Navigation path

Left navigation

Additional tools

Európai Bizottság

TÁJÉKOZTATÓ

Brüsszel, 2015. március 10.

Updated version of first memo published on 15/04/2014

Bankunió: cél az euróövezet pénzügyi stabilitásának helyreállítása

1. A bankunióról dióhéjban

A válság 2008-as kezdete óta az Európai Bizottság jelentős erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a válság során szerzett valamennyi tapasztalatot hasznosítva biztonságosabbá tegye és megszilárdítsa a pénzügyi szektort. 28 olyan új szabályra tett javaslatot, amelyek révén a pénzügyi szektor szabályozását, felügyeletét és irányítását kívánja javítani annak érdekében, hogy a jövőben ne az adófizetők legyenek kénytelenek állni a számlát, ha a bankok hibáznak. E szabályok többsége már hatályba lépett, vagy véglegesítése folyamatban van.

1. ábra: Az uniós szintű pénzügyi reform fő alkotóelemei

Amikor 2010-2011-ben a pénzügyi válság euróövezeti adósságválsággá alakult, egyértelművé vált, hogy a közös valutát használó, és ezáltal egymástól még inkább kölcsönös függésben lévő országokért többet kell tenni, mindenekelőtt annak érdekében, hogy megtörjük a bankok és az államháztartások között kialakult ördögi kört. (lásd az 1. szövegdobozt)

Ezért 2012 júniusában az állam- és kormányfők a gazdasági és monetáris uniót teljessé tevő bankunió létrehozásáról állapodtak meg, amely lehetővé teszi, hogy az uniós szintű szabályokat centralizáltan alkalmazzák az euróövezeti bankokra (és bármely, euróövezeten kívüli, csatlakozni kívánó tagállam bankjaira).

A bankunió alapja egy új szabályozási keret, amely egységes szabálykönyvbe foglalja a 28 tagállam bankjaira érvényes, közös szabályokat. Az egységes szabályok (mindenekelőtt a tőkekövetelményekről szóló irányelv és rendelet, lásd: MEMO/13/690) első körben segítenek megakadályozni a bankválságokat, ha pedig valamely bank mégis nehéz helyzetbe kerül, egységes keretet adnak a folyamat irányításához, többek között eszközt biztosítanak a rendezett felszámoláshoz (a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv, lásd: IP/14/2862 és MEMO/14/297). Emellett az egységes szabályok azt is biztosítják, hogy minden uniós megtakarító mindenkor és az EU-ban mindenhol (betétesenként/ bankonként) 100 000 eurós összegig betétbiztosításban részesül (a betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelv – lásd: MEMO/14/296).

A bankunió biztosítja e szabályok egységes végrehajtását az euróövezetben. Először is, az egységes felügyeleti mechanizmus keretében 2014 novemberétől az Európai Központi Bank (EKB) felügyeli az euróövezet mind az 5 500 bankját (MEMO/13/780). Annak érdekében, hogy az EKB kezdettől világosan lássa az általa felügyelt bankok helyzetét, 2014-ben sor került a bankok pénzügyi helyzetének átfogó értékelésére.

Másodszor, azon ritka esetekben, ha a bankok a szigorúbb felügyelet ellenére fizetésképtelenné válnak, az Egységes Szanálási Testület és az egységes szanálási alap (lásd: MEMO/14/2764) köré felépített egységes szanálási mechanizmus (lásd: MEMO/14/295) révén lehetővé teszi a bankszanálás hatékonyabb irányítását. Ha egy bank fizetésképtelenné válik, a több országban tevékenykedő bankokra vonatkozó, világos döntéshozatali szabályokkal rendelkező és tapasztalt személyzettel felvértezett egységes szanálási mechanizmus hatékonyabban tudja majd végrehajtani a szanálást, mint a nemzeti szabályozó hatóságok jelenlegi, szétszabdalt rendszere.

Az Egységes Szanálási Testület tagjait (elnökét, alelnökét és a másik négy állandó tagot) a Tanács 2014. december 19-én nevezte ki, a Testület 2015 márciusában kezdte meg munkáját (lásd: IP/14/2784).

A pénzügyi szektorra vonatkozó, uniós szintű új szabályozási kerettel együtt a bankunió jelentős előrelépés az EU gazdasági és monetáris integrációjában (MEMO/14/244). Véget vet az adófizetők által finanszírozott, masszív mentőcsomagok korszakának és elősegíti a pénzügyi stabilitás helyreállítását. Ez pedig megteremti a megfelelő feltételeket ahhoz, hogy a pénzügyi szektor hitelt nyújtson a reálgazdaságnak, előmozdítva a gazdasági fellendülést és a munkahelyteremtést (lásd a 2. szövegdobozt).

1. szövegdoboz: A bankok és államháztartások közötti ördögi kör

Az euróövezeti államadósság-válság rávilágított a bankok és az államadósság között kialakuló esetleges ördögi körre.

Hogyan működik az ördögi kör?

A bankunió segítségével megszakítható a bankok és az államháztartások közötti kapcsolat:

  • A bankok erősebbé válnak és jobban ellenállnak a sokkhatásoknak: Az egységes felügyelet biztosítja a bankokkal szembeni szigorúbb (elegendő tőketartalék és likviditás biztosítását előíró) prudenciális követelmények hatékony érvényre juttatását. Ez megszilárdítja az uniós bankokat, megerősíti a tevékenységeikhez kapcsolódó kockázatok megfelelő kezelésére és az esetlegesen felmerülő veszteségek elnyelésére irányuló kapacitásukat.

  • A bajban lévő bankok szanálása az adófizetők pénzének igénybevétele nélkül zajlik, ez korlátozza a kormányok pénzügyi helyzetére gyakorolt negatív hatást: a bankszanálást a bankok részvényesei és hitelezői, valamint az iparág által finanszírozott szanálási alap fogják finanszírozni. Nem lesz szükség bankmentésre, így a kormányok pénzügyi helyzete nem gyengül tovább.

  • A továbbiakban a bankok nem lesznek „életükben európaiak, halálukban azonban nemzetiek”, mivel valóban európai mechanizmus felügyeli őket, és a fizetésképtelenséget is valóban európai mechanizmus kezeli.

2. szövegdoboz:

A vállalkozásoknak és háztartásoknak történő hitelnyújtás megkönnyítése a bankok számára

A bankok csődjére adott, koordinálatlan nemzeti reakciók, a finanszírozás országhatáron belüli elhatárolása, valamint a bankok és a székhelyük szerinti tagállamok közötti szoros kölcsönös függés az egységes piac jelentős mértékű fragmentálódásához vezettek a hitelezés és a finanszírozás terén. Ez a fragmentálódás különösen káros volt az euróövezetben: akadályozta a reálgazdaságnak történő hatékony hitelezést és ezáltal a növekedést.

Az adatok szerint a kölcsönért folyamodó német kkv-k 75%-a megkapja a kért teljes hitelösszeget. Ez az arány a dél-európai országokban már csak 50%, Görögországban pedig csupán 25%.

A bankunió biztosítja, hogy minden bank ugyanazon felügyeletet ellátó hatóság felügyelete alá tartozzon és ugyanazon szanálási mechanizmus tárgyát képezze, így a bizalomnak minden bank irányába növekednie kell. A bankok piaci hitelessége sajátos kockázati profiljuk függvénye lesz és egyre kevésbé függ majd a székhelyük szerinti tagállam pénzügyi erejétől. Ez várhatóan minden tagállamban megkönnyíti majd a bankok számára, hogy egyenlő feltételekkel jussanak finanszírozáshoz, ami pedig könnyebbé teszi számukra, hogy szerte az EU-ban hitelt nyújtsanak a háztartásoknak és vállalkozásoknak.

2. Hogyan teszi biztonságosabbá a bankunió az euróövezeti bankszektort?

A válságból minden lehetséges tapasztalatot levonunk, emellett mostanra rendelkezésünkre áll a megfelelő eszközkészlet, amelynek segítségével átfogó módon tudjuk kezelni a bankokat. Nevezetesen:

- először is, minden bankot biztonságosabbá teszünk (válságmegelőzés);

- biztosítjuk, hogy ha mégis problémák merülnek fel, a felügyeletet ellátó hatóságok mielőbb be tudjanak avatkozni a problémák kezelése érdekében (korai beavatkozás);

- és ha mindezek ellenére bekövetkezik a legrosszabb, biztosítjuk, hogy rendelkezésünkre álljanak a válság hatékony kezeléséhez szükséges eszközök (bankszanálás).

2.1. Első lépcső: Válságmegelőzés

Az Európai Bizottság 28, valamennyi pénzügyi szereplőt és terméket lefedő jogalkotási javaslatot tett a pénzügyi szektor jobb szabályozása, felügyelete és irányítása érdekében. E javaslatok együtt egységes szabálykönyvet alkotnak, amelynek a bankoknak az egységes piac egészén meg kell felelniük. Ez elengedhetetlen annak biztosításához, hogy mindenhol joghézagok nélküli, szigorú legyen a szabályozás, hogy a bankok számára garantálhassuk az egyenlő versenyfeltételeket, a pénzügyi szolgáltatások számára pedig a valóban egységes piacot. Ez egyaránt előnyös a bankok, a szélesebb értelemben vett pénzügyi szektor, valamint a polgárok, fogyasztók és adófizetők számára.

2.1.1. Erősebb, független felügyeleti szerv annak biztosítására, hogy a bankok alkalmazzák a szabályokat

Az egységes felügyeleti mechanizmus az Európai Központi Bankra (EKB) ruházza az euróövezeti (és az egységes felügyeleti mechanizmusban részt vevő más tagállamokbeli) bankok feletti felügyeletet.

Az EKB olyan, valóban független felügyeleti mechanizmust biztosít, amely nem a nemzeti érdekeket védi. Az egységes felügyeleti mechanizmus kiváló minőségű felügyeletet valósít meg, amelynek célja az európai bankrendszer stabilitásának biztosítása. Az EKB 2014 novemberétől tölti be egységes felügyeleti feladatkörét, ennek keretében biztosítja az egységes szabálykönyv következetes és koherens alkalmazását az euróövezetben. Az EKB végrehajtotta a jelentős bankok és azok mérlegének átfogó értékelését és 2014 októberében közzétette az értékelés végső eredményét1. Az egységes felügyeleti mechanizmus felügyelőbizottságának első elnökévé Danièle Nouyt nevezték ki 2013 decemberében (lásd: MEMO/13/1155).

2.1.2. Szigorúbb prudenciális követelmények a bankok rugalmasabb működése érdekében

A bankok tőkekövetelményeiről szóló csomag, az ún. „CRD IV csomag” (amely a IV. tőkekövetelmény-irányelvből és a tőkekövetelmény-rendeletből áll, lásd: MEMO/13/690) az uniós jogi keretbe ülteti át a banki tőkére vonatkozó, Bázel III keretként ismert új, globális standardokat.

A 2014. január 1. óta hatályban lévő új szabályok biztosítják, hogy a bankok mind a minőség, mind a mennyiség tekintetében elegendő tőkével rendelkezzenek. E szabályokkal az EU teljesítette a G20-ak felé tett azon kötelezettségvállalását, miszerint időben végrehajtja a Bázel III keretet.

2.1.3. Kellő időben történő tervezés a kritikus helyzetben lévő bankok esetében

A pénzügyi szektor az egész Európai Unióban erős keretrendszerre támaszkodhat, ha a bankok bajba kerülnek. Ez a bankválság- és szanálási keret (MEMO/14/297) megköveteli a bankoktól, hogy helyreállítási tervet dolgozzanak ki, bemutatva azokat az intézkedéseket, amelyeket pénzügyi helyzetük romlása esetén életképességük megőrzése érdekében alkalmaznának. Emellett szanálási tervet kell összeállítaniuk rendezett szanálásuk lebonyolításához arra az esetre, ha életképességük megszűnne.

A bankunión belül az Egységes Szanálási Testület az ezért felelős hatóság, a többi uniós országban független nemzeti szanálási hatóságok kerülnek felállításra. A szanálási tervekben meg kell határozni a szanálási eszközök (például az eszközök hídbankhoz transzferálása, tőkeinstrumentumok vagy más kötelezettségek belső feltőkésítés során történő leírása) alkalmazásának lehetőségeit, valamint a kritikus funkciók folyamatos működését biztosító módszereket.

2.2. Második lépcső: Problémák felmerülése esetén kellő időben végrehajtott korrekciós intézkedések – korai beavatkozás

Most már vannak szabályaink, amelyek lehetővé teszik a korai beavatkozást, ha a bankok problémákkal küzdenek. A bankfelügyeleteket olyan, kiterjesztett jogkörrel ruháztuk fel, amely lehetővé teszi számukra, hogy ha egy intézmény pénzügyi nehézségekkel kerül szembe (pl. ha egy bank nem teljesíti vagy hamarosan nem tudja teljesíteni a szabályozói tőkekövetelményeket), még azelőtt beavatkozzanak, mielőtt a problémák kritikussá válnának és az intézmény pénzügyi helyzete helyrehozhatatlanul megromlana. E jogköröket a bankok helyreállítási terve tartalmazza, és többek között a következőket foglalják magukban: a vezetés felmentése és ideiglenes ügyvezető kinevezése, a taggyűlés összehívása sürgős reformok elfogadása céljából, az osztalék- vagy bónuszkifizetés tilalma. Emellett a felügyeletet ellátó hatóság egyéb intézkedéseket is tehet, például előírhatja a bank számára, hogy kitettségeit bizonyos kockázatokra korlátozza, növelje tőkéjét vagy hajtson végre változtatásokat jogi vagy vállalati struktúrájában.

Amennyiben egy bankunióbeli bank esetében úgy tűnik, hogy életképessége veszélyben van, az érintett szanálási hatóságokkal együttműködve közös felügyeleti szervként az EKB felügyeli a korai beavatkozást.

2.3. Harmadik lépcső: Ha egy bank pénzügyi helyzete menthetetlenül megromlik: a betéteseket és az adófizetőket védő válságkezelés

2.3.1. Az adófizetők védelme

Az ismételt bankmentések megnövelték az államadósságot és hatalmas terhet róttak az adófizetőkre. A feltőkésítés és eszközátvételi intézkedések formájában megvalósuló, jóváhagyott állami támogatási intézkedések 2008 októbere és 2012 decembere között mintegy 591,9 milliárd eurót tettek ki, ez az EU 2012. évi GDP-jének 4,6%-a (Bizottság). A garanciákat is beleszámítva ez az összeg csupán a 2008-2010 közötti időszakban 1,6 billió euró, azaz az EU GDP-jének 13%-a (Bizottság). Lásd: IP/13/1301.

Ha egy bank pénzügyi helyzete menthetetlenül megromlik, a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv (BRRD) biztosítja, hogy belső feltőkésítési mechanizmus révén a bank részvényesei és hitelezői kivegyék részüket a költségek viseléséből (lásd a 3. szövegdobozt).

Az egységes szanálási mechanizmus biztosítja, hogy e szabályok centralizáltan és hatékonyan kerüljenek érvényesítésre a bankunióban. Biztosítja, hogy a szanálás (különösen a határon átnyúló szanálás) során meghozandó, összetett döntések gyorsan megszülessenek és a bankunióban részt vevő valamennyi tagállam vonatkozásában kötelező érvénnyel bírjanak.

Az egységes szanálási mechanizmus az erős Egységes Szanálási Testület köré épül; a testület egyaránt magában foglal állandó tagokat, a Bizottságot, a Tanácsot, az EKB-t, valamint a nemzeti szanálási hatóságokat. Ha egy euróövezetbeli, vagy a bankunióban részt vevő valamely tagállamban székhellyel rendelkező bank szanálásra szorul, az esetek többségében az EKB tájékoztatja az esetről a Testületet, a Bizottságot és az érintett nemzeti szanálási hatóságokat. A döntéshozatali eljárásokat körültekintően kalibrálták, így egy-egy szanálási ügyről egy hétvége alatt dönteni lehet (lásd a 2. ábrát).

2. ábra:

Az adófizetők igénybevételét elkerülendő, minden EU-beli banknak hozzájárulást kell fizetnie egy, a zökkenőmentes szanálást elősegítő alapba. A bankunióban ezeket az alapokat fokozatosan vonják össze, vagyis, ha további forrásokra van szükség ahhoz, hogy valamely bank középtávú finanszírozáshoz jusson és így a szerkezetátalakítás során is folytatni tudja működését, e forrásokat az egységes szanálási alapból hívják le. Az alaphoz 2016-tól minden bankunióbeli bank hozzájárul, és az alap összege 2024-re eléri az 55 milliárd eurót.

3. szövegdoboz: Hogyan működik a belső feltőkésítési mechanizmus a gyakorlatban?

Belső feltőkésítés: A kötelezettségek leírása és/vagy saját tőkévé konvertálása révén történő feltőkésítés lehetővé teszi az intézmény számára a folyamatos üzletmenetet. Egyúttal megelőzi a pénzügyi rendszer zavarát, amelyet a kritikus szolgáltatások megszakítása vagy leállítása okozna, és időt biztosít a hatóságok számára az intézmény átszervezésére vagy egyes üzletágainak rendezett felszámolására.

Röviden: ha egy bank a belső feltőkésítés eszközéhez kénytelen nyúlni, a hatóságok először leírják az összes részvényest, majd előre meghatározott sorrend szerint vonják be az egyéb kötelezettségeket a belső feltőkésítésbe. Első körben a részvényesek és más instrumentumok, pl. átváltható és hátrasorolt kötvények birtokosai viselik a veszteségeket.

A 100 000 eurónál kisebb betétekhez nem nyúlnak – ezek mindenkor teljes körű védelmet éleznek.

A bankok veszteségének fedezése a lehető legnagyobb mértékben a bankokba és a bankszektor egészébe befektető magánbefektetőkre hárul, nem az adófizetőkre.

2.3.2. A betétesek védelme

A bankbetétekre továbbra is minden tagállamban betétesenként és bankonként 100 000 euró összegig van garancia, a bank csődje esetén is. Ez a betétgarancia a pénzügyi stabilitás érzését nyújtja a megtakarítóknak, és eredményeként annak súlyos gazdasági következményeivel együtt várhatóan elkerülhető a betétesek rohama és túlzott mértékű pénzfelvétele.

Emellett a betétesek gyorsabban, (az eddigi 20 helyett) 7 munkanapon belül hozzájuthatnak pénzükhöz, a nemzeti betétgarancia-rendszerek finanszírozása (a garanciák támogatására) pedig sokkal jobb lesz a számottevő előzetes finanszírozás révén: 10 éves időszak alatt a bankoktól a fedezett betétek 0,8%-ának megfelelő összeget gyűjtenek össze. Amennyiben az előzetes finanszírozás elégtelennek bizonyul, a betétgarancia-rendszer közvetlen utólagos hozzájárulásokat gyűjt össze a bankszektorból, végső megoldásként pedig hozzáfér majd alternatív finanszírozási megoldásokhoz is, például állami vagy magán harmadik felektől származó kölcsönhöz. Emellett rendelkezésre áll majd egy, a különböző uniós tagállambeli betétgarancia-rendszerek közötti önkéntes kölcsönös hitelnyújtási mechanizmus is (lásd: MEMO/13/1176).

A bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv (BRRD) értelmében a 100 000 eurónál nagyobb összegű betéttel rendelkező magánszemélyek és kisvállalkozások preferenciális elbánást élveznek (a betétesek előnyben részesítése), a belső feltőkésítési hierarchia legalján állnak: nem viselnek veszteséget más, nem biztosított hitelezők előtt. A tagállamok bizonyos fokú mozgástérrel is rendelkeznek: akár teljes egészében is kizárhatják őket a belső feltőkésítésből.

2.3.4. Védőháló

Ha a fentiek mindegyike működik, az esetek túlnyomó többségében nem lesz szükség az adófizetők pénzéből finanszírozott állami pénzügyi támogatásra. Kivételes körülmények között azonban előfordulhat, hogy további forrásra van szükség – az ilyen esetekre pedig gondoskodni kell a megfelelő védőhálóról. Minden pénzügyi védőhálónak fiskális szempontból középtávon semlegesnek kell lennie, hosszú távon pedig a bankszektornak ágazati adó formájában vissza kell azt fizetnie.

Az egységes szanálási mechanizmusról szóló rendelet úgy rendelkezik, hogy az Egységes Szanálási Testület a tagállamokkal együttműködve hitelkeret-szerződést köt, hogy a rendelet alkalmazásáig megerősítse az alap hitelfelvételi kapacitását. Az egységes szanálási mechanizmusról szóló rendelet még nem hoz létre közös védőhálót az alapnak – amint azt a Tanács 2013. decemberi nyilatkozatában is kifejtette, erre az elkövetkező években kerül majd sor2.

3. Mi történik, ha azelőtt merülnek fel problémák, hogy a rendszer teljes egészében működőképes lenne?

A bankoknak általános szabályként a piacokon vagy más magánforrásokból kell tőkéhez jutniuk. Ha ez nem elég, szigorú feltételek mellett és az állami támogatási szabályokkal összhangban nemzeti szinten igénybe vehető állami forrás (lásd a 4. szövegdobozt). Második körben, amennyiben a nemzeti védőháló nem elégséges, európai szintű eszközök vehetők igénybe, többek között az Európai Stabilitási Mechanizmus3. Ha a bankok már nem életképesek, a nemzeti szabályoknak megfelelően szanálhatók.

4. szövegdoboz: Az állami támogatásra vonatkozó szabályok

A válság során az Európai Bizottság testre szabta ideiglenes, a pénzügyi intézmények állami támogatására vonatkozó állai támogatási szabályait. A válság során a bankoknak nyújtható állami támogatásokra vonatkozó, naprakésszé tett és 2013. augusztus 1-től alkalmazandó szabályok bizottsági közleményben jelentek meg.

A legfőbb változás a tehermegosztás megerősítése volt: a bankoknak részletes tervet kell kidolgozniuk a szerkezetátalakításra vagy a rendezett felszámolásra, mielőtt feltőkésítési vagy eszközvédelmi intézkedésben részesülnek. Emellett megerősítették a tehermegosztási követelményeket is: ha a banknál tőkehiány áll fenn, első lépésként a részvényeseknek és az alárendelt hitelezőknek kell hozzájárulást nyújtaniuk, csak ezt követően nyújtható állami forrás.

Lásd: IP/13/672 és MEMO/13/886

1 :

https://www.bankingsupervision.europa.eu/banking/comprehensive/html/index.en.html


Side Bar