelős politikusokra van szükség. A Paktumot továbbra is alkalmazni fogjuk, ám nem dogmatikus módon, hanem józan ésszel és azzal a rugalmassággal, amelyet bölcsen beleépítettünk a szabályokba.

Végezetül, a felelősségvállalás azt is jelenti, hogy elszámoltathatók vagyunk szavazóink felé. Ezért javasolni fogjuk annak az abszurd szabálynak a módosítását, miszerint a biztosoknak le kell mondaniuk az általuk betöltött hivatalokról, ha indulni akarnak az európai választásokon. A német kancellár, a cseh, a dán vagy az észt miniszterelnök sem hagy fel munkájával, amikor újraválasztásáért kampányol. A biztosoknak sem kellene így tenniük. Ha egy olyan Bizottságot szeretnénk, amely valós igényekre válaszol, arra kell ösztönöznünk a biztosokat, hogy keressék a találkozási pontokat a demokráciával, nem pedig megakadályozni őket ebben.

 

KÖVETKEZTETÉS

Tisztelt Képviselők!

Olyan fiatal vagyok, akár az európai projekt, amely 2017 márciusában ünnepli majd 60. születésnapját.

Eddigi pályafutásom során mindvégig Európáért éltem és dolgoztam.

Apám azért hitt Európában, mert hitt a stabilitásban, a munkavállalói jogokban és a társadalmi haladásban.

Túlságosan is értette, hogy az európai béke mennyire értékes, ugyanakkor milyen törékeny.

Én azért hiszek Európában, mert apám ugyanezen értékekre nevelt.

De mit tanítunk a gyermekeinknek most? Milyen örökséget hagyunk rájuk? Egy olyan Uniót, amelyet a megosztottság jellemez? Egy olyan Uniót, amely elfelejtette múltját, és nincs jövőképe?

Gyermekeink ennél többet érdemelnek.

Olyan Európát érdemelnek, amely megőrzi életformájukat.

Olyan Európát érdemelnek, amely eszközöket ad kezükbe és biztonságukat is garantálja.

Olyan Európát érdemelnek, amely védelmet nyújt számukra.

Itt az ideje, hogy mi – az intézmények, a kormányok, az állampolgárok – mindannyian felelősséget vállaljunk ennek az Európának a megépítéséért. Együtt.

SPEECH/16/3043


Side Bar