Chemin de navigation

Left navigation

Additional tools

KAP-reform – a fő elemek magyarázata

Commission Européenne - MEMO/13/937   25/10/2013

Autres langues disponibles: FR EN DE DA ES NL IT SV PT FI EL CS ET LT LV MT PL SK SL BG RO HR

Európai Bizottság

Tájékoztató

Brüsszel, 2013. október 25.

KAP-reform – a fő elemek magyarázata

A Bizottság, a Tanács és az Európai Parlament (EP) politikai megállapodásra jutott a közös agrárpolitika reformjáról. A megállapodást első olvasatbeli megállapodásként hivatalosan jóvá kell hagynia a Tanácsnak és az EP-nek. A reform részleteinek többségéről a június 26-i háromoldalú egyeztetés alkalmával megegyezés született, a fennmaradó – a többéves pénzügyi kerethez kapcsolódó csomaggal összefüggő – kérdéseket szeptember 24-én sikerült lezárni. A Bizottság 2011 októberében benyújtott javaslatain (lásd IP/11/1181 és MEMO/11/685) alapuló megállapodás a közös agrárpolitikával kapcsolatos négy alapvető európai parlamenti és tanácsi rendeletre vonatkozik: i. a közvetlen kifizetésekről szóló rendeletre, ii. az egységes közös piacszervezésről (KPSZ) szóló rendeletre, iii. a vidékfejlesztésről szóló rendeletre és iv. a KAP finanszírozásáról, irányításáról és nyomon követéséről szóló horizontális rendeletre. A Bizottság most a kapcsolódó felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási aktusok kidolgozásán munkálkodik annak érdekében, hogy az új szabályok a jövő évben, illetve – a közvetlen kifizetésekre vonatkozó új rendelkezések többségének esetében – 2015 januárjától hatályba léphessenek. Megbeszélések folynak a 2014. évre alkalmazandó különálló „átmeneti szabályokról”, amelyeket a Tanács és az Európai Parlament várhatóan még az év vége előtt jóváhagy.

A politikai megállapodás fő elemei a következőképpen foglalhatók össze:

1. Közvetlen kifizetések

A támogatások igazságosabb elosztása felé történő elmozdulás érdekében változni fog a közvetlen kifizetések rendszere, amely eddig múltbeli referencia-időszakok alapján határozta meg az egyes tagállamoknak – és a tagállamokon belül az egyes mezőgazdasági termelőknek – járó támogatásokat. Ez a kifizetések egyértelmű és tényleges közelítését fogja eredményezni a tagállamok között és az egyes tagállamokon belül egyaránt. Ezenkívül a „kizöldítési támogatás” bevezetése – ami azzal jár, hogy a tagállamoknak a rendelkezésükre álló keret 30%-át bizonyos fenntartható gazdálkodási módok támogatására kell fordítaniuk – egyben azt is jelenti, hogy a támogatás jelentős hányada a jövőben arra szolgál majd, hogy jutalmazza a mezőgazdasági termelőket a környezeti közjavak biztosításáért. A kifizetések folyósításának feltételeként a jövőben is minden esetben be kell tartani bizonyos környezetvédelmi és egyéb szabályokat [lásd alább a „Kölcsönös megfeleltetés” című szakaszt a horizontális rendeletről szóló 4. pontban].

Alaptámogatási rendszer: A tagállamok a közvetlen kifizetések céljára rendelkezésükre álló keret legfeljebb 70%-át használhatják fel az új alaptámogatási rendszer keretében; az érintett összegből le kell vonni a kiegészítő támogatásokra (a fiatal mezőgazdasági termelők kiegészítő támogatására és egyéb választható célokra, például a kedvezőtlen helyzetű térségek kiegészítő támogatására és az átcsoportosítással nyújtható támogatásra) előirányzott, valamint a termeléshez kötött támogatás keretében kifizetett összegeket. Az EU tizenkét érintett tagállama esetében az egyszerűbb, átalányösszegeken alapuló egységes területalapú támogatási rendszer alkalmazási időszakának vége 2020-ig kitolódik.

Külső konvergencia: A közvetlen kifizetések céljára rendelkezésére álló tagállami keretek fokozatosan kiigazításra kerülnek annak érdekében, hogy ne legyenek olyan jelentős eltérések a tagállamok között a hektáronkénti átlagos kifizetések tekintetében. Ez azt jelenti, hogy azoknak a tagállamoknak az esetében, ahol a kifizetés (EUR/ha-ban kifejezett) átlagos összege jelenleg az uniós átlag 90%-a alatt van, a nemzeti kerethez tartozó összeg fokozatosan emelkedni fog (a szóban forgó tagállamra vonatkozó jelenlegi mérték és az uniós átlag 90%-a közötti különbözet 1/3-ával). Ezenkívül az új rendelkezések garanciát nyújtanak arra, hogy 2019-re valamennyi tagállam elér egy meghatározott minimális szintet. Az átlagosnál magasabb összegű támogatásban részesülő tagállamok számára rendelkezésre álló összegek ennek megfelelően kerülnek majd kiigazításra.

Belső konvergencia: Azoknak a tagállamoknak, amelyekben még mindig múltbeli referencia-időszakok alapján történik a támogatások felosztása, közelíteniük kell az egységesebb hektáronkénti alaptámogatási szintek felé. Ezek a tagállamok több lehetőség közül választhatnak: alkalmazhatnak nemzeti vagy regionális – közigazgatási vagy agronómiai kritériumokon alapuló – megközelítést, törekedhetnek egy meghatározott regionális/nemzeti arány 2019-ig történő elérésére, vagy gondoskodhatnak arról, hogy az átlagos regionális/nemzeti arány 90%-át el nem érő mértékű támogatásban részesülő mezőgazdasági üzemek esetében a támogatás mértéke fokozatosan növekedjen (a jelenlegi mérték és a nemzeti/regionális arány 90%-a közötti különbözet egyharmadával); további garanciaként elő kell írni, hogy az egyes támogatási jogosultságok értékének 2019-re minden esetben el kell érnie a nemzeti/regionális átlag 60%-át (kivéve, ha a tagállamok úgy határoznak, hogy korlátozzák a jogosultságok értékének csökkenését). A nemzeti/regionális átlagot meghaladó mértékű támogatásban részesülő mezőgazdasági termelőknek kifizetett összegeket arányosan csökkenteni kell, lehetővé téve ugyanakkor a tagállamok számára, hogy az így keletkező „veszteségek” mértékét 30%-ra korlátozzák.

A tagállamok jogosultak továbbá arra, hogy bizonyos számú hektárra átcsoportosítással nyújtható támogatást alkalmazzanak, vagyis a nemzeti keret legfeljebb 30%-át újraosszák a mezőgazdasági termelők között az első 30 hektár után – vagy az adott tagállamban található mezőgazdasági üzemek átlagos méretének megfelelő hektárszám után, ha ez utóbbi meghaladja a 30 hektárt – fizetett támogatás formájában. Ez jelentős újraelosztási hatást jelent majd.

A nagy mezőgazdasági üzemeknek nyújtott támogatás csökkentése: Megállapodás jött létre az egyes mezőgazdasági üzemeknek nyújtott, 150 000 EUR-t meghaladó összegű támogatások kötelező csökkentéséről („fokozatos csökkentés”). A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az egyes mezőgazdasági üzemeknek alaptámogatás formájában nyújtott támogatás összege a 150 000 EUR-t meghaladó összegek esetében legalább 5%-kal csökkenni fog. A foglalkoztatás figyelembevétele érdekében a számítás elvégzése előtt le lehet vonni a bérköltségeket. Nem kell ilyen csökkentést alkalmazni azon tagállamok esetében, amelyek az „átcsoportosítással nyújtható támogatást” alkalmazzák, azaz a nemzeti keretük legalább 5%-át visszatartják abból a célból, hogy újraosszák valamennyi mezőgazdasági üzem bizonyos számú hektárja után. Megjegyzés: az ezzel a mechanizmussal „megtakarított” összegek az érintett tagállamban/régióban maradnak. Átkerülnek a megfelelő vidékfejlesztési keretbe, és társfinanszírozási követelmények nélkül felhasználhatók. A tagállamok dönthetnek továbbá úgy, hogy az egyes mezőgazdasági termelőknek juttatható összeget 300 000 EUR-ban maximalizálják, a bérköltségeket is figyelembe véve.

Fiatal mezőgazdasági termelők: A generációs megújulás ösztönzése érdekében a mezőgazdasági tevékenységet megkezdő fiatal (40 évesnél nem idősebb) mezőgazdasági termelők számára nyújtott alaptámogatást indokolt kiegészíteni egy, a tevékenység megkezdéséhez kapcsolódó, legfeljebb 5 évig igénybe vehető kiegészítő támogatással. E támogatás – amelynek finanszírozására a nemzeti keret legfeljebb 2%-a fordítható – minden tagállam számára kötelező lesz. Ez az intézkedés kiegészíti a vidékfejlesztési programok keretében a fiatal mezőgazdasági termelők segítését célzó egyéb intézkedéseket.

Mezőgazdasági kistermelői támogatási rendszer: A tagállamok által fakultatívan alkalmazott rendszer keretében a támogatást igénylő bármely mezőgazdasági termelő dönthet úgy, hogy csatlakozik a mezőgazdasági kistermelői rendszerhez, és igénybe veszi a tagállam által az üzemmérettől függetlenül általában 500 EUR és 1 250 EUR közötti összegben meghatározott éves támogatást. A tagállamok különböző módszerek közül választhatnak, hogy hogyan számolják ki az éves kifizetés összegét, és megvan az a lehetőségük is, hogy a mezőgazdasági termelő egyszerűen azt az összeget kapja meg, amely egyébként is járna neki. Ez rendkívüli mértékű egyszerűsítést jelent majd az érintett mezőgazdasági termelők és a nemzeti hatóságok számára. A rendszerhez csatlakozók mentesülnek a kölcsönös megfeleltetéssel kapcsolatos ellenőrzések és szankciók, továbbá a „kizöldítés” követelménye alól. (A hatásvizsgálat kimutatta, hogy a KAP-támogatást igénylő mezőgazdasági termelők körülbelül egyharmada legfeljebb 3 ha területen gazdálkodik, ám e területek mindössze 3%-át teszik ki az EU-27 összes mezőgazdasági területének.) A mezőgazdasági kistermelői rendszer teljes költsége nem haladhatja meg a nemzeti keret 10%-át, kivéve ha a tagállam úgy dönt, hogy olyan mértékű támogatást biztosít a kistermelőknek, amilyet a rendszeren kívül is megkaptak volna. Azokban a régiókban, ahol nagy számban találhatók ilyen kisméretű gazdaságok, vidékfejlesztési támogatás is rendelkezésre áll majd a mezőgazdasági kistermelőket célzó gazdaságfejlesztési és szerkezetátalakítási támogatások igénybevételével kapcsolatos tanácsadás nyújtására.

Termeléshez kötött önkéntes támogatás: Annak érdekében, hogy a jelenlegi termelési szintek fenntarthatók legyenek olyan ágazatokban vagy régiókban, ahol bizonyos – gazdasági és/vagy társadalmi és/vagy környezeti okokból fontos – gazdálkodási típusok, illetve ágazatok nehézségekkel küzdenek, a tagállamoknak lehetőségük lesz korlátozott összegben úgynevezett termeléshez kötött, azaz valamely konkrét termékhez kapcsolódó támogatást nyújtani. Az erre fordított összeg a nemzeti keret legfeljebb 8%-át teheti ki, illetve legfeljebb 13%-át abban az esetben, ha az adott tagállamban a termeléshez kötött támogatás jelenlegi mértéke meghaladja az 5%-ot. A Bizottság indokolt esetben rugalmasan jóváhagyhat ennél nagyobb arányt is. A fehérjenövények vonatkozásában a termeléshez kötött támogatás egy további összeggel is kiegészíthető (legfeljebb 2% erejéig).

Hátrányos természeti adottságokkal rendelkező területek / kedvezőtlen helyzetű térségek: A tagállamok (vagy régiók) a nemzeti keret legfeljebb 5%-ának erejéig kiegészítő támogatást nyújthatnak (a vidékfejlesztési támogatásokra vonatkozó szabályok szerint) hátrányos természeti adottságokkal rendelkező területek javára. Ez opcionálisan alkalmazható, és nem érinti a hátrányos természeti adottságokkal rendelkező területek / kedvezőtlen helyzetű térségek számára nyújtható vidékfejlesztési támogatásokat.

Kizöldítés: Az éghajlat és a környezet szempontjából kedvező meghatározott mezőgazdasági gyakorlatot folytató üzemek az alaptámogatási rendszer / az egységes területalapú támogatási rendszer keretében nyújtott kifizetéseken felül további támogatásra lesznek jogosultak az alaptámogatás igénylése céljából bejelentett hektárok után. A tagállamok a nemzeti keretük 30%-át fordíthatják ennek finanszírozására. Ez kötelező, és a kizöldítési követelmények be nem tartása csökkentéseket és szankciókat von maga után, amelyek összege bizonyos esetekben meghaladhatja a kizöldítési támogatás összegét. A kizöldítéssel kapcsolatos szankció mértéke az 1. és a 2. évben legfeljebb 0%, a harmadik évben legfeljebb 20%, a negyedik évtől kezdve pedig legfeljebb 25%. Magától értetődik, hogy kizöldítési támogatás kizárólag olyan területek számára nyújtható, amelyek megfelelnek a vonatkozó feltételeknek (azaz igényelhető utánuk alaptámogatás vagy egységes területalapú támogatás, és teljesülnek esetükben a kizöldítési kötelezettségek).

Tekintettel arra, hogy az ökológiai termelési rendszer elismert környezetvédelmi előnyökkel jár, az így művelt területek bárminemű további követelmény előírása nélkül olyan területeknek tekintendők, amelyek megfelelnek a kizöldítési támogatás igénybevételére vonatkozó feltételeknek.

A szabályozás a következő 3 alapvető gyakorlatról rendelkezik:

  1. az állandó legelők fenntartása; valamint

  2. a növénytermesztés diverzifikálása (a mezőgazdasági termelőnek legalább 2 terményt kell termesztenie, ha az általa művelt terület meghaladja a 10 hektárt, és legalább 3 terményt, ha a terület meghaladja a 30 hektárt. A fő termény a megművelt terület legfeljebb 75%-át, a két fő termény pedig a megművelt terület legfeljebb 95%-át foglalhatja el);

  3. „ökológiai jelentőségű terület” meglétének biztosítása a mezőgazdasági üzemhez tartozó szántóföldek legalább 5%-án a 15 hektárnál nagyobb szántóföldterülettel rendelkező mezőgazdasági üzemek többségének esetében – ilyen területnek számítanak a következők: táblaszegélyek, sövénnyel, fával borított területek, parlag, tájképi jellemzők, biotópok, védelmi sávok, erdősített terület. Ez az arány a 2017-ben esedékes bizottsági jelentés nyomán és a kapcsolódó jogalkotási javaslattól függően 7%-ra emelkedhet.

A kizöldítési gyakorlatokkal egyenértékű tevékenységek: Annak érdekében, hogy ne érjék hátrányok azokat, akik már jelenleg is a környezetvédelmet és a fenntarthatóságot szem előtt tartva gazdálkodnak, a megállapodásban szerepel egy olyan „kizöldítési egyenértékűségi” rendszer, amely lehetővé teszi, hogy a már bevezetett, környezeti szempontból előnyös gyakorlatok alkalmazása ezen alapkövetelmények teljesítésének minősüljön. Például az agrár-környezetvédelmi rendszerek egyenértékűnek minősülő gyakorlatokat is magukban foglalhatnak. Az új rendeletben megtalálható az egyenértékű gyakorlatok jegyzéke. A szóban forgó intézkedések (és általában az agrár-környezetvédelmi rendszerek) „kettős finanszírozásának” elkerülése érdekében a vidékfejlesztési programokon keresztül teljesített kifizetéseknek figyelembe kell venniük az alapvető kizöldítési előírásokat [lásd a vidékfejlesztési támogatásokról szóló részt alább].

Pénzügyi fegyelem: A 2014. költségvetési évre vonatkozó külön határozat ellenére megállapodás született arról, hogy a közvetlen kifizetések éves szintjének pénzügyi fegyelem alkalmazása révén történő jövőbeli csökkentése esetén (azaz amikor a kifizetések becsült összege magasabb, mint az 1. pillér költségvetésében rendelkezésre álló összeg) 2 000 EUR-s küszöbértéket kell alkalmazni. Másképp fogalmazva, a csökkentés NEM lenne alkalmazandó az egyes mezőgazdasági termelőknek járó közvetlen kifizetések első 2 000 EUR-s sávjára. Ez szükség esetén a piaci válságok esetére képzett tartalék feltöltésére is szolgál [lásd a horizontális rendeletet].

A pénzeszközök pillérek közötti átcsoportosítása: A tagállamoknak lehetőségük lesz arra, hogy a közvetlen kifizetésekhez (1. pillér) tartozó nemzeti keret legfeljebb 15%-át átcsoportosítsák a nemzeti vidékfejlesztési keretbe. Ezekre az összegekre nem vonatkozik a társfinanszírozási követelmény. A tagállamoknak lehetőségük lesz a nemzeti vidékfejlesztési keret legfeljebb 15%-ának a közvetlen kifizetések keretébe történő átcsoportosítására is; ez az arány ugyanakkor akár a 25%-ot is elérheti azoknak a tagállamoknak az esetében, amelyek a közvetlen kifizetések uniós átlagának 90%-ánál alacsonyabb támogatásban részesülnek.

„Aktív mezőgazdasági termelők”: A reform szigorítja az aktív mezőgazdasági termelőkre vonatkozó szabályt az abból adódó jogi kiskapuk bezárása érdekében, hogy eddig korlátozott számban olyan vállalkozások is igényelhettek közvetlen kifizetéseket, amelyek fő üzleti tevékenysége nem mezőgazdasági jellegű. A tagállamok számára kötelező lesz egy új negatív lista alkalmazása, mely lista azokat a (repülőterekhez, vasúti szolgáltatásokhoz, vízművekhez, ingatlannal kapcsolatos szolgáltatásokhoz, valamint állandó sportpályákhoz és szabadidőparkokhoz kapcsolódó) hivatásszerűen űzött üzleti tevékenységeket tartalmazza, amelyek ki vannak zárva a közvetlen kifizetésekkel támogatható tevékenységek köréből, amennyiben az érintett vállalkozás nem tudja bizonyítani, hogy valóban mezőgazdasági tevékenységet folytat. A tagállamok a negatív listát további üzleti tevékenységekkel bővíthetik majd.

Támogatható hektárszám – A tervezett szabályok szerint a támogatási jogosultságok megszerzésére jogot biztosító területre vonatkozó új referenciaév a 2015. év lesz, de a spekuláció elkerülése érdekében a közvetlen kifizetési rendszer 2013. évi kedvezményezettjeinek az adatait is figyelembe kell venni. Azok a tagállamok, amelyekben jelentős mértékben nőhet a bejelentett támogatható területek nagysága, korlátozhatják a 2015-ben kiosztandó kifizetési jogosultságok számát.

2. Piacszervezési mechanizmusok

Miután a tejkvóták 2015-ben megszűnnek, a reformtervezet javaslatot tesz a cukorkvótarendszer 2017. szeptember 30-tól történő megszüntetésére, ami megerősíti a 2005-ös cukorágazati reformban foglalt azon javaslatot, miszerint célszerű kijelölni a kvótarendszer végdátumát, elég időt hagyva ugyanakkor az ágazatnak az alkalmazkodáshoz. Ez nagyobb versenyképességet biztosít az EU termelőinek a belső és a világpiacon egyaránt (miután az uniós exportot a kvótarendszer fennállásáig korlátozzák a WTO-szabályok). Az intézkedés egyszersmind hosszú távú kilátásokat is teremt az ágazatnak. Az uniós belső piacon elérhető bőséges kínálat és az ésszerű árak a cukor köztes- és végfelhasználói számára is előnyösek. A biztonság fokozása érdekében fenn kell tartani a cukorgyárak és a termelők közötti megállapodásokra vonatkozó állandó rendelkezéseket. A kvóták megszüntetését követő időszakban a fehér cukor a magánraktározási támogatási rendszer keretében támogatható marad. A legtöbb fejlődő ország továbbra is korlátlan vámmentes hozzáférést élvez az EU piacához.

A bortermelést illetően a megállapodás tiszteletben tartja a 2006-os borreform keretében a szőlőtelepítési jogok rendszerének 2015 végéig történő megszüntetésére és az új szőlőtelepítésre vonatkozó engedélyek rendszerének a borászattal foglalkozó magas szintű munkacsoport tavaly decemberi ajánlásának megfelelően (lásd IP/13/1378), 2016-tól történő bevezetésére vonatkozóan hozott döntést az éves növekedés 1%-ra történő korlátozása mellett.

Az egységes közös piacszervezés szabályainak más módosításai az uniós mezőgazdaság piaci orientációjának kiigazítására irányulnak a világpiacon kialakult fokozott verseny fényében, tényleges biztonsági hálót alakítva ki a mezőgazdasági termelők körül a külső bizonytalanságokkal szemben (a közvetlen kifizetésekkel és a vidékfejlesztési rendszerben válaszható kockázatkezeléssel együtt). Az állami intervenció és a magánraktározási támogatás jelenlegi rendszerei felülvizsgálatra kerülnek, hogy jobban megfeleljenek az igényeknek, és hatékonyabban működhessenek, például a marhahús- és a tejágazatot érintő technikai kiigazítások révén. A tejágazat esetében e változások – a felvásárlási időszak 1 hónappal történő meghosszabbítása, automatikus pályázati rendszer a vaj és a sovány tejpor tekintetében a felső határértékek felett, a vajra vonatkozó felső határérték 50 000 tonnára való emelése, valamint a sovány tejpor és egyes OEM-mel/OFJ-vel ellátott sajtok magánraktározásának lehetősége – kiegészítik a rendeletbe beépített, a mezőgazdasági termelők alkupozícióját erősítő 2012. évi tejágazati intézkedéscsomagot.

Ezenkívül új, valamennyi szektort érintő védzáradékok kerülnek bevezetésre, amelyek lehetővé teszik a Bizottság számára, hogy általános piaci zavarok esetén sürgősségi intézkedéseket hozzon, mint ahogy tette például 2011 május–júliusában az e-coli fertőzés kitörése idején. Ezeknek az intézkedéseknek a finanszírozása a közvetlen kifizetések évente végrehajtott csökkentése révén létrehozott válságtartalékból történik majd. A válságintézkedésekre fel nem használt források a következő évben visszakerülnek a mezőgazdasági termelőkhöz. Súlyos piaci egyensúlyhiány esetén a Bizottság az érintett ágazat stabilizálása érdekében engedélyezheti a termelői szervezeteknek vagy ágazatközi szervezeteknek – konkrét garanciák betartása mellett – bizonyos kollektív átmeneti intézkedések bevezetését (például valamely termék piacról való kivonását vagy magántárolását).

Az iskolagyümölcs-program és az iskolatej-program meghosszabbításra kerül, és az iskolagyümölcs-program költségvetése évi 90 millió EUR-ról 150 millió EUR-ra nő.

A mezőgazdasági termelők élelmiszer-ellátási láncon belüli tárgyalási pozíciójának javítása céljából a Bizottság törekedik az ágazatok hatékonyabb szervezésére, kis számú és korlátozott hatókörű eltérést biztosítva az uniós versenyjog szabályai alól. A termelői szervezetek (TSZ-ek) és szakmaközi szervezetek elismerésére vonatkozó szabályok immár minden ágazatra kiterjednek, miközben az ilyen szervezetek létrehozására vonatkozó további lehetőségek támogatása átkerül a vidékfejlesztési pillérbe (lásd lentebb). Ezen túlmenően a tervek szerint a mezőgazdasági termelőknek lehetőségük lesz kollektív szerződések letárgyalására az olívaolaj, a marhahús, a gabonafélék és egyes további szántóföldi növények beszállítására vonatkozóan, bizonyos feltételek és garanciák mellett. A Bizottság iránymutatásokat fog kidolgozni a versenyjoggal összefüggésben esetlegesen felmerülő kérdésekről. Az oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel vagy oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott sonkafélék termelői bizonyos feltételek mellett szabályozhatják a termék piacra jutását.

Az egyszerűsítés és a megfelelő piaci orientáció érdekében számos kisebb vagy kihasználatlan program (sovány tej vagy sovány tejpor állati takarmányban és kazeinben való felhasználásának támogatása, selyemhernyó-tenyésztésre vonatkozó termeléshez kötött támogatás!) meg fog szűnni.

3. Vidékfejlesztés

A vidékfejlesztési politika jelenlegi sikeres alapkoncepciója változatlan marad: a tagállamok, illetve a régiók továbbra is maguk tervezik saját többéves programjaikat az uniós szinten rendelkezésre álló intézkedésválaszték alapján, a saját vidéki térségeik igényeinek megfelelően. Ezeknek a programoknak a társfinanszírozása a nemzeti keretből történik, vagyis a társfinanszírozási összegek és arányok megállapítására a többéves pénzügyi kereten belül kerül sor. A 2. pillérre vonatkozó új szabályok a jelenleginél rugalmasabb megközelítést tesznek lehetővé. Az intézkedések nem lesznek többé uniós szinten kijelölt „tengelyek” mentén csoportosítva, amelyekre vonatkozóan kiadási minimumkövetelmények vannak meghatározva. Ehelyett a tagállamok, illetve a régiók hoznak majd – alapos elemzés alapján – döntést arról, hogy milyen intézkedéseket alkalmaznak (és hogyan) a hat átfogó „prioritás” és az azokhoz tartozó „fókuszterületek” (alprioritások) alapján kitűzött célok elérése érdekében. A hat prioritás a következőkre vonatkozik: a tudásátadás és az innováció előmozdítása; a versenyképesség fokozása a mezőgazdasági termelés valamennyi típusa esetében és a fenntartható erdőgazdálkodás előmozdítása; a feldolgozást és az értékesítést is magában foglaló élelmiszerlánc szervezésének és a kockázatkezelésnek a támogatása; az ökoszisztémák állapotának helyreállítása, megőrzése és javítása; az erőforrás-hatékonyság, valamint az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság irányába történő elmozdulás támogatása; továbbá a társadalmi befogadásnak, a szegénység visszaszorításának és a gazdasági fejlődésnek a támogatása a vidéki térségekben. A tagállamoknak a vidékfejlesztésre szánt, uniós költségvetésből származó pénzeszközeik legalább 30%-át kell bizonyos, a földgazdálkodással és az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos intézkedésekre fordítaniuk, és legalább 5%-ot a LEADER céljaira kell elkülöníteniük. [Az említett 30%-os ráfordítás a következő intézkedések fedezésére szolgál: Beruházások tárgyi eszközökbe (kizárólag a környezettel/éghajlatváltozással kapcsolatos beruházások); valamennyi erdészeti intézkedés; Agrár-környezetvédelmi és éghajlattal kapcsolatos intézkedések; Ökológiai termelés; Natura 2000 kifizetések (a víz-keretirányelv alapján teljesített kifizetések kivételével); valamint A hátrányos természeti adottságokkal vagy egyéb sajátos hátrányokkal rendelkező területek számára teljesített kifizetések.]

A vidékfejlesztési politika más politikákkal is jobban össze lesz hangolva egy uniós szintű közös stratégiai keret és a nemzeti szintű partnerségi megállapodások révén, amelyek az érintett tagállamban az európai strukturális és beruházási alapokból (EMVA, ERFA, Kohéziós Alap, ESZA és ETHA) nyújtott valamennyi támogatásra ki fognak terjedni.

Tagállami juttatások: A tagállamonkénti vidékfejlesztési juttatásokat az alaprendelet tartalmazza, amely ugyanakkor lehetőséget biztosít arra is, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján ezek az összegek kiigazításra kerüljenek, amennyiben ez technikai okokból szükséges, vagy ha egy jogalkotási aktus ezt előírja.

Társfinanszírozási arányok: Az uniós társfinanszírozás maximális mértéke a kifizetések többsége esetében a következő lesz: legfeljebb 85% a kevésbé fejlett régiókban, a legkülső régiókban és a kisebb égei-tengeri szigeteken, 75% egyes átmeneti régiókban, 63% más átmeneti régiókban és 53% az egyéb régiókban. Magasabb is lehet azonban a társfinanszírozási arány a tudásátadást, az együttműködést, a termelői csoportok és szervezetek létrehozását támogató intézkedések és a fiatal mezőgazdasági termelők mezőgazdasági tevékenységének megkezdéséhez nyújtott támogatások esetében, a LEADER-projektek kapcsán, valamint a különféle intézkedések keretében felmerülő környezetvédelmi és éghajlatvédelmi kiadások esetében.

Az új időszakban a tagállamoknak, illetve a régióknak arra is lehetőségük nyílik, hogy tematikus alprogramok kidolgozása révén kiemelt figyelmet fordítsanak például a fiatal mezőgazdasági termelőkkel, a mezőgazdasági kisüzemekkel, a hegyvidéki területekkel, a vidéki térségekben élő nők helyzetével, az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésével és az azokhoz való alkalmazkodással, a biológiai sokféleséggel, valamint a rövid ellátási láncok kialakításával kapcsolatos kérdéskörökre. Egyes esetekben az alprogramokban magasabb támogatási arányt lehet majd alkalmazni.

Az intézkedések frissített választéka a jelenlegi időszakban rendelkezésre álló intézkedések erősségeire épül. Többek között a következőkre terjed ki:

  1. Innováció: Ezt a kulcstémát (és konkrétabban a mezőgazdasági termelékenységgel és fenntarthatósággal kapcsolatban tervezett európai innovációs partnerséget, vagyis az „EIP-t”) különféle vidékfejlesztési intézkedések szolgálják majd, így például a tudásátadási, az együttműködési és a tárgyi eszközökbe való beruházásokra irányuló tevékenységek. Az EIP az erőforrás-hatékony, termelékeny, alacsony kibocsátású, éghajlatbarát, illetve az éghajlatváltozáshoz alkalmazkodni képes mezőgazdaság és erdőgazdálkodás kialakítását hivatott előmozdítani. Ezt többek között a mezőgazdaság és a kutatás közötti szorosabb együttműködés és a mezőgazdasági termelőknek való technológiaátadás felgyorsítása révén kell elérni;

  2. Tudás – „tudásalapú mezőgazdaság”: Megerősítésre kerülnek a gazdálkodási tanácsadási szolgáltatásokkal kapcsolatos intézkedések (amelyek az éghajlatváltozás hatásainak enyhítéséhez és az azokhoz való alkalmazkodáshoz, a környezetvédelemmel kapcsolatos kihívások kezeléséhez, a gazdasági fejlődés előmozdításához és a képzéshez is kapcsolódnak);

  3. Mezőgazdasági üzemek szerkezetátalakítása / beruházás / korszerűsítés: E támogatások továbbra is rendelkezésre állnak – az EIP-hez vagy a közös projektekhez való kapcsolódás némely eseteiben magasabb támogatási arány mellett;

  4. Fiatal mezőgazdasági termelők – Az intézkedés-kombinációk tartalmazhatnak a vállalkozás beindításához nyújtott támogatásokat (legfeljebb 70 000 EUR), tárgyi eszközökbe irányuló általános beruházást, képzést és tanácsadási szolgáltatásokat;

  5. Mezőgazdasági kistermelők: A vállalkozás beindításához nyújtott támogatás kisüzemenként legfeljebb 15 000 EUR értékben;

  6. Kockázatkezelési eszköztár: Biztosítás és kölcsönös kockázatkezelési alapok –termény-, időjárás- és állatbetegség-biztosítás [jelenleg az 1. pillér keretében, a 68. cikk alapján támogatható] – jövedelemstabilizálási lehetőséggel kiegészítve (amely a jövedelem 30%-os visszaesése esetén a kölcsönös kockázatkezelési alapból fizetett kompenzációt biztosít (a veszteség legfeljebb 70%-ának erejéig);

  7. Termelői csoportok/szervezetek: Csoportosulások, illetve szervezetek létrehozásának a támogatása üzleti terv alapján, amelyet csak kkv-nak minősülő vállalkozások vehetnek igénybe;

  8. Agrár-környezetvédelmi és az éghajlattal kapcsolatos kifizetések: Közös szerződések, megfelelő képzéshez/tájékoztatáshoz való kapcsolódás, nagyobb rugalmasság az eredeti szerződések meghosszabbítása terén;

  9. Ökológiai termelés: Új külön intézkedés az ökológiai termelés jelentőségének a kiemelése érdekében;

  10. Erdészet: Nagyobb mértékű / célzottabb támogatás vissza nem térítendő támogatások és éves kifizetések formájában;

  11. Hegyvidéki területek: A hegyvidéki területek és az é. sz. 62. foktól északra fekvő művelt területek 450 EUR/ha összegig terjedő támogatásban részesülhetnek (ami a korábbi 250 EUR/ha megemelését jelenti);

  12. Hátrányos természeti adottságokkal vagy egyéb sajátos hátrányokkal rendelkező egyéb területek: A hátrányos természeti adottságokkal rendelkező területek új meghatározása – legkésőbb 2018-től kezdődő hatállyal – 8 biofizikai kritérium alapján; a tagállamoknak továbbra is lehetőségük lesz arra, hogy a környezet megóvása vagy állapotának javítása érdekében mezőgazdasági művelés alá vont területeik legfeljebb 10%-át sajátos hátrányokkal rendelkezőnek minősítsék;

  13. Együttműködés: A technológiai, környezetvédelmi és üzleti együttműködés (pl. kísérleti projektek, közös környezetvédelmi programok, rövid ellátási láncok és helyi piacok létrehozása) támogatási lehetőségeinek a kiterjesztése;

  14. Nem mezőgazdasági tevékenységek: A mikro- és kisvállalkozások elindításához és fejlesztéséhez nyújtott támogatások;

  15. Alapvető szolgáltatások és a falvak megújítása: A széles sávú infrastruktúrába és a megújuló energiába történő beruházások nagyobb léptékűek is lehetnek: az intézkedés a tevékenységek áthelyezésére / az épületek átalakítására is kiterjed;

  16. LEADER: Nagyobb hangsúlyt kap a tudatosság növelése és a stratégiák előkészítő támogatásának egyéb formái; a más alapokkal való helyi együttműködést biztosító rugalmasság fokozása, pl. vidéki és városi térségek közötti együttműködés; megjegyzés: a LEADER-t mostantól a közösség által irányított helyi fejlesztés közös megközelítéseként alkalmazzák; e fejlesztés finanszírozása a következő európai strukturális és beruházási alapokból történik: az ERFA, az ESZA, az ETHA és az EMVA.

4. Horizontális rendelet

Ellenőrzések: Kevésbé szigorú ellenőrzési követelmények lesznek érvényben azokban a régiókban, ahol a korábbi ellenőrzések jó eredményeket hoztak, azaz a szabályok megfelelő betartását mutatták. A problémákat mutató régiókban viszont fokozni kell az ellenőrzéseket.

Gazdálkodási tanácsadási szolgáltatások: Kibővült a témák jegyzéke, amelyekben a tagállamoknak tanácsadást kell biztosítaniuk a mezőgazdasági termelőknek: e témák ezentúl a kölcsönös megfeleltetésen kívül a zöld közvetlen kifizetéseket, a közvetlen kifizetésekre jogosult földterületek fenntartásának feltételeit, a vízügyi keretirányelvet és a növényvédő szerek fenntartható használatáról szóló keretirányelvet, illetve bizonyos vidékfejlesztési intézkedéseket is magukban foglalnak.

Kölcsönös megfeleltetés: Minden közvetlen kifizetésnek, illetve bizonyos vidékfejlesztési és borágazati kifizetéseknek továbbra is feltétele marad a különböző kötelező környezetvédelmi, éghajlat-változási, a földterületek megfelelő mezőgazdasági állapotára vonatkozó, egészségügyi, növény- és állategészségügyi és állatjóléti alapkövetelmények teljesítése. Ezek köre leszűkül, hogy ne tartalmazzon olyan szabályokat, amelyek nem határoznak meg egyértelmű és ellenőrizhető kötelezettségeket a mezőgazdasági termelők számára. A megállapodás megerősíti, hogy a vízügyi keretirányelvben és a növényvédő szerek fenntartható használatát szabályozó irányelvben foglaltak beépülnek majd a kölcsönös megfeleltetési rendszerbe, mihelyt bizonyossá válik, hogy valamennyi tagállamban megfelelően alkalmazzák ezeket az irányelveket, és a mezőgazdasági termelők kötelezettségei egyértelműen meg lettek határozva.

Válságtartalék: A pénzügyi fegyelem eredményeképpen (2011-es árakon számítva) évi 400 millió EUR összegű válságtartalék képzésére kerül sor. Amennyiben a szóban forgó összeget nem használják fel válságkezelési célokra, a következő évben az közvetlen kifizetésként visszakerül a mezőgazdasági termelőkhöz.

Átláthatóság: A tagállamoknak teljes átláthatóságot kell biztosítaniuk minden kedvezményezettre vonatkozóan – kivéve azokat a mezőgazdasági üzemeket, amelyek az adott tagállamban a mezőgazdasági kistermelői támogatási rendszer keretében nyújtott támogatásra jogosultak. Ezekre az üzemekre vonatkozóan név vagy cím nélkül kell adatokat szolgáltatni. Ez a megoldás teljes mértékben megfelel a Bíróság 2010 októberében hozott határozatának, amely szerint az akkor érvényben lévő szabályok sértették a természetes személyek személyes adatainak a védelméről szóló szabályokat.

A KAP nyomon követése és értékelése: A Bizottság 2018 vége előtt – és azt követően négyévenként – jelentést nyújt be a KAP eredményességéről a következő fő célkitűzések tekintetében: fenntartható élelmiszer-termelés, a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás, kiegyensúlyozott területi fejlődés.

5. További elemek

Összehangolás: A jövőbeni végrehajtást illetően több olyan – főként az egységes közös piacszervezésről szóló rendelettel összefüggő – kérdés van, amelyet a 43. cikk (3) bekezdése alapján, más kérdéseket pedig a 43. cikk (2) bekezdése alapján jóvá kell hagyni.

Átmeneti intézkedések: A cél az, hogy az új tanácsi rendeletek 2014. január 1-jétől hatályba léphessenek, és a Bizottság megkezdhesse a végrehajtási szabályaik kidolgozásával kapcsolatos munkát. A szükséges előkészítésre való tekintettel azonban már most is látható, hogy a rendelkezésre álló idő nem lesz elegendő a tagállamok kifizető ügynökségeinek arra, hogy a közvetlen kifizetések új rendszerének bevezetéséhez szükséges igazgatási és ellenőrzési hátteret a következő év elejéig (az IIER formanyomtatványok mezőgazdasági termelőknek való kiküldése időpontjáig) létrehozzák. Ezért a Bizottság előterjesztett egy külön javaslatot arra vonatkozóan, hogy a 2014. év minősüljön átmeneti időszaknak a közvetlen kifizetések új rendszerének bevezetését illetően. Másképp fogalmazva, az olyan új elemek, mint a kizöldítés és a fiatal mezőgazdasági termelők kiegészítő támogatása csak 2015-től lesznek alkalmazandók. Hasonlóképpen, a Bizottság a tagállamokat arra buzdítja, hogy munkálkodjanak többéves vidékfejlesztési programjaik kidolgozásán, amelyeknek a jövő év elején kell jóváhagyásra kerülniük. Bizonyos éves elemekre, például az agrár-környezetvédelmi kifizetésekre vonatkozóan ugyanakkor átmeneti szabályokat kellene alkalmazni, hogy az ilyen típusú rendszerek zökkenőmentesen működhessenek.

További információk:

A KAP-reformra vonatkozó javaslathoz kapcsolódó dokumentumok és információk a következő internetes címen érhetők el: http://ec.europa.eu/agriculture/cap-post-2013/index_en.htm

IP/13/613

MEMO/13/631


Side Bar

Mon compte

Gérez vos recherches et notifications par email


Aidez-nous à améliorer ce site