Navigation path

Left navigation

Additional tools

A Bizottság elfogadta a „behálózott kontinens” rendeletjavaslatokat

European Commission - MEMO/13/779   11/09/2013

Other available languages: EN FR DE DA ES NL IT SV PT FI EL CS ET LT LV MT PL SK SL BG RO HR

Európai Bizottság

Tájékoztató

Brüsszel, 2013. szeptember 11.

A Bizottság elfogadta a „behálózott kontinens” rendeletjavaslatokat

A Bizottság mai napon az egységes távközlési piac és a „behálózott kontinens” megvalósítása terén mérföldkőnek számító rendeletjavaslatokat terjesztett elő.

A „behálózott kontinens” címszavakban: Gyorsabb összeköttetések. Gördülékenyebb üzletmenet. Egyszerűbb élet. Felkészülés a jövőre.

Ez a csomag igent mond az egységes piacra; igent a hálózatsemlegességre; nemet a roamingdíjakra; nemet a bürokráciára.

1. Áttekintés

Miért fontos mindez a növekedéshez?

Európának létérdeke, hogy új növekedési és innovációs forrásokat találjon. Mivel napjainkban minden gazdasági ágazat versenyképessége fokozottan függ a hálózati összeköttetések minőségétől, a megoldás kulcsa (a termelékenység növekedéséért felerészben felelős) digitális technológia és az ikt-k kiaknázása az egységes piacon (mely Európa lényege). Nem engedhetjük meg magunknak, hogy Európa 28 nemzeti piacra aprózódjon fel; ha ez így folytatódik, a digitális gazdaság nem jut hozzá alapvető éltető közegéhez: az összeköttetésekhez és a nagy felvevőpiachoz.

A megfelelően támogatott digitális ökoszisztéma gyors – Kína gazdaságánál is lendületesebb – növekedést és számos munkahelyet jelent (az alkalmazások ágazatában alig öt év alatt 794 000 új munkahely keletkezett a gazdasági recesszió dacára); ösztönzi az innovációt és az üzleti tevékenységet az egész gazdaságban, a nagyobb termelékenység, hatékonyság és jövedelmezőség révén. E digitális ökoszisztéma hiányzó láncszeme az egységes távközlési piac, amely megvalósulása esetén (2010-hez képest) évente közel 1%-os folyamatos GDP-növekedést hozna.

Milyen hatása lesz mindennek a munkahelyekre és a fogyasztókra?

Az európai polgárok saját bőrükön tapasztalják meg a gazdasági válság hatásait. Létfontosságú minden lehetséges módon ösztönözni a munkahelyteremtést – a foglalkoztatás növelésére pedig egyetlen ágazat sem alkalmasabb (főként a fiatalok körében) a digitális ágazatnál. Létfontosságú ugyanakkor biztosítani a polgárok teljes körű hozzáférését az internethez, amit ők maguk is igen fontosnak tartanak, illetve megóvni őket az olyan tisztességtelen gyakorlatoktól, mint az indokolatlanul magas roamingdíjak vagy az átláthatatlan szerződések.

Mi a helyzet az EU ipari és globális vezető szerepével?

A világ korábban irigykedve nézett Európára, mert az 1990-es évek elején úttörő szerepet vitt a globális mobiliparban (GSM). Az iparágnak azonban gyakran nincs belső felvevőpiaca (lásd a 4G-t), a fogyasztók lemaradnak a legújabb fejlesztésekről, vagy nincs olyan hálózat, amelyen maradéktalanul ki tudnák használni készülékeik adottságait. Ezek a problémák minden ágazatot visszavetnek, és fájóan hiányzó munkahelyeket vesznek el Európától, miközben az uniós vállalkozások nem tudnak globális internetszereplőkké válni. Lagosnak van 4G mobilhálózata, Brüsszelnek nincs.

Európa egyelőre meg tudott tartani egyes globális ikt-iparágakat, például az elektronika, a robotika és a távközlési berendezések területén. Sikeres innovációkkal büszkélkedhet az egészségügyi alkalmazások, az intelligens városokhoz kapcsolódó technológiák, az elektronikus közigazgatás és a nyílt adatkezelés terén. Ám egy szétaprózódott piac nem állja meg a helyét a globális versenyben. Csak az egységes távközlési piac tudja dinamizálni az egész digitális ökoszisztémát, és visszaszerezni globális vezető szerepünket.

Mi áll a Bizottság javaslatában?

A Bizottság olyan jogszabályi változásokat javasol, amelyek a jelenlegi keretszabályozást kiegészítve valóra válthatják az EU-szerződés két fontos alapelvét: a (digitális) szolgáltatások nyújtásának és igénybe vételének szabadságát az EU egész területén.

Ezt a javaslat úgy valósítja meg, hogy egyrészről a távközlési ágazatot maradéktalanul felzárkóztatja az internet korához (az új üzleti modellek és a beruházás ösztönzése), másrészről felszámolja a meglévő szűk keresztmetszeteket és akadályokat, hogy Európa 28 nemzeti távközlési piaca egységes piaccá fejlődhessen (a 2009-es távközlési keretirányelv és az egységes piac megteremtésének több mint 26 éve tartó erőfeszítései alapján). A javaslat kész csomag, nem pedig tetszés szerint összeállítható menü, így biztosítva, hogy minden érdekelt csoport nettó kedvezményezett legyen.

Mi a javaslat lényege?

  1. Egyszerűsítés és kevesebb szabályozás a vállalkozások számára;

  2. Koordináltabb frekvenciakiosztás, amely elősegíti a vezeték nélküli szélessáv és a 4G térnyerését, valamint az integrált hálózatokkal rendelkező páneurópai mobiltársaságok kialakulását.

  3. Szabványszerű nagykereskedelmi termékek, melyek intenzívebb versenyt tesznek lehetővé a vállalkozások között.

  4. A nyílt internet védelme: a hálózatsemlegesség, az innováció és a fogyasztói jogok garantálása.

  • Mi nem szerepel a javaslatban?

  • Nem lesz egységes távközlési szabályozó hatóság.

  • Nem lesznek eurotarifás mobilhívás-végződtetési díjak.

  • Nem változik az elektronikus hírközlési szolgáltató fogalommeghatározása.

  • Nem vezetnek be páneurópai frekvenciaengedélyt.

  • Nem lesz tilos differenciált internettermékeket kínálni.

  1. A roamingdíjak kiszorítása a piacról: a roamingdíjak 2016-ban vagy még korábban történő kivezetését szolgáló jutalmazó-büntető fellépés.

  2. Fogyasztóvédelem: egyszerű nyelvezeten megírt szerződések könnyebben összevethető információkkal, a szolgáltató- és szerződésváltás megkönnyítése.

Miért fontos mindez?

A távközlési hálózat a tágabb értelemben vett digitális gazdaság alapja. Napjainkban minden ágazat függ a hálózati összeköttetések minőségétől. A jelenlegi távközlési szektor helyzete tehát az egész gazdaságot hátráltatja.

Az európai polgárok többségének számára a hálózatok túl lassúak, megbízhatatlanok és nem elég biztonságosak; a távközlési vállalkozások gyakran hatalmas adósságokat görgetnek, ami akadályozza a korszerűsítési beruházásokat. Az ágazatban a termelékenység, az új munkahelyek és a növekedés irányába mutató átalakításokat kell véghezvinni.

Első lépésként meg kell valósítani az egységes távközlési piacot (ami 0,9%-os éves GDP-növekedést jelentene). Ez az elkövetkező évek legjelentősebb egyszeri, uniós szintű makrogazdasági robbanása lehet.

10 vállalatból több mint 4 elégedetlen meglévő hálózati összeköttetésének minőségével. A szolgáltatást gyenge minőségűnek, a sebességet túl lassúnak találják. Ez súlyosan visszaveti versenyképességüket. A fogyasztók a tisztességtelen díjszabásokat, a világos tájékoztatás hiányát és az eszközök gyakori üzemhibáit nehezményezik. Az EU politikai hitelessége múlik azon, hogy ez a csomag megvalósuljon.

A késedelem mindenkinek rossz, miközben semmi garancia nincs arra, hogy a „radikális” koncepciók politikai szinten érvényesíthetők. Most kell cselekedni, mielőtt más gazdaságok lépéselőnybe kerülnek, mert jobban hozzáférnek a tetszés szerinti online tartalmakhoz és alkalmazásokhoz, illetve mielőtt távközlési vállalataink még nagyobb kárt okoznak gyenge teljesítményükkel vagy esetleges csődjükkel.

Hogy jutottunk idáig?

A 2013-as tavaszi Európai Tanács következtetései sürgették, hogy a Bizottság terjesszen elő „konkrét intézkedéseket az ikt-k egységes piacának mielőbbi megteremtése érdekében", még az október Európai Tanács előtt. A szóban forgó javaslatokat három év alatt számos konzultáció, nyilvános esemény és zártkörű egyeztetés készítette elő – június folyamán két jelentősebb, 1000 résztvevőt vonzó nyilvános rendezvényre is sor került.

2. Az EU távközlési ágazatának válsága

Az uniós távközlési szabályozás legutóbbi reformja (IP/11/622) óta eltelt időben ugrásszerűen nőtt a kereslet (elsősorban az adatforgalom terén), ám ezt a növekedést nem sikerült gazdasági előnyökre váltani. Az ágazatból származó bevételek csökkentek mind reálértékében (2011-ben -2.2%, 2012-ben -1.1%), mind az USA-hoz és Ázsiához viszonyítva. A piaci tőkeérték 2011 óta 22%-kal zuhant. Ugyanakkor a korábbi európai távközlési monopolcégek nettó beruházási rátája gyakorlatilag nulla, lemaradva a versenytársaktól (forrás: HSBC). A vezeték nélküli technológiába 2002 óta Európa arányosan fele annyit ruház be, mint az USA vagy Kanada.

Számos szolgáltató nagy adósságokat halmozott fel, melyek összege akár a vállalatok tőzsdei értékének háromszorosára is rúghat (Telecom Italia), egyes esetekben pedig eléri a 30 milliárd eurót (Telefonica). Az alulteljesítő távközlési ágazat az egész gazdaságot visszahúzza. Különösen nagy kárt okoz ezzel az olyan szektoroknak, mint a berendezések gyártói, az internetes vállalkozások, a gépjárműágazat, az intelligens eszközök szektora, a nagy- és kiskereskedelem, a logisztika, az egészségügy és a kreatív iparágak.

Milyen okok állnak a háttérben?

  • A távközlési ágazat reformja lassan valósult meg (például lassan reagált a Skype megjelenésére vagy az információs forradalomra, ragaszkodott az olyan fejőstehenekhez, mint a roaming);

  • A kulturális és szabályozási különbségek miatt Európa (a Szilícium- völgyhöz viszonyítva) nem vonzó helyszín globális internetes vállalkozások beindításához/fejlesztéséhez;

  • Az európai piac és szabályozás nemzeti törésvonalak mentén való széttagoltsága a hatékonyság és a méretgazdaságosság rovására megy;

  • A nemzeti kormányok rövid távú érdekeik miatt maximalizálni próbálják a frekvencia-árverésekből származó bevételeket, ami számos távközlési vállalatnál nagy összegeket vont el a hálózatépítési beruházásoktól.

  • A távközlési vállalatok számos tagállamban nem jutnak hozzá olyan létfontosságú „nyersanyagokhoz", mint az internet-összeköttetés vagy az egyetlen kézben összpontosuló következetes és versenyképes, harmonizált frekvenciakiosztás (mivel hiányzik e „termékek” egységes piaca).

EURÓPA PIACAINAK SOKFÉLESÉGE

  1. A működési engedélyek költsége Európában 0-tól 3000 euróig terjedhet.

  2. Egyes országokban még a fogyasztói szerződésekben kötelezően használt betűtípust is előírják.

  3. Az engedéllyel rendelkező vállalatok adminisztratív költségei 5000-től 15000 euróig terjedhetnek. Az EU tagországai között a hívásperc utáni bevételek szintjében 774%-os különbség lehet.

  4. A frekvenciajogok díjai között akár 50-szeres különbségek is lehetnek (2600Ghz-es sáv).

  5. A hálózatüzemeltetők a rézhálózatok hozzáféréséért a hálózatot bérlő vállalkozásoktól havi 4 és 14 euró közötti nagykereskedelmi árat kérnek el (333%-os különbözet).

  6. A szélessávú piacok nagykereskedelmi árainak szabályozása gyakorlatilag minden tagállamban eltérő.

  7. A nemzetközi mobilhívások díja az EU-n belül percenként 0,35 és 1,19 euró között ingadozik.

3. Fenntartható munkahelyteremtés

A „behálózott kontinens” megteremti az alapjait a jól megfizetett, fenntartható munkahelyeknek

A PROBLÉMÁK Az Unió munkanélküliségi számadatai elfogadhatatlanul magasak. Európa a digitális átállás kellős közepén tart. Eközben új digitális munkahelyek milliói maradnak kihasználatlanul, 2015-re gyakorlatilag egymillió munkahely marad betöltetlenül megfelelő képesítés hiányában. Számos elkerülhetetlen reform még nem ment végbe.

Jelenleg a digitális gazdaságra támaszkodó vállalkozások csak igen nehezen tudnak terjeszkedni, beruházni, új munkahelyeket teremteni. Mivel elmaradnak a hálózatokba irányuló beruházások, a hozzájuk kapcsolódó iparágak (az alkalmazásoktól a távközlési berendezések gyártóiig) nem aknázzák ki teljes potenciáljukat és nem teremtenek keresletet a jobb minőségű hálózatok iránt. Ki kell törnünk ebből az ördögi körből.

A FELKÍNÁLT MEGOLDÁSOK

  1. A fiatal munkaerőre támaszkodó digitális ágazatnak munkahelyteremtési prioritásnak kell lennie, mivel megoldást adhat az európai fiatalok munkanélküliségére.

  2. Segíteni kell az induló vállalkozások növekedését, azonnali értékesítési lehetőségeket teremtve számukra a világ legnagyobb piacain. (Franciaországban például, miután megvívták politikai csatáikat, az induló technológiai vállalkozások 2012-ben 24%-kal növelték a foglalkoztatottak számát).

  3. Támogatni kell a munkaerő átképzését az olyan távközlési vállalatoknál, amelyek még nem alkalmazkodtak az új digitális, adatalapú üzleti modellekhez.

  4. A „Nagykoalíció a digitális készségekért és munkahelyekért” kezdeményezés keretében a nagyvállalatokkal együttműködve ösztönözni kell az egyéni képzéseket és a digitális ökoszisztéma egészének javítását.

NÉHÁNY PÉLDA A VÁRHATÓ EREDMÉNYEKRE

  1. Az alkalmazások ágazata az elmúlt évben 794 000 munkahelyet teremtett, melyből közel 600,000 közvetlenül az ágazatban jött létre. Ez történik, ha létrejön a határok nélküli üzleti környezet.

  2. A szóban forgó iparágaknak jó minőségű hálózatokra van szükségük. Az Analysis Mason and Tech4i2 (2013) szerint a gyors szélessávú infrastruktúra kiépítésébe irányuló „szerény” beruházások is várhatóan 447 000 új munkahelyet teremtenének az első 3 évben, és kétmillió munkahelyet a későbbiek során.

  3. A távközlési ágazat szempontja: a valódi egységes távközlési piac segíti a növekedést, és a következő években megállíthatja a távközlési szektorban a közvetlen munkahelyek évi 10%-os csökkenésének tendenciáját.

  4. Az egyéb vállalkozások szempontja: a felhőalapú számítástechnika csak uniós vagy még tágabb keretek között működőképes, az iránta mutatkozó kereslet viszont további beruházásokat gerjeszt a jobb minőségű hálózatokba. A felhőalapú szolgáltatások a szupergyors szélessáv „csúcsalkalmazásai”. A szabványosított input, a nagyobb piacok, a piaci torzulások visszaszorítása (például a szolgáltatás blokkolásának megszüntetése) és a digitális készségek fejlesztése együttesen növelik a számításifelhő-szolgáltatók és hasonló vállalkozások munkahelyteremtési esélyeit.

Neelie Kroes bizottsági alelnök szerint: „Mindaddig, amíg nem valósul meg az egységes távközlési piac, minden egyes nappal súlyosbítjuk a munkanélküliséget – különösen a fiatalok körében."

4. Kevesebb adminisztratív teher a vállalkozásokon

#1 Egységes engedély

A PROBLÉMA Jelenleg nincs páneurópai mobil vagy vezetékes távközlési szolgáltató. Elméletben lehetséges az összes tagállamban tevékenységet folytatni, de senki nem él vele, mert a rendszer nem működik. Minden egyes tagállamban, ahol az adott szolgáltató működni szeretne, eltérő regisztrációs követelményeknek kell eleget tennie. A piaci szereplők számára többletköltséget és időveszteséget jelentenek a különböző, nem koherens nemzeti végrehajtási szabályok, melyeknek piaci hatása is más és más.

A FELKÍNÁLT MEGOLDÁSOK

  1. Okulni kell a többi ágazat (például a bankszektor) uniós egységes piacából, és át kell venni a vívmányokat, lehetővé téve a piaci szereplők számára, hogy az összes tagországban egységes uniós engedéllyel működhessenek és egyetlen hatósággal intézhessék az egyéb engedélyezési kérdéseket.

  2. Meg kell teremteni a páneurópai jogbiztonságot és az egyenlő szabályozási elbánást.

VÁRHATÓ VÁLTOZÁSOK

  1. Több vállalkozás folytathat kedvezőbb feltételekkel határokon átnyúló tevékenységet.

  2. A vállalkozások számára: kevesebb piacralépési akadály nehezíti az új vállalkozások dolgát, csökkennek a szolgáltatási költségek, új lehetőségek nyílnak a további uniós tagállamokban való terjeszkedésre.

  3. A fogyasztók számára: új versenyszereplők új szolgáltatásokat kínálhatnak saját tagállamukban.

  4. A jövőre nézve: megteremtődnek a szélesebb körű digitális piac alapjai Európában.

Neelie Kroes bizottsági alelnök szerint: „A szabad szolgáltatás joga mindaddig nem realitás, amíg nem ültethető át a gyakorlatba. Ez a leghatékonyabban egységes engedélyezési rendszerrel valósulhat meg, mert az valódi garanciát jelent. Ez a holnap vállalkozásainak és a meglévő szereplőknek egyaránt szolgálja az érdekeit.”

#2 Új kritériumok a szabályozási piacon

A PROBLÉMÁK A nemzeti szabályozók túlszabályozzák vagy alulszabályozzák az egyes távközlési (al)piacokat, melyeket eltérően definiálnak.

A FELKÍNÁLT MEGOLDÁSOK

A rendeletben helyet kapott a jól bevált „három kritérium” teszt, amely alapján a Bizottság az „érintett piacokról szóló ajánlásában” kiválasztja a szabályozást igénylő piacokat. Ezt a módszert a nemzeti szabályozó hatóságoknak is át kell venniük, ha az ajánlásban nem szerepelő piacokon terveznek szabályozást bevezetni. Ez a rendelkezés nem bír jogi érvénnyel.

  1. A szabályozási fellépéshez három kritériumnak kellene teljesülnie:

  • a piacra lépés jelentős, nem átmeneti jellegű, strukturális, jogi vagy szabályozási akadályokba ütközik;

  • figyelemmel a belépés akadályai mögött álló, infrastruktúrán alapuló és egyéb versenyre, a piaci struktúra nem a tényleges verseny irányába halad a releváns időhorizonton belül;

  • a versenyjog önmagában nem elegendő a meghatározott piaci hiba (hibák) megfelelő kezelésére.

  1. A nemzeti szabályozó hatóságoknak emellett figyelembe kell venniük a verseny egyéb korlátait is [ideértve a piacon felül álló szereplőket is].

VÁRHATÓ VÁLTOZÁSOK

  1. A vállalkozások számára: több más piaccal koherens, könnyebb szabályozás.

  2. A fogyasztók számára: a fogyasztók következetesebb védelmet kapnak a fellebbviteli fórumokon a helyi társaságok erőfölényével szemben.

  3. A jövőre nézve: a távközlési piac közelít a normákhoz (a távközlési piac is hasonló lesz a többi piachoz, versengő vállalkozásokkal és a fogyasztók választási lehetőségeivel).

Neelie Kroes bizottsági alelnök szerint: „A bürokrácia csökkentése a távközlési piac normalizálásának része. A piaci szereplők nem válhatnak a nemzeti szeszélyek és következetlenségek áldozataivá.”

#3 A 7. cikk szerinti jogorvoslati vétójog

A PROBLÉMÁK A nemzeti távközlési szabályozók következetlenül alkalmazzák az uniós szabályozást, vagy fölöslegesen szabályozzák az ágazatot, bizonytalanságba sodorva a piaci szereplőket.

A FELKÍNÁLT MEGOLDÁSOK

  1. A következetesség biztosítása azzal, hogy a Bizottság fenntartja vétójogát a jogorvoslattal kapcsolatos nemzeti döntésekkel szemben.

VÁRHATÓ VÁLTOZÁSOK

  1. A vállalkozások számára: A Bizottság vétójoga megakadályozza a túlszabályozást.

  2. A fogyasztók számára: A következetesebb szabályozás segíti az európai szolgáltatókat, megteremtve a piaci bizalmat a vonzó, új szolgáltatások szélesebb választékához.

  3. A jövőre nézve: a távközlési piacok normalizálása kulcskérdés.

Neelie Kroes bizottsági alelnök szerint: „Célunk az, hogy a távközlési ágazatot fokozatosan „normális” gazdasági ágazattá alakítsuk, ahol kevesebb az „előfeltétel”, a hangsúlyt az utólagos szabályozásra helyezve át.”

5. Hozzáférhetőbb nagykereskedelmi termékek

A „behálózott kontinens” hozzáférhetőbbé teszi a vezetékes hálózatok nagykereskedelmi termékeit (a frekvencia

a mobilszolgáltatás alapvető inputja)

A PROBLÉMÁK A vállalati piac (az egész uniós távközlési piacnak mintegy a fele) a harmonizált termékek és összeköttetések hiányától szenved, ami miatt nem tudja kihasználni a potenciális keresletet.

A fogyasztói szélessávú piacok új belépőit akadályozza a szabályozott hálózathozzáférési eszközök sokfélesége, ami lehetetlenné teszi, hogy több tagországban egységes üzleti modellt és technológiákat válasszanak.

A FELKÍNÁLT MEGOLDÁSOK

  1. Ha a jelentős piaci erővel rendelkező, erőfölényben lévő szereplők kötelesek virtuális hozzáférést adni hálózatukhoz versenytársaiknak, a vásárló és az értékesítő is egységes körülményeket és eszközöket élvezhet az egész EU-ban.

  2. A hálózati szolgáltatás garantált minőségére vonatkozó közös kritériumokat a piaci szereplők között kell letárgyalni, piaci alapon.

VÁRHATÓ VÁLTOZÁSOK

  1. A távközlési vállalkozások számára: könnyebbé válik a terjeszkedés a további európai piacokon.

  2. Az egyéb vállalkozások számára: ezek a változások a nem távközlési vállalkozások – például e-egészségügyi szolgáltatók, számításifelhő-szolgáltatók, videókonferencia-szolgáltatók – számára is kulcsfontosságú, amelyek így biztosak lehetnek benne, hogy teljesíteni tudják a szerződésben vállalt szolgáltatási színvonalat.

Neelie Kroes bizottsági alelnök szerint: „A szabványos, garantált minőségű európai virtuális hozzáférési eszközök elősegítik a vállalati piac terjeszkedését. Az új kötelezettségek inkább helyettesítik, semmint kiegészítik majd a nemzeti előírásokat.”

6. Frekvenciaspektrum és 4G

A „behálózott kontinens” megfelelő spektrumot biztosít a vezeték nélküli szélessávú hálózatoknak

A PROBLÉMÁK

  1. Az Európában kialakult zűrzavaros helyzet – a szabályok, árak és menetrendek összevisszasága – lehetetlenné teszi bármifajta páneurópai mobilstratégia megvalósítását.

  2. A frekvenciakiosztási rendszerek többsége széttöredezett, a tagországok nem tesznek eleget spektrumfelosztási kötelezettségeiknek.

  3. A 28 tagállamból mindössze 5 osztotta ki – kötelezettségének megfelelően – a mobil szélessávú hálózatok rendelkezésére bocsátandó 1025 MHz uniós szintű harmonizált spektrum 100%-át 2012 végére.

  4. Az 4G hálózatok és a szélessávú lefedettség vidéki régiókra való kiterjesztése szempontjából létfontosságú 800 MHz-es sávot csak 12 tagállam szabadította fel.

A FELKÍNÁLT MEGOLDÁSOK

  1. Harmonizálni kell a spektrumfelszabadítás menetrendjét és a jogok időtartamát.

  2. Megjelenik a komitológiai vétó lehetősége (COCOM, nem önmagában a Bizottság), például a túlárazott spektrumaukciók problémájával szemben.

  3. Az uniós vezeték nélküli térség kialakítását szolgáló elv- és kritériumrendszer alkalmazása.

  4. A tervezett időben megvalósuló spektrumfelszabadítás és infrastruktúrafejlesztés kompenzálása, továbbá spektrumkereskedelmi rendszer bevezetése, amivel a fel nem használt spektrum is hasznosítható.

VÁRHATÓ VÁLTOZÁSOK

  1. A vállalkozások számára: a változások minden mobilszoltáltatónak kedveznek, de különösen azoknak, akiknek terjeszkedési terveik vannak.

  2. A fogyasztók számára: a vezeték nélküli szélessávú szolgáltatások gyorsabban elterjednek, főként a vidéki régiókban.

  3. A jövőre nézve: a mobilkészülék nem produkál megszakadó hívásokat és betölthetetlen oldalakat. A spektrum hatékony felhasználása és a koordinált hozzáférés serkenti a hálózatba irányuló beruházásokat. A magas árakat szabó, rövidlátó, a helyes spektrumgazdálkodással nem összeegyeztethető politikák háttérbe szorulnak a hálózatba történő beruházások javára.

Neelie Kroes bizottsági alelnök szerint: „Új spektrumfelfogásra van szükség ahhoz, hogy az európai polgárok élvezhessék a legújabb mobilfejlesztések előnyeit. A nemzeti kormányok számára ez érzékeny kérdés, ezért óvatosan, de céltudatosan haladunk előre. Egyértelmű tény, hogy az adatforgalom iránti kereslet az egekbe szökik, és a jelenlegi spektrumrendszer ezt képtelen kezelni. Jelenleg a hálózatokon gyakoriak a torlódások és az üzemzavarok, ami fennakadásokat okoz a fogyasztók és a vállalkozások életében, a mobilszolgáltatóknak pedig esélye sincs páneurópai vállalkozásba fogni.”

A „behálózott kontinens” megfelelő spektrumot biztosít a vezeték nélküli szélessávú hálózatoknak

A PROBLÉMÁK

  1. Európa nem tartozik a fejlődő kontinensek közé, de ez 4G lefedettsége alapján nem nyilvánvaló. A 4G/LTE hálózatok csak a népesség 26%-ához jutnak el. Az Egyesült Államokban egyetlen vállalkozás (Verizon) önmagában 90%-os lefedettséget biztosít!

  2. 2012-ben Európa – a világ legnagyobb gazdasága - a világ LTE-forgalmának mindössze 6%-át bonyolította, míg az USA 47%-ot, Dél-Korea 27%-ot, Japán 13%-ot.

  3. A 4G hálózaton még akkor is előfordulhatnak torlódások, ha a mobil szélessáv 1200 MHz-es harmonizált spektruma meg is valósul Európában. Más háttérrendszerekre van szükségünk a kereslet kezeléséhez.

A FELKÍNÁLT MEGOLDÁSOK

  1. Kapacitásnövelés kevésbé költséges engedélyezési eljárások révén.

  2. Kapacitásnövelés a technológia terjedését gátoló felesleges akadályok – a mikro-bázisállomásokhoz és a vezeték nélküli hotspothoz kapcsolódó bonyolult engedélyezési eljárások – felszámolása révén.

  3. Kapacitásnövelés a WI-FI-hozzáférési pontok megosztott használatának joga révén.

  4. Az operatív fejlesztések, például az aktív és passzív infrastruktúrák közös használata, a spektrumfelosztás és a spektrumkereskedelem könnyebbé és olcsóbbá teszi a vezeték nélküli hálózatok kiépítését és/vagy új technológiákkal való korszerűsítését.

  5. A frekvenciaengedélyek közös szabályozási kritériumai, a spektrum rendelkezésre állására és használati feltételeire vonatkozó közös kritériumok.

VÁRHATÓ VÁLTOZÁSOK

  1. A mobilhálózat-üzemeltetők a kis hatótávolságú hozzáférési pontok technológiáit (4G vagy Wi-Fi) használhatják hálózatuk kapacitásának növeléséhez.

  2. A vezetékes hálózatok üzemeltetői kiegészítő vezeték nélküli szélessávú összeköttetési szolgáltatásokat nyújthatnak a Wi-Fi hálózatokhoz való nyilvános hozzáférés révén, amely - beleegyezéstől függően - a fogyasztó lakásán vagy a vállalkozás helyszínén is működhet.

  3. A végfelhasználóknak nagyobb választási lehetőségük lesz a vezeték nélküli szélessávú hozzáférésre, könnyebb lesz Wi-Fi-alapú internet-hozzáférést kínálni másoknak.

Neelie Kroes bizottsági alelnök szerint: „A szolgáltatóknak költséghatékony módon kell növelniük vezeték nélküli szélessávú hálózataik kapacitását. A fogyasztók és a vállalkozások is szeretnék a vezetékes hálózatokat vezeték nélkül is használni: a Wi-Fi vagy 4G kiscellás technológia erre megoldást jelent. Nem kényszeríthetjük a végfelhasználókat a Wi-Fi megosztására, de megadjuk nekik a választás lehetőségét.”

7. Stabil rézhálózat-hozzáférési árak

A „behálózott kontinens” stabilizálja a rézvezeték-hálózatok hozzáférésének árait

A PROBLÉMÁK

  1. A rézhálózatok tulajdonosainak kiszámítható jövedelemhez kell jutniuk a hálózatok bérbe adásából ahhoz, hogy beruházhassanak a gyorsabb „következő generációs” hálózatokba.

  2. Az alternatív szolgáltatók nem tudnak megfelelő, megbízható alapra építeni, stabil és koherens hozzáférési tarifákra páneurópai üzletmenetet tervezni.

  3. A nemzeti szabályozók akár hat különféle számítási módszert alkalmazhatnak a rézhálózatok hozzáférésének nagykereskedelmi árkalkulációinál (például eltérő eszközélettartamak és amortizációs módszerek alapján).

  4. Ennek következtében a rézhálózati hozzáférés ára havi 4-től 14 euróig terjedhet a helyi hurok átengedésének havi nagykereskedelmi bérleti díját tekintve.

A FELKÍNÁLT MEGOLDÁSOK

  1. Hosszú távú árstabilitás alakul ki, az egységes piacon belüli árak közelítenek egymáshoz.

  2. Az Unió nem ír elő szabályozott hozzáférési árakat a nagysebességű, következő generációs hálózatokhoz, ha az adott kiskereskedelmi piacon bizonyíthatóan korlátozzák a versenyellenes magatartásokat, illetve fokozottan érvényesül a megkülönböztetésmentesség az erős verseny garantálása érdekében.

VÁRHATÓ VÁLTOZÁSOK

  1. A távközlési vállalkozások számára: a hálózatok jelenlegi tulajdonosai nagyobb biztonsággal számíthatnak jövedelmeikre, így tervbe vehetik a hálózat további korszerűsítését. Ahol nincsenek szabályozott árak, a jelenlegi alternatív szolgáltatók megosztva viselik a hálózatkorszerűsítés kockázatát. A rézhálózatok nem részesülhetnek mesterséges támogatásban, amely aláássa a következő generációs fejlesztéseket.

  2. Az egyéb vállalkozások számára: rövid távon = elhanyagolható, hosszú távon = gyorsulnak a hálózatok

  3. A fogyasztók számára: a fogyasztók tisztességes árakért jobb minőséget kapnak, és a jobb nagykereskedelmi piaci körülményeknek köszönhetően bővül a szolgáltatások választéka.

  4. A jövőre nézve: Európa jobb hálózatokra támaszkodhat

Neelie Kroes bizottsági alelnök szerint: „Célunk az árak stabilizálása egy hatéves periódus alatt, megszűntetve a bizonytalanságot a szektorban. Ez a hálózatokba irányuló újabb beruházásokat és ésszerűbb üzleti döntéseket eredményez majd. Az árak középtávú stabilizálásához először is nyilvánvalóan árkiigazításokra lesz szükség, és közelíteni kell a költségszámítási módszereket is.”

8. A roamingdíjak és EU-n belüli felárak eltörlése

A „behálózott kontinens” búcsút mond a roamingdíjaknak és az EU-n belüli feláras hívásoknak

A PROBLÉMÁK

  1. A barangolásért és az EU-n belüli hívásokért felszámított magas díjak a vállalkozások és a fogyasztók számára is bosszantó túlkapások. Az efféle piaci torzulásoknak nincs ésszerű helyük az egységes piacon – a felhasználók így inkább óvakodnak használni készüléküket, semmint hogy élnének előnyeivel.

A FELKÍNÁLT MEGOLDÁSOK

  1. A belföldi hívások, a roaming és az EU-n belüli hívások díja közötti különbségek csökkentése, majd eltörlése révén valódi európai kommunikációs térség születik.

ROAMING:

  1. A szolgáltatók a jövőben nem számíthatnak fel díjat az EU-n belül külföldre utazó felhasználónak bejövő hívásaiért. Ez ösztönzők és szankciók révén valósul meg.

  2. Az ösztönző tényező az lesz, hogy a szereplők nagymértékben függetlenedhetnek az európai szabályozástól, ha belföldi üzleti tervüket/csomagjaikat 2016 júliusáig úgy bővítik, hogy az egész Unió területén belül minden uniós fogyasztó belföldi árakon használhassa telefonját, illetve okostelefonját. E díjak fokozatos kivezetése 2014 júliusától veszi kezdetét, és a szolgáltatóknak módjuk lesz akár az általuk felkínált szolgáltatások, akár a belföldi áron hívható országok számát megfelelően módosítani.

  3. A 2012-es roamingrendelet szankciók terhe mellett kötelezi a vállalkozásokat, hogy tegyék lehetővé fogyasztóiknak, hogy új versenytársaknál (alternatív roamingszolgáltatók) rendeljenek roamingszolgáltatást. A fogyasztó külföldön utazva belföldi szolgáltatóját mellőzve rendelhet olcsóbb roamingszolgáltatást akár helyi szereplőtől, akár belföldi versenytárstól, a SIM kártya cseréje nélkül.

EURÓPÁN BELÜLI VEZETÉKES HÍVÁSOK

  1. A szolgáltatók nem számíthatnak fel a belföldi távolsági tarifánál magasabb árat a többi uniós országba irányuló hívásokért. Minden felszámított többletdíjat objektív indokokkal alá kell támasztani.

EUROPÁN BELÜLI MOBILHÍVÁSOK

  1. A szolgáltatók a többi uniós országba irányuló mobilhívásokért nem számíthatnak fel a szabályozott roaming hanghívás- és sms-eurotarifáknál magasabb díjat. Minden felszámított többletdíjat objektív indokokkal alá kell támasztani.

HATÁSOK

  1. Fogyasztók: nincsenek meglepetések, kényelmesebb a szolgáltatás, ésszerűbbek az árak.
    Ez egyformán előnyös az utazók számára és azoknak is, akik otthon maradnak; akik szeretnek mobiltelefonálni és akiknek csak vezetékes vonaluk van; a fogyasztóknak és a vállalkozásoknak.

  2. A távközlési vállalkozások számára: Az intézkedés közvetlen hatása nyomán megközelítőleg 0,5%-os bevételkiesést szenvednek el a belföldi és EU-n belüli hívások közötti árkülönbség eltörlése miatt, amit középtávon kompenzál a nagyobb fogyasztási volumen. A javasolt roamingrendszer opcionális, és várhatóan középtávon a szolgáltatók számára is kedvező hatásokkal jár.

  3. Az egyéb vállalkozások számára: további megtakarítások a kisebb költségvetésű üzleti utakon (a 2009-es árakhoz képest) évente megtakarított 1100 euró mellett. A roamingdíjak eltörlése ösztönözni fogja a hálózatfüggő eszközök és szolgáltatások (például a gép-gép kapcsolat elvén működő megoldások) határokon átnyúló használatát, újabb lökést adva a mobil-adatszolgáltatások fejlődésének, ezzel is hozzájárulva a kedvezőbb üzleti környezet kialakításához.

  4. A jövőre nézve: az intézkedés bizonyítja, hogy lehetséges valódi reformot megvalósítani a távközlési ágazatban, és hogy az EU érzékelhető javulást képes elérni polgárainak életében.

Neelie Kroes bizottsági alelnök szerint: „A roamingjavaslat a meglévő szabályokra épül, arra ösztönözve a szolgáltatókat, hogy fokozatosan vezessenek be olyan kiskereskedelmi ajánlatokat, amelyek a belföldi és a roaming szolgáltatásokra egyformán a belföldi tarifákat alkalmazzák („Roaming belföldi áron”). Ez véget vet a belföldi és (EU-n belüli) „nemzetközi” hívások díjai közötti indokolatlan különbségtételnek.

Az uniós fogyasztóknak nem szabadna többet fizetniük a külföldi hívásokért, amikor az EU-n belül utaznak.

A jelenlegi roamingszabályok a nemzeti piacok problémáinak feloldására irányulnak, de nem építenek ki egységes piacot. A jelenlegi szabályokat azelőtt dolgozták ki, hogy nyilvánvalóvá vált volna az egységes távközlési piac kialakításának gazdasági szükségszerűsége.

A jelenlegi szabályok egyfajta biztonsági hálót alkotnak, és tökéletesen kiegészítik az újabb csomag által kínált új lehetőségeket és ösztönzőket.

A belföldi mobildíjak a mobil roamingdíj-plafonok előző három csökkentése óta folyamatosan estek. Semmi nem mutat arra, hogy a roaming-felárak eltörlése felfelé hajthatja ezeket az árakat."

9. Igen a hálózatsemlegességre!

A „behálózott kontinens” egyenlő a nyílt internettel

A PROBLÉMÁK

  1. Jelenleg uniós szinten nincsenek világos szabályok a hálózatsemlegességre vonatkozóan, ami az európaiak 96%-át jogi védelem nélkül hagyja a teljes nyílt internethasználat joga tekintetében.

  2. A jelenlegi uniós szabályozás mellett a nemzeti szabályozóknak nincs jogosultságuk fellépni az adatforgalom blokkolása vagy szűkítése ellen.

  3. Egyes uniós tagállamok (Hollandia, Svédország) törvényt hoztak, mások megfelelő intézkedéseket fontolgatnak, de az EU fellépése nélkül ez csak az európai piac továbbtöredezését eredményezheti, jelentősen megbonyolítva a több országra kiterjedő hálózatok integrált irányítását.

  4. A P2P és VoIP szolgáltatások blokkolása vagy szűkítése a leggyakoribb példa a szolgáltatók elfogadhatatlan forgalomirányítási gyakorlataira: e korlátozások a vezetékes internethozzáféréssel rendelkező előfizetőknek mintegy 21%-át, a mobil-előfizetőknek mintegy 36%-át érintik.

  5. Ez több további probléma forrása: egyes fogyasztók nem élvezhetik az internet minden előnyét; a tartalom- és alkalmazásszolgáltatók nem jutnak el garantáltan a fogyasztókhoz, ezért nem tesznek hosszú távú innovációs lépéseket; a szolgáltatók, amelyek tagországonként más és más adatforgalom-irányítási gyakorlatokkal találkoznak, nem kapnak ösztönzést új üzleti modellek kidolgozására, törekvésük kimerül múltbeli/jelenlegi területük és hagyományos bevételi forrásaik – például a hanghívásdíjak – megvédésében.

A FELKÍNÁLT MEGOLDÁSOK

  1. A javaslat véget vet a diszkriminatív forgalomblokkolásnak és -szűkítésnek, és ténylegesen biztosítja a nyílt internet védelmét. Egyértelmű szabályokat alkot az internetes adatforgalom irányítására vonatkozóan, amelynek megkülönböztetésmentesnek, arányosnak és átláthatónak kell lennie.

  2. A vállalkozások ugyanakkor élhetnek (például a sebesség tekintetében) differenciált ajánlatokkal, és a szolgáltatás minősége terén versenyezhetnek egymással. Mindebben nincs semmi szokatlan – a postai szolgáltatások (expressz szolgáltatás) és légiközlekedési vállalatok (turista-/business osztály) esetében már évtizedek óta bevett gyakorlat. Van azonban egy létfontosságú előfeltétel: a nyílt internet mellett a minőséget is garantálni kell.

  3. A szolgáltatás minőségével kapcsolatos végfelhasználói elvárások kielégítése érdekében a tartalomszolgáltatók egyezséget köthetnek az internetszolgáltatókkal a szolgáltatás minőségi színvonalának garantálásáról („különleges szolgáltatások”). Az ilyen típusú ajánlatok lehetővé teszik a távközlési szolgáltatóknak, hogy többletdíjakat szedjenek a piacvezető szereplőktől, a tartalomszolgáltatóktól és fogyasztóktól, akik hajlandóak többet fizetni a jobb vagy gyorsabb szolgáltatásért. Ez a többletjövedelem cserébe lehetővé teszi nekik a hálózat korszerűsítésébe és bővítésébe irányuló beruházások finanszírozását.

  4. A különleges szolgáltatások nem eredményezhetik a „normál” internetszolgáltatás minőségromlását. A nemzeti szabályozó hatóságok felügyelik a szolgáltatás minőségét, és minimális minőségi követelményeket írhatnak elő, a Bizottság ellenőrzése mellett.

VÁRHATÓ VÁLTOZÁSOK

  1. A vállalkozások számára: Ez mérföldkő lesz az innovatív vállalkozások számára, amelyeknek alkalmazásait és szolgáltatásait nem blokkolhatják, és amelyek dönthetnek úgy, hogy inkább fizetnek a garantált szolgáltatásminőségért (például videokonferencia-szolgáltatók, számításifelhő-szolgáltatók, e-egészségügy).

  2. Az európai szolgáltatók új, páneurópai léptékű üzleti modelleket dolgozhatnak ki.

  3. A fogyasztók számára: A fogyasztók új, ma még nem létező jogokat gyakorolhatnak. Minden általuk választott tartalomhoz és alkalmazáshoz hozzáférhetnek, tetszőleges eszközökkel (a szerződéses adatforgalom és sebesség mértékéig, a meglévő törvényi keretek között). Egyúttal a kiváló minőségű szolgáltatások szélesebb választéka között válogathatnak. Hozzáférhetnek a nyílt internethez, ami a vélemény szabadságának és az eszmék ütközésének alapfeltétele, továbbá az induló innovatív online vállalkozások bemeneti pontja.

  4. A jövőre nézve: Mindez valódi alapot teremt ahhoz, hogy az EU-n belül bárhol lehessen szolgáltatást nyújtani és igénybe venni. Az innovatív vállalkozások anélkül indíthatnak új szolgáltatásokat és tervezhetnek új garantált minőségű szolgáltatásokat, hogy azok blokkolásától vagy szűkítésétől kelljen tartaniuk. A szolgáltatók többletjövedelem-forrásokhoz juthatnak, amelyekből finanszírozni tudják a hálózat korszerűsítését és bővítését.

Neelie Kroes bizottsági alelnök szerint: „Európában jelenleg semmi nem védi a hálózat semlegességét. Ez a javaslat gondoskodik e védelemről. Egyúttal optimalizálja annak eredményeit a végfelhasználók, a tartalomszolgáltatók és az internetszolgáltatók számára”.

10. Új fogyasztói jogok

A „behálózott kontinens” új jogokkal ruházza fel a fogyasztót: #1 Minőségi szolgáltatás

A PROBLÉMÁK

  1. Napjainkban a szolgáltatók adatforgalom-kezelési gyakorlatai, illetve a ténylegesen nyújtott szolgáltatások minősége nem átlátható.

  2. A fogyasztók 94%-a úgy véli, hogy az internetszolgáltatók nem adnak egyértelmű tájékoztatást honlapjukon az egyes alkalmazások vagy szolgáltatások blokkolásáról/szűkítéséről.

  3. A vezetékes hálózatok esetében jelentős eltérések fordulnak elő a hirdetésekben szereplő sebesség és a tényleges sebesség között. Az uniós fogyasztók átlagosan csak 74%-át kapják meg a szerződésben szereplő szolgáltatási sebességnek.

A FELKÍNÁLT MEGOLDÁSOK

  1. A szolgáltatók kötelesek (nyilvánosan és a szerződésben is) tájékoztatást adni a fogyasztóknak a normál és csúcsidőben ténylegesen szolgáltatott sebességről, az adatforgalom-korlátozásokról és forgalomkezelési gyakorlataikról.

  2. A nemzeti szabályozó hatóságok felügyelik a szolgáltatás minőségét és minimális minőségi követelményeket írhatnak elő, a Bizottság ellenőrzése mellett.

  3. A fogyasztók felbonthatják szerződésüket, illetve kártérítést követelhetnek, ha jelentős és nem átmeneti eltérést tapasztalnak az ígért és a ténylegesen kapott szolgáltatás minősége között (például a sebesség terén).

VÁRHATÓ VÁLTOZÁSOK

  1. A vállalkozások számára: Nagyobb teret kap az ár- és minőségverseny, miután a fogyasztók jobban tudatában vannak a kapott szolgáltatásoknak, és könnyebben válthatnak szolgáltatót, ha elégedetlenek a korábbival, vagy más típusú szolgáltatást keresnek.

  2. A fogyasztók számára: A fogyasztók védve lesznek a félrevezető ajánlatoktól, és ténylegesen tájékoztatást kapnak a jogosan elvárt szolgáltatásról, továbbá ha nem elégedettek az utóbbival, továbbléphetnek.

  3. A jövőre nézve: A tájékozottabb fogyasztók tudatosabban választhatják meg a számukra legmegfelelőbb szolgáltatót és ajánlatot, és számon kérhetik azt a szolgáltatást, amiért fizetnek.

Neelie Kroes bizottsági alelnök szerint: „Ezek az intézkedések tényleges átláthatóságot eredményeznek, így a fogyasztók megfelelő tudás birtokában hozhatják meg döntéseiket. Az embernek tudnia kell, mi jár neki a pénzéért és mi nem jár, mielőtt elkötelezi magát. Ezek az uniós szintű szabályok az egységes európai fogyasztói térség működésének szükséges feltételei.”

A „behálózott kontinens” új jogokkal ruházza fel a fogyasztót: #2 Kedvezőbb szerződések és több átláthatóság

A PROBLÉMÁK

Jelenleg a szerződések nehezen érthetők, nem szerepelnek bennük a fogyasztó számára alapvető információk, nehéz betartatni vagy felmondani őket. Az előfizetők gyakran válnak internet- vagy telefonszerződések foglyaivá. A szerződésváltást hosszú hűségidők és váltási idők, az e-mailcím elvesztése, magas szerződéslezárási díjak és hosszú felmondási idők nehezítik.

A megkérdezett fogyasztók közel fele (44%) valamilyen problémába ütközött, amikor szerződést akart váltani (lásd a „The Functioning of the Market for Internet Access and Provision from a Consumer Perspective” című tanulmányt).

A FELKÍNÁLT MEGOLDÁSOK

  1. A szerződésbe kötelezően be kell építeni bizonyos többletinformációkat, köztük:

  • az adatforgalom-korlátozásokat,

  • a tényleges adatátviteli sebességet,

  • a fogyasztás nyomon követésének módját, valamint

  • az adott minőségű szolgáltatás tényleges hatásainak ismertetését a tartalmak, az alkalmazások és a szolgáltatások igénybe vételére.

  1. Szerződéses időszak: Tilos lesz 24 hónapot meghaladó hűségnyilatkozatot követelni, és mindig biztosítani kell egy 12 hónapos opciót is.

  2. Automatikus szerződéshosszabbítás: legalább egy hónappal előre figyelmeztetni kell az előfizetőt, és lehetőséget kell adni neki, hogy intézkedjen a szerződés hallgatólagos meghosszabbítása ellen; ha a szerződés automatikusan meghosszabbodik, biztosítani kell az 1 hónapos felmondási idővel történő, költségmentes felmondás lehetőségét.

  3. Szerződésbontás: biztosítani kell az előfizetőnek, hogy 6 hónap leteltével egy hónapos felmondási idővel szankciók nélkül felmondhassa bármely szerződését; a szolgáltató csak az általa finanszírozott berendezések/kedvezmények maradványértékének visszafizetésére kötelezheti. Miután az előfizető megfizette a támogatás és/vagy kedvezmény ellenértékét, díjmentesen meg kell szüntetni a nála maradt végberendezések más hálózaton való használatának korlátozásait.

Szerződésváltás

  • A szerződéshordozást kifejezetten lehetővé kell tenni a lehető legrövidebb időtartamon belül. A végfelhasználók közvetlen költségei adott esetben nem alkalmazhatók a szolgáltatóváltástól való elrettentésre.

  • Kifejezetten tilos a felhasználókat akaratuk ellenére új szolgáltatónak átadni.

  • Szolgáltatóváltás esetén a régi szerződések automatikusan megszűnnek a korábbi szolgáltatóval anélkül, hogy a végfelhasználó köteles lenne felvenni a kapcsolatot az utóbbival.

  • Az előre fizetett előfizetések esetén szolgáltatóváltáskor a fennmaradt túlfizetést vissza lehet igényelni.

  • A korábbi internetszolgáltató köteles továbbítani a fogyasztó e-mailjeit régi fiókjából az újba (ha a szolgáltató korábban e-mail címet is kínált).

  • A korábbi e-mail cím legalább kétéves időszakon belül nem adható ki másik végfelhasználónak.

ÁTLÁTHATÓSÁG:

  • Kötelező tájékoztatást adni a fogyasztott mennyiségről, az árakról és a szolgáltatás minőségéről, illetve tényleges teljesítményéről.

  • Rendelkezésre kell állnia összehasonlító eszközöknek, melyeket a nemzeti szabályozó hatóság vagy akkreditált harmadik felek biztosítanak, és melyek segítségével a felhasználók felmérhetik az elektronikus kommunikációs hálózati hozzáférés és szolgáltatások tényleges teljesítményét, illetve az alternatív használati lehetőségek költségét.

  • A felhasználót kárpótolni kell minden, a szolgáltatóváltás miatt elszenvedett hátrányért vagy késedelemért.

  • A roamingrendelet átláthatósági garanciái (riasztási mechanizmus, felső összeghatár) ezentúl a belföldi kommunikációra is kiterjednek.

  • Bevezetik az ún. „számlasokk”-mechanizmust a kellemetlen meglepetések ellen.

VÁRHATÓ VÁLTOZÁSOK

  1. A vállalkozások számára: Javulnak az egészséges verseny esélyei, mert a fogyasztók jobban tudatában vannak a kapott szolgáltatásoknak, és könnyebben tudnak szolgáltatót váltani. Ez új üzleti lehetőségeket nyit meg a vonzó és a fogyasztói igényeknek megfelelő ajánlatokat kínáló szolgáltatók számára.

  2. A fogyasztók számára: A fogyasztó elszámoltathatja a szolgáltatót a nyújtott szolgáltatás paramétereiről, és jobban érvényesítheti jogait, ha azokat nem tartják tiszteletben. Könnyebbé válik a szolgáltatóváltás. A fogyasztó nyomon követheti fogyasztását és védve van a „számlasokk” kockázatával szemben.

  3. A jövőre nézve: Nő a fogyasztók tudatossága, és könnyebben tudják érvényesíteni jogaikat. Az elégedett vásárló szívesebben fogyaszt többet. A könnyebb váltás és a kiélezettebb verseny következtében javul a szolgáltatás minősége.

Neelie Kroes bizottsági alelnök szerint: „Ezek az intézkedések lehetővé teszik a fogyasztóknak, hogy számon kérjék, amiért fizettek. Segítik a könnyebb szolgáltatóváltást, ha a kapott szolgáltatás színvonala nem felel meg az elvárásainknak, vagy ha egyszerűen más típusú szolgáltatásra van szükségünk. Mindenkit egyenlő jogok illetnek meg, bárhol is legyen Európában, és bárki is legyen a szolgáltatója.

Az átláthatóságról és a szolgáltatóváltásról szóló új rendelkezések lényegesen megerősítik a fogyasztói jogokat, és fokozzák a versenyt a szolgáltatók között. Ezek az uniós szintű szabályok az egységes európai fogyasztói térség működésének szükséges feltételei.”


Side Bar

My account

Manage your searches and email notifications


Help us improve our website