Navigation path

Left navigation

Additional tools

MEMO/11/238

Brüsszel, 2011. április 13.

Az energiaadó-irányelv felülvizsgálata – kérdések és válaszok

Miről szól az energiaadó-irányelv?

Már jelenleg is minden uniós tagállamban megadóztatják az energiát, és az energiaadók bizonyos mértékig uniós szinten harmonizáltak. A jelenleg érvényes, 2003-ban elfogadott energiaadó-irányelv kidolgozásakor az elsődleges cél az energiaágazat versenytorzulásainak elkerülése volt a belső piacon. Az irányelv rögzíti a közös szabályokat arra vonatkozóan, mit kell megadóztatni, mikor, és milyen mentességek adhatók. Meghatározza a fűtésre, villamosenergia-termelésre és üzemanyagként felhasznált termékek esetében alkalmazandó, elsősorban a felhasznált energia volumenén alapuló minimum adómértékeket is. E minimum adómértékeken felül a tagállamok szabadon határozzák meg az általuk megfelelőnek ítélt nemzeti adómértékeket.

Miért akarja felülvizsgálni a Bizottság ezeket a szabályokat?

A jelenlegi energiaadó-irányelv elavult a tekintetben, hogy nem foglalkozik az EU által az energiaügyi és az éghajlatváltozási politika terén kitűzött ambiciózusabb célokkal. Felülvizsgálatára emellett azért is szükség van, hogy kezelni lehessen a belső piacon felmerült problémákat. Végül pedig, az irányelv hatálya nincs összhangban az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének (ETS) – amely az üvegházhatást okozó gázok (ÜHG) kibocsátási egységeinek legnagyobb nemzetközi kereskedelmi rendszere – hatályával.

Először is, az energiatermékekre vonatkozó jelenlegi minimummértékek alapja főként a volumen (EUR/1000l), megállapításuk pedig a tagállamokban alkalmazott korábbi mértékeknek megfelelően történt. Ez az energiahordozók közötti tisztességtelen versenyhez vezet, és egyes tüzelőanyag-fajtákat indokolatlan adókedvezményhez juttat. A jelenlegi minimum adómértékek alapján például a szén adózik a legalacsonyabb, az etanol pedig a legmagasabb kulccsal. A megújuló energiaforrásokat különösen diszkriminálja a jelenlegi energiaadó-irányelv, mivel ugyanazon kulccsal adóznak, mint azok az energiaforrások, amelyek helyébe lépnek (pl. a biodízelre alkalmazott adómérték megegyezik a dízel esetében alkalmazottal stb.). Mivel az adómértékek sokkal inkább a volumenen, mintsem az energiatartalmon alapulnak, az alacsonyabb energiatartalmú termékek – mint például a megújuló energiák – adóterhe magasabb, mint a velük versenyben álló üzemanyagoké. A Bizottság által felülvizsgált irányelv rendezi ezt a problémát, mivel az energiaadót az energiatartalomhoz köti.

Másodszor, éghajlatváltozási szempontból tekintve, a jelenlegi energiaadó-irányelv semmilyen módon nem kezeli a CO2-kibocsátás csökkentésének szükségességét. Valójában – amint azt feljebb kifejtettük – egyes fosszilis tüzelőanyagok adóztatása kedvezőbb, mint tisztább versenytársaiké. Egy uniós keretszabály lehetővé tenné a tagállamok számára, hogy az Unión belüli versenyképességük veszélyeztetésének kockázata nélkül alkalmazzanak a tagállamokra lebontott kibocsátáscsökkentési célok elérését elősegítő adót a CO2-kibocsátásra.

Végül a felülvizsgált, CO2-kibocsátási elemet tartalmazó energiaadó-irányelv megakadályozná, hogy a nemzeti politikák kavalkádja akadályokat emeljen és torzulásokhoz vezessen a belső piacon. A tagállamok már megkezdték saját CO2-kibocsátási adójuk bevezetését, a különböző értelmezések azonban kettős adóztatáshoz és magas megfelelési költségekhez vezethetnek a határokon átívelő tevékenységet folytató vállalkozások esetében. A CO2-kibocsátás megadóztatásának uniós szintű megközelítése egyenlő versenyfeltételeket teremtene a gazdaság számára szerte az EU-ban, és megkönnyítené a határokon átnyúló tevékenységek végzését. A megújuló energiaforrásokra nem lenne alkalmazandó a CO2-kibocsátási adó, így azok további előnyhöz jutnának a versenytárs hagyományos tüzelőanyagokkal szemben.

Melyek a javasolt új energiaadó-irányelv fő célkitűzései?

A felülvizsgált irányelv célja az energia adóztatásának újrastrukturálása az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és energiahatékony gazdaságra való átállás elősegítése és a belső piaci problémák elkerülése érdekében.

  • Éghajlatváltozás: Az energiaadóztatás CO2-kibocsátásra vonatkozó elemmel való kiegészítése révén a javaslat összhangba kívánja hozni az energiaadózást az Unió által az éghajlatváltozás terén tett vállalásokkal. Árjelzést kap az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerén kívül eső ágazatok által kibocsátott CO2 is: minél nagyobb egy adott tüzelőanyag kibocsátása, annál magasabb CO2-kibocsátási adót kell fizetni utána. Ez a rendszer „jutalmazza” a környezetbarátabb energiaforrásokat, és kiterjeszti a CO2-kibocsátás csökkentésére, az energiahatékonyságra és a megújuló energiaforrásokra vonatkozó uniós célkitűzések elérésére tett erőfeszítéseket.

  • Energiahatékonyság: Az energia szűkös erőforrás, adóztatásának pedig tükröznie kell ezt a jellemzőjét. Az adó szintjének összekapcsolása az energiatartalommal minden ágazatban remek ösztönző lenne az energiahatékonyság fokozására.

  • Belső piac: A CO2-kibocsátás uniós adózási keretének létrehozásával elkerülhető a tagállamok környezetbarát adópolitikáinak kavalkádja, ami nagyobb jogbiztonságot és alacsonyabb megfelelési költségeket jelent a vállalkozások számára. A javaslat világosan megkülönbözteti az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerében részt vevő és azon kívül eső ágazatokat, ami elősegíti a kettős adóztatás elkerülését.

  • A növekedés és a foglalkoztatás ösztönzése: A tagállamok választhatják adózási rendszerük növekedést ösztönző átalakítását, vagyis az energiatermékek adójának növelésével párhuzamosan (az Európa 2020 stratégiával összhangban) csökkenthetik a munkaerő adóterheit.

Milyen változásokkal jár majd az új javaslat?

Az energiaadó két komponensre bomlik: A CO2-tartalmon és az energiatartalmon alapuló összetevőre.

CO2: Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerén kívül eső ágazatok esetében egységes minimum adómérték (CO2-tonnánként 20 EUR) kerülne bevezetésre. Ez adja meg a szén-dioxid árát a gazdaság ETS-en kívüli ágazatai, vagyis a háztartások, a közlekedés, a kisvállalkozások és a mezőgazdaság számára. A megújuló energiaforrások nem képezik tárgyát ezen új, CO2-kibocsátási elemnek.

ENERGIA: Az energiatartalom összetevő esetében a minimum adómértékek alapja az egyes tüzelőanyagok energiatartalma (EUR/GJ) lesz, a felhasznált volumen helyett. Ez azt jelenti, hogy az egyes tüzelőanyagokat az általuk generált energia mennyisége alapján fogják megadóztatni, a nagyobb energiahatékonyság pedig automatikusan „jutalmazódik” a rendszerben. Az adó energiára vonatkozó komponense segít megszüntetni az egymással versengő energiaforrások (pl. a benzin és a dízel) között jelenleg fennálló torzító hatásokat, és igazságosabbá teszi az adóztatást a fogyasztók számára, mivel az energiafogyasztás szempontjából az energiatartalom fontosabb, mint az energiahordozóból felhasznált mennyiség. Egy gigajoule energia után azonos összegű adót kell fizetni, függetlenül attól, hogy mely energiatermék segítségével állították elő.

A CO2-kibocsátási és az energiatartalom összetevő kombinációjából áll össze a teljes adókulcs, amellyel egy adott energiatermék adózik. Az uniós minimummértékek felett a tagállamok szabadon állapíthatják meg saját adókulcsaikat és saját hatáskörben alakíthatják ki ezen adók struktúráját – dönthetnek például úgy, hogy csak az energiatartalomra vonatkozó komponenst emelik a minimummérték fölé, a CO2-kibocsátási elemet nem, vagy épp fordítva. Mindazonáltal ugyanazokat a kulcsokat és ugyanazt az adóstruktúrát kell alkalmazni valamennyi, ugyanazon célra felhasznált tüzelőanyagra (motor-üzemanyagok és egyéb tüzelőanyagok).

Az energiatartalom megadóztatásának bevezetéséhez biztosított, 2023-ig tartó hosszú átmeneti időszak elegendő időt ad a gazdaság számára az új adózási struktúrához való alkalmazkodásra.

Mire terjed ki a javaslat hatálya?

Az adó energiatartalom-komponense valamennyi, közlekedés és fűtés céljára használt tüzelőanyagra alkalmazandó. Az energiatermékek nem tüzelőanyaghoz kapcsolódó (pl. kohászati folyamatokban történő) felhasználása a jelenlegi gyakorlathoz hasonlóan továbbra is az energiaadó hatályán kívül esne.

Az adó CO2-kibocsátási komponense kiegészíti a kibocsátáskereskedelmi rendszert, mivel olyan ágazatokra alkalmazandó, amelyek az ETS hatályán kívül esnek (közlekedés, háztartások, mezőgazdaság és kisvállalkozások). Ily módon az ipari létesítményekből származó valamennyi kibocsátás egységes szén-dioxid-kibocsátási árképzés alá tartozna.

Miért most?

Számos oka van, hogy miért most tekinti a Bizottság elérkezettnek a pillanatot e javaslat előterjesztésére. Először is, nemzeti stratégiáik kidolgozása és végrehajtása során a javaslat egyértelműen kijelölhetné a tagállamok számára, hogy az adók milyen szerepet játszhatnak a 2013-2020 közötti időszakra kitűzött uniós energiapolitikai és éghajlatváltozási célok elérésében. Másodszor, a felülvizsgált energiaadó-irányelv kiegészíti az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének harmadik fázisát (2013-2020), amelyben globális felső korlát kerül meghatározásra az EU számára, és a kibocsátási egységekről áttérnek az aukciókra. Ezért fontos most előterjeszteni a javaslatot, hogy elegendő idő álljon a Parlament és a Tanács rendelkezésére, hogy megállapodjanak a javaslatról.

A belső piac szempontjából szintén fontos, hogy a CO2-adóztatás közös kerete most jöjjön létre. A tagállamok most kezdik bevezetni CO2-kibocsátási adóikat, és a választott megoldások eltérhetnek egymástól. A tagállami politikák tarka mozaikja nehézségeket okozhat a határokon átnyúlóan működő vállalkozások számára, továbbá az EU-n belüli verseny torzulását eredményezheti. Ezért jobb most bevezetni az uniós szintű megközelítést, mivel később esetleg a nemzeti jogszabályok összetett kiigazítására lenne szükség.

Végül, az energiaadó-irányelv felülvizsgálata az Európa 2020 stratégiának is részét képezi, és a 2008. márciusi Európai Tanács kérésének felel meg. Emellett a 2010 novemberében és decemberében a mexikói Cancúnban tartott éghajlatváltozási ENSZ-konferencia megállapításait is tükrözi. Ily módon hozzájárul a fenntartható fejlődéshez, valamint az erőforráshatékonyabb, környezetkímélőbb és versenyképesebb gazdaság ösztönzéséhez. Tekintve, hogy sok tagállam most határozza meg a gazdasági és pénzügyi válságból való kilábalásra irányuló szakpolitikai stratégiáját, a felülvizsgált energiaadó-irányelv lehetőséget nyújt számukra a környezetvédelmi és gazdasági célkitűzések összehangolására. Lehetővé teszi, hogy (amennyiben úgy döntenek) a munkaerőt vagy a tőkét terhelő adóterhek egy részét olyan adóztatás irányába tereljék át, amely a környezetbarát és energiahatékony magatartást ösztönzi. Számos érdekelt fél, köztük az Európai Parlament, több tagállam, NGO-k és a vállalkozások képviselői is sürgetik a Bizottságot, hogy mielőbb terjessze elő e javaslatot.

Hogyan fogja a javaslat ösztönözni az energiahatékonyságot?

A Bizottság kötelezettséget vállalt az energiahatékonyság ösztönzésére az EU versenyképességének és az ellátás biztonságának javítása, egyidejűleg pedig az üvegházhatást okozó gázok ambiciózusabb csökkentési céljainak elérése érdekében. Az adóztatás igen eredményes eszköz a fogyasztók erőforrás-hatékonyabb energiafelhasználás felé terelésére. Az energiatermékek energiatartalmukon alapuló adóztatása a legeredményesebb módja annak, hogy ösztönözzük a hatékonyabb energiafelhasználást, mivel világos árjelzést ad, amely a fogyasztott termék valós „energiaértékéhez” kapcsolódik.

Ami az adó energiatartalom-komponensét illeti, a javaslat megerősíti a minimum adómértékek fontosságát, mivel megszünteti azt a lehetőséget, hogy a vállalkozások esetében a minimummérték alá csökkentsék az adómértéket. Ezenfelül a csökkentett – de a minimummértéket minden esetben meghaladó – adómértékek alkalmazásának lehetőségét világosan az energiahetékonysági célkitűzések eléréséhez kell kötni, például ellenőrizhető megtakarítási célokat tartalmazó ágazati megállapodások révén.

Hogyan veszi figyelembe az új javaslat a szennyezést?

A javaslat a tüzelőanyagok CO2-kibocsátását azáltal veszi figyelembe az adórendszerben, hogy az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerén kívül eső minden tüzelőanyagra CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó adóelemet alkalmaz. Mivel a CO2-kibocsátás nem marad belül az országhatárokon, hanem határokon átnyúló jellegű, ésszerű a kérdéskört a közös uniós adózási kereten belül kezelni. Másrészről viszont a helyi levegőszennyezések esetében helyénvalóbb, ha a Bizottság a tagállamokra hagyja a megfelelő eszköz kiválasztását. Valójában e problémák kezelésére az enregiaadóztatásnál célzottabban használhatók olyan eszközök, mint pl. az úthasználati vagy a forgalomtorlódási díjak.

Miért minimummértékekre tesz javaslatot a Bizottság, nem pedig az energiaadók teljes körű harmonizációjára?

A minimummértékek alkalmazását kompromisszumos megoldásként választották 1993-ban annak érdekében, hogy egyrészt korlátozzák a belső piac torzulásait, másrészt lehetővé tegyék a tagállamok számára költségvetési szükségleteik kielégítését. Bár az általános megközelítés továbbra is érvényes, fontos, hogy az uniós jogszabályokban rögzített minimummértékeknek továbbra is legyen értelme, ezért azokat a gazdasági, politikai és nemzetközi fejlemények figyelembevétele érdekében rendszeresen frissíteni kell.

Milyen hatással lesz a felülvizsgált energiaadó-irányelv a motor-üzemanyagokra?

Az irányelv hatása számos tényezőtől függ majd, többek között a meglévő adószintektől, valamint attól, hogy a tagállamok milyen módját választják adóik új minimummértékek körüli strukturálásának. A fő hatás valamennyi tagállam számára az lesz, hogy véget kell vetniük a benzin és a dízel jelenlegi, torzító hatású adóztatásának. A dízel literenkénti adókulcsa egyetlen tagállam (UK) kivételével mindenhol alacsonyabb a benzinénél, annak ellenére, hogy volumenre vetítve mind az energia-, mind a CO2-tartalma magasabb, mint a benziné. Ez olyan helyzetet eredményezett, amelyben a piaci árjelzések többé nem tudják betölteni szerepüket: míg a dízel (adózás előtti) ára – az iránta az EU-ban tapasztalható nagyobb kereslet miatt – magasabb, mint a benzin ára, ez az arány a kutakon az adórendszer következtében megfordul. Ez pedig a dízel iránti kereslet további növekedését okozza, annak ellenére, hogy hiány van belőle az EU-ban. A javaslat azáltal vet véget ennek a torzító hatásnak, hogy – a piaci szereplők számára ipari folyamataik átalakítását lehetővé tevő tízéves átmeneti időszakot követően – semleges adóztatást vezet be a benzinre és a dízelre, valamint minden más motor-üzemanyagra. A legtöbb tagállam ezt egyszerűen, a dízel adókulcsának növelése, vagy a benzin kulcsának csökkentése révén meg tudja majd valósítani.

Hogyan kezelik majd az alternatív motor-üzemanyagokat, például az LPG-t (cseppfolyósított gáz) és a CNG-t (sűrített földgáz)?

A CNG és az LPG használatát ösztönző tagállamok gyakran nagyon alacsony adókulcsot alkalmaznak ezekre a termékekre. Ennek ellenére csupán korlátozott mértékben nőtt felhasználásuk. A nagyobb fokú konzisztencia érdekében végül minden motor-üzemanyagra, beleértve a CNG-t és az LPG-t is, azonos adókulcsot kell alkalmazni az energia-, illetve a CO2-tartalom vonatkozásában. Ez azt jelenti, hogy az egyes üzemanyagok CO2-kibocsátás terén meglévő relatív előnyét automatikusan jutalmazza az adórendszer, ezen felül azonban nem nyújtanak más versenyelőnyt. Mivel azonban e termékek jelenlegi adókulcsa gyakran meglehetősen alacsony, és szükség lehet bizonyos időkeretre, amíg egyenlő eséllyel versenyezhetnek majd a hagyományos motor-üzemanyagokkal, az új irányelv hosszú átmeneti időszakot biztosít az adókulcsok összehangolására. Ennek megfelelően a tagállamok további 12 évig részesíthetik kedvezményes elbánásban a CNG és az LPG használatát.

A javaslat hatása a bioüzemanyagokra

Jelenleg a bioüzemanyagok volumen után adóznak, ugyanazzal a kulccsal, mint az általuk helyettesített üzemanyagok – ez versenyhátrányt okoz számukra. A javaslat értelmében a bioüzemanyagok adóztatása a jövőben saját – általában alacsonyabb – energiatartalmuk alapján történne. Az adó CO2-kibocsátási komponense alól mentesülnének, így tükrözve jobb teljesítményüket a CO2-kibocsátás tekintetében. Ez a kedvező elbánás azonban csak a megújulóenergia-irányelv (2009/28/EK) 17. cikkében és a tüzelőanyagok minőségéről rendelkező irányelv (2009/30/EK) 7b. cikkében meghatározott fenntarthatósági kritériumoknak megfelelő bioüzemanyagok számára van fenntartva.

A tüzelőanyagokra gyakorolt hatás

Az új irányelv a tüzelőanyagok esetében is megszünteti az energiatermékek jelenlegi, torzító kezelését – kötelezi a tagállamokat, hogy 1 tonna CO2-re, illetve 1 GJ energiára vetítve azonos szintű adót alkalmazzanak. Ez azt jelenti például, hogy a szén (amely a legnagyobb CO2-tartalmú energiatermék) jelenlegi, nagyon alacsony adókulcsát növelni kell.

Ezzel egyidejűleg a CO2-kibocsátáson alapuló komponens bevezetésével első ízben tükrözi majd a tüzelőanyagok adóztatása a termékek éghajlatváltozással kapcsolatos hatását. Mivel az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének hatálya alá tartozó valamennyi vállalkozás automatikusan mentesül ezen adókomponens alól, a javaslat eredményeképpen egyenlővé válnak a versenyfeltételek az ETS-en belül, illetve azon kívül lévő létesítmények között, és biztosítható, hogy minden kibocsátó hozzájáruljon az üvegházhatást okozó gázok csökkentésére irányuló erőfeszítéshez.

Hogyan kezelik a villamos energiát?

A felülvizsgált energiaadó-irányelv alapjában véve nem változtatja meg a villamos energia kezelését. Akárcsak korábban, az energiatartalomhoz kapcsolódó adót a fogyasztás helyén vetik ki, a minimummérték pedig nem módosul.

Ami a CO2-kibocsátási komponenst illeti, az csak a villamos energia előállításához felhasznált tüzelőanyagokra lenne kivethető, mivel a villamos energia nem eredményez kibocsátást a felhasználás helyén. A villamosenergia-termelés azonban az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének hatálya alá tartozik, ezért mentesül a CO2-kibocsátási komponens alól. Alkalmazandó viszont a CO2-kibocsátási komponens azokra a kisméretű villamosenergia-termelő létesítményekre, amelyek méretüknél fogva kívül esnek az ETS hatályán.

Hatással lesz-e a javaslat a nukleáris energiára?

A javaslat nem érinti a nukleáris energia kezelését. A nukleáris energiából származó villamos energia a felhasználás helyén kerül megadóztatásra, akárcsak az összes többi forrásból származó villamos energia. A nukleáris fűtőanyagra kivetett adók, például a közelmúltban Németországban bevezetett adó az energiaadó-irányelv hatályán kívül esik, és ezért nem érinti a jelenlegi felülvizsgálat.

Milyen hatással lesz az új javaslat a háztartásokra?

A háztartásokból származik a CO2-kibocsátás 10%-a, így a tagállamoknak az alkalmazni kívánt eszközöktől (pl. a CO2-kibocsátás adóztatása vagy a fűtési rendszerek cseréjének előírása) függetlenül be kell vonniuk ezt az ágazatot stratégiáikba. A környezetvédelmi politikák időnként hatással vannak a háztartások költségvetésére – különösen az alacsonyabb jövedelmű háztartásokéra. Ezért széles körben elfogadott megközelítés, hogy az ambiciózus környezetvédelmi politikákat erős szociális hálónak és szociális intézkedéseknek kell kiegészíteniük. A javasolt új energia-/CO2-adó hatása nagy mértékben attól függ, hogyan kívánják a tagállamok felhasználni az ezen adóból származó bevételeket. A bevételek egy részét felhasználhatják például a háztartások (különösen az alacsony jövedelmű háztartások) átalányösszeggel történő kompenzálására. Az energiaadóból származó bevétel egy részének hatékony újraelosztásával jórészt minimalizálni lehet a háztartásokra gyakorolt hatást. Elterjedt gyakorlat, hogy azon tagállamok, amelyek már bevezettek CO2-kibocsátási adót, ezen intézkedésüket hatékony szociális intézkedésekkel egészítették ki.

Emellett a javaslat továbbra is lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a háztartások fűtésére használt energiatermékek esetében csökkentett adómértéket alkalmazzanak. Szemben azonban a jelenlegi irányelvvel, amelynek értelmében a csökkentett adómérték csak a földgázra, a szénre és a villamos energiára alkalmazható, a tagállamok egyformán alkalmazhatják ezt a mentességet minden háztartási célú fűtőanyagra (ideértve a gázolajat és a szenet is). A Bizottság két év után vizsgálja majd felül e mentességek hatását.

Figyelembe veszi az új irányelv az egyes ágazatok sajátosságait?

A felülvizsgált energiaadó-irányelv egyik célkitűzése annak biztosítása, hogy az energia adóztatása konzisztensebb és hatékonyabb módon történik szerte az EU-ban. Az új adórendszer ezért csak az ETS hatálya alá tartozó és az azon kívül eső ágazatokat különbözteti meg: előbbiek esetében már alkalmazzák a szén-dioxid-árat, utóbbiaknak pedig a CO2-kibocsátási komponenst kell majd megfizetniük.

Mindazonáltal, a negatív hatások elkerülése érdekében a javaslat tartalmaz bizonyos különös szabályokat a kibocsátásáthelyezés kockázatának kitett ágazatok tekintetében (azaz azon ágazatokra vonatkozóan, amelyek üvegházhatást okozó gázokat bocsátanak ki, és versenyképességük megtartása érdekében késztetést érezhetnek arra, hogy termelésüket az EU-n kívülre helyezzék át). Ezen ágazatok fogyasztásuk alakulása alapján adókedvezményben részesülnek a CO2-kibocsátási adókomponens vonatkozásában. A felülvizsgált irányelv bizonyos mértékig továbbra is tükrözi majd a mezőgazdaság sajátosságait, tekintve, hogy továbbra is lehetséges lesz az energiakomponens alóli teljes körű mentesség, aminek feltétele bizonyos környezeti és az energiahatékonyságot javító erőfeszítések vállalása.

Végül, az új irányelv bizonyos átmeneti időszakokat is javasol annak érdekében, hogy egyes energiatermékek (például a dízel, lásd feljebb) használói számára ne legyen túl drasztikus a változás.

Mi a helyzet az importárukkal?

Ha az EU-n belüli termeléshez kapcsolódó CO2-kibocsátást megadóztatjuk, ez torzulást okozhat azon harmadik országbeli termelőkhöz képest, akiknek országában nem működnek hasonló mechanizmusok. A legtöbb olyan, ÜHG-t kibocsátó iparág, amelynél fennáll a kibocsátásáthelyezés kockázata, az ETS hatálya alá tartozik. Ebben az összefüggésben az EU úgy határozott, hogy a kibocsátásáthelyezés veszélyét ellensúlyozandó inkább több ingyenes kibocsátási egységet oszt szét a kockázatnak kitett ágazatokban, mintsem hogy megpróbáljon „határátlépési CO2-adót” kivetni az importált árukra. Ezért a felülvizsgált energiaadó-irányelv nem rendelkezik „határátlépési CO2-adó” kivetéséről az importált árukra. Az ETS-en kívüli ágazatok, amelyek a CO2-kibocsátási komponens tárgyát képeznék, általában kisebbek, és kevésbé fogékonyak a nemzetközi versenyre és az esetleges kibocsátásáthelyezésre. Mindazonáltal a javaslat tartalmaz rendelkezéseket a kibocsátásáthelyezés kockázatának esetlegesen kitett ágazatok (például a nagy energiaintenzitású és kereskedelmi kockázatú ágazatok, mint számos ásványtani folyamat) létesítményeire vonatkozóan, éppúgy, ahogy készültek rendelkezések az ETS hatálya alá tartozó kockázatnak kitett ágazatok számára is. Ezek az ágazatok korábbi energiafogyasztásuk alapján adókedvezményben részesülnek a CO2-kibocsátási komponens tekintetében – ez a megoldás megvédi őket a tisztességtelen versenytől, ugyanakkor meghagyja az ösztönzőt jelenlegi kibocsátásuk csökkentésére.

Összefoglalva, melyek a jelenlegi mentességek az energiaadó-irányelv alól és hogyan alakulnak ezek a jövőben?

A tagállamok az energiaügyi és éghajlatpolitikai célkitűzésekkel összhangban nagy mértékben megőrzik azt a rugalmasságot, amelyet ma élveznek.

  • A motor-üzemanyagok vonatkozásában a javaslat célja egy átmeneti időszakot követően konzisztens elbánás alkalmazása valamennyi termékre az energia- és a CO2-tartalom tekintetében. Ezért a bioüzemanyagokra, a CNG-re (sűrített földgáz) és az LPG-re (cseppfolyósított gáz) jelenleg alkalmazott mentességek fokozatosan megszűnnek (2023-ig). Ez azt jelenti, hogy 2023-ban bármely energiatermék csak akkor részesül mentességben, ha azt CO2-egyenlege indokolja.

  • A vállalkozások által használt fűtőanyagok esetében a jelenlegi szabályok lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy az energiaintenzív vállalkozások adómértékét nullára, más vállalkozásokét pedig (bizonyos körülmények között) az uniós minimummérték 50%-ára csökkentsék. A tagállamok közötti versenytorzulások csökkentése és az állami támogatásokkal kapcsolatos problémák elkerülése érdekében a felülvizsgált irányelv csak azzal a feltétellel teszi lehetővé a tagállamok számára a saját belátásuk szerinti adómérték-csökkentést, hogy tiszteletben tartják az uniós minimummértékeket, mind az energia-, mind pedig a CO2-kibocsátási komponens esetében. Másrészről az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerében részt vevő vállalkozások automatikusan mentesülnek a CO2-kibocsátási komponens alól; továbbá a kibocsátásáthelyezés kockázatának kitett ágazatok vállalkozásai kötelező adókedvezményben részesülnek a CO2-kibocsátási adó vonatkozásában. Mindkét szabály alkalmazása kötelező a tagállamokban, ezáltal elkerülhetők a torzulások.

  • Az energiatermékek konzisztens kezelésének lehetővé tétele érdekében a háztartások fűtése terén meglévő, egyes termékek (gáz, szén és koksz, valamint villamos energia) mentesítésére vonatkozó tagállami rugalmasság valamennyi fűtőanyagra kiterjed, beleértve az ásványi olajokat is. Ugyanakkor a Bizottság rendszeres jelentéseiben e mentesség hatásáról is beszámol, értékelve, hogy az összhangban van-e az energiaügyi és éghajlatpolitikai célkitűzésekkel.

  • A mezőgazdaság továbbra is alacsonyabb adókulcsokat élvezhet, bár mostantól ezek a környezetvédelmi célkitűzésektől fognak függni annak biztosítása érdekében, hogy a mezőgazdaság is kiveszi részét az energiatakarékosságra irányuló közös erőfeszítésből.

  • megmarad a tagállamok azon lehetősége, hogy adózási szempontból kedvezőbb elbánást alkalmazzanak olyan esetekben, amikor ez környezetvédelmi szempontból indokolt, például a megújuló forrásból származó villamos energiára, vagy a nagy hatásfokú kapcsolt hő- és villamosenergia-termelésre.

  • A mai napon előterjesztett javaslat nem módosítja a nemzetközi légi közlekedés és tengeri szállítás jelenlegi mentességeit – ennek okát egyrészt a meglévő nemzetközi kötelezettségek jelentik, másrészt a versenytorzulás kockázata a tagállamok egyoldalú fellépése esetén. Az irányelv alkalmazásáról szóló rendszeres bizottsági jelentés azonban ezeket a mentességeket is újra megvizsgálja majd.

  • Kilenc új tagállam (Bulgária, a Cseh Köztársaság, Észtország, Magyarország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Románia és Szlovákia) számára 2020-ig tartó átmeneti időszak áll rendelkezésre, ez idő alatt nem kell alkalmazniuk a CO2-kibocsátási komponenst. Ezt a tagállamok általánosan alacsonyabb jövedelemszintje indokolja.

Hozzáigazítják-e a minimummértékeket olyan külső tényezők alakulásához, mint az infláció vagy a szén-dioxid árának alakulása?

Igen. Ez a javaslat egyik legfőbb előnye. A minimummértékeket hozzáigazítják olyan külső tényezők alakulásához, mint az infláció vagy a szén-dioxid árának növekedése/csökkenése. A felülvizsgált energiaadó-irányelv ezért jobban fogja tükrözni e külső tényezők alakulását. Az energiatartalomhoz kapcsolódó minimummérték megőrzi reálértékét, és a maginflációs ráta (az élelmiszereken és az energián kívüli termékek inflációs rátája) változásának megfelelően háromévente kiigazításra kerül. A CO2-kibocsátási komponens vonatkozásában az irányelv rendszeres felülvizsgálatot ír elő annak biztosítására, hogy az adómérték összhangban van az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerében alkalmazott szén-dioxid-árral, valamint hogy az ETS-ben részt vevő és részt nem vevő vállalkozások közötti versenytorzulás e tekintetben minimális.

Mely országok léptettek már életbe szén-dioxid-adót?

Jelenleg Dániában, Írországban, Finnországban és Svédországban alkalmaznak szén-dioxid-adót. Ezek a nemzeti adókulcsok azonban nagyon különbözőek és nem tükrözik az ETS-en belüli szén-dioxid-árat.

Mikor lép életbe a felülvizsgált energiaadó-irányelv?

A felülvizsgált irányelv 2013-tól lesz alkalmazandó, az ETS harmadik fázisával párhuzamosan. Megfelelő bevezetési időszak áll majd rendelkezésre, hogy a tagállamok újrastrukturálhassák adóikat, a nemzeti államigazgatások, a vállalkozások és az energiaszektor pedig átállhassanak az új rendszerre. Az energiatartalom megadóztatásának bevezetéséhez biztosított, 2023-ig tartó hosszú átmeneti időszak elegendő időt ad a gazdaság számára az új adózási struktúrához való alkalmazkodásra.

Lásd még: IP/11/468.


Side Bar

My account

Manage your searches and email notifications


Help us improve our website