Navigation path

Left navigation

Additional tools

Európai Bizottság

MEMO

Brüsszel, 2013. december 10.

Kérdések és válaszok a megreformált közös halászati politikáról

A megreformált közös halászati politika azt az általános célt szolgálja, hogy a halászat – környezeti, gazdasági és társadalmi szempontból – fenntartható legyen. Az új szakpolitika a halállományokat fenntartható szintre fogja visszaállítani, és megszünteti a pazarló halászati módszereket. Ezzel az uniós polgárok számára hosszú távon stabil, biztonságos és egészséges élelmiszerforrást fog biztosítani. Célja, hogy a halászati ágazatnak új lendületet adjon, új munkavállalási és növekedési lehetőségeket teremtsen a partvidékeken, valamint véget vessen a támogatásoktól való függőségnek. A javasolt Európai Tengerügyi és Halászati Alap uniós pénzügyi támogatást fog biztosítani az új szakpolitika fenntartható céljainak elérésére.

Miért van szükség új politikára?

Az európai halászati politika sürgős reformra szorul. A halászhajók még mindig több halat fognak ki, mint amennyit a szaporulat biztonságosan pótolni tud. A halászati ágazatot a jövő bizonytalansága jellemzi.

Tekintettel a kialakult helyzetre, az Európai Bizottság 2011-ben a szakpolitika ambiciózus reformjára tett javaslatot. A reformnak az a célja, hogy megteremtse a halak és a halászat, valamint az ezek létét megalapozó tengeri környezet jobb jövőjéhez szükséges feltételeket. A megreformált közös halászati politika elő fogja mozdítani az Európa 2020 stratégiát, és a politika az ágazat gazdasági teljesítményének megszilárdítása, az inkluzív növekedés és a partvidékekkel való kohézió fokozása érdekében tesz erőfeszítéseket.

Mik az új szakpolitika legfontosabb elemei?

A közös halászati politika reformjának középpontjában a fenntarthatóság áll

A fenntartható halászat olyan halászatot jelent, amelynél a kifogott mennyiségek nem veszélyeztetik a halállományok szaporodóképességét, és amely hozzájárul a kifogott mennyiség maximalizálásához. Ezt a szint az ún. „maximális fenntartható hozam”. Az új közös halászati politika keretében az állományokat e mennyiségeknek megfelelően kell halászni. A maximális fenntartható hozammal kapcsolatos a célkitűzést az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezménye határozza meg. A célt a fenntartható fejlődésről szóló 2002-es világszintű csúcstalálkozón hagyták jóvá olyan célként, amelyet világszinten lehetőség szerint 2015-re el kell érni. Az új közös halászati politika a halászat mértékét 2015-ig minden lehetséges esetben, de legkésőbb 2020-ig minden halállományra vonatkozóan a maximális fenntartható hozam szerint fogja megállapítani.

Becslések szerint, ha a halállományokat eszerint termelnék ki, méretük jelentősen nőne, javuló fogásmennyiség és a halászatból származó bevétel növekedése mellett.

A fenntartható halászat elősegíti az árak stabilizálását és átlátható módon történő képzését, ami egyértelmű előnyökkel járna a fogyasztók számára.

Többéves, ökoszisztéma-alapú gazdálkodás

A gazdálkodás többéves tervezése halászati politikánk központi eleme marad, a jelenlegi állományonkénti tervek helyett azonban átfogó halászati tervek fognak készülni. A fenntarthatóság megvalósítása érdekében kisebb számú terv több halállományt fog lefedni. E tervek keretében az éves halászati lehetőségeket a Tanács fogja rögzíteni. A tervek tartalmazhatnak más – a javasolt eszközkészlet részét képező – állományvédelmi és technikai intézkedéseket.

Európa halászati gazdaságának újbóli felvirágoztatásához a tengeri környezet hathatósabb kíméletére van szükség. Az uniós halászat szabályozása az ökoszisztéma-alapú és elővigyázatossági megközelítés szerint fog történni, ami által mérsékelhető a halászati tevékenységek tengeri ökoszisztémára gyakorolt hatása. Így megóvhatók a tengeri erőforrások.

A visszadobás megtiltása

A visszadobás – vagyis az a gyakorlat, hogy a nem kívánt halakat a tengerbe vetik – becslések szerint a kifogott halak 23%-át érinti (egyes halászterületeken pedig ennél sokkal nagyobb arányú). E megengedhetetlen gyakorlatnak véget kell vetni. Felszámolására pontos végrehajtási ütemterv szerint (2015 és 2019 között progresszív módon), kísérő intézkedések együttes alkalmazásával kerül sor. A halászok kötelesek lesznek a kereskedelmi fajokból kifogott példányok összességét kirakodni. A fennmaradó, méreten aluli hal általánosan nem értékesíthető emberi fogyasztásra.

E tilalom révén megbízhatóbbá válnak a halállományokról szerzett adatok, valamint hatékonyabb lesz a gazdálkodás és az erőforrás-felhasználás. Ezenkívül a halászoknak érdemes lesz technikai megoldásokat – például szelektívebb halászeszközöket – alkalmazniuk a nem kívánt fogások elkerülésére.

A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy halászhajóik felszerelése módot adjon minden tevékenység részletes dokumentálására, és ezáltal az összes fogás maradéktalan kirakodására vonatkozó kötelezettség teljesítésének nyomon követésére.

A halászatflotta kapacitásának szabályozása

A tagállamoknak biztosítaniuk kell azt, hogy a flotta kapacitása (a hajók száma és mérete) egyensúlyban legyen a halászati lehetőségekkel. Amikor egy adott tagállam a flottaszegmens túlzott kapacitását tapasztalja, cselekvési tervet készít a túlzott kapacitás csökkentésére. Ha egy adott tagállam nem hajtja végre a flotta kapacitásának szükséges mértékű csökkentését, felfüggeszthetik az európai pénzügyi eszköz által nyújtott támogatást.

Decentralizált irányítás

Az új közös halászati politika a döntéshozatalt közelebb viszi a halászterületekhez, és egyértelművé teszi az egyes szereplők feladatkörét és kötelezettségeit. Nem lesz többé Brüsszeli központú mikroszintű irányítás: az uniós jogalkotók határozzák meg az általános keretet, az elveket és a szabványokat, az átfogó célkitűzéseket, a teljesítménymutatókat és az időkorlátokat. A tagállamok azután már regionális szinten működnek együtt és kialakítják a tényleges végrehajtási intézkedéseket. Amennyiben az összes érintett tagállam beleegyezését adja, ezek az ajánlások minden halászt érintő szabályokba ültethetők át.

A kisüzemi halászat támogatása

Az Európai Unióban a kisüzemi flotta részaránya a halászhajók számát tekintve 77%, viszont az erőforrásokra gyakorolt átlagos hatása kisebb, a teljes uniós űrtartalom (a hajók mérete) mindössze 8%-a, és az uniós motorteljesítmény 32%-a. A kisüzemi parti halászat Európa számos partvidékén a társadalmi szerkezet és a kulturális öntudat fontos alkotóeleme, ezért különös támogatást érdemel. A megreformált közös halászati politika a tagállamoknak 2022-ig meghagyja azt a jogot, hogy a partvonaltól számított 12 tengeri mérföldön belül korlátozzák a halászatot.

Fenntartható akvakultúra kifejlesztése

Az akvakultúra jobb keretszabályozása révén növelhető az Unió halászati termelése és halászatitermék-kínálata, ami csökkenteni fogja a halimporttól való függőséget, és hozzá fog járulni a partvidékek és a vidéki térségek növekedéséhez. A tagállamok 2014-re nemzeti stratégiai tervet dolgoznak ki az akvakultúra feltételeinek javítására, az adminisztratív korlátok felszámolására, valamint a haltenyésztésre vonatkozó környezeti, társadalmi és gazdasági előírások betartatására. Akvakultúra-ügyi tanácsadó testület alakul, melynek az ágazatot érintő kérdésekkel kapcsolatos tanácsadás lesz a feladata. Az akvakultúra fejlesztésének egyértelmű uniós vonatkozásai vannak: a nemzeti szinten hozott stratégiai döntések a szomszédos tagállamokban is kihatnak az ágazat fejlődésére.

A tudományos ismeretek elmélyítése

A gazdasági döntések megfontolt meghozatalához és a megreformált közös halászati politika hathatós végrehajtásához elengedhetetlen, hogy halászatunk és a tengeri erőforrások állapotáról megbízható információ és tudás álljon rendelkezésre. A tagállamok feladata lesz a halállománnyal, a flottákkal és halászat okozta hatásokkal kapcsolatos tengermedence-szintű adatok gyűjtése, frissítése és megosztása. A szakpolitikákat a rendelkezésre álló legmérvadóbb tudományos szakvélemények alapján fogadják el. E tevékenység összehangolására nemzeti kutatási programok indulnak.

Új piacpolitika – az ágazat szerepvállalásának fokozása és a fogyasztók jobb tájékoztatása

Az új piacpolitika az uniós halászat és akvakultúra versenyképességének és a piacok átláthatóságának fokozására, valamint az Unióban értékesített valamennyi termék közötti egyenlő verseny feltételeinek megteremtésére törekszik.

A jelenlegi intervenciós rendszert korszerűsítik és egyszerűsítik: a termelői szervezetek számára lehetővé válik, hogy halászati termékeket vásároljanak fel, ha azok ára bizonyos szint alá süllyed, majd későbbi értékesítésükig tárolhatják őket. Ez a rendszer piacstabilizáló hatású lesz.

A termelői szervezetek a közös gazdálkodásban, nyomon követésben és ellenőrzésben is nagyobb szerepet fognak játszani.

A címkézésre, a minőségre és a nyomon követhetőségre vonatkozó új értékesítési előírások a fogyasztók egyértelműbb tájékoztatását fogják eredményezni, elősegítve a fenntartható halászatot támogató fogyasztói magatartást. Bizonyos információkat kötelező lesz feltüntetni a címkén, míg más adatok megjelölése önkéntes lesz.

Nemzetközi felelősségvállalás

A FAO szerint a világ számos halállománya teljesen vagy túlságosan ki van aknázva. Mivel az Európai Unió a világon a legnagyobb értékben importál halászati termékeket, határain kívül és belül egyaránt cselekednie kell. A külső halászati politikának a közös halászati politika szerves részét kell képeznie. Az Európai Unió tehát szót fog emelni a nemzetközi és regionális szervezetekben a fenntarthatóság elve, valamint a halállományok és a tengeri biodiverzitás védelmének elve mellett. A kulcsfontosságú szereplőkkel összefogva intézkedéseket fog hozni az illegális halászat ellen és a fölös kapacitás leépítése érdekében.

Kétoldalú halászati megállapodások nem uniós országokkal való megkötésekor az Európai Unió a fenntarthatóságot, a felelősségteljes kormányzást, valamint a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság elvét fogja képviselni. A meglévő megállapodások helyébe fenntartható halászati partnerségi megállapodások lépnek, melyek biztosítani fogják, hogy a halászati erőforrások kiaknázása szilárd tudományos szakvélemények alapján történjék, a partnerországnak kizárólag azon fölös erőforrásait igénybe véve, amelyet az nem tud vagy nem akar maga halászati célra hasznosítani. A fenntartható halászati partnerségi megállapodások keretében a partnerországok ellentételezést kapnak halászati erőforrásaik rendelkezésre bocsátásáért cserébe, és pénzügyi segítséget kapnak a fenntartható halászati politika végrehajtásához.

Várhatók-e új szabályok az ellenőrzést és a végrehajtást illetően?

A javaslat összhangban van a 2010 óta hatályos új uniós ellenőrző rendszerrel, és magában foglalja a közös halászati politika szabályainak betartatását célzó ellenőrzési és végrehajtási rendszer alapvetéseit. A jogszabály szükséges módosításai azonban a technikai intézkedések és az ellenőrzés területét érintik annak érdekében, hogy elősegítsék a kirakodási kötelezettség hatályba lépését. A kirakodási kötelezettség bevezetésére való figyelemmel a Bizottság nyomon követési és ellenőrzési – különösen a halászat teljes körű dokumentálását érintő – kötelezettségekre, valamint a fenntartható halászatot előmozdító új halászati ellenőrző technológiákkal kapcsolatos kísérleti projektekre tesz javaslatot.

Mikor lép hatályba a reform?

Az új szakpolitikáról a Tanács és a Parlament végelegesen megállapodott, így a közös halászati politika reformja 2014. január 1-jén hatályba lép. Az új szabályok végrehajtása fokozatosan történik, például a kirakodási kötelezettség esetében, mivel az ágazatnak időre van szüksége ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjon és eredményeket mutasson fel. A reform azonban egyértelmű határidőket szab.

További információ:

A közös halászati politika reformjának honlapja:

http://ec.europa.eu/fisheries/reform/proposals/index_hu.htm


Side Bar

My account

Manage your searches and email notifications


Help us improve our website