Chemin de navigation

Left navigation

Additional tools

Európai Bizottság - Tájékoztató

Kérdések és válaszok: A Bizottság felvázolja az európai gazdasági és monetáris unió elmélyítésének ütemtervét

Brüsszel, 2017. december 6.

A Bizottság felvázolja az európai gazdasági és monetáris unió elmélyítésének ütemtervét

Milyen elemekből áll a csomag?

Miért most kerül bemutatásra a csomag?

A csomag eleget tesz a Jean-Claude Juncker elnök által az Unió helyzetéről szóló 2017. évi beszédben tett azon vállalásnak, miszerint a Bizottság kidolgozza az európai gazdasági és monetáris unió (GMU) további elmélyítéséhez szükséges konkrét következő lépéseket.

Az öt elnök 2015. júniusi jelentésére, valamint a gazdasági és monetáris unió elmélyítéséről, illetve az Európai Unió pénzügyeinek jövőjéről szóló, 2017. tavaszi vitaanyagra építve az Európai Bizottság ismerteti a gazdasági és monetáris unió elmélyítésére vonatkozó ütemtervet, amely meghatározza a következő 18 hónap során végrehajtandó konkrét lépéseket. A mostani csomag részeként több kezdeményezés is előterjesztésre kerül. Mindezek átfogó célja az európai gazdasági és monetáris unió egységének, hatékonyságának és demokratikus elszámoltathatóságának javítása 2025 távlatában.

Az uniós és az euróövezeti gazdaság egyaránt az erőteljes fellendülés szakaszában van, valamennyi tagállamban növekedés tapasztalható, a munkanélküliség 2008 óta a legalacsonyabb szintre süllyedt, a hangulatindex pedig 2000 óta nem volt ennyire magas – e körülményeknek köszönhetően megvan az egységesebb, hatékonyabb és demokratikusabb GMU-t célzó reformok végrehajtásához szükséges mozgástér: addig kell megjavítani a tetőt, amíg süt a nap.

A kedvező fejleményeket igazolja az euróövezetet vizsgáló, ma közzétett legfrissebb Eurobarométer gyorsfelmérés is, amely szerint a válaszadók 64%-a, vagyis az euróbankjegyek és -érmék 2002-es forgalomba hozatala óta a megkérdezettek legnagyobb hányada tartotta előnyösnek az eurót országa számára.

A mai csomag részét képezi Juncker elnök egységesebb, erősebb és demokratikusabb Európa megvalósítására vonatkozó átfogó ütemtervének, valamint az annak nyomon követéseként Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke által bemutatott vezetői ütemtervnek. Ez utóbbi előkészíti a 2019. május 9-i nagyszebeni találkozót, amelynek keretében fontos döntések meghozatala várható Európa jövőjével kapcsolatban.

Az Európai Parlament elképzeléseiből és Emmanuel Macron francia elnök Sorbonne-i egyetemen tartott szeptemberi beszédéből is merítő csomag a 2017. december 15-i inkluzív euróövezeti csúcstalálkozó előtt került bemutatásra, ahol a vezetők első körben egyeztetnek majd a következő lépésekről, a 2018. június 28–29-én esedékes tematikus találkozón pedig már konkrét döntések várhatók.

Miért fontos a gazdasági és monetáris unió elmélyítése?

Az elmúlt években számos álláspont látott napvilágot a gazdasági és monetáris unió kiteljesítéséről. Jóllehet a vélemények különböznek, a tekintetben széles körű a konszenzus, hogy további előrelépésre van szükség. Az Európai Parlament szintén kiemelkedő szerepet vállalt ebben a törekvésben, az eurócsoporton belül pedig fontos egyeztetésekre került sor.

A GMU elmélyítése egy eszköz, amely a munkahelyteremtésre, a növekedésre, a beruházásélénkítésre, a társadalmi méltányosságra és a makrogazdasági stabilitásra vonatkozó célt szolgálja. Az egységes valuta védelmet és lehetőségeket kínál az európaiak számára, az erős és stabil euróövezet pedig mind az euróövezeti tagok, mind az EU egésze szempontjából meghatározó jelentőséggel bír.

A gazdasági és pénzügyi válság nem az euróövezetben kezdődött, ám felszínre hozta az európai GMU egyes intézményi hiányosságait. A nagy horderejű intézményi reformoknak köszönhetően a GMU mára minden eddiginél szilárdabb alapokon áll, ugyanakkor kiépítése még nem tekinthető befejezettnek. Az európai GMU elmélyítésére vonatkozó mai ütemterv tükrözi a fennmaradó kihívásokat, és felvázolja a további teendőket.

A GMU elmélyítését Juncker elnök a Bizottság egyik legfőbb prioritásaként azonosította politikai iránymutatásában. A mostani csomag részeként több új kezdeményezés is előterjesztésre kerül. Ezek nem az első és nem is az utolsó lépések az európai gazdasági és monetáris unió megvalósítása felé vezető úton, hanem a teljes folyamat újabb fontos mérföldkövei.

Az európai gazdasági és monetáris unió elmélyítésének ütemterve

Mi a Bizottság elképzelése az ütemezést illetően?

A vezetői ütemterv értelmében a következő hónapokban konkrét döntések várhatók. A Bizottság véleménye szerint meg kell állapodni egy ütemtervről, amely rögzíti a következő 18 hónap során végrehajtandó lépéseket. Ezek összefoglalása az európai gazdasági és monetáris unió kiteljesítése felé vezető további lépésekről szóló közlemény végén található.

Mindezen területek előmozdítása közben fontos lesz a 2019–2024 közötti időszakra kijelölt irány határozott követése, hogy 2025-re megvalósuljon az európai gazdasági és monetáris unió elmélyítése. A Bizottság által előterjesztett ütemterv ezért a gazdasági és monetáris unió elmélyítéséről szóló vitaanyagra építve összegzi a 2019 után esedékes legfontosabb intézkedéseket. Ezeket az intézkedéseket be kell építeni a 2018 közepéig kialakítandó egyetértési megállapodásba.

Európai Valutaalap

Miért javasolja a Bizottság az Európai Valutaalap létrehozását?

Az Európai Stabilitási Mechanizmus 2012 óta meghatározó szerepet játszik a tagállamok megsegítésében az államkötvénypiacokhoz való hozzáférés visszaszerzése, illetve megőrzése terén. E tevékenység tévén hozzájárult az egész euróövezet stabilitásának fenntartásához.

Jóllehet a válság alatt kialakult nyomás hatására az Európai Stabilitási Mechanizmus kormányközi formában jött létre, már akkor is világos volt, hogy ugyanez az uniós Szerződések keretében is elérhető.

A fokozott intézményi beágyazottság ösztönzőleg fog hatni új szinergiák kialakulására, különösen ami az uniós finanszírozási források átláthatóságát, jogi felülvizsgálatát és hatékonyságát illeti. Egyúttal az Európai Bizottsággal folytatott együttműködés, valamint az Európai Parlamenttel szembeni demokratikus elszámoltathatóság szempontjából is kedvező hatást gyakorolhat.

A Bizottság az Európai Stabilitási Mechanizmus kiforrott szerkezetére építve, az uniós jogi keretbe teljes mértékben beágyazott, szilárd alapokon álló válságkezelési szervként kívánja létrehozni az új Európai Valutaalapot (EMF). Ez már az öt elnök jelentésében is szerepelt, és az Európai Parlament ugyancsak szorgalmazta az elképzelést.

Mik lennének az EMF feladatai és sajátosságai?

Az EMF az Európai Stabilitási Mechanizmus utódjaként alapvetően változatlan formában megőrizné annak jelenlegi pénzügyi és intézményi struktúráját, ugyanakkor javítaná hatékonyságát, átláthatóságát és demokratikus elszámoltathatóságát, maradéktalanul tiszteletben tartva a nemzeti parlamentek szerepét.

Az EMF továbbra is pénzügyi stabilitási támogatást biztosít a bajba jutott tagállamoknak, tőkepiaci instrumentumok kiadásán keresztül forrásbevonási tevékenységet végez, és pénzpiaci ügyleteket bonyolít le. Ezen túlmenően a javaslat új sajátosságokat is bevezet:

  1. Az EMF képes lesz biztosítani az Egységes Szanálási Alap védőhálóját azáltal, hogy betölti a végső hitelező szerepét, és végső soron garantálja az adófizetők védelmét abban a valószínűtlen esetben, ha az Egységes Szanálási Alap esetleg nem rendelkezik a támogatásra szoruló bankok rendezett szanálásához szükséges erőforrásokkal. Egy ilyen – középtávon költségvetésileg semleges – védőháló létrehozásáról a tagállamok már 2013-ban megállapodtak.
  2. A javaslat bizonyos sürgős esetekben lehetőséget biztosít a gyorsított döntéshozatalra, amelyhez megerősített többségre – vagyis a szavazatok 85%-ára – van szükség, míg a költségvetési hatással járó, nagy horderejű kérdésekben továbbra is egyhangúlag határoznának.
  3. A javaslat a pénzügyi támogatási programok irányítása terén előirányozza az EMF közvetlenebb bevonását az Európai Bizottság mellett.
  4. A javaslat megemlíti, hogy az EMF-nek módjában áll új pénzügyi eszközöket kifejleszteni, ami rendkívül hasznosnak bizonyulhat egy esetleges jövőbeli stabilizációs funkció támogatása szempontjából.

Ugyanazokkal a pénzügyi erőforrásokkal gazdálkodhat-e az EMF, mint az Európai Stabilitási Mechanizmus?

Az EMF alapvetően az Európai Stabilitási Mechanizmus jelenlegi pénzügyi és intézményi struktúrájára épülne. Ez azt jelenti, hogy az Európai Valutaalap képes lesz ugyanolyan finanszírozási kapacitással kezelni a válságokat, mint az Európai Stabilitási Mechanizmus, tehát 500 milliárd eurós teljes hitelnyújtási kapacitással fog rendelkezni. Az Európai Stabilitási Mechanizmushoz hasonlóan az EMF Kormányzótanácsa is képes lesz növelni az eszköz hitelnyújtási kapacitását, amennyiben azt céljai elérése szempontjából helyénvalónak tartja.

Mik a következő lépések?

A kezdeményezés tanácsi rendeletre irányuló javaslat formájában kerül előterjesztésre az EUMSZ 352. cikke szerint. A Bizottság felkéri az Európai Parlamentet – amelynek hozzájárulását kell adnia – és a Tanácsot, hogy 2019 közepéig fogadják el a javaslatot.

A gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés lényegi elemeinek az uniós jogi keretbe történő beemelése, figyelembe véve a Stabilitási és Növekedési Paktumba beépített és a Bizottság által 2015. január óta megállapított megfelelő rugalmasságot

Mivel indokolja a Bizottság a javaslat előerjesztését?

Csakúgy, mint az Európai Stabilitási Mechanizmus esetében, a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés (az úgynevezett költségvetési paktum) 2012-es, kormányközi szerződés formájában történt aláírását is a válság összefüggésében kell vizsgálni. Mindazonáltal a 25 aláíró tagállam[1] az Európai Parlament és a Bizottság szorgalmazására már akkor jogi kötelezettséget vállalt arra, hogy a szerződés hatálybalépése után öt éven belül – vagyis 2018. január 1-jéig – annak tartalmát beemeli az uniós jogba (lásd a szerződés 16. cikkét). Az Európai Parlament időközben ismét felszólított ezen vállalás teljesítésére.

A javaslat arra a logikai megfontolásra épül, hogy a kormányközi eszközök uniós jogi keretbe történő beépítése javítja demokratikus legitimációjukat, egyszerűsíti a jogi keretet és csökkenti a párhuzamok kialakulásának kockázatát.

A szerződés uniós jogba történő beemelése folyamatos és jobb nyomon követést fog lehetővé tenni az EU átfogó gazdasági kormányzási keretének részeként. Figyelembe veszi a Stabilitási és Növekedési Paktumba beépített és a Bizottság által 2015 januárja óta megállapított megfelelő rugalmasságot, és teljes mértékben összhangban áll az elsődleges és másodlagos jogban rögzített, hatályos szabályokkal.

Végül a javaslat fenntartja az Európai Parlament által évente megrendezett parlamentközi találkozók jelenlegi gyakorlatát.

Mik a következő lépések?

A költségvetési paktum uniós jogi keretbe történő beemelését célzó kezdeményezés tanácsi irányelvre irányuló javaslat formájában kerül előterjesztésre az EUMSZ 126. cikke (14) bekezdésének második albekezdése szerint. A Bizottság felkéri az Európai Parlamentet – amellyel konzultációt kell folytatni – és a Tanácsot, hogy 2019 közepéig fogadja el a javaslatot.

Az euróövezeti stabilitást szolgáló, uniós jogi keretbe foglalt új költségvetési eszközök

A Bizottság bemutatja az euróövezeti stabilitást szolgáló, uniós jogi keretbe foglalt új költségvetési eszközökről szóló közleményt. A közlemény négy konkrét funkciót tárgyal, amelyek az európai gazdasági és monetáris unió elmélyítése szempontjából elengedhetetlenek, és mindegyik tekintetében konkrét lépéseket irányoz elő. A javasolt eszközök szorosan kapcsolódnak egymáshoz, és szervesen beépülnének az európai szemeszter folyamatába.

  1. A nemzeti reformok támogatása a reformok végrehajtását elősegítő eszközön keresztül, valamint tagállami kérésre biztosított technikai segítségnyújtás;
  2. a konvergenciát támogató célzott eszköz az euróövezeti csatlakozásra készülő tagállamok számára;
  3. védőháló a bankunió számára a fentiekben kifejtettek szerint, az Európai Valutaalap/Európai Stabilitási Mechanizmus révén; valamint
  4. stabilizációs funkció, amely jelentős aszimmetrikus sokkok esetén lépne életbe a beruházási szint megőrzése érdekében.

A hatékonyság és a kedvező hatások – köztük az állampolgárok számára kínált előnyök – maximalizálása érdekében ezeket az eszközöket a jelenlegi és jövőbeli uniós közpénzügyekkel teljes szinergiában kell kialakítani és továbbfejleszteni. A Bizottság a 2018–2020 közötti időszakra már előirányzott néhány intézkedést, míg másokat 2018 májusában, a következő többéves pénzügyi keretre irányuló bizottsági javaslatok részeként fog bemutatni.

A Bizottság felkéri az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy 2018 közepéig fogadja el a strukturálisreform-támogató program megerősítésére irányuló javaslatot és a közös rendelkezésekről szóló rendelet változásait, valamint hogy állapodjon meg az Egységes Szanálási Alap közös védőhálójáról.

A Bizottság felkéri az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy a 2020 utáni időszakra szóló, következő többéves pénzügyi keretre irányuló javaslatok összefüggésében 2019 közepéig fogadja el a strukturális reformok támogatására, az euróövezeten kívüli tagállamoknak szóló, konvergenciát támogató célzott eszközre, valamint a stabilizációs funkcióra vonatkozó javaslatokat.

A nemzeti reformok támogatása

Mit javasol a Bizottság?

A Bizottság két kiegészítő elem létrehozását indítványozza: 1) a reformok végrehajtását elősegítő eszköz a tagállamok reformvállalásainak támogatására; 2) tagállami kérés alapján az egyedi fellépésekhez nyújtott technikai támogatás.

A 2020 utáni időszak tekintetében a Bizottság a következő többéves pénzügyi keretre irányuló javaslatok részeként, 2018 májusában fogja bemutatni a részletes javaslatokat.

A Bizottság már a 2018–2020 közötti időszakban tovább akar fejleszteni bizonyos elképzeléseket, mégpedig az alábbi két módon.

Először is, a reformok végrehajtását elősegítő eszköz kísérleti fázisban történő tesztelése céljából az európai strukturális és beruházási alapokra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról szóló rendelet célzott módosítását javasolja, amelynek értelmében a tagállamok felhasználhatnák az uniós alapokba beépített eredményességi tartalékot az európai szemeszter keretében azonosított reformok végrehajtására.

Másodszor, a Bizottság kezdeményezi az összes tagállam által igényelhető technikai segítségnyújtás fokozását, valamint az euróövezeti csatlakozásra készülő, nem euróövezeti tagállamokra vonatkozó célzott munkafolyamat kialakítását. E két megfontolásból a Bizottság indítványozza, hogy 2020-ig emeljék kétszeresére, vagyis 300 millió euróra a közelmúltban létrehozott, meglévő strukturálisreform-támogató program pénzügyi kapacitását.

Miként támogatná a reformok végrehajtását elősegítő új eszköz a reformokat az európai szemeszter keretében? Hogyan állapodnának meg a reformokról?

A 2020 utáni időszakban a reformok végrehajtását elősegítő új eszköz a következőképpen működhetne:

  1. A reformjavaslatokat maguk a tagállamok terjesztenék elő nemzeti reformprogramjukban, az európai szemeszter keretében azonosított kihívások alapján.
  2. Ezt követően a Bizottság és az érintett tagállam strukturált párbeszédet folytatna, amely a három év leforgása alatt végrehajtandó különböző reformokat meghatározó, reformvállalásokat tartalmazó csomag elfogadásával zárulna.
  3. A tagállamok részletesen kidolgoznák az intézkedéseket, megjelölve a végrehajtási részcélokat és a teljesítés ütemezését, és az előrelépésekről az európai szemeszter keretében, nemzeti reformprogramjukkal együtt számolnának be.
  4. Egy későbbi szakaszban – például egy újonnan megválasztott kormány kérésére – megállapodhatnak egy második reformcsomagról.
  5. Szintén rögzítenék az előrelépés felmérésére vonatkozó kritériumokat az egyes részcélok tekintetében. Ez a felmérés pedig a pénzügyi támogatás értékelésének alapjául szolgálna.

Mit jelent a tagállami kérésre biztosított technikai segítségnyújtás?

Az Európai Parlament és a Tanács a Bizottság javaslata alapján 2017 elején strukturálisreform-támogató programról állapodott meg.
A program immár teljeskörűen működik, és végrehajtásáért a Bizottság Strukturálisreform-támogató Szolgálata felel.

Célja a tagállamok reformterveinek megvalósítását segítő, testreszabott technikai segítségnyújtás finanszírozása. Valamennyi uniós tagállam által igénybe vehető, szükségletvezérelt támogatásról van szó, amelyhez nincs szükség társfinanszírozásra.

Az első visszajelzések tanúsága szerint a támogatás iránti igény messze meghaladja a strukturálisreform-támogató program keretében rendelkezésre álló pénzeszközöket. A Bizottság ezért a program keretében biztosított technikai segítségnyújtás 2020-ig történő jelentős bővítését javasolja. Emellett ugyancsak kezdeményezni fogja a program tevékenységeinek 2020 utáni folytatását.

Az euróövezeti csatlakozás felé haladó tagállamok támogatása

Mit javasol a Bizottság?

A 2018–2020 közötti időszakra vonatkozóan a Bizottság egy strukturálisreform-támogató programon belüli célzott munkafolyamat bevezetését javasolja, amelynek keretében célirányos támogatást kínálnának az euróövezeti csatlakozásra készülő tagállamok számára.

A tagállamok kérésére biztosított támogatás kiterjed a nagymértékű konvergencia megvalósítását potenciálisan elősegítő valamennyi szakpolitikára, amilyen például az államháztartási gazdálkodás, az üzleti környezet, a pénzügyi szektor, a munkaerő- és termékpiacok, valamint a közigazgatás.

A tagállamok dönthetnek úgy is, hogy az európai strukturális és beruházási alapok keretében rendelkezésre álló technikai segítségnyújtási költségvetésük bizonyos részeit átprogramozzák a strukturálisreform-támogató programon keresztül támogatandó projektek javára.

A 2020 utáni időszakra a Bizottság a strukturálisreform-támogató program utódprogramjának részeként javaslatot fog tenni egy konvergenciát támogató célzott eszközt létrehozására.

Ez a támogatás nem érinti az euró bevezetésének hivatalos kritériumait, és teljesen független az euró bevezetéséhez vezető hivatalos eljárástól, amelyhez célirányos jelentéstételi rendszer kapcsolódik.

Védőháló a bankunió számára

Mit javasol a Bizottság?

Bankszanálás esetén a védőháló aktiválására végső eszközként csak akkor kerülne sor, ha az Egységes Szanálási Alapban rendelkezésre álló eszközök nem bizonyulnának elegendőnek. A mai csomag részeként a Bizottság azt javasolja, hogy a jövőbeli Európai Valutaalap biztosítson hitelkeretet vagy garanciát az Egységes Szanálási Alap számára (lásd még feljebb).

Miért javasolja a Bizottság, hogy az Európai Valutaalap biztosítson védőhálót a bankunió számára?

Az Egységes Szanálási Alap védőhálójának létrehozásával garantálható, hogy megfelelő források álljanak rendelkezésre a bajban lévő bankok rendezett szanálásának elősegítése céljából akkor is, ha az Egységes Szanálási Alap esetleg nem rendelkezne elegendő erőforrással. A védőhálóról már 2013-ban elvi szintű megállapodás született.

Széles körű egyetértés övezi azt a véleményt, miszerint az Európai Stabilitási Mechanizmus – a jövőbeli Európai Valutaalap – van a legjobb helyzetben ahhoz, hogy hitelkeret vagy garancia formájában biztosítsa az Egységes Szanálási Alap védőhálóját. Olyan megoldás kínál, amely méretét tekintve megfelelő és azonnal igénybe vehető lenne. Emellett megfelelő hitelezési kapacitással, piaci ismeretekkel és hitelképességgel rendelkezik ahhoz, hogy biztosítani tudja a közös védőháló hatékony működését.

A Bizottság különleges előírásokat is javasol a bankunióban részt vevő, euróövezeten kívüli tagállamok érdekeinek érvényesítése érdekében, ezáltal garantálva a bankunión belüli azonos helyzetek azonos kezelését.

Újra az adófizetőknek kell-e majd megfizetniük a bajban lévő bankok szanálását?

Nem. Éppen ellenkezőleg, a javaslat a jelenleginél is nagyobb védelmet biztosít az adófizetők számára.

Az EMF-nek az Egységes Szanálási Alap védőhálójaként való igénybevétele végső megoldás. Amennyiben e funkció aktiválására van szükség, az EMF hitelesen tudna rövid határidőn belül kiegészítő pénzeszközöket biztosítani.

Az EMF által az Egységes Szanálási Alap számára nyújtott hozzájárulásokat a bankszektor fizetné vissza. Ez garantálja, hogy a bajba jutott bankok szanálásával járó költségek ne az adófizetők pénztárcáját terheljék. A költségeket végső soron a bankszektor fogja megfizetni, így a védőháló hosszú idő átlagában államháztartási szempontból semleges lesz.

A védőháló létrehozása tovább erősíti az európai bankrendszerbe és az Egységes Szanálási Testület által hozott intézkedésekbe vetett bizalmat. Következésképpen ténylegesen csökken az olyan helyzetek előfordulásának valószínűsége, amikor igénybe kell venni a védőhálót.

Stabilizációs funkció

Miért van szükség stabilizációs funkcióra?

Mivel az egységes valutaövezetben a monetáris politika is egységes, a részt vevő tagállamok már nem ugyanazokkal a makrogazdasági szakpolitikai eszközökkel rendelkeznek. Jóllehet minden egyes ország különböző, és a sokkoknak való kitettség szempontjából számít a gazdaság mérete, illetve szerkezete, a válság rámutatott, hogy az egyes euróövezeti tagállamok mennyire korlátozott eszközökkel rendelkeznek a jelentős aszimmetrikus sokkok hatásainak enyhítésére, és néhányuk saját finanszírozása tekintetében is piacra jutási nehézségekkel küzd. Ez több esetben elhúzódó gazdasági recesszióhoz és más tagállamokat érintő negatív továbbgyűrűző hatásokhoz vezetett.

Egy európai szintű stabilizációs funkció lehetőséget teremtene arra, hogy jelentős aszimmetrikus sokkok esetén rövid időn belül erőforrásokat mozgósítsanak a tagállamok számára, kiegészítve a nemzeti költségvetések szerepét. Ez elősegítené a jelentős aszimmetrikus sokkok hatásainak enyhítését, recesszió esetén biztosítaná a beruházások védelmét, és megelőzné a negatív továbbgyűrűző hatások kialakulásának kockázatát. Mindezekkel a kérdésekkel már az öt elnök jelentése is foglalkozott.

A stabilizációs funkció különböző módokon valósítható meg. A gazdasági és monetáris unió elmélyítéséről szóló vitaanyag három ilyen lehetőséget tárgyalt: európai beruházásvédelmi rendszer, amely a tervezett és előzetesen azonosított olyan beruházásokat támogatná – például az infrastruktúra vagy a készségfejlesztés terén –, amelyeknél egyébként fennállna a projekt törlésének vagy elhalasztásának kockázata; egy európai munkanélküliségi viszontbiztosítási rendszer, amely a nemzeti rendszerek viszontbiztosítási alapjaként működne; valamint egy „rainy day fund” („a rossz napokra szóló alap”), amely rendszeresen forrásokat halmozna fel a tagállamoktól, és a kifizetésekre előre meghatározott feltételek mellett kerülne sor. Mindhárom lehetőségnek megvannak a maga előnyei, amelyek idővel akár ötvözhetők is egymással.

Mit javasol a Bizottság?

Az öt elnök jelentése és a gazdasági és monetáris unió elmélyítéséről szóló vitaanyag fontos alapelveket fogalmazott meg, amelyek változatlanul helytállók: a stabilizációs eszköznek minimalizálnia kell az erkölcsi kockázatot, és nem szabad állandó transzfereket eredményeznie; egyértelmű követelményeket meghatározó, szigorú feltételrendszeren, valamint folyamatos és rendezett szakpolitikákon kell alapulnia, különös hangsúlyt fektetve az euróövezeten belüli fokozott konvergenciához vezető politikákra; a stabilizációs eszközt az uniós jogi kereten belül kell kialakítani; valamennyi tagállammal szemben nyitottnak és számukra átláthatónak kell lennie; és nem szabad megkettőznie az Európai Stabilitási Mechanizmus – a jövőbeli Európai Valutaalap – válságkezelési eszközként játszott szerepét.

Ez a funkció kiegészítené a nemzeti költségvetések által betöltött stabilizációs szerepet. A tagállamoknak pontosan ezért továbbra is törekedniük kell a megfelelő költségvetési tartalékok kiépítésére és megőrzésére, különösen a kedvező időszakokban, amint azt a Stabilitási és Növekedési Paktum is előirányozza. Gazdasági visszaesés esetén a tagállamok először automatikus nemzeti stabilizátoraikat és diszkrecionális költségvetési politikai eszközeiket alkalmaznák, összhangban a Paktummal.

A Bizottság a mai közleményben egy olyan stabilizációs funkciót vázol fel, amely összefogja az uniós szinten meglévő különböző finanszírozási forrásokat, hogy jelentős aszimmetrikus sokkok esetén megőrizhetők legyenek a nemzeti beruházási szintek. Ez jól szemlélteti, hogy a hivatalban lévő Bizottság milyen nagy jelentőséget tulajdonít a beruházásoknak mint a tartós növekedés hajtóerejének. Emellett ez a megoldás – a gazdasági és monetáris unió elmélyítéséről szóló vitaanyagban felvetett többi lehetőséghez képest – gyorsabb ütemben megvalósulhatna. Általános elvként csak azon tagállamok lennének jogosultak a funkció igénybevételére, amelyek a jelentős aszimmetrikus sokkot megelőző időszakban betartották az uniós felügyeleti keretelveket.

Jelentős aszimmetrikus sokk esetén az érintett tagállam egyértelmű jogosultsági feltételek és az előre meghatározott aktiválási mechanizmus alapján automatikusan támogatásban részesülne, amely hitelből és vissza nem térítendő támogatásból álló összetett támogatás formájában valósulhat meg:

  • az uniós költségvetés és az Európai Valutaalap az uniós költségvetés által garantált hiteleket nyújthat;
  • az uniós költségvetés az éves költségvetésben előirányzott, korlátozott mértékű vissza nem térítendő támogatást biztosíthat;
  • egy, a tagállamok önkéntes hozzájárulásain alapuló biztosítási mechanizmus pedig kiegészíthetné a támogatási funkciót.

Idővel több ilyen elem is továbbfejleszthető.

A stabilizációs funkció az euróövezetre vonatkozik, és minden részt venni kívánó tagállam számára nyitva áll. A Bizottság 2018 májusában, a következő többéves pénzügyi keretre irányuló javaslatok részeként javaslatot fog előterjeszteni a 2020 utáni időszakra vonatkozóan.

Európai gazdasági és pénzügyminiszter

Miért szorgalmazza a Bizottság az európai gazdasági és pénzügyminiszteri tisztség létrehozását?

A GMU jelenlegi intézményi felépítése eredendően összetett, a gazdasági, költségvetési, strukturális és pénzügyi politikákért más-más szervek felelnek, amelyek eltérő jogi keretek között és eltérő felügyeleti rendszerben működnek. Az európai gazdasági és pénzügyminiszteri tisztség létrehozása hozzájárulhat az Európai Unió koherensebb, hatékonyabb, átláthatóbb és demokratikusan elszámoltathatóbb gazdaságpolitikai döntéshozatalához.

A miniszter tevékenysége előmozdítaná az uniós és az euróövezeti gazdaság általános érdekeit mind az uniós, mind a globális színtéren, továbbá a meglévő felelősségek és a rendelkezésre álló szakértelem összefogása révén megkönnyítené a gazdaságpolitikák összehangolását és végrehajtását. A miniszter elszámolással tartozna az Európai Parlamentnek, továbbá rendszeres párbeszédet folytatna a tagállamok nemzeti parlamentjeivel.

Az európai gazdasági és pénzügyminiszteri tisztség létrehozásának ötletével már a gazdasági és monetáris unió elmélyítéséről szóló vitaanyag is foglalkozott, és az Európai Parlament 2017. február 16-i állásfoglalásában szintén kiállt az elképzelés mellett, az eurócsoport feladatait teljes munkaidőben ellátó elnökére vonatkozó javaslat pedig már a 2011. októberi euróövezeti csúcstalálkozó napirendjén, illetve az öt elnök 2015-ös jelentésében is szerepelt.

Mi lenne az európai gazdasági és pénzügyminiszter szerepe?

Az európai gazdasági és pénzügyminiszter a Bizottság alelnöki tisztségét töltené be, ellátná az eurócsoport elnöki feladatait, felügyelné az új Európai Valutaalap tevékenységét, és elszámolással tartozna az Európai Parlamentnek. A miniszter nem kettőzné meg a meglévő funkciókat és kompetenciákat. Éppen ellenkezőleg: szinergiát teremtene a meglévő tisztségek között, ezáltal hozzájárulva az EU és az euróövezet hatékonyabb gazdasági kormányzásához.

A közleményben felvázolt kettős szerepkör – azaz, hogy az európai gazdasági és pénzügyminiszter egyszerre tagja a Bizottságnak és elnöke az eurócsoportnak – a hatályos Szerződések alapján már jelenleg is megvalósítható. A Szerződésekhez csatolt, az eurócsoportról szóló 14. jegyzőkönyv 2. cikke kimondja, hogy „azon tagállamok miniszterei, amelyek pénzneme az euró, e tagállamok többségével két és fél évre elnököt választanak.”

Mik lennének az európai gazdasági és pénzügyminiszter felelősségei és feladatai?

A Bizottság ma áttekintést adott a potenciális feladatokról. A miniszter megbízható az uniós gazdaságpolitikai döntéshozatal átfogó koherenciájának és hatékonyságának javításával. Ez a feladatkör kiegészítené és előmozdítaná a nemzeti hatáskörök gyakorlását, többek között az uniós szintű együttműködés tekintetében is, ugyanakkor nem sértené a nemzeti előjogokat, és nem kettőzné meg a nemzeti funkciókat.

A miniszter felelősségei közé tartozna az uniós, illetve az euróövezeti gazdaság általános érdekeinek előmozdítása azáltal, hogy kulcsfontosságú szerepet vállal az uniós intézményekkel és szervekkel, a tagállamokkal, valamint a lakossággal való kapcsolattartásban. Ez a szerepkör a nemzetközi partnerekkel való kapcsolattartásra is kiterjedne, amely tekintetben a miniszter például az EU képviseletében részt vehetne a nemzetközi pénzügyi szervezetek találkozóin.

A miniszter elősegítené és támogatná a tagállami reformok koordinálását és végrehajtását. Ezen túlmenően felelősségei közé tartozna az euróövezet egészében követendő megfelelő költségvetési politika meghatározása is. Végül a miniszter összehangolhatná a releváns uniós és euróövezeti költségvetési eszközök használatát, hogy azok minél hatékonyabban és eredményesebben járuljanak hozzá az EU szakpolitikai prioritásainak érvényesítéséhez.

Mik a következő lépések?

A Bizottság felkéri az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy mérlegelje a csomag keretében bemutatott elképzeléseket, és 2019 közepére alakítson ki egyetértést az európai gazdasági és pénzügyminiszter szerepéről és feladatköréről.

A hatályos Szerződések keretei között az európai gazdasági és pénzügyminiszteri tisztség létrehozása lépcsőzetesen valósulhatna meg:

  • A Bizottság alelnökeként tevékenykedő miniszter funkciója létrehozható a következő Bizottság 2019 novemberében esedékes kinevezésének részeként.
  • Az eurócsoport informális úton megállapodhat arról, hogy a minisztert két egymást követő mandátum idejére megválasztja elnökének, így összehangolva megbízatását a Bizottság megbízatásával.

[1] Ausztria, Belgium, Bulgária, Ciprus, Németország, Dánia, Észtország, Spanyolország, Franciaország, Görögország, Magyarország, Olaszország, Írország, Litvánia, Luxemburg, Lettország, Málta, Hollandia, Portugália, Lengyelország, Románia, Svédország, Finnország, Szlovénia és Szlovákia.

MEMO/17/5006

Kapcsolattartás a sajtóval:

Tájékoztatás a nyilvánosság számára: Europe Direct a 00 800 67 89 10 11 telefonszámon vagy e-mailben


Side Bar