Chemin de navigation

Left navigation

Additional tools

MEMO/11/468

Brüsszel, 2011. június 29.

Többéves pénzügyi keret: Kérdések és válaszok

E tájékoztató célja, hogy információt nyújtson a Bizottság által előterjesztett, többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslat főbb szempontjairól. Bemutatja (1) a többéves pénzügyi keret definíciója és működése mögött meghúzódó fő elemeket, (2) a Bizottság által a szakpolitikákkal kapcsolatban javasolt főbb újdonságokat, valamint (3) a költségvetés jövőbeli finanszírozására vonatkozó új elképzeléseket.

1. Definíció, történeti háttér és az eljárások

Mit takar a többéves pénzügyi keret?

A többéves pénzügyi keret az Unió szakpolitikai prioritásainak legalább öt évre szóló pénzügyi leképezése. A Lisszaboni Szerződés 312. cikke előírja, hogy a többéves pénzügyi keretet a Tanács által egyhangúlag elfogadott rendeletben kell rögzíteni az Európai Parlament egyetértésével (amely elfogadja vagy elutasítja az egész csomagot, módosításra nincs lehetősége). A többéves pénzügyi keret maximális összegeket (felső korlátokat) határoz meg az uniós kiadások egészére és a főbb kiadási kategóriákra (fejezetekre) vonatkozóan. A többéves pénzügyi keret nem olyan részletes, mint az éves költségvetés.

Miért van szükség a többéves pénzügyi keretre?

Az egyes kiadási kategóriák felső korlátjának meghatározása révén a többéves pénzügyi keret költségvetési fegyelmet teremt, és biztosítja az Unió kiadásainak megfelelő, a saját források korlátain belüli és az uniós szakpolitikák célkitűzéseivel összhangban lévő alakulását. Emellett ez a rendszer biztosítja az Unió hosszú távú prioritásait szolgáló források kiszámíthatóságát, és nagyobb fokú bizonyosságot nyújt az uniós források kedvezményezettjeinek, például a kkv-knak, a felzárkózó régióknak, a hallgatóknak, kutatóknak, civil szervezeteknek…

A többéves pénzügyi keret teremti meg az éves költségvetési eljárás sarokköveit. Jelentősen megkönnyíti az éves költségvetésről való megállapodást az Unió költségvetési hatóságának két ága, az Európai Parlament és a Tanács között. Ezzel egyidejűleg folyamatosságot biztosít az Európa javát szolgáló prioritások megvalósítása terén. A pénzügyi keret továbbá meghatároz minden, az éves költségvetési eljárás zavartalan lefolytatásához szükséges egyéb rendelkezést is.

Mindig is a többéves pénzügyi keret révén kezeltük a költségvetést?

A többéves pénzügyi keret 1988 óta része az Európai Unió működésének, öt- illetve hétéves időszakokat ölelt fel.

  • Az első pénzügyi keret, az úgynevezett I. Delors-csomag az 1988-1992 közötti időszakra vonatkozott és a belső piac megteremtésére, valamint a többéves kutatási és fejlesztési keretprogram konszolidálására összpontosított.

  • A második keret, a II. Delors-csomag (1993-1999) a szociális és a kohéziós politikát, valamint az euró bevezetését kezelte kiemelt területként.

  • Az Agenda 2000 a 2000-2006 közötti időszakot fedte le és az Unió bővítésére összpontosított.

  • Végül a 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret a munkahelyteremtés érdekében a fenntartható növekedésre és a versenyképességre helyezte a hangsúlyt.

A következő többéves pénzügyi keret a 2014-2020 közötti időszak uniós költségvetési prioritásait mutatja be.

Hogyan befolyásolja a Lisszaboni Szerződés 2009-es hatályba lépése a 2014-2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretet?

A Lisszaboni Szerződés hatályba lépése előtt a többéves pénzügyi keret intézményközi megállapodás eredményeként jött létre. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 312. cikke azonban jogilag kötelező erővel ruházza fel a többéves pénzügyi keretet, miszerint az „kiadási kategóriánként meghatározza a kötelezettségvállalási és a kifizetési előirányzatok éves felső határát”. Emellett az új Szerződés értelmében a többéves pénzügyi keretről a Parlament egyetértését követően a Tanács egyhangúlag dönt.

Miért szükséges, hogy a pénzügyi keretről legkésőbb 2012-ben megállapodás szülessen?

Mintegy 12-18 hónapot vesz igénybe, míg valamennyi, a többéves pénzügyi keretből finanszírozandó többéves program és projekt (például a kutatás, az oktatás, a kohézió, a fejlesztési támogatás, a szomszédságpolitika stb. területén) jogalapjáról megállapodás születik. Annak érdekében, hogy e programok 2014 januárjában elindulhassanak, a többéves pénzügyi keret életbe lépése előtt legkésőbb másfél évvel politikai döntést kell hozni a keretben alkalmazandó felső korlátokról. A politikai megállapodást továbbá tanácsi rendeletbe kell önteni, amihez az Európai Parlament egyetértése szükséges.

Mi történik, ha nem sikerül megállapodásra jutni?

Amennyiben 2013 végéig nem születik megállapodás, a 2013. évi felső korlátokat (2%-os inflációs kiigazítással növelve) kiterjesztik 2014-re. A Szerződés a pénzügyi keret utolsó évének megfelelő „egyéb rendelkezések” alkalmazásának meghosszabbítását is előírja. Ennek értelmében tehát valamennyi, a pénzügyi keret kiigazítására és felülvizsgálatára vonatkozó rendelkezések, valamint a pénzügyi kereten kívüli eszközök alkalmazása meghosszabbodik.

Akár születik megállapodás az új többéves pénzügyi keretről, akár nem, 2014-re érvényben lesznek a pénzügyi keretre vonatkozó felső korlátok, így a költségvetést a Szerződéssel összhangban el lehet fogadni.

A 2014-2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről való megállapodás híján számottevően megnehezedne az új programok elfogadása. Új jogalapok (és a hozzájuk tartozó indikatív pénzügyi keretösszegek) hiányában pedig nem lehetne kötelezettségvállalásokat tenni azon többéves kiadási programokra, amelyeknek jogalapja 2013-ban lejár.

Így késedelmes megállapodás esetén a 2014. évi költségvetés valószínűleg csak a mezőgazdasági kiadásokra és a fennálló kötelezettségvállalásokhoz kapcsolódó kifizetésekre nyújtana fedezetet. Más szóval, az uniós forrásokban részesülő polgárok (kutatók, hallgatók, civil szervezetek) jelentős hátrányt szenvednének.

2. Újdonságok a többéves pénzügyi keret kiadási oldalán

A közös agrárpolitikát érintő újdonságok

A Bizottság javaslata szerint a többéves pénzügyi keret 36,2%-át allokálnák a KAP-hoz, szemben az előző időszaki 39,4%-kal (2013-ban 41,5%).

A közös agrárpolitika (KAP) alapvető kétpilléres struktúrája továbbra is fennmarad. A Bizottság a következő főbb változtatásokat javasolja:

  • A közvetlen kifizetések környezetbarátabbá tétele: annak biztosítására, hogy a KAP segítséget nyújtson az Uniónak környezetvédelmi és éghajlatváltozási célkitűzéseinek teljesítéséhez, a közvetlen támogatások 30 %-át a környezetbarátabb gazdálkodás feltételéhez kötik. Ez azt jelenti, hogy minden mezőgazdasági termelőnek a jogszabályban meghatározásra kerülő és ellenőrizhető, a környezetvédelmet támogató gyakorlatot kell folytatnia. Ennek eredményeként a mezőgazdasági ágazat jelentős mértékben elmozdul a fenntarthatóság irányába, a mezőgazdasági termelők pedig azért kapnak támogatást, hogy közjavakat állítsanak elő a többi uniós polgár számára.

  • A kifizetések konvergenciája: a közvetlen kifizetések kiegyensúlyozottabb elosztásának biztosítása érdekében – a bérszínvonalban és az inputköltségek terén jelentkező különbségek figyelembevétele mellett – a hektáronkénti közvetlen támogatás szintje fokozatosan kiigazításra kerül.

  • Objektívabb kritériumok alapján felülvizsgálatra kerül a vidékfejlesztési források allokációja, és célzottabban kötődik majd a szakpolitika célkitűzéseihez. Ez biztosítja az azonos tevékenységeket folytató mezőgazdasági termelőkkel szembeni igazságosabb bánásmódot. A mezőgazdasági termelők jövedelmének csökkenését elkerülendő a Bizottság javasolni fogja, hogy a második pillérből az első pillérbe való transzfer révén tegyék lehetővé a tagállamok számára a jelenlegi nominális finanszírozási szint fenntartását.

  • A közvetlen kifizetések szintjének korlátozása azon közvetlen jövedelemtámogatás alapvető szintjének korlátozása révén, amelyet a nagy mezőgazdasági holdingok kaphatnak, egyidejűleg figyelembe véve a nagyobb struktúrákból adódó méretgazdaságosságot és az e struktúrák által generált közvetlen foglalkoztatást. A Bizottság azt javasolja, hogy a megtakarításokat forgassák vissza a vidékfejlesztésre elkülönített költségvetési allokációba, és azok maradjanak annak a tagállamnak az elkülönített keretösszegében, ahol keletkeztek.

A Bizottság a 2014-2020 közötti időszakra 281,8 milliárd EUR allokálását javasolja a közös agrárpolitika első pillére számára és 89,9 milliárd EUR-t a vidékfejlesztésre. Ezt a finanszírozást további 15,2 milliárd EUR egészíti ki.

A kohéziós politikát érintő újdonságok

A Bizottság javaslata szerint a többéves pénzügyi keret 36,7%-át allokálnák a kohéziós politikához, szemben az előző időszaki 35%-kal.

A Bizottság a következő főbb változtatásokat javasolja:

  • A javaslatban szerepel egy új régiótípus, az átmeneti régió létrehozása. Ebbe a kategóriába tartoznak azok a régiók, ahol a GDP az uniós GDP átlagának 75%-a és 90%-a közé esik. Az új kategória a két meglévőt (konvergenciarégiók és versenyképességi régiók) egészíti ki. Az „átmeneti régiók” a következő többéves pénzügyi keret időszakára megtarthatják korábbi allokációik kétharmadát. Kiemelten kezelnék az EU legszegényebb régióinak és tagállamainak megsegítését annak érdekében, hogy felzárkózzanak a gazdagabb tagállamokhoz.

  • Feltételesség bevezetése a kohéziós politikában: a feltételesség az eredményekre és a pénzügyi források hatékony felhasználásának biztosításához szükséges reformok végrehajtásának ösztönzésére alapul majd. Ezenfelül minden tagállam kohéziós költségvetésének 5%-át teljesítménytartalékként különítik el, és a félidős értékelést követően azokhoz a tagállamokhoz allokálják, amelyeknek programjai a legnagyobb mértékben járultak hozzá a fejlesztési és beruházási partnerségi szerződésekben meghatározott mérföldkövek eléréséhez.

  • A Bizottság egy valamennyi strukturális alapot felölelő közös stratégiai keret létrehozását javasolja, hogy az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit beruházási prioritásokká lehessen konvertálni. Operatív szinten a Bizottság partnerségi szerződés megkötését javasolja minden egyes tagállammal. Ezek a szerződések rögzítik a nemzeti és regionális szintű partnerek arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy a hozzájuk allokált forrásokat az Európa 2020 stratégia végrehajtására használják fel.

  • Az Európai Szociális Alap (ESZA) továbbra is kulcsfontosságú szerepet játszik a munkanélküliség és a nagyarányú szegénység elleni küzdelemben, valamint az Európa 2020 stratégia kiemelt céljainak elérésében. Az ESZA forrásai a kohéziós politikához rendelt költségvetés 25%-át, azaz 84 milliárd EUR-t tesznek ki.

A Bizottság javaslata szerint összességében 376 milliárd EUR-t allokálnának a kohéziós politika eszközeihez (beleértve az európai összekapcsolódási eszközt is – lásd alább).

A belső piac infrastruktúráját és összekapcsolódását érintő újdonságok

A Bizottság az európai összekapcsolódási eszköz létrehozására tesz javaslatot a közlekedés, energiaügy és IKT területén megvalósuló infrastruktúra-fejlesztések valamennyiünk javát szolgáló, egész Európára kiterjedő felgyorsítása érdekében. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a nemzeti költségvetések sosem fogják kellőképpen kiemelt területként kezelni a több országra kiterjedő, határon átnyúló beruházásokat, amelyek biztosítanák az egységes piac számára szükséges infrastruktúrát. Az uniós költségvetés biztosítani tudja a perifériát a központtal összekötő, összeurópai projektek finanszírozását.

Az eszköz irányítása központilag történik, finanszírozására pedig egy új költségvetési tételből kerül sor. Az uniós költségvetésből történő társfinanszírozás mértéke nagyobb lesz a konvergenciarégiókban végrehajtott beruházások esetében, mint a versenyképességi régiókban végrehajtottak esetében. A helyi és regionális infrastruktúrákat összekötik a kiemelt uniós infrastruktúrákkal, összekapcsolva így szerte az EU-ban valamennyi polgárt. A helyi és regionális infrastruktúrák (társ)finanszírozhatók a strukturális alapokból (Kohéziós Alap és/vagy ERFA, az egyes tagállamok/régiók helyzetétől függően).

Az európai összekapcsolódási eszköz lehetőséget nyújt innovatív finanszírozási eszközök alkalmazására a csak közfinanszírozással megvalósítható nagyobb beruházások biztosítása és felgyorsítása érdekében. A Bizottság e projektek finanszírozásának összekapcsolása érdekében szorosan együttműködik az EBB-vel és más közszférabeli fejlesztési bankokkal. A Bizottság e fontos projektek megvalósításának előmozdítását szolgáló eszközként különösen az uniós projektkötvények1 alkalmazását ösztönzi majd.

A Bizottság 40 milliárd EUR allokálását javasolja az európai összekapcsolódási eszközre, ezt további 10 milliárd EUR egészíti ki a Kohéziós Alapon belül a kapcsolódó közlekedési beruházásokra elkülönített összegekből. Ez az összeg magában foglal 9,1 milliárd EUR-t az energiaszektor részére, 31,6 milliárd EUR-t a közlekedés javára (beleértve a Kohéziós Alapon belüli 10 milliárd EUR-t), valamint 9,1 milliárd EUR-t az IKT javára.

A kutatáspolitikát érintő újdonságok

A kutatás és fejlesztés közös stratégiai keretének (amelyet Horizont 2020-nak hívnak majd) létrehozása azt jelenti, hogy a három meglévő kutatási és innovációs program (a hetedik keretprogram, a versenyképességi és innovációs keretprogram és az Európai Innovációs és Technológiai Intézet) egységes keretet kap. A keret szorosan kapcsolódik majd a fő ágazati szakpolitikai prioritásokhoz, mint például az egészségügy, az élelmezésbiztonság és a biogazdaság, az energiaügy és az éghajlatváltozás. Az Európai Technológiai Intézet a Horizont 2020 program részét képezi majd, és jelentős szerepet fog játszani a tudásháromszög három oldalának (oktatás, innováció és kutatás) a tudás- és innovációs közösségek révén történő közelítésében.

A finanszírozási oldalon innovatív pénzügyi eszközök segítik a magántőke bevonását. Egyaránt ösztönözni fogják a köz- és magánszféra közötti partnerséget, valamint a közszféra szereplői közötti partnerséget. A finanszírozási programokat egységesítik és egyszerűsítik. Hasonlóképpen valamennyi finanszírozási program esetében egységes szabályrendszert alakítanak ki a részvételre, az auditra, a támogatási struktúrákra, az eredmények terjesztésére és a visszatérítési rendszerekre vonatkozóan.

A Bizottság a 2014-2020 közötti időszakra 80 milliárd EUR allokálását javasolja a kutatás és innováció közös stratégiai kutatási keretéhez. Ezt a forrást jelentős, a strukturális alapokból származó támogatás (60 milliárd EUR a 2007-2013 közötti időszakban) egészíti ki.

A környezetvédelmi és éghaljatpolitikát érintő újdonságok

A környezetvédelem és az éghajlatpolitika prioritásai minden főbb uniós finanszírozási eszközben (többek között a kohézió, a mezőgazdaság, a tengerügyek és a halászat, a kutatás és innováció területén), valamint a külső támogatási programokban is érvényesítésre kerülnek majd A Bizottság legalább 20%-ra kívánja növelni az éghajlatpolitikával kapcsolatos kiadások arányát, többek között (a hatásvizsgálat eredményétől függően) más szakpolitikai területekről származó hozzájárulásokkal. Ez a megközelítés maximalizálja a környezetvédelmi politika és más területek közötti szinergiákat, elismerve, hogy ugyanazon fellépések egyszerre több, egymást kiegészítő célkitűzést is képesek követni és kell követniük. E megközelítés segítségével elkerülhető továbbá a programok elburjánzása és minimalizálhatók az adminisztratív terhek.

A környezetvédelmi szempontok érvényre juttatásán felül a Bizottság a jelenlegi Life+ program utódaként egy különálló környezetvédelmi program folytatását is javasolja. A Bizottság úgy véli, hogy a jövőbeli programnak is központi irányítás alatt kell maradnia, de az irányítási feladatok jelentős része delegálható egy meglévő végrehajtó ügynökséghez, például Versenyképességi és Innovációs Végrehajtó Ügynökséghez. A Bizottság a 2014-2020 közötti időszakra 3,2 milliárd EUR allokálását javasolja a LIFE+ programhoz (0,8 milliárd EUR az éghajlatpolitikára és 2,4 milliárd EUR a környezetvédelemre).

Az oktatást és képzést érintő újdonságok

A Bizottság a jelenlegi struktúra egyetlen fő programmá történő egyszerűsítését javasolja a széttöredezettség, az átfedések és/vagy azon projektek elszaporodásának elkerülésére, amelyek nem érik el a hosszan tartó hatáshoz szükséges kritikus tömeget. Az új európai oktatás program három fő prioritást tartalmaz. Először is, támogatja a nemzeteken átívelő tanulási mobilitást. Az igen magas európai hozzáadott érték biztosításához nélkülözhetetlenek a mobilitásra vonatkozó szigorú minőségi követelmények, valamint az azon főbb szakpolitikai célkitűzésekre összpontosítás, ahol a kritikus tömeg elérhető, és amelyek kiegészíthetők más uniós programokkal. Másodszor, az új program az oktatás korszerűsítése, az innováció és a vállalkozókészség elősegítése érdekében ösztönzi az oktatási intézmények és a munka világa közötti együttműködést. Harmadszor, a program szakpolitikai támogatást nyújt annak érdekében, hogy megbizonyosodjék az oktatási beruházások hatékonyságáról, és segítsen a tagállamoknak a hatékony szakpolitikák végrehajtásában.

A Bizottság 15,2 milliárd EUR allokálását javasolja az oktatás és képzés területére. Ezt a forrást jelentős, a strukturális alapokból származó támogatás (72,5 milliárd EUR a 2007-2013 közötti időszakban) egészíti ki.

A migráció és a belügyek kihívásait érintő változások

A Bizottság azt javasolja, hogy a programok számát csökkentsék kettőre: a Migrációs és Menekültügyi Alapra, illetve a Belső Biztonsági Alapra. Mindkét alapnak lesz olyan külső dimenziója, amely az EU-ban kezdődő és harmadik országokban folytatódó programok, például a menekültek letelepítésére, visszafogadására és a regionális védelemre vonatkozó programok finanszírozásának folyamatosságát biztosítja. A programok egyszerűsítik a kiadási eszközöket és biztosítják egy olyan, belső határok nélküli térség zökkenőmentes kialakítását, ahova az uniós polgárok és a belépésre és tartózkodásra törvényesen jogosult harmadik országbeli állampolgárok beléphetnek, ott szabadon mozoghatnak, élhetnek és dolgozhatnak.

A Bizottságnak szándékában áll továbbá áttérni az éves programozásról az eredményorientált többéves programozásra, ami a Bizottság, a tagállamok és a végső kedvezményezettek munkaterheit egyaránt csökkentené.

A Bizottság 8,2 milliárd EUR allokálását javasolja a 2014-2020 időszakra a belügyek területén.

Mi a helyzet a bővítéssel, a szomszédságpolitikával és a külkapcsolatokkal?

Számos fontos, említést érdemlő változásra kerül sor:

  • A Bizottság a bővítési stratégia pénzügyi pilléreként a belső szakpolitikák és tematikus kérdések valamennyi dimenzióját magában foglaló, egyetlen integrált előcsatlakozási eszközt javasol. Az eszköz tükrözi a strukturális alapokat, a Kohéziós Alapot és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapot, végrehajtása pedig a kedvezményezettekkel egyeztetett, nemzeti/több kedvezményezettre irányuló programok révén történik

  • Az európai szomszédsági eszköz (ENI) lesz az a pénzügyi eszköz, amelynek révén a szomszédos országoknak nyújtott uniós támogatás nagy része kifizetésre kerül. Az eszköz támogatja az európai szomszédságpolitikát és a kétoldalú partnerségeket (beleértve a kétoldalú társulási megállapodásokat is). Az ENI-n felül a partnerországok más eszközökből is részesülnek, például a következőkből: Európai kezdeményezés a demokráciáért és az emberi jogokért, nukleáris biztonsági együttműködési eszköz, valamint a válsághelyzetekre reagáló eszközökből (humanitárius segítségnyújtás, makroszintű pénzügyi támogatás, stabilitási eszköz). A szomszédsági beruházási keret, amelyet az ENI továbbra is támogat majd, rugalmas és hatékony pénzügyi eszközt nyújt a partnerországokban a közlekedési és energiaügyi hálózatok, a környezetvédelem és az éghajlatváltozás, valamint a gazdasági fejlődés terén végrehajtott beruházások támogatására.

  • A Bizottság az iparosodott és feltörekvő országokban folyó programok finanszírozásának megszakítását, és ehelyett egy új partnerségi eszköz létrehozását javasolja a nyilvános diplomácia és a közös megközelítések támogatására, valamint a kereskedelmi és szabályozói konvergencia ösztönzésére azokban az esetekben, amelyekben a finanszírozás hozzájárulhat az EU világszerte kiépített partneri kapcsolatainak megerősítéséhez. Mindez a jelenleg folyamatban lévő nemzetközi változásokat tükrözi.

  • Emellett a javaslat tartalmazza egy pánafrikai eszköz létrehozását, ennek feladata az Afrika-EU közös stratégia végrehajtásának támogatása, a régiókon és kontinenseken átnyúló tevékenységek egyértelmű hozzáadott értékére koncentrálva. Az eszköz elég rugalmas lesz az uniós tagállamokból, afrikai államokból, pénzügyi intézményektől és a magánszektorból érkező hozzájárulások fogadására.

A Bizottság a 2014-2020 időszakra 70 milliárd EUR összegű költségvetés allokálását javasolja a külső fellépés hagyományos eszközeire. Ezt a költségvetésen és a többéves pénzügyi kereten kívüli, az Európai Fejlesztési Alapnak nyújtott finanszírozás (29,9 milliárd EUR) egészíti ki.

3. Finanszírozás és a saját források

Honnan jön a pénz?

Az Európai Unió kiadásainak finanszírozására három sajátforrás-típussal rendelkezik:

  • hagyományos saját források (cukorilletékek, mezőgazdasági vámok és vámok);

  • héa-alapú saját forrás (a tagállamok által nemzeti szinten beszedett nemzeti héa egy adott százaléka);

  • GNI-alapú saját források (az egyes tagállamok bruttó nemzeti jövedelmén alapuló „nemzeti hozzájárulások”).

2011-ben az uniós költségvetés bevételeinek 76%-a a GNI-alapú saját forrásokból származik majd, 12% a vámokból és cukorilletékekből, 11% pedig a héa-alapú forrásokból. A fennmaradó 1% az uniós intézmények személyzete által fizetett adókból, valamint egyéb forrásokból, például a versenyjogi vagy más jogszabályokat megszegő vállalkozásokra kivetett bírságokból, továbbá az előző évek fel nem használt összegeiből származik.

Miért javasol a Bizottság új saját forrásokat?

Mert a jelenlegi rendszernek számos hátránya van. Összetett és nem átlátható. A legtöbb tagállam megítélése szerint nem méltányos – különös tekintettel a korrekciókra, amelyek közül a legismertebb a brit kiigazítás. Kevésbé köztudott, hogy Németország, Hollandia, Ausztria és Svédország mentességet élvez a brit korrekció finanszírozása alól („engedmény az engedményre”). Ugyanezen országok héa-alapú hozzájárulásának kulcsa alacsonyabb, Hollandia és Svédország pedig ezenfelül csökkentett GNI-alapú hozzájárulást fizet. A jelenlegi finanszírozás rendkívüli mértékben a nemzeti hozzájárulásokra épül. Sok tagállam olyan minimalizálandó kiadásként tekint ezekre, amelyek esetében jogos a nemzeti visszatérítés. Végül a vámunió vámjainak kivételével nem látszik egyértelmű kapcsolat a költségvetési források és az uniós politikák között.

Ezért célunk e javaslattal a nemzeti hozzájárulások csökkentése, és ezáltal hozzájárulás a tagállamok költségvetési konszolidációs erőfeszítéseihez; kapcsolat teremtése az uniós szakpolitikai célkitűzések és az uniós finanszírozás között; Valamint a rendszer átláthatóbbá és igazságosabbá tétele. Ez nem az uniós költségvetés növelésére irányul.

Korábban is változott már az uniós költségvetés finanszírozása?

1970 óta hat határozatot fogadtak el a saját forrásokról. A finanszírozási oldal struktúrája valójában számottevő változáson ment keresztül az évek során. A kiadási oldal reformjait általában az Unió finanszírozási módjának reformja kísérte. A bruttó nemzeti jövedelem (GNI) alapján, azaz az egyes tagállamok vagyona arányában fizetett hozzájárulás jelentősége folyamatosan nőtt és jelenleg a költségvetés háromnegyedét teszi ki. És az idők folyamán a költségvetés kiadási és bevételi oldalán egyaránt számos összetett korrekciót és sajátos megállapodást vezettek be.

E változások eredményeként a költségvetési tárgyalásokat nagyban befolyásolta a legutóbbi időkben, hogy a tagállamok a nettó pozíciókra való összpontosítás miatt (vita a „méltányos megtérülésről”) a földrajzi alapon előre allokált pénzügyi keretekkel dolgozó eszközöket részesítették előnyben a legnagyobb uniós hozzáadott értéken alapuló eszközökkel szemben.

Ki határoz a saját forrásokról?

A Tanács az Európai Parlamenttel való konzultáció után, egyhangúlag fogadja el a saját forrásokról szóló határozatot. Ez a határozat csak azt követően lép hatályba, hogy a tagállamok saját alkotmányos követelményeiknek megfelelően azt jóváhagyták (311. cikk).

Melyek lesznek az új források?

A Bizottság a következő változtatásokat javasolja:

  • A tagállami hozzájárulások egyszerűsítése az összetett héa-alapú saját forrás 2014-től történő megszüntetése révén. Ez egyszerűbbé és átláthatóbbá teszi a hozzájárulások rendszerét.

  • Két új saját forrás, a pénzügyi tranzakciókra kivetett adó és egy korszerűsített héa saját forrás bevezetése. Ez a tagállamok uniós költségvetéshez való hozzájárulásának csökkentése révén megkönnyíti számukra a költségvetési konszolidációt, és a héa, valamint a pénzügyi szektor megadóztatása területén új lendületet ad a belső piac fejlődésének.

  • A korrekciós mechanizmusok reformja, melynek keretében valamennyi jelenleg létező korrekciót a tagállam gazdagságához kapcsolódó, egyszerű és átlátható átalányösszeg-rendszer vált fel.

A Bizottság javaslata maximálisan kihasználja a Lisszaboni Szerződés által a saját források új kategóriáinak létrehozására, illetve meglévők megszüntetésére felkínált lehetőségeket. A saját források rendszerének működéséről szóló jelentés minden egyes javaslat vonatkozásában bemutatja, hogy az hogyan kapcsolódik a többihez, illetve hogyan egészíti ki azokat.

Miért száműzzük a héa-alapú forrást?

A Bizottság az összetett héa-alapú saját forrás megszüntetését javasolja. A GNI-alapú saját forrással összevetve a héa-alapú jelenlegi saját forrás nem sok hozzáadott értékkel bír. Annak érdekében, hogy a tagállamok között összehasonlítható adóalap jöjjön létre, a héa-alapú hozzájárulás nem közvetlenül az uniós polgároktól kerül az uniós kasszába, hanem matematikai számítás eredményeként alakul ki. Ezenfelül, a héa-alapú hozzájárulás felső korlátja a GNI arányában kerül meghatározásra, így részben a GNI-alapú hozzájárulásoknak feleltethető meg. Ily módon a héa-alapú saját forrás növeli az uniós költségvetés finanszírozási rendszerének összetettségét és átláthatatlanságát.

Miért esett a választás a pénzügyi szektor uniós adóztatására és az uniós héá-ra?

A saját forrásként szóba jöhető különböző lehetőségek elemzése számottevő technikai munkát jelentett. Ennek során a következők kristályosodtak ki:

  • A pénzügyi tranzakciók uniós megadóztatása: az eddiginél nagyobb mozgásteret biztosít a nemzeti kormányoknak és hozzájárul az általános költségvetési konszolidációs erőfeszítésekhez. Ez az adófajta néhány tagállamban már létezik, de az uniós szintű fellépés hatékonyabbnak és eredményesebbnek bizonyulhat – emellett pedig szerepet játszhat a belső piac jelenlegi töredezettségének csökkentésében. Erre vonatkozó javaslatát a Bizottság ősszel terjeszti elő.

  • Korszerűsített héa: Valódi kapcsolatot teremtene a nemzeti és az uniós héa között, és elősegítené a nemzeti héa-rendszerek további harmonizációját. Jelentős és stabil bevételeket biztosítana az EU-nak, miközben csupán korlátozott adminisztratív és megfelelési költségekkel járna a nemzeti közigazgatások és a vállalkozások számára. A héa korszerűsítése egy szélesebb körű, a belső piac adók okozta torzulásának csökkentését célzó kezdeményezés részét képezi, amelyet 2010 decemberében a héa jövőjéről szóló zöld könyv kibocsátásával indított útnak a Bizottság. Az adóalap szélesítése, a csalás lehetőségének csökkentése, az adóigazgatás javítása, valamint a megfelelési költségek csökkentése és a héa széles körű reformja kapcsán folytatott közigazgatási együttműködés jelentős eredményekre vezethet és új bevételeket teremthet mind a tagállamok, mind az EU számára.

Mennyi bevételre számíthatunk az új saját forrásokból?

Becslések szerint 2020-ra az új saját források összege megközelítheti az uniós költségvetés bevételeinek felét, miközben a GNI-alapú hozzájárulások aránya (a mai több mint 75%-ról) mintegy egyharmadra csökken. A tagállamok nemzeti hozzájárulásai ennek megfelelően, bruttó nemzeti jövedelmük (azaz relatív gazdagságuk) arányában csökken.

Mik azok a korrekciós mechanizmusok?

Az Európai Tanács 1984. évi fontainebleau-i ülésén fontos, az uniós költségvetés méltányosságát biztosító elveket rögzített. Kiemelte különösen, hogy „a költségvetési egyensúlyhiány megoldása alapvetően a kiadási politikában van”. Ugyanakkor azt is elismerte, hogy „bármely tagállam, amely relatív jólétéhez mérten túlzott költségvetési terhet visel, a megfelelő időpontban korrekcióban részesülhet”. Ezen alapelveket az egymást követő, saját forrásokról szóló határozatok megerősítették és következetesen alkalmazták.

Az évek során különböző, összetett korrekciós mechanizmusok jöttek létre, többek között a következők:

  • az Egyesült Királyság javára történő korrekció (ún. brit korrekció);

  • a brit korrekció finanszírozásához való hozzájárulás csökkentése Németország, Hollandia, Ausztria és Svédország esetében („engedmény az engedményre”);

  • a hagyományos saját források (nevezetesen a vámok) 25%-a a tagállamoknál marad „beszedési költség” címen, ami a tagállamok egy korlátozott száma esetében tulajdonképpen rejtett korrekció;

  • a héa-alapú hozzájárulások átmeneti csökkentése Németország, Hollandia, Ausztria és Svédország esetében; továbbá

  • a GNI-alapú hozzájárulások átmeneti csökkentése Németország, Hollandia, Ausztria és Svédország esetében.

Mi lesz a brit korrekció sorsa?

A Bizottság a jelenlegi mechanizmus átalakítását javasolja, a GNI-alapú sajátforrás-befizetések átalányösszegű bruttó csökkentése révén. Az átalányösszegek rendszere átlátható és könnyen érthető lenne, így nyitottabbá válna a nyilvánosság általi és a parlamenti ellenőrzésekkel szemben; méltányos lenne, gazdasági jólétüknek megfelelően kezelné az uniós költségvetés nagy befizetőit, és biztosítaná a korrekciók kiegyensúlyozott finanszírozását; előzetes jellege pedig eleve kizárna minden visszás ösztönzőt.

A javaslat mögött a következő elemzés húzódik meg: 1984-es bevezetésekor a brit korrekciós mechanizmus választ kínált egy egyértelműen méltánytalan helyzetre – az Egyesült Királyságra relatív gazdagságához mérten túlzott költségvetési teher nehezedett. A helyzet azonban változott. Az Egyesült Királyság napjainkra az egyik leginkább jómódú tagállammá vált, amely teljes mértékben képes hozzájárulni az Unió szegényebb tagállamaival szembeni szolidaritáshoz. Annak köszönhetően, hogy az uniós költségvetés kiadásai között fokozatosan csökken, és várhatóan a következő pénzügyi keret ideje alatt is csökkenni fog a KAP részesedése, valamint azáltal, hogy csökken az uniós saját források között a meglévő héa-alapú saját forrás aránya (a Bizottság ezek 2013 utáni teljes megszüntetésére tesz javaslatot), az Egyesült Királyság által viselt költségvetési terhek mára más nettó befizetők terheivel is jobban összhangba kerültek. Ezenfelül, a jelenlegi héa-alapú saját forrás megszüntetését követően nem állnak majd rendelkezésre a brit korrekció kiszámításához szükséges adatok.

1 :

A további részleteket lásd a közleményt kísérő, SEC(2011) 868 számú szolgálati munkadokumentumban.


Side Bar

Mon compte

Gérez vos recherches et notifications par email


Aidez-nous à améliorer ce site