Navigation path

Left navigation

Additional tools

Európai Bizottság

MEMO

Brüsszel, 2013. március 27.

Kérdések és válaszok: Zöld könyv az éghajlat- és energiapolitikának a 2030-ig tartó időszakra szóló keretrendszeréről

Melyek a keretrendszer fő célkitűzései?

Az üvegházhatású gázkibocsátás csökkentése mellett az energiaellátás biztonságának megteremtése, valamint a növekedés, a versenyképesség és a munkahelyteremtés támogatása csúcstechnológiát képviselő, költséghatékony megoldások révén.

Mi változott a 2020-ig tartó időszakra vonatkozó célkitűzések meghatározása óta?

Hogy csak a legfontosabbakat említsük, változott a gazdaság helyzete, bizonyos technológiai újításoknak köszönhetően új energiatermelési módok jelentek meg, valamint új kutatási eredmények születtek és az árképzés is módosult.

Miért lényeges, hogy az éghajlat- és energiapolitikának a 2030-ig tartó időszakra szóló keretrendszeréről idejekorán megállapodás szülessen?

  1. Először is, mivel a beruházási ciklus hosszú, a közeljövőben finanszírozott infrastruktúrák 2030-ban, sőt később is üzemben lesznek. A beruházóknak ezért fontos tudniuk, akkor milyen célkitűzések és milyen politika lesz érvényben.

  2. Másodszor, ha a 2030-ra kitűzött célok egyértelműek, az a gazdaság versenyképességének és az energiaellátás biztonságának irányába hat, mivel ösztönzést ad a hatékony, karbonszegény technológiák térnyerésének és a kutatásnak, fejlesztésnek és az innovációnak, melyek nyomán új munkahelyek jöhetnek létre és növekedés indulhat.

  3. Harmadszor pedig 2015 végéig várhatóan új nemzetközi megállapodás jön létre az éghajlatváltozás elleni küzdelemről. Ahhoz, hogy az EU más országokkal érdemben tudjon tárgyalni, még e dátum előtt tisztáznia kell bizonyos kérdéseket, köztük azt, hogy milyen mértékű vállalásokra lesz kész 2030-ra.

Melyek az EU 2020-ra kitűzött céljai az éghajlat- és az energiapolitika terén?

A jelenlegi politikai keretrendszer három kiemelt cél teljesítését irányozza elő az EU számára 2020-ig:

  1. az üvegházhatású gázok (ÜHG) 1990. évi szinthez viszonyított kibocsátásának 20%-os csökkentése

  2. a megújuló forrásokból származó energia arányának 20%-ra növelése a teljes energiafogyasztásban

  3. 20%-kal kevesebb primerenergia-felhasználás (a 2020-ra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai célokról szóló megállapodással még nem számoló forgatókönyvhöz viszonyítva).

Mit sikerült eddig elérni az említett célok tekintetében?

  1. Becslések szerint 2011-ben az EU ÜHG-kibocsátása 16%-kal maradt az 1990-es szintek alatt, miközben a GDP 1990 óta 48%-kal nőtt.

  2. 2010-ben az összenergia-fogyasztásban a megújuló forrásokból előállított energia aránya a 2005. évi 8,5%-ról 12,7%-ra nőtt.

  3. A primerenergia-felhasználás 2005–2006-ban kőolaj-egyenértéken számolva csaknem 1825 millió tonnát (Mtoe) tett ki. Azóta csökkenésnek indult: 2011-ben mennyisége már 1730 Mtoe volt.

Melyek a konzultáció fő vitapontjai?

A zöld könyv a 2030-ig tartó időszakra szóló keretrendszert érintően számos fontos kérdésben kéri ki az érdekeltek véleményét, többek között az alábbiakban:

  1. Milyen tanulságokat vonhatunk le a meglévő keretrendszer alapján?

  2. Milyen célokat érdemes kitűzni az éghajlat- és energiapolitikában 2030-ra?

  3. Hogyan lehet biztosítani a különböző szakpolitikai eszközök összhangját?

  4. Hogyan lehet olyan célravezetően meghatározni a politikát, hogy az az EU versenyképességének és az energiaellátás biztonságának növelése irányába hasson?

  5. Hogyan vehetőek figyelembe a tagállamok cselekvési képességében jelentkező különbségek?

A 2030-as keretrendszer szempontjából milyen következtetések vonhatóak le a 2050-ig szóló energiaügyi ütemtervből és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemtervéből?

A két említett ütemterv az alábbi lehetséges forgatókönyveket vetíti előre:

  1. Ahhoz, hogy az EU 2050-ig 80–95%-kal csökkenteni tudja ÜHG-kibocsátását, 2030-ig 40%-os csökkenést kell elérnie az 1990. évi bázisszinthez képest, összhangban azzal a mértékkel, amelyet az iparosodott nemzetek közös csoportként, nemzetközi megállapodásban vállaltak a globális felmelegedés mértékének 2 °C-ra való korlátozásához.

  2. A megújuló energiaforrások részarányának erőteljes növelésével, az energiahatékonyság fokozásával, valamint az energia-infrastruktúra fejlesztésével és intelligenssé tételével nem veszíthetünk semmit (az ún. „no regrets” forgatókönyv).

  3. A 2030-ig tartó időszakban – függetlenül az energiarendszer dekarbonizációjától – az energiaárak várhatóan növekedni fognak, legfőképpen azért, mert az energiarendszer egyébként is beruházásokat igényel.

További információ: IP/13/272.


Side Bar

My account

Manage your searches and email notifications


Help us improve our website