Navigation path

Left navigation

Additional tools

Minden euró számít – gyakran ismétlődő kérdések az Európai Ügyészséggel kapcsolatban

European Commission - MEMO/13/693   17/07/2013

Other available languages: EN FR DE DA ES NL IT SV PT FI EL CS ET LT LV MT PL SK SL BG RO HR

Európai Bizottság

FELJEGYZÉS

Brüsszel, 2013. július 17.

Minden euró számít – gyakran ismétlődő kérdések az Európai Ügyészséggel kapcsolatban

Mi az Európai Ügyészség?

Az Európai Ügyészség az Európai Unió decentralizált ügyészsége lesz, amely kizárólagos jogkört kap az uniós költségvetést károsító bűncselekményekkel kapcsolatban nyomozás indítására, vádemelésre, valamint az elkövetők bíróság elé állítására. Unió-szerte egységes, a tagállamok nemzeti jogrendszerén alapuló és abba szervesen beépülő vizsgálati hatásköre lesz.

Az Európai Ügyészség a tagállami kapacitásokra és szakértelemre támaszkodik. Az Európai Ügyészségben a nemzeti rendszerek által delegált, tapasztalt ügyészek fognak dolgozni. Az Európai Ügyészség műveleteit rendszerint a tagállamokban működő, delegált európai ügyészek folytatják majd le, az adott tagállam jogszabályai szerint. Az Európai Ügyészség nemzeti jogrendszerekbe való betagozódása számos előnnyel jár. A delegált ügyészek jól ismerik a nemzeti igazságszolgáltatási rendszert, a helyi nyelvet, a helyi ügyészi rendszerbe való betagozódást és a helyi bírósági ügyek kezelésének gyakorlatát. Emellett a tagállamok nyomozati és ügyészségi erőforrásainak egyesítésével gyors döntéshozatal biztosítható.

Mi az Európai Ügyészség létrehozásának jogalapja?

A Lisszaboni Szerződés különös hangsúlyt fektet a több tagállamot érintő, súlyos pénzügyi és gazdasági bűncselekményekkel szembeni küzdelemre. Az Európai Ügyészség létrehozására vonatkozó jogalapot és szabályokat az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 86. cikke határozza meg:

„Az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények üldözésére a Tanács különleges jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben az Eurojustból Európai Ügyészséget hozhat létre.”

Barroso elnök az Unió helyzetét értékelő, 2012-es beszédében (SPEECH/12/596) bejelentette, hogy a Bizottság – az uniós költségvetés védelme melletti elkötelezettsége jegyében – az Európai Ügyészség létrehozására irányuló javaslatokat szándékozik előterjeszteni, a Szerződések által előírt módon.

Az Európai Bizottság biztosítani kívánja, hogy az Európai Unió költségvetése ugyanolyan hatékony védelemben részesüljön a bűncselekményekkel szemben, mint a nemzeti költségvetések. 2012 júliusában a Bizottság javasolta, hogy minden tagállam hasonló módon határozza meg nemzeti büntető törvénykönyvében az Európai Unió pénzügyi érdekeinek sérelmére elkövetett csalást, és hasonló visszatartó erejű büntetőjogi szankciókról rendelkezzen (IP/12/767, MEMO/12/544). Az Európai Ügyészség hozzá fog járulni ahhoz, hogy a tagállamokban folytatott büntetőeljárások következetesebbé, eredményesebbé és hatékonyabbá váljanak.

Az összes tagállam részt vesz az Európai Ügyészségben?

Nem. Az uniós szerződések az Egyesült Királyság és Írország számára az igazságügyi és belügyi szakpolitikák tekintetében kívülmaradási jogot („opt-out”) biztosítanak, amely szerint ezek a tagállamok ilyen szakpolitikákban csak akkor vesznek részt, ha önként és kifejezetten így döntenek („opt-in”). Az Európai Ügyészségben Dánia sem vesz részt, és nincs is lehetősége arra, hogy a részvétel mellett döntsön.

Miért van szükség az Európai Ügyészségre?

Az Unió pénzügyi érdekei jelenleg nem részesülnek megfelelő védelemben. Ez több tényezőnek tulajdonítható:

Először is, a meglévő uniós szervek – az OLAF (az Európai Csalás Elleni Hivatal), az Eurojust (a büntető igazságügyi együttműködés európai ügynöksége) és az Europol (az Európai Rendőrségi Hivatal) – nem rendelkeznek jogkörrel bűnügyi nyomozás lefolytatására vagy arra, hogy csalással kapcsolatos ügyben vádat emeljenek. Az OLAF jogköre csak arra terjed ki, hogy igazgatási vizsgálatainak eredményeit az illetékes nemzeti hatóságoknak továbbítsa, amelyek ezt követően önállóan határoznak arról, hogy az OLAF megállapításai alapján kívánnak-e büntetőeljárást indítani.

Másodszor, a nemzeti bűnüldözési erőfeszítések a tagállamokban széttagoltan folynak, és a tagállamok nem mindig teszik meg az uniós költségvetést károsító bűncselekményekkel szembeni fellépéshez szükséges intézkedéseket. Ma az OLAF által a nemzeti bűnüldöző hatóságoknak átadott ügyeknek csupán egyötöde vezet elítéléshez. Ráadásul tagállamonként jelentősen eltérő az elítélések aránya.

Harmadszor, az eredményes büntetőeljárások alacsony száma miatt a tagállamokban bekövetkező csalásokból adódó teljes veszteségnek csak igen kis hányadát sikerül végül visszafizettetni a bűnelkövetőkkel. Az uniós költségvetés megrövidítésére törekvő csalók tisztában vannak azzal, hogy nagy valószínűséggel megtarthatják a bűncselekményeikből származó jövedelmet, kihasználva azt, hogy az Unióban folyó bűnüldözési erőfeszítések nem összehangoltak.

Mekkora összeggel rövidíti meg a csalás az uniós költségvetést?

Az elmúlt három év során a tagállamokban bekövetkezett csalásgyanús esetek tárgya átlagosan mintegy évi 500 millió EUR volt, de a becslések szerint a csalással érintett tényleges összeg ennél lényegesen magasabb. A bejelentett csalási esetekre vonatkozó adatok ugyanis nem terjedhetnek ki a nem észlelt csalásokra, így a teljes összeg valószínűleg jóval magasabb.

Miért nem képesek a tagállamok hatékonyan felvenni a küzdelmet a csalással szemben?

Jelenleg az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalások ügyében csak a nemzeti hatóságok folytathatnak nyomozást vagy emelhetnek vádat. Hatáskörük azonban az országhatáron belülre korlátozódik. Az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények gyakran összetettek: számos szereplőt, bonyolult és részletesen kidolgozott csalási módszereket, több országot és több nemzeti joghatóságot érintenek. Ráadásul a csalás elleni nyomozás sikere a vonatkozó jogi és igazgatási háttér alapos ismerete nélkül elképzelhetetlen.

A tagállamok közötti eredményes együttműködést megnehezítik a büntetőjogi rendszerek eltérései, a joghatóság bizonytalansága, a nehézkes és időigényes jogsegély-eljárások, a nyelvi problémák, az erőforrások hiánya és az eltérő prioritások.

Emiatt nemzeti szinten úgy tekinthetik, hogy az uniós költségvetés kárára elkövetett csalással szembeni fellépés túl sok időt és humánerőforrást igényel. Ezért megeshet, hogy egyáltalán nem tesznek intézkedéseket az ilyen csalási ügyekben, vagy az első nehézségek jelentkezésekor megszüntetik az eljárást. Egyes esetekben a nemzeti hatóságok úgy is dönthetnek, hogy a bűncselekménynek csak a „rájuk tartozó” nemzeti vonatkozásait vizsgálják, figyelmen kívül hagyva a nemzetközi csalási ügy esetleg jóval tágabb összefüggéseit.

A jelenlegi helyzethez képest például milyen esetekben járhat előnnyel az Európai Ügyészség működése?

Egy ügyben az OLAF információkat továbbított a német és a bolgár hatóságoknak olyan német és bolgár állampolgárokról, akik (az állítások szerint) együttműködtek egy csalásban, amely az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap ellen irányult. Míg a német eljárás elítéléshez vezetett, a bulgáriai eljárás végén a gyanúsítottakat felmentették. A jelenlegi rendszer következtében tehát egy több tagállamot érintő ügy nem egységes eredménnyel zárult. Ezzel szemben az Európai Ügyészség működése biztosíthatta volna a bulgáriai és a németországi nyomozás és büntetőeljárás összhangját.

Másik példánk egy olyan esetet érint, amelyben a Cseh Köztársaságból Németországba csempésztek cigarettát. A német büntetőbíróság a cseh rendőrség által lehallgatott telefonbeszélgetések felvételeit használta bizonyítékként a gyanúsított elítéléséhez. Bár e bizonyítékra a rendőrség a cseh jogszabályok alapján jogszerűen tett szert, a védőügyvéd azzal érvelt, hogy a telefonlehallgatást engedélyező bírósági végzés hiányában a bizonyítékot a német bíróság nem fogadhatja el.

Az Európai Ügyészség létrehozásával jelentősen csökken majd a nemzeti eljárásjogi szabályok eltéréseiből eredő ilyen problémák valószínűsége. Az új szabályok értelmében a telefonlehallgatásra előzetes bírósági engedély nélkül nem lesz lehetőség. Ezenfelül a rendelet azt is megállapítja, hogy a tagállamok valamelyikében jogszerűen szerzett bizonyítékokat minden tagállam büntetőbírósága elfogadja, amennyiben azokat az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében (a hatékony jogorvoslathoz való jog) és 48. cikkében (az ártatlanság vélelme és a védelemhez való jog) rögzített eljárási jogok tiszteletben tartásával gyűjtötték.

Milyen változások várhatók az Európai Ügyészség létrehozása esetén?

Az Európai Ügyészség kizárólagos jogkört kap az uniós költségvetést károsító bűncselekményekkel kapcsolatban nyomozás indítására, vádemelésre, valamint az elkövetők bíróság elé állítására. Az összetett, több tagállamot érintő ügyeket tehát az Európai Ügyészség fogja koordinálni és kezelni. Így áthidalhatók az abból fakadó nehézségek, hogy a nemzeti hatóságok hatásköre az adott ország területére korlátozódik.

Az Európai Ügyészség biztosítja majd, hogy a bűnüldözés valamennyi lépését – a nyomozástól a vádemelésen át a bírósági perig – zökkenőmentesen lehessen elvégezni. A delegált európai ügyészek révén valamennyi tagállamra kiterjedő, határokon átnyúló nyomozati jogkörrel fog rendelkezni. Az Európai Ügyészségnek nem kell a tagállamok közötti jogsegély gyakran nehézkes és időigényes kormányközi eszközeire (így a kölcsönös jogsegélyről és a kölcsönös elismerésről szóló megállapodásokra) hagyatkoznia. Az Európai Ügyészség munkáját megkönnyíti, hogy egyértelmű szabályok vonatkoznak majd az általa folytatott nyomozásokra, valamint a büntetőbíróságok által összegyűjtött és ott bemutatott bizonyítékok elfogadhatóságára, függetlenül attól, hogy melyik uniós tagállamban van a bíróság székhelye.

Hogyan zajlik majd az együttműködés az Európai Ügyészség és a delegált európai ügyészek között?

A delegált európai ügyészek az Európai Ügyészséghez fognak tartozni. A nyomozást és a vádemeléssel kapcsolatos feladatokat rendszerint a delegált európai ügyészek fogják elvégezni saját tagállamukban, tagállami alkalmazottak igénybevételével és a nemzeti jog alkalmazásával. Intézkedéseiket az európai ügyész vezetése alá tartozó központi hivatal koordinálja majd, biztosítva az összhangot és hatékonyságot a tagállamok között (lásd a MELLÉKLETBEN található ábrát).

E decentralizált szerkezetnek köszönhetően az Európai Ügyészség közvetlenül hasznosíthatja a nemzeti szakértelmet, amely magába foglalja pl. a nemzeti igazságszolgáltatási rendszer alapos ismeretét, a helyi nyelv ismeretét, valamint a helyi bűnüldözési rendszerbe való betagozódással és a helyi bírósági ügyek kezelésének gyakorlatával kapcsolatos információkat.

A delegált európai ügyészeknek nem kell feladniuk nemzeti ügyészi tisztségüket (azaz kettős szerepkört látnak el). Amikor azonban az Európai Ügyészség megbízatása alapján járnak el, a delegált ügyészek teljes mértékben függetlenek lesznek nemzeti bűnüldöző hatóságaiktól.

Az uniós és a nemzeti szint közötti zökkenőmentes integrációt egy tíz fős – az európai ügyészből, annak helyetteseiből, valamint nemzeti ügyészekből álló – testület biztosítja, mindenekelőtt a belső eljárási szabályok, többek között az ügyek elosztására vonatkozó általános szabályok megállapodás útján történő megalkotása révén. E megoldás – amely a tagállamokkal folytatott konzultációk során és az Európai Ügyészég létrehozását szorgalmazó közelmúltbeli francia-német kezdeményezésben is felvetett szempontokból indult ki – a büntetőeljárás szükséges összehangolását is biztosítani fogja, hogy elkerülhető legyen a kétszeres büntetés kockázata (a „ne bis in idem” elve), amely akkor jelentkezhet, ha az egymáshoz kapcsolódó bűncselekményekre nem fordítanak figyelmet vagy nem összefüggéseikkel együtt vizsgálják őket.

Lehetőségük lesz-e a nemzeti bíróságoknak az Európai Ügyészség intézkedéseinek felülvizsgálatára?

Igen. Az Európai Ügyészség intézkedései a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróság előtt megtámadhatók.

Továbbá az illetékes nemzeti igazságügyi hatóság felel majd az Európai Ügyészség nyomozati intézkedéseinek előzetes engedélyezéséért, amennyiben ezt a nemzeti jog és az uniós jogszabályok előírják.

Emellett a nemzeti bíróságok lesznek a büntetőeljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező bíróságok. A tagállamok hatáskörrel rendelkező bíróságai előtt a vádhatósági feladatokat az Európai Ügyészség látja majd el.

Az Európai Unió Bíróságának véleménye – mint minden esetben – előzetes döntéshozatali eljárás keretében kikérhető.

Milyen hatáskört biztosít a rendelet az Európai Ügyészségnek?

Az Európai Ügyészségnek hatásköre lesz nyomozati intézkedések elvégzésének kérelmezésére vagy elrendelésére. A rendelet pontosan meghatározza az Európai Ügyészség rendelkezésére álló eszközöket, amelyek nagyobb mértékű beavatkozással járó és „enyhébb” nyomozati intézkedéseket egyaránt magukba foglalnak.

A nagyobb mértékű beavatkozással járó intézkedések közé tartozik például, hogy az Európai Ügyészség elrendelheti helyszínek, épületek és számítógépes rendszerek átvizsgálását, vagyontárgyak lefoglalását, telefonbeszélgetések lehallgatását és pénzügyi tranzakciók letiltását.

Az enyhébb intézkedések közé tartozhat a gyanúsított és a tanúk kihallgatása, szakértők kirendelése, amennyiben speciális szaktudásra van szükség, vagy egy személy mozgásának nyomon követésére és ellenőrzésére irányuló intézkedések elrendelése tartózkodási helyének meghatározása érdekében.

A nyomozati intézkedések végrehajtása a nemzeti jogszabályok hatálya alá tartozik. Kiemelendő, hogy az adott intézkedést a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróságnak vagy más hatóságnak engedélyeznie kell, amennyiben a nemzeti jog vagy a rendelet így rendelkezik.

Az Európai Ügyészség által végzett nyomozások hatékonyságának biztosítása érdekében a tagállamok valamelyikében jogszerűen szerzett bizonyítékokat minden tagállami büntetőbíróságnak el kell fogadnia.

Hogyan biztosítják az Európai Ügyészség függetlenségét?

Először is, a rendelet előírja, hogy az Európai Ügyészség nem kérhet vagy fogadhat el utasítást az Ügyészségen kívüli személyektől. E rendelkezésből következik, hogy az uniós intézmények, szervek, hivatalok vagy ügynökségek és a tagállamok tiszteletben tartják az Európai Ügyészség függetlenségét és nem kísérelnek meg befolyást gyakorolni rá feladatainak elvégzése tekintetében. Másodszor, az Európai Ügyészség szervezetileg független lesz, mivel nem tagozódik be az uniós intézmények vagy szolgálatok egyikébe sem. Harmadszor, az Európai Ügyész kinevezésében részt vesznek az uniós intézmények (az Európai Ügyészt a Tanács nevezi ki az Európai Parlament egyetértésével), valamint a Bíróság volt tagjai, a nemzeti legfelsőbb bíróságok és a nemzeti ügyészségi szolgálatok tagjai és/vagy elismert szaktudással rendelkező jogászok, akik közreműködnek a lehetséges jelöltek listájának összeállításában. Hivatali ideje nyolc évre korlátozódik és nem hosszabbítható meg, ami biztosítja, hogy intézkedéseit nem fogják befolyásolni az újbóli kinevezéssel kapcsolatos megfontolások. Az Európai Ügyészt – az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság kérelme alapján – a Bíróság felmentheti tisztségéből.

A tagállami delegált európai ügyészekre vonatkozóan a rendelet megállapítja, hogy az Európai Ügyészséghez tartozó ügyekkel kapcsolatos munkájuk a nemzeti ügyekhez képest mindig elsőbbséget élvez. A rendelet kifejezetten említést tesz arról is, hogy a delegált ügyészek teljes mértékben függetlenek a nemzeti bűnüldöző hatóságoktól. Az összeférhetetlenséggel kapcsolatos kérdésekben az európai ügyész dönt. Az illetékes nemzeti hatóságok az Európai Ügyészség jóváhagyása nélkül nem menthetik fel a delegált európai ügyészeket az Európai Ügyészség nevében végzett tevékenységeik folyamán nemzeti ügyészi hivatalukból.

Hogyan érvényesülnek a gyanúsítottak eljárási jogai?

Fontos megerősíteni az Európai Unióban folyó nyomozással vagy vádemeléssel érintett személyeket és vállalkozásokat védő jogi biztosítékokat. A javaslat szilárd eljárási biztosítékok átfogó körét tartalmazza, amelyek garantálják, hogy az Európai Ügyészség nyomozásaival érintett gyanúsítottak és egyéb személyek jogai a hatályos uniós jogszabályok, valamint a nemzeti jogszabályok által biztosított, védelemhez való jog alapján egyaránt védelemben részesüljenek.

A javaslat egyértelműen megállapítja, hogy a gyanúsítottakat az uniós jogszabályokban és az Európai Unió Alapjogi Chartájában biztosított valamennyi jog megilleti. A rendelet e jogok tételes felsorolását is tartalmazza, amely többek az alábbiakhoz való jogokra terjed ki:

  1. tolmácsolás és fordítás

  2. tájékoztatás és az ügy anyagaiba való betekintés,

  3. ügyvédi képviselet igénybevétele, harmadik személyekkel való kommunikáció és harmadik személyek tájékoztatása őrizetbe vétel esetén

  4. a hallgatás joga és az ártatlanság vélelme,

  5. költségmentesség,

  6. bizonyítékok szolgáltatása, szakértők kirendelése és tanúk meghallgatása.

Emellett a gyanúsítottat megilleti a védelemhez való jog is, amint azt az eljárásra vonatkozó nemzeti jog biztosítja.

Miért az Eurojust reformjával együtt kerül sor az Európai Ügyészség létrehozását célzó javaslat előterjesztésére?

Az EUMSZ 86. cikkének (1) bekezdése szerint az Európai Ügyészség az Eurojustból hozható létre. A mai jogalkotási javaslatcsomag célja, hogy a két szervezet között a hatékony együttműködés, valamint az információk, az ismeretek és a források megosztása révén erőteljes kapcsolatokat és szinergikus hatásokat hozzon létre.

Közelebbről, mind az Európai Ügyészségnek, mind az Eurojustnak szerepet kell vállalnia az olyan ügyekben, amelyek gyanúsítottjai az állítások szerint az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekményekben és más jellegű bűncselekményekben is érintettek. Ebből következően a két szervezetnek folyamatos és szoros együttműködést kell folytatnia. Az Európai Ügyészségről szóló rendelet és az Eurojustról szóló rendelet egyaránt tartalmaz erre vonatkozó rendelkezéseket. Emellett az Eurojust segítséget nyújthat a joghatóság kérdésének rendezéséhez abban az esetben, ha a vegyes ügyekben hatásköri összeütközés merül fel.

Az Eurojust adminisztratív támogatást nyújt az Európai Ügyészség számára pl. a személyzet, a pénzügyek és az informatika tekintetében. Így például az Európa Ügyészség a saját ügyeiben való eljáráshoz használhatja majd az Eurojust informatikai infrastruktúráját, ezen belül ügyviteli rendszerét, ideiglenes munkafájljait és tárgymutatóját is. E megoldás részleteit az Európai Ügyészség és az Eurojust között létrejövő megállapodás határozza majd meg.

Mi lesz az Eurojust szerepe az Európai Ügyészség létrejöttét követően?

Az Eurojust évente mintegy 1500 több tagállamot érintő ügyben nyújt segítséget a nyomozás lefolytatására és a vádemelésre hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok közötti együttműködéshez és koordinációhoz. Hozzájárult a kölcsönös bizalom kialakításához és az Unióban honos, igen nagy változatosságot mutató jogrendszerek és jogi hagyományok áthidalásához. Az Eurojust azonban nem rendelkezik jogkörrel arra, hogy csalással kapcsolatos ügyekben bűnügyi nyomozást folytasson le vagy vádat emeljen.

Az Európai Ügyészség kizárólagos jogkört kap az uniós költségvetést károsító bűncselekményekkel kapcsolatban nyomozás indítására, vádemelésre, valamint az elkövetők bíróság elé állítására. Az Európai Ügyészség létrejöttével az Eurojust demokratikus legitimitása is megerősödik: a jövőben az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek nagyobb szerepet kapnak az Eurojust tevékenységeinek értékelésében.

A korszerűsített Eurojust támogatni fogja az Európai Ügyészséget az uniós költségvetést károsító csalás elleni küzdelemben. Az Eurojust adminisztratív támogatást nyújt az Európai Ügyészség számára pl. a személyzet, a pénzügyek és az informatika tekintetében. Így például az Európa Ügyészség a saját ügyeiben való eljáráshoz használhatja majd az Eurojust informatikai infrastruktúráját, ezen belül ügyviteli rendszerét, ideiglenes munkafájljait és tárgymutatóját is. E megoldás részleteit az Európai Ügyészség és az Eurojust között létrejövő megállapodás határozza majd meg.

Milyen egyéb változásokat tartalmaz az Eurojust reformjára irányuló javaslat?

A mai javaslat célja, hogy tovább javítsa az Eurojust általános működését. Ennek érdekében a reform kiterjed az Eurojust belső igazgatására. Egyértelműen elkülöníti az Eurojust – uniós tagállamonként egy-egy nemzeti tagból álló – testületének operatív feladatait és az adminisztratív feladatokat. Ezáltal lehetővé válik a testület és a nemzeti tagok számára, hogy operatív feladataikra összpontosítsanak, azaz a nemzeti igazságszolgáltatási hatóságok közötti együttműködés összehangolására és ösztönzésére a bűnözés súlyos formái – így a kábítószer-kereskedelem, a pénzmosás, a csalás, a korrupció, a számítástechnikai bűnözés, a terrorizmus és a szervezett bűnözés – elleni küzdelem terén. Az újonnan létrehozandó vezetőtanács, amelynek a Bizottság is tagja lesz, segítséget nyújt a testületnek adminisztratív feladatai tekintetében.

A javaslat egységes, korszerűsített jogi keretet hoz létre a 2002/187/IB tanácsi határozattal létrehozott Eurojust jogutódjáról, az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynökségéről (Eurojust). Az Eurojust igazgatása és működése terén hatékonynak bizonyult elemek megőrzése mellett az új rendelet a Lisszaboni Szerződéssel összhangban egyszerűsíti az Eurojust működését és struktúráját, a következők révén:

  1. az Eurojust hatékonyságának fokozása új irányítási szerkezet meghatározásával;

  2. az Eurojust operatív hatékonyságának javítása a nemzeti tagok jogállásának és hatáskörének következetes meghatározásával;

  3. az Eurojust értékelésére vonatkozó szerep biztosítása az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek számára a Lisszaboni Szerződéssel összhangban, az Eurojust operatív függetlenségének megőrzése mellett;

  4. az Eurojust jogi keretének összhangba hozása az uniós ügynökségekre vonatkozó közös megközelítéssel, a folyamatban lévő bűnügyi nyomozások összehangolásában betöltött különleges szerepkörének tiszteletben tartása mellett;

  5. a kialakítandó Európai Ügyészséggel való szoros együttműködés feltételeinek biztosítása.

Mi lesz az OLAF szerepe az Európai Ügyészség létrejöttét követően?

Amint azt az OLAF irányításáról szóló, ma elfogadott közlemény ismerteti, az OLAF szerepe az Európai Ügyészség létrehozásával meg fog változni.

Továbbra is felelős lesz azon igazgatási vizsgálatok lefolytatásáért, amelyek nem tartoznak az Európai Ügyészség jogkörébe. Ide tartoznak az Unió pénzügyi érdekeit sértő szabálytalanságok és az uniós alkalmazottak által elkövetett, pénzügyi következményekkel nem járó súlyos kötelezettségszegések vagy bűncselekmények.

Az OLAF nem fog igazgatási vizsgálatot folytatni az uniós csalások vagy az EU pénzügyi érdekeit érintő egyéb bűncselekmények tárgyában. Ennek oka az, hogy ezek a bűncselekmények az Európai Ügyészség létrehozását követően annak kizárólagos hatáskörébe fognak tartozni. Ha az OLAF ilyen bűncselekmény megtörténtét gyanítja, köteles lesz ezt a lehető leghamarabb bejelenteni az Európai Ügyészségnek. Noha az OLAF ezentúl nem folytat vizsgálatot ezen a téren, erre irányuló felkérés esetén továbbra is segítséget fog nyújtani az Európai Ügyészségnek (mint ahogy a tagállami ügyészeknek már ma is segítséget nyújt). Ez a változás meg fogja könnyíteni a nyomozások felgyorsítását, és segíteni fogja annak megelőzését, hogy ugyanazon tényállás alapján egyidejűleg kerüljön sor igazgatási és bűnügyi nyomozásra. Ily módon növekedni fog a bűnüldözés sikerének esélye.

Az Európai Ügyészségre vonatkozóan előirányzott rendelkezések fényében a Bizottság javaslatokat fog kidolgozni az OLAF-ról szóló rendelet módosítása érdekében, hogy az tükrözze a hivatal szerepét érintő változásokat és tovább erősítse az OLAF irányítását az általa végzett vizsgálatok tekintetében. Erre vonatkozóan a Bizottság két fő kezdeményezést tervez. Az első az eljárási garanciák független ellenőre tisztségének létrehozása, az OLAF vizsgálati intézkedései feletti jogi kontroll megerősítése érdekében. Másodszor, megerősített eljárási garanciák bevezetésére kerülhet sor a nagyobb beavatkozással járó nyomozati intézkedések esetében (irodahelyiség átkutatása, dokumentumok lefoglalása stb.), amelyek elvégzésére az OLAF-nak az uniós intézményeknél szüksége lehet.

Hány üggyel kell majd az Európai Ügyészségnek foglalkoznia?

A teljes szám a becslések szerint évi 2500 ügy. Ez a szám a következőkön alapul: a tagállamok igazgatási vizsgálati szervei által vizsgált és az Uniónak bejelentett csalási esetek száma évente átlagosan 1500, az OLAF átlagosan 300 esetben jelzi csalás gyanúját, a tagállamok jelenleg a becslések szerint évi 500 esetben járnak el hozzáadottérték-adóval (héa) kapcsolatos csalás ügyében, a nemzeti bűnügyi nyomozóhatóságok által vizsgált esetek becsült száma pedig 200. Az Európai Ügyészséghez várhatóan több bejelentés fog érkezni a lehetséges csalásokról, mint a tagállamokhoz vagy az OLAF-hoz. Az ügyteher ezért a becsléseknél nagyobb mértékű is lehet.

Az Európai Ügyészség Európa-szerte letartóztatásokba fog kezdeni?

Nem, az Európai Ügyészség hatáskörébe tartozó jogsértésekért csak a nemzeti hatóságok tartóztathatnak le bárkit is. Az Európai Ügyészség csak abban az esetben kérheti az igazságszolgáltatási hatóságokat egy gyanúsított letartóztatására, ha ez az általa folytatott nyomozáshoz feltétlenül szükséges, és ha ugyanezen cél kisebb beavatkozással járó intézkedésekkel nem érhető el. Ezeket a kérelmeket a hatáskörrel rendelkező nemzeti igazságszolgáltatási hatóságok a nemzeti jogszabályok alapján fogják értékelni és engedélyezni.

Melyek a következő lépések?

Ahhoz, hogy a bizottsági javaslat jogerőre emelkedjen, azt a tagállamoknak az Európai Parlament egyetértésének megszerzését követően – egyhangúlag – el kell fogadniuk a Tanácsban.

Amennyiben a Tanácsban nem sikerül egyhangúságra jutni, úgy a Szerződések értelmében legalább kilenc tagállam megerősített együttműködést hozhat létre (az EUMSZ 86. cikke).

A 86. cikk szerint a megerősített együttműködés létrehozásának eljárása a következő fő lépésekből áll:

  • A Bizottság jogalkotási javaslatát a Miniszterek Tanácsa elé terjeszti. A tagállamoknak (az elnökségi következtetésekben rögzített módon) egyet kell érteniük abban, hogy a kérdéses javaslatról nincs mód egyhangúságra jutni.

  • Ebben az esetben legalább kilenc, megerősített együttműködést létrehozni kívánó tagállam az Európai Tanács elé terjesztheti az ügyet.

  • Az Európai Tanácsnak legfeljebb négy hónap áll rendelkezésére a kérelem megvitatásához.

  • Ha konszenzust érnek el, az Európai Tanács a tervezetet visszautalja elfogadásra a Tanács elé. Ha nem érnek el konszenzust, legalább kilenc tagállam ilyen irányú döntése esetén megerősített együttműködés hozható létre. Amennyiben e tagállamok bejelentik a megerősített együttműködés létrehozására irányuló szándékukat, az Európai Parlament és a Tanács erre vonatkozó felhatalmazását megadottnak kell tekinteni.

  • A megerősített együttműködés tárgyát képező javaslat megtárgyalása a Tanács keretében zajlik. A tanácskozásokon valamennyi tagállam részt vehet, de a szavazásban csak a megerősített együttműködésben részt vevő tagállamok vesznek részt. A tagállamok bármikor kérhetik felvételüket a megerősített együttműködésbe.

További információk

Sajtóközlemény: IP/13/709

Sajtóanyagok:

http://ec.europa.eu/justice/newsroom/criminal/news/130717_en.htm

Európai Bizottság – Büntetőjogi szakpolitika:

http://ec.europa.eu/justice/criminal/criminal-law-policy

Viviane Reding alelnök, a jogérvényesülésért, az alapvető jogokért és az uniós polgárságért felelős biztos honlapja:

http://ec.europa.eu/reding

Kövesse az alelnök bejegyzéseit a Twitteren is: @VivianeRedingEU

MELLÉKLET: Hogyan működik majd az Európai Ügyészség?

Figures and graphics available in PDF and WORD PROCESSED

Side Bar

My account

Manage your searches and email notifications


Help us improve our website