Navigation path

Left navigation

Additional tools

Uniós gazdasági irányítás: jelentős előrelépés

European Commission - MEMO/11/364   31/05/2011

Other available languages: EN FR DE DA ES NL IT SV PT FI EL CS ET LT LV MT PL SK SL BG RO

MEMO/11/364

Brüsszel, 2011. május 31.

Uniós gazdasági irányítás: jelentős előrelépés

Az EU és tagállamai egy sor fontos döntést hoztak, amelyek az EU egészére és különösen az euróövezetre vonatkozóan erősebb gazdasági és költségvetési koordinációhoz vezetnek majd. Ily módon megszűnhet az európai gazdasági és monetáris unió két része közötti kiegyensúlyozatlanság. A döntések biztosítják, hogy a tagállamok szorosabban koordinálják gazdaságpolitikájukat, ami a válság tanúbizonysága szerint elengedhetetlen. Ennek eredményeképp az EU egymástól függő gazdaságai megfelelőbb helyzetben lesznek ahhoz, hogy kijelöljék a növekedés és munkahelyteremtés útját. Ez jelentős előrelépés.

Az új gazdaságirányítás a válságra adott három fő válaszon alapszik:

1. Közös gazdasági menetrendünk megerősítése szorosabb uniós felügyelet mellett

  • Gazdasági prioritásokat határoztunk meg az EU számára: Az Európa 2020 stratégia az EU közös gazdasági menetrendje. Európa növekedésének a következő évtizedben való fellendítése érdekében egyértelműen meghatározza az uniós és nemzeti szintű prioritásokat és célokat. Az éves növekedési jelentés a következő 18 hónapra határoz meg kiemelt intézkedéseket, amelyek az egyes tagállamok szükségleteire szabott nemzeti célokban és intézkedésekben valósulnak meg. Az Euró Plusz Paktum kiegészítő kötelezettségeket határoz meg a részt vevő országok számára.

  • Szigorúbb lesz a gazdasági és költségvetési szakpolitikák uniós felügyelete:
    A Bizottság javaslata új eszközöket adna az EU kezébe a fenntarthatatlan államháztartások és a tagállamok közötti versenyképességi egyensúlytalanságok megakadályozására. A rendszer szankciókat tartalmaz: a szabályokat be nem tartó euróövezeti országok bírságokkal szembesülhetnek. Az Európai Parlament és a Tanács várhatóan 2011 júniusában véglegesíti a csomagot.

  • Gazdasági prioritásainkat és költségvetési politikáinkat minden évben egyidejűleg vitatjuk meg: Új koordinációs eszközünk a kötelezettségvállalások uniós szintű figyelemmel kísérésére az európai szemeszter. Minden év első felében megvitatásra kerül egyrészt az EU gazdasági menetrendje, a Bizottság által januárban benyújtott éves növekedési jelentés alapján, másrészt a tagállamok prioritásai, amelyeket tavasszal a nemzeti reformprogramjukban mutatnak be. Az országspecifikus ajánlások kibocsátása júniusban történik, kellő időben ahhoz, hogy beépülhessenek a következő évre vonatkozó nemzeti költségvetésekbe és gazdaságpolitikákba.

2. Az euróövezet stabilitásának megőrzése

Az EU 2010-ben az államadósság-válságra átmeneti támogatási mechanizmusok létrehozásával válaszolt, amelyeket 2013-ban felvált az állandó európai stabilitási mechanizmus (ESM). Ezek a támogató intézkedések segítik megőrizni az euróövezet pénzügyi stabilitását. Az intézkedések feltételéül szabott szigorú költségvetési konszolidációs és reformprogramok kidolgozása az IMF-fel szoros együttműködésben történik.

3. A pénzügyi ágazat helyreállítása

Az EU a problémák korábbi kezelésére szolgáló számos új szabályt és ügynökséget hozott létre, amelyekkel biztosítani kívánja, hogy minden pénzügyi szereplő megfelelő szabályozás és felügyelet alá tartozzon. További munkára kerül majd sor, beleértve a most zajló szisztematikusabb és szigorúbb banki stresszteszteket. A vállalkozások és a háztartások hitelhez jutása érdekében elengedhetetlen az egészséges pénzügyi ágazat.

1. Közös gazdasági menetrendünk megerősítése szorosabb uniós felügyelet mellett

Az EU számára alapvetően fontos egy közös keret megléte, hogy kezelni tudja gazdasági kihívásait és visszatérhessen egy erősebb növekedési pályához. A múltban a tagállamok közötti gazdaságirányítás világos rendszerének hiánya egyensúlytalanságokhoz és lehetőségek kihasználatlanságához vezetett, a válság bekövetkezésekor sérülékenyebbé téve az egész EU-t. Annak biztosítása érdekében, hogy ez többé nem fordul elő, a Bizottság javaslatot tett az Európa 2020 stratégiára, amelyet az Európai Tanács 2010 júniusában jóváhagyott. A stratégia összeállít (1) egy közös gazdasági menetrendet és (2) erősebb uniós felügyeleti keretet, amelyet (3) összehangoltan kell eldönteni és figyelemmel kísérni.

1.1. Európa 2020 stratégia, az éves növekedési jelentés és az Euró Plusz Paktum

Az Európa 2020 stratégia* 1 az EU közös gazdasági menetrendje – a válság leküzdését és a következő 10 évben az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés élénkítését célzó terv . A stratégia a válsághoz kapcsolódó rövid távú kihívásokkal, valamint a szükséges strukturális reformokkal és növekedést serkentő intézkedésekkel egyaránt foglalkozik, amelyek segítségével Európa kilábalhat a válságból és gazdaságát ellenállóbbá teheti a jövőbeli gazdasági megrázkódtatásokkal szemben.

Az Európa 2020 stratégia célokból, konkrét kiemelt intézkedésekből és monitoringból álló, egyszerű és hatékony végrehajtási mechanizmuson alapul. Az alábbiak képezik részét:

  • A 2020-ig elérendő öt cél. 2020-ra öt cél kitűzésére került sor az erőfeszítések katalizálása érdekében az EU jövője szempontjából kritikus területeken: foglalkoztatás, innováció, éghajlat/energia, oktatás és társadalmi befogadás. Ezeket a célokat az EU egésze tekintetében egyeztették, és az egyes tagállamok nemzeti célokba építették be ezeket.

  • A 20–64 évesek 75%-ának munkahellyel kell rendelkeznie.

  • Az EU GDP-jének 3 %-át a kutatás-fejlesztésre kell fordítani.

  • Az EU-nak 20 %-kal kell csökkentenie CO2-kibocsátását, 20 %-kal növelnie kell energiahatékonyságát és 20 %-ra kell emelnie a teljes energiafogyasztáson belül a megújuló energiák arányát.

  • Az iskolából kimaradók arányát 10 % alá kell csökkenteni, és el kell érni, hogy az ifjabb generáció legalább 40 %-a rendelkezzen felsőoktatási oklevéllel.

  • 20 millióval csökkenteni kell a szegénység kockázatának kitett lakosok számát.

  • Hét „kiemelt kezdeményezés”. Az Európa 2020 céljaihoz való közeledés érdekében a Bizottság előterjesztett hét kiemelt kezdeményezést, ezek a következők: „Európai digitális menetrend2”, „Innovatív Unió3”, „Mozgásban az ifjúság4”, „Erőforrás-hatékony Európa5,” „Iparpolitika a globalizáció korában6”, „Új készségek és munkahelyek menetrendje7”, és „Szegénység elleni európai platform8”. Az egységes piaci intézkedéscsomag9 közelmúltbeli elfogadása további példa a Bizottság Európa 2020 stratégiát támogató intézkedéseire.

  • Tíz konkrét prioritás 2011-re. 2011. januárban a Bizottság tovább részletezte a teendőket éves növekedési jelentésében*10, amelyben a következő tizennyolc hónapra határozott meg rövidebb távú intézkedéseket.

  • Három prioritás a makrogazdasági stabilitást garantálná: 1. államháztartásaink rendezése; 2. intézkedések foganatosítása nagymértékű, folyó fizetési mérleget érintő hiány vagy többlet esetén és 3. a pénzügyi ágazat stabilitásának biztosítása. Példa: 2011-ben minden tagállam költségvetési konszolidációs tervet hajt végre, amely az ettől az évtől kezdve teljesítendő, szigorú hiánycélokat határoz meg, és amely révén költségvetési hiányaikat az egyeztetett határidőn belül a GDP 3 %-a alá csökkentik.

  • Négy prioritás a strukturális reformok fokozását szolgálja: 1. az emberek támogatása a munkához való visszatérésben vagy új munkahely találásában a munka pénzügyileg vonzóbbá tétele révén, 2. a nyugdíjrendszerek sürgős reformjának végrehajtása, 3. annak biztosítása, hogy a munkanélküliségi juttatások munkára ösztönözzenek és 4. a munkaerőpiacon a rugalmasság és a biztonság jobb kiegyensúlyozása. Ez nem azt jelenti, hogy lemondunk közös európai szociális modellünkről, hanem a munkaerőpiacról jelenleg kizárt emberek bevonását.

  • Három prioritás a növekedést élénkítő intézkedések előrehozását szolgálja: 1. az egységes piacot még mindig akadályozó korlátok megszüntetése, 2. részben innovatív finanszírozás (többek között uniós projektkötvények) révén az energiába, közlekedésbe és IT-infrastruktúrákba való beruházások növelése, és 3. az energiához való költséghatékony hozzáférés megteremtése. A növekedés felgyorsítása szintén hozzájárul a költségvetési konszolidáció felgyorsításához és támogatja a strukturális reformokat is.

  • Az euróövezeti tagállamok egymás között – szorosabb kölcsönös függésüket tükrözve – megállapodtak egy további reformokat tartalmazó kiegészítő menetrendről, az Euró Plusz Paktumról*, amelyhez hat nem euróövezeti ország is csatlakozott: Bulgária, Dánia, Lettország, Litvánia, Lengyelország és Románia. A Paktum négy területre összpontosít: versenyképesség, foglalkoztatás, az államháztartások fenntarthatósága és a pénzügyi stabilitás megerősítése.

  • A Paktumot a március 24/25-én, az Európai Tanács 2011. évi tavaszi ülésén hagyták jóvá. Mind a 23 aláíró vállalta a benne részletezett reformok végrehajtását. A többi négy tagállam szabadon csatlakozhat hozzá, ha úgy kívánja.

  • A Paktum teljes mértékben beleágyazódik az új gazdaságirányítási keretbe, és a benne foglalt kötelezettségvállalások szerepelnek az érintett tagállamok nemzeti reformprogramjában*.

  • Integrált végrehajtási mechanizmus annak biztosítása érdekében, hogy az uniós kötelezettségvállalásokat nemzeti reformokon keresztül hatékonyan végrehajtják. A tagállamok kötelesek:

  • 2020-ig elérendő nemzeti célokat meghatározni, amelyekkel kötelezik magukat az általános uniós erőfeszítésekhez való hozzájárulásra. Ez 2010-ben megtörtént. A Bizottság figyelemmel kíséri az előrehaladást.

  • az uniós szinten hozott döntésekhez való hozzájárulás érdekében belföldön megtenni kívánt intézkedéseket nemzeti reformprogramjaikba* (NRP-k) és stabilitási vagy konvergenciaprogramjaikba* (SKP-k) belefoglalni. Ebbe az éves növekedési jelentés és az Euró Plusz Paktumban foglalt kulcsfontosságú területek is beletartoznak. A nemzeti reformprogramokat és a stabilitási és konvergenciaprogramokat el kell küldeni a Bizottságnak.

  • az intézkedéseket a parlamentjeik által megvitatandó nemzeti költségvetéseik és jogszabályaik segítségével konkrét szakpolitikai fellépések révén megvalósítani.

1.2. A gazdasági és költségvetési szakpolitikák szigorúbb uniós felügyelete

Az elmúlt néhány évben – részben a nem elég szigorú felügyeleti mechanizmus miatt – az EU nem volt képes teljesíteni a gazdasági és költségvetési szakpolitikák terén a saját maga által meghatározott célokat. Ennek megoldása érdekében a Bizottság 2010. szeptember 29-én hat jogalkotási javaslatot terjesztett elő (az úgynevezett hatos csomag11). Az Európai Parlament és a Tanács várhatóan 2011 júniusában adja meg végleges hozzájárulását a csomaghoz. A csomagnak három fő célkitűzése van:

- 1. célkitűzés: Erősebb prevenciós fellépés a megerősített Stabilitási és Növekedési Paktum révén

A tagállamoknak el kell kerülniük a túlzott (a GDP 3%-a feletti) államháztartási hiányt és a túlzott (a GDP 60%-a feletti) adósságot, hogy ne veszélyeztessék a költségvetési fenntarthatóságot. Ezeket a szabályokat a Szerződések rögzítik és a Stabilitási és Növekedési Paktum* (SNP) részletezi.

A célok elérése a nemzeti költségvetések felügyelete és a gazdaságpolitikák felügyelete és koordinációja révén történik (a Szerződés 121. cikke alapján). E célból a tagállamok minden évben meghatározzák stabilitási vagy konvergenciaprogramjaikban* (SKP) a költségvetési fenntarthatósághoz szükséges strukturális reformokat és erőfeszítéseket.

Az új irányítási rendszer három fő változtatást vezet be:

  • Nagyobb átláthatóság: A tagállamok biztosítják, hogy költségvetési kereteik minden (nemzeti, regionális és helyi) közigazgatási szinten tükrözzék az uniós költségvetési keretet. Ez azt jelenti, hogy az összes elem – mint a nemzeti számviteli rendszerek, statisztikák és az előrejelzési gyakorlatok – összhangba kerül az uniós előírásokkal, és ez nagyobb átláthatóságot és kölcsönös nyomást eredményez.

  • Szigorúbb szabályok: A fenntarthatatlan államháztartással rendelkező tagállamoknak jelentős előrelépést kell tenniük a 3%-os hiánykritérium betartására irányuló középtávú költségvetési célkitűzés felé. A kiadásnövekedésnek a középtávú GDP-növekedéshez kell kapcsolódnia, úgy, hogy az esetleges többletbevétel megnövelt megtakarításokhoz vezessen, ne pedig magasabb kiadásokhoz. A 60% feletti adósságaránnyal rendelkező országoktól, az erőteljesen emelkedő adósságszinttel rendelkező országoktól és a hosszú távú fenntarthatóság tekintetében kockázatokkal szembesülő országoktól elvárt, hogy gyorsítsák fel a középtávú célkitűzés felé haladó kiigazítási pályájukat.

  • Jobb érvényesítés: Az egyeztetett elvek be nem tartása esetén az érintett tagállam figyelmeztetést kaphat a Bizottságtól, akár a prevenciós szakaszban is. A szabályok betartásának tartós és/vagy különösen súlyos elmulasztása esetén a Bizottság korrekciós intézkedés meghozatalára irányuló ajánlást fogalmaz meg a tagállam számára. Az ajánlást a Tanács fogadja el, hacsak a tagállamok minősített többsége ellene nem szavaz (az úgynevezett fordított minősített többségi szavazási eljárás). Az euróövezeti tagállamok esetében az ajánlást a GDP 0,2%-át kitevő kamatozó letét formájában érvényesítési mechanizmus támasztja alá (a Szerződés 136. cikke alapján). A SNP prevenciós ágát tovább erősítette az Euró Plusz Paktum, mivel az euróövezeti (és más) tagállamok elkötelezettek amellett, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktumban meghatározott uniós költségvetési szabályokat választásuk szerinti egyedi nemzeti jogi eszköz révén átültetik nemzeti jogszabályaikba. Ennek kellően erős kötelező és tartós jellege kell, hogy legyen (pl. alkotmányos vagy kerettörvény).

- 2. célkitűzés: Szigorúbb korrekciós fellépés a megerősített Stabilitási és Növekedési Paktum révén

Ha a tagállamok nem tartják be a Szerződésekben meghatározott küszöbértékeket, elindul a túlzott hiány esetén követendő eljárás*. Majdnem minden tagállam jelenlegi költségvetési helyzete és néhányuk államadósság-problémája azonban rámutat, hogy a meglévő túlzotthiány-eljárás nem volt hatékony. A Bizottság jobb érvényesítés és a tagállamokra kivethető bírságok révén javasolta szigorítani a Stabilitási és Növekedési Paktumot (a fent említettek szerint). A két fő változtatás:

  • Szigorúbb szabályok: az adósságcsökkentés kritérium lesz az államháztartás értékelése során. A GDP 60%-át meghaladó adóssággal rendelkező tagállamoknak három éven keresztül évente legalább 1/20 mértékben csökkenteniük kell adósságuknak a küszöböt meghaladó összegét. Ha ezt nem teszik meg, túlzotthiány-eljárás alá kerülnek. Az adósságcsökkentés kielégítő ütemének értékelése során a Bizottság javaslatában felvázoltak szerint minden lényeges tényezőt figyelembe kell venni.

  • Jobb érvényesítés: A túlzotthiány-eljárás alá kerülő euróövezeti tagállamtól a GDP 0,2%-át kitevő nem kamatozó letétet követelnek meg. A Bizottság korrekciós intézkedés meghozatalára irányuló ajánlást fogalmaz meg a tagállam számára. Az ajánlást a Tanács fogadja el, hacsak a tagállamok minősített többsége ellene nem szavaz (az úgynevezett fordított minősített többségi szavazási eljárás). A korrekciós intézkedésre irányuló eredeti ajánlás be nem tartása esetén a nem kamatozó letét (lásd lejjebb) bírsággá alakul. Az ajánlások ismételt be nem tartása esetén a bírság emelkedik.

- 3. célkitűzés: A makrogazdasági és versenyképességi egyensúlytalanságok csökkentése.

Az elmúlt évtizedben a tagállamok eltérő gazdasági döntéseket hoztak, ami az EU-n belül versenyképességi résekhez és jelentős makrogazdasági egyensúlytalanságokhoz vezetett. Az ilyen esetek korábbi azonosítására és korrekciójára szolgáló új felügyeleti mechanizmus jön létre. A mechanizmus a következő fő elemekre épül:

  • Egyértelmű riasztási rendszer: külső és belső mutatókat (nagyjából 10-et) tartalmazó eredménytábla a gazdaság különböző részein kialakuló egyensúlyhiány felfedésére. A mutatók összetétele idővel változhat. Meghatározásra és kihirdetésre kerülnek a küszöbértékek. Az említett mutatók értékelése nem mechanikus lesz, hanem a Bizottság végzi mélyreható elemzések, a stabilitási és konvergenciaprogramok és a nemzeti reformprogramok alapján.

  • Szigorúbb szabályok: létrejön az új, túlzott egyensúlyhiány esetén követendő eljárás*, a Szerződés 121. cikke alapján. Ez az államháztartásokra alkalmazandó túlzotthiány-eljárás tükörképe. Ha a Bizottság úgy véli, hogy makrogazdasági egyensúlytalanság (vagy annak kockázata) áll fenn, javasolja, hogy a Tanács indítson túlzott egyensúlyhiány esetén követendő eljárást és tegyen ajánlást, hogy az érintett tagállam fogadjon el korrekciós cselekvési tervet, amelyben megjelöli a végrehajtási intézkedések világos ütemtervét és a határidőt. Rendszeresen felülvizsgálják majd az előrehaladást.

  • Jobb érvényesítés: Az euróövezeti tagállamok esetében az érvényesítési mechanizmusok egyaránt tartalmaznak bírságot (a GDP 0,1%-a) és nem pénzügyi intézkedést, ha az egyensúlyhiányt nem szüntetik meg.

1.3. Az európai szemeszter

A múltban az EU intézményei tavasszal foglalkoztak gazdaságpolitikával, ősszel pedig a költségvetési politikával, és a tagállamok által uniós szinten vállalt kötelezettségek végrehajtását csak visszamenőleg vizsgálták felül. Tulajdonképpen úgy döntöttünk a gazdasági célkitűzésekről, hogy nem szükségszerűen tudtuk, mennyi pénzt tudunk mozgósítani.

Mostantól a tagállamok és a Bizottság a strukturális reformokat, a növekedést fokozó intézkedéseket és a költségvetési felügyeletet egy időben vitatják meg. Ezekre az egyeztetésekre minden évben januártól júniusig kerül sor uniós szinten (az európai szemeszter*12 valójában az év első szemeszterére utal). Ily módon Európa összhangot biztosít a gazdasági döntések és a költségvetési korlátok között, hogy erősítse hatékonyságukat és javítsa a nemzeti szintű megvalósítást. Az Euró Plusz Paktum keretében vállalt kiegészítő kötelezettségek szintén teljes mértékben beépülnek ebbe az új folyamatba.

Hogyan működik majd mindez a gyakorlatban?

  • Január: a Bizottság általi iránymutatás. A Bizottság minden ciklust az éves növekedési jelentésének*13 januári előterjesztésével indít, amelyben világosan értékeli az EU gazdasági helyzetét és iránymutatást ad az uniós és nemzeti szinten végrehajtandó további kiemelt intézkedésekről. A jelentés három gazdaságpolitikai elemet ölel fel: makrogazdasági és költségvetési politika, strukturális reformok és növekedést fokozó intézkedések.

  • Március: az Európai Tanács általi politikai jóváhagyás. A tavaszi Európai Tanács megvitatja és egyetlen következtetéscsomagban jóváhagyja ezt a gazdasági reformokra és költségvetési politikára vonatkozó tervet. Az állam- és kormányfők így felelőssé válnak ezért a közös gazdasági menetrendért és költségvetési felügyeleti keretért, és kötelezettséget vállalnak saját országukban annak megfelelő végrehajtására.

  • Április/május: a nemzeti programok benyújtása. A tagállamok ezután elküldik a Bizottságnak és társaiknak nemzeti reformprogramjaikat* (NRP-k), valamint stabilitási (euróövezeti országok) vagy konvergenciaprogramjaikat (nem euróövezeti országok)* (SKP-k). A nemzeti reformprogramok meghatározzák a tagállamok strukturálisreform-menetrendjét és a növekedést és munkahelyteremtést élénkítő, valamint az Európa 2020 stratégia céljainak elérése felé való haladásra irányuló intézkedéseket. Tartalmazzák továbbá az Euró Plusz Paktum keretében az aláíró országok által tett rövid távú vállalásokat is. A stabilitási és konvergenciaprogramok másrészről meghatározzák az erős és fenntartható államháztartásra irányuló nemzeti terveket. E két program elkészítésének összehangolása biztosítja az eljárások egyszerűsítését és tükrözi az erős államháztartás és a strukturális reformok angyali körét.

  • Június: a Bizottság ajánlásai. E nemzeti jelentések megfelelő értékelését követően a Bizottság júniusban országspecifikus ajánlástervezeteket nyújt be a Tanácshoz, kiemelve az egyes tagállamoknál az egyeztetett intézkedések végrehajtása terén tapasztalt előrehaladást vagy hiányosságokat. A júniusi Európai Tanács megvitatja, és a Tanács ezt követően elfogadja ezeket az ajánlásokat. A tagállamok következő évi költségvetésük elkészítésekor figyelembe veszik a Tanácstól kapott iránymutatást. A költségvetés-tervezeteket a kormányok továbbra is megküldik a nemzeti parlamenteknek megvitatásra az év második felében, mivel azok továbbra is teljes mértékben gyakorolják a költségvetésről való döntés jogát. Más szóval, az új keret semmilyen módon nem korlátozza a nemzeti parlamentek szuverenitását.

Figures and graphics available in PDF and WORD PROCESSED

2. Az euróövezet stabilitásának megőrzése

A gazdasági válság nagy nyomást gyakorolt az államháztartásokra, minden tagállamban növelte a hiány és az államadósság szintjét. Az EU (a fizetésimérleg-mechanizmuson keresztül), az IMF és a Világbank három nem euróövezeti tagállamnak nyújtott pénzügyi támogatást, amelyek cserébe beleegyeztek költségvetési konszolidációs és strukturálisreform-programok végrehajtásába. Az első megállapodás Magyarországgal született, amely számára 2008. október és 2010. november között 5,5 milliárd EUR-t folyósítottak. A második, 2009. januárban jóváhagyott program Lettországra vonatkozott, legfeljebb 7,5 milliárd EUR támogatásért cserébe. A harmadik támogatásról pedig Romániával született megállapodás 2009. májusban, 5 milliárd EUR értékben. A román és a lett programok jelenleg zajlanak.

Az államadósság alakulása 2010 óta súlyos problémává vált, és néhány euróövezeti tagállam számára megszűnt a hozzáférés a fenntartható államadósság-refinanszírozáshoz a piacon.

A teljes euróövezet stabilitásának garantálása és egyes, pénzügyi nehézségekkel és/vagy súlyos piaci nyomással szembesülő tagállamok segítése érdekében utolsó védelemként átmeneti mechanizmusok jöttek létre. Megállapodás született egy állandó mechanizmusról is, amely várhatóan 2013. július 1-jétől működik.

Pénzügyi támogatás nyújtható az ezt kérelmező euróövezeti tagállamnak, gazdasági kiigazítási programban tükrözött szigorú feltételek mellett, amelyekről a Bizottság és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) állapodik meg, az Európai Központ Bankkal (EKB) összeköttetésben. Ilyen mechanizmusok mellett az EU még a legnehezebb helyzetben is képes megvédeni az eurót. Ezek az euróövezeten belüli közös érdek és szolidaritás, valamint az egyes tagállamok többiekkel szembeni egyéni felelősségének egyértelmű vetületei.

- Kétoldalú kölcsönök mechanizmusa (Görögország esetében). A görög államcsőd küszöbön álló veszélyének elhárítására 2010. május 2-án ad hoc mechanizmus jött létre. Az euróövezeti tagállamok megállapodtak, hogy az IMF-fel együtt 110 milliárd EUR pénzügyi támogatást nyújtanak Görögországnak kétoldalú kölcsönök formájában, egyedi kamatokkal, hároméves időtartamra. Ezeknek a kölcsönöknek – amelyeket a Bizottsággal, az IMF-fel és az EKB-val vitattak meg – a feltételéül szigorú költségvetési konszolidációs programot szabtak. A Bizottság negyedéves látogatások keretében ellenőrzi az előrehaladást, és jelentést tesz a pénzügyminisztereknek.

A 2011. március 11-i megállapodás összehangolta a Görögországnak nyújtott kölcsönök jövőbeli és már folyósított részleteinek és az Írországnak nyújtott kölcsön részleteinek futamidejét (átlagosan hét és fél év). Döntés született továbbá arról, hogy a görög kölcsön jövőbeli és már folyósított részleteinek árazását egyaránt 100 bázisponttal csökkentik.

- Legfeljebb 500 milliárd EUR értékű átmeneti mechanizmusok (2010–2013). Az államadósság-piacokra gyakorolt állandósult nyomás fényében az euróövezeti tagállamok és a Bizottság 2010. május 10-én úgy döntöttek, hogy legfeljebb 500 milliárd EUR értékben létrehoznak két átmeneti pénzügyi védelmi mechanizmust, amelyekkel bármely más, esetleg pénzügyi támogatást igénylő euróövezeti tagállamon lehet segíteni. Ezek az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmus* (EFSM) amely legfeljebb 60 milliárd EUR közösségi költségvetési garancián alapul; és az európai pénzügyi stabilitási eszköz* (EFSF), egy kormányközi szerv, amely legfeljebb 440 milliárd EUR, az euróövezeti tagállamoktól származó garanciát nyújt. Az IMF úgy döntött, hogy kiegészíti ezeket a mechanizmusokat az euróövezeti tagállamoknak nyújtandó legfeljebb 250 milliárd EUR potenciális pénzügyi támogatással.

2010 novemberében Írország 85 milliárd EUR támogatást kért ezekből az újonnan létrehozott mechanizmusokból, miután költségvetési helyzete erőteljesen romlott a visszaesés hatásán felül jelentkező rendkívüli banki problémák miatt. A Bizottság, az IMF és az EKB megállapodtak egy programról. Az Egyesült Királyság, Dánia és Svédország úgy döntött, hogy kétoldalú kölcsönökkel kiegészítik ezt a támogatási mechanizmust14.

Az ír tapasztalat fényében és annak érdekében, hogy bármely egyéb 2013 előtti kérelem kezelhető legyen, a március 24–25-én ülésező Európai Tanács továbbfejlesztette az átmeneti mechanizmusok kulcsfontosságú elemeit. Az EFSF (majd később az EFSM) hiteleinek árazását lejjebb vitték annak érdekében, hogy jobban figyelembe vegyék a támogatott országok adósságának fenntarthatóságát, de – az IMF árazási elveivel összhangban – így is az eszköz finanszírozási költségei felett maradtak. Az EFSF alkalmazási köre is rugalmasabbá vált: kivételes esetben beavatkozhat az elsődleges adósságpiacon (azaz vásárolhat újonnan kibocsátott államkötvényeket), egy szigorú feltételekkel ellátott program keretében. Végül, az EFSF 440 milliárd EUR-t kitevő hitelezési kapacitását a Bizottság ajánlásának megfelelően teljes mértékben kihasználhatóvá teszik. Az EFSF-ről szóló jogi megállapodás módosításainak előkészítése lehetővé teszi majd, hogy a nemzeti parlamenti eljárások a nemzeti alkotmányos előírások teljes mértékű betartása mellett 2011. június végéig befejeződjenek.

2011. májusban Portugáliának nyújtandó 78 milliárd EUR pénzügyi támogatásról is döntés született, amely lehetővé teszi az ország számára, hogy kezelje pénzügyi nehézségeit. A támogatás kétharmada uniós forrásokból származik: 26 milliárd EUR az EFSF-ből és 26 milliárd az EFSM-ből, a maradék 26 milliárd EUR-t pedig az IMF biztosítja. A támogatás folyósítása három éven át történik, az ambiciózus költségvetési kiigazítást, a növekedést és a versenyképességet fokozó számos reformot, és a pénzügyi ágazat stabilitásának megerősítésére irányuló intézkedéseket tartalmazó, egyeztetett program Portugália általi végrehajtásának negyedéves értékelése során megállapítottak függvényében.

- Európai stabilitási mechanizmus* (2013. július 1-jétől). Múlt ősszel az euróövezeti tagállamok egy állandó, a Szerződésben rögzített mechanizmus felállításáról döntöttek, amely a jövőbeli, 2013 után benyújtott pénzügyi támogatás iránti kérelmekre jelent strukturális választ.

Az európai stabilitási mechanizmus15 (ESM) állandó válságkezelési keretet biztosít és betölti az európai pénzügyi stabilitási eszköz (EFSF) és az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmus (EFSM) szerepét, 2013. július 1-jét követően külső pénzügyi segítséget nyújtva az euróövezet tagállamainak. Az ESM nyújtotta pénzügyi segítséget szigorú szakpolitikai feltételek alapján lehet majd igénybe venni, makrogazdasági kiigazítási program keretében, valamint az államadósság fenntarthatóságának – az Európai Bizottság és az IMF által és az EKB-vel együttműködésben végzett – alapos elemzését követően. A kedvezményezett tagállamnak biztosítania kell a magánszektor megfelelő formában történő részvételét, a konkrét körülményekhez igazodva és az IMF gyakorlatával teljes mértékben összhangban. Az euróövezeten kívüli tagállamok eseti alapon dönthetnek úgy, hogy részt vesznek az ESM által végrehajtott műveletekben (amint az most Írország esetében is történt).

Az európai stabilitási mechanizmus feltételeit – beleértve irányítását, tőkeszerkezetét és felosztását, elhelyezkedését, eszközeit és az IMF részvételét – március 11-én az euróövezeti csúcson egyeztették, és a március 24–25-i Európai Tanács hagyta jóvá. Az európai stabilitási mechanizmus tényleges hitelezési képessége 500 milliárd EUR lesz (a teljes jegyzett tőke 700 milliárd EUR, amelyből 80 milliárd EUR befizetett tőke formájában, és 620 milliárd EUR lekötött lehívható tőke és az euróövezet tagállamai által biztosított garanciák kombinációjaként áll rendelkezésre).

Az európai stabilitási mechanizmus létrehozása érdekében az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a 136. cikk) módosul. Miután a Bizottság és az Európai Parlament pozitív véleményt adtak, az Európai Tanács 2011. februárban és márciusban megállapodott erről a módosításról, megnyitva az utat a nemzeti ratifikációk előtt.

3. A pénzügyi ágazat helyreállítása

A pénzügyi válság 2008. évi kitörése óta az EU fellépéseinek középpontjában a pénzügyi ágazat szabályozásában fellelhető hiányosságok megszüntetése, valamint az ágazat felügyeletének megerősítése állt, a stabilitás, átláthatóság és bizalom javításának céljával.

  • A kellőképpen szigorú új pénzügyi felügyeleti struktúrát 2011. januárban hozták létre az Európai Rendszerkockázati Testülettel (ERKT), amely biztosítja, hogy a makrogazdasági kockázatokat elég korán felfedezzék. Ezt három ágazati európai felügyeleti hatóság egészíti ki: az Európai Bankhatóság (EBH – London), az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (EBFH – Frankfurt) és az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (EÉPH – Párizs)16.

  • A bankok, befektetési vállalkozások és biztosítók tőkekövetelményeire vonatkozóan erősebb szabályok meghatározására kerül sor: a bankok és befektetési vállalkozások vonatkozásában a tőkekövetelmény-irányelv negyedik módosításával, a biztosítók vonatkozásában egy Szolvencia II irányelvvel (ez utóbbi 2013-ban lép hatályba). A pénzügyi intézményekbeli javadalmazásra és a bónuszokra irányadó meglévő és új szabályok, valamint a rövid távú kockázatvállalás ösztönzőinek csökkentése révén jobb kockázatkezelés válik lehetővé a pénzügyi intézményekben. Az alkalmazott globális megközelítés biztosítja, hogy egyetlen pénzügyi szereplő, piac vagy termék se bújhasson ki a megfelelő szabályozás és a hatékony felügyelet alól17. A fedezeti alapokra és magántőkealapokra vonatkozó keret és a hitelminősítő intézetekre vonatkozó néhány szabály kialakítása érdekében már történt intézkedés, de több munkára van még szükség. Több kezdeményezésről folyik tárgyalás vagy kerül rá sor a közeljövőben18, többek között a derivatívákra, a short-ügyletekre, a pénzügyi piacokra és a piaci visszaélésre vonatkozóan. A Bizottság elkötelezett amellett, hogy 2011 nyarának vége előtt megtegye a Londonban, Pittsburghben és Washingtonban vállalt G20-kötelezettségek végrehajtásához szükséges jogalkotási javaslatokat.

  • Az is elengedhetetlen, hogy eltávolodjunk az erkölcsi kockázattal jellemzett jelenlegi állapottól, amelyben a bankok ténylegesen a kormányoktól várják el a beavatkozást, amikor súlyos nehézségekkel küzdenek. A Bizottság ezért a következő néhány hónapban a csődbe jutó bankok szanálására vonatkozó átfogó keretet javasol majd – annak biztosítása érdekében, hogy a bankok rendezett módon csődbe juthassanak, és az adófizetőknek ne kelljen a nehézségeikért fizetniük.

Ezzel párhuzamos munka folyik a banki ágazat életképességének biztosítása és a válságon való túljutás érdekében.

  • A bankok stressztesztje a potenciális gyengeségek felfedése és a csőd vagy a rendszer összeomlásának megakadályozása érdekében uniós szinten használt felügyeleti eszközök egyike. A tesztek konkrétan az uniós banki ágazat általános rugalmasságát és az egyes bankok szolvenciáját értékelik feltételezett kedvezőtlen események tükrében. Ezt a munkát az EBH vezeti. A többi érdekelt fél az EKB, a Bizottság és a nemzeti felügyeletek, amelyek a tesztek nemzeti szintű lefolytatásáért felelősek.

  • 2008 óta a stressztesztek két fordulójára került sor. Az EBH márciusban uniós bankok széles körű mintáján a stressztesztek új fordulójába kezdett. Szigorú szakértői felülvizsgálatra és minőségellenőrzésre kerül sor, az eredményeket pedig 2011. június közepén teszik közzé. A bankok kitettsége tekintetében teljes átláthatóságot kell biztosítani. A stressztesztek keretében sérülékenyként vagy esetleg alultőkésítettként azonosított bankokkal szemben elvárás, hogy megtegyék a szükséges intézkedéseket. A tagállamok az új stresszteszt eredményeinek közzététele előtt a sérülékeny intézmények szerkezetátalakítására vonatkozó konkrét kiigazító tervet bocsátanak ki, beleértve a potenciális piaci alapú megoldásokat – úgy mint a piacról való közvetlen finanszírozás vagy az eszközök eladása –, de az egyes intézmények újratőkésítésének szilárd keretét, és szükség esetén a bankátalakítás felgyorsítását is, az uniós állami támogatási szabályok keretén belül. Az EBH által az EKB-val, az ERKT-vel és a Bizottsággal szoros együttműködésben kidolgozott stresszforgatókönyvek szigorúak és figyelembe veszik a tesztek komolyságának mértékével és a tesztek hatókörével kapcsolatos piaci aggályokat. Az országkockázatot illetően a sokkhatást a bankok kereskedési könyveiben lévő kitettségekre alkalmazzák.

  • Emellett az EBH felülvizsgálja a bankok finanszírozási struktúráit és eszközportfólióik likviditását.

GLOSSZÁRIUM: ÚTMUTATÓ A LEGFONTOSABB GAZDASÁGIRÁNYÍTÁSI KIFEJEZÉSEKHEZ

Éves növekedési jelentés – A Bizottság terjeszti elő minden év elején az éves növekedési jelentést, amely a következő tizenkét hónapra meghatározza az EU gazdasági prioritásait a növekedés fokozása és a munkahelyteremtés érdekében. Az éves növekedési jelentés az alapja a tavaszi Európai Tanács által kibocsátott iránymutatásnak, amely a nemzeti tervekbe április/májusban kerül bele. Az éves növekedési jelentés benyújtása jelzi az európai szemeszter kezdetét is.

Euró Plusz Paktum – Az Euró Plusz Paktum az éves növekedési jelentést kiegészítő menetrend, amely az euróövezeti tagállamok által vállalt kiegészítő reformokat határoz meg, és amelyhez a többi tagállam csatlakozhat, ha akar (Bulgária, Dánia, Lettország, Litvánia, Lengyelország és Románia már csatlakoztak). A 2011 márciusában egyeztetett Paktum középpontjában a versenyképesség, foglalkoztatás, az államháztartások fenntarthatósága és a pénzügyi stabilitás megerősítése áll.

Európa 2020 stratégia – Ez az EU közös gazdasági menetrendje: a növekedés és a munkahelyteremtés élénkítésére és egyidejűleg a társadalmi befogadás előmozdítására és az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló tízéves stratégia. A 2010. márciusban elfogadott stratégia meghatároz a növekedést segítő öt eszközt és a foglalkoztatással, kutatással és innovációval, energiával, oktatással és a szegénység csökkentésével kapcsolatban 2020-ig elérendő öt célt.

Európai pénzügyi stabilitási eszköz (EFSF) – A 2010. májusban létrehozott EFSF egy kormányközi szerv, amely legfeljebb 440 milliárd EUR-t képes kölcsönözni a pénzügyi támogatásra szoruló euróövezeti tagállamoknak. Az euróövezeti tagállamok maguk biztosítják a hitelgaranciát. Az EFSF-et 2013. július 1-jétől felváltja az ESM.

Európai pénzügyi stabilizációs mechanizmus (EFSM) – A szintén 2010. májusban létrehozott EFSM legfeljebb 60 milliárd EUR hitelt nyújthat a pénzügyi támogatásra szoruló euróövezeti tagállamoknak. Az EFSM-hez a közösségi költségvetés nyújt garanciát, de valójában nem magából a költségvetésből fizetik. Az EFSM-et 2013. július 1-jétől szintén felváltja az ESM.

Európai stabilitási mechanizmus (ESM) – Az EU állandó válságkezelési mechanizmusa 2013. július 1-jén kezdi meg működését. Az EFSM és az EFSF helyébe lép olyan eszközként, amelyen keresztül pénzügyi támogatás nyújtható az azt igénylő euróövezeti tagállamoknak. A segítséget szigorú szakpolitikai feltételek alapján – makrogazdasági kiigazítási programhoz kapcsolva – lehet majd igénybe venni. Az ESM feltételeit az Európai Tanács 2011. márciusi ülésén egyeztették. Tényleges hitelezési képessége 500 milliárd EUR lesz. Az ESM létrehozásának lehetővé tétele érdekében megállapodás született az Európai Unió működéséről szóló szerződés 136. cikkének módosításáról.

Európai szemeszter – 2011-től kezdve minden év első fele az uniós intézmények és a 27 tagállam közötti, a gazdasági menetrendre és a költségvetési felügyeletre egyaránt kitérő intenzív szakpolitikai koordináció ciklusa lesz. Ez a megerősített gazdasági irányítás kulcsfontosságú eleme. A szemeszter januárban, az éves növekedési jelentés Bizottság általi előterjesztésével indul, amely meghatározza az EU gazdasági reformokat és költségvetési konszolidációt érintő prioritásait. A prioritásokat ezután a márciusi Európai Tanács vitatja meg és hagyja jóvá. A tagállamok áprilisban elküldik a Bizottságnak és társaiknak nemzeti reformprogramjaikat, valamint stabilitási vagy konvergenciaprogramjaikat. A Bizottság ezután a programokról szóló ajánlásokat bocsát ki, amelyeket a júniusi Európai Tanács hagy jóvá, és a Tanács formálisan júliusban fogad el. A tagállamok figyelembe veszik ezt az iránymutatást nemzeti költségvetéseik elkészítésekor, amelyeket a nemzeti parlamentek vitatnak meg a szokásos módon, az év második felében – biztosítva, hogy ez a folyamat most először európai dimenziót is tartalmazzon.

Túlzott hiány esetén követendő eljárás – A tagállamoknak el kell kerülniük a túlzott (a GDP 3%-a feletti) államháztartási hiányt és a túlzott (a GDP 60%-a feletti) adósságot. A Bizottság javaslatot tett a meglévő, túlzott hiány esetén követendő eljárás megerősítésére, amelynek célja a kormányok megakadályozása a küszöbök túllépésében. Ha egy tagállam nem tartja be a küszöböket, a Tanács a Bizottság ajánlása alapján dönt a túlzott hiány esetén követendő eljárás megindításáról. A túlzotthiány-eljárás alá kerülő euróövezeti országoktól a GDP-jük 0,2%-át kitevő, nem kamatozó letétet követelnek meg, valamint hogy a tanácsi ajánlásnak megfelelően hozzanak korrekciós intézkedéseket. Ha egy ország nem teljesíti az ajánlást, a letét bírsággá alakul.

Túlzott egyensúlyhiány esetén követendő eljárás – Az EU új gazdasági irányításának kulcseleme a makrogazdasági és versenyképességi egyensúlytalanságok felfedése és kiigazítása, különösen az euróövezeten belül. A Bizottság nagyjából tíz mutatót tartalmazó eredménytábla használatával feltárja a gazdaság különböző részein kialakuló egyensúlyhiányt. A Bizottságtól eredő ajánlás alapján a Tanács elindíthatja a túlzott egyensúlyhiány esetén követendő eljárást azon tagállam ellen, ahol egyensúlytalanságok vannak vagy fennáll kialakulásuk kockázata. Az euróövezeti országok esetében az egyensúlytalanságok elfogadott ütemtervnek megfelelő és meghatározott határidőn belüli kiigazításának elmulasztása a GDP 0,1%-át kitevő bírság kivetéséhez vezethet.

Nemzeti reformprogram (NRP) – Minden tagállam április/májusban nemzeti reformtervet nyújt be a Bizottságnak a márciusi Európai Tanácsot követően. Ez meghatározza a következő évben és azon túl megvalósítandó gazdasági reformokat és növekedésserkentő intézkedéseket, amelyekkel a szóban forgó tagállam közelebb jut az Európa 2020 stratégia keretében vállalt céljaihoz. A tagállamok nemzeti reformprogramjaikat a stabilitási és konvergenciaprogramjaikkal együtt nyújtják be (a költségvetési konszolidációval a középpontban). A Bizottság mindkét tervet figyelembe veszi az országnak szóló ajánlásaiban.

Stabilitási vagy konvergenciaprogramok (SKP) – A márciusi Európai Tanácsot követő hetekben a tagállamok benyújtják a Bizottsághoz az erős államháztartásra és a költségvetési fenntarthatóságra irányuló terveiket. Az euróövezeti országok esetében ezeket stabilitási programoknak; a többi tagállam esetében konvergenciaprogramoknak hívják. A Bizottság a tagállamok nemzeti reformprogramjával együtt április/május folyamán értékeli ezeket a programokat. Ajánlásait a júniusi Európai Tanács hagyja jóvá, és röviddel ezután a Tanács formálisan elfogadja.

Stabilitási és Növekedési Paktum (SNP) – A Stabilitási és Növekedési Paktum az a keret, amelynek révén az EU biztosítja mind a 27 tagállam, és különösen az euróövezet költségvetési fenntarthatóságát. A 2011. júniusban formálisan elfogadásra kerülő uniós gazdaságirányítási reformok a Stabilitási és Növekedési Paktumot világosabbá, erősebbé és hatékonyabbá teszik, a prevenciós és az érvényesítési szakaszban egyaránt. Az államadósságra és az államháztartási hiányra vonatkozó kritériumok első alkalommal válnak egyenjogúvá. A tagállamoknak jelentős előrelépést kell tenniük a középtávú költségvetési célkitűzés felé, a kiadásnövekedést pedig összhangban kell tartani a GDP-növekedéssel. A Bizottság a GDP 0,2%-át kitevő bírságot javasolt azon euróövezeti tagállamok esetében, amelyek a megállapított határidőn belül nem tesznek kiigazító intézkedéseket e célkitűzések megvalósítása érdekében. A bírságok alkalmazandók lesznek, hacsak a tagállamok minősített többsége ellene nem szavaz.

1 :

* A * jelölésű összes elem magyarázata megtalálható az ehhez a MEMO-hoz csatolt glosszáriumban.

Lásd IP/10/225

2 :

Lásd IP/10/581, MEMO/10/199 és MEMO/10/200

3 :

Lásd IP/10/1288 és MEMO/10/473

4 :

Lásd IP/10/1124 és MEMO/10/408

5 :

Lásd IP/11/63 és MEMO/11/43

6 :

Lásd IP/10/1434, MEMO/10/532 és MEMO/10/533

7 :

Lásd IP/10/1541 és MEMO/10/602

8 :

Lásd IP/10/1729 és MEMO/10/687

9 :

Lásd IP/10/1390, IP/11/469 és MEMO/11/239

10 :

Lásd IP/11/22 és MEMO/11/11

11 :

Lásd IP/10/1199, MEMO/10/455, MEMO/10/454 és MEMO/10/456

12 :

Lásd IP/11/22 és MEMO/11/14

13 :

Lásd MEMO/11/11

14 :

Lásd IP/10/1768

15 :

Lásd MEMO/10/636

16 :

Lásd MEMO/10/434

17 :

Lásd IP/10/1353, MEMO/10/506 és MEMO/10/660

18 :

Lásd MEMO/11/6


Side Bar

My account

Manage your searches and email notifications


Help us improve our website