Chemin de navigation

Left navigation

Additional tools

José Manuel Durão Barroso az Európai Bizottság elnöke Európa megújulása – 2011. évi értékelő beszéd az Unió helyzetéről Európai Parlament Strasbourg, 2011. szeptember 28.

Commission Européenne - SPEECH/11/607   28/09/2011

Autres langues disponibles: FR EN DE DA ES NL IT SV PT FI EL CS ET LT LV MT PL SK SL BG RO

SPEECH/11/607

José Manuel Durão Barroso

az Európai Bizottság elnöke

Európa megújulása – 2011. évi értékelő beszéd az Unió helyzetéről

Európai Parlament

Strasbourg, 2011. szeptember 28.

Tisztelt Elnök úr!

Tisztelt Képviselők!

Tisztelt Miniszter Úr!

Őszintének és teljesen világosnak kell lennünk az Unió helyzetével kapcsolatos elemzésünk során.

Úgy hiszem, napjainkban az Európai Unió történetének legnagyobb kihívásával nézünk szembe.

Pénzügyi, gazdasági és társadalmi válságról van szó. Ám ugyanakkor bizalmi válságról is. torkollott. Megingott a bizalom a vezetőinkben, általában Európában, valamint abban, hogy képesek vagyunk megtalálni a kivezető utat.

A válság gyökerei világosak: Európa nem felelt meg a versenyképesség kihívásainak. Számos tagállam engedett a csábításnak, hogy tovább nyújtózkodjon annál, ameddig a takarója ér. A pénzügyi piacokon felelőtlen és elfogadhatatlan magatartásformák uralkodtak el. Nem kezeltük a tagállamok közötti egyensúlytalanságokat, különösen ami az euróövezetet illeti.

És a világrend földcsuszamlásszerű változásai, valamint a globalizáció keltette feszültségek csak tetézték ezeket a problémákat.

Az eredmény: súlyos aggodalom a társadalmaink körében. Sokan vannak polgáraink között, akik félve tekintenek a jövőbe. A nemzeti bezárkózás – nevezhetnénk akár nacionalizmusnak is – veszélye sohasem fenyegetett még bennünket ennyire.

Az Unió legnagyobb vívmányait – az eurót, az egységes piacot, sőt, még a személyek szabad áramlását is – populista válaszok kérdőjelezik meg.

Azt hiszem, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az államadósság-állomány válsága mindenekelőtt a politikába vetett bizalom válsága. És polgáraink, de a külvilág is azon töpreng: vajon csakugyan igazi Uniót alkotunk? Igazán megvan bennünk az akarat a közös valuta megőrzésére?

Valóban eltökéltek a sérülékenyebb tagállamok a szükséges reformok végrehajtása iránt?

Valóban készek a legtehetősebb tagállamok a szolidaritásra?

Valóban felkészült Európa arra, hogy gazdasági növekedést érjen el és a munkahelyeket teremtsen?

A magam részéről én ma azt mondom Önöknek:

Igen, a helyzet csakugyan súlyos, de van megoldás a válságra.

Van jövője Európának.

Akkor, ha helyreállítjuk a bizalmat. Márpedig a bizalom helyreállításához stabilitásra, növekedésre van szükségünk, de egyben politikai szándékra, politikai vezetésre is.

Együtt fellépve, az európai megújulás perspektíváját kell felvázolnunk polgáraink előtt.

Tettekre kell váltanunk, amit a Római Szerződések 50. évfordulója alkalmából a Bizottság, a Parlament és az Európai Tanács által aláírt Berlini Nyilatkozatban leszögeztünk. Ezt mondtuk akkor: „Wir leben heute miteinander, wie es nie zuvor möglich war. Wir Bürgerinnen und Bürger der Europäischen Union sind zu unserem Glück vereint.” „Ma úgy élünk egymás mellett, ahogy arra korábban soha nem nyílt lehetőség. Minket, az Európai Unió polgárait boldogsággal tölt el Európa egyesítése.” Ez egy nyilatkozat, amelynek minden szava számít. A bennük rejlő szándékból erőt kell merítenünk a mindennapjainkhoz.

Intézményeinkkel – és nem azokkal szemben – céljainkat sikerre vihetjük.

Egyesek – tudjuk jól – a stabilitás elsősége mellett törnek ma lándzsát. Mások a növekedés fontosságára esküsznek.

Jómagam azt mondom Önöknek: mindkettőre szükségünk van.

Egyesek ma fegyelemre intenek. Mások a szolidaritás mellett érvelnek.

Nos, mindkettőre szükségünk van.

A hányaveti félmegoldások ideje lejárt. Határozottságra van szükségünk, ami átfogó megoldásokhoz vezet. Több becsvágyra van szükségünk Európa érdekében.

Tényleg úgy hiszem, hogy Európa ma történelmi időszakot él. Azon pillanatok egyikét, amikor ha nem lépünk tovább az integráció irányába, könnyen darabokra hullhatunk.

Mindez tehát politikai akarat kérdése, nagy megmérettetés az egész nemzedékünk számára.

Én bátran kijelentem Önök előtt: van kiút a jelenlegi válságból. Nem csupán lehetséges a felemelkedés – szükséges is. A politikai vezetés pedig azt jelenti, hogy lehetségessé tegyük azt, ami szükséges.

Tisztelt Képviselők!

Engedjék meg, hogy Görögországgal kezdjem. Görögország az euróövezet tagja, és az is marad. Ezért teljesítenie kell kötelezettségvállalásait – maradéktalanul és időben. Ennek fejében az euróövezet tagjai biztosítják a támogatást Görögország számára, és egymás felé is. Amint az euróövezeti csúcstalálkozón, július 21 én fogalmaztunk: „Eltökélt szándékunk, hogy amennyiben sikeresen végrehajtják e programokat, továbbra is támogassuk a támogatási programokban részt vevő országokat, amíg újra piachoz nem jutnak.”

Ezért hoztam létre a Görögországgal foglalkozó munkacsoportot.

Épp most indítottunk el egy olyan cselekvési tervet, amely két pilléren nyugszik:

– az egyik egy közel 100 életképes és színvonalas projektet tartalmazó lista; e projektek Görögország valamennyi régiójában fellendítik a beruházásokat, és biztosítják a Görögország számára még rendelkezésre álló strukturális alapok lehető leghatékonyabb felhasználását;

– a másik pillér az uniós társfinanszírozásban részesülő projektek lebonyolításával kapcsolatos bürokratikus eljárások jelentős egyszerűsítése.

A strukturális alapokból 15 milliárd eurót költhetünk még el Görögországban. Ebből a pénzből a görög államigazgatás számára technikai segítségnyújtást biztosító és a görög gazdaságot támogató sürgős programot alakíthatunk ki.

Már folyamatban van az az 500 millió eurós program, amelynek keretében az Európai Beruházási Bank görög kis- és középvállalkozásoknak nyújtott hiteleit garantáljuk. A Bizottság szélesebb garanciamechanizmus létrehozásán is gondolkodik, amely a bankok reálgazdasági hitelezési aktivitását segítené.

Mindez hatalmas támogatást adhat a görög „felemelkedéshez”. Görögországnak konkrét eredményeket kell felmutatnia. Szakítania kell a kontraproduktív eljárásokkal, és ellen kell állnia a különböző érdekszövetkezeteknek.

De világosan le kell szögeznünk, hogy nem sprintet kell futnunk, hanem maratont.

A stabilitás és felelősségvállalás Uniójának létrehozása azonban nem csak Görögországról szól.

Gazdasági kilátásaink nagyon komorak. A kockázatok jelenleg folyó globális újraértékeléséből fakadó negatív hatások szorításában élünk. Ezért az a feladatunk, hogy helyreállítsuk az euró és az Unió egésze iránti bizalmat.

Ezt pedig úgy tehetjük meg, hogy megmutatjuk, képesek vagyunk meghozni minden olyan döntést, amely egy közös valuta és egy integrált gazdaság versenyképes, inkluzív és erőforrás-hatékony működtetéséhez szükséges. Ehhez rövid, közép- és hosszú távon egyaránt cselekednünk kell.

Az első lépés késedelem nélkül helyes vágányra terelni az adósságválságra adott válaszainkat.

Ez megköveteli, hogy markánsabb válságkezelési mechanizmusokat alakítsunk ki. Az euró védelmében meggyőző mennyiségű munícióra és hatékony tűzfalakra van szükség.

Az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszközre (EFSF) és az európai stabilitási mechanizmusra (ESM) kell építenünk.

Az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszközt haladéktalanul erősebbé és rugalmasabbá kell tennünk. Ezt a Bizottság már januárban is javasolta. És ez az, amiben az euróövezet állam- és kormányfői július 21-én megállapodtak. Csak ennek ratifikálása után lesz az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz alkalmas arra, hogy:

– megelőző intervenciókat hajtson végre;

– támogassa a bankok feltőkésítését;

– beavatkozzon a másodlagos piacokon a fertőzés elterjedésének elkerülésére.

Az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz ratifikációját követően az a dolgunk, hogy az alap pénzügyi lehetőségeit a lehető leghatékonyabban kiaknázzuk. A Bizottság már dolgozik azokon a megoldásokon, amelyek ezt lehetővé teszik.

Emellett mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy meggyorsítsuk az európai stabilitási mechanizmus hatálybalépését.

Természetesen bízunk abban, hogy az Európai Központi Bank – a Szerződés maradéktalan tiszteletben tartása mellett – minden szükséges intézkedést megtesz az euróövezet integritásának és pénzügyi stabilitásának biztosítására.

Nem elégedhetünk meg azonban ennyivel. El kell mélyítenünk a gazdasági koordinációt és integrációt, különösen az euróövezeten belül.

Ez legalább olyannyira politikai, mint gazdasági feladat.

Önök a mai napon az általunk egy évvel ezelőtt Önök és a Tanács elé terjesztett, úgynevezett „hatos” javaslatcsomagról fognak szavazni. E „hatos csomag” megreformálja a Stabilitási és Növekedési Paktumot, valamint kiterjeszti a makrogazdasági egyensúlyok felügyeletét. E téren sikerült csaknem pontosan oda visszatérnünk, ahonnan a Bizottság eredeti előterjesztésében kiindult. A javaslatokban kitűzött magas célok fenntartásában Önök döntő szerepet játszottak, amit szeretnék nagyon megköszönni Önöknek, és amihez szívből gratulálok.

E jogszabályok meghozatalával a jövőben sokkal erősebb végrehajtási mechanizmusokkal fogunk rendelkezni. Ezentúl már a nemzeti döntések meghozatala előtt hozzászólhatunk a tagállamok költségvetési terveihez. A fegyelmezettség és az integráció ily módon való ötvözése az euróövezet jövőjének kulcsa. Valóban szavahihető euróövezetet csak még elmélyültebb integrációval és még több fegyelemmel teremthetünk.

Tisztelt Képviselők!

Ezek valóban fontos előrelépések, de még hosszú út áll előttünk. A már meglévő monetáris unió mellett a gazdasági uniót is ki kell alakítanunk. Végre kell hajtanunk a maastrichti feladatokat.

Korábban abban a tévhitben ringattuk magunkat, hogy fenn tudjuk tartani a közös valuta és az egységes piac mellett a nemzeti megközelítésen alapuló gazdaság- és költségvetési politikákat. Ne essünk újabb illúzióba azt gondolván, hogy a közös valuta és az egységes piac mellett kormányközi megközelítés tudunk majd alkalmazni.

Ahhoz, hogy az euróövezet szavahihető legyen – és ez nemcsak a föderalisták üzenete, hanem a piacoké is – valóban közösségi megközelítésre van szükségünk. Ténylegesen integrálnunk kell az euróövezetet, és igazi gazdasági unióvá kell kiteljesítenünk a monetáris uniót. De hogyan építhetjük fel e valóban közösségi megközelítést? Az elkövetkező hetekben a Bizottság a hatos csomag alapján javaslatot fog előterjeszteni a gazdasági koordinációt és integrációt célzó egységes, koherens keretre, különösen az euróövezet tekintetében. A javaslatban mindvégig biztosítani fogjuk az euróövezet és az egészében vett Unió összeférhetőségét. Természetesen nem akarjuk, hogy az euróövezet megingassa az egységes piac jelentős vívmányát, valamint négy alavető szabadságunk együttesét.

Egyúttal kialakíthatjuk a közös döntéshozatalt, amely fokozza versenyképességünket. Ennek érdekében – a nemzeti végrehajtási hatáskörök maradéktalan tiszteletben tartása mellett – beépíthetjük ebbe a keretbe az Euró Plusz Paktumot.

Ahhoz, hogy mindez működjön, minden eddiginél nagyobb szükség van a Bizottságra mint független hatóságra, valamint a tagállamok által meghozandó, javasolt és megvizsgált intézkedésekre. Legyünk őszinték, a kormányok minderre önmagukban nem képesek. Kormányközi tárgyalások útján úgyszintén nem végezhetők el ezek a feladatok.

Az Unió gazdasági kormánya ugyanis – a közösségi hatáskörökön belül – a Bizottság, és ehhez több intézményre bizonyosan nincs szükség.

Volt oka annak, hogy a szerződések szupranacionális intézményeket hoztak létre. Az Európai Bizottság, az Európa Központi Bank és az Európai Bíróság nem ok nélkül született. A Bizottság a pártatlanság garanciája. Emellett a Bizottságot – amely természetesen a tagállamokkal partnerségben végzi munkáját – ez a Ház szavazta meg, és ennek a Háznak –az euróövezet és az egész Európai Unió választott Parlamentjének – tartozik elszámolással.

Tisztelt Képviselők!

Annak is elérkezett az ideje, hogy megteremtsük az euróövezet egységes külső képviseletét. A Szerződéssel összhangban a Bizottság javaslatokat fog előterjeszteni e célból.

A stabilitás és felelősségvállalás erre alapozott, közös megközelítést szem előtt tartó Uniója azt islehetővé teszi, hogy a tagállamok állampapírjaik kibocsátásakor teljes mértékben kiaknázhassák a nagyobb piac nyújtotta előnyöket.

Amint az euróövezet rendelkezik az integráció és a fegyelem biztosításához szükséges összes eszközzel, mindenki természetes és előnyös lépésnek fogja tartani a közös kötvénykibocsátást. Ehhez csak az kell, hogy ezek az eurókötvények úgynevezett stabilitási kötvények legyenek, azaz olyan kötvények, amelyek kialakításuknál fogva a szabályok betartóit jutalmazzák, és az áthágókat elrettentik. Amint e Ház előtt már bejelentettem, a Bizottság az elkövetkezendő hetekben előterjeszti a stabilitási kötvényekre vonatkozó különböző lehetőségeket.

E lehetőségek némelyikét már a jelenlegi Szerződés szerint végre lehet hajtani, a teljes mértékben kiforrott eurókötvényekhez azonban szükség lesz a Szerződés módosítására. Ez azért is fontos, mert – Tisztelt Képviselők – a jelenleg hatályos Lisszaboni Szerződés számos lehetőséget kínál a fellépésre. Semmilyen mentségünk nincs a tétlenségre és a halogatásra.

Mindazonáltal lehetséges, hogy fontolóra kell vennünk a jövőben a Szerződés további módosítását.

Többek között az egyhangúsággal járó kötöttségekre gondolok itt. Nem diktálhatja közös erőfeszítéseink ütemét mindig az, aki a legtétovább. Ma azonban olyan Uniónk van, ahol a legtétovább tagállam diktálja az összes többi tagállam ütemét. Ez a piacok szemszögéből sem bizonyul szavahihetőnek, ezért megoldást kell találnunk e döntéshozatali problémára. A tagállamoknak természetesen joguk van ahhoz, hogy ne fogadjanak el bizonyos döntéseket. Ahogy mondják, ez a nemzeti szuverenitás kérdése. Azt azonban nem tehetik meg, hogy másokat is feltartóztassanak a haladásban, ez ugyanis az ő nemzeti szuverenitásuk kérdése, és ha előre akarnak lépni, ezt lehetővé kell tenni számukra.

A Szerződés jövőbeni módosítására való hajlandóságunk nem szabad, hogy a manapság égetően szükséges reformok halogatásának eszközévé vagy kifogásává váljon. Hiszem, hogy e hosszú távú perspektíva megerősíti majd jelenlegi döntéseink szavahihetőségét.

A stabilitáson és felelősségvállaláson alapuló unió létrehozása azt jelenti, hogy mielőbb be kell fejezni a pénzügyi szabályozás új rendszerének kialakítását. Olyan tőkeerős, felelős bankokra van szükségünk, amelyek kölcsönökkel látják el a reálgazdaságot.

Sok szó esett már egyes bankjaink állítólagos sérülékenységéről. Az európai bankok az elmúlt évben jelentősen megerősítették tőkepozíciójukat. Most már csak a nyári stressztesztekben megállapított hiányosságok pótlásához gyűjtenek tőkét. Mindez elengedhetetlen annak biztosításához, hogy a pénzügyi piacok zavarai a lehető legkevesebb kárt okozzák a reálgazdaságban és a foglalkoztatásban.

Az elmúlt három évben kidolgoztuk a pénzügyi szabályozás új rendszerét.

Emlékeztetném Önöket arra, hogy eddig 29 jogszabályt terjesztettünk elő. Önök ezek közül már többet elfogadtak, köztük a független felügyeleti hatóságok létrehozását előíró jogszabályokat. E hatóságok azóta már működnek. Most az alábbiak tekintetében javasolt új szabályokat kell elfogadni:

– származtatott pénzügyi eszközök;

– a fedezetlen short ügyletek és a hitel-nemteljesítési csereügyletek kezeléséről meghozandó szabályok;

– a pénzügyi szakemberek tisztességes javadalmazására vonatkozó szabályok.

E javaslatokat már előterjesztettük, most a Tanácson és az Európai Parlamenten a sor, hogy elfogadják. A hátralevő javaslatokat a Bizottság az év végéig előterjeszti. Ezek a javaslatok a következők:

– hitelminősítő intézetekre vonatkozó szabályok,

– a bankszanálásra, valamint

– a pénzügyi szakemberek személyes felelősségére irányadó szabályok.

Így tehát a G-20-on belül mi leszünk az első olyan csoport, amely teljesíti a pénzügyi szabályozás iránti globális erőfeszítések iránt tett kötelezettségvállalását.

Tisztelt Képviselők!

Az elmúlt három évben a tagállamok – mondhatnám úgy is, az adófizetők – 4 600 milliárd euró értékű támogatást és garanciát biztosítottak a pénzügyi szektornak. Eljött az ideje, hogy a pénzügyi szektor mindezt visszaadja a társadalomnak. Ezért nagyon büszkén osztom meg Önökkel, hogy a mai napon a Bizottság elfogadta a tranzakciókra kivetendő globális adóval kapcsolatos javaslatot (amely évi mintegy 55 milliárd eurós bevételt fog generálni). Ma nagyon fontos javaslatot terjesztek Önök elé, ami végrehajtása esetén akár évi 55 milliárd euro bevételt generálhat. Egyesek azt kérdezhetik majd, „Miért?” Hogy miért is? Mert ez tisztesség kérdése. Ha gazdáink, munkavállalóink, az ipartól a mezőgazdaságon át egészen a szolgáltatásokig a gazdaság minden egyes ágazata, egyszóval ha mindenki hozzájárul a társadalomhoz, akkor miért lenne ez alól épp a bankszektor kivétel.

Ha költségvetési konszolidációra van szükségünk – márpedig ez a helyzet –, ha több bevételre van szükségünk, a kérdés az, honnan származnak e bevételek. Adóztassuk meg még jobban a munkát? Adóztassuk meg még joban a fogyasztást? Úgy vélem, az a tisztességes, ha a pénzügyi tevékenységeket adóztatjuk meg, mivel ezek társadalmi hozzájárulása egyes tagállamokban korántsem arányos.

A terhekből nemcsak a pénzügyi intézményeknek kell tisztességesen kivenniük a részüket. Az adócsalás felett sem hunyhatunk szemet. Eljött tehát az ideje, hogy javaslatokat fogadjunk el az Unió-szerte érvényesítendő adómegtakarításra vonatkozóan. Felszólítom emellett a tagállamokat, hogy adják meg a végleges felhatalmazást a Bizottságnak arra, hogy az egész Európai Unió nevében adóügyi megállapodásokról folytasson tárgyalásokat harmadik országokkal.

Tisztelt Képviselők!

A stabilitás és a felelősségvállalás önmagában nem elegendő. Nemcsak stabilitásra van szükségünk, hanem növekedésre is. Nemcsak a felelősségvállalás fontos, hanem a szolidaritás is.

A gazdaság csak akkor maradhat erős, ha növekedést és és új munkahelyeket hoz létre. Ezért kell felszabadítanunk a gazdaságunkban – különösen a reálgazdaságban – rejlő energiát.

Az előrejelzések ma erőteljes lassulásra utalnak.

Az erőteljes európai növekedés azonban nem megvalósíthatatlan ábránd. Ugyanakkor nem fog holnap egyetlen varázsütésre bekövetkezni. Megteremthetjük azonban a feltételeket ahhoz, hogy újra fellendüljön a növekedés. Korábban már sikerült ezt elérnünk. Most is ezt kell tennünk, és erre képesek is vagyunk.

Igaz, hogy újabb fiskális ösztönzésre nemigen van lehetőségünk.

Ám ez nem jelenti azt, hogy nem tehetünk semmi többet a növekedés előmozdítása érdekében.

Először is, a költségvetési tartalékokkal rendelkező országoknak fel kell tárniuk az ebben rejlő lehetőségeket – ugyanakkor szem előtt kell tartaniuk a fenntarthatóságot.

Másodszor, a tagállamoknak egytől egyig elő kell mozdítaniuk a strukturális reformokat, hogy világviszonylatban még versenyképesebbé váljunk és előmozdítsuk a növekedést.

Együttes összefogással képesek vagyunk és kötelességünk is, hogy kiaknázzunk az egységes piacban rejlő valamennyi lehetőséget, éljünk a kereskedelemből származó előnyökkel, és mozgósítsuk az uniós szintű beruházásokat.

Elsőként az egységes piacról szeretnék beszélni.

A szolgáltatási irányelv teljes körű végrehajtása becsléseink szerint önmagában is akár 140 milliárd euró értékű gazdasági hasznot eredményezhetne.

A végrehajtási határidő lejárta után két évvel azonban még mindig több olyan tagállam is van, ahol nem fogadták el a szükséges jogszabályokat.

Így tehát nem tudjuk kiaknázni az összes olyan előnyt, amelyet a szolgáltatások tényleges liberalizációja nyújthatna Európában.

De ennél többet is tehetünk.

El kell fogadnunk a már előterjesztett javaslatokat. Az Európai Bizottságon belül már elfogadtuk az egységes piaci intézkedéscsomagot. Számos kulcsfontosságú kezdeményezést dolgoztunk ki.

Karnyújtásnyira vagyunk attól, hogy létrejöjjön az európai szabadalom, amelynek köszönhetően a szabadalomvédelem költsége a jelenlegi szint 20%-ára csökkenne. Várhatóan az év végéig sikerül lezárni e kérdést.

Továbbá az egységes piaci intézkedéscsomag esetében célszerű lenne mérlegelnünk, hogy a rendkívüli körülményekre való tekintettel gyorsított eljárást alkalmazzunk. Mellesleg számos területen kellene gyorsított jogalkotási eljárást alkalmaznunk, mert igencsak sürgető helyzetben vagyunk. Ily módon lehetővé válna, hogy reagáljunk ezekre a rendkívüli körülményekre.

A jövőben a növekedés egyre nagyobb mértékben függ majd az információtechnológia hasznosításától. Egységes digitális piacra van szükségünk,

amely minden egyes európai polgár számára évi mintegy 1500 euró megtakarítást biztosít majd annak köszönhetően, hogy kiaknázzuk az e-kereskedelem nyújtotta lehetőségeket, vagy például megszüntetjük a mobiltelefon-hívások roamingdíjait.

Ha 10%-kal nagyobb mértékű lenne a széles sáv elterjedése, ez évi 1% és 1,5% közötti többletnövekedést eredményezne.

A világszintű versenyben való helytálláshoz jól képzetteknek is kell lennünk, és olyan készségekkel kell felvérteznünk magunkat, amelyek segítségével szembenézhetünk ezen új kihívásokkal. Újítanunk kell, és fenntartható módon kell cselekednünk.

Már részletes javaslatokat terjesztettünk elő az innovációra, a forráshatékonyságra, és ipari bázisunk megerősítésének módjaira vonatkozóan.

A modern iparpolitika a kutatás és a innováció területére irányuló befektetésre épül.

Fel kell gyorsítanunk azon erőfeszítéseink megvalósítását, amelyek nagyobb szerepet kívánnak juttatni a kockázati tőkének az új, innovatív vállalkozások finanszírozásában.

Fenntartható munkahelyek úgy jöhetnek létre, ha az innovációra és az új technológiákra összpontosítunk, a zöld technológiákat is idesorolva. Fel kell ismernünk, hogy a „zöld” gondolkodásmód és a növekedés összhangban áll.

Például a megújuló energiaforrások ágazatában az elmúlt 5 év során az Európai Unióban már 300 000 új munkahely jött létre. Az előttünk álló évtizedben a környezetbarát technológiák világpiaca várhatóan háromszorosára nő majd.

Fellépésünket azokra a területekre kell összpontosítanunk, ahol tényleges hatást tudunk elérni. A jövőbeli növekedéshez tevékenyen tovább kell vinnünk az intelligens szabályozásra irányuló menetrendünket is, amely évi 38 milliárd eurós megtakarítást tesz majd lehetővé az európai vállalkozások – különösen a kkv-k – számára. Az adminisztratív terhek csökkentésével viszont ebben a tagállamoknak is szerepet kell vállalniuk.

Ugyanakkor a beruházások is elengedhetetlenek. E reformok fontosak, de európai szinten bizonyos fajta beruházásra is szükség van.

A növekedés és szolidaritás Uniójához korszerű, összekapcsolt infrastruktúrákra van szükség.

A következő többéves pénzügyi keretben javaslatot tettünk az Európa egészét összekötő létesítmények létrehozására az energia, a közlekedés és a digitális hálózatok terén.

A többéves pénzügyi keretre irányuló javaslatunknak ehhez az újításához kapcsolódik egy másik nagyon fontos innovatív elképzelés is: a projektkötvény.

Az elkövetkező hetekben a Bizottság közzéteszi az uniós projektkötvényekre irányuló javaslatait. A fenti növekedés finanszírozása érdekében kísérleti projekteket is javasolunk, akár a többéves pénzügyi keret elfogadása előtt is. Így előrehozhatjuk az Európa számára nélkülözhetetlen, jelentős infrastrukturális beruházások egy részét.

Az Uniónak és a tagállamoknak sürgősen megoldást kell keresniük arra, miképpen vállalhat szakpolitikai céljaink megvalósítását elősegítő bankunk, az Európai Beruházási Bank jelentősebb – lehetőleg sokkal jelentősebb – szerepet a hosszú távú beruházások finanszírozásában.

Ehhez fel kell tárnunk, miképpen lehet megerősíteni az EBB forrásait és saját tőkéjét oly módon, hogy az a reálgazdasághoz vezessen.

2000-ben Európában a rendelkezésre álló kockázati tőke 22 milliárd euró volt. 2010-ben viszont mindössze 3 millió. Ha ösztönözni kívánjuk a vállalkozói szellemet, meg kell fordítanunk ezt a tendenciát, és e támogatásra különösen szükségünk van a kkv-k tekintetében.

A strukturális alapokat is jobban a növekedés szolgálatába állíthatnánk, ha a makrogazdasági teljesítmény támogatására használnánk azokat. A strukturális alapok rendkívül fontosak az innováció, a képzés és foglalkoztatás, valamint a kkv-k vonatkozásában.

Arra is buzdítani szeretném a tisztelt Házat, hogy ez év végéig fogadja el augusztusban tett javaslatainkat, amelyek a támogatási programban részt vevő országok esetében a társfinanszírozás arányának növelését célozzák. Ezáltal e gazdaságok alapvetően fontos finanszírozáshoz jutnak majd, miközben csökken a nemzeti költségvetésükre nehezedő nyomás.

Tisztelt Képviselők!

A munkaerőpiac, az államháztartás és a nyugdíjrendszer reformja a társadalom valamennyi rétegétől komoly erőfeszítéseket követel.

Valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy e változásokra elkerülhetetlenül szükség van ahhoz, hogy megreformálhassuk szociális piacgazdaságunkat, és fenntarthassuk a szociális modellt. Ám feltétlenül ragaszkodnunk kell értékeinkhez – a méltányossághoz, a befogadáshoz és a szolidaritáshoz.

Jelenleg az európai fiatalok egyötöde nem talál munkát – azonnali és kézzelfogható perspektívát kell nyújtanunk számukra. Egyes országokban fiatal polgáraink helyzete túlzás nélkül drámai. Fel szeretném szólítani a vállalatokat, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt annak érdekében, hogy gyakornoki és tanulói helyek álljanak a fiatalok rendelkezésére. Ehhez az Európai Szociális Alapból támogatás vehető igénybe.

Ha rá tudjuk venni a vállalkozásokat, a szociális partnereket, a nemzeti hatóságokat és az uniós intézményeket, hogy a fiatalok lehetőségeire irányuló kezdeményezés keretében együttműködjenek, akkor változtathatunk ezen. Úgy gondolom, hogy jelenleg a legsürgetőbb társadalmi kérdés az, hogy eloszlassuk a mindhiába munkát kereső fiatalok aggodalmait annak hangsúlyozásával, hogy még egy gyakornok állást is jobb elfogadni, mintsem ezzel az aggodalommal az utcára kerülni és az Unió egészébe vetett bizalom teljes hiányát sugározni.

Fel kell gyorsítanunk a növekedést és munkahelyteremtést szolgáló Európa 2020 stratégia legsürgetőbb lépéseinek végrehajtását. A Bizottság a jövő évben országspecifikus ajánlásaiban minden egyes tagállam esetében külön figyelmet fordít majd a fiatalok helyzetére.

Úgy hiszem, jövőnk megérdemel egy valódi esélyt.

Azért is azonnal tennünk kell valamit, hogy segítséget nyújtsunk a szegénység küszöbén élő 80 millió európai polgár számára. Ez azt jelenti, hogy a Tanácsnak végül el kell fogadnia a leginkább rászoruló személyek élelmiszer-ellátását segítő programra irányuló javaslatunkat. Köszönetet szeretnék mondani a tisztelt Parlamentnek megoldási javaslatunkhoz nyújtott eddigi támogatásáért.

Tisztelt Képviselők!

Ötven évvel ezelőtt 12 európai ország gyűlt össze, hogy aláírja a Szociális Chartát. Erre ötven éve épp októberben került sor. A Charta aláíróinak száma mára elérte a 47-et, és valamennyi uniós tagállam közéjük tartozik.

Ahhoz, hogy Európában érvényesüljenek ezek az alapértékek, meggyőződésem szerint minőségileg kell továbbfejlesztenünk az európai szintű szociális párbeszédet. Európa megújulása elképzelhetetlen anélkül, hogy a szociális partnerek mindegyike – a szakszervezetek, a munkavállalók, a vállalkozások, és általánosságban a civil társadalom – részt vegyen ebben a munkában, és sajátjának érezze azt.

Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a mi Európánk a polgárok Európája. Mint európai polgárok, valamennyien részesülünk az Unió által nyújtott előnyökből. Európai identitással bírunk, és nemzeti állampolgárságunk mellé uniós polgárságot kapunk. Az uniós polgárság további jogok és lehetőségek gazdag tárházát biztosítja számunkra: szabadon átléphetünk az országhatárokon tanulmányok folytatása vagy munkavállalás céljából. E tekintetben is ki kell állnunk amellett, hogy megőrizzük és továbbfejlesszük e jogokat és lehetőségeket – mint ahogyan azt a Bizottság a schengeni övezetre vonatkozó javaslatainkkal kapcsolatban jelenleg teszi. Nem fogjuk hagyni, hogy polgáraink jogai csorbuljanak. Meg fogjuk védeni a mozgás szabadságát és az Uniónk által biztosított összes többi szabadságot.

Tisztelt Képviselők!

Mint tudják, a Bizottság tevékenysége ennél jóval több területet ölel fel. Valamennyi felsorolására itt most nincs alkalmam, de a Parlament elnökének címzett levelem – amelyet Önök is megkaptak – tartalmazza azokat.

Mielőtt a beszédemet befejezném, engedjék meg, hogy még néhány szót ejtsek az Európai Unió külső felelősségéről. Én nyitott Európát szeretnék, egy, a világban elkötelezett Európát.

Az Európai Unió a világszerte végzett tevékenysége nem csupán a legjobb garancia a polgáraink, az érdekeink és az értékeink védelmét tekintve, hanem egyben nélkülözhetetlen a nagyvilágban is. Manapság divatos G2-ről beszélni.

Szerintem a világ nem vágyik semmiféle G2-re. Egy ilyen csoportosulás létrejötte még az érintett két országnak sem állna érdekében. Még emlékezünk rá, milyen feszültségeket szított a bipolaritás a hidegháborús időszakban. Meggyőződésem, hogy manapság Európa nélkülözhetetlenebb, mint valaha, ha egy igazságos és nyitott világban kívánunk élni.

Úgy gondolom, hogy napjaink átalakulóban lévő világának olyan Európára van szüksége, amely vállalja tetteiért a felelősséget. Egy befolyásos Európára, egy 27 tagú – sőt, Horvátország csatlakozásával hamarosan 28 tagú – Európára. Olyan Európára, amely továbbra is mutatja a követendő utat, legyen szó akár kereskedelemről, akár éghajlatváltozásról, miközben fontos találkozók várnak ránk Durbantól a Rio + 20-ig. Európának meg kell őriznie vezető pozícióját ezekben a kérdésekben.

Fordítsuk tekintetünket és figyelmünket a déli szomszédaink felé is. Az „arab tavasz” olyan mélyreható átalakulási folyamat, amely nem csupán az érintett népek életét tekintve jár jelentős következményekkel, hanem számunkra, a mi Európánkra nézve is gyökeres változásokat hoz. Mi álltunk elsőként a demokráciára és a szabadságra áhítozó tunéziaiak, egyiptomiak, líbiaiak mellé. Európa ezért támogatja e jogos törekvéseket, főként a demokráciáért és közös jólétért kialakított partnerség révén.

Az arab tavasz reményeim szerint ugyanakkor megcsillantja a béke reménysugarát az egész térségben, egy Izraellel békében élő palesztin állam képzetét idézve elénk – ahogyan ezt Európa kívánja.

Most pedig pillantsunk egy kicsit keleti szomszédaink irányába. Pénteken részt veszek a keleti partnerség varsói csúcstalálkozóján. Azzal a céllal indulok útnak, hogy még elmélyültebb politikai társulást és szorosabb gazdasági integrációt hozzunk létre az Európai Unió és a térségben lévő partnerországok között. Az Európai Unió rendkívüli átalakító képességgel rendelkezik. Ez sokaknak jelent inspirációs forrást szerte a nagyvilágban. Ha ezek az emberek mélyreható reformokat visznek véghez, segíthetünk nekik, politikai szempontból szorosabb kapcsolatokat építhetünk ki velük, és gazdasági értelemben is bevonhatjuk őket a tevékenységünkbe.

Végezetül ne feledkezzünk meg a legkiszolgáltatottabbakról sem, és maradéktalanul tegyünk eleget a Millenniumi Fejlesztési Célok terén tett kötelezettségvállalásainknak.

Ugyanakkor maradjunk a valóság talaján, és ismerjük el: ahhoz, hogy Európa szava valóban számítson a nagyvilágban, hogy igazi nagyhatalommá válhasson, erőteljesebb közös kül- és biztonságpolitikára van szükségünk. Olyanra, amely szavahihető. Ha csakugyan meghatározó erővé kívánunk válni a világban, e politikát közös biztonsági és védelmi dimenzióba kell helyeznünk.

Messze még az idő, amikor egyesek ellenezhetik az európai védelmi rendszer gondolatát attól való félelmükben, hogy az árthat a transzatlanti szövetségnek. Ahogyan már Önök is tapasztalhatták, manapság maguk az amerikaiak kérik tőlünk, hogy tegyünk többet európaiként. A világ nagyot változott, alapvető átalakuláson meg keresztül. Valóban azt akarjuk, hogy nyomjon a szavunk a latban a világ színpadán?

Ezért most, amikor

komoly nyomás nehezedik a védelmi büdzsékre, még többet kell tennünk együtt a rendelkezésünkre álló eszközökkel.

A Bizottság ebből is kiveszi a maga részét: azon munkálkodunk, hogy kialakítsuk a védelem egységes piacát, a Szerződés által ránk ruházott hatásköröket pedig arra összpontosítjuk, hogy kifejlesszük az európai védelmi iparág bázisát.

Tisztelt Képviselők!

Ne álltassuk magunkat: a világ átalakulóban van, és amennyiben Európa számítani szeretne a világban és védeni kívánja a polgárai érdekeit, a politikai dimenzióra és a védelmi dimenzióra éppúgy szükségünk van, hogy komoly erőnek tekintsenek bennünket, és befolyásolhassuk a világ jövőjét.

Tisztelt Képviselők!

Engedjék meg, hogy levonjam a következtetést.

Megbízatásunk végén, 2014-ben épp egy évszázada lesz annak, hogy földrészünkön kitört az első világháború, és e sötét időszakot az európai és a világtörténelem egyik leggyászosabb fejezete, a második világháború követte. Azt hiszem, immár nyugodtan kijelenthetjük: elképzelhetetlen, hogy az Európai Unió újra ilyen rémtörténet színterévé váljon. nagyrészt azért, mert van egy Európai Uniónk, mert az európai jövőképünknek köszönhetően, a gazdasági és politikai integráción keresztül bebiztosítottuk kontinensünkön a békét. Így nem hagyhatjuk, hogy e nagy mű veszélybe sodródjon. A mi nemzedékünk ezt nem fogja megkérdőjelezni. És mondjuk ki világosan: ha elkezdjük széttördelni Európát, ha elkezdünk hátrálni az időben az európai nagy hódítások felé, kétségkívül a fragmentálódás veszélyének tennénk ki a célkitűzésünket.

Ahogyan azt már említettem, a jelenlegi válság hátterében politikai probléma húzódik. Ez egy próbatétel az együttélési hajlandóságunk számára. Ezért kell elmélyítenünk az Európai Uniót, ezért hoztunk létre közös intézményeket. Ezért kell biztosítanunk az európai érdek érvényesülését.

Ma a kormányközi együttműködés önmagában nem elegendő ahhoz, hogy kivezesse Európát e válságból, és jövőképet vázoljon fel számára. Épp ellenkezőleg: egyfajta kormányköziség a nemzeti hatáskörbe való visszautalás és a széttagolódás veszélyét hordozza. Egy bizonyos kormányköziség az általunk óhajtott egységes Európa halálát jelentené.

Ne felejtsük el, hogy a most meghozott vagy a most meg nem hozott döntéseink alakítják majd a jövőnket. Engedjék meg, hogy eláruljak Önöknek valamit: rendkívül bánt, amikor egyesek, a világ távoli részein, egyfajta paternalizmussal meg akarják mondani nekünk európaiaknak, hogy mit kellene cselekednünk. Őszintén hiszem, hogy vannak problémáink, mégpedig igen súlyos problémáink, ám úgy gondolom, senkitől nem kell bocsánatot kérnünk azért, mert kiállunk a demokráciánk mellett. Nem kell bocsánatot kérnünk a szociális piacgazdaságunkért. Tehát azt hiszem, van okunk megkérni az intézményeinket, a tagállamainkat, Párizst, Berlint, Athént, Lisszabont, Dublint, hogy húzzák ki magukat, és legyenek büszkék az európaiságukra, juttassák kifejezésre a méltóságukat, és mondják azt partnereiknek: „Köszönjük a jó tanácsot, de együtt elég erősek vagyunk ahhoz, hogy kilábaljunk a válságból.” Én személy szerint végtelenül büszke vagyok rá, hogy európai lehetek.

És az európaiságunkra nem csupán a kultúránk, a nagy múltú civilizációnk miatt lehetünk büszkék. Nem csupán mindazért, amit eddig a világnak adtunk. E büszkeség nem csak a múltban gyökerezik – leginkább a jövőnkre kell büszkének lennünk. Ezt az önbizalmat kell újrateremtenünk egymás között. Meggyőződésem, hogy ez lehetséges.

Egyesek azt mondják, nagyon nehéz, sőt nem is lehetséges. Engedjék meg, hogy egy nagyszerű ember, Afrika egy kiemelkedő szülötte, Nelson Mandela szavait idézzem itt: „Mindig minden lehetetlennek tűnik mindaddig, amíg meg nem csináltuk. Tegyük meg hát!” Ha bízunk önmagunkban, képesek vagyunk rá, igenis képesek – megújíthatjuk Európát.

Köszönöm figyelmüket.


Side Bar

Mon compte

Gérez vos recherches et notifications par email


Aidez-nous à améliorer ce site