Chemin de navigation

Left navigation

Additional tools

Európai Bizottság

MEMO

Brüsszel, 2012. június 22.

Helyzetjelentés a bankunióról

A Bizottság meglátása szerint világos, hosszú távú elképzeléssel kell rendelkezni a Gazdasági és Monetáris Unió jövőjét illetően ahhoz, hogy az EU és tagállamai előtt álló mostani kihívások kezeléséhez szükséges reformok és döntések irányított keretek között születhessenek meg.

Ennek jegyében – a válságból való kilábalás egyik eszközeként – a Bizottság a mélyebb gazdasági integrációt szorgalmazza. Az európai integráció útján tett ezen lépés a monetáris unió kiegészítését jelenti. Ennek jegyében terjeszti elő a Bizottság a bankunióról szóló elképzelését.

Az európai bankunió egyelőre még nem jelent új jogi eszközt. Egy szorosabb európai uniós integrációra irányuló politikai elképzelésről van szó, amelynek alapját a bankszektor szabályozásának megerősítése érdekében nemrégiben hozott, meghatározó jelentőségű intézkedések adják, de az elképzelés túlmutat ezen.

A bankunióról szóló koncepciót Barroso elnök úr az Európai Tanács legutóbbi informális ülésén, május 23-án mutatta be. A politikai viták keretében azóta is nagy figyelem irányul a tervekre, és az Európai Tanács következő ülésének napirendjén is kiemelt helyet foglal el ez a téma.

A gazdasági és monetáris unió mélyítésének és a bankunió létrehozásának minden előnyét azonban csak a fiskális unió megteremtésével lehet learatni.

Az Európai Tanács elnöke az Európai Bizottság elnökével, az eurócsoport elnökével és az Európai Központi Bank elnökével szoros együttműködésben jelentést fog bemutatni az Európai Tanács következő, június 28–29-i ülésén. Az említett jelentés elkészítése kapcsán részletekbe menően megvitatásra kerülnek a mélyebb gazdasági és monetáris integráció építőkövei, így a bankunió, a fiskális unió és a munkamódszerek is.

Mihelyt megszületik a politikai szintű megállapodás az elképzelésről, a Bizottság javaslatot tesz majd a szükséges végrehajtási eszközökre. A Bizottság leghamarabb 2012 őszére készül el javaslataival, egyúttal azt szorgalmazza, hogy a Tanács és az Európai Parlament gyorsítsák fel a már előterjesztett, kulcsfontosságú jogalkotási javaslatokkal kapcsolatos döntéshozatali folyamataikat.

1. Uniós banki szabályozás: Mit tettünk eddig?

A válság kezdete óta az Európai Bizottság mintegy 30 javaslatot terjesztett elő a pénzügyi rendszer szabályozásának javítására és a reálgazdaság élénkítésére. Ez stabil alapokat jelent a bankunió megteremtése felé vezető úton. A bankszektor pénzügyi stabilitásának megerősítéséhez a Bizottság az állami támogatások ellenőrzésén, valamint a különböző stabilitási és kiigazítási programokon keresztül is hozzájárult.

A Bizottság az alábbi intézkedéseket hozta:

1.1. A szorosabban integrált bankfelügyelet megteremtésére irányuló intézkedések:

  • 2011. január 1-jével három európai felügyeleti hatóság kezdte meg működését a felügyeleti struktúra kiépítése céljából:

  • az Európai Bankhatóság (EBH) a bankok felügyeletével foglalkozik, ideértve a bankok feltőkésítésének felügyeletét is;

  • az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (EÉPH) a tőkepiacok felügyeletével foglalkozik;

  • az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (EBFH) pedig a biztosítási felügyelettel foglalkozik.

A 27 nemzeti felügyelet mindhárom felügyeleti hatóságban képviseltetve van. A felügyeleti hatóságok feladata az európai pénzügyi szabályozás egységes rendszerének megteremtése, a határokon átnyúló problémák megoldása, a kockázatok felhalmozódásának megelőzése, valamint a bizalom helyreállítása. Az egyes európai felügyeleti hatóságok külön feladatokkal is rendelkeznek: az EÉPH például a hitelminősítő intézetek uniós felügyeletét is ellátja, az EBH és az EBFH pedig stresszteszteket végez a hozzájuk tartozó ágazatokban. Az EBH emellett az EU-ban működő bankok mostani feltőkésítését is nyomon követte. Rendkívüli helyzetekben az EÉPH betilthatja azon termékeket, amelyek a pénzügyi rendszer egészének stabilitását fenyegetik.

Ezenfelül az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) felelős az Unió pénzügyi rendszerének makroprudenciális felügyeletéért.

Az új felügyeleti keretrendszer 2010 novembere óta működik.

Az EBH jó munkát végzett, és új intézményként gyorsan nagy tekintélyre tett szert. Érdemeit a Tanács és az Európai Parlament által elfogadott szabályok szabta korlátok tükrében kell megítélni: a bankfelügyeleti hatáskörök jó része ma még a tagállami felügyeletek kezében van, az EBH-nak koordináló szerep jut. A jövőre nézve egyértelmű, hogy közvetlen felügyeleti hatásköröket kell létrehozni uniós szinten.

A pénzügyi felügyelettel kapcsolatos részletesebb információkért lásd: MEMO/10/434.

1.2. A bankrendszer megerősítése…

…a tőkeellátottság javítása révén:

A hitelintézetek a válság kezdetekor mennyiségi és minőségi szempontból is elégtelen tőkével rendelkeztek, ezért a nemzeti hatóságok példátlan méretű támogatására szorultak. A bankok feltőkésítésére vonatkozó, tavaly júliusi javaslatával („CRD IV”) (IP/11/915) (MEMO/11/527) a Bizottság megkezdte a bankok tőkeellátottságára vonatkozóan a G20-ak által elfogadott új, globális standardok (közismertebb nevén a Bázel III megállapodás) európai uniós végrehajtását. Európa vezető szerepet tölt be ezen a téren: a szóban forgó szabályokat több mint 8 000 európai bankra kell alkalmazni, amelyek a globális eszközállomány 53%-át kezelik. A Tanács és az Európai Parlament most tárgyalja a javaslatokat, és a Bizottság azt reméli, hogy rövidesen megállapodás születhet a kérdésben.

A Bizottság emellett olyan irányítási rendszert szándékozik létrehozni, amely új hatáskört bíz a felügyeleti hatóságokra annak érdekében, hogy szorosabban kísérjék figyelemmel a bankok tevékenységét, és amennyiben kockázatokat észlelnek, hozzanak intézkedéseket a lehetséges szankciók alkalmazásával: ha úgy tűnik például, hogy pénzügyi buborék van kialakulóban, fogják vissza a hitelezést. Bizonyos esetekben – például a több tagállamot érintő ügyek kapcsán a nemzeti felügyeletek között kialakult vitás kérdések rendezése érdekében – az európai felügyeleteknek lehetőségük lenne beavatkozni.

A bankok feltőkésítésével kapcsolatos bővebb információkért lásd: IP/11/915.

…a bankszektorbeli szerkezetátalakítás elősegítése révén:

A nemzetközi pénzügyi segítségben részesített tagállamokkal szemben támasztott gazdaságpolitikai követelmények között részletes feltételek szerepelnek a pénzügyi ágazatra vonatkozóan.

A bankszektor esetében az előírt szakpolitikai intézkedések egyrészt a nem életképes pénzügyi intézmények rendezett felszámolását, másrészt az életképes bankok szerkezetátalakítását tartalmazzák. A magasabb tőkekövetelmények, a bankok feltőkésítése, a stressztesztek, a tőkeáttételi mutatókra vonatkozó célok, valamint a szabályozási és felügyeleti keretek javítása ugyancsak megtalálhatók a szakpolitikai kezdeményezések között. Jóllehet ezek nem kizárólag a pénzügyi segítségnyújtási programban részesülő országokat érintik, ezen stabilitási intézkedéseket a legkönnyebben nemzetközi pénzügyi támogatás mellett lehet végrehajtani.

Meg kell említeni továbbá, hogy – megfelelő feltételek mellett – az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszközből (EFSF) támogatási programban nem részesülő euróövezeti tagállamnak is nyújtható kölcsön kifejezetten a pénzügyi intézmények feltőkésítésének céljából. Az adott intézményre szabott egyedi feltételek mellett horizontális, akár a hazai pénzügyi ágazat strukturális reformját is megkövetelő feltételek szabhatók.

A program keretében megvalósuló banki szerkezetátalakításra az állami támogatásra vonatkozó uniós előírásokkal összhangban kerülhet sor.

Konkrét példák a makrogazdasági kiigazítási vagy fizetésimérleg-támogatási programok keretében a bankszektorra vonatkozóan hozott intézkedésekre

Görögországban 50 milliárd EUR-t különítettek el a Görög Pénzügyi Stabilitási Alapban (Hellenic Financial Stability Fund) a bankok feltőkésítése céljából. Portugáliában a banki fizetőképességi támogatási eszközre 12 milliárd EUR-t különítettek el egy külön számlán a központi banknál.

A fizetésimérleg-támogatásban részesített, euróövezeten kívüli országok esetében a lett program ugyancsak tartalmazott egy banktámogatási keretet, 600 millió EUR összegben. Jóllehet ezek a pénzügyi források szerves részét képezik a nemzetközi pénzügyi segítségnyújtási csomagoknak, utóbbiak elsősorban a programhoz kapcsolódó banki szerkezetátalakításon keresztül járulnak hozzá a pénzügyi ágazatok stabilizációjához.

A támogatási programokkal kapcsolatban további információk a következő honlapokon érhetők el:

http://ec.europa.eu/economy_finance/eu_borrower/greek_loan_facility/index_en.htm

http://ec.europa.eu/economy_finance/eu_borrower/portugal/index_en.htm

http://ec.europa.eu/economy_finance/eu_borrower/balance_of_payments/latvia/latvia_en.htm

…a banki betétek magasabb szintű védelme révén:

Az uniós szabályozásnak köszönhetően a banki betétek a bank csődje ellen már most is minden tagállamban biztosítva vannak betétesenként 100 000 EUR-ig. A pénzügyi stabilitás szempontjából ez a fajta garancia visszatartja a betéteseket attól, hogy pánikszerűen kivegyék a pénzüket a bankból, súlyos következményektől óvva meg ezáltal a gazdaságot.

2010 júliusában a Bizottság még messzebb menő javaslatot terjesztett elő: ebben a betétvédelem harmonizálását és egyszerűsítését, a kifizetések felgyorsítását és a betétbiztosítási rendszerek finanszírozásának javítását javasolta, konkrétan a betétbiztosítási alapok előzetes feltöltésén és a betétbiztosítási rendszerek közötti kötelező hitelnyújtási eszközön keresztül. E mögött az az ötlet húzódik meg, hogy a nemzeti betétbiztosítási rendszereknek legyen lehetőségük egymástól kölcsönt felvenni abban az esetben, ha forrásaik kimerülnének. Ez lenne az első lépés egy európai uniós közös betétbiztosítási rendszer felé. A javaslatot a Tanács és a Parlament még mindig tárgyalja; a második olvasatnál tartanak. A Bizottság felkéri a jogalkotókat, hogy gyorsítsák fel az együttdöntési eljárás folyamatát e kérdésben, és lehetőleg hagyják meg a rendszerközi hitelnyújtási eszközre vonatkozó javaslatot.

Az elmúlt évek bankválságainak kezelése során a nemzeti hatóságok gyakran folyamodtak ahhoz az eszközhöz, hogy a bajba jutott bankból új stuktúrát hoztak létre, és a bank kritikus funkcióinak egy részét, például a betéteket ebbe az új struktúrába mentették át. Ezzel a szanálási mechanizmussal biztosítható, hogy a betétesek folyamatosan hozzáférnek megtakarításaikhoz. (A Northern Rock esetében például a bankot egy jó és egy rossz bankra osztották fel. Előbbi vitte a betéteket és a jó jelzálog-hiteleket, utóbbi pedig leírta az értékvesztett kölcsönöket.)

A európai betétbiztosítási rendszerre vonatkozó bizottsági javaslattal kapcsolatos bővebb információkért lásd: IP/10/918.

…az állami támogatások ellenőrzésének finomhangolása révén:

Hogyan ellenőrizte a Bizottság a bankoknak juttatott állami támogatásokat a válság alatt?

Amikor a pénzügyi piacok összeomlásközeli helyzetbe kerültek, egyes döntéshozók természetes reakciója a közös szabályok figyelmen kívül hagyásához és egyoldalúan meghozott intézkedésekhez vezetett. Az EU egészére kiterjedő valamifajta koordináció nélkül támogatási verseny bontakozott volna ki, masszív tőkekivonás indult volna meg az országok között, és ez egyben vélhetően a jelenlegi formájában ismert belső piac végét is jelentette volna.

Sikerült időben működésbe léptetni egy válságkezelési mechanizmust. 2008 őszén a Bizottság gyorsan közétette útmutatóját arról, hogy a tagállamok miként tudnak az uniós állami támogatási szabályokkal összhangban segítséget nyújtani bajba jutott bankjaiknak, vállalkozásaiknak. Az említett útmutató alapját az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 107. cikke (3) bekezdésének b) pontja adta, amely a tagállamok gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetése érdekében lehetővé teszi az állami támogatás nyújtását.

A 2008 októberében elfogadott első közlemény meghatározta a támogatási rendszerek alapelveit – például azt, hogy a támogatásnak időben és alkalmazási körét tekintve korlátozottnak kellett lennie; garantálni kellett, hogy az állami támogatásra való jogosultság nem tartalmazott nemzetiségi feltételt; továbbá a kedvezményezett bankok kizárólag az állami támogatás eredményeként tisztességtelen módon nem bővíthették ügyfélkörüket (lásd: IP/08/1495). Ennek jó példája az ír banktámogatási rendszer, amelyet módosítani kellett annak érdekében, hogy azt az ír gazdaság szempontjából rendszerszintű fontossággal bíró bankok származási helyüktől függetlenül, megkülönbözetésmentesen igénybe tudják venni (IP/08/1497).

Ezt 2008 decemberében a bankok feltőkésítéséről szóló közlemény követte, amely a bankok feltőkésítésének szükségességével, a fizetőképességet érintő kérdésekkel és a reálgazdaság hitelhez jutásának kérdéseivel foglalkozott (IP/08/1901), majd 2009 februárjában a Bizottság közétette az értékvesztett eszközökről szóló közleményét, amely megteremtette a „mérgező” eszközökből származó problémák kezelésének kereteit (IP/09/322).

Végezetül 2009 júliusában a Bizottság elfogadta a szerkezetátalakításról szóló közleményt, amellyel egyértelművé tette, hogy miként fogja megítélni a bankok hosszú távú életképességhez való visszatérést célzó szerkezetátalakításokat, a bankok megmentésével járó terhek megosztását, továbbá miként fogja kezelni a bankoknak juttatott óriási támogatások versenytorzító hatásait (IP/09/1180). 2011. január 1-je óta a tőkejuttatás vagy az értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedések formájában állami támogatásért folyamadó bankok mindegyikének szerkezetátalakítási tervet kell benyújtaniuk (és nem csak a bajba jutott bankoknak, mint korábban).

A KBC (IP/09/1730) és a Lloyds (IP/09/1728) bankok estei jól illusztrálják, hogy ezek a szabályok miként befolyásolták egyes jelentős bankok szerkezetátalakítását.

Milyen gyakorlatot követett eddig a Bizottság?

A bankoknak juttatott állami támogatások ellenőrzésekor a Bizottság de facto európai szintű válságkezelési és szanálási hatóságként működött, és igyekezett kezelni azokat a strukturális problémákat, amelyek számos bankot már jóval a válság előtt is érintettek. Munkánkat három alapvető cél vezérli: a pénzügyi stabilitás megőrzése, a belső piac egységességének fenntartása, valamint annak biztosítása, hogy a támogatások kedvezményezettjei visszatérjenek a hosszú távú életképességhez. Az általunk előírt szerkezetátalakítás három elvre épül: a banknak vissza kell térnie a hosszú távú életképességhez anélkül, hogy újabb állami támogatásra szorulna; a banknak, részvényeseinek és hibridtőke-tulajdonosainak hozzá kell járulniuk a szerkezetátalakítás költségeihez; a támogatás által okozott versenytorzító hatásokat pedig kezelni kell. Egyes bankokat például fenntarthatatlan, a túlzott tőkeáttételre és túlságosan a rövid távú bankközi finanszírozásra épülő üzleti modelljeik feladására utasítottunk. Más esetekben egyes tevékenységek leépítését és a banki struktúra egyszerűsítését írtuk elő. Azokban az esetekben pedig, amikor egyértelmű volt, hogy a bank életképessége nem állítható helyre, a bank rendezett szanálására került sor. A kormányuktól kapott támogatást minden esetben visszafizettetjük a bankokkal. Ez a feltétel rendkívül fontos az erkölcsi kockázat kezelése és az adófizetők terheinek korlátozása szempontjából.

Néhány példa: ennek nyomán került sor a Hypo Real Estate (IP/11/898), a Kommunalkredit (IP/11/389) és a Northern Rock (IP/09/1600) bankok mélyreható szerkezetátalakítására és részleges szanálására. Az egyes német tartományi bankok által követett fenntarthatatlan üzleti modellek – például az LBBW (IP/09/1927) és a HSH (IP/11/1047) esetében – az alaptevékenységhez való visszatéréshez vezettek. A WestLB esetében a megoldás a rendezett szanálás formáját öltötte, mivel itt az életképesség helyreállítására nem volt mód (IP/11/1576). Más esetekben a kormányoknak kellett viselniük a rendszerszintű fontossággal bíró bankok elhibázott üzleti döntéseinek következményeit. Ilyenkor – például az ING és a Commerzbank (IP/09/711) esetében – a tevékenységek leépítését és a banki struktúrák érdemi egyszerűsítését írtuk elő.

Meddig marad fenn a válságkezelési üzemmód a pénzügyi ágazatnak nyújtott állami támogatások terén? Mi következik ezután?

A válságkezelés keretében az állami támogatások ellenőrzésének kettős célja volt: egyrészt tüzet kellett oltanunk, másrészt megteremtettük a válságot követő időszak alapjait. A kezdetektől fogva olyan szerkezetátalakítási feltételeket szabtunk, amelyek a pénzügyi piacok stabilitásának növelésére irányultak, továbbá ösztönözték a bankoknak a reálgazdaság finanszírozásához történő visszatérését. Ezen feltételeknek része az, hogy a bankok díjat fizetnek az állami támogatásért és végső soron visszafizetik azt, továbbá, hogy a részvényesek és hibridtőke-tulajdonosok az erkölcsi kockázat kezelésének jegyében megfelelő részt vállalnak a terhekből.

2011 végén már zajlottak az előkészületei annak, hogy a vészhelyzeti rendszerről átálljunk a válságot követő időszak állandóbbnak tekinthető szabályaira, de a piaci feszültségek újbóli megjelenése arra késztetett minket, hogy a válságidőszaki rendszerünket 2012-ben is fenntartsuk, és ennek érdekében néhány módosítással a banki tevékenységekre vonatkozó mind a négy közlemény alkalmazási időszakát meghosszabbítottuk. Ennek elsődleges célja annak biztosítása volt, hogy az államok megfelelő ellentételezést kapjanak abban – a jövőben egyre valószínűbbnek tűnő – esetben, ha a tagállamok bankjaikat olyan eszközökkel, például törzsrészvényekkel kívánják feltőkésíteni, amelyek esetében az ellentételezés mértéke nincs előzetesen rögzítve. A bankok finanszírozási szükségleteihez kapcsolódóan nyújtott garanciák – az eddigiek szerint a támogatás nagyrészt ilyen formát öltött – ellentételezése kapcsán pedig megállapodás született az alkalmazott módszertan felülvizsgálatáról annak érdekében, hogy a bankok által fizetett díjak az egyes bankokra jellemző kockázat és ne az érintett tagállamra vagy a piac egészére érvényes kockázat alapján kerüljenek megállapításra (IP/11/1488).

E szabályok addig maradnak érvényben, amíg a piaci feltételek azt megkövetelik. Mihelyt a piaci feltételek azt lehetővé teszik, a Bizottság megalkotja a pénzügyi ágazatnak nyújtott állami támogatásokra vonatkozó állandó szabályokat.

1.3. Az európai pénzügyi ágazat megerősítése érdekében hozott egyéb intézkedések

A pénzügyi ágazat felügyeletének megerősítése, a betétesek védelmének növelése, a pénzügyi vállalkozásokra vonatkozó tőkekövetelmények szigorítása és a banki ágazatban alkalmazott válságkezelési megoldások javítása mellett a Bizottság az alábbi területeken tesz erőfeszítéseket:

  • az Erkki Liikanen által vezetett magas szintű szakértői csoport munkáján keresztül a bankszektor szerkezeti reformjának vizsgálata (MEMO/12/129);

  • az árnyékbanki tevékenység szabályozása (IP/12/253);

  • a hitelminősítések megbízhatóságának javítása (IP/11/1355);

  • a fedezeti alapokra (IP/09/669), a short ügyletekre (IP/10/1126) és a származtatott termékekre (IP/10/1125) vonatkozó szabályok szigorítása;

  • a pénzügyi eszközökkel folytatott kereskedésre (IP/11/1219), a piaci visszaélésre (IP/11/1217) és a befektetési alapokra (IP/10/869) vonatkozó hatályos szabályok felülvizsgálata;

  • a felelőtlen magatartást ösztönző banki javadalmazási politikák korlátok közé szorítása (IP/09/1120);

  • a könyvvizsgálati (IP/11/1480) és a számviteli ágazat (IP/11/1238) reformja.

2. Várhatóan rövidesen hatályba lépő javaslatok:

A bajba jutott bankok szanálásának eszközeiről szóló javaslat

A bajba jutott bankok helyreállításának és szanálásának eszközeiről a Bizottság által június 6-án elfogadott javaslat képezi az európai bankszektor megerősítésére és az esetleges jövőbeli pénzügyi válságok – betéteseket és adófizetőket sújtó negatív – hatásainak megelőzésére irányulóan előterjesztett intézkedések sorozatának utolsó elemét.

Annak biztosítása érdekében, hogy a jövőben előforduló esetleges bankmentések terheiből a magánszektor megfelelő részt vállaljon, az EU közös kereteket javasolt a nehézségekkel küzdő bankok kezelésére irányuló állami beavatkozás szabályaira és eszközeire vonatkozóan. A többszöri bankmentések mélyen elültették az igazságtalanság érzését a lakosságban, megnövelték az államadósságokat és az adófizetőkre nehezedő terhek emelkedését eredményezték.

A bankok helyreállítására és szanálására vonatkozó uniós keretrendszer elsősorban a válságok megelőzéséhez kínálna eszközöket, de a válságok korai szakaszban történő kezelését is elősegítené.

A keretrendszer révén az indokolt esetekben rendelkezésre állnak majd a bankok és egyéb pénzügyi intézmények rendezett szanálásához szükséges eszközök.

Milyen eszközöket kínál majd az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) a bankszektor számára?

Az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) hitelkerete 500 milliárd EUR-t fog kitenni. A támogatási programban nem részesülő euróövezeti tagállamok esetében az ESM-en keresztül kifejezetten a pénzügyi intézmények feltőkésítéséhez is igényelhető kölcsön. Az ilyen jellegű pénzügyi támogatás jóváhagyásához az ESM Kormányzótanácsának, azaz az euróövezeti tagállamok pénzügyminisztereinek pozitív döntésére van szükség. A pénzügyi támogatás feltételeinek részleteit egyetértési megállapodásban kell rögzíteni, és a feltételek között az adott intézmény(ek)re vonatkozó és horizontális feltételek egyaránt szerepelni fognak. A feltőkésítésre egy teljes körű makrogazdasági kiigazítási programmal kísért kölcsön keretében is sor kerülhet. Az Európai Stabilitási Mechanizmus létrehozásáról szóló szerződés egyelőre nem teszi lehetővé a pénzügyi intézmények közvetlen hitelezését az ESM-ből.

3. A középtávú fellépés lehetséges intézkedései

Az Európai Tanács által adott politikai iránymutatás alapján a Bizottság őszre elkészül a szorosabban integrált és közvetlen uniós szintű bankfelügyelet, közös betétbiztosítás és szanálási alapok megteremtésére irányuló javaslataival.

A már tisztázott vezérlőelv alapján – nevezetesen, hogy a kockázatoknak a betétbiztosítási rendszeren keresztüli megosztása nem nélkülözheti a bankszektor integrált és erős felügyeletét, amely révén biztosítható az érintett országok közötti kölcsönös bizalom – az átfogó keretnek az alábbi elemek kell részét képezzék.

  • a határokon átnyúló tevékenységet folytató bankok felügyeletének integrált rendszere

Miközben az európai felügyeleti hatóságok jelenlegi szerepe a nemzeti felügyeleti rendszerek működésének és konvergenciájának ellenőrzésére korlátozódik, a Bizottság uniós szintű banki felügyelet megteremtésére irányuló javaslatot szándékozik előterjeszteni. A meglévő rendszerünk túlságosan töredezett ahhoz, hogy megbirkózzon a mostani kihívásokkal, így nem épülhet ki a szükséges bizalom a tagállamok között. Ehhez politikai megállapodásra van szükség egy szélesebb hatáskörrel rendelkező és független uniós felügyelet megteremtéséről.

  • egységes betétbiztosítási rendszer

A betétbiztosításra vonatkozó, 2010-ben bemutatott javaslatában a Bizottság a betétbiztosítási rendszerek közötti hitelnyújtás lehetőségének megteremtését szorgalmazta arra az esetre, ha valamely rendszer forrásai kimerülnének. A Bizottság vizsgálja, hogy erre alapozva milyen lehetőségek merülnek fel. Úgy véljük továbbá, hogy a betétbiztosítási rendszerek és a szanálási alapok ugyanazon keretbe tartoznak, hiszen a bankok sikeres szanálása révén elkerülhető a betétbiztosítási rendszerek igénybevétele.

  • európai uniós szanálási alap

A bajba jutott bankok helyreállításának és szanálásának eszközeiről szóló javaslatunk az első lépés lehet egy európai uniós szanálási alap létrehozása felé. A Bizottság olyan alapok felállítását javasolja tagállami szinten, amelyek együttműködnének egymással, illetve bizonyos feltételek mellett és indokolt esetben kölcsönt nyújtanának egymásnak, megteremtve ezáltal a szanálási alapok európai rendszerét.

A határokon átnyúló tevékenységet folytató intézmények felügyeletének szorosabb integrációját és az ezen intézmények szanálásait előre meg kell majd szervezni. A javaslat olyan mechanizmusokat tartalmaz, amelyek révén biztosítható, hogy a nemzeti hatóságok és az EBH együttműködjenek egymással a problémákkal szembesülő, több országban tevékenykedő bankok tekintetében.

A tagállamok úgy is dönthetnek, hogy külön szanálási alapok létrehozása helyett a betétbiztosítási rendszereket összevonják a szanálás finanszírozási rendszerével. Lásd: MEMO/12/416.

A javaslatnak keresztül kell mennie a döntéshozatali folyamaton, jelenleg az Európai Parlamentben és a Tanácsban folynak a tárgyalások róla.

4. A jövőbeli megoldások egyéb lehetőségei

Az egyik fontos kérdés az, hogy lehetővé válik-e a bankok közvetlen támogatása az EFSF-ből és/vagy az ESM-ből. Az államháztartások és bankok közötti kapcsolat kikerülésének vagy kiiktatásának lehetősége a bankok közvetlen feltőkésítésének feleltethető meg, ami az ESM-ről szóló hatályos szerződés alapján egyelőre nem lehetséges. A mostani adósságválság hathatós kezelése érdekében a jövőbeli eszmecserék során ezzel a kérdéssel is foglalkozni kell.


Side Bar

Mon compte

Gérez vos recherches et notifications par email


Aidez-nous à améliorer ce site