Navigation path

Left navigation

Additional tools

EURÓPAI TANÁCS
AZ ELNÖK

HU

New York, 2012. szeptember 26.

(OR. en,fr)

EUCO 178/12

PRESSE 402

PR PCE 152

Herman Van Rompuynek, az Európai Tanács elnökének beszéde az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének 67. ülésszakán

A mai napon New Yorkban felszólaló Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke az Európai Unió nevében intézett beszédet az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlése 67. ülésszakának résztvevőihez.

Az arab világban kibontakozó eseményekről szólva az elnök újólag hangsúlyozta, hogy az Európai Unió támogatja az arab tavaszt követő demokratikus átmenetet: „Minden országnak egyéni felelőssége, hogy megszabja saját pályáját, melyet be kíván járni, és hogy érvényre juttassa polgárai vágyait. Az Európai Uniónak pedig eltökélt szándéka, hogy végig, minden egyes lépésnél ott legyen mellettük ezen az úton. Legyen bármilyen hosszú is, mi kísérni fogjuk őket. Megismétlem: mindmáig hiszünk az arab tavasz üzenetében!”

Herman Van Rompuy a jelenleg zajló erőszakos tüntetésekkel kapcsolatban ekképpen szólította meg a világ vezetőit: Minden itt jelenlévő felelősséggel tartozik a tolerancia, valamint a tisztelet megóvásáért.”

A Szíriában tomboló polgárháború okán szíriaiak által vezetett politikai átmenetet sürgetett, és kijelentette: „Azoknak, akik felelősek az elnyomásért, nincs keresnivalójuk a jövő Szíriájában, ezért félre kell állniuk.”

Felszólalásának zárásaként a világgazdasági helyzetről beszélt, és összehangolt erőfeszítésre szólított fel a globális gazdaság élénkítésének érdekében: „Noha a válság még nem múlt el, a Lehman-csődöt követő eltökéltség halványulni látszik. Ezt pedig nem hagyhatjuk. Minden nagy gazdaságnak ki kell vennie a részét a feladatból: újra növekedési pályára kell állítanunk a világgazdaságot.”

* * *

FR

Tisztelt elnök úr, tisztelt főtitkár úr! Hölgyeim és uraim!

A demokrácia az Egyesült Nemzetek Szervezetének létrehozása óta egymást követő hullámokban terjedt szét a világon. Most egy újabb ilyen hullámnak lehetünk tanúi, és ez mindannyiunkat örömmel tölt el.

Anélkül, hogy mindazokat a nehézségeket és tragédiákat figyelmen kívül hagynám, amelyekkel az adott országoknak szembe kell nézniük, többek között azokra az örvendetes változásokra gondolok itt, melyek Mianmarban, Szomáliában és a világ más fiatal demokráciáiban – például Kelet-Timorban – végbementek. Mindazonáltal a mai napon természetesen mindenekelőtt az arab világban zajló átalakulásokat szeretném az emlékezetükbe idézni.

EN

Midőn e történelmi változások végigsöpörtek az arab világon, mély és vegyes érzelmeket kavartak fel a szemlélőkben – a régióban és azon kívül egyaránt. Eluralkodott a félelem: hogy vérontás lesz, térségi instabilitás, hogy terjed a szélsőségesség, hogy mit tartogat még a jövő. Túlnyomórészt azonban együttérzéssel, megértéssel és reménnyel telve figyelt a világ.

Mi itt Európában – ahol földrajzi értelemben annyira közel vagyunk egymáshoz, és ahol társadalmainkat oly sok szál köti azokhoz az országokhoz, ahol e földcsuszamlásszerű események végbemennek – nagyon is tudatában vagyunk annak, hogy e változások, no és az előttünk álló kockázatok és lehetőségek, közvetlenül érintenek bennünket, szomszédokat.

Természetes, hogy várakozásaink egy csapásra az egekbe szöktek. Nagyon is csábító volt úgy értelmezni a tuniszi vagy kairói eseményeket mint egy tündérmese kezdetét... Csakhogy ez itt történelemkönyv, amelyben szomorú fejezetek is vannak – nem egyet közülük tragikus módon éppen most írnak. Minket pedig köt a valóság egyik egyszerű alapvetése: a tartós változáshoz bizony idő kell. Az új demokratikus intézmények nem képesek csak úgy varázsütésre tökéletesen működni. A gazdaság irányának megváltoztatásához vagy a fiatalok millióinak álláshoz juttatásához nem elegendő egy bűvös pálcasuhintás. És a mélyen gyökerező feszültségek sem tűnnek el egyik pillanatról a másikra, ha megbukott egy diktátor.

Mindig megmard előttünk az átmenet hosszú és fáradságos ösvénye. Kétségkívül lesznek csalódások útközben, olykor rossz felé fordulunk, akadályok tornyosulnak előttünk, nem egyszer buktatók várnak ránk. Mégis szilárdan hiszem, hogy a nehézségek ellenére jó irányba haladunk

Visszafordulni pedig nem lehet! Bármit hozzon is a jövő, az arab tavasz mindig is fordulópontot fog jelenteni. A folyamat visszafordíthatatlan. Ha az emberek egyszer felemelik a szavukat – sokuknak ez merőben új és felejthetetlen tapasztalat – a hangorkánt immár nem lehet lecsendesíteni.

Minden országnak egyéni felelőssége, hogy megszabja saját pályáját, melyet be kíván járni, és hogy érvényre juttassa polgárai vágyait. Az Európai Uniónak pedig eltökélt szándéka, hogy végig, minden egyes lépésnél ott legyen mellettük ezen az úton. Legyen bármilyen hosszú is, mi kísérni fogjuk őket. Megismétlem: mindmáig hiszünk az arab tavasz üzenetében!

Történelmüknél fogva az európaiak nagyon is tudják, hogy a politikai változás sohasem fájdalommentes, és nem megy végbe egyik napról a másikra. Tudjuk, mi az a hosszú átmenet. Amikor az európai integráció elkezdődött, én még fiatal voltam – azoknak az országoknak a többsége, melyek ma az Európai Unió tagjai, pedig még nem is voltak demokráciák. A magunk részéről egy ilyen mérvű változást nem szabad a sebessége alapján megítélni – az irányát kell értékelni, és azt a számtalan apró lépést, mely közelebb vitt az eredményhez.

A kiindulási pontot mindig a szabad és tisztességes választások jelentik, ezért üdvözöljük
a Tunézia, Líbia, Egyiptom, illetve más országok által elért áttörést a demokratikus választások sikeres lebonyolításában, hiszen polgáraik közül sokan életükben először szavazhattak meggyőződésük szerint – az EU pedig örömmel áll rendelkezésre a választások terén szerzett ismereteivel, hogy segítse a nemzeti és a helyi hatóságok munkáját ebben.

Ahhoz, hogy a munkavégzés, a társadalmi igazságosság és a véleménynyilvánítás szabadsága mindenki számára kézzelfogható valósággá váljon, e heroikus demokratikus folyamatnak nap mint nap le kell küzdenie a korrupció, a bürokrácia és a gazdasági kiváltságok jelentette akadályokat, fenntartva a kirekesztés megakadályozását biztosító politikai akaratot. Nagyon is fontos erőfeszítés ez, melyhez bárki hozzá tud járulni. Mi például azzal, hogy az egész térségben tanácsot nyújtunk a vállalkozók, a tisztviselők számára, segítünk a bírák és a rendőrök képzésében, támogatjuk az újságírókat és a civil társadalmi csoportokat.

Tapasztalataink szerint társadalmaink sokkalta erősebbek, ha a nők teljes mértékben kivehetik a részüket országuk politikai és gazdasági életéből, ha véleményük meghallgatásra talál, ha akaratukat tiszteletben tartják.

Ha sikerül megszerezni a hatalmat, olykor nagy a kísértés, hogy megtagadjunk egyes jogosítványokat, melyek nem sokkal azelőttig mindenki számára elérhetetlenek voltak. Ám a demokrácia csak akkor virágozhat, ha valamennyi tagja számára – nemi, vallási, nyelvi vagy etnikai hovatartozására való tekintet nélkül – ugyanolyan beleszólást enged, egyazon jogokat biztosítja, és ezt a törvények útján, valamint a gyakorlatban is szavatolja.

Utóvégre a szomszédok sokkal többre jutnak, ha összedolgoznak – ezért is vagyunk készek megosztani saját Európai Uniónk tapasztalatait olyan kérdésekben, mint például az energiahálózatok összekapcsolása vagy a kereskedelem regionális akadályainak a lebontása.

Az Európai Unió egyik legnagyobb tette, hogy képes volt a béke, a demokrácia és a jólét közös vágyának zászlaja alá felsorakoztatni korábbi ellenségeket, elsimítva a közöttük lévő nézeteltéréseket.

A tisztelet, a tolerancia és az erőszakmentesség olyan alapvető értékek, amelyek nélkül nem lehet harmóniában együtt élni.

Ezek az értékek azonban roppant sérülékenyek: megóvásukhoz folyamatos figyelemre van szükség, főként egy globalizálódó, digitális világban, amelyben az üzenetek eddig sosem látott sebességgel terjednek, és azokhoz bárki játszi könnyedséggel hozzáférhet.

A tolerancia a kritika elviselésének, a párbeszédkészségnek és az erőszakmentességnek a képessége, gyakorlása tehát önbizalmat igényel. Ugyanígy elengedhetetlen feltétele az együttélésnek mások hitének és meggyőződésének a tiszteletben tartása is. A tolerancia és a tisztelet azonban csak a nyitott, a véleménynyilvánítás szabadságát garantáló társadalmakban teljesedhet ki. Minden itt jelenlévő felelősséggel tartozik az országainkon belüli és országaink közötti tolerancia, valamint a tisztelet megóvásáért. Vezérelje bármi, az erőszakra, az öldöklésre nincsen mentség – nincs mentség tehát Christopher Stevens amerikai nagykövet életének kioltására sem.

Elnök úr! Ma Európa hangja is csatlakozik ahhoz a kórushoz, amely a Szíriában dúló polgárháborút kárhoztatja. Emberek tízezreit mészárolták le Szíriában, és ezt a szörnyűséget a világ egy emberként ítéli el. De nézzünk szembe a tényekkel: ez idáig nem voltunk képesek véget vetni a brutális kegyetlenségnek.

Természetesen Európa másokkal egyetemben humanitárius segítséget nyújt a menekülteknek, és természetesen támogatjuk azokat, akik életük kockáztatásával gyűjtenek bizonyítékokat az öldöklésre; damaszkuszi diplomatáink minden erejükkel támogatják az ENSZ erőfeszítéseit a békés megoldás kivitelezésére – ám mindaddig tehetetlenek maradunk, amíg a nemzetközi közösség nem egyesül annak a közös célnak a zászlaja alatt, hogy megállítsuk ezt az értelmetlen erőszakot, mielőtt a teljes régióban elszabadul a pokol.

Elnök úr, engedje meg, hogy elismerésemet fejezzem ki a főtitkár úrnak és Lakhdar Brahimi különleges szíriai megbízottnak kitűnő munkájuk és e roppant tragédia megoldása iránti határozott elkötelezettségük miatt. Örömmel látom azokat a kezdeményezéseket is, amelyek célja egy koherens nemzetközi megközelítés keretében felsorakoztatni a legfontosabb regionális szereplőket. Nemrégiben az európai vezetők arra szólították fel a Biztonsági Tanács tagjait, hogy közösen tegyenek az erőszak megszüntetéséért. Ez ma még sürgetőbb feladat.

Az országnak ütemesen kell haladnia a szíriai vezetéssel végrehajtandó politikai átmenet útján, mégpedig úgy, hogy az megfeleljen a szíriai nép demokratikus elvárásainak, és hogy a kisebbségek polgári és emberi jogai is teljes mértékben tiszteletben tartassanak. Ez az egyetlen kiút. Azoknak, akik felelősek az elnyomásért, nincsen keresnivalójuk a jövő Szíriájában, ezért félre kell – ismétlem: félre kell – állniuk.

Minél tovább húzódik ez a konfliktus, annál jobban radikalizálódnak majd az emberek, annál több vér folyik majd hiába, és annál lassabban hegednek majd be a sebek.

A világ számos más részén is változatlanul rendkívül bonyolult és ingatag a biztonsági helyzet. Az arab tavasz eseményei nem terelhetik el a figyelmünket arról a sürgős feladatról, hogy békét teremtsünk a Közel-Keleten – éppen ellenkezőleg!

És nem ez az egyetlen sürgető feladat: kezelni kell az instabilitást és a humanitárius helyzetet a Száhil övben, békét és stabilitást kell elérni a Nagy Tavak régiójában, meg kell győzni Észak-Koreát, hogy hagyjon fel atomfegyver- és rakétaprogramjával, egyúttal megoldást kell találni az iráni atomproblémára is. Ez utóbbi iránt az Európai Unió közvetlenül is elkötelezett.

Ezen ügyek mindegyikével foglalkoznunk kell, mégpedig észben tartva, hogy a tartós megoldásokhoz az érintett országok politikai akarata szükségeltetik. Ugyanígy fontos az is, hogy enyhüljön a feszültség a kelet- és délkelet-ázsiai tengeri területeken, továbbá hogy a viták békés úton, együttműködő szellemben és a nemzetközi jog tiszteletben tartásával rendeződjenek.

Sok olyan globális kihívással nézünk szembe, amelyeket közösen kell megoldanunk. Multilaterális együttműködés nélkül nem járhatunk sikerrel egyetlen téren sem, legyen szó bár az éghajlatváltozás elleni küzdelemről, vagy az éhezés megszüntetéséről világszerte. Ez az oka annak, hogy az Európai Unió teljes mellszélességgel kiáll egy erősebb, hatékonyabb és eredményesebb ENSZ mellett.

Elnök úr, hölgyeim és uraim! Országaink polgárai munkát akarnak. Ezen a téren is nélkülözhetetlen a globális együttműködés, mivel ez a legjobb módja annak, hogy sikerüljön talpra állítani a világgazdaságot.

Gazdaságaink teljes mértékben egymásra vannak utalva: egyetlen ország sem engedheti meg magának, hogy figyelmen kívül hagyja mások problémáit. Tisztában vagyunk ezzel? Igen. Ennek megfelelően cselekszünk? Nem eléggé.

2008-ban, a globális pénzügyi válság kezdetén volt egy rövid időszak, amidőn a világ egy emberként figyelt a bajra: mindenki érezte, hogy tettekre van szükség mégpedig azonnal, így új fórumok és közös vállalások születtek, koordinált tevékenységek indultak el. Noha a válság még nem múlt el, a Lehman-csődöt követő eltökéltség halványulni látszik. Ezt pedig nem hagyhatjuk.

Minden nagy gazdaságnak ki kell vennie a részét a feladatból: újra növekedési pályára kell állítanunk a világgazdaságot. A globális növekedés az egyes országokban végrehajtott strukturális reformokon és az országok közötti makrogazdasági egyenlőtlenségek csökkentésén múlik.

Mi Európában elvégezzük a magunk részét ebből a munkából. Energiát nem kímélve dolgozunk azért, hogy úrrá legyünk az eurózónát sújtó nehézségeken. Vastagabb védőhálót feszítettünk ki a közös valuta stabilitásának megóvása érdekében, és reformokat hajtunk végre azért, hogy a gazdaságaink versenyképesebbek legyenek, és munkahelyeket biztosítsunk a jövő nemzedékei számára is. Elkezdtük a bankunió kiépítését, amely segíteni fog a pénzügyi szektorhoz kapcsolódó kockázatok kezelésében és féken tartásában. Az elkövetkező hónapokban pedig eldöntjük, milyen jövőt szeretnénk az Uniónak: hogy hol szeretnénk tudni a gazdasági és monetáris uniót tíz év múlva.

Már eddig is nagy utat tettünk meg, és e közös erőfeszítés első eredményei máris láthatók. Noha nem értünk még el utunk végére, meggyőződésem, hogy törekvéseinket siker koronázza majd, és Európa végül gazdaságilag és politikailag is megerősödve jön ki a válságból.

FR

Ezt szerettem volna ma megosztani Önökkel, de engedjék meg, hogy még egy gondolatot hozzáfűzzek: nekünk, Európaiaknak a válság kezelése nem csupán pénzügyi műveletek végrehajtásáról, a költségvetések egyensúlyba hozásáról szól – maga az európai projekt jövője forog kockán.

Ez a projekt azért született, hogy úrrá tudjunk lenni a kontinensünkön régóta kísértő háborúk és diktatúrák rémén. Az Uniónak köszönhetően Európában immár hatvan éve nem dúl nacionalista gyűlölet, és olyan földrészen élhetünk, ahol béke honol, ahol az országok társadalmi igazságosságra és jólétre törekszenek. Ezen értékek megőrzésén és gyökereik megszilárdításán nap mint nap fáradoznunk kell, hiszen világunk folyamatosan változik. Az elért eredmények nem jelentik azt, hogy megpihenhetünk.

Világszinten pedig ennek a Közgyűlésnek a feladata, hogy fáradhatatlanul dolgozzon ugyanezeknek a mindannyiunkat érintő céloknak az eléréséért, hogy a világ elindulhasson a nagyobb harmónia és az erőteljesebb fejlődés útján.

Köszönöm.


Side Bar

My account

Manage your searches and email notifications


Help us improve our website