Navigation path

Left navigation

Additional tools

Kérdések és válaszok a közös halászati politika reformjáról

European Commission - MEMO/13/72   06/02/2013

Other available languages: EN FR DE DA ES NL IT SV PT FI EL CS ET LT LV MT PL SK SL BG RO

Európai Bizottság

MEMO

Strasbourg, 2013. február 6.

Kérdések és válaszok a közös halászati politika reformjáról

A Bizottságnak a közös halászati politika korszerűsítésére és egyszerűsítésére irányuló javaslatai azt az általános célt szolgálják, hogy a halászat – környezeti, gazdasági és társadalmi szempontból – fenntartható legyen. Az új szakpolitika a túlhalászás felszámolásával és a halászati lehetőségek megállapításának tudományos alapokra helyezésével a halállományokat fenntartható szintre fogja visszaállítani. Ezzel az uniós polgárok számára hosszú távon stabil, biztonságos és egészséges élelmiszerforrást fog biztosítani; célja, hogy a halászati ágazatnak új lendületet adjon, véget vessen a támogatásoktól való függőségnek, valamint új munkavállalási és növekedési lehetőségeket teremtsen a partvidékeken.

Miért van szükség új politikára?

Az európai halászati politika sürgős reformra szorul. A halászhajók több halat fognak ki, mint amennyit a szaporulat biztonságosan pótolni tud, ezáltal kimerítik a különböző halállományokat és veszélyeztetik a tengeri ökoszisztémát. A halászati ágazatot a halfogások csökkenése és a jövő bizonytalansága jellemzi.

Tekintettel a kialakult helyzetre, a Bizottság 2011-ben a szakpolitika ambiciózus reformjára tett javaslatot. A reformnak az a célja, hogy megteremtse a halak és a halászat, valamint az ezek létét megalapozó tengeri környezet jobb jövőjéhez szükséges feltételeket. A reform előre fogja mozdítani az Európa 2020 stratégiát, és a politika kialakítására a tengeri gazdaság tágabb kontextusában kerül sor annak érdekében, hogy az ágazat gazdasági teljesítményének megszilárdításáért, az inkluzív növekedésért és a partvidékekkel való kohézió fokozásáért tett erőfeszítések révén összehangoltabbá váljanak az Európai Unió tengereit és partvidékeit érintő politikák.

A javasolt reform középpontjában a fenntarthatóság áll. A fenntartható halászat olyan halászatot jelent, amelynél a kifogott mennyiségek nem veszélyeztetik a halállományok szaporodóképességét és hosszú távon nagy hozamot biztosítanak. Ehhez szabályozni kell a tengerből halászat útján eltávolított halmennyiséget. A Bizottság javaslata értelmében 2015-re az állományokat fenntartható szinten kell kiaknázni: ez azt a legnagyobb halmennyiséget jelenti, amely évről évre biztonsággal kihalászható egy adott állományból, és amely fenntartja a halpopuláció méretét és legnagyobb hozamát. Ezt a szintet „maximális fenntartható hozamnak” szokták nevezni. Ezt a célkitűzést az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezménye határozza meg. A célt a fenntartható fejlődésről szóló 2002-es világszintű csúcstalálkozón fogadták el olyan célként, amelyet világszinten 2015-re el kell érni.

Becslések szerint1, ha a halállományokat eszerint termelnék ki, méretük hozzávetőleg 70%-kal bővülne. A fogások összmennyisége 17%-kal növekedne, a halászok bevétele évente 24%-kal (vagy 1,8 milliárd euróval), a személyzet munkabére 25%-kal emelkedhetne.

A fenntartható halászat megszabadítaná az ágazatot a köztámogatásoktól való függéstől is. Ezenkívül elősegítené az árak stabilizálását és átlátható módon történő képzését, ami egyértelmű előnyökkel járna a fogyasztók számára. Piaci feltételek között működő, erőteljes, hatékony és gazdaságilag életképes ágazatként a halászat fontosabb és tevékenyebb szerepet játszana az állománygazdálkodásban.

Mik a bizottsági javaslat legfontosabb elemei?

Többéves terv szerinti, ökoszisztéma-alapú gazdálkodás

Európa halászati gazdaságának újbóli felvirágoztatásához a tengeri környezet hathatósabb védelmére van szükség. Az uniós halászatot mostantól többéves tervek szabályozzák, az ökoszisztéma-alapú megközelítés és az elővigyázatosság elve szerint, korlátok közé szorítva a halászati tevékenységek által a tengeri ökoszisztémára gyakorolt hatást. A halászati ágazat jobb és stabilabb alapokra építheti hosszú távú terveit és beruházásait. Így megóvhatók az erőforrások és maximalizálható a hosszú távú hozam.

A gazdálkodás többéves tervezése a jelenlegi állományonkénti tervek helyett átfogó halászati tervekkel fog történni, vagyis kisebb számú, több halállományra vonatkozó terv fogja szolgálni a fenntartható szintek 2015-re történő elérését. A tervek által nem érintett halállományok esetében a gazdálkodás a halászati lehetőségeknek a Tanács általi rögzítésével vagy más – a javasolt eszközkészlet részét képező – állományvédelmi és technikai intézkedések alapján történik.

A visszadobás megtiltása

A visszadobás – vagyis az a gyakorlat, hogy a nem kívánt halakat a tengerbe vetik – becslések szerint a kifogott halak 23%-át érinti (egyes halászterületeken pedig ennél sokkal nagyobb arányú). E megengedhetetlen gyakorlatnak véget kell vetni. Felszámolására pontos végrehajtási ütemterv szerint, kísérő intézkedések együttes alkalmazásával kerül sor. A halászok kötelesek lesznek a kereskedelmi fajokból kifogott példányok összességét kirakodni. Méreten aluli hal nem értékesíthető emberi fogyasztásra.

A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy halászhajóik felszerelése módot adjon minden halászati és feldolgozási tevékenység pontos dokumentálására, és ezáltal a fogás maradéktalan kirakodására vonatkozó kötelezettség teljesítésének nyomon követésére.

E tilalom révén megbízhatóbbá válnak a halállományokról szerzett adatok, valamint hatékonyabb lesz a gazdálkodás és az erőforrás-felhasználás. Ezenkívül a halászoknak érdemes lesz technikai megoldásokat – például szelektívebb halászeszközöket – alkalmazniuk a nem kívánt fogások elkerülésére.

A halászat jövedelmezővé tétele

Átruházható halászati részesedések – „koncessziók” néven ismert – rendszerének 2014-től történő bevezetését javasolták a 12 méternél hosszabb halászhajók, valamint minden, vontatott halászeszközt használó halászhajó esetében. A koncessziók birtokosai számára átlátható rendszer biztosítaná a nemzeti halászati lehetőségek meghatározott hányadára való jogosultságot, és lehetőségük lenne koncessziójuk bérbeadására vagy eladására. A javaslat szerint ez az új rendszer hosszú távon biztosítja a halászat jövőjét, fokozza a rugalmasságot és az elszámoltathatóságot, s eközben a fölös kapacitás leépülését eredményezi. Ugyanakkor mind a Tanács, mind a Parlament jelenleg is vizsgálja a kvótákkal és a flottákkal való gazdálkodás alternatív intézkedéseinek lehetőségét.

A kisüzemi halászat támogatása

Az Európai Unióban a kisüzemi flotta részaránya a halászhajók számát tekintve 77%, viszont az erőforrásokra gyakorolt átlagos hatása kisebb, a teljes uniós űrtartalom (a hajók mérete) mindössze 8%-a, és az uniós motorteljesítmény 32%-a. A kisüzemi parti halászat Európa számos partvidékén a társadalmi szerkezet és a kulturális öntudat fontos alkotóeleme, ezért különös támogatást érdemel. A megreformált közös halászati politika a tagállamoknak 2022-ig meghagyja azt a jogot, hogy a partvonaltól számított 12 tengeri mérföldön belül korlátozzák a halászatot. Ezenkívül a kisüzemi halászat mentesíthető az átruházható halászati koncessziók rendszere alól. A leendő halászati pénzügyi eszköz tartalmazni fog a kisüzemi halászatra nézve kedvező intézkedéseket, és segítséget fog nyújtani a helyi gazdaságoknak a változásokhoz való alkalmazkodásához.

Fenntartható akvakultúra kifejlesztése

Az akvakultúra jobb keretszabályozása révén növelhető az Unió halászati termelése és halászatitermék-kínálata, ami csökkenteni fogja a halimporttól való függőséget, és elő fogja mozdítani a partvidékek és a vidéki térségek növekedését. A tagállamok 2014-re nemzeti stratégiai tervet dolgoznak ki az adminisztratív korlátok felszámolására, valamint a haltenyésztésre vonatkozó környezeti, társadalmi és gazdasági előírások betartatására. Akvakultúra-ügyi tanácsadó testület alakul, melynek az ágazatot érintő kérdésekkel kapcsolatos tanácsadás lesz a feladata. Az akvakultúra fejlesztésének egyértelmű uniós vonatkozásai vannak: a nemzeti szinten hozott stratégiai döntések a szomszédos tagállamokban is kihatnak az ágazat fejlődésére.

A tudományos ismeretek elmélyítése

A gazdasági döntések megfontolt meghozatalához és a megreformált közös halászati politika hathatós végrehajtásához elengedhetetlen, hogy a tengeri erőforrások állapotáról megbízható és naprakész információk álljanak rendelkezésre. javaslat meghatározza az adatok gyűjtésére, kezelésére és rendelkezésre bocsátására, valamint a Bizottság hozzáférésére vonatkozó alapvető szabályokat és tagállami kötelezettségeket. A tagállamok feladata lesz a halállománnyal és halászat keltette hatásokkal kapcsolatos tengerimedence-szintű tudományos adatok gyűjtése, frissítése és megosztása. E tevékenység összehangolására nemzeti kutatási programok indulnak.

Decentralizált irányítás

A Bizottság javaslata a döntéshozatalt közelebb viszi a halászterületekhez, és egyértelművé teszi az egyes szereplők feladatkörét és kötelezettségeit. Nincs többé Brüsszelből érkező mikroszintű irányítás: az uniós jogalkotók csak az általános keretet, az alapelveket és a szabványokat, az átfogó célkitűzéseket, a teljesítménymutatókat és az időkorlátokat határozzák meg. A tényleges végrehajtási intézkedésekről azután már a tagállamok döntenek, és ebben regionális szinten együttműködnek. A javaslat arra nézve is tartalmaz rendelkezéseket, hogy az érintett tagállamok intézkedései egymással összeférjenek és célravezetők legyenek. A javaslat kisegítő eljárásról is rendelkezik arra az esetre, ha a tagállamok közötti megállapodás hiánya vagy a célkitűzések teljesítésének sikertelensége folytán a Bizottság közbelépésére van szükség.

Új piacpolitika – az ágazat szerepvállalásának fokozása és a fogyasztók jobb tájékoztatása

A javaslatcsomagnak része egy, a piacpolitika megújítására vonatkozó javaslat, melynek célja, hogy a halászati termékek közös piacának szervezése az új közös halászati politika célkitűzéseinek elérését szolgálja. A javaslat az uniós halászat és akvakultúra versenyképességének és a piacok átláthatóságának fokozására, valamint az Unióban értékesített valamennyi termék közötti egyenlő verseny feltételeinek megteremtésére törekszik.

A javaslat az intervenciós rendszer korszerűsítését is magában foglalja, hiszen már nem indokolható, hogy közpénzeket halak megsemmisítésére fordítsanak. A jelenlegi rendszert egy egyszerűsített raktározási mechanizmus váltja fel, melynek értelmében a termelői szervezetek halászati termékeket vásárolhatnak fel, ha azok ára bizonyos szint alá süllyed, majd későbbi értékesítésükig tárolhatják őket. Ez a rendszer piacstabilizáló hatású lesz.

A termelői szervezetek a közös gazdálkodásban, nyomon követésben és ellenőrzésben is nagyobb szerepet fognak játszani. Az uniós halászati és akvakultúrás termékek értékesítésének fejlesztése segíteni fog abban, hogy kevesebb hulladék keletkezzék, és a termelőkhöz eljussanak a piaci visszajelzések.

A címkézésre, a minőségre és a nyomon követhetőségre vonatkozó új értékesítési előírások a fogyasztók egyértelműbb tájékoztatását fogják eredményezni, elősegítve a fenntartható halászatot támogató fogyasztói magatartást. Bizonyos információkat kötelező lesz feltüntetni a címkén, például azt, hogy halászati vagy akvakultúrás termékről van-e szó, míg más adatok megjelölése önkéntes lesz.

Korszerű és célirányos pénzügyi eszköz

Az új közös halászati politika fenntarthatósági célkitűzéseinek eléréséhez az Európai Unió pénzügyi segítséget nyújt. A pénzügyi támogatásnak feltétele lesz a szabályok betartása. A tagállamokra és a piaci szereplőkre egyaránt ez az elv lesz irányadó.

A tagállamok esetében a szabályok be nem tartása az uniós pénzügyi támogatás megszakításával, felfüggesztésével vagy pénzügyi korrekciójával járhat. A piaci szereplők súlyos jogsértései a pénzügyi támogatásokból való kizárást vagy pénzügyi korrekciót vonhatnak maguk után. A javaslat ezenkívül a tagállamokat arra kötelezi, hogy pénzügyi támogatás odaítélésekor figyelembe vegyék a piaci szereplők közelmúltbeli magatartását (ezen belül különösen azt, ha nem követtek el súlyos jogsértést).

Nemzetközi felelősségvállalás

A FAO szerint azon halállományok, amelyekről adataink vannak, közel 85%-os arányban teljesen vagy túlságosan ki vannak aknázva. Mivel az Európai Unió a világon a legnagyobb értékben importál halászati termékeket, határain kívül és belül egyaránt cselekednie kell. A külső halászati politikának a közös halászati politika szerves részét kell képeznie. Az Európai Unió tehát szót fog emelni a nemzetközi és regionális szervezetekben a fenntarthatóság elve, valamint a halállományok és a tengeri biodiverzitás védelmének elve mellett. A kulcsfontosságú szereplőkkel összefogva intézkedéseket fog hozni az illegális halászat ellen és a fölös kapacitás leépítése érdekében.

Kétoldalú halászati megállapodások nem uniós országokkal való megkötésekor az Európai Unió a fenntarthatóságot, a felelősségteljes kormányzást, valamint a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság elvét fogja képviselni. A meglévő halászati partnerségi megállapodások helyébe fenntartható halászati megállapodások lépnek, melyek biztosítani fogják, hogy a halászati erőforrások kiaknázása szilárd tudományos szakvélemények alapján történjék, a partnerországnak kizárólag azon fölös erőforrásait igénybe véve, amelyet az nem tud vagy nem akar maga halászati célra hasznosítani. A fenntartható halászati megállapodások keretében a partnerországok ellentételezést kapnak halászati erőforrásaik rendelkezésre bocsátásáért cserébe, és pénzügyi segítséget kapnak a fenntartható halászati politika végrehajtásához.

Várhatók-e új szabályok az ellenőrzést és a végrehajtást illetően?

A javaslat összhangban van a 2010 óta hatályos új uniós ellenőrző rendszerrel2, és magában foglalja a közös halászati politika szabályainak betartatását célzó ellenőrzési és végrehajtási rendszer alapvetéseit. A halak visszadobásának elkerülésére bevezetett kirakodási kötelezettségre való figyelemmel a Bizottság nyomon követési és ellenőrzési – különösen a halászat teljes körű dokumentálását érintő – kötelezettségekre, valamint a fenntartható halászatot előmozdító új halászati ellenőrző technológiákkal kapcsolatos kísérleti projektekre tesz javaslatot.

Mikor lép hatályba a reform?

A Bizottság javaslatáról jelenleg tárgyal a Halászati Miniszterek Tanácsa és az Európai Parlament. Bár még nem jutottak végső megállapodásra, néhány fontos intézkedés megközelítésével kapcsolatban mindkét intézmény támogatását fejezte ki. Ez a támogatás a maximális fenntartható hozam erőforrások megőrzése céljából történő bevezetésére, a visszadobási tilalomra, a regionalizált irányítás ötletére, az adatgyűjtés és a tudományos tanácsadás megerősítésére, valamint a közös halászati politikának az akvakultúra és a külső dimenzió fejezeteivel való kiegészítésére irányul.

Az új szabályozás azután lép hatályba, hogy a Miniszterek Tanácsa és az Európai Parlament megszavazta a javaslatokat. A végrehajtás fokozatos lesz, mivel az ágazatnak időre van szüksége ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjon és eredményeket mutasson fel. A reform azonban egyértelmű határidőket szab.

További információ:

IP/13/96

A közös halászati politika reformjának honlapja: http://ec.europa.eu/fisheries/reform/proposals/index_en.htm

1 :

A közös halászati politikáról szóló rendeletre vonatkozó bizottsági javaslatot kísérő hatásvizsgálat.

2 :

Az 1005/2008/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet.


Side Bar

My account

Manage your searches and email notifications


Help us improve our website