Navigation path

Left navigation

Additional tools

Európai Bizottság - Tájékoztató

Uniós költségvetés: a közös agrárpolitika 2020 után

Brüsszel, 2018. június 1.

Az Európai Bizottság a mai napon rendeletjavaslatokat tett közzé a közös agrárpolitika (KAP) korszerűsítésére és egyszerűsítésére.

A javaslatcsomag a következőket tartalmazza: egy rendeletet a közös agrárpolitikai stratégiai tervekről (melyben a Bizottság új közelítésmódot vázol fel a mezőgazdasági termelők részére történő közvetlen kifizetésekre, a vidékfejlesztési támogatásra és az ágazati támogatási programokra kiterjedően), egy rendeletet az egységes közös piacszervezésről és egy horizontális rendeletet a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és nyomon követéséről. Ezek a javaslatok kialakítják a közös agrárpolitika jövőbeli arculatát a mezőgazdaság és az élelmezés jövőjéről szóló 2017. novemberi bizottsági közleményben felvázolt elképzelésekkel összhangban.

Miért van szükség a közös agrárpolitika reformjára?

1962 óta a közös agrárpolitika sikeresen betöltötte eredeti célját – nevezetesen, hogy jövedelemtámogatást nyújtson a mezőgazdasági termelőknek, s ezáltal garantálja, hogy Európa polgárai jó minőségű, biztonságos és megfizethető élelmiszerekhez jussanak hozzá. Létrehozása óta a közös agrárpolitika többször is megújult, ami biztosította, hogy mind a mai napig teljesíteni tudja küldetését. A világ gyorsan változik, miképp a mezőgazdasági termelők és a társadalom egésze előtt álló kihívások is. Az éghajlatváltozás, az árak ingadozása, a politikai és gazdasági bizonytalanság, a vidéki területek elnéptelenedése és a globális kereskedelem egyre növekvő jelentősége mind-mind olyan tényező, melyet az EU mezőgazdasági termelői nem hagyhatnak figyelmen kívül, és amelyekhez folyamatosan alkalmazkodniuk kell. A jogalkotó feladata, hogy világos és egyszerű szabályozás révén segítse az ágazat szereplőit, közép- és hosszú távon egyaránt.

A KAP élen jár a fenntarthatóbb mezőgazdaságra való átállásban. Követelmény a közös agrárpolitikával szemben, hogy fokozza az ágazat ellenálló képességét, továbbá támogassa a gazdálkodók jövedelmét és megélhetését. A KAP-nak biztosítania kell, hogy az agrárium a lehető legnagyobb mértékben hozzájáruljon a környezet- és éghajlatvédelmi célok eléréséhez, és maradéktalanul meg kell honosítania azokat az innovatív digitális megoldásokat, amelyek megkönnyítik a mezőgazdasági termelők munkáját, csökkentik a bürokráciát és elősegítik a generációs megújulást. Az EU lakosságának több mint 50%-a vidéki területen él, ezért fontos megőriznünk ezeknek a térségeknek a vonzerejét azáltal, hogy gondoskodunk a növekedésről és a foglalkoztatásról, a szükséges infrastruktúrákról, a mobilitási lehetőségekről és az alapvető szolgáltatásokról. Az EU hozzájárul a vidéki térségek gazdasági dinamikájának és társadalmi-kulturális életének fenntartásához, illetve javításához. Hasonlóképpen az új közös agrárpolitika fontos szerepet játszik a fenntartható mezőgazdasági termelés keretfeltételeinek létrehozásában Európa-szerte, valamint a vidéki térségek és közösségek fejlesztésére irányuló beruházásokban.

A ma előterjesztett jogalkotási javaslatok egyszerűbb és korszerűbb szakpolitikai keretet határoznak meg, mely a jelenleginél alkalmasabb lesz az említett kihívások kezelésére és a kitűzött célok elérésére.

Milyen költségvetésből gazdálkodik a 2021–2027-es közös agrárpolitika?

A következő, 2021 és 2027 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keretre vonatkozó bizottsági javaslat 365 milliárd eurót különít el a KAP részére (jelenlegi árakon). Ez 28,5%-os átlagos részesedésnek felel meg a 2021–2027-es többéves pénzügyi keret teljes költségvetéséből. A KAP céljaira szánt 365 milliárd euróból a közvetlen kifizetésekre 265,2 milliárd euró lesz fordítható, piactámogató intézkedésekre (EMGA) 20 milliárd euró, vidékfejlesztésre pedig (EMVA) 78,8 milliárd euró.

További 10 milliárd euró fog rendelkezésre állni a Horizont Európa kutatási program révén. Ebből az összegből kifejezetten az élelmiszeripar, a mezőgazdaság, a vidékfejlesztés és a biogazdaság területéhez kapcsolódó kutatási és innovációs tevékenységek támogathatók.

Melyek a 2021–2027-es időszakra szóló közös agrárpolitika célkitűzései?

A jövőbeli KAP kilenc általános célkitűzést tartalmaz, melyek tükrözik e szakpolitika gazdasági, környezeti és társadalmi jelentőségét. Az említett kilenc cél a következő:

  1. a mezőgazdasági üzemek fennmaradását biztosító jövedelemnek és az üzemek rezilienciájának támogatása EU-szerte az élelmezésbiztonság fokozása céljából;
  2. a piacorientáltság fokozása és a versenyképesség növelése, többek között a kutatás, a technológia és a digitalizáció fejlesztésének és terjesztésének előtérbe helyezése révén;
  3. a mezőgazdasági termelők helyzetének javítása az értékláncban;
  4. hozzájárulás az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az ahhoz való alkalmazkodáshoz, valamint a fenntartható energia hasznosításának terjesztéséhez;
  5. a fenntartható fejlődés és a természeti erőforrásokkal – például a vízzel, a talajjal és a levegővel – való hatékony gazdálkodás támogatása;
  6. hozzájárulás a biológiai sokféleség védelméhez, az ökoszisztéma-szolgáltatások gyarapítása, valamint az élőhelyek és a tájak megőrzése;
  7. a mezőgazdasági pálya vonzóvá tétele a fiatal mezőgazdasági termelők számára, valamint a vállalkozásfejlesztés vidéki térségekben történő előmozdítása;
  8. a foglalkoztatás, a növekedés, a társadalmi befogadás és a helyi fejlesztés előmozdítása a vidéki térségekben, ideértve a biogazdaságot és a fenntartható erdőgazdálkodást is;
  9. az uniós mezőgazdaság által az élelmiszerekkel és az egészséggel kapcsolatos társadalmi igényekre adott válasz javítása, többek között a biztonságos, tápláló élelmiszerek fenntartható termelése és az állatjólét terén;

az ismeretek gyarapításának, az innovációnak és a digitalizációnak a mezőgazdaságban és a vidéki térségekben történő előmozdítása.

Hogyan fogjuk elérni ezeket a célkitűzéseket?

A megújult KAP a jelenleginél előnyösebb lesz az európai polgárok számára, miközben jelentős mértékben egyszerűsíti és modernizálja a mezőgazdasági politika működését mind a gazdálkodók, mind a tagállami hatóságok számára. A jövőben a hangsúly az eredményeken és a teljesítményeken lesz, nem pedig a szabályokon és a megfelelésen. Az egyenmegoldásokról a személyre szabott megközelítésre való áttérés elősegíti, hogy a szakpolitika nagyobb relevanciával bírjon azok számára, akik a helyszínen végrehajtják azokat. Ez a közelítésmód sokkal nagyobb szabadságot ad a tagállamoknak arra, hogy eldöntsék, hogyan tudják legjobban teljesíteni a közös célkitűzéseket és hathatós megoldásokkal előállni a mezőgazdasági termelőik, vidéki közösségeik és a társadalom egészének szükségleteire válaszul.

Uniós szinten a hangsúly a következőkön lesz:

  • közös célkitűzések meghatározása;
  • a szükséges beavatkozások azonosítása és eszköztár készítése a tagállamok részére a közös célok elérését szolgáló intézkedésekről;
  • az egységes piac és az egyenlő versenyfeltételek megőrzése EU-szerte minden mezőgazdasági termelő számára;
  • megfelelő biztosítékok létrehozása, melyek garantálják, hogy a szakpolitika valóban el fogja érni a tőle várt célokat, és
  • mutatók rendelkezésre bocsátása az elért eredmények mérésére.

A tagállamok ezeket az eszközöket saját igényeikhez fogják tudni igazítani, és átfogó közös agrárpolitikai stratégiai tervet készítenek tervezett intézkedéseikről.

A közös agrárpolitikai stratégiai tervben az egyes tagállamok felvázolják, hogyan szándékoznak az ország igényeire szabva megvalósítani a KAP célkitűzéseit. Stratégiát alakítanak ki, és ismertetik, hogy a két pillérhez tartozó tervezett intézkedések hogyan fognak hozzájárulni e célok eléréséhez. Ezek a tervek célértékeket is meg fognak határozni, melyeknek az elérése terén tett előmenetelt a tagállamok maguk mérik, a Bizottság pedig ellenőrzi egy új éves nyomonkövetési és felülvizsgálati eljárás keretében.

A közös agrárpolitikai stratégiai tervek a Bizottság előzetes jóváhagyásának tárgyát képezik, így biztosítandó, hogy a nemzeti tervek összhangban legyenek az uniós szintű célokkal, összeegyeztethetők legyenek a közös agrárpolitikával, továbbá ne torzítsák az EU egységes piacát és ne rójanak indokolatlanul nagy terhet a kedvezményezettekre és a közigazgatási szervekre.

Hogyan fogjuk értékelni az eredményeket?

Közös eredménymutatókról fogunk megállapodni uniós szinten, hogy a gazdálkodók minden tagállamban egyenlő versenyfeltételeket élvezhessenek.

A tagországok minden évben teljesítményjelentést fognak benyújtani a Bizottságnak, melyben az említett eredménymutatók alapján beszámolnak az általuk tett előmenetelről. A Bizottság meg fogja vizsgálni a jelentéseket, és szükség esetén ajánlásokat tesz a teljesítmény javítására.

Az új szabályok ösztönzőkről és szankciókról is rendelkeznek, ezzel is elősegítve, hogy a tagállamok haladást érjenek el. Így például azok a tagállamok, amelyek teljesítik éghajlat-politikai, környezetvédelmi és a biológiai sokféleségre vonatkozó célértékeiket, a nekik járó vidékfejlesztési támogatás akár 5%-át kitevő ösztönzőben részesülhetnek a többéves pénzügyi keret időszakának végén. Ugyanakkor, ha az éves teljesítményjelentés szerint nem sikerült elegendő haladást elérni, a Bizottság beavatkozhat, hogy biztosítsa a pénzforrások eredményorientáltabb felhasználását. Az alulteljesítés jellegétől függően például a Bizottság konkrét cselekvési tervet írhat elő a tagállamnak a nemzeti program helyrehozatalára, illetve sor kerülhet a kifizetések felfüggesztésére és/vagy újraprogramozásra.

Milyen egyszerűsítéseket jelent ez a gazdálkodóknak és a nemzeti hatóságoknak, és miben nyilvánul meg a közös agrárpolitika modernizálása?

Maguk a mezőgazdasági termelők tudják legjobban, milyen támogatásra van szükségük ahhoz, hogy javítani tudják a teljesítményüket. Az új közös agrárpolitikai stratégiai tervek révén a tagállamok a gazdákkal egyeztetve meg tudják határozni, mire van szükség országos vagy regionális szinten a közösen kitűzött uniós célok teljesítéséhez, és a rugalmasabb keretfeltételeknek köszönhetően jobban ki fogják tudni választani az eredmények elérésére legalkalmasabb intézkedéseket. Az uniós szinten közös megegyezéssel meghatározott intézkedések listája szintén egyszerűbb lesz. Az új KAP például nyolc átfogó cselekvési területet vázol fel a vidékfejlesztésen belül (környezetvédelem és éghajlat-politika, fiatal mezőgazdasági termelők, kockázatkezelési eszközök, ismeretek és információátadás stb.), melyek a jelenlegi 69 intézkedés és alintézkedés helyébe lépnek. Egyszerűbb és eredményesebb, ha a túlzottan előíró jellegű egyenmegoldások helyett az egyes tagállamok önállóan dönthetnek arról, hogyan tudják legjobban teljesíteni az általános célokat.

A Bizottság annak biztosítására is hangsúlyt fog helyezni, hogy az egyes tagállamok irányítási rendszerei eredményesen működjenek, hiszen ez lehetővé teszi számukra annak megállapítását, hogy a benyújtott elképzelések támogathatók-e uniós forrásból, és nem kell minden egyes kedvezményezett esetében megvizsgálni a támogathatósági feltételek teljesülését, ahogy az jelenleg történik.

A megújult KAP mind a gazdákat, mind a nemzeti hatóságokat arra fogja ösztönözni, hogy éljenek az új technológiák nyújtotta előnyökkel, ami egyszerűsíteni fogja a munkájukat. Például új nyomonkövetési rendszer kerül kifejlesztésre, amely a mezőgazdasági tevékenységek rendszeres, egész éven át tartó távmegfigyelésén alapszik majd. Ez minden lehetséges esetben fel fogja váltani a hagyományos ellenőrzési módszereket, például a helyszíni ellenőrzéseket, jelentősen csökkentve ezáltal a felügyeleti terheket. Szintén ösztönözni fogjuk más digitális eszközök fokozott használatát, például a földrajzi térinformatikai alkalmazásokét, melyek műholdas technológia révén lehetővé teszik a mezőgazdasági termelőknek, hogy pontos adatokat szolgáltassanak az általuk művelt területekről, így a nyilatkozatok kevesebb hibát fognak tartalmazni és elkerülhetők lesznek a pontatlan adatszolgáltatás miatt kiszabott büntetések. A gazdák közvetlen támogatás iránti kérelmeit a tagállami hatóságok előre kitöltik a lehető legtöbb naprakész és megbízható adattal, s ehhez olyan meglévő eszközöket használnak, mint például a mezőgazdasági parcellaazonosító rendszer. Ez jelentős időmegtakarítást jelent majd a kérelmezőknek.

Az új KAP rendelkezéseinek megfelelően a tagállamoknak életbe kell léptetniük egy rendszert, melynek keretében az illetékes szervek mezőgazdasági tanácsadási szolgáltatásokat nyújtanak a gazdáknak számos olyan témában, melyet maga a rendelet rögzít. A tanácsadásnak többek között a következőkre kell kiterjednie: hogyan tudják az egyes termelőüzemek teljesíteni az adott ország közös agrárpolitikai stratégiai tervében előírt összes követelményt és feltételt; hogyan lehet gondoskodni a vízre, a peszticidekre, a levegőre stb. vonatkozó környezetvédelmi előírásoknak való megfelelésről; kockázatkezelés; hozzáférés az innovatív megoldásokhoz és a technológiához. Ezek a tanácsadási szolgáltatások a mezőgazdasági ismereteket és innovációkat nyilvántartó – kutatók, termelői szervezetek és más fontos érdekeltek közreműködésével megvalósuló – tagállami rendszerek szerves részét fogják képezni.

A mezőgazdasági termelők egyenlő bánásmódban fognak részesülni mindenütt az EU-ban?

A közös agrárpolitika új szabályai értelmében a közvetlen kifizetés összegét tekintve tovább fognak közelíteni egymáshoz a tagállamok: a tervek szerint 50%-kal fog csökkeni a hektáronkénti kifizetési szint és az uniós átlag 90%-a közötti különbség. Ez elő fogja segíteni a közvetlen kifizetésre fordított összegek igazságosabb elosztását, melyre a Bizottság kötelezettséget vállalt.

Hogyan fog tudni gondoskodni a Bizottság arról, hogy a közvetlen kifizetések céljára elkülönített források igazságosabban legyenek elosztva a gazdálkodók, illetve a kis- és közepes méretű mezőgazdasági üzemek között?

A közvetlen kifizetések a jövőben is a szakpolitika szerves részét fogják képezni, mert a mezőgazdasági termelők jövedelmének támogatása elősegíti, hogy az európai agrárszektor rugalmas legyen és meg tudjon felelni a kor kihívásainak.

A Bizottság 60 ezer euró felett a kifizetések csökkentését javasolja, valamint 100 ezer euró felett kötelezően alkalmazandó felső határ bevezetését termelőüzemenként. Ez a kifizetési összegek igazságosabb elosztását hivatott biztosítani.

Az így felszabaduló összegeket újra elosztják majd az egyes tagállamokban közvetlen kifizetés vagy vidékfejlesztési támogatás formájában. Ez elsősorban annak biztosítására szolgál, hogy mindegyik országban a közvetlen kifizetés céljaira szánt összegek nagyobb hányada jusson a kis- és közepes méretű mezőgazdasági üzemeknek. A tagállamok továbbá évente kerekítettátalány-kifizetéseket folyósíthatnak a mezőgazdasági kistermelőknek, ami jelentős egyszerűsítést jelent a kedvezményezetteknek adminisztratív szempontból, hiszen nem kell évente kérelmet benyújtaniuk ahhoz, hogy megkapják a szóban forgó összegeket. Az egyes tagállamok saját hatáskörükben határozhatják meg azokat a feltételeket, amelyek alapján egy gazdálkodó mezőgazdasági kistermelőnek minősül, hiszen az egyes országok mezőgazdasági ágazata eltér egymástól.

A tagországoknak továbbá szigorúbb feltételeket kell alkalmazniuk e tekintetben annak biztosítására, hogy csak a valódi mezőgazdasági termelők kapjanak támogatást. A mezőgazdasági kisüzemek pontos fogalommeghatározásáról is a tagállamoknak kell dönteniük (mely döntés a közös agrárpolitikai stratégiai terv részeként a Bizottság jóváhagyásának tárgyát képezi) egy sor releváns tényező, például jövedelemteszt, a mezőgazdasági üzem munkaerő-ráfordításai, a vállalat céljai és/vagy cégnyilvántartásban való szereplése alapján. A fogalommeghatározásnak biztosítania kell, hogy ne részesülhessenek támogatásban azok, akik esetében a mezőgazdasági tevékenység csupán elenyésző részét képezi a gazdasági tevékenységük egészének, illetve akiknek elsődleges üzleti tevékenysége nem mezőgazdasági. A rendelet előírja továbbá, hogy a tagállamok által alkalmazott fogalommeghatározások nem zárhatják ki a többféle tevékenységet folytató mezőgazdasági termelőket (vagyis azokat, akik ténylegesen mezőgazdasággal foglalkoznak, viszont nem mezőgazdasági tevékenységeket is végeznek).

Hogyan fogja segíteni a jövőbeli KAP a fiatal mezőgazdasági termelőket?

A 2020 utáni időszakra szóló közös agrárpolitika egyik legfőbb prioritása, hogy növelje a mezőgazdasági ágazat vonzerejét a fiatalok számára, és segítsen nekik életképes termelőüzemeket létrehozni. A javasolt szabályozás számos – részben kötelező, részben önkéntes – intézkedést irányoz elő a fiatal mezőgazdasági termelők támogatására:

  • a tagállamoknak a közvetlen kifizetés céljaira elkülönített pénzforrások legalább 2%-át kifejezetten arra kell fordítaniuk, hogy segítsenek a fiataloknak agrárvállalkozást létrehozni – vagy az alapszintű jövedelemtámogatást kiegészítő támogatás vagy letelepedési támogatás formájában; a tagországoknak lehetőségük van arra, hogy ennél nagyobb összegeket különítsenek el a fiatal mezőgazdasági termelők támogatására, ha ezt indokoltnak tartják.
  • A fiatal gazdák letelepedésére és a vidéki térségekben való vállalatalapításra adható támogatás összege 100 ezer euróra emelkedik.
  • Közös agrárpolitikai stratégiai tervében mindegyik országnak konkrét elgondolással kell előállnia azt illetően, hogyan tervezi növelni az agrárium vonzerejét a fiatalok körében, illetve támogatni a fiatal mezőgazdasági termelőket. Az erre vonatkozó stratégiának arra is ki kell térnie, hogyan lehet következetesebben és eredményesebben felhasználni e célra a nemzeti és az uniós támogatási forrásokat.
  • A vidékfejlesztés támogatására rendelkezésre álló pénzforrások felhasználhatók a földterülethez való hozzáférés és a földtulajdon átruházásának javítását célzó intézkedésekre, hiszen ez hagyományosan jelentős akadálya annak, hogy az agrárium iránt érdeklődő fiatalok mezőgazdasági tevékenységbe kezdjenek. Ezek az intézkedések az alábbiak lehetnek: gazdasági partnerségek létrehozása a mezőgazdasági termelők különböző nemzedékei között; a mezőgazdasági üzemek utódlásával, illetve az átállás megtervezésével kapcsolatos szolgáltatások nyújtása; földvásárlással kapcsolatos közvetítési szolgáltatások nyújtása; innovatív országos vagy regionális szervezetek létrehozása, melyek megkönnyítik, illetve elősegítik a fiatal és az idős gazdálkodók együttműködését stb.
  • A fiatal termelők a jövőben is részesülni fognak beruházástámogatásban és tudástranszferben/képzésekben vidékfejlesztési alapok révén.
  • A tagállamoknak lehetőségük lesz arra, hogy finanszírozási eszközöket hozzanak létre annak érdekében, hogy a fiatal mezőgazdasági termelők működő tőkére tegyenek szert, hiszen számukra a forráshoz jutás gyakran komoly akadályt jelent, tekintettel arra, hogy egy agrárvállalkozás beindítása jelentős beruházást igényel, melynek a megtérülése kezdetben alacsony. A Bizottság ezenfelül fokozottan együtt fog működni az Európai Beruházási Bankkal, kiváltképp a „fi-compass” platformon, hogy tanuljon a tapasztalatokból és megismerje a bevált módszereket a fiatal mezőgazdászok támogatása terén.

Hogyan fogja támogatni az új közös agrárpolitika a környezetvédelmet és az éghajlat-politikát?

A jövőbeli közös agrárpolitika kilenc külön célkitűzése közül három a környezetvédelemhez és az éghajlat-politikához kapcsolódik, mégpedig az éghajlatváltozás, a természeti erőforrások, a biológiai sokféleség, az élőhelyek és a tájkép megőrzésének témakörét öleli fel.

A közös agrárpolitikai stratégiai terveikben a tagállamoknak ki kell fejteniük, hogyan szándékoznak elérni ezeket a célkitűzéseket. Emellett biztosítaniuk kell, hogy mezőgazdasági termelőik megfelelnek valamennyi követelménynek a környezetvédelem és az éghajlat-politika terén. Azt is részletezni fogják, miként használják majd fel mindkét KAP-pillérből származó forrásaikat stratégiájuk végrehajtására. Célértékeket fognak meghatározni, amelyek értékelésére az előrehaladás nyomon követése érdekében évente kerül sor.

Az éghajlat, a környezet és a biológiai sokféleség tekintetében a magas szintű törekvések biztosítása többféle módon valósul meg:

A „feltételesség” új rendszere össze fogja kapcsolni az összes mezőgazdasági termelő jövedelemtámogatását (és egyéb terület- és állatalapú kifizetéseket) a környezet- és éghajlatbarát gazdálkodási gyakorlatok alkalmazásával. A támogatásnak a szigorúbb szabványoktól való függővé tétele a jelenlegi közös agrárpolitika keretében meglévő szabályok javítását eredményezi.

A tagállamok számára kötelező lesz a nemzeti közvetlen kifizetési előirányzatokból finanszírozott, úgynevezett „ökorendszerek” új programja, bár a mezőgazdasági termelők nem kötelesek csatlakozni hozzájuk. Ezeknek az ökorendszereknek meg kell felelniük a KAP környezetvédelmi és éghajlat-politikai célkitűzéseinek, amelyek kiegészítik a rendelkezésre álló egyéb releváns eszközöket, és túlmutatnak a feltételességi követelmények alapján már igényelt mértéken. Az egyes tagállamok azonban az általuk megfelelőnek ítélt módon alakíthatják ki azokat. A vízminőség javítása érdekében példaként említhető egy olyan ökorendszer, amely a műtrágyák használatának kizárását finanszírozza. Az érintett kifizetéseket a mezőgazdasági termelőknek nyújtott közvetlen kifizetéseket kiegészítő támogatásként vagy olyan önálló támogatási programként lehet felajánlani, amelyek kifizetési értékei a mezőgazdasági termelőket érintő többletköltségeken és bevételkieséseken alapulnak.

A tagállamoknak a vidékfejlesztésre szánt költségvetésükből származó pénzeszközeik legalább 30%-át kell környezetvédelmi és éghajlat-politikai intézkedésekre fordítaniuk. A vidékfejlesztési támogatást az éghajlat- és környezetbarát tevékenységek támogatására fordíthatják, elsősorban az úgynevezett „agrár-környezetvédelmi-éghajlatvédelmi teljesítésekre”, amelyet a tagállamoknak kötelezően kell kínálniuk, a mezőgazdasági termelők pedig önkéntesen megtehetik. A vidékfejlesztési költségvetések számos más intézkedés – például tudástranszfer, környezetbarát beruházások, innováció és együttműködés – finanszírozására is felhasználhatók. Ez a támogatás a mezőgazdasági termelőket és az erdőgazdálkodókat érintheti, illetve más érdekelteket is a vidéki térségekben.

A hátrányos természeti adottságokkal rendelkező területeken, például hegyvidéki vagy part menti régiókban a környezetvédelemmel kapcsolatos intézkedésekre fordítandó összegek ezentúl a vidékfejlesztési finanszírozás 30%-án felül állnak rendelkezésre.

A Párizsi Megállapodás és az ENSZ fenntartható fejlesztési céljainak megvalósítására vonatkozó uniós kötelezettségvállalással összhangban a KAP keretében végzett tevékenységek révén várhatóan a teljes KAP-költségvetés 40 százalékát fordítják éghajlat-politikára.

Milyen szerepet játszanak az új technológiák, valamint a kutatás és az innováció a jövőbeli közös agrárpolitikában?

A jövőbeli KAP ösztönözni fogja a tudásra és innovációra irányuló beruházások fokozását, továbbá lehetővé teszi a mezőgazdasági termelők és vidéki közösségek számára, hogy éljenek azok előnyeivel. Az új KAP keretében az innovációt támogató fő eszköz továbbra is az európai innovációs partnerség (EIP–AGRI), nevezetesen az operatív csoportok által megvalósított, alulról építkező innovációs projektek támogatásán keresztül. Az EIP–AGRI innovációs megközelítés a tudáscserére összpontosít, amelyben valamennyi szereplő aktívan részt vesz.

További 10 milliárd euróösszeg fog rendelkezésre állni a Horizont Európa kutatási program révén. Ebből az összegből kifejezetten az élelmiszeripar, a mezőgazdaság, a vidékfejlesztés és a biogazdaság területéhez kapcsolódó kutatási és innovációs tevékenységek támogathatók. A Horizont Európa kulcsszerepet játszik majd a mezőgazdasági ágazat korszerűsítéséhez szükséges tudásbázis kiépítéséhez. A Horizont Európa (transznacionális projektek) és a KAP (regionális/helyi szintű projektek és KAP-hálózatok) között létrejött szinergiák elősegítik majd a mezőgazdasági tudásbázis és innovációs rendszer kiépítését, amelynek célja, hogy felgyorsítsa az innovatív gyakorlatok elterjedését a vidéki területek valamennyi szereplője körében.

Mit jelent a közös piacszervezés (KPSZ)? Miért csak bizonyos ágazatok tartoznak ide?

A közös piacszervezés (KPSZ) a mezőgazdasági termékek egységes piacának megszervezésére alkalmazott szabályok összességét jelenti. E szabályok számos területet lefednek: a piaci biztonsági háló (állami intervenció és magántárolási támogatás), piaci zavarok esetén alkalmazandó rendkívüli intézkedések, forgalmazási előírások, az iskolás gyermekek számára tejet, gyümölcsöt és zöldségféléket kínáló iskolai programok, a kereskedelmi rendelkezések és számos operatív program olyan különböző ágazatokban, mint: gyümölcs és zöldség, méhészet, bor, komló és olajbogyó.

A közös piacszervezésről szóló rendelet nagy része – néhány kivételtől eltekintve – változatlan marad a jövőbeli KAP-ban. Az egyik fő változás az, hogy a fent említett operatív programokat integrálni kell az egyes országok közös agrárpolitikai stratégiai terveibe. A tagállamoknak (amennyiben szükségesnek ítélik) lehetőségük lesz arra, hogy más ágazatok számára is kidolgozzanak operatív programokat (más néven ágazati beavatkozások). Ezen ágazatokba beletartozhat valamennyi mezőgazdasági ágazat – a gabonaféléktől és húsoktól kezdve a vetőmagokig, az élő növényekig és fákig minden, az etil-alkohol és a dohány kivételével. A tagállamok a költségvetésük 1. pillérének legfeljebb 3%-át elkülöníthetik ezekre az ágazati beavatkozásokra. Ezek a rendszerek támogatni fogják azokat a mezőgazdasági termelőket, akik termelői szervezetekbe tömörülnek közös fellépésekre, melyek a környezet védelmét vagy az élelmiszer-ellátási láncon belül elfoglalt pozícióik megerősítését szolgálják.

Létezik-e konkrét támogatás bizonyos ágazatok számára?

Egyes nehézségekkel küzdő termékágazatok továbbra is részesülnek kiegészítő támogatásban versenyképességük, fenntarthatóságuk vagy minőségük javítása érdekében (ún. termeléstől függő jövedelemtámogatás, vagy a jelenlegi KAP keretében termeléstől függő önkéntes támogatás). Ezeket az ágazatokat gazdasági, társadalmi vagy környezetvédelmi okokból fontosnak kell tekinteni.

A Bizottság javasolja a potenciálisan támogatható ágazatok meglévő jegyzékének fenntartását (vagyis azokat az ágazatokat, amelyek 2013 óta jogosultak a termeléstől függő önkéntes támogatásra – a legfrissebb jegyzék itt olvasható). Ezen túlmenően a Bizottság javasolja e jegyzéknek az olyan termékek előállításához felhasznált, nem élelmezési célú növényekre való kiterjesztését (a rövid vágásfordulójú, fás szárú energetikai ültetvények és a fák kivételével), amelyek potenciálisan alkalmasak a fosszilis tüzelőanyagok helyettesítésére.

A támogatásra jogosult tagállamok a közvetlen kifizetéseik legfeljebb 10%-át termeléstől függő jövedelemtámogatás céljaira fordíthatják. További 2% a fehérjenövények támogatására különíthető el.

Az EU legkülső régiói tekintetében léteznek speciális szabályok?

Az EU legkülső régióit érintő különleges mezőgazdasági kihívások miatt a KAP keretében kiegészítő támogatás áll a helyi mezőgazdasági termelők rendelkezésére. Az érintett területek – Franciaország tengerentúli megyéi (Guadeloupe, Francia Guyana, Martinique, Réunion, Saint-Martin és Mayotte), az Azori-szigetek és Madeira, a Kanári szigetek – esetében a hétéves időszakra meghatározott összeg 627,63 millió euró.

A legkülső régiók mezőgazdasági termelőinek nyújtott közvetlen kifizetések továbbra is jóval meghaladják majd a többi tagállamban kifizetett támogatások szintjét.

Ez a szám nem tartalmazza az említett régiók számára a vidékfejlesztési költségvetésből folyósítható lehetséges további forrásokat. Ez a finanszírozás a biológiai sokféleségnek a mezőgazdaság és az erdészet területén való helyreállítását, megőrzését és javítását, valamint a gazdasági fejlődés előmozdítását támogató intézkedésekhez használható fel az említett régiók vidéki területein. A vidékfejlesztési programokhoz nyújtott uniós hozzájárulás e területeken 70%-ra emelkedett, szemben a máshol érvényes mintegy 40%-kal.

Miként segíti az új KAP a mezőgazdasági termelőket a válságok és a kockázatok kezelésében?

Jövedelemtámogatás (közvetlen kifizetések), piaci intézkedések, kockázatkezelési eszközökhöz nyújtott támogatás, képzések és vidékfejlesztési beruházások útján már a jelenlegi KAP is segíti a mezőgazdasági termelőket a foglalkozásukkal járó bizonytalanság kezelésében.

Az új KAP megtartja ezeket az intézkedéseket, de újakat is bevezet:

  • Az állami intervencióra, magántárolásra és rendkívüli intézkedésekre vonatkozó hatályos rendelkezések nem változnak, és szükség esetén továbbra is az uniós mezőgazdasági termelők rendelkezésére állnak.
  • A tagállamok a jövőben az 1. pillér szerinti allokációjuk legfeljebb 3%-át olyan ágazatok támogatására fordíthatják, amelyek nem tartoznak az ágazati támogatásban részesülő ágazatok (például a gyümölcs- és zöldségágazat, a bor- vagy az olívaolaj-ágazat) közé. Ennek célja, hogy a termelői szervezeteket többek között a versenyképességgel, a fenntarthatósággal és a kockázat- vagy válságkezeléssel kapcsolatos intézkedésekre ösztönözzék.
  • Fennmarad az 1. pillér szerinti források részleges visszatartásának gyakorlata: az így létrejövő „mezőgazdasági tartalékot” piaci intézkedésekre és rendkívüli támogatási intézkedésekre lehet majd fordítani. E tartalék összege évente legalább 400 millió euró lesz, feltöltése a 2020. évi (vagyis a jelenlegi KAP és többéves pénzügyi keret szerinti) válságtartalék 2021-re való átvitelével történik; majd az azt követő években a felhasználatlan források ugyanígy átvitelre kerülnek. Ez jelentősen csökkenti az adminisztratív terheket, hiszen a tagállamoknak nem kell újra elosztaniuk a felhasználatlan forrásokat, és a tartalékot sem kell minden évben újra feltölteni.
  • A tagállamoknak a vidékfejlesztés keretében támogatniuk kell azokat a kockázatkezelési eszközöket, amelyek révén a mezőgazdasági termelők kezelni tudják a befolyásukon kívül eső termelési és jövedelmi kockázatokat. Az ilyen típusú támogatás, amely termelési és jövedelmi kockázatokra egyaránt kiterjed – és amely biztosítási díjakhoz és kölcsönös biztosítási alapokhoz nyújtott pénzügyi hozzájárulás formáját ölti –, minden tagállam számára kötelező lesz. A vidékfejlesztés keretében kötelezővé válik az olyan különböző intézkedések – például beruházások és képzések – támogatása, amelyek a mezőgazdasági termelőket segítik a kockázatok megelőzésében vagy következményeik kezelésében.
  • Egy egységes többszereplős központ formájában létre fog jönni egy olyan uniós szintű kockázatkezelési platform, amelyen keresztül az összes érintett szereplő – mezőgazdasági termelők, hatóságok, kutatóintézmények és a magánszektor – megoszthatja ismereteit, és kicserélheti tapasztalatait, illetve bevált gyakorlatait.
  • A pénzügyi eszközöket a működő tőkéhez jutás megkönnyítésére is fel lehet majd használni, például annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők egy váratlan válság esetén át tudják hidalni átmeneti likviditási hiányukat.
  • A kockázatkezelés, a mezőgazdasági üzemek digitalizálása, és a big data technológia intelligens mezőgazdasági felhasználása tárgyában a Horizont 2020 program kutatási tevékenységeket fog finanszírozni, a kockázatkezelés területén pedig a mezőgazdaság termelékenységét és fenntarthatóságát célzó európai innovációs partnerség is támogathat projekteket.

Az új KAP hogyan fog hozzájárulni az EU vidéki térségeinek jövőjéhez?

Az EU népességének több mint 50%-a vidéki térségekben él, ezért meg kell őrizni e térségek vonzerejét, dinamizmusát és fenntarthatóságát; ehhez színvonalas munkahelyekre, gazdasági növekedésre, illetve jó minőségű infrastrukturális, mobilitási és alapszolgáltatásokra van szükség. A mezőgazdaság sok vidéki közösség éltető eleme, és ez a mezőgazdasági termelőknek és a vidéki közösségeknek nyújtott támogatások miatt a KAP-ról is elmondható.

A vidékfejlesztés egyszerűsítése az uniós szinten rögzített átfogó célkitűzésekkel és az intézkedések tagállami sajátosságokat figyelembe vevő rugalmasságával biztosítani fogja, hogy a vidékfejlesztési támogatások az EU egészében hatásosak maradjanak. A társfinanszírozási arány növelése lehetővé teszi, hogy a tagállamok a vidéki térségekben fenntartsák a beruházások megfelelően magas szintjét.

Ezzel magyarázható az is, hogy a jövőben a vidékfejlesztési források olyan célokra összpontosulnak majd, ahol valós hozzáadott értéket tudnak teremteni (vagyis a helyi, a vidéki és az agrárgazdaságra), így az egyéb uniós források az olyan nagy infrastrukturális projektekre fordíthatók, mint például a széles sávú rendszerek. A vidékfejlesztési politika a jövőben a helyi infrastruktúra javítása mellett hangsúlyt helyez majd a vidéki térségek intelligens falvainak fejlesztésére is.

Mi a különbség a folyó és a konstans árak között, és mekkora a jövőbeli KAP-költségvetéssel elért reálmegtakarítás? A KAP költségvetése miként oszlik meg a tagállamok között?

A Bizottság példa nélküli átláthatóságot biztosított azzal, hogy az új hosszú távú uniós költségvetést május 2-án első alkalommal terjesztette elő folyó és konstans 2018. évi árakon is.

A folyó árak a kedvezményezettek számára az uniós költségvetésből ténylegesen kifizetendő összegeket jelzik. Az éves uniós költségvetéseket folyó árakon rögzítik, és a tagállamok is folyó árakon teljesítik hozzájárulásukat.

Ez megegyezik a KAP költségvetésének bemutatására eddig is használt módszerrel, és így az aktuális javaslat közvetlenül összehasonlítható az előző költségvetéssel.

Az inflációtól megtisztított konstans árakat a beruházások hosszú távú hatásának bemutatására használják. A konstans és a folyó árak közötti átváltás mindkét irányban könnyen megoldható, mivel a Bizottság (a múltbeli gyakorlatot követve) a jövőbeni inflációs ráták közelítéseként fix 2%-os éves inflációs rátával számol.

Ennek eredményeként a KAP költségvetésének csökkenése folyó árakon mintegy 5%-kot tesz ki; ez konstans 2018. évi árakon (infláció nélkül) mintegy 12%-os csökkenésnek felel meg.

 

Tagállami allokációk folyó árakon (millió euró)

 

Közvetlen kifizetések

Piacok

Vidékfejlesztés

ÖSSZESEN

BE

3 399,2

3,0

470,2

3 872,4

BG

5 552,5

194,5

1 972,0

7 719,0

CZ

5 871,9

49,5

1 811,4

7 732,9

DK

5 922,9

2,1

530,7

6 455,6

DE

33 761,8

296,5

6 929,5

40 987,8

EE

1 243,3

1,0

615,1

1 859,4

IE

8 147,6

0,4

1 852,7

10 000,7

EL

14 255,9

440,0

3 567,1

18 263,1

ES

33 481,4

3 287,8

7 008,4

43 777,6

FR

50 034,5

3 809,2

8 464,8

62 308,6

HR

2 489,0

86,3

1 969,4

4 544,6

IT

24 921,3

2 545,5

8 892,2

36 359,0

CY

327,3

32,4

111,9

471,6

LV

2 218,7

2,3

821,2

3 042,1

LT

3 770,5

4,2

1 366,3

5 140,9

LU

224,9

0,2

86,0

311,2

HU

8 538,4

225,7

2 913,4

11 677,5

MT

31,6

0,1

85,5

117,1

NL

4 927,1

2,1

512,1

5 441,2

AT

4 653,7

102,4

3 363,3

8 119,4

PL

21 239,2

35,2

9 225,2

30 499,6

PT

4 214,4

1 168,7

3 452,5

8 835,6

RO

13 371,8

363,5

6 758,5

20 493,8

SI

903,4

38,5

715,7

1 657,6

SK

2 753,4

41,2

1 593,8

4 388,4

FIN

3 567,0

1,4

2 044,1

5 612,5

SE

4 712,5

4,1

1 480,9

6 197,4

 

Tagállami allokációk 2018. évi konstans árakon (millió euró)

 

Közvetlen kifizetések

Piacok

Vidékfejlesztés

ÖSSZESEN

BE

3 020,8

2,6

417,9

3 441,3

BG

4 930,2

172,8

1 752,4

6 855,4

CZ

5 218,2

44,0

1 609,7

6 871,9

DK

5 263,5

1,8

471,6

5 736,9

DE

30 003,0

263,5

6 158,0

36 424,5

EE

1 102,4

0,9

546,6

1 650,0

IE

7 240,5

0,4

1 646,4

8 887,3

EL

12 668,8

391,0

3 170,0

16 229,8

ES

29 750,3

2 921,7

6 228,2

38 900,2

FR

44 464,1

3 385,1

7 522,4

55 371,6

HR

2 207,7

76,7

1 750,1

4 034,5

IT

22 146,8

2 262,1

7 902,2

32 311,0

CY

290,8

28,8

99,5

419,1

LV

1 967,4

2,0

729,7

2 699,2

LT

3 343,9

3,7

1 214,2

4 561,7

LU

199,9

0,2

76,5

276,5

HU

7 587,8

200,6

2 589,1

10 377,4

MT

28,0

0,1

75,9

104,1

NL

4 378,5

1,8

455,0

4 835,4

AT

4 135,6

91,0

2 988,8

7 215,5

PL

18 859,5

31,3

8 198,2

27 088,9

PT

3 741,0

1 038,6

3 068,1

7 847,7

RO

11 869,7

323,0

6 006,1

18 198,8

SI

802,8

34,2

636,1

1 473,1

SK

2 444,5

36,6

1 416,3

3 897,5

FIN

3 169,0

1,2

1 816,6

4 986,8

SE

4 187,7

3,7

1 316,0

5 507,4

 

Melyek a következő lépések?

A Bizottság az Európai Parlament és a Tanács elé terjeszti a 2021–2027-es időszakra szóló új KAP három rendeletére irányuló javaslatokat. A társjogalkotók ezt követően kialakítják a Bizottság javaslataival kapcsolatos álláspontjukat.

A hosszú távú uniós költségvetésről és az ágazati javaslatokról szóló gyors megállapodás elengedhetetlen ahhoz, hogy az uniós források a lehető leghamarabb helyi szintű eredményekhez vezessenek, és a mezőgazdasági termelők kellő biztonság és kiszámíthatóság mellett hozhassák meg üzleti és beruházási döntéseiket.

A jelenlegi, 2014–2020-as költségvetési időszak elején tapasztaltakhoz hasonló késedelmek azt jelentenék, hogy a mezőgazdasági termelők és a nemzeti hatóságok nem élvezhetnék az új közös agrárpolitikával járó kisebb bürokrácia, nagyobb rugalmasság és jobb eredmények előnyeit. A jövőbeli költségvetés jóváhagyásának bármely késedelme továbbá EU-szerte hátráltatná ezernyi olyan új potenciális projekt elindítását, amelyek célja a mezőgazdasági termelők és a vidéki közösségek támogatása olyan területeken, mint például a környezetvédelem fokozása és a mezőgazdasági tevékenység vonzerejének növelése.

Ha a következő hosszú távú költségvetésről 2019-ben megszületik a döntés, akkor biztosított lesz a zökkenőmentes áttérés a jelenlegi hosszú távú költségvetésről (2014–2020) az újra, és kiszámítható körülmények között folytatódhat a finanszírozás, ami mindenkinek az érdeke.

MEMO/18/3974

Kapcsolattartás a sajtóval:

Tájékoztatás a nyilvánosság számára: Europe Direct a 00 800 67 89 10 11 telefonszámon vagy e-mailben


Side Bar