Navigation path

Left navigation

Additional tools

European Commission (Európai Bizottság)

FELJEGYZÉS

Brüsszel, 2013. március 19.

Úton egy súlyos közúti sérülésekkel kapcsolatos stratégia kidolgozása felé – Gyakran ismételt kérdések

Az EU mindeddig komoly eredményeket könyvelhetett el a közútbiztonsági politika tekintetében. Az utolsó stratégiai időszakban (2001–2010) a halálos balesetek száma az EU útjain összesen 43%-kal csökkent, ami – ha nem is érte el – megközelítette a közúti halálos balesetek számának felére csökkentésére vonatkozó, 2010-ig szóló stratégiai célkitűzést. Ugyanakkor minden egyes személyre, aki közúti közlekedési balesetben hunyt el, a becslések szerint tíz súlyos sérült jut. A súlyos sérülések tekintetében egyébként sem olyan tetszetős a javulási arány. A 2001 és 2010 között tagállami jelentésekben szereplő adatok szerint mindössze 36%-os. Amellett, hogy e sérülések óriási emberi szenvedést okoznak, a felmerülő társadalmi-gazdasági költségek becsült összege az EU éves GDP-jének 2%-át teszi ki.

Lépések a sérülésekkel kapcsolatos stratégia kidolgozására

A fenti okoknál fogva az Európai Bizottság a mai napon közzétette súlyos közúti közlekedési sérülésekről szóló dokumentumát, mely felvázolja a komoly közúti sérülésekkel kapcsolatos átfogó stratégiához vezető lépéseket. Ezek:

  1. A súlyos közúti közlekedési sérülés fogalmának egységes meghatározása,

  2. A súlyos közúti balesetekkel kapcsolatos adatgyűjtés javítását szolgáló útmutatás a tagállamok részére, valamint

  3. A súlyos közúti közlekedési sérülések számának csökkenésére vonatkozó uniós célkitűzés elfogadásának alapelvei.

Hogyan áll jelenleg a súlyos sérülések elleni küzdelem?

A közúti balesetekben évente mintegy 250 000 személy sérül meg súlyosan. Ez a szám párhuzamba állítható a 28 000 közúti halálos áldozatra vonatkozó 2012-es adattal.

A leggyakrabban előforduló súlyos közúti közlekedési sérülések a fej és az agy sérülései, ezeket követik a láb- és gerincsérülések. A súlyos sérülések egy jelentős része élethosszig tartó fájdalmat vagy tartós fogyatékosságot okoz. A közúti közlekedés legkiszolgáltatottabb résztvevői (pl. a gyalogosok, a kerékpárosok, a motorkerékpárosok vagy bizonyos életkorú személyek, többnyire az idősek) különösen is nagy veszélynek vannak kitéve. Városi területeken gyakrabban fordulnak elő súlyos közúti közlekedési sérülések, mint a vidéki utakon.

Mit tehetünk?

A halálos közúti balesetek elleni fellépés sikerének egyik kulcsa az az eredményalapú megközelítés volt, amelyet két egymást követő, tízéves európai uniós közúti biztonsági stratégiában is alkalmaztunk. Szinte biztos, hogy hasonlóan jó eredményt lehetne elérni, ha a halálos balesetekkel kapcsolatos célirányos munka bevált módszereit felhasználnánk a nem halálos, de súlyos közúti sérülések problémájának kezelésénél. Ennek érdekében egyértelmű és pontos adatokra van szükség a súlyos sérülések fajtáinak, természetének és összetett okainak beazonosításához, illetve ahhoz, hogy nyomon követhessük az egymást követő intézkedések hatásait.

Miért nem megfelelőek a jelenlegi sérülési adatok?

Az egységes definíciók hiánya, valamint az általánosan elterjedt jelentéstételi hibák és hiányosságok miatt elégtelenek és pontatlanok a sérülések fajtáira és természetére vonatkozó információink. A közúti balesetben súlyosan sérült személyek teljes száma valószínűleg lényegesen magasabb, mint ahogy az a rendelkezésre álló jelentésekből kiolvasható.

Amellett, hogy a tagállamok jelenleg eltérő – gyakran nem is egészségügyi – meghatározást alkalmaznak a súlyos sérülésekre, adatgyűjtési módszereik is különböznek. Egyes tagállamok meghatározása szerint súlyos sérült az, aki kórházi kezelésre szorul; más tagállamokban akkor számít súlyos sérültnek valaki, ha 24 órát meghaladóan tartózkodik a kórházban; megint más tagállamok diagnózisokon alapuló, nemzeti definíciót alkalmaznak a súlyos sérültekre.

Ezenkívül ma még sokszor tévesek vagy hiányosak a súlyos sérülésekről szóló jelentések. Nem egyszer a rendőrség „helyszíni” értékelése az egyetlen módszer arra, hogy a sérülésnek a közúti biztonsági adatbázisba bekerülő súlyossági fokát megállapítsák: ez könnyen lehet a téves jelentések egyik forrása. Számos esetben ezt az értékelést nem támasztják alá megfelelő módon a kórházi feljegyzések. A nem halálos kimenetelű balesetek egy jelentős részéről nem is készül jelentés (például ha a rendőrséget nem riasztották a balesethez). Olyan is előfordul, hogy egy sérülést indokolatlanul minősítenek súlyosnak. Egyes tanulmányok szerint a súlyos sérüléseknek csak mintegy 70%-a kerül be ténylegesen az adatbázisokba.

Ezt az információhiányt pótolnunk kell. Hiszen csak a helyzet jobb ismeretében lehet hatékony intézkedéseket és politikai stratégiákat kidolgozni a súlyos sérülések számának csökkentésére, a hosszú távú következmények mérséklésére. Nemzetközi összehasonlítások is akkor végezhetők, ha már tisztább képpel rendelkezünk az ütközésekből adódó sérülések tendenciáiról.

Mi a javaslat lényege?

A sérülésekkel kapcsolatos átfogó európai uniós stratégia kidolgozása érdekében a Bizottság a mai napon 3 lépést vázolt fel.

1. A súlyos sérülés fogalmának egységes definíciója

A hatékony fellépés feltétele a súlyos sérülés egységes fogalmának meghatározása. A súlyos sérülés egységes definíciója nélkül nem lehet teljes körűen megragadni a súlyos sérülések problémájának mértékét és valódi természetét. Minden érdemi összehasonlítás lehetetlenné válik.

A holtpontról való elmozdulás érdekében a Bizottság azt javasolta, hogy a tagállamok 2012 júniusában a közlekedésbiztonsággal foglalkozó magas szintű munkacsoport értekezletén, melyen az uniós tagállamok képviseletében közútbiztonsági szakértők vesznek részt, folytassanak vitát az egységes definíció lehetséges változatairól. A Bizottság az egységes definíció meghatározásának legalkalmasabb eszközeként a már meglévő MAIS (Maximum Abbreviated Injury Score) sérülésosztályozási rendszert1 ajánlotta. 2013. januári értekezletén a magas szintű munkacsoport megerősítette ezt a választást.

Milyen a MAIS sérülésosztályozási rendszer?

A MAIS az orvosszakma által használt, sérülésekre vonatkozó, világszerte elfogadott osztályozási rendszer, mely tárgyilagos és megbízható alapot kínál az adatgyűjtéshez. A sérülések besorolását kórházi körülmények között végzik jól meghatározott kritériumok segítségével. A sérüléseket 1-től 6-ig kategóriákba sorolják be. Súlyosnak a 3–6. kategória sérülései számítanak. A rendszeren belül vannak jól definiált alkategóriák is.

A MAIS osztályozási rendszer előnye, hogy igen szabatos és megbízható. A jól kidolgozott besorolási kritériumok jelentősen csökkentik az önkényes diagnózisok vagy hibás jelentések kockázatát. Ezenkívül módot kínál nemzetközi összehasonlítások elvégzésére is. Egyes tagállamok már be is vezették a közúti sérülések osztályozásának ezt a módszerét. Tekintettel arra, hogy ez rendszer bevett és az egészségügyben széles körben használt, nincs szükség új rendszerek kidolgozására.

Ezért adott a lehetőség, hogy a tagállamok a MAIS szerinti súlyossági szintek megadásával közöljenek adatokat mind az enyhe, mind a súlyos sérülésekről.

2. Megbízható adatgyűjtés

A legfontosabb cél, hogy képesek legyünk megállapítani a közlekedési balesetek súlyos sérültjeinek pontos számát, valamint hogy közelebbi ismereteink legyenek a konkrét esetekről. Míg a súlyos sérülés definíciójának egységessége elengedhetetlen, az adatgyűjtés terén megengedhető eltérő rendszerek alkalmazására.

A jelentéstétel jobbítása érdekében a közlekedésbiztonsággal foglalkozó magas szintű munkacsoport három fő módszert nevezett meg:

  1. rházi adatok: Az értékelést általában a kórház egészségügyi személyzete végzi a súlyos közúti közlekedési sérülés új definíciójának alkalmazásával; az információkat innen továbbítják a közúti baleseti adatbázisba. Ez az opció könnyen bevezethető, miközben pontos és megbízható sérülési adatok keletkeznek, ugyanakkor nem biztosítja a rendőrségi jelentésekben megszokott kiegészítő információkat a baleset körülményeiről és jellegéről.

  2. Rendőrségi és kórházi adatok kombinálása: A releváns rendőrségi és kórházi adatok összekapcsolása teljesebb képet ad az esetekről. A Bizottság ezt az opciót részesíti előnyben, hiszen összességében ez kínálja a legtöbb információt.

  3. Nemzeti együtthatók: Közbülső megoldásként kínálkozik az alapforgatókönyv, amellyel folytatódna a jelenlegi, a rendőrségi adatokon alapuló jelentéstételi gyakorlat, ugyanakkor alkalmazásra kerülne egy nemzeti korrekciós együttható a teljes szám lehetőleg pontos becslésére.

A legfontosabb, hogy mindez rugalmasságot biztosít: az adatok összegyűjtése céljából a súlyos sérülés egységes definíciójának alkalmazásával a tagállamoknak készen kell állniuk e három módszer egyikének kellő időben történő bevezetésére úgy, hogy az első adatsor-jelentést már 2015-ben megtehessék.

3. Meghatározott cél kitűzése

A Bizottság 2011–2020-as politikai irányvonalaiban körvonalazott jelenlegi európai uniós közútbiztonsági stratégia az elképzelések szerint kibővülne a súlyos sérülések számának csökkentésére irányuló ambiciózus, de reális stratégiai céllal. Ezt a EU-szintű célt a tagállamok kiegészíthetik saját nemzeti célkitűzéseikkel. Természetesen az uniós elképzeléseknél nagyratörőbb célt is kitűzhetnek maguk elé, sőt elfogadhatnak részcélokat is, például az egyes régiók, bizonyos közúthasználói csoportok vagy egyes közlekedési helyzetek vonatkozásában.

A 2015–2020-as időszakra vonatkozóan a Bizottság egy, az egész EU-ban érvényes célt fog meghatározni, amely immár az egységes definíció figyelembevételén és a megállapított adatgyűjtési rendszereken keresztül beérkező információkon nyugszik. Megindulhat a munka a balesetek súlyossági fokát csökkentő intézkedések feltérképezésére is, amelyek eredményeképpen a jövőben konkrét fellépésekre lehet számítani.

Mennyibe kerülnek a közúti balesetek?

Nem egyszerű feladat pontosan felmérni a közúti közlekedési balesetekkel összefüggő összes költséget. A kiadások nemcsak az orvosi kezelések, a rehabilitáció, a fogyatékossággal kapcsolatos intézkedések, a biztosítási és szociális támogatási rendszerek költségét foglalja magában, de azt a gazdasági veszteséget is, amelyet a társadalom és a munkáltató az illető munkaerejének kiesésével elszenved. A sérült személy családtagjai szintén érintettek ebben, amennyiben kénytelenek gondozni hozzátartozójukat. A leggyakrabban idézett becslés szerint a súlyos sérülések összköltsége az Unióban az EU éves GDP-jének 2%-át teszi ki2. Ez az összeg 2012-ben mintegy 250 milliárd euró volt.

Mi a következő lépés?

2013 júniusában az uniós közlekedési miniszterek meg fogják vitatni a súlyos közúti közlekedési sérülésekkel kapcsolatos stratégia kidolgozására tett bizottsági javaslatot. Az egyes tagállamok eldöntik, mely adatgyűjtési és jelentéstételi módszer felel meg leginkább a számukra. 2014-re nézve már elkezdhetik alkalmazni az új egységes definíciót és az adatgyűjtési eljárásokat.

A Bizottság ez esetben 2015-ben közzéteheti ezeket az adatokat. Erős politikai támogatással (a Tanács és az Európai Parlament részéről) és a rendelkezésére álló információk alapján a Bizottság egy, az egész EU-ra vonatkozó célkitűzést fog javasolni, amelyet akár már a 2015–2020-as időszakra nézve el lehet fogadni. Megindulhat a munka a balesetek súlyossági fokát csökkentő intézkedések feltérképezésére is, amelyek eredményeképpen a jövőben konkrét fellépésekre lehet számítani.

Milyen intézkedések szerepelnek majd a javaslatban?

Konkrét intézkedésekről egyelőre korai lenne döntést hozni. Első lépésként megbízható adatokat, információkat kell beszerezni a probléma mértékéről és jellegéről. Megfelelő mennyiségű, egymással összehasonlítható adatok segítségével hatékony jövőbeli intézkedések dolgozhatók ki az alábbi kulcsfontosságú területeken:

  1. A járművel való ütközés következményei: A baleset-megelőzés jelenleg is folyó munkájának kiegészítéseként olyan eszközök és technikák kifejlesztésére kell összpontosítani, amelyek mérsékelhetik az elkerülhetetlen sérülések súlyosságát (jármű- és infrastruktúra-tervezés).

  2. Elsősegély és sürgősségi segélyszolgálatok: Jelentősen mérsékli a komoly következmények kockázatát, ha a sérültet a balesetet követő egy órán belül el tudják látni. Becslések szerint, ha az ütközés és a segélyszolgálat helyszínre érkezése közötti idő 25 perc helyett csak 15 perc lenne, a halálesetek száma 30%-kal csökkenne3.

  3. A baleseti sérülések beható vizsgálata elősegíti a biztonsági intézkedések kidolgozását és a komplex okok jobb megértését. A közúti balesetek súlyosságának mérséklésére irányuló fellépéseknek és politikáknak bizonyítékokon kell alapulniuk.

Születik-e jogalkotási javaslat a súlyos közúti sérülésekkel kapcsolatban?

Kiindulási pontunk nem az, hogy egy ilyen stratégia minden területét EU-szintű jogi aktusnak kellene szabályoznia. E helyett – akárcsak a többi közútbiztonsági intézkedés esetében – a felelősség több szereplő között oszlik meg, és sokak elkötelezettségét igényli, összhangban a szubszidiaritás és az arányosság elvével. Megfelelően összehangolt intézkedésegyüttesre van szükség, amely magában foglalja a jogalkotás, az ismeretterjesztés, a végrehajtás, a műszaki tervezés, az együttműködés és a releváns résztvevők közötti tudásmegosztás (például az Európai Közúti Közlekedésbiztonsági Megfigyelőközponton keresztül), valamint a támogató kutatás területeit.

További információk:

IP/13/236

http://ec.europa.eu/transport/road_safety/topics/serious_injuries/index_en.htm

1 :

Az Európai Bizottság elismeri, hogy az AIS (valamennyi változatában) az Association for the Advancement of Automotive Medicine (AAAM) tulajdona, mely a szerzői jog jogosultja. Az AIS (Abbreviated Injury Scale) említése ebben a bizottsági szolgálati munkadokumentumban csak tájékoztatási céllal történik.

2 :

World Report on Road Traffic Injury Prevention [Globális jelentés a közúti közlekedési sérülések megelőzéséről], WHO, 2004.

3 :

Rocío Sánchez-Mangas, Antonio García-Ferrrer, Aranzazu de Juan, Antonio Martín Arroyo, The probability of death in road traffic accidents. How important is a quick medical response? [A közúti közlekedési balesetek halálos kimenetelének valószínűsége. Mennyire fontos az orvosi fellépés gyorsasága?], 2010


Side Bar

My account

Manage your searches and email notifications


Help us improve our website