Chemin de navigation

Left navigation

Additional tools

MEMO/11/469

Brüsszel, 2011. június 29.

Minden centnek megvan a helye – az uniós költségvetés mindenki számára értéket teremt

Az Európai Unió költségvetése jelentős hozzáadott értéket teremt az 500 millió uniós polgár számára. Bár a költségvetés csekély forrásból gazdálkodik (körülbelül az EU bruttó nemzeti jövedelmének 1%-ából), mégis sok területen ér el konkrét eredményeket, miközben az uniós szintű befektetés megtérülése sokkal jobb. Sajtóközleményünkben számos példát felsorakoztatunk arra, milyen változásokat hozott a jelenlegi uniós költségvetés.

Tartalomjegyzék

1. A növekedés és a foglalkoztatás élénkítése 2

Európa összekapcsolódása: energia 2

Európa összekapcsolódása: közlekedés 5

Európa összekapcsolódása: távközlés és ikt 8

Befektetés az európai polgárokba: kutatás 10

Befektetés az európai polgárokba: foglalkoztatás és szociális kiadások 13

Befektetés az európai polgárokba: oktatás 15

Befektetés Európa régióiba: kohéziós politika 16

2. Biztonságosabb Európa a polgárok számára 18

Biztonságosabb határok 18

Biztonságosabb élelmiszerek: mezőgazdaság, halászat és egészségügy 21

Biztonságosabb környezet: éghajlatpolitika és környezetvédelem 23

A polgárok biztonságának fokozása 26

3. Európa szerepének erősítése a világban 28

Kereskedelem 28

Bővítés és szomszédságpolitika 29

Külső fellépések 30

Fejlesztéspolitika 32

Humanitárius segítségnyújtás és válságkezelés 33

4. Az uniós alkalmazottak értéke 34

  • A növekedés és a foglalkoztatás élénkítése

Elgondolkodott már valaha is azon, vajon miért kell a 200 km/órával száguldó nagysebességű vonatnak 90 km/órára lelassítania, amikor áthalad egy határon az Európai Unión belül? Vagy miért nem lehet minden esetben megfordítani a földgázforgalom irányát, és miért kénytelenek gázválság idején dideregni egyes polgárok és vállalkozások? Miért ütközik még mindig nehézségekbe a külföldi tanulás és a más tagállamban szerzett szakmai képesítések elismertetése? Az uniós költségvetés e problémákra kínál megoldást, továbbá hozzájárul a tartós hiányosságok és szűk keresztmetszetek felszámolásához. Európa összekapcsolásával, az európai polgárokba való befektetéssel és az európai régiókba való befektetéssel fellendítheti a növekedést és a foglalkoztatást.

Európa összekapcsolódása: energia

Az Európai Unió energetikai infrastruktúrájának továbbfejlesztése az Európa 2020 stratégia központi eleme, amely előfeltétele az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának. A belső energiapiac, az energiabiztonság és a megújulóenergia-szállítás fejlesztéséhez hálózatokat kell kiépíteni, pótolni kell hiányosságokat, fel kell számolni a szűk keresztmetszeteket, és meg kell szüntetni egyes térségek energetikai elszigeteltségét. Fontos, hogy a polgárok és a vállalkozások minden körülmény között méltányos áron számíthassanak a földgázra és energiára. Az uniós finanszírozás részaránya ezekben a projektekben általában viszonylag alacsony, de áttételi hatása megmozdítja az egyéb köz- és magánforrásokat is. A 2009. évi európai gazdaságélénkítési terv esetében a becslések szerint tízszeres áttételi hatást sikerült elérni.

A Franciaországot és Spanyolországot összekötő átviteli kapacitások megkétszerezése: A meglévő energiavezetékek kapacitásának megkétszerezésére irányuló 700 millió eurós beruházás teljes költségének egyharmadát az EU fedezte. A projektnek köszönhetően a vezetékek kapacitása jelenleg akár a 2 800 MW-ot is eléri. Spanyolország és Franciaország egymagában soha nem tudott volna megállapodni a beruházásról. Túl költségesnek tartották ugyanis a projektet az ígérkező előnyökhöz képest. Mivel azonban a projekt nemcsak e két ország számára járt előnyökkel, az EU úgy döntött, hogy közbelép. A projektnek köszönhetően javult Spanyolország összeköttetése Európa többi részével, így a jövőben a megújuló energiaforrásokból (napelemekből és szélenergiából) származó spanyol energia eljuthat a német, belga, brit, olasz polgárokhoz és vállalkozásokhoz is. Ez azt jelenti, hogy Európa több megújuló energiát fog felhasználni, ami az éghajlat szempontjából is kedvező. Ugyanakkor a fogyasztók és a vállalkozások is méltányos áron juthatnak hozzá a megújuló energiához, hiszen a Spanyolországban termelt napenergia a napsütéses napok nagyobb számának köszönhetően olcsóbb, mint az észak-európai. Az összekapcsolódás nélkül Spanyolország csak egy töredékét tudná exportálni nap- és szélenergiájának.

A földgázforgalom irányának megfordítása: Az ausztriai Baumgartenben található földgázközpont korszerűsítéséhez és kompresszorokkal való bővítéséhez nyújtott uniós társfinanszírozás lehetővé teszi, hogy a földgáz Németországból Ausztrián keresztül eljuthasson Szlovákiába, Magyarországra, Szlovéniába és Horvátországba. Az EU a teljes 13,4 millió eurós beruházás 50%-át biztosítja. Ezzel 2012-től fokozódik a szlovákiai, magyarországi, szlovéniai és horvátországi energiaellátás biztonsága. Ha a jövőben bármikor gázválság alakulna ki, Németország közbe tud lépni, és el tudja látni földgázzal ezeket az országokat. A 2009. évi orosz-ukrán válság idején erre még nem volt lehetőség, mert a vezetékek akkor még csak kelet-nyugati irányú földgázszállításra voltak alkalmasak, az ellenkező irányúra nem. A korszerűsítés nem jöhetett volna létre az EU nélkül, hiszen Ausztriát semmi nem ösztönözte olyan beruházás finanszírozására, amellyel csupán más országok fogyasztói járnak jól.

Az Algéria és Olaszország közötti új földgázvezeték: Az EU 3%-os társfinanszírozást (120 millió euró) nyújt azon új földgázvezetékek megépítéséhez, amelyek egyrészt összekötik az algériai földgáztartalékokat Olaszországgal, másrészt növelik az energiaellátás biztonságát olyan országok számára is, mint Szlovákia, a Cseh Köztársaság, Magyarország, Románia és Szlovénia.

Az Írország és az Egyesült Királyság közötti első kelet-nyugati villamosenergia-összeköttetés: A projekthez az Európai Unió 110 millió euróval járult hozzá. Ennek köszönhetően az EBB 300 millió eurós kölcsönt biztosított, majd más bankok is vonzó hitelfeltételek mellett nyújtottak további kölcsönöket. Az uniós finanszírozással az EU voltaképpen hivatalosan is jóváhagyta a projektet, és kimutatta, milyen fontos politikai szempontból, hogy az energiaellátás tekintetében elszigetelt helyzetben lévő uniós térségek is becsatlakozhassanak a tágabb európai villamosenergia-hálózatba. Írország megújuló szélenergiából jelentős villamosenergia-mennyiséget képes termelni. A megtermelt többletet ezentúl az összeköttetésnek köszönhetően exportálhatja az Egyesült Királyságba. A projektre az uniós finanszírozás ösztönző ereje nélkül soha nem került volna sor. A projekt 2012-ben zárul le.

A Finnország és Észtország közötti Estlink-2 villamosenergia-összeköttetés: A Bizottság 2010 márciusában 100 millió eurós forrást biztosított az Észtországot és Finnországot összekötő, 650 megawatt kapacitású Estlink-2 villamosenergia-vezeték megépítéséhez, amelynek üzembe helyezése 2014-re várható. Az Estlink-2 összeköttetés, amelynek teljes becsült költsége 320 millió euró, minden idők legnagyobb beruházása az észt villamosenergia-hálózat terén. A projektet jelenleg közösen építi az észt és a finn átvitelirendszer-üzemeltető. A két országot összekötő átviteli kapacitás megháromszorozása jelentős mértékben elősegíti majd a Baltikum és Skandinávia energiapiacainak fokozott integrációját, továbbá fokozni fogja a Baltikum energiabiztonságát is.

Európa összekapcsolódása: közlekedés

Az uniós közlekedéspolitika fő célja olyan közlekedési infrastruktúrák és összeköttetések létrehozása, amelyeknek köszönhetően megerősödhet az egységes piac, szabadon áramolhatnak az áruk és a személyek, és fokozódhat a növekedés, a munkahelyteremtés és az uniós versenyképesség. Korábban az európai közlekedési rendszerek nagyrészt nemzeti mintára szerveződtek. Következésképpen összeköttetésük a határok és a fontosabb folyosók mentén jóval gyengébb lett, ha egyáltalán megvalósult. A közlekedési hálózatok elégtelen mértékű összeköttetései azonban akadályozzák a gazdasági növekedést. Az európai szintű TEN-T alapból felhasznált minden millió euró további 5 milliós ráfordítást generál a tagállamok kormányai részéről, és további 20 millió bevonását ösztönzi a magánszférából. Ha sikerülne 2014 és 2020 között felszámolni a 20–25 legjelentősebb szűk keresztmetszetet és létrehozni egy európai közlekedési főhálózatot, ennek a becslések szerint igen jelentős hatása lenne a gazdasági növekedésre, és akár 2,9 millió munkahely teremtéséhez is hozzájárulna. További kihívást jelent az átjárhatóság, amely már ma is gondokat okoz. Az egyes nemzetek berendezései (a vasúti nyomtávok, a biztonsági tanúsítási rendszerek, a villamosítási rendszerek, a vasúti jelzőberendezések stb.) ugyanis egyszerűen nem illenek egymáshoz. A repülőgépeknek útjuk során minden érintett ország felett más és más légiforgalmi irányítókkal kell kapcsolatba lépniük. Ezek a technikai akadályok párhuzamos folyamatokat és késedelmeket eredményeznek, ráadásul rendkívül költségesek, és a hatásfokuk is alacsony. Az európai közlekedéspolitika már az 1970-es évek óta törekszik a kulcsfontosságú kapcsolódások kialakítására, valamint az áruk és személyek szabad áramlását hátráltató számtalan szűk keresztmetszet és akadály megszüntetésére. E téren már igen jelentős eredmények születtek.

Az uniós légiközlekedési ágazat liberalizációja teljes mértékben megváltoztatta a légi közlekedés arculatát. Ha például az 1990-es években az EU nem szánta volna el magát a piacok megnyitására, soha nem jelentek volna meg a fapados légijáratok. Az EU-ban jelenleg 20 fapados légitársaság kínálja szolgáltatásait, amelyek az uniós piac 40,2%-át fedik le. 1990-ben egyetlen ilyen légitársaság sem volt. A légiközlekedési ágazat liberalizációjának köszönhetően sokkal nagyobb választékban és sokkal versenyképesebb árakon állnak rendelkezésre a légi útvonalak, amelyek több millió fogyasztó számára elérhetőek. A liberalizáció következtében drasztikusan megnövekedett a légi utasok és a kiszolgált útvonalak száma. 1992 és 2010 között a menetrendszerű utasszállítók száma 135-ről 152-re, az Unión belül kiszolgált útvonalak átlagos száma pedig 140%-kal, 1 680-ról 4 000-re nőtt. Ugyanakkor a verseny is erősödött: a több mint két versenytárs által kiszolgált útvonalak száma 415%-kal, 93-ról 479-re emelkedett (forrás: Official Airline Guide). Az EU-n belül utazók száma 2000 és 2009 között 367 millióról 480 millióra emelkedett.

A hiányzó láncszemek kiépítése, az infrastruktúra fejlesztése: Az EU részleges finanszírozást biztosít a hiányzó láncszemek kiépítéséhez és a kulcsfontosságú közlekedési hálózatok és folyosók egyes szakaszainak fejlesztéséhez, és ezzel jelentős mértékben ösztönzi a tagállami beruházásokat. Ha az érintett tagállamoknak egyedül kellene fellépniük, ezek a hiányzó láncszemek valószínűleg soha nem készülnének el – ezekhez ugyanis európai támogatás és néha több tagállam munkájának összehangolása szükséges.

Malmö – Koppenhága: Európa leghosszabb kombinált közúti és vasúti hídja az Öresund híd, amely 2000. július 1-jén nyílt meg a forgalom előtt. A projekt költsége 2,7 milliárd euró volt, amelyet a kivitelezők egyetlen centtel sem haladtak meg. Az uniós költségvetés 127 millió euróval járult hozzá a projekthez. A vasúti közlekedés azóta igen gyorsan fejlődik, és 2001 óta 230%-os növekedést ért el, miközben az utasok száma 2009-ben 11,2 millió volt. Ugyanebben az évben az Öresund hídon 7 millió közúti jármű haladt át. Az összeköttetésnek köszönhetően egyre több vállalkozás fog tevékenységbe az Öresund-szoros túloldalán. Az együttműködés legsikeresebb példája az öresundi egyetem és az öresundi tudományos régió. Az Öresund-szoroson átívelő állandó összeköttetés kiváló példája annak, milyen fontos az infrastruktúra a belső piac működéséhez.

Párizs–Brüsszel–Köln–Amszterdam–London nagysebességű vasúti tengely: 2007-ben készült el a Párizst, Brüsszelt, Kölnt, Amszterdamot és Londont összekapcsoló első európai, több tagállamot összekötő, nagy sebességű vasúti hálózat. A fejlesztés következtében az öt ország közötti utazási idő jelentősen lerövidült, és az utasok valódi alternatívát kaptak a légi és a közúti közlekedés mellé. Az utazás ideje kevesebb mint a felére csökkent (például a Párizs-Brüsszel távolság megtétele 3 óra helyett 1 óra 22 percig, a London-Brüsszel útvonalé pedig 5 óra helyett 1 óra 50 percig tart). Az új nagy sebességű vasútvonal sok helyen teljes mértékben átvette a hagyományos légiközlekedési útvonalak szerepét. A projekt következtében a piac nagy mértékben elmozdult a légi közlekedéstől a közúti és vasúti közlekedés felé. Az Eurostar és a Thalys utasainak száma például 1995 és 2009 között 6,5 millióról 15,3 millióra emelkedett. Párizs és Brüsszel között ma nem is üzemelnek légi járatok, mivel a vasúti közlekedés gyorsabb a repülőgépnél. A 17,3 milliárd eurós projekt teljes költségéből az uniós TEN-T program 720 millió eurót finanszírozott, míg az EBB 1,8 milliárd eurós kölcsönt biztosított.

Az egységes európai égbolt

Mind az európai légtér, mind a repülőterek rövidesen a telítettség határára érkeznek. Repülőtereinken a jövőben elviselhetetlen zsúfoltság lesz, ha az EU nem fordít jelentős forrásokat az európai légi forgalomirányítási rendszer (az egységes európai égbolt) bevezetésére. Konkrétan: 2030-ra 19 repülőtér az év minden napján napi nyolc órában teljes kapacitással fog működni, ami az induló és/vagy érkező járatok 50%-át fogja érinteni. 2007-ben csak 5 repülőtér működött teljes kapacitással, ami a járatok 17%-át érintette. Ez azonban nemcsak azt jelenti, hogy a beruházás nélkül Európa jelentős mértékű potenciális kereslettől esne el. Példátlan mértékű lenne a rendszeres késések és járattörlések veszélye is. A tendencia folytatódása esetén 2050-re a torlódással kapcsolatos költségek 50% körüli szintre emelkednek. A legnagyobb problémát az okozza, hogy teljes mértékben elavult a légi forgalomirányítási rendszer; a jelenleg alkalmazott alaptechnológiák ugyanis még az 1950-es évekből származnak. Megoldás csak európai szinten képzelhető el, és már neve is van: ez a SESAR, az Európai Bizottság, az EUROCONTROL és a légi közlekedési szektor közös kezdeményezése, amelynek céljai a következők: a) a légtérkapacitás megháromszorozása, b) a biztonsági szint megtízszerezése, c) a környezeti hatások 10%-kal való csökkentése, d) a forgalomirányítási költségek 50%-os csökkentése; valamint e) az utazási idő 10%-os és a törölt járatok számának 50%-os csökkentése.

http://www.youtube.com/watch?v=k-2G_vxso9g

Folyamatosan zajlik az elektromos gépkocsik kifejlesztése és piaci bevezetése. Ehhez azonban alapvető közös standardok kidolgozására van szükség az EU különböző pontjain működő elektromos töltőpontokra vonatkozóan – máskülönben Franciaországból Németországba átutazva nem fogjuk tudni gépkocsinkat feltölteni. A munkálatok már megkezdődtek. A töltőinfrastruktúrára vonatkozó, közösen elfogadott és felhasználóbarát keret kifejlesztésén és bemutatásán összesen 42 partner dolgozik, akik az autóipart, az energiaágazatot, az elektromosgépkocsi-gyárakat, az önkormányzatokat, valamint az egyetemeket és a kutatóintézeteket képviselik. A „Green eMotion” projekt teljes költségvetése 41,8 millió euró, amelyből az Európai Bizottság 24,2 millió eurót biztosít. A Green eMotion az európai piac számára legkedvezőbb megoldások előmozdítása érdekében összeköti majd a folyamatban lévő regionális és nemzeti elektromobilitási kezdeményezéseket, bővíti az eredményeket, és összehasonlítja a különböző technológiai megközelítéseket.

Európa összekapcsolódása: távközlés és ikt

Alacsonyabb árak, minőségi szolgáltatások nagyobb választéka: Európa fogyasztói és vállalkozásai immár szélesebb választékban vehetik igénybe a jó minőségű telefonszolgáltatásokat, amelyek ráadásul lényegesen olcsóbbak is. Mindez közvetlenül annak köszönhető, hogy az EU liberalizálta a távközlési piacokat, és így fokozódott a verseny. A fogyasztók jelenleg több távközlési üzemeltető közül választhatnak, és egy munkanapon belül is válthatnak szolgáltatót (a telefonszámuk megtartásával). Következésképpen a nemzeti vezetékes telefonhívások díjai 1998 óta több mint 60%-kal csökkentek, a mobiltelefonálás költsége pedig 2006 és 2010 között legalább 30%-kal csökkent.

Barangolás: A Bizottság által kidolgozott árkorlátozó jogszabályoknak köszönhetően az EU-n belüli mobiltelefonos barangolás költségei 2005 óta 73%-kal csökkentek. Az árak felső határa minden évben alacsonyabb lesz, és az utolsó csökkentésre 2011. július 1-jén kerül majd sor. Ezenfelül a fogyasztókat és az üzletembereket a jövőben a mobilhálózatról való adatletöltés esetén nem érheti hidegvízként a számla váratlan összege – az adatletöltés havi számlájának felső határa ezentúl 50 euró, hacsak a fogyasztó kifejezetten másképp nem állapodik meg a szolgáltatóval. A Bizottság célja, hogy 2015-ig a barangolási és a belföldi távközlési díjak közötti különbség megközelítse a nullát. 2011 júliusában ezért a Bizottság új barangolási szabályokat fog előirányozni, amelyek 2012. július 1-jétől lesznek alkalmazandók.

Digitalizált egységes piac: Az Európai Bizottság a tagállamokkal együttműködve igyekszik létrehozni a digitalizált egységes piacot. Az internetalapú európai vállalkozások csak határok nélküli környezetben fejlődhetnek, jelenleg azonban Európában az elkülönült nemzeti online piacok a jellemzőek. Ezért az európai fogyasztók nem részesülhetnek a digitalizált egységes piac nyújtotta előnyökben. A határokon átnyúló internetes megrendelésekre tett kísérletek 60%-a meghiúsul. Az EU-ban csak az internetes vásárlók 8%-a rendel külföldről. A fogyasztók gyakran nem tölthetnek le legálisan zenét más uniós országból. Ha a digitalizált egységes piac nem valósul meg, Európa a következő tíz évben elveszítheti a versenyelőnyét. Emiatt a Bizottság mindent megtesz a széttagoltság felszámolására és az egységes piac megerősítésére.

Szupergyors internet: Az európai növekedéshez és a jólét fokozásához mintegy „digitális oxigénként” elengedhetetlen a széles körben versenyképes áron elérhető szupergyors internetes hozzáférés. Az EU ezért szeretné, ha Európában 2013-ig mindenki rendelkezne alapvető széles sávú internetkapcsolattal, 2020-ig pedig a következő célokat tűzte ki: i. minden európai polgárnak legyen ennél is sokkal gyorsabb, legalább 30 Mbps sebességű internet-hozzáférése, ii. az európai háztartások legalább 50%-ában legyen 100 Mbps-es sávszélességet meghaladó internetes hozzáférés.

Mobiltelefon és széles sáv: 3G és 4G: Az európai ipar az uniós támogatásnak köszönhetően világszerte vezető szerepre tett szert a mobil- és a vezeték nélküli technológiák és szabványok terén. Az európai 3G szabványt több mint 600 millió mobiltelefon alkalmazza világszerte. A 250 milliárd eurós 3G távközlési berendezési termék- és szolgáltatási piac mai virágzását a 10–15 évvel ezelőtti 120 millió eurós uniós szintű beruházásnak köszönhetjük. A 4G-alapú mobil hálózati infrastruktúra első koncepcióját is uniós finanszírozással fejlesztették ki a kutatók. A 4G a legújabb vezeték nélküli technológia, amely a jelenlegi 3G mobilhálózatokhoz képest tízszer gyorsabb mobil internetes sebességeket biztosít. A 4G megfelelő sebességet biztosít ahhoz, hogy a következő 100 évben a gazdasági növekedés ösztönzése mellett ki lehessen elégíteni a nagy sávszélesség-igényű szolgáltatások iránti keresletet. 2016-ra a 4G kommunikációs hálózatnak a becslések szerint 500 millió felhasználója lesz. A piaci elemzők szerint az üzemeltetők 2013-ig világszerte csaknem 6 milliárd eurót fordítanak majd a 4G berendezésekre.

Befektetés az európai polgárokba: kutatás

A kutatás gyakran nagy költségeket emészt fel, és csak nagy léptékben vezet használható eredményekre. Ezért elengedhetetlen a lehető legnagyobb értékarányosság biztosítása. Mivel bizonyos kutatások esetében uniós szinten ki lehet küszöbölni a párhuzamos folyamatokat, és meg lehet valósítani a készségek és a felhalmozott tudás összevonását, így nagyobb hozzáadott értéket lehet elérni, mint nemzeti ráfordításokkal. Az uniós keretprogram alapján biztosított ráfordítások eurónként 7–14 euróval emelik az ipari hozzáadott értéket. A jelenlegi hetedik keretprogram (mintegy 8 milliárd euró/év) hosszú távú makrogazdasági hatásaként 900 000 új munkahely jött létre (ebből 300 000 a kutatás területén), a GDP 0,96 százalékkal, az export 1,57 százalékkal növekedett, az import pedig 0,88 százalékkal csökkent.

Az EU csak az erőforrások egyesítésével – az uniós finanszírozási programok felhasználásával és a nemzeti finanszírozás további koordinációjával – érheti el a tudomány és a kutatás területén azt a kritikus tömeget, amellyel vezető szerepet tölthet be jelenleg és a jövőben az Európa és a világ előtt álló legnagyobb kihívások kezelésében. Ezen kihívások a következők: az éghajlatváltozás, az energia- és az élelmiszer-ellátás biztonsága, az erőforrás-hatékonyság, az egészség és a népesség elöregedése.

Ha e problémák megoldásában előrelépünk, azzal nemcsak több millió európai élete javulhat közvetlenül, de Európa versenyelőnyre is szert tesz a jövő iparágaiban és azon termékek és szolgáltatások piacán, amelyek iránt a hasonló kihívásokkal küzdő más országok is érdeklődnek. Ez viszont azt jelenti, hogy Európában fenntartható és magas minőségű munkahelyeket kell teremteni.

A környezetbarát gépkocsikkal kapcsolatos európai kezdeményezés következtében az elektromos járművek széles körű kereskedelmi bevezetése rövidesen valóság lesz. Az 51 kutatási projektet, a nagy berendezésgyártókat (pl. Siemens), valamint a vezető gépkocsigyártókat (Volkswagen és Renault) egyesítő kezdeményezéssel sikerült elérni, hogy a főbb érdekeltek azonos irányba mozduljanak. A kezdeményezés olyan kérdésekkel foglalkozik, mint az európai szabványok, a villamosenergia-elosztó hálózatok, az intelligens ikt-technológiák, a töltési idő lerövidítése, az akkumulátorok élettartamának meghosszabbítása és a könnyebb, erősebb személygépkocsi-alkatrészek kialakítása. Az olajtartalékok fogyatkozása és a gépkocsigyártókra nehezedő környezetvédelmi nyomás növekedése miatt sok ország nagyratörő célokat tűz ki az elektromos gépkocsik bevezetése terén: Kína például 2020-ban az új gépkocsi-eladások 50%-a esetében elektromos gépkocsikat szeretne eladni. A világpiac hatalmas lesz, és Európának ebben fontos szerepet kell betöltenie; az elektromos gépkocsival kapcsolatos technológiák ugyanis példátlan munkalehetőségeket és növekedést teremthetnek. A kezdeményezésre vonatkozó teljes ráfordítás 5 milliárd euró, amelyből 4 milliárdot az Európai Beruházási Bank, 1 milliárdot pedig az uniós kutatási program biztosít. Európa csak akkor lehet világelső ebben az új szektorban, ha a tagállamok együttműködést folytatnak egymással, közös szabványokat állapítanak meg, és megállapodásra jutnak a kompatibilis és kiegészítő technológiák kidolgozásáról.

Az uniós finanszírozás áttételes hatása a magánberuházást is ösztönzi. Az uniós kockázatmegosztó finanszírozási mechanizmus esetében például – amely nagyszabású, nagy kockázattal járó, potenciális gazdasági és szociális előnyökkel járó technológiai projekteket finanszíroz – az uniós hozzájárulás 12-szeresének megfelelő kölcsönre sikerült szert tenni, és más forrásokból az unós hozzájárulás 30-szorosának megfelelő beruházás érkezett a kutatás, a fejlesztés és az innováció támogatására.

A Bizottság Közös Kutatóközpontja által végzett, mintegy 1 millió eurós célzott kutatás következtében csökkent a BSE-tesztek költsége, így 20 euróról 7 euróra lehetett csökkenteni a tesztenkénti közvetlen közösségi támogatást, ami a 2002 és 2006 közötti időszakban mintegy 250 millió eurós halmozott megtakarítást eredményezett a közösségi költségvetésnek.

2009-ben elindult a nemzeti kutatási programok és források összefogására irányuló első kísérleti kezdeményezés, amely a neurodegeneratív betegségek, különösen az Alzheimer-kór kutatását igyekszik előmozdítani, és amelyben jelenleg 23 ország vesz részt. Az EU-n belüli kutatási erőfeszítések hatékonyabb összehangolása következtében Európa hatékonyabban tudja majd felvállalni az e problémákhoz kapcsolódó társadalmi kihívásokat.

Ha hatékonyan akarunk versenyezni az Egyesült Államokkal és Japánnal, kulcsfontosságú a kutatási források és a felhalmozott tudás összefogása, hiszen e két ország lakossága sokkal nagyobb, mint bármelyik uniós országnak egymagában, ezért nagyobb a kutatásra és innovációra fordítható állami és magán költségvetésük is. A versenyben részt vesznek az igen gyors ütemben felzárkózó fejlődő gazdaságok is. Bár az uniós kutatási beruházások reálértéke 1995 és 2008 között 50%-kal növekedett, az Egyesült Államokban eközben a növekedés 60%-os volt, a négy legfontosabb tudásintenzív ázsiai országban (Japán, Dél-Korea, Szingapúr és Tajvan) pedig 75%-os. A BRIS-országokban (Brazília, Oroszország, India, Dél-Afrika) még nagyobb ütemben, 145%-kal, Kínában pedig egyenesen 855%-kal növekedtek a beruházások. Ha ez így folytatódik, 2014-re Kína a K+F kiadások volumene tekintetében megelőzi az EU-t.

Befektetés az európai polgárokba: foglalkoztatás és szociális kiadások

Az Európai Szociális Alap (ESZA) évente mintegy 10 millió európait támogat, és évente kétmillió polgár munkavállalását segíti. 2000 és 2008 között minden negyedik újonnan elhelyezkedő személy előzőleg ESZA-képzésben részesült. Az uniós szintű támogatásnak köszönhetően a tagállamok olyan ráfordításokat biztosítanak a polgáraiknak, amelyekre enélkül nem lett volna lehetőség. Az Európai Szociális Alap (ESZA) többet fordít a kevésbé tehetős országok támogatására, és így a tagállamok sokkal többet ruházhatnak be a humán tőkébe – ami alapvető ahhoz, hogy felzárkózhassanak a legjobbakhoz. Lengyelország 2007 és 2013 között fejenként 250 euró ESZA-támogatásban részesül, míg Dánia 50 euróban. 2000 óta a tagállamok összesen 80 milliárd euró ESZA-támogatást kaptak, amely az Európai Unió teljes költségvetésének mintegy 10%-át teszi ki. Ehhez a tagállamok és a magánszféra több mint 40 milliárd euró társfinanszírozást nyújtott. 2000 és 2008 között1 az ESZA mintegy 76 millió embert és 1,7 millió szervezetet támogatott. Az ESZA 10 millió kedvezményezettjének csaknem negyedét minden évben a fiatalok teszik ki, azaz az alap erősíti a fiatalok foglalkoztatását, a vállalkozói készséget és a fiatal munkavállalók mobilitását, segíti a lemorzsolódási arányok csökkentését és növeli a készségek szintjét (2009-ben ez 11,0 millió főből 3,1 millió főt jelent).

Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) 2006. évi elindítása óta 77 pályázat érkezett 19 országból, és összesen csaknem 353 millió euróból majdnem 75 000, munkahelyét elvesztett európai munkavállalónak sikerült képzési és munkakeresési támogatást nyújtani. Az EGAA keretében olyan intézkedéseket finanszíroznak, amelyek meghaladják a vállalkozások tömeges elbocsátás esetére előírt kötelezettségeit. 2009-ben az EGAA által támogatott képzéseken részt vevők 40%-a talált új munkahelyet.

Az új PROGRESS mikrofinanszírozási eszköz segítségével az uniós finanszírozás áttételesen számos nemzetközi pénzügyi intézmény forrásait mobilizálja. Az eszköz kiterjeszti a mikrofinanszírozást a kockázati csoportokra, és szerte az EU-ban fejleszti a vállalkozói készséget, a szociális gazdaságot és a mikrovállalkozásokat. 2013 végéig az Unió mikrofinanszírozási eszközhöz nyújtott hozzájárulása 100 millió euró (2010–2013). A Bizottság becslése szerint az uniós hozzájárulást más nemzetközi pénzügyi intézmények – például az Európai Beruházási Alap (EBA) – bevonásával meg lehetne emelni úgy, hogy 500 millió euró mikrohitelt biztosíthasson.

A gazdasági válság nyomán 2009-ben az EU előzetes kiegészítő kifizetéseket biztosított: a 6,25 milliárd eurós azonnali pénzinjekciónak (az ESZA-nak 1,76 euró, az ERFA-nak pedig 4,5 milliárd euró) köszönhetően rövid idő alatt több pénzt lehetett a tagállamok kiemelt projektjeire fordítani, ami segítette a kkv-kat és a leginkább kiszolgáltatottakhoz csoportosította át a támogatást.

Németországban az ESZA olyan szövetségi programhoz nyújtott társfinanszírozást, amely a rövidített munkaidőben dolgozók számára tette lehetővé új képesítések megszerzését.

Az MG Rover eset (Egyesült Királyság)

Az angliai Better West Midlands projekt által kínált támogatási csomag a munkaadók és az egyének igényeihez illeszkedő, testreszabott szolgáltatásokat nyújt. A projekt egyéni tanácsadást és támogatást, valamint készségfejlesztést és képzéseket tartalmaz. Az Európai Szociális Alap forrásai révén a támogatás és a képzés nagyobb választékát tudják nyújtani az elbocsátás előtt álló, illetve felmondólevelüket már kézhez kapott munkavállalóknak, még mielőtt jelenlegi foglalkoztatásuk véget ért volna. A cél az, hogy az érintettek minél nagyobb számban közvetlenül ismét el tudjanak helyezkedni. A projekt a West Midlands régióban működő termelő- és egyéb vállalkozások mintegy 14 500 dolgozójának fog segíteni.

Az EGAA több mint 3 000 németországi munkavállalót támogatott

2007 júniusában a BenQ tajvani mobiltelefon-gyártó minden pénzügyi támogatást megvont két német leányvállalatától, amelyek így fizetésképtelenné váltak. Emiatt Németországban 3 303-an elveszítették munkájukat, és Németország támogatásért fordult az EGAA-hoz. Az említett leányvállalatok székhelye Münchenben (Bajorország), Kamp-Lintfortban és Bocholtban (Észak-Rajna-Vesztfália) volt. Az elbocsátott munkavállalók közül 2 528-an átmeneti vállalatnál kaptak munkát, így részesülhettek az aktív munkaerő-piaci szakpolitikai intézkedésekből. Az EGAA jóvoltából az időszakot 12 hónapról 17 hónapra lehetett meghosszabbítani, és növelni lehetett a támogatási intézkedések minőségét. Végül az EGAA kedvezményezettjei közül 1 879 főnek (azaz 74%-nak) sikerült visszailleszkednie a munkaerőpiacra.

Befektetés az európai polgárokba: oktatás

Az EU oktatással, a fiatalság támogatásával, kultúrával, filmművészettel és a kutatók mobilitásával kapcsolatos kiadásai évente összesen 2,5 milliárd eurót tesznek ki, az uniós költségvetés 1,8%-át. A viszonylag alacsony költségvetési arány ellenére e kiadások jelentős eredményekkel és nagy hozzáadott értékkel gazdagítják a tagállamokat, amelyek nem rendelkeznek hasonló támogatási programokkal. A diákok transznacionális mobilitásának és az oktatási intézmények (például egyetemek, iskolák) nemzetközi együttműködésének a megszervezése uniós szinten hatékonyabb, mint a kétoldalú kezdeményezések útvesztője. Az uniós programok útján elköltött pénz többnyire „magvető tőke”, amely további állami és magántőkét vonz magához, és ezzel számos értékes projekt indulását segíti elő. Az uniós támogatás bizonyítottan magas megtérüléssel járhat.

Az egész életen át tartó tanulás programja révén az EU 2007 és 2013 között mintegy 7 milliárd eurót költ transznacionális mobilitási csereprogramokra és tagállamközi projektekre. Keretében évente mintegy 300 000 európai diák és tanár tanulhat, illetve képződhet külföldön, és körülbelül 20 000 oktatási intézmény vehet részt transznacionális együttműködési projektekben. A program a vállalati gyakornoki programok révén a tanulás és a munka világát is közelebb hozza egymáshoz. Az Erasmus programban 1987 óta 2,5 millió diák kapott támogatást külföldi tanulmányaihoz vagy gyakornoki állásához. Tanulmányok szerint az Erasmus-hallgatók alkalmazkodóképesebbek és motiváltabbak, tapasztalataik pedig jelentősen javítják munkaerő-piaci kilátásaikat. Az Erasmus ugyanakkor hozzájárult az egyetemi programok összehasonlíthatóságának növeléséhez és a külföldi egyetemi tanulmányok hazai elismeréséhez is (bolognai folyamat). A program költségvetése minden évben teljes mértékben felhasználásra kerül, sőt, a kérések mintegy 50%-át el kell utasítani.

A Marie Curie programok révén az EU évente 8 000 kutatónak ad lehetőséget külföldi munkavállalásra, továbbá ösztönzi a kutatási szféra és a vállalatok partnerségi kapcsolatait. Az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) úttörő kísérlet az oktatás, a kutatás és az innováció „tudásháromszögének” uniós szintű erősítésére. Az EIT fokozottan törekszik az „innovációs szakadék” betömésére, az EU versenyképességének növelésére és a munkahelyteremtésre.

Kultúra: A kulturális és kreatív ágazatok az uniós GDP 4,5%-át és a foglalkoztatás 3,8%-át adják, többet, mint sok más kulcságazat. A Media programon keresztül nyújtott filmforgalmazási támogatás javítja a filmipar versenyképességét és segíti a kisebb filmforgalmazókat, ezáltal munkalehetőségeket teremt. A Media-támogatás multiplikátorhatása a becslések szerint tizenháromszoros: minden egyes elköltött euró 13 eurós bevételt eredményez.

Gyakornoki mobilitás

A vállalatoknál vagy szervezeteknél eltöltött gyakorlati időszakok támogatása az egész életen át tartó tanulás programjának részét képező Erasmus program leggyorsabban növekvő területe. 2009–2010-ben több mint 35 000 gyakornoki munkalehetőség finanszírozására került sor, ami éves szinten több mint 17%-os növekedést jelent. A támogatásban részesülő diákok három–tizenkét hónapot tölthetnek külföldi gyakorlattal. A külföldi vállalatnál eltöltött idő révén a diákok jobban megfelelnek a munkaerőpiac követelményeinek, egyedi készségekre tesznek szert, emellett javul a felsőoktatási intézmények és a vállalatok együttműködése is.

Befektetés Európa régióiba: kohéziós politika

A kohéziós politika a szegényebb régiókat és országokat segíti a felzárkózásban és az egységes piachoz való kapcsolódásban. Olyan jövőorientált beruházási politika, amely az átfogó növekedésösztönzés és munkahelyteremtés miatt Európa többi része számára is egyértelműen előnyös.

Erre példa, hogy jelentősen megnőtt az Unión belüli export azokba a régiókba, amelyek részesülnek a kohéziós alapokból. Egyértelmű kapcsolat van továbbá a kohéziós politika és az EU növekedése között is: tanulmányok szerint a 2000–2006-os időszak kohéziós politikai beruházásainak köszönhetően 2009-ben 0,7%-kal magasabb lett az EU-25 összesített GDP-je. A becslések szerint ez a növekmény 2020-ig 4%-ra emelkedik, míg csak az EU-15-öt tekintve 2020-ig a GDP 3,3%-át teszi ki. Más szóval: a regionális beruházás európai beruházás. A növekedésnek induló, szegényebb régiók a többi, gazdagabb régió termékeiből és szolgáltatásaiból is vásárolnak. Ezáltal az egységes piac is fejlődik, amely pedig a tagállamok exportjának 60–80 %-át veszi fel, jóval többet, mint az olyan harmadik országok, mint Kína, India vagy az USA.

A 2000–2006-os időszak kohéziós politikájának minden egyes elköltött eurója 2,1 eurót eredményezett. A megtérülési ráta 2020-ra várhatóan eléri a 4,2 eurót. A kohéziós politika a foglalkoztatási szint emeléséhez is hozzájárult: a 2000–2006-os időszak eredményeként a foglalkoztatottak száma 2009-ben a becslések szerint 5,6 millióval nagyobb volt, vagyis évente átlagosan 560 000-rel emelkedett a kohéziós politika nélkül becsült értékhez képest.

A közelmúltbeli gazdasági visszaesés után a kohéziós politikának kulcsszerepet kell játszania az adósságválsággal küzdő országok gazdasági és társadalmi helyreállításában, például a beruházások fokozása révén olyan, a növekedés alapjául szolgáló ágazatokban, mint az energiahatékonyság, de például az emberek álláskeresési készségeinek fejlesztése révén is.

A kohéziós támogatások több tagállamot is segítenek

2009-ben Lengyelország, a jelenlegi programozási időszak legnagyobb kohéziós politikai kedvezményezettje, tanulmányt készíttetett2 a lengyelországi kohéziós politikai eredményeknek az EU-15-re gyakorolt előnyös hatásairól. Az EU-15-ös vállalatok által elnyert szerződések felmérése alapján a tanulmány kimutatta, hogy a Lengyelországban odaítélt szerződések 8%-a az EU-15 vállalatainak, vállalkozóinak jutott, ezen belül német vállalkozások kapták a legtöbb megrendelést. Ezek a vállalkozások jellemzően a nagyobb lengyel projektekben vettek részt.

Lahti tisztatechnológia-klaszter

Az uniós beavatkozás katalizátorként működött: a kis- és nagyvállalatok, oktatási intézmények és regionális hatóságok közötti kapcsolatok erősítésével előmozdította a környezetvédelmi technológiák innovációját és fejlesztését. A klaszter szolgáltatásai révén a 200 résztvevő könnyebben építheti ki hálózati kapcsolatait és fióktelepeit a nemzetközi piacon.

A klasztert koordináló lahti tudomány- és üzleti park Finnország vezető környezetvédelmi központja lett. 2005 és 2007 között kb. 20 tiszta technológiával foglalkozó vállalat és szervezet települt a régióba. Az uniós költségvetés 1,5 millió euróval járult hozzá a projekthez. A park vállalkozásfejlesztési és áttelepülési szolgáltatásai több mint 30 millió eurónyi tőkét és 170 új munkahelyet hoztak a régió számára.

A megújuló energiákkal kapcsolatos új megközelítés az ausztriai Güssingben

Güssing (délkelet-ausztriai kisváros) helyi szinten olyan modellt ad a jövőbe tekintő megújulóenergia-politikának, amely ösztönzőleg hat az egész régió gazdasági fejlődésére. A város a biomassza-fűtőműben a helyi erdőkből kitermelt fát használja fel, ezáltal több villamos energiát termel, mint amennyit elhasznál, és képes energiával ellátni az egész régiót. Csak a megújulóenergia-szektorban több mint 50 cég jött létre, és Güssing 1995 óta 100%-kal csökkentette széndioxid-kibocsátását.

Az olcsó (30%-kal kedvezőbb árú) hőenergia több mint 1 000 munkahelyet teremtett a városban és környékén, ebből 100-at egy ipari parkban, az Európai Megújulóenergia-központnak otthont adó irodaépületben. A megújuló energia forrásaival kapcsolatos tapasztalatok terjesztésére regionális, nemzeti és nemzetközi partnerekből álló hálózat alakult.

Az uniós költségvetés 461 000 euróval járult hozzá a projekthez.

  • Biztonságosabb Európa a polgárok számára

Az európai lakosság naponta több ezernyi, kisebb-nagyobb, határokat érintő problémával szembesül. Az EU feladata, hogy a jogszabályok, a jogok és a jogérvényesülés uniós térségének kialakításával könnyebbé tegye polgárainak mindennapjait. Külső határainkat illetően a dél-mediterrán térségben végigsöprő közelmúltbeli események kapcsán kiderült, hogy Európa feladata nem merül ki az arab világban lezajló demokratikus átmenet egyoldalú támogatásában: az Európába érkező menekültek tízezrei miatt fokozni kell az együttműködést és a szolidaritást is. Emellett a környezetvédelmi problémák sem állnak meg határainknál, megoldásuk leginkább európai fellépéssel és támogatással érhető el. A környezetbarátabb gazdaság felé akkor tudunk elmozdulni, ha az ökoinnovációs, energiahatékonysági és éghajlat-politikai beruházásokat uniós fellépésekkel és támogatásokkal segítjük. Az Unió minden lakosa az élelmiszertermékek széles választékából válogathat, ehhez azonban az élelmiszer-biztonság, a fogyasztóvédelem és az állatjólét kapcsán megfelelő páneurópai rendszereket és szabályokat kell működtetni; a kockázatos termékek Unión kívül tartása pedig a vámellenőrzések összehangolásával érhető el.

Biztonságosabb határok

Uniós kísérleti projekt – menekültek EU-n belüli áttelepítése Máltáról (EUREMA): Az Európai Menekültügyi Alap keretében a Bizottság a menekültek Máltáról való EU-n belüli áttelepítésének céljából két projektet finanszírozott: egy kísérleti projektet Franciaország részvételével 770 000 euró összegben és egy másik, folyamatban lévő projektet, az EUREMA-t (máltai relokációs projekt) csaknem 2 millió euró összegben. Az EUREMA-t a máltai hatóságok irányítják; a részt vevő tíz tagállam (Franciaország, Németország, az Egyesült Királyság, Portugália, Luxemburg, Magyarország, Lengyelország, Szlovénia, Szlovákia és Románia) ígéretet tett arra, hogy összesen csaknem 260, Máltán partot ért menekültet saját területükre telepítenek át. A projektben az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága és a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) is részt vesz. Az uniós finanszírozás a költségek fedezésével lehetővé tette, hogy a tagállamok befogadják a menekülteket, jobb jövőt kínáljanak nekik, és hogy Málta felszabaduljon a földrajzi fekvése miatt ránehezedő komoly migrációs nyomás alól.

Az Europolhoz vagy a Frontexhez hasonló ügynökségek a tagállamok gyakorlati együttműködését segítik elő, például a szervezett bűnözés elleni küzdelemben, az uniós külső határok ellenőrzésében, vagy az európai nyílt tér védelmében. A (2011-ben 83 millió eurós költségvetésből gazdálkodó) Europol közös nyomozócsoportok koordinációjával sikeresen lép fel a kábítószer-csempészettel vagy pénzhamisítással foglalkozó nemzetközi bűnszervezetek tevékenységével szemben: 2008-ban csak kokainból 77 tonnát foglaltak le Európában, majdnem kétszer annyit, mint 2003-ban. Mivel a „piac” is európai, a válasznak is európainak kell lennie.

A schengeni térség létrehozása azt eredményezte, hogy az egyes tagállamok a többi tagállam helyett is ellenőrzik a külső határ rájuk eső szakaszát. Az EU-nak képesnek kell lennie támogatni azon tagállamokat, amelyek földrajzi fekvésük és a migrációs útvonalak miatt különösen nehéz helyzetben vannak. Ezt a célt szolgálja a (2011-ben 78 millió eurós költségvetésből gazdálkodó) Frontex, amelynek a tagállamok egyre növekvő igényeit kell kielégítenie. 2011 júniusában megállapodás született a Frontex megerősítéséről.

A gyorsreagálású határvédelmi csapatok (Rabit) görögországi tevékenysége. A 2010. november 2-ától 2011. március 2-áig tartó művelet során minden héten 26 tagállam közel 200 jól képzett határőre segítette görög kollégáit a határellenőrzésben, valamint az őrizetbe vett illegális bevándorlók azonosításában. A gyorsreagálású határvédelmi csapatok Frontex által koordinált bevetése révén a görög hatóságok adatokat gyűjthettek a migrációs útvonalakról és azokról az embercsempész-hálózatokról is, amelyek visszaélnek az illegális bevándorlók reménytelen helyzetével. Októberben, a művelet előtt, összesen 7 607 személyt tartóztattak fel a görög-török határon. A 4 hónapos műveleti időszak alatt több mint 11 800 migráns személyt tartóztattak fel, az illegális határátlépések száma pedig több mint 70%-kal csökkent.

A Frontex által koordinált Héra közös művelet Európa legnagyobb kutatási-mentési művelete. Számtalan ember halálát előzte meg, mivel sikeresen visszatartotta a Nyugat-Afrikából (Szenegálból, Mauritániából és a Zöld-foki-szigetekről) útnak induló migránsokat attól, hogy kicsiny lélekvesztőikben megpróbáljanak átkelni a Kanári-szigetekre. Az egymást követő Héra-műveletek révén csaknem teljesen le lehetett zárni az illegális bevándorlók nyugat-afrikai útvonalát (2006-ban még 32 000 illegális bevándorló ért partot a Kanári-szigeteken). A csempész- és embercsempész-hálózatok felderítése azonban nem mindig könnyű feladat. A szervezett bűnözést a nagy nyereség lehetősége mozgatja, alkalmazott módszerei egyre összetettebbek és bonyolultabbak. A Héra indítása óta az embercsempész-útvonalak a Földközi-tenger középső részén keresztül fokozatosan áthelyeződtek a Földközi-tenger keleti részére, a görög-török határra.

Vámhatóságok: amikor a 2011. márciusi fukusimai baleset után sokan aggódni kezdtek a Japánból érkező élelmiszerek és más termékek sugárszennyezettsége miatt, az európai vámhatóságok azonnal felléptek, és biztosították a radiológiai határértékek betartását, vagyis hogy az Unióba ne kerülhessenek be sugárszennyezett termékek.

Az EU vámuniója több mint 40 éve működik, jelentősége jócskán túlmutat az európai vámpolitika keretein. A tagállami és uniós költségvetési bevételt képező vámok és mezőgazdasági vámok (több mint 20 milliárd euró/év) beszedésén túl jelentős szerepe van a tagállamok héából, jövedéki adókból és más forrásokból származó bevételeinek realizálásában is, továbbá a jogosulatlan héa- és jövedékiadó-visszatérítések megelőzését szolgáló exportellenőrzésekben. Ezenkívül közvetlenül ellenőrzi és alkalmazza az EU más szakpolitikáit is, például a közlekedési, mezőgazdasági, egészségügyi vagy környezetvédelmi intézkedéseket. A vámunió határaink első védelmi vonalát képezi a szállítói lánc biztonsága, a csempészet és a hamisítás visszaszorítása és a szellemitulajdon-jogok érvényesítése érdekében.

A csalás elleni küzdelem, a kereskedelem elősegítése és a jogszabályok egységes alkalmazása terén a 27 tagállamnak legalább négyszer annyit kellene költenie ugyanazon eredmény elérésére, mint amennyit a Bizottság áldoz erre a célra. Röviden, a Bizottság által elköltött minden egyes euró legalább 4 euróval csökkenti a 27 tagállam összességének költségeit.

A 2008–2013-as időszakban rendelkezésre álló 324 millió eurós költségvetéssel a Vám program az EU kulcsfontosságú eszköze annak biztosításához, hogy a vámunió egységes egészként működjön, és ne 27 végrehajtó hatóság egyvelegeként. A program többek között lehetővé teszi, hogy a tagállami hatóságok másodpercenként 7, évente összesen 211 millió vámáru-nyilatkozatot kezeljenek, az import vagy az export fennakadása nélkül.

A vám- és adóhatóságokat összekötő európai szintű védett számítógépes hálózat fenntartása évente 11 millió euróba kerül, de évente 35 millió eurót takarít meg a tagállamok számára, mivel azoknak így nem kell fenntartaniuk a kétoldalú vámkapcsolatokat.

A központi informatikai rendszer (a TARIC) online módon napi szinten hozzáférhetővé teszi az uniós vámtarifákat és kereskedelmi intézkedéseket, ami újabb jó példája annak, hogy az uniós irányítással milyen jelentős méretgazdaságossági előnyöket lehet elérni. A Bizottság 2007 óta 3,7 millió eurót költött e rendszer fejlesztésére. Ha a tagállamok maguk gondoskodtak volna saját rendszereik kiépítéséről, az 80 millió euróba, vagyis hússzor annyiba került volna…

A vámok területén újabb példa az engedélyezett gazdasági szereplők azonosítására és nyilvántartásba vételére szolgáló rendszer, amely a 27 tagállam tekintetében 2,5 millió olyan regisztrált jogalanyról tartalmaz információkat, amelyek kapcsolatban vannak a vámhatóságokkal. Ezzel az egységes rendszerrel a vállalkozások időt és erőforrásokat takarítanak meg, mivel tevékenységük folytatásához már nem kell minden tagállamban regisztráltatniuk magukat. A Bizottság 5 millió eurót költött a rendszer kifejlesztésére, ami a tagállamoknak 25 millió eurójába került volna.

Biztonságosabb élelmiszerek: mezőgazdaság, halászat és egészségügy

Az élelmezésbiztonság az Európai Unió és valamennyi nemzet számára stratégiai kérdés, valamint az uniós polgárok túlnyomó többsége is életbevágóan fontos ügynek tartja. Alapvető részét képezi tehát a költségvetésnek – tekintettel arra, hogy az európai mezőgazdaságra és vidékfejlesztésre fordított közkiadások 70 %-át az uniós költségvetés fedezi.

A szakpolitika célok széles körét foglalja magába. Az Unió területének 77%-át vidéki területek képezik (amelynek 47%-a mezőgazdasági terület, 30%-a pedig erdő), és az Unió népességének mintegy fele él itt (mezőgazdasági termelői közösségek és egyéb lakosok). 13,7 millió mezőgazdasági termelő biztosítja 500 millió európai élelmezését és természeti környezetünk fenntartását; központi szerepet játszanak a környezet és a biológiai sokféleség megóvásában, valamint az éghajlatváltozás elleni fellépésben, elősegítve mindezzel az élő táj fennmaradását. A fogyasztóvédelmi előírások magas szintje biztosítja, hogy a polgárok minőségi élelmiszerhez jussanak.

A KAP költségvetése nem nagy, még ha az uniós költségvetésben képviselt aránya jelentős is.

A KAP révén a mezőgazdasági szakpolitikára fordított kiadások nem érik el az összes tagállam összesített kormányzati kiadásainak 1%-át. Összehasonlításként, az Unió és tagállamai háromszor ennyit költenek védelmi célokra, kutatásra pedig – amely nem tartozik a harmonizált területek közé – közel ötször ennyit.

Az EU összkiadásai évi mintegy 55 milliárd eurót igényelnek, tehát az egy lakosra jutó költség évi 110 euró, heti 2,20 euró, másképpen napi 30 cent – egy szál cigaretta ára.

Mivel a mezőgazdaság az egyetlen olyan ágazat, amelyet elsősorban az uniós költségvetés finanszíroz, az európai szintű kiadások jórészt kiváltják a nemzeti szintű finanszírozást, ami egyéb szakpolitikai területek esetében nem így van. Ez a magyarázata annak, miért képvisel a mezőgazdaság ilyen jelentős hányadot az uniós költségvetésben. Idén ez az Unió teljes költségvetésében 40%-ot tett ki, ám aránya az 1984-es 71%-hoz képest (amikor csak 10 tagállam volt) folyamatosan csökken. 2013-ban (27 tagállam mellett) 39%-ot fog kitenni E csökkenő tendencia 2013 után is folytatódni fog.

Ha nem lenne egységes közös szakpolitika, 27 különböző nemzeti szakpolitika fenntartása költségesebb és kevésbé hatékony megoldást jelentene, az intervenciók eltérő szintjét hozva létre, továbbá a verseny torzulásának jelentős kockázatát vonná magával. A reformoknak köszönhetően az európai mezőgazdaság jóval inkább piacorientált gazdasággá vált; az intervenciós raktározás szerepe jelentéktelenné vált, és nem megy veszendőbe élelmiszer.

A közös halászati politika reformja szintén folyamatban van. Az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik a tengerek biológiai erőforrásainak megőrzése, a szakpolitika egyéb területein pedig megosztott hatáskörrel rendelkezik. A tengerpolitika és a halászat terén a MARSUNO és a BluemassMed elnevezésű kísérleti projektek arra irányulnak, hogy az Unió egész területén eredményesebbé és költséghatékonyabbá váljon a tengeri felügyelet. A Földközi-tenger medencéjét érintő BluemassMed projektben hat tengerparti tagállam hatóságai vesznek részt. A MARSUNO projekt az Északi-tenger medencéjével határos 9 tagállam, valamint Norvégia hatóságait érinti. A BluemassMed és a MARSUNO tehát jelentősen hozzájárul az adatgyűjtés költséges duplikációjának elkerüléséhez, amely úgy valósulhat meg, ha az érintett hatóságok megfelelő kommunikációt folytatnak egymással. A Franciaország által koordinált BlueMassMed 10,2 millió euróba kerül, ebből az Unió 3,6 millió eurót fedez. A Svédország által koordinált MARSUNO 3,05 millió euróba kerül, amelyre az Unió 1,9 millió eurót fordít.

Az állatokat és növényeket érintő betegségeknek és az élelmiszerlánc szennyezéseinek nem állják útját az országhatárok. Az EU évente 300 millió eurót szán olyan éves és többéves programok társfinanszírozására, amelyek számos betegség megfékezését és felszámolását célozzák. Az EU az élelmiszerbiztonságot a jogi szabályozás és egyéb módszerek révén biztosítja, ezáltal átfogó megközelítés keretében garantálja az élelmiszer biztonságát a termelőtől a fogyasztóig. Az új betegségek – pl. a kéknyelv-betegség – felbukkanása ellenére az EU egészségügyi helyzete folyamatos javulást mutat, az új tagállamokban is, ami előnyös hatással van az élőállatok és az állati eredetű élelmiszerek belső piacának működésére, az EU exportlehetőségeire és a fogyasztói bizalomra. Az uniós szintű támogatás fontos, mivel több tagállamot érintő hatásról van szó, míg a költségeket általában egy tagállamnak kell állnia. Hasonlóképpen, a növényegészségügy területén a tagállamok uniós társfinanszírozáshoz juthatnak a növényeket károsító szervezetek felszámolásához és elszigeteléséhez kapcsolódó kiadások vonatkozásában. A járványkitörések esetén igen nehéz lenne a tagállamoknak uniós támogatás nélkül számottevő lépéseket tenni azok felszámolására, mivel ilyenkor az érintett tagállamnak jelentős költségeket kell viselnie, ugyanakkor ez a többi tagállam és az Unió egészének javát szolgálja.

A klasszikus sertéspestis például a sertéseket és a vaddisznókat érintő súlyos betegség, amely a kilencvenes években számos uniós országban pusztító járványokat okozott. A járványból adódó közvetlen és közvetett veszteségek 1997 és 1998 között Hollandiában mintegy 2 milliárd eurót tettek ki. A 90-es évek közepétől számítva az EU mintegy 218 millió eurót fordított sürgősségi felszámolásra és megfigyelésre. A járványügyi helyzet jelentősen javult, és az elmúlt tíz év során nem volt súlyos kitörés, így az EU túlnyomó részén gyakorlatilag megszűnt a betegség, és számos új uniós tagállamban is számottevő javulás történt. Ez azt jelenti, hogy csupán a hollandiai költségek alapján számítva minden egyes uniós szinten elköltött euró potenciálisan kilenc euró költségmegtakarítást eredményez, vagy akár még többet is, ha a más tagállamokban felmerült költségeket is figyelembe vennénk. A Közös Kutatóközpont által végzett, kb. 1 millió eurós költséggel járó célzott kutatás eredményeként sikerült csökkenteni a BSE – ismertebb nevén a kergemarhakór – kimutatására szolgáló tesztek költségét. Az Európai Bizottság által nyújtott közvetlen támogatás egy tesztre jutó értéke 20 euróról 7 euróra csökkent, ami a 2002–2006-os időszakot nézve összesítve kb. 250 millió euró megtakarítását eredményezte.

Biztonságosabb környezet: éghajlatpolitika és környezetvédelem

A környezetvédelmi problémák többsége – az éghajlatváltozást is beleértve – nem korlátozódik az egyes országokra, és egyedül fellépve nem tudják őket megoldani a tagállamok. Egyesíteni kell erőiket és partnerségeket kell létrehozniuk az érdekelt felekkel, hogy kezeljék azokat a problémákat, amelyek – ha nem oldják meg őket – később igen nagy költséget okoznak az EU egészének.

Az uniós éghajlatpolitika nem csupán a jogilag kötelező erejű kibocsátáscsökkentési értékek és a megújuló energiaforrásokra vonatkozó célkitűzések eddigi első és legambiciózusabb meghatározására terjed ki, hanem a világon az első és legnagyobb kibocsátáskereskedelmi rendszer létrehozására is. Senki nem gondolhatja azt, hogy pl. egy belga vagy dán nemzeti szintű szén-dioxid-piac létrehozásának lenne értelme vagy lehetséges lenne ezáltal hatékonyan csökkenteni a széd-dioxid-kibocsátást – azt meg különösen nem, hogy ez arra késztetné globális partnereinket, hogy kövessék a példát. Európa csak együttesen képes hatékonyan fellépni az éghajlatváltozással szemben, ami a fenntarthatóbb növekedés és a munkahelyteremtés terén is kedvező hatásokat vált ki. Emellett az uniós éghajlatpolitika energiakiadásainkat is csökkenti. 2010-ben Európa mintegy 50 milliárd euróval költött többet kőolajimportra, mint 2009-ben. Ez csaknem egyharmada annak az összegnek, amit a 27 uniós tagállam együttesen kutatás-fejlesztésre fordít. A fosszilis tüzelőanyagoktól való függés csökkentése és a megújuló energia nagyobb mértékű felhasználása azt jelentené, hogy nem távoznának hatalmas összegek külföldre minden egyes alkalommal, amikor az olajárak megugranak. Ehelyett a megtakarított összeget európai kutatásra, oktatásra, vagy a növekedést és a foglalkoztatást szolgáló más intézkedésre lehetne költeni.

Az éghajlat- és energiapolitika terén tett eltökélt és késedelem nélküli európai fellépés 2020-ig nettó 1,5 millió további munkahelyet hozna létre, például az épületek korszerűsítése és intelligens villamosenergia-hálózatok létrehozása terén. Ilyen együttes fellépés híján a fosszilis tüzelőanyagok behozatala 2050-re a becslések szerint megkétszereződne. Ha megtesszük ezeket a lépéseket, a fosszilis tüzelőanyagok behozatala a mai szint felénél is alacsonyabb értékre csökken. A tüzelőanyagok átlagos költségei évi 175 milliárd euró és 320 milliárd euró közötti összeggel csökkennének.

A Globális Energiahatékonysági és Megújulóenergia-alap formájában a Bizottság innovatív globális kockázatitőke-alapot hozott létre, hogy ösztönözze a fejlődő országokban és a feltörekvő gazdaságokban az energiahatékonyságra és a megújuló energiaforrásokra irányuló projektekbe való magánberuházásokat. Az uniós költségvetés 2007 és 2010 között mindössze 80 millió euró hozzájárulást biztosított, ám ezáltal várhatóan mintegy 300 millió euró értékű magánruházást vonzott. A technológiafejlesztéshez és a fejlesztések mielőbbi alkalmazásához (pl. a szén-dioxid-leválasztás és –tárolás tekintetében) nyújtott uniós finanszírozás azzal az előnnyel jár, hogy így megoszlik a technológia első alkalommal való kipróbálását lehetővé tevő innovatív demonstrációs projektek kockázata. Az uniós költségvetés révén történő kockázatmegosztás és a nemzeti szintű eredmények hasznosítása kedvező fogadtatásban részesült módszerek az éghajlatváltozás új technológiák révén történő mérséklésére.

Az EU LIFE+ nevű környezetvédelmi programja olyan partnerségeket ösztönöz, amelyeket egyébként nehéz lenne kialakítani, így a források és a szakértelem nagyobb mértékű összevonása révén a tagállami szintű egyedi fellépésnél hatékonyabb beavatkozást biztosít. A program teljes kerete 2,2 milliárd euró (évi kb. 300 millió euró), és az éghajlatpolitikára is kiterjed. Bár a program nagyságrendje viszonylag kicsi, az egyes projektek hatása gyakran jóval meghaladta a ráfordítások alapján várható mértéket.

A környezetre gyakorolt továbbgyűrűző előnyös hatások: A Donauufer nevű osztrák LIFE-projekt jó példa a környezetvédelem finanszírozása által európai szinten elérhető sokszoros haszonra. Ez a kisebb léptékű projekt a Duna egy 3 km-es szakaszán állította helyre a természetes folyópartot és hullámteret, ám ez a közvetlen környezeten messze túlmutató hatást gyakorolt. Amellett, hogy több veszélyeztetett hal-,növény- és madárfaj (pl. a rétisas) állományi helyzete javult helyi szinten, a folyó sodrásának lassulása és a hullámtéri mellékágak átjárhatóságának javítása csökkentette az árvíz kockázatát a közeli Hainburgban és Pozsonyban, a folyó szlovákiai alsóbb szakaszán is. Később számtalan szakember látogatott el a helyszínre, és a projekt modellként szolgál a Duna mellett és másutt folyó hasonló kezdeményezésekhez. Költsége ugyanakkor csupán 1,7 millió euró volt (ebből 0,7 milliót biztosított az uniós társfinanszírozás).

Csináljunk sárból aranyat Unió-szerte: A szennyvízkezelésnek kulcsfontosságú szerepe van az uniós környezetvédelmi jogszabályokban, mivel a víz egyértelműen közös kincs. A szennyvízkezelési eljárások egyik terméke a szennyvíziszap: évente kilenc millió tonna szennyvíziszapot állítanak elő Európában, amely 1,7 millió otthon áram- és fűtésigényeinek fedezésére elengedő energiát tartalmaz. A szennyvíziszap ugyanakkor környezeti szempontból érzékeny téma, és komoly szükség van a közbizalom megerősítésére. A „MAD but better” nevű LIFE-projekt olyan átfogó kezelési eljárást alakított ki, amely a kapcsolódó hulladékiparban működő számos vállalkozás által jól alkalmazható, és katalizátorként hatott a szennyvízkezelés fejlesztésére. A projekt technológiája a szennyvíziszap kezelésének általánosan alkalmazott eljárásává vált az Egyesült Királyság teljes vízágazatában. 2007 augusztusára az Egyesült Királyságban négy olyan üzem épült fel, amely az enzimatikus hidrolízist alkalmazza, valamint öt továbbira adtak le megrendelést. A szennyvíziszap-kezelő üzem modelljének alkalmazása iránt mintegy 12 uniós tagállamban és a világ 26 országában mutatkozott érdeklődés. Ennek oka részben az alacsony ár: az iszapelhelyezés költsége tovább csökkenthető, egészen a 210 euró/tonna értékig (szárított szilárd iszappal számolva), ami a szokásos hulladéklerakási költség fele. Emellett a technológia a mezőgazdasági termelőknek a műtrágya kiváltása révén hektáronként 175 eurót takarít meg.

Az európai Föld-megfigyelési program (GMES) évi 6,9 milliárd euró, azaz az éves uniós GDP 0,2%-ával egyenértékű előnyt biztosíthat az ipar számára. Európában, Amerikában, Ázsiában és Afrikában a természetes és az ember okozta katasztrófák, valamint a fokozottabb biztonság iránti igény is fejlettebb megfigyelőrendszereket tesznek szükségessé. A globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelésre (GMES) irányuló európai kezdeményezés fontos adatokat gyűjt majd többek között a környezetszennyezésről, az árvizekről, a menekültáramlásokról, az erdőtüzekről vagy a földrengésekről, támogatva a közszféra politikai döntéshozóinak igényeit. A GMES óriási lehetőségeket biztosít a szolgáltatások terén működő vállalkozásoknak, ingyenesen felhasználható adatokat nyújtva számukra. A 2006–2030 közötti időszakban a GMES-ből eredő halmozott előnyök várhatóan az EU jelenlegi éves GDP-jének 0,2%-át teszik majd ki. A GMES összes szolgáltatásának teljes kihasználásából származó előnyök értéke (2005-ös árakon) 130 milliárd euróra, azaz évi kb. 6,9 milliárd euróra tehető.

A polgárok biztonságának fokozása

A törvényeken, a jogokon és a jog érvényesülésén alapuló uniós térség fejlesztése: Az Európai Bizottság által a jogérvényesülés területére vonatkozóan előterjesztett javaslatok gyakorlati megoldásokat kívánnak nyújtani a több tagállamot érintő problémákra a polgárok és a vállalkozások számára egyaránt: a polgároknak ahhoz, hogy aggályok nélkül éljenek, utazzanak vagy dolgozzanak más tagállamban, és bízhassanak jogaik védelmében, függetlenül attól, hogy az Európai Unión belül éppen hol tartózkodnak; a vállalkozásoknak pedig ahhoz, hogy teljes mértékben ki tudják használni az egységes piac kínálta lehetőségeket. Bár az uniós költségvetésnek mindössze 0,1 %–át fordítják a jogérvényesülés területére, az e területre vonatkozó szakpolitikai kezdeményezések közül sok olyan van, amely konkrét költségtakarékossági hatásokkal jár, és ösztönözheti a növekedést.

Adatvédelem

A gyors technológiai fejlődés és a globalizáció alapvetően megváltoztatta a világot. A Bizottság célja, hogy az adatvédelmi szabályok megfeleljenek a globalizáció és az új technológiák által formált új korszak kihívásainak. Az adatvédelem erőteljes, következetes és egységes európai kerete továbbfejleszti az adatvédelem belső piaccal kapcsolatos vonatkozásait. Az új szabályok csökkentik a vállalkozásokra nehezedő adminisztratív terheket (például a bejelentések tekintetében, amelyek becsült költsége évi 80 millió euró), továbbá valóban egyenlő versenyfeltételeket biztosítanak a személyes adatokat használó, különböző tagállamokban működő vállalkozások számára.

A fogyasztói jogokról szóló irányelv

A fogyasztói jogokról szóló irányelv kézzelfogható eredményekkel szolgál majd a fogyasztók és a vállalkozások számára. A jelenlegi szabályok töredezettek, ezért a polgárok és a vállalkozások nem élhetnek maradéktalanul az egységes piacból származó előnyökkel. A javaslat javítja a fogyasztóvédelem szintjét azáltal, hogy megszünteti a rejtett internetes díjakat és költségeket. A vállalkozások számára hasznos lesz, hogy a távollevők között kötött szerződések és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések tekintetében egyetlen alapszabály-készlet lesz érvényben az Európai Unión belül, így a több országban kereskedelmet bonyolítók számára egyenlő versenyfeltételek jönnek létre, és csökkennek tranzakciós költségeik, különösen az e-kereskedelemben. A fogyasztói szerződések feltételeire vonatkozó egységes szabályok jelentősen – akár 97%-kal is csökkenthetik az Európai Unióban tevékenykedő kereskedők azon költségeit, amelyeket az uniós jogszabályoknak való megfelelésre fordítanak.

A romák integrációja

Európa 10-12 milliós roma lakossága még ma is megkülönböztetéssel, kirekesztéssel és jogaik figyelmen kívül hagyásával szembesül. A romák társadalmi és gazdasági integrációja az európai társadalmak érdeke, nem utolsósorban azért, mert a romák integrációja komoly gazdasági előnyökkel járhat. A munkaképes korú lakosságon belül egyre nagyobb a romák aránya, átlagéletkoruk 25 év, míg az EU népességének átlagéletkora 40 év. Bulgáriában és Romániában az új munkavállalók 20%-a közülük kerül ki. A Világbank által végzett felmérés szerint a romák teljes körű integrációja néhány ország gazdasága esetében a termelékenység javulásának, a szociális kiadások csökkenésének és az adóbevételek növekedésének köszönhetően évi 0,5 milliárd euróra becsülhető előnyökkel járhat. Az Európai Bizottság ezért felkérte a tagállamokat, hogy állítsák össze a romák integrációját célzó nemzeti stratégiáikat.

A nők a munkaerőpiacon

Bár a nők a munkaerő közel felét és a friss diplomások 60%-át teszik ki, a gazdasági döntéshozatallal járó pozíciókban – különösen a legfelsőbb szinteken – számuk továbbra is aránytalanul alacsony. Célunk, hogy a kiaknázatlan tehetséget gazdasági és társadalmi céljaink szolgálatába állítsuk. Ha több nő jut vezető pozícióba, ez üzleti szempontból is előnyös, különös tekintettel arra, hogy a fogyasztói cikkek vásárlásával kapcsolatos döntések kb. 80%-át nők hozzák. A Goldman Sachs becslése szerint a nemek közötti szakadék felszámolása az eurózónában a bruttó hazai termék akár 13%-os növekedését is eredményezheti.

  • Európa szerepének erősítése a világban

Egy ország aligha tudja majd egyedül befolyásolni a globalizációt, valamint megvédeni érdekeinket és értékeinket a világban. Gyorsan változó világrendünkben azonban sorra érvényesítik befolyásukat a feltörekvő gazdaságok, így Kína, India és Brazília, ezért Európának össze kell tartania, hogy aktív szerepet tudjon vállalni a globális fellépés alakításában. Annak érdekében, hogy a világban érvényesítse befolyását, valamint megvédje érdekeit és értékeit, Európának egyesítenie kell erőforrásait és egységesen kell fellépnie, például közös kereskedelempolitikája, a tagjelölt országok uniós tagságra való felkészítése, a szomszédságpolitikában részt vevő országokban történő beruházások, valamint a rászorulók megsegítése révén.

Kereskedelem

Világszinten az Európai Unió a legnagyobb kereskedelmi tömörülés. Az uniós kereskedelem összértéke (áruk, szolgáltatások kivitele és behozatala, valamint a közvetlen külföldi befektetések) évente mintegy 3,5 trillió eurót tesz ki (2010-es adat). Az uniós kereskedelempolitika célja, hogy fokozza a növekedést és munkahelyeket teremtsen az európai vállalkozások számára azáltal, hogy megkönnyíti az egész világon való működésüket. A kereskedelempolitika kapcsolatot teremt Európa és a globális növekedés fő forrásai és régiói között. Európában több mint 36 millió munkahely függ közvetlenül a világ többi részével folytatott kereskedelmünktől. A következő 5 év során az uniós kereskedelempolitika célja az lesz, hogy hozzávetőlegesen 150 milliárd euróval növelje gazdaságunkat. A megnövekedett kereskedelem nagyobb áruválasztékot, ugyanakkor alacsonyabb árakat biztosít a fogyasztók számára. Becslések szerint egy átlagos fogyasztó évente mintegy 600 euró haszonra tehet szert ezáltal.

Uniós szinten azért működik az egységes kereskedelempolitika (ideértve az áruk és szolgáltatások kereskedelmét, valamint a külföldi befektetéseket), mert az Európai Unió 27 tagállama egységes piaccal és egyetlen külső határral rendelkezik, így az EU egyetlen blokként tud a többi országgal kereskedni. Az uniós tagállamok az európai kereskedelmi biztos révén egységesen tudnak fellépni a fő kereskedelmi megállapodások tárgyalása során, a nemzetközi kereskedelem szabályait meghatározó és betartató Kereskedelmi Világszervezetben és az egyéni kereskedelmi partnerekkel szemben egyaránt.

A feltörekvő gazdaságok egyre nagyobb mértékben járulnak hozzá a globális növekedéshez. 2015-re a globális növekedés 90%-át nem európai országok adják majd, és e növekedés egyharmadát Kína fogja biztosítani. A fejlődő és feltörekvő országok a világ GDP-jének jelenleg kevesebb mint 50%-át termelik meg, ami 2030-ra elérheti a közel 60%-ot. A feltörekvő országok térnyerése ellenére az EU az elmúlt évtized során fenntartotta átlagosan 17,5%-os részesedését a világkereskedelemben.

Az EU–Dél-Korea szabadkereskedelmi megállapodás július 1-jén lép hatályba, ami mérföldkő az EU és Dél-Korea közötti kereskedelmi kapcsolatok tekintetében, mivel már az első napon 850 millió eurós megtakarítást eredményez az uniós exportőrök számára. Ez az Unió történetének legambiciózusabb kereskedelmi megállapodása, ráadásul az első ilyen típusú egyezmény ázsiai országgal. A várakozások szerint a szabadkereskedelmi megállapodás révén az uniós áruk és szolgáltatások kereskedelme 19,1 milliárd euróval fog bővülni, és a következő 20 évben a megállapodás nélküli helyzethez viszonyítva több mint megduplázódik az EU és Dél-Korea közti kétoldalú kereskedelem.

Bővítés és szomszédságpolitika

Az EU a legjobb helyzetben van ahhoz, hogy segítse a (potenciális) tagjelölt országokat a csatlakozásra való felkészülésben, valamint a szomszédságpolitikában részt vevő országokat abban, hogy összhangba hozzák gazdaságukat az uniós szabályokkal és normákkal. A szomszédságpolitikai partnerországokkal való szorosabb integrációhoz nyújtott támogatás segíti az EU célkitűzéseinek megvalósítását saját prosperitása és biztonsága, továbbá a gazdasági talpraállás és a fenntartható növekedés szempontjából kulcsfontosságú területeken – ideértve az energiaügyet, a hálózati infrastruktúrát, a környezetvédelmet, valamint az éghajlatváltozás problémájának megoldására tett erőfeszítéseket.

A bővítési politika az Unió régi és új tagállamaiban egyaránt kézzelfogható eredményekkel jár a növekedés és munkahelyteremtés szempontjából. A bővítés mind a jelenlegi, mind a lehetséges jövőbeli tagállamok számára előnyös helyzetet teremt.

Ausztriában például a 2004-es és 2007-es bővítés óta (amikor 12 ország csatlakozott) körülbelül 150 000 új munkahely jött létre. Az osztrák export fele most már ezekbe az új tagállamokba irányul. A közép- és kelet-európai országokban való osztrák működőtőke-befektetés Ausztria teljes külföldi működőtőke-befektetésének majdnem 50%-át teszi ki.

Az EU közvetlen szomszédságában fekvő országokban a csatlakozás perspektívája erős ösztönzést biztosít a politikai és gazdasági reformokhoz. A jogállamiság – így az igazságügyi reform – terén, valamint a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem vonatkozásában végrehajtott reformok nemcsak az érintett országok számára hasznosak, hanem az Európai Unió polgárai és gazdasági szereplői számára is. E reformok megerősítik az európai békét, stabilitást és demokráciát, továbbá pénzt takarítanak meg az Uniónak, mivel így kevesebbet kell válságmegelőzésre, a határellenőrzések megerősítésére és az illegális bevándorlás elleni küzdelemre fordítania.

Az európai szomszédságpolitikát 2004-ben hozták létre az EU és szomszédai jólétének, stabilitásának és biztonságának megerősítése céljából. Partnerségünk fokozása érdekében a klasszikus külpolitikán túlmenően – tapasztalatainkat határainkon túlra kiterjesztve – más területeket is bevonunk a reformok és a modernizáció támogatásába, így például a közlekedés- és energiaügyet, a kutatást vagy a migrációt.

A szomszédságpolitikai régióban az innovatív pénzügyi eszközök alkalmazása a szomszédsági beruházási keret létrehozásával indult el. A szomszédsági beruházási keret révén az uniós költségvetésből érkező támogatások a nemzetközi pénzintézetektől származó kölcsönökkel együtt segítséget nyújtanak az európai szomszédságpolitika célkitűzései és a regionális kezdeményezések (Unió a Mediterrán Térségért, keleti partnerség, fekete-tengeri szinergia) megvalósulásához. 2008. májusi létrehozása óta a szomszédsági beruházási keret közel 308 millió euró támogatásban részesült (245 millió euró az uniós költségvetésből, 62,5 millió euró a tagállamoktól). 39 projekthez nyújtott támogatást összesen körülbelül 277 millió euró értékben, kiegészítve ezzel az európai pénzügyi intézményektől érkező, 5 milliárd eurót meghaladó összegű kölcsönöket. Az összesített beruházási költségek meghaladták a 10 milliárd eurót. A szomszédsági beruházási keret hatékony eszköznek bizonyult a szomszédságpolitikában részt vevő (keleti és déli) országok számára nyújtandó további támogatások mobilizálására, továbbá elősegítette a donorok közötti koordinációt a szomszédságpolitikai régióban.

Külső fellépések

Az Európai Unió globális gazdasági és politikai szereplő, az ezzel járó regionális és globális biztonsági érdekekkel és feladatokkal együtt. Aktívan részt vesz az emberi jogok védelmében, hirdeti a méltányos munka programot, más univerzális értékeket, valamint a nemzetközi környezetvédelmi és szociális egyezmények tiszteletben tartását. Az EU az általa vezetett válságkezelési missziók révén emellett egyre aktívabb a konfliktusmegelőzésben, a válságkezelésben és a béketeremtésben. Elkötelezetten támogatja továbbá a multilaterális rendszert és annak reformját. A külpolitika fontos uniós szakpolitikai terület, melyet a Lisszaboni Szerződés új intézményi keretében megerősítettek. Az EU komparatív előnye globális jelenlétéhez, széles körű tapasztalatához, nemzetek feletti jellegéhez, az együttműködés elősegítésében játszott szerepéhez, valamint a méretgazdasághoz kapcsolódik.

Az EU szerte a világon a partnerekkel és szervezetekkel kötött nemzetközi megállapodások olyan hálózatával rendelkezik, amelyet az egyes tagállamok önmagukban nem tudnak kialakítani, e hálózat segítségével viszont a tagállamok a nemzetközi kapcsolatok szinte valamennyi területén képesek befolyásukat érvényesíteni. A közös szakpolitikák és stratégiák terén 27 tagállammal fellépő EU rendelkezik egyedül az olyan globális kihívások kezeléséhez szükséges súllyal, mint a szegénység csökkentése, az éghajlatváltozás, valamint a migráció és a stabilitás. Globális szereplőként az EU hitelessége és semlegessége messze felülmúlja az egyes tagállamokét az emberi jogok, a választási megfigyelés, a kormányzás és válságrendezés, valamint a humanitárius segítségnyújtás semlegessége és pártatlansága vonatkozásában. Az EU abban a tekintetben is egyedülálló, hogy hosszú idő óta megbízható módon nyújt fejlesztési támogatást, emellett globális szinten is jelentős mértékben támogatja a leginkább rászorulókat.

A következőkben néhány példát sorolunk fel arra, hogy az Unió milyen hozzáadott értéket biztosít a külső fellépések terén. E példák többsége jól mutatja, hogy az EU hogyan képes fontos pénzügyi és politikai eszközeit egy adott helyzet jelentős javítása érdekében mobilizálni. Ez olyasvalami, amit a tagállamok önmagukban nem lennének képesek ugyanilyen hatásfokkal végrehajtani.

Átmenet

Az észak-afrikai válság kitörése óta az EU számottevő politikai és pénzügyi eszközöket mozgósított, hogy támogassa a szomszédságpolitikai partnerországok demokratikus átmenetét. Egy ilyen folyamat nyilvánvalóan jelentős eszközök mobilizálását kívánja meg. Vegyük a tunéziai példát: az év eleje óta az EU 60 millió eurót bocsátott rendelkezésre, hogy elősegítse a líbiai válság Tunéziában és Egyiptomban jelentkező humanitárius következményeinek kezelését. Emellett készen áll a tunéziai választási folyamat támogatására, és a 2011–2013-as időszakban további 140 millió eurót fordít a Tunéziával folytatott együttműködésre. A tunéziai civil társadalommal való kapcsolatfelvételre és a demokratikus átmenet támogatására más eszközöket is igénybe vett. Az EU jelenleg szomszédságpolitikájának lehetséges kiigazítását vitatja meg. Az uniós külső fellépés hozzáadott értéke abban rejlik, hogy egységes cselekvési keretben gyorsan tud lényeges politikai és pénzügyi eszközöket mozgósítani.

Biztonság

A nyugat-száheli övezetben – ahol a biztonság és a fejlődés egymással szorosan összefügg – a helyzet egyre súlyosabb, ezért az EU jelentős finanszírozási és politikai eszközök alkalmazása mellett döntött, hogy elejét vegye az esetlegesen katasztrofális következményeknek. A Száhel-övezet biztonságával és fejlesztésével kapcsolatos stratégia biztonsági és fejlesztési célkitűzéseit megvalósítani szándékozó, folyamatban lévő és tervezett uniós fellépés körülbelül 450 millió eurót igényel, amely nagyrészt az Európai Fejlesztési Alapból, valamint a Stabilitási Eszközből származik. E stratégia átfogóbb és koordináltabb európai kötelezettségvállalást, valamint további pénzügyi és politikai eszközök igénybevételét teszi lehetővé.

Válság

A 2010 januárjában Haitit sújtó földrengést követően az EU és a tagállamok közös fellépésről állapodtak meg az újjáépítési erőfeszítések támogatására. A haiti újjáépítéssel foglalkozó, 2010 márciusában New York-ban tartott donorkonferencián az EU és a tagállamok 1,234 milliárd eurós közös uniós felajánlást tettek, ebből 522 millió eurót az EU áll. Ez a fajta közös kötelezettségvállalás nyilvánvalóan növelte az EU láthatóságát és az újjáépítési folyamat fő nemzetközi donoraként betöltött szerepét. A tagállamok és az EU emellett közösen tervezés révén a 2011–2013 közötti időszakot lefedő, felülvizsgált közös stratégiát alkotott. A közös tervezés alátámasztja az EU és a tagállamok összehangoltabb és hatékonyabb fellépésének célkitűzését.

Fejlesztéspolitika

Az EU és tagállamai nyújtják az összes fejlesztési segély több mint felét (56%-át). Az EU elkötelezett amellett, hogy időben, 2015 végére megvalósítsák a millenniumi fejlesztési célokat.

A jelenlegi gazdasági környezetben a korábbinál is fontosabb, hogy javítsuk a fejlesztési segély koordinációját a hatás maximalizálása érdekében, ugyanakkor elkerüljük az erőfeszítések duplikációját és a pénzpazarlást. Egy nemrégiben készült tanulmány szerint (The Benefits of a European Approach [Az európai megközelítés előnyei], HTSPE tanácsadó cég, 2009.) az EU-n keresztüli fellépéssel a tagállamok valóban pénzt takarítanak meg, amelynek összege évente potenciálisan 3 és 6 milliárd euró között mozoghat.

Az EU-val történő együttműködés olcsóbb is. A 2009-es adatok alapján 5,4%-osra becsült igazgatási költségek alacsonyabbak, mint a kétoldalú segélyezésben részt vevő fő donorok átlagos igazgatási költségei. Az alkalmazandó igazgatási szabályok célja annak biztosítása, hogy az uniós adófizetők pénze megfelelően kerül felhasználásra, nyomon követhető, szigorú kritériumok mellett. Mindez az átláthatóságot és a jó irányítást biztosítja.

Ezen túlmenően a fejlesztési segély valamennyi európai számára befektetés. A fejlesztési együttműködésnek köszönhetően néhány problémát időben meg lehet oldani, ezáltal pénzt takarítunk meg. A fejlődő országokba történő beruházás révén olyan kérdésköröket lehet kezelni, mint a migráció, az éghajlatváltozás, az élelmiszer-ellátás biztonsága, a kalózkodás, a szexuális erőszak és sok más. Gyakran sokkal olcsóbb a szegénység alapvető okait megszüntetni, mint az ezekből fakadó következményekkel megbirkózni.

Az afrikai békefenntartási mechanizmus (APF) kitűnő példa arra, hogyan tudja az EU magához ragadni a kezdeményezést valamely kérdésben, amelybe a tagállamokat is bevonja. E területen a legtöbb tagállam nem tevékeny, viszont az EU-n keresztül képesek arra, hogy egyszerűen és gyorsan nyújtsanak hozzájárulást. 2004 óta az EU 740 millió eurót fordított arra, hogy segítse a válságok megelőzését, illetve a válságot követően előmozdítsa a stabilitást.

Az élelmezésfinanszírozási eszköz is olyan projekt, amelyet csak az EU súlyával rendelkező donor tudott létrehozni. Az eszközt 2008 decemberében indították el a fejlődő országokban a gyorsan emelkedő élelmiszerárakra való reagálás érdekében. A 2009–2011 közötti időszakban az eszköz keretében 1 milliárd eurót bocsátottak különböző projektek és programok rendelkezésére 50 célországban. Eddig mintegy 50 millió embernek nyújtott segítséget. Az élelmezésfinanszírozási eszköz bizonyítja, hogy Európa olyan mértékben és minőségben képes a globális élelmezésbiztonsági válság kezelésére, amelyet a tagállamok önmagukban nem tudnának teljesíteni.

Az Európai Unió által 2009-ben útjára indított sebezhetőségi FLEX-mechanizmus a gazdasági világválság miatt az abszolút szegénység szélén álló fejlődő országokban 40–80 millió ember számára nyújtott segítséget. A mechanizmus keretében 2009-ben és 2010-ben elkülönített 500 millió euróból 434 millió eurót folyósítottak, amely összegből a legszegényebb afrikai és karibi országok közül 17 részesült támogatásban.

Humanitárius segítségnyújtás és válságkezelés

Válság és katasztrófa esetén az Európai Unió először humanitárius segélyt és polgári védelmi támogatást nyújt. A Bizottság által irányított uniós fellépés fontosságát a szerte a világon előforduló humanitárius válságok, valamint természeti és ember által okozott katasztrófák egyre nagyobb száma, fokozódó intenzitása és összetettsége is alátámasztja. Világviszonylatban a természeti katasztrófák száma 1979 és 2010 között ötszörösére emelkedett. Egyedül 2010-ben 950 (ebből öt kivételesen súlyos) katasztrófa történt a világon, amely emberek százmillióit érintette. A kockázatok Európában is jelen vannak: egyre gyakrabban fordulnak elő árvizek, erdőtüzek, földrengések és szélsőséges időjárás. A humanitárius válságok gazdasági költsége 2010-ben a becslések szerint körülbelül 100 milliárd eurót tett ki. A humanitárius problémák a jövőben valószínűleg súlyosbodni fognak: a várakozások szerint 2015-re az éghajlati katasztrófák által érintett emberek száma évente 375 millióval emelkedik. Amennyiben az Európai Unió együttesen lép fel, hogy humanitárius és polgári védelmi támogatás révén kezelje e fokozódó kihívásokat, tevékenysége és befektetése hatékonyabb, eredményesebb és jelentősebb, mintha a tagállamok egyenként folytatnának küzdelmet a válságok hatásainak enyhítése érdekében, Európában és külföldön egyaránt.

Világviszonylatban az EU nyújtja a legtöbb humanitárius segítséget, ami a hivatalos humanitárius segély körülbelül 50%-át jelenti. A Bizottság a világ második legnagyobb humanitáriussegély-donora. Nagyságából adódóan a humanitárius segélyek uniós költségvetése hatékonyan maximalizálja az egyébként szerteágazó erőfeszítések értékét, egyszersmind előmozdítja az eredményes munkamegosztást. Ennek egyik példája az úgynevezett „elfelejtett válságok” – olyan katasztrófák vagy konfliktusok, amelyek már nem váltanak ki érdeklődést a média részéről, de amelyek áldozatai nemzetközi segítséget igényelnek. Az Európai Bizottság például fontos szerepet játszott abban, hogy ráirányítsa a nemzetközi figyelmet a Száhel-övezetben (Burkina Faso, Csád, Mali, Mauritánia és Niger) kialakult válságra. Az övezetben krónikusan kevés eső esik, nagyfokú a politikai bizonytalanság, magasak az élelmiszerárak, és gyakoriak a járványok. Mindezek tovább súlyosbítják az egyébként is veszélyeztetett közösségek helyzetét, a nemzetközi közösség viszont nem szentel elég figyelmet e problémáknak.

Az egyes tagállamok kapacitásait gyakran meghaladja, vagy túl nagy erőfeszítéseket igényel az olyan, egyre összetettebb válságok hatékony kezelése, mint ami Haitin, Japánban vagy Líbiában alakult ki. Ezzel szemben az Európai Unió közös erőforrásai és a rendelkezésre álló tagállami kapacitások révén minden olyan eszköz, tapasztalat és szakértelem birtokában van, amelyekkel eredményesen és költséghatékonyan tud fellépni. Ennek egyik példája az Unió által a 2011. márciusi hármas katasztrófát követően Japán számára nyújtott segítség. Ennek során a polgári védelmi mechanizmus keretében összehangolták a segítségnyújtást (a takaróktól kezdve a vízen át a sugárzásmérőkig). A Bizottság ezt a polgári védelmi támogatást az evakuált lakosok számára nyújtott humanitárius segéllyel egészítette ki, a tagállamok segítségével. Egy másik példa Líbia esete: a társadalmi feszültség első hetében a Bizottság 5 800 uniós polgár azonnali evakuálása érdekében közlekedési eszközök rendelkezésre bocsátásáról és társfinanszírozásáról gondoskodott. Az evakuálást – amelyet az Európai Bizottság koordinált és részben finanszírozott – a tagállamok által biztosított repülőgépekkel és hajókkal hajtották végre. Ugyanazon a héten a Bizottság humanitárius csapatokat küldött az egyiptomi és a tunéziai határra, ahol emberek ezrei rekedtek, miközben megpróbáltak a líbiai határon át az erőszak elől menekülni. A Bizottság volt az első olyan nemzetközi humanitárius donor, amely folyamatosan jelen van Líbiában. Az ENSZ április 9-i megérkezéséig a Bengáziban tartózkodó uniós humanitárius szakértők koordinálták a nemzetközi segélyeket Kelet-Líbiában.

  • Az uniós alkalmazottak értéke

Az optimális forráshatékonyságot az uniós szakpolitikák és programok kidolgozásának és végrehajtásának módja mellett az uniós intézményeknél dolgozó, magasan képzett alkalmazottak is biztosítják, akik előkészítik és nyomon követik az uniós jogszabályokat, összehangolják a tagállami fellépéseket, előkészítik az összefonódási, kartell- és trösztellenes határozatokat, biztosítják a 23 hivatalos nyelv használatát az Unióban, és nem utolsósorban irányítják a finanszírozási programokat. Az alábbiakban néhány példán keresztül bemutatjuk az Európai Bizottság személyzetének teljesítményét.

A Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóságnál, valamint a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóságnál dolgozó tisztviselők fontos szerepet játszanak az évtizedek óta legsúlyosabb pénzügyi válság elleni küzdelemben, amely válság különösen az euróra nézve jár következményekkel. Az Európai Bizottság élen jár abban, hogy közös és átfogó európai választ dolgozzanak ki a válságra. Az Európai Bizottság által 2010 szeptemberében előterjesztett, hat javaslatból álló csomag például jelentős változásokat eredményez majd az európai gazdaságpolitikák összehangolásában és felügyeletében.

A Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóságon (DG MARKT) dolgozták ki az új pénzügyi felügyeleti architektúrára vonatkozó javaslatokat. Az új hatóságok ebben az évben kezdték meg működésüket. Ezek az új felügyeleti hatóságok megkönnyítik és összehangolják a tagállami felügyelők tevékenységét. Az uniós szintű erőfeszítés a korábban létező széttöredezettséghez képest hatalmas előrelépést jelent a hatékonyság szempontjából. A hatóságok személyzeti összlétszáma 2011-ben mintegy 150 fő lesz, ez a szám a tervek szerint négy év működést követően körülbelül 300-ra fog emelkedni. Ez a szám jóval alacsonyabb, mint a legtöbb tagállami felügyelet létszáma (az egyesült királyságbeli Pénzügyi Felügyeleti Hatóság például 3 300 alkalmazottat foglalkoztat), ugyanakkor elegendő lesz az előírt feladatok elvégzésére.

A nyílt és versenyképesebb közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatos uniós szabályok ugyancsak a DG MARKT-nál foglalkoztatott alkalmazottak munkájának eredménye. E szabályok segítségével mintegy 20 milliárd euró megtakarítást sikerült elérni. Ez az összeg jóval meghaladja a szabályozási keret által generált, 5 milliárd euróra becsült költségeket.

Barangolás: A Bizottság alkalmazottai által megszövegezett, maximalizált árakat bevezető jogszabálynak köszönhetően az EU-ban lebonyolított barangolásos mobiltelefonhívások költségei 2005 óta 73%-kal csökkentek.

Az „Erika” és a „Prestige” olajszállító tartályhajók szörnyű balesetét követően az EU drasztikusan megreformálta hatályos rendszerét és új szabályokat és normákat fogadott el a tengeri balesetek megelőzése érdekében. E tekintetben ugyancsak a bizottsági alkalmazottak szövegezték meg a további véletlenszerű olajkiömlések megelőzésére irányuló jogalkotási javaslatokat.

A Bizottság által társfinanszírozott, Kínával kapcsolatban felmerülő szellemi tulajdonjogi kérdésekkel foglalkozó kkv-ügyfélszolgálat ingyenes támogató szolgáltatásokat nyújt az uniós kis- és középvállalkozások számára, hogy megvédjék és érvényesítsék a Kínában meglévő vagy Kínához kapcsolódó szellemi tulajdonjogaikat.

A Versenypolitikai Főigazgatóságon foglalkoztatott bizottsági alkalmazottak hajtják végre az Európai Unió versenypolitikáját, amely több milliárd eurós közvetlen és közvetett hasznot nyújt az európai fogyasztók és vállalkozások javára egyaránt. A versenypolitikai ügyek mindegyike jelentős, több tagállamot érintő hatással jár, amelyekkel európai szinten hatékonyabban lehet megbirkózni, mint tagállami szinten. A Bizottság 2010-ben 14 trösztellenes és kartellhatározatot hozott, és 2 873 676 433 euró bírságot szabott ki. A bírságokból befolyó összeg az uniós költségvetésbe befizetendő tagállami hozzájárulást csökkenti. 2010-ben csak a Bizottság kartellhatározatai becslések szerint legalább 7,2 milliárd euró hasznot hoztak a fogyasztók számára (az összeg akár a 10,8 milliárd eurót is elérheti). Az összefonódások tekintetében a Bizottság 2010-ben 274 határozatot hozott, amelyekből 16 esetben volt szükség arra, hogy a felek valamilyen formában módosítsák tervezett összefonódásukat. 2010-ben az összefonódásokkal kapcsolatos bizottsági határozatok a becslések szerint legalább 4,2 milliárd euró hasznot hoztak (de az összeg akár a 6,3 milliárd eurót is elérheti). Az összefonódás-ellenőrzési rendelet 1989-es bevezetése óta az Európai Bizottság körülbelül 4 500 ilyen üggyel foglalkozott. Abból az óvatos feltevésből kiindulva, hogy egy átlagos összefonódás négy tagállamot érint, 20 év alatt 18 000 tagállami eljárást kerültünk el. A Bizottság 2010-ben 435 állami támogatási határozatot bocsátott ki. Ezek többsége szerves részét képezte a pénzügyi és gazdasági válságra adott uniós válasznak.

Az Európai Bizottság a Jogérvényesülési Főigazgatóság alkalmazottai munkájának köszönhetően előmozdította a bírósági határozatok uniószerte való elismerését. 2010 decemberében az Európai Bizottság javaslatot tett a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás eltörlésére. Ez egy olyan, bonyolult és költséges eljárás, amelynek során a tagállamok egymás között kölcsönösen elismerik és végrehajtják a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott bírósági határozatokat. A Bizottság által javasolt reform elősegíti a határozatok szabad áramlását. A végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás eltörlésével valamely tagállamban hozott határozatot az összes többi tagállamban elismerik. Egy vállalkozás vagy egyén számára a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás költsége az Unióban folyó egyszerű ügyben átlagosan 2 000 euró, és 1 100 eurótól (Bulgária) 3 800 euróig terjedhet (Olaszország). A bonyolultabb ügyekben a költségek elérhetik a 12 700 eurót. Az eljárás azt a felesleges vesződséget is maga után vonja, hogy közvetítői eljárásokon kell keresztülmenni, amelyek akár 12 hónapig is eltarthatnak. A Lisszaboni Szerződésnek köszönhetően a 27 tagállamban lefolytatott polgári és kereskedelmi ügyekben hozott bírósági határozatokat most már teljesen megbízhatónak és hitelesnek tekinthetjük.

Az adózási szabályok közti különbségek a belső piacon akadályt jelenthetnek a vállalkozások hatékony működése szempontjából. A Tanács – a bizottsági személyzet által kidolgozott javaslatok alapján – 2010. július 13-án irányelvet fogadott el, amely biztosítja, hogy az adóhatóságok elfogadják a más tagállamokban kibocsátott elektronikus számlát. Ez idáig az elektronikus számla kibocsátására vonatkozó tagállami szabályozások nem tettek lehetővé ilyesfajta fejlődést. A Bizottság becslései szerint a vállalkozások évente akár 18 milliárd euró költséget is megtakaríthatnak, ha megszűnnek az elektronikus számlázást akadályozó héaszabályok.

A Kereskedelmi Főigazgatóság legfontosabb feladata, hogy két- és többoldalú kereskedelmi megállapodásokról folytasson tárgyalásokat annak érdekében, hogy ezáltal új piacra lépési lehetőségeket biztosítson az európai vállalkozások számára. A Kereskedelmi Főigazgatóság uniós kereskedelmi tárgyalói évente mintegy 2 000 üzleti úton vesznek részt, hogy új piacokat nyissanak meg, valamint javítsák a vállalkozások által betartandó kereskedelmi szabályokat. A Kereskedelmi Főigazgatóság személyzeti létszáma Brüsszelben és az uniós küldöttségeken nem éri el a 750 főt. Az Egyesült Államok, Kanada vagy Japán kereskedelempolitikai minisztériumához képest ez nagyon szerény szám. Az egységes uniós kereskedelempolitika értelmében nincs már szükség arra, hogy egy ország 27 maratoni hosszúságú kereskedelempolitikai tárgyalást folytasson le, és 27 különböző tárgyalócsoportot működtessen, amelyeknek 27 különböző fővárosba kell utazniuk a tárgyalásokra. Az egységes uniós kereskedelempolitika ezért hatékony és eredményes, továbbá valódi gazdasági előnyöket biztosít. A Bizottság kereskedelempolitikai alkalmazottainak további feladata egyrészt annak biztosítása, hogy kereskedelmi partnereink tisztességesen járjanak el és betartsák az EU és a WTO kereskedelmi szabályait, másrészt hogy az uniós vállalkozások képviseletében jogi eljárást indítsanak ellenük, amennyiben ez nem így történik. Azokra az importőrökre pedig, akik nem tartják be az uniós piac szabályait, magasabb vámot vetünk ki. A főigazgatóság emellett sok más szolgáltatást is nyújt az uniós vállalkozások számára, hogy azok a legtöbbet kapják az egységes uniós kereskedelempolitika révén: így például online piachozzáférési adatbázist az uniós exportőröknek, a fejlődő országokba exportálókat segítő segélyvonalat, valamint a piaci hozzáféréssel foglalkozó, elhivatott csapatokat az EU-ban és világszerte más országokban, akik az uniós vállalkozások előtt álló, tisztességtelen kereskedelmi korlátok megszüntetésén munkálkodnak.

A Bizottság több mint 100, humanitárius segítségnyújtással foglalkozó szakértője Európát képviseli az egyes helyszíneken. Válság- és katasztrófahelyzetekben felmérik a humanitárius szükségleteket, és kezelik az azonnali problémákat. Ez olyan eszköz, amely az egyes tagállamok számára elérhetetlen lenne. A szakértők első kézből származó, rendszeres és megbízható információt nyújtanak (például helyzetjelentések révén) a Bizottság és a tagállamok számára a humanitárius szükségletekről. Továbbá együttműködnek a helyszínen lévő többi humanitárius partnerrel, hogy megelőzzék a segítségnyújtás duplikációját, és áthidalják a hiányokat. Végezetül, az uniós humanitárius szakértők az Unió által finanszírozott projektek végrehajtását is felügyelik, ezért fontos szerepet játszanak az Európai Bizottság szigorú ellenőrzési és auditrendszerében.

1 :

Az e szakaszban ismertetett adatok forrása az ESZA utólagos értékelése, továbbá a 2009. évi adatok esetében a tagállamok éves végrehajtási jelentései.

2 :

Instytut Badan Strukturnalnych, Assessment of the benefits drawn by EU15 countries as a result of Cohesion Policy Implementation in Poland (A kohéziós politika lengyelországi végrehajtásából eredő, az EU-15 által realizált előnyök értékelése, 2009.).


Side Bar

Mon compte

Gérez vos recherches et notifications par email


Aidez-nous à améliorer ce site