Navigation path

Left navigation

Additional tools

A közös agrárpolitika reformjának fő elemei

European Commission - MEMO/11/685   12/10/2011

Other available languages: EN FR DE DA ES NL IT SV PT FI EL CS ET LT LV MT PL SK SL BG RO

MEMO/11/685

Brüsszel, 2011. október 12.

A közös agrárpolitika reformjának fő elemei

A Bizottság a mai napon négy javaslatot terjesztett elő a közös agrárpolitikára vonatkozó egy-egy európai parlamenti és tanácsi rendeletjavaslat formájában. Ezek a következő területeket érintik: i. közvetlen kifizetések, ii. egységes közös piacszervezés, iii. vidékfejlesztés, továbbá iv. horizontális rendelet a közös agrárpolitika finanszírozása, irányítása és nyomon követése céljából. Ezenkívül három kisebb rendelet is idetartozik, amelyek az új szabályokkal kapcsolatos átmeneti rendelkezéseket tartalmazzák. A csomag részét képezi emellett egy indokolás, egy lakossági összefoglaló és a hatásvizsgálat különböző szempontjaival összefüggő egy-egy melléklet.

A javaslatok fő elemeit a következőképpen lehet összefoglalni:

  • Közvetlen kifizetések

Az alaptámogatási rendszer: Annak érdekében, hogy többé ne különböző rendszereket alkalmazzanak az EU egyes tagállamaiban, mint ahogyan jelenleg az EU 15 régebbi tagállama az egységes támogatási rendszert használja (amely korábbi referenciák használatát, a hektáronkénti kifizetést, illetve e kettő kombinációját is lehetővé teszi), az újabban csatlakozott 12 ország többsége pedig az egyszerűsített területalapú kifizetési rendszert alkalmazza, 2013-tól az új „alaptámogatási rendszer” lép érvénybe. (Az egyes tagállamokban jelenleg használatos rendszereket lásd ezen a weboldalon: http://ec.europa.eu/agriculture/markets/sfp/pdf/ms_en.pdf.) A „kölcsönös megfeleltetés” (bizonyos környezeti, állatjóléti és egyéb szabályok betartása), akárcsak jelenleg, az új rendszernek is fontos elemét fogja képezni, noha a hatályos követelmények sok tekintetben egyszerűsödni fognak (lásd lent). A cél az, hogy jelentős mértékben csökkentsük a hatályos jogszabályok teljes körű végrehajtásával kapható kifizetések szintjei között tapasztalható különbségeket, mind a mezőgazdasági termelők és a régiók tekintetében (belsőleg), mind a tagállamok tekintetében (külsőleg). 2019 kezdetéig valamennyi tagállamnak kötelessége lesz fokozatosan áttérni nemzeti vagy regionális szinten a hektáronkénti egységes kifizetésre. A Bizottság többéves pénzügyi keretére vonatkozó javaslataival összhangban a közvetlen kifizetésekre elkülönített nemzeti pénzügyi kereteket ki fogják igazítani azzal a céllal, hogy több pénzt kapjanak azok a tagállamok, amelyekben a hektáronkénti támogatás nem éri el az uniós átlagos kifizetés 90%-át. A jelenleg előirányzott összegek és az EU 27 tagállamára jellemző átlagos összeg 90%-a közötti rés egyharmadával csökkenni fog. Ha például egy tagállam jelenleg hektáronként az uniós átlag 75%-ának megfelelő átlagösszeget kap, azaz a 90%‑hoz 15% hiányzik, a kifizetéseket fokozatosan 80%-ra emelik. A Bizottság kötelezettséget vállal arra, hogy a 2020 utáni időszakra vonatkozó pénzügyi terv kapcsán folyó viták során kitér a „teljes konvergencia” hosszú távú céljára, azaz a közvetlen támogatások EU-szerte egyenlően történő elosztására.

Környezetbarát intézkedések: Az alaptámogatás mellett minden mezőgazdasági üzem további hektáronkénti kifizetésben részesül, amennyiben bizonyos, az éghajlat és a környezet szempontjából kedvező mezőgazdasági módszereket alkalmaznak. A tagállamok a nemzeti pénzügyi keret 30%-át fordítják majd erre a célra. Ez az arány csupán egy minimális, de felfelé nem korlátozott érték.

A három következő intézkedés tartozik ide:

  • az állandó legelők fenntartása;

  • a növénytermesztés diverzifikálása (a mezőgazdasági termelőknek legalább háromfajta növényt kell a szántóföldön termeszteni, amelyek közül egyik sem vehet a terület 70%-ánál többet igénybe, de legalább a szántóföld 5%-át el kell, hogy foglalja); továbbá

  • a mezőgazdasági területnek (az állandó gyepterület kivételével) legalább 7%‑át „ökológiai jelentőségű területként” fenn kell tartani – amely lehet táblaszegély, sövény, facsoport, parlagon hagyott terület, tájképi jellemző, biotóp, pufferzóna, erdősített terület.

  • Megjegyzés: A biotermelőknek nem kell külön követelményeket teljesíteniük, mivel ők egyértelműen a környezeti szempontokat szem előtt tartva gazdálkodnak.

Hátrányos természeti adottságú területek: A tagállamok (vagy a régiók) – a nemzeti pénzügyi keretek 5%-áig – kiegészítő támogatásban részesíthetik a hátrányos természeti adottságú területeket (melynek definícióját a vidékfejlesztési szabályok tartalmazzák). Ez azonban csak lehetőség, és nem érinti a vidékfejlesztési rendszer keretében a kedvezőtlen adottságú területekre vonatkozó opciókat. Megjegyzés: A Számvevőszéktől kapott kritika nyomán a „kedvezőtlen adottságú területeket” tárgyilagos kritériumok alapján újradefiniálták.

Fiatal mezőgazdasági termelők: A fiatal (azaz 40 évesnél nem idősebb), első alkalommal gazdálkodásba kezdő mezőgazdasági termelők számára nyújtott alaptámogatást a tevékenység első 5 évére 25%-kal ki kell egészíteni. E támogatás az adott tagállamban található gazdaságok átlagos méretében meghatározott maximumra korlátozódik. Azokban a tagállamokban, amelyekre a kis méretű gazdaságok jellemzőek, a felső határérték 25 hektár. Ezt legfeljebb 2% erejéig a nemzeti pénzügyi keretből kell finanszírozni.

Kistermelők: A 2014-ben támogatásra igényt tartó mezőgazdasági termelők 2014. október 15-éig jelentkezhetnek a kistermelők támogatási rendszerébe, ami azt jelenti, hogy a gazdaság méretétől függetlenül a tagállam által meghatározott, évi 500-tól 1000 euróig terjedő kifizetésben részesülnek. (Az összeg vagy a kedvezményezettkénti átlagos kifizetéshez, vagy a 3 hektárra jutó nemzeti átlagos hektáronkénti kifizetés összegéhez igazodik.) Ez lényegesen egyszerűbbé teszi mind az érintett mezőgazdasági termelők, mind a nemzeti hatóságok dolgát. A rendszerben részt vevőkre a kölcsönös megfeleltetés tekintetében kevésbé szigorú előírások vonatkoznak majd, és felmentést kapnak a környezetbarát intézkedések alól. (A hatásvizsgálat tanúsága szerint a közös agrárpolitika keretében támogatásért folyamodó gazdaságok mintegy harmada legfeljebb 3 hektár méretű – a gazdaságok területe viszont a 27 tagú EU mezőgazdasági összterületének mindössze 3%-át teszi ki.) A kistermelők támogatási rendszerének összköltségei nem haladhatják meg a nemzeti pénzügyi keret 10%-át, és a kifizetés szintjét ennek megfelelően szükség szerint kiigazítják. A vidékfejlesztési támogatás részét fogja képezni a kistermelők számára biztosított tanácsadási rendszer, amely a gazdasági fejlődéssel kapcsolatban nyújt segítséget, továbbá az olyan régiók, ahol sok a kis méretű gazdaság, szerkezetátalakítási támogatásokat is igénybe vehetnek.

Termeléstől függő támogatás: A közvetlen kifizetések nemzeti alapon történő újraelosztásával járó esetleges kedvezőtlen hatások kiküszöbölésére és a fennálló feltételekre tekintettel a tagállamoknak lehetőségük lesz arra, hogy meghatározott összegeket egy-egy konkrét termék termelésétől függően fizessenek ki. Ennek felső határa a nemzeti pénzügyi keret 5%-a, amennyiben a tagállam által jelenleg biztosított termeléstől függő támogatás aránya 0–5%, illetve legfeljebb 10%, amennyiben a termeléstől függő támogatás aránya meghaladja az 5%-ot. A Bizottság ennél magasabb arányt is engedélyezhet, ha az érintett tagállam meg tudja indokolni, hogy miért van erre szükség.

A támogatások átcsoportosítása: A tagállamok a közvetlen kifizetésekre fordítandó nemzeti pénzügyi keret (1. pillér) akár 10%-át is átcsoportosíthatják a vidékfejlesztési keretbe; illetve azok a tagállamok, amelyek esetében a közvetlen kifizetések nem érik el az uniós átlag 90%-át, ezentúl a vidékfejlesztési támogatás akár 5%-át az 1. pillérhez tartozó nemzeti keretbe utalhatják át.

Kölcsönös megfeleltetés: A közvetlen kifizetésekre fordítandó nemzeti pénzügyi keretből odaítélt valamennyi összeg továbbra is egy sor alapvető környezetvédelmi, állatjóléti, valamint növény- és állat-egészségügyi követelmény teljesítéséhez fog kapcsolódni. Az átfogó egyszerűsítés részeként azonban a jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmények száma 18-ról 13-ra, a földterület jó mezőgazdasági és környezeti állapotára vonatkozó előírások száma pedig 15-ről 8-ra csökkent – például a mezőgazdasági termelők számára lényegtelen elemek kizárásával. A javaslatok között szerepelt az is, hogy a víz-keretirányelvet és a peszticidek fenntartható használatára vonatkozó irányelvet építsék be a kölcsönös megfeleltetés szabályrendszerébe, amint bebizonyosodik, hogy ezen irányelveket valamennyi tagállamban megfelelően átültették, és a mezőgazdasági termelőkre vonatkozó előírások egyértelműek.

Maximalizálás”: Az alaptámogatási rendszerből évente az egyes gazdaságok által igénybe vehető összeg felső határa 300 000 euró lesz, ezenkívül a 250 000–300 000 euró közötti tartományba eső kifizetéseket 70%-kal, a 200 000–250 000 euró közötti tartományba eső kifizetéseket 40%-kal, a 150 000–200 000 euró közötti tartományba eső kifizetéseket pedig 20%-kal csökkentik. A foglalkoztatási szempontok figyelembevétele érdekében azonban a mezőgazdasági üzem e csökkentéseket megelőzően az előző évben kifizetett bérköltségeket (ideértve az adókat és a társadalombiztosítási hozzájárulásokat is) levonhatja. Megjegyzés: Az e mechanizmus révén „megtakarított” alapok az érintett tagállamban maradnak, és a vidékfejlesztési keretbe kerülnek át, hogy azokat a mezőgazdasági termelők és az európai innovációs partnerség keretében létrejövő operatív csoportok innovációs és beruházási célokra fordíthassák.

Aktív mezőgazdasági termelők”: A jogi kiskapuk felszámolása érdekében a Bizottság szűkíti az „aktív mezőgazdasági termelő” fogalmát. Az új definíció szerint, amelynek célja, hogy a tényleges vagy számottevő mezőgazdasági tevékenységet nem folytatók ne részesüljenek támogatásban, azok a kérelmezők, akik esetében a közös agrárpolitikai közvetlen kifizetések nem érik el a valamennyi, nem mezőgazdasági tevékenységükből származó bevételek 5%-át, illetve akik tevékenysége pusztán abban áll, hogy területeiket legeltetésre és földművelésre alkalmas állapotban tartják, de nem végzik el a tagállamok által előírt minimumtevékenységet, nem részesülhetnek kifizetésben. Felmentést kapnak azonban ez alól azok a mezőgazdasági termelők, akik az előző évben kevesebb mint 5 000 euró közvetlen kifizetésben részesültek.

Támogatható hektárszám – A szabályok szerint 2014 lesz az új referenciaév a földterületek tekintetében, de a spekulációk elkerülése végett ez a 2011-ben a közvetlen kifizetési rendszerből folyósított támogatások kedvezményezettjeihez fog kapcsolódni.

  • Piacirányítási mechanizmusok

Az állami intervenció és a magántárolási támogatás hatályban lévő rendszereiről már bebizonyosodott, hogy jól működő biztonsági hálót alkotnak abban az esetben, ha például egy élelmiszerválságot követő piaci nehézségek közepette a termelők segítségére kell sietni. Ezeket a rendszereket azonban felül kell vizsgálni, hogy gyorsabban és hatékonyabban reagáljanak. Valamennyi ágazat tekintetében új védzáradék kerül bevezetésre, amely révén a Bizottság általános piaci zavarok esetén sürgősségi intézkedéseket hozhat – ilyenek voltak például a 2011 májusában és júniusában az E. coli-válság kapcsán tett intézkedések. Ezeket a többéves pénzügyi keretben meghatározott válságtartalékból fogják finanszírozni.

Miután a tejkvóták és a szőlőtelepítési jogok lejárati határidejét kitűzték, a Bizottság az utolsó kvótarendszert – a cukorkvótát – is fel kívánja számolni. A cukor kvótarendszere a tervek szerint 2015. szeptember 30-án fog lejárni. Mivel a legtöbb fejlődő ország korlátlan vámmentes hozzáférést élvez az uniós piachoz, de az EU-ból származó exportokra a WTO szabályai vonatkoznak (legalábbis addig, amíg a kvótarendszerek érvényben vannak), csak a kvóták megszüntetésével lehet az ágazatnak hosszú távú jövőképet nyújtani – különösen az elvárt termelékenységnövekedés összefüggésében. A kvótarendszer megszüntetését követően a fehér cukor magántárolási támogatásban részesíthető lesz, és a cukorgyárak és -termelők közötti megállapodásokat szabályozó alapvető rendelkezéseket állapítanak meg.

Az iskolagyümölcs- és iskolatejprogramot ki kell bővíteni. A szövegek a már 2010 decemberében előterjesztett javaslatokat is tükrözik, amelyek a tejtermékeket (kötelező írásos szerződések és az élelmiszer-ellátási láncban betöltött erősebb alkupozíció) és forgalmazási előírásokat, köztük a termelés helyének koncepcióját érintik.

Annak érdekében, hogy jobb legyen a mezőgazdasági termelők alkupozíciója az élelmiszer-ellátási láncban, a Bizottság az egyes ágazatok jobb szervezettségére törekszik. A termelői és ágazati szervezetek elismerésére vonatkozó szabályok most már valamennyi ágazatra érvényesek lesznek – és a termelői szervezetek létrehozásának további lehetőségeit immár a vidékfejlesztési támogatásból lehetne finanszírozni (lásd alább). Az egyszerűsítés érdekében számos kisebb rendszer hatályát veszti (pl. a tejpor takarmányként való felhasználására nyújtott támogatás, a selyemhernyóra vonatkozó, termeléstől függő támogatás).

  • Vidékfejlesztés

Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap illeszkedik az Európai Regionális Fejlesztési Alapot, az Európai Szociális Alapot, a Kohéziós Alapot és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapot átfogó, október 6-án bejelentett új közös stratégiai keretbe [lásd IP/11/1159], amelyet az Európa 2020 stratégia céljainak (fenntartható, intelligens és inkluzív növekedés) elérése végett hoztak létre. Mint más támogatások esetében is, a teljesítménnyel való egyértelműbb kapcsolat megteremtése érdekében valamennyi vidékfejlesztési program tekintetében célokat kell kijelölni a lent kiemelt 6 prioritás terén. A támogatások mintegy 5%-át az ún. „teljesítéshez kötött tartalék” formájában vissza fogják tartani, és csak akkor folyósítják őket, ha bebizonyosodik, hogy a kitűzött célok felé vezető úton előrelépés történt.

A tagállamok (vagy régiók) által kidolgozott és társfinanszírozott, több év alatt megvalósított rendszerekben megtestesülő, jelenleg is kitűnően működő alapvető vidékfejlesztési koncepció nem változik. A gazdasági, környezeti és társadalmi kérdésekhez kapcsolódó egy-egy tengely helyett, amelyekkel kapcsolatban előre meghatározták, hogy mekkora legyen felhasznált támogatások összege, az új programozási időszakra 6 prioritás fog vonatkozni (lásd lent). A tagállamoknak a területrendezéshez és az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez kapcsolódó célokra viszont továbbra is el kell különíteniük a vidékfejlesztési pénzügyi keretük 25%-át.

  • a tudásátadás és az innováció előmozdítása;

  • a versenyképesség növelése;

  • az élelmiszer-ellátási lánc megszervezésének és a kockázatkezelésnek az előmozdítása;

  • az ökoszisztémák állapotának helyreállítása, megőrzése és javítása;

  • az erőforrás-hatékonyság és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás elősegítése;

  • a társadalmi befogadás előmozdítása, a szegénység csökkentése és a gazdaság fejlesztése a vidéki térségekben;

Az ezekkel a prioritásokkal kapcsolatos számszerűsített célok elérése, valamint saját szükségleteik figyelembevétele érdekében a tagállamok/a régiók vidékfejlesztési programjaikban többfajta intézkedést kombinálnak majd, amelyeket egy egyszerűsített menüből választanak ki.

A költségvetést illetően kisebb változásra számíthatunk: a vidékfejlesztési nemzeti pénzügyi kereteket objektívabb kritériumok szem előtt tartásával fogják elosztani – e kritériumokat a Bizottság fogja saját hatáskörben meghatározni egy későbbi időpontban. A kevésbé fejlett és a legkülső régiókban, valamint a kisebb égei-tengeri szigeteken 85% lesz az uniós társfinanszírozási arány, a többi régióban ez a legtöbb kifizetést illetően 50%, illetve az innováció és a tudásátadás, az együttműködés, a termelői csoportok létrehozása, a fiatal mezőgazdasági termelők mezőgazdasági tevékenységének megkezdéséhez nyújtott támogatások és a LEADER-projektek kapcsán ennél magasabb is lehet.

Az új időszakban a tagállamoknak lehetőségük lesz arra, hogy magasabb támogatási arányú alprogramokat dolgozzanak ki a fiatal mezőgazdasági termelők, a kistermelők, a hegyvidéki területek és a rövid élelmiszer-ellátási láncok szükségleteinek kielégítésére.

A legfontosabb pontok a vidékfejlesztési projektek egyszerűsített menüjéből

  • Innováció: Ezt a kulcsfontosságú területet (konkrétabban a mezőgazdaság termelékenységével és fenntarthatóságával foglalkozó jövőbeli európai innovációs partnerséget) különféle vidékfejlesztési intézkedések fogják szolgálni, mint pl. a „tudásátadás” és az „együttműködés”; a cél a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és a vidéki területek forráshatékonysága, termelékenysége, valamint az alacsony kibocsátáshoz és az éghajlatvédelemhez alkalmazkodó fejlesztése. Mindehhez a mezőgazdaság és a kutatás együttműködésének fokozására is szükség van, mert így a technológiatranszfer hamarabb eljut a mezőgazdaságba;

  • Tudás – „tudásalapú mezőgazdaság”: a mezőgazdasági tanácsadási szolgáltatásokkal kapcsolatos intézkedések megerősítése (amelyek az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az ahhoz való alkalmazkodáshoz, a környezeti kihívásokhoz, valamint a gazdasági fejlődéshez és képzéshez is kapcsolódnak);

  • Szerkezetátalakítás / beruházás / korszerűsítés: még mindig vannak lehívható támogatások;

  • Fiatal mezőgazdasági termelők: az intézkedéscsomag vállalkozásindítási támogatásokat (70 000 euró összegig), valamint képzési, illetve tanácsadási szolgáltatásokat is magában foglal;

  • Kistermelők: Vállalkozásindítási támogatás kisgazdaságonként 15 000 euró összegig;

  • Kockázatkezelési eszköztár: A terméshez, az időjáráshoz és az állatbetegségekhez kapcsolódó biztosítást és a kölcsönös kockázatkezelési alapokat – [jelenleg az 1. pillér 68. cikke alapján állnak rendelkezésre] – egy jövedelemstabilizáló opcióval is ki kell egészíteni (amely a kölcsönös kockázatkezelési alapból akár a veszteségek 70%‑ának kifizetését is lehetővé tenné, amennyiben a bevételek legalább 30 %-kal csökkennek); A mezőgazdasági termelők által befizetett minden 1,00 eurót 65 centtel egészítenének ki a vidékfejlesztési alapból;

  • Termelői szervezetek és szövetségeik: szervezetek üzleti terv alapján történő létrehozására nyújtott támogatás, amely a kkv-k meghatározása alá tartozó csoportokra korlátozódik;

  • Agrár-környezetvédelmi, illetve éghajlatvédelmi kifizetések: nagyobb rugalmasság a szerződések, közös szerződések terén, a megfelelő képzéssel/tájékoztatással társítva;

  • Ökológiai termelés: új különintézkedés annak érdekében, hogy az ökológiai termelés nagyobb nyilvánosságot kapjon;

  • Természeti vagy egyéb sajátos hátránnyal rendelkező területek: a természeti hátránnyal rendelkező területek kijelölésének új módszere 8 biofizikai kritérium alapján; a tagállamok rugalmasságot élvezhetnek a téren, hogy mezőgazdasági területeik akár 10%-át sajátos hátránnyal rendelkező területként határozhatják meg a környezet megőrzése vagy fejlesztés céljából;

  • Hegyvidéki területek: A hegyvidéki területek és a 62. szélességi körtől északra fekvő mezőgazdasági területek akár 300 euró/hektár támogatásban részesülhetnek (ezelőtt ez az összeg 250 euró volt);

  • Együttműködés: Kiterjesztett lehetőségek a technológiai, környezeti és kereskedelmi együttműködés támogatása terén (pl. kísérleti projektek, közös környezeti rendszerek, rövid élelmiszer-ellátási láncok, helyi piacok kialakítása);

  • Alapvető szolgáltatások és a falvak megújítása – annak érdekében, hogy a széles sávú infrastruktúrába és a megújuló energiába történő beruházás nagyobb léptékű legyen;

  • LEADER: LEADER kezdőcsomag a LEADER csoportok és stratégiák létrehozására; a rugalmasság elősegítése más helyi támogatások együttes felhasználása révén, ilyen lehet pl. a vidék és a városok közötti együttműködés; Megjegyzés: A LEADER jelenleg az a közös megközelítés, amelyet a közös stratégiai kereten keresztül elérhető valamennyi alap (ERFA, ESZA, Kohéziós Alap, Európai Tengerügyi és Halászati Alap, EMVA) alkalmaz;

  • További újdonságok

A közös agrárpolitika nyomon követése és értékelése: A Bizottság 2017 vége előtt – és onnantól kezdve négyévente – jelentést terjeszt elő a közös agrárpolitikának a 3 fő prioritásra gyakorolt hatásairól, melyek a fenntartható élelmiszer-termelés, a természeti erőforrások fenntartható kezelése, valamint a kiegyensúlyozott területfejlesztés.

Egyszerűbb ellenőrzések: Azokban a régiókban, ahol az előző ellenőrzések jó eredményekkel zárultak, mivel a szabályokat kellőképpen betartották, enyhül az ellenőrzések szigorúsága. A problematikus régiókban azonban gyakoribbak lesznek az ellenőrzések.

Még az év vége előtt külön javaslatok kerülnek előterjesztése a rászorulóknak nyújtandó támogatás rendszerével kapcsolatban (a 2013 utáni időszakra), valamint a közvetlen kifizetések és egyéb KAP-támogatások teljes átláthatósága érdekében, tekintettel az Európai Bíróság azon 2010. októberi ítéletére, amely szerint a hatályban lévő szabályok figyelmen kívül hagyták a természetes személyekre vonatkozó adatvédelmi szabályokat.

A közös agrárpolitika reformjára vonatkozó javaslattal kapcsolatos dokumentumok és további információk az alábbi címen érhetők el:

http://ec.europa.eu/agriculture/cap-post-2013/legal-proposals/index_en.htm


Side Bar

My account

Manage your searches and email notifications


Help us improve our website