Navigation path

Left navigation

Additional tools

Európai Bizottság

MEMO

Brüsszel, 2012. július 12.

A széles sávú hozzáférés befektetési környezetének javítása – Kroes alelnök szakpolitikai állásfoglalása

Európa egy újabb digitális átállás küszöbén áll. Új alkalmazások és szolgáltatások egész sora kínál óriási lehetőségeket az állampolgárok és a vállalkozások számára, és általában véve a gazdaságunk élénkítésére az e-egészségügytől kezdve a számítási felhőn át az internetre csatlakoztatott televízióval bezárólag. A rézalapú szélessávú ADSL hálózatok azonban nem alkalmasak ezen új ötletek jelentős részének kiszolgálására. Nem hagyhatjuk, hogy a hálózataink gátat szabjanak a kínálkozó fantasztikus lehetőségeknek: beruházásokra van szükség az új nagysebességű infrastruktúra kiépítése terén. Ehhez pedig az kell, hogy a létfontosságú infrastruktúrát biztosító – a távközlési és más érintett vállalatokat tömörítő – ágazat erős legyen.

Bő egy évtizeddel ezelőtt sikerült versenyt teremteni az európai távközlési hálózatok piacán. Az eddigi eredmények mind a fogyasztók, mind a vállalkozások szempontjából kedvezőek. Azonban a meglévő hálózatokkal párhuzamosan működő nagysebességű hálózatok következő generációjára való költséges áttérés különleges kihívásokat támaszt. Jóllehet a közszektor szerepvállalása segíthet, a feladat sikeres elvégzése alapvetően a magánberuházókra hárul. Egyértelmű, hogy a beruházások megvalósításához hálózattól és szolgáltatótól függetlenül először a megfelelő megtérülés feltételeit kell biztosítani, és nem hagyhatók figyelmen kívül a kockázatok sem.

A következetes európai szabályozás, illetve a távközlési ágazat egységes piacának megteremtése, valamint nagysebességű hálózatokra vonatkozó céljai elérése érdekében a Bizottság tavaly októberben két nyilvános konzultációt indított (lásd: IP/11/1147) a távközlési hálózatokhoz való nagykereskedelmi hozzáférésről, a költségszámítás módszertanáról és a megkülönböztetés tilalmáról.

E konzultációk eredményei szélesebb körű eszmecseréhez vezettek a szabályozásnak a verseny és a beruházások ösztönzésében betöltött szerepéről technológiai váltás idején. A konzultációk keretében az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testületétől (BEREC), a nemzeti szabályozó hatóságoktól, az ágazati érdekképviseleti szervektől, a befektetőktől, a vállalatoktól, illetve részletes szakértői tanulmányokon keresztül érkeztek észrevételek.

Alaposan megvizsgáltuk a beérkezett hozzászólásokat, és ezek alapján ma előterjeszthetem azokat a javaslatokat, amelyekkel biztosítható, hogy Európa behálózott, versenyképes kontinensként megtalálja a helyét – elsősorban a nagysebességű, új generációs hozzáférésű (NGA) szélessávú hálózatokba irányuló beruházásoknak köszönhetően.

Világos, hogy a szabályozásnak ösztönzőként és nem akadályként kell működnie. A hosszú távon kiszámítható és Európa-szerte egységes szabályozás a fenntartható verseny és a hatékony beruházások támasza lehet.

Általános következtetések

1) A versenyhez kiegyenlített versenyfeltételek kellenek. Nem szabad például megkötni az alternatív szolgáltatók kezét: nem engedhető meg, hogy a már piacon lévő szereplők megkülönböztessék a saját kiskereskedelmi üzletágukat a többiekétől. Jóllehet a jelenleg alkalmazott szabályozási gyakorlat gyakran alulértékeli ennek jelentőségét, az alternatív szolgáltatóknak a hagyományos szolgáltatók hálózataihoz való ténylegesen egyenértékű hozzáférésének biztosítása feltehetőleg a fenntartható verseny legfontosabb garanciája mind a meglévő, mind az új hálózatok esetében.

2) A túlzott mértékű beavatkozás gátat szab a rugalmasságnak, ami rontja a különböző fogyasztóknak kínálható szolgáltatások választékát és minőségét. Különösen technológiai átállás idején szükséges, hogy mind a régi szolgáltatóknak, mind a többieknek legyen módjuk kipróbálni az új lehetőségeket. Erőfeszítéseinket a lehetséges mértékig az egészséges verseny szempontjából meghatározó kérdésekre fogjuk összpontosítani, ami révén esetleg más területeken könnyíteni lehet a szabályozáson.

3) A szabályozásnak mind a közvetlen, mind a közvetett hatásaival tisztában kell lennünk. A rézvezetékes hozzáférési árak szabályozása például hatással lehet az egyéb infrastruktúrák, így az új üvegszálás hálózatok vagy a (bármely szolgáltatónál végrehajtott) üvegszálás fejlesztések, a kábeles vagy akár a vezeték nélküli hálózatok megtérülésére és árazásra is. Megfelelő körülmények között ez előnyös lehet, pl. a nagykereskedelmi árak szabályozását meg lehet oldani a legfontosabb termékekre való összpontosítással.

4) Tartózkodnunk kell a nyertesek kiválasztásától. A „technológiai semlegesség” nem jelent mást, minthogy nem tudjuk bizonyosan megmondani, hogy melyek lesznek a legjobb technológiai megoldások, és azt sem, hogy ezek miként fognak versenyezni egymással, illetve hogyan hatnak egymásra. A kialakuló megoldások – például az üvegszálas és a rézvezetékes hálózatokat kombináló új technológiák vagy a kábeltelevíziós hálózatok fejlesztése – rövid távon segíthetnek a gyenge kereslet problémájának kezelésében, és rendkívül költséghatékonyak lehetnek a nagyobb letöltési kapacitások biztosítása tekintetében.

5) A szabályozott nagykereskedelmi hozzáférési áraknak lehetővé kell tenniük a hálózatvásárlás és a hálózatépítés közötti helyes döntést. Az infrastruktúra kiváltásának költségei egyértelműen ösztönözhetik a többi szolgáltatót saját hálózat kiépítésére, és ezáltal saját eszközeik igénybevételére az infrastruktúrára alapozott versenyben azokon a területeken, ahol ez a megoldás a kifizetődőbb. Más esetekben az alternatív szolgáltatók továbbra is nagykereskedelmi hozzáférést kapnak a már meglévő hálózatokhoz, és a fogyasztók így versenyképes szolgáltatásokat vehetnek igénybe.

6) A szabályozás hosszú távú stabilitása és következetessége önmagában is érték, és elengedhetetlen ahhoz, hogy kialakuljon az üzleti befektetők és a szolgáltatók bizalma. Az egységes piac egészére érvényes következetesség ugyancsak létfontosságú része az egyenletnek. Megközelítésünket hosszú távon következetesen és megbízhatóan fenn kell tartani, de egyúttal elég rugalmasnak is kell lennünk ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjunk a változó körülményekhez.

7) Meglehetősen összetett kérdés, hogy a rézvezetékes hozzáférés árainak emelkedése vagy esése ösztönözné-e az új generációs hozzáférés (NGA) kiépítésére irányuló beruházásokat. A környezet, illetve az alternatív és a hagyományos szolgáltatókra kifejtetett hatásuk függvényében a különböző tényezők különböző irányokba húznak, és relatív erejük is változik. Tavaly októberben megvizsgáltunk néhány elképzelést azzal kapcsolatban, hogy miként lehet összeegyeztetni ezeket az egymás ellenében ható tényezőket. A nemzeti szabályozó hatóságok attól tartottak, hogy a rézvezetékes hozzáférés árainak és az NGA-beruházások ráfordításainak összekapcsolását a gyakorlatban nehéz lenne érvényesíteni, és ez játszmákhoz vezethet.

Ennél lényegesebb azonban, hogy az összes információ megvizsgálását követően, és tekintettel a rézvezetékes és az NGA-hálózatok közötti versenyhelyzetre, nem vagyunk meggyőződve arról, hogy a rézvezetékes árak szakaszos csökkentése serkentőleg hatna az NGA-beruházásokra. Jelenleg éppenséggel azt tapasztaljuk, hogy az üvegszálas hálózatok fejlesztése viszonylag jó ütemben halad néhány olyan tagállamban, ahol a rézvezetékes árak az uniós átlag körül alakulnak, vagy meg is haladják azt.

A következő lépések

A fenti tényezőket is figyelembe véve egy tartós, legalább 2020-ig alkalmazandó szabályozási keret megalkotása a célom. A keret konkrétan három elemből áll.

Egyrészt a terveim között szerepel egy ajánlás a megkülönböztetés tilalmáról. Ez az ajánlás nyomatékosítaná, hogy az inputok egyenértékűsége a legjobb garancia a megkülönböztetésmentességre, amely révén az egyenlő hozzáférés biztosítható.

A meglévő hálózatok tekintetében ez persze költséges lehet, a nemzeti szabályozó hatóságoknak tehát az ilyen esetekben gondosan mérlegelniük kell az arányossági szempontokat, de meglátásom szerint semmi sem indokolja, hogy ne érvényesítsük ezt az elvet az új rendszereknél: a saját részre történő szolgáltatást és a harmadik feleknek nyújtott kínálatot – hasonló hozzáférési termékek igénylése esetén – a lehető legteljesebb mértékig egyenlő alapokra kell helyezni.

A nemzeti szabályozó hatóságoknak teljesítménymutatókat kell megállapítaniuk az olyan területek vonatkozásában, mint a megrendelés, szállítás, hibaelhárítás és a szolgáltatás minősége. Ezt szolgáltatói megállapodások vagy garanciák, valamint műszaki és gazdasági replikálhatósági tesztek egészítenék ki. Utóbbiak révén a szabályozók meggyőződhetnek arról, hogy a hatékony szolgáltatók képesek lennének versenyezni a piacon lévő szolgáltató kiskereskedelmi termékével, amennyiben biztosítottak számukra a nagykereskedelmi hozzáférés ugyanazon feltételei. A gazdasági replikálhatóság megállapításához konkrétan egy megfelelően meghatározott, előzetes „árprés-tesztre” lesz szükség. Az intézkedések ezen kombinációja hatékony alternatív garanciákat teremt anélkül, hogy szükség lenne a funkcionális leválasztásra, amely véleményünk szerint továbbra is egy végszükség esetén alkalmazandó megoldás.

Másrészt, az európai szintű következetesség és stabilitás megteremtése érdekében egy külön ajánlást tervezek előterjeszteni a hálózati hozzáférés szabályozott nagykereskedelmi áraira alkalmazott költségszámítási módszerekről. Mivel nem látok semmilyen indokot arra, hogy megkérdőjelezzük a rézvezetékes hurokátengedés jelenlegi európai – helyi viszonylatban esetleg némi eltérést mutató – átlagára (körülbelül 9 EUR/hó) által közvetített árjelzést, lehetővé kell tenni a fokozatos közeledést.

A hatékony alternatív infrastruktúrára irányuló beruházások tekintetében a hálózatvásárlás és a hálózatépítés közötti döntést megalapozó, legmegbízhatóbb jelzések általában a hosszú távon jelentkező többletköltségeket, köztük megfelelő összeggel a közös költségeket is számításba vevő módszerből származnak. Ennek megfelelően számos szabályozó hatóság már most is ezt a megközelítést vagy ennek egy változatát alkalmazza. Másrészről úgy tűnik, hogy a rézvezetékes hozzáférési költségek számításakor alkalmazandó megfelelő „modern ekvivalens eszköz” egy üvegszálás hálózat lenne, hiszen ma már egyetlen szolgáltató sem építene rézvezetékes hálózatot. Idővel persze a fogyasztók többre fogják értékelni az NGA-hálózatok által nyújtott szolgáltatásokat, és így a rézvezetékes árak a szolgáltatás minőségéhez fognak igazodni. Az árszabályozás alá tartozó NGA-hálózatok esetében a szabályozásnak a beruházási kockázatokat is kezelnie kell: az érintett infrastruktúra költségeinek teljes megtérülését kell megcélozni még akkor is, ha a jövőben e költségek csökkennek.

A nyilvános konzultáció keretében azt is megvizsgáltuk, hogy szükség van-e egyes eszközosztályok, például a magas vagy mélyépítési közművek megkülönböztetett kezelésre, miként az megvalósul a tagállamok némelyikében. Azt állapítottuk meg, hogy a szóban forgó országokban e gyakorlat alkalmazása nem eredményezett jelentős eltérést a hurokátengedés jelenlegi európai átlagárától, amelyet – mint azt már említettem – nincs okom megkérdőjelezni.

Harmadrészt, ezek a kezdeményezések lehetőséget teremtenek arra, hogy olyan területeken állapítsunk meg kötelezettségeket, ahol azok a leghasznosabbak az alternatív szolgáltatók számára, és egyúttal a legkevésbé terhesek a hagyományos szolgáltatók rendes üzleti tevékenysége szempontjából. A Bizottság új generációs hozzáférési hálózatokról (NGA) szóló 2010-es ajánlása bizonyos kivételek fenntartása mellett rögzíti a nagykereskedelmi hálózati hozzáférés költségalapúságának általános elvét a domináns szolgáltatók tekintetében.

Amennyiben a szabályozók a megfelelő feltételeket szabják (egyenértékű inputokra vonatkozó kötelezettség, replikálhatósági teszt), és amennyiben jelentős versenykényszer áll fenn (a rézvezetékes hálózathoz a bizottsági iránymutatás szerinti költségalapú hozzáféréssel rendelkező szolgáltatók, vagy más infrastruktúraalapú – például kábeles vagy LTE-hálózatot használó – versenytársak részéről), javaslatom szerint a nemzeti szabályozó hatóságoknak nem kell közvetlenül az NGA nagykereskedelmi hozzáférési termékre alkalmazniuk a költségalapúság elvét.

Ezek a kérdések egyszerre fontosak és összetettek: az érintett felek részéről jelentős szerepvállalást és gondolkodási időt igényelt, hogy eljussunk ezekhez a következtetésekhez. Cserébe ezek az ajánlások ösztönözni fogják a szolgáltatókat arra, hogy beruházzanak, illetve fokozni fogják a versenyt valamennyi hálózat tekintetében, az alternatív szolgáltatók számára pedig az árakon kívül más versenytényezők is elérhetővé válnak.

A digitális menetrendnek, mint az európai digitális gazdaság növekedését megalapozó stratégiának a még fókuszáltabbá tételére irányuló felülvizsgálat keretében az ősz folyamán a lehető leggyorsabban a biztosi testület tagjai elé terjesztem ezeket a szabályozási terveket.

Azt szeretném, hogy a távközlési ágazat összes szereplőjéhez jól érthetően jusson el az üzenet: a jövő európai hálózatai nyereséggel megtérülő beruházási lehetőséget kínálnak, az ágazat szereplőinek versenyképessége pedig a beruházásaikon múlik.

További intézkedések

Ezek az intézkedések egy sor másikat egészítenek ki, és ezek együtt tehetik Európát „behálózott kontinensé”. Az említett intézkedések közé tartoznak:

  • A közszektorból származó támogatás, amely lehet a nemzeti vagy helyi hatóságok által nyújtott állami támogatás, vagy európai uniós támogatás, például az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz vagy a strukturális alapok forrásaiból. Az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz innovatív pénzügyi eszközei – a mérleg nyelvét elmozdítva – alkalmasak lehetnek további piaci befektetők bevonására. A Bizottságnak az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközre vonatkozó javaslata és az állami támogatással kapcsolatos iránymutatásainak felülvizsgálata tehát meghatározó jelentőséggel bírnak a helyes szakpolitika kialakítása szempontjából.

  • Az új generációs hozzáférés (NGA) kiépítési költségeinek csökkentésére irányuló intézkedések. Még ebben az évben olyan jogalkotási javaslatokat fogok előterjeszteni, amelyek révén az egyes régiókban bevált gyakorlatok az EU egészében alkalmazhatóvá válnak: ilyen például a csővezetékes infrastruktúrák jobb kihasználása és ágazatok közötti megosztása, vagy az engedélyeztetési eljárások zökkenőmentesebbé tétele.

  • A vezeték nélküli 4G hálózatok gyors kiépülése érdekében folytatni fogom a rádióspektrum-politikai program végrehajtását. Ennek jegyében a tagállami kormányoknak elegendő rádióspektrumot kell biztosítani, méghozzá reális árakon.

  • Végezetül, ki kell építsük az online tartalmak olyan új szolgáltatásokat és alkalmazásokat felvonultató, élénk egységes digitális piacát, amely vonzóvá teszi az emberek számára a gyorsabb internet-hozzáférést. Végső soron a fogyasztói kereslet lesz az, ami csökkenti a hálózatok fejlesztésére irányuló beruházások kockázatait és növeli azok nyereségességét. A több terültre kiterjedő szerzői jogi engedélyezésre vonatkozóan tegnap előterjesztett javaslat (IP/12/772) a szerzői jogi szabályaink digitális kori működésének átfogóbb felülvizsgálatára irányuló folyamat első lépése. A korábbiakban már ambiciózus célokat kitűző jogalkotási javaslatokat terjesztettünk elő az adatvédelemre, az online vitarendezésre, az elektronikus kereskedelem szerződési feltételeire és az elektronikus személyazonosításra vonatkozóan, rövidesen pedig megalkotjuk a számítási felhőre vonatkozó stratégiánkat is. Kezdeményezéseket fogadunk el az elektronikus fizetés és az elektronikus kereskedelem, illetve a csatlakoztatott TV-re vonatkozó szakpolitika, a hálózatsemlegességgel kapcsolatos iránymutatás, illetve a hálózatbiztonság szabályozása, valamint egy sor egyéb kérdés tárgyában.

Hasznos linkek

A digitális menetrend weboldala

Neelie Kroes honlapja

Kövesse Neelie Kroes biztos bejegyzéseit a Twitteren!


Side Bar

My account

Manage your searches and email notifications


Help us improve our website