Chemin de navigation

Left navigation

Additional tools

Éghajlatváltozás: Kérdések és válaszok az ENSZ cancúni éghajlatvédelmi konferenciájáról

Commission Européenne - MEMO/10/627   29/11/2010

Autres langues disponibles: FR EN DE DA ES NL IT SV PT FI EL CS ET LT LV MT PL SK SL BG RO

MEMO/10/627

Brüsszel, 2010. november 29.

Éghajlatváltozás: Kérdések és válaszok az ENSZ cancúni éghajlatvédelmi konferenciájáról

1. Miért van szükség újabb éghajlat-változási konferenciára?

Az ENSZ éghajlat-változási keretegyezményének (UNFCCC)1, illetve a Kiotói Jegyzőkönyvnek2 a részes felei évente egyszer magas szintű találkozón vesznek részt, hogy megvitassák az éghajlatváltozás megfékezésére irányuló nemzetközi fellépés alakítását. Az idei konferenciát Mexikó rendezi meg november 29. és december 10. között Cancúnban. Ez lesz az UNFCCC 16. Részes Felek Konferenciája” (COP 16), egyben a Kiotói Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójaként szolgáló Részes Felek Konferenciájának 6. ülése (CMP 6).

A Balin megrendezett 2007-es konferencia során tárgyalások kezdődtek egy, az éghajlatváltozás megfékezését szolgáló globális rendszer létrehozásáról a 2012 utáni időszakra, amikor is a Kiotói Jegyzőkönyv első kötelezettségvállalási időszaka befejeződik. A tárgyalásoknak elvileg a 2009. decemberi koppenhágai konferencián kellett volna lezárulniuk, ez azonban lehetetlennek bizonyult. A koppenhágai konferencia eredményeként ugyanakkor létrejött a Koppenhágai Megállapodás, amelyet eddig 140 ország, köztük az Európai Unió és annak tagállamai is jóváhagytak.

Cancúnban tehát folytatódni fognak a tárgyalások a 2012 utáni globális éghajlatvédelmi rendszerről. A lehető leghamarabb globális összefogásra van szükség, különben a világnak esélye sincs arra, hogy a globális felmelegedés mértékét az iparosodás előtti szinthez képest 2°C alatt tartsa, ahogyan az a Koppenhágai Megállapodás szerint is elengedhetetlen.

2. Milyen eredményeket érhet el a cancúni konferencia? Létrejön-e majd a globális éghajlat-változási megállapodás, ami Koppenhágában elmaradt?

Az Unió már Koppenhágában készen állt arra, hogy nagyívű, átfogó és jogilag kötelező erejű globális éghajlat-változási keretrendszert fogadjon el, és ez Cancún esetében sem változott. Egyértelmű azonban, hogy más jelentős gazdaságok nem ezt az álláspontot képviselik.

Az EU ezért lényegesnek tartja, hogy Cancún fontos közbenső állomássá váljon, és több lényeges kérdésben azonnali lépéseket eredményező megállapodásokhoz vezessen, amelyek közelebb hozzák a világot egy globális szintű, átfogó, jogilag kötelező erejű keretrendszer mihamarabbi létrejöttéhez. A megállapodáscsomagnak a Kiotói Jegyzőkönyvön kell alapulnia, és figyelembe kell vennie a Koppenhágai Megállapodásban foglalt politikai iránymutatást. A megállapodásoknak építeniük kell a korábbi tárgyalásokon elért eredményekre, és le kell fektetniük a jövőbeli globális éghajlat-változási keretrendszer struktúrájának egyes meghatározó elemeit.

3. Mire utal ebben a kontextusban a „kiegyensúlyozottság”?

A 2012 utáni globális rendszerről folytatott tárgyalások két párhuzamos vonalon zajlanak: az egyik vonal az UNFCCC részes felei, köztük az Egyesült Államok hosszú távú intézkedéseire vonatkozik, míg a másik a Kiotói Jegyzőkönyvben résztvevő fejlett országok jövőbeli kibocsátáscsökkentési céljait és az azokhoz kapcsolódó szabályokat egyezteti.

Az EU szerint akkor tekinthető kiegyensúlyozottnak a megállapodáscsomag, ha tükrözi mindazt az előrehaladást, amelyet a különböző kérdések kapcsán az egyes irányvonalakon belül, illetve azok között sikerült elérni, illetve ha kezeli valamennyi részes fél aggályait.

A kiegyensúlyozott megközelítés egyben annak meghatározását is jelenti, hogy – különösen a kibocsátáscsökkentés területén – mely intézkedéseket kell az összes országnak végrehajtania, és hogy ezekhez az intézkedésekhez hogyan nyújtható támogatás.

4. Milyen témáknak kell szerepelniük a cancúni megállapodáscsomagban?

A cancúni megállapodáscsomag tartalmáról még nem született megállapodás. Az EU arra törekszik, hogy a megállapodások adjanak választ több konkrét kérdésre, és járuljanak hozzá a 2012 utáni globális éghajlatvédelmi rendszer létrehozásához. Egyes megállapodásokat az éghajlatváltozás elleni küzdelem jegyében azonnali gyakorlati intézkedéseknek kellene követniük, elsősorban a fejlődő országokban.

Az Unió az alábbi kérdések rendezésével kívánja kiegyensúlyozottá tenni a cancúni intézkedéscsomagot:

  • a Koppenhágai Megállapodásban vállalt kibocsátáscsökkentési határértékek beemelése az ENSZ-folyamatba;

  • átláthatósági szabályok (mérhetőség, jelentéstétel és ellenőrizhetőség – MRV);

  • a szén-dioxid-piac mechanizmusainak reformja és kiterjesztése;

  • erdőirtás a fejlődő országokban;

  • erdőgazdálkodásra vonatkozó elszámoltatási szabályok a fejlett országokban;

  • alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz;

  • a jövőbeli Koppenhágai Éghajlat-változási Alap irányítása;

  • technológiai együttműködés;

  • kapacitásfejlesztés a fejlődő országokban;

  • a nemzetközi légi és tengeri közlekedési ágazat kibocsátása.

Ezekről a kérdésekről tájékoztatás az alábbi 9–18. pontban olvasható.

5. Támogatja-e az EU, hogy a Kiotói Jegyzőkönyv keretében sor kerüljön egy második kötelezettségvállalási időszakra?

Az EU arra törekszik, hogy a 2012 utáni globális éghajlat-változási keretrendszer egyetlen új, jogilag kötelező erejű eszköz formájában valósuljon meg, amely tartalmazza a Kiotói Jegyzőkönyv alapelemeit. Az EU ugyanakkor azt is kész elfogadni, ha végül mindkét tárgyalási irányvonalhoz külön jogi eszköz jön létre, feltéve, hogy az eszközök egységes, összehasonlítható és jogilag kötelező erejű szabályokat határoznak meg. Az EU kész fontolóra venni egy esetleges második kiotói kötelezettségvállalási időszakot, de csak akkor, ha arra az említett „két irányvonalas” megoldás részeként kerülne sor az összes jelentősebb gazdaság részvételével, illetve ha a Jegyzőkönyv környezeti integritást aláásó hiányosságait megfelelően kezelnék.

6. Milyen feltételekkel tud elfogadni az EU egy második kiotói kötelezettségvállalási időszakot?

A második kiotói kötelezettségvállalási időszakra egy globális szintű, átfogó keretrendszer részeként kell sort keríteni, amelyben az összes jelentős gazdaság fellép az éghajlatváltozás megfékezéséért. A Kiotói Jegyzőkönyv önmagában nem alkalmas az éghajlatváltozás veszélyeinek megelőzésére, mivel a globális kibocsátásoknak csupán 30%-ára terjed ki, és ez az arány a jövőben még csökkenni fog.

A Kiotói Jegyzőkönyv jelenlegi hiányosságait, amelyek aláássák környezeti integritását, fel kell számolni. A két fő hiányosság közül az egyik az, hogy a részes felek az első kötelezettségvállalási időszakból megmaradt többlet kibocsátási egységeiket – az ún. kibocsátható mennyiségi egységeket (AAU) – átvihetik a következő időszakra (lásd a 19. kérdést), a másik pedig az erdőgazdálkodás miatti kibocsátások elszámolási szabályaival kapcsolatos (lásd a 13. kérdést). Ha ezeket a hiányosságokat nem sikerül orvosolni, a fejlett országok jelenlegi kibocsátáscsökkentési vállalásai gyakorlatilag hatástalanok lesznek, sőt, akár kissé növelhetik is a kibocsátásokat.

Eredményeket kell elérni a tiszta fejlesztési mechanizmus reformja, illetve az új szén-dioxid-piaci mechanizmusok kidolgozása terén is (lásd a 11. kérdést).

7. Mit tesz az EU annak érdekében, hogy csökkentse saját üvegházhatású gázkibocsátását?

Az Unió tisztában van azzal, hogy a fejlett országoknak vezető szerepet kell vállalniuk az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Ezért elkötelezett amellett, hogy kiemelkedően energiahatékony, kevés üvegházhatású gázt kibocsátó gazdasággá váljon. Jelenleg sikeresen halad afelé, hogy mérsékelje saját üvegházhatású gázkibocsátását, amely (az erdőirtásból származó kibocsátást is beleértve) mintegy 11%-ot tesz ki a globális kibocsátásból.

Részben az utóbbi évtizedben megvalósított uniós és tagállami szintű szakpolitikáknak és intézkedéseknek köszönhetően az EU és 27 tagállama jó úton halad afelé, hogy megvalósítsa, sőt, túl is teljesítse a Kiotói Jegyzőkönyvben vállalt kibocsátáscsökkentési kötelezettségeit.

A 15 ország, amely a Kiotói Jegyzőkönyv létrejöttekor EU-tagállam volt, kötelezettséget vállalt arra, hogy közös kibocsátását a 2008–2012-es időszakban 8%-al egy adott bázisév (többnyire 1990) szintje alá csökkenti. 2009-re a kibocsátások majdnem 13%-al voltak alacsonyabbak e szintnél, és a jövőre vonatkozó kibocsátás-előrejelzések szerint a csökkenés mértéke a későbbiekben elérheti akár a 14,2%-ot is. A Kiotói Jegyzőkönyv keretében egyedi, 6–8%-os csökkentési célt vállaló másik 10 uniós tagállam is jól halad a célok megvalósítása felé.

2020-ra az Unió egyoldalú kötelezettséget vállalt arra, hogy üvegházhatású gázkibocsátását 20%-kal az 1990-es szint alá csökkenti, valamint célul tűzte ki magának, hogy energiaszükséglete 20%-át megújuló forrásokból fedezi. Az EU a világon az egyetlen olyan régió, amely kötelező érvényű jogszabályokat vezetett be a 2020-as célkitűzések megvalósításához. Az Unió bizonyos feltételek mellett arra is ígéretet tett, hogy 2020-ig 30%-ra növeli az 1990-es szinthez viszonyított kibocsátáscsökkentést abban az esetben, ha erre egy 2012 utánra vonatkozó globális szintű, átfogó megállapodás részeként kerül sor, illetve ha más jelentős gazdaságok is erejükhöz mérten méltányos részt vállalnak a feladatokból. A cancúni konferenciát követően az EU ismét értékelni fogja a helyzetet, többek között azt is, hogy milyen lehetőségek vannak a 2020-ra vállalt 20%-os kibocsátáscsökkentés túlteljesítésére.

Tudományosan bizonyított tény, hogy a 2 °C-ot meghaladó globális felmelegedés megelőzéséhez 2050-re az 1990-es szint legalább felére kell csökkenteni a globális kibocsátásokat. Ezzel összefüggésben, valamint a fejlett országokra háruló vezető szerepet szem előtt tartva az Unió célul tűzte ki magának, hogy 2050-ig a kibocsátásokat 80–95%-al az 1990-es szint alá csökkenti. Jelenleg készül, és 2011 elején kerül bemutatásra az e cél megvalósítását, illetve az alacsony szén-dioxid-kibocsátású társadalomra való átállást szolgáló stratégia ütemterve.

8. Milyen mértékű pénzügyi támogatást nyújt az EU a fejlődő országoknak az éghajlatváltozás megfékezéséhez?

Az EU adja a világon a legtöbb pénzügyi segélyt a fejlődő országoknak: évente a globális szintű hivatalos fejlesztési segély (ODA) közel 60%-át, azaz kb. 60 milliárd USD-t. 2008-ban az éghajlatváltozással kapcsolatos összes ODA több mint 60%-a az Uniótól származott.

A hagyományos fejlesztési támogatások mellett az EU azt is vállalta, hogy a 2010-től 2012-ig tartó hároméves időszakban 7,2 milliárd EUR összegű gyorsfinanszírozással támogatja a fejlődő országokat az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban és a kibocsátások mérséklésében. Ez az összeg csaknem egyharmadát teszi ki annak a közel 30 milliárd USD összegű gyorsfinanszírozásnak, amelynek nyújtására a fejlett világ a Koppenhágai Megállapodás keretében a 2010–2012-es időszakra vállalkozott.

2010-ben az EU a 2012-ig nyújtandó 7,2 milliárd EUR összegű gyorsfinanszírozásból 2,2 milliárd EUR-t tett hozzáférhetővé. A gyorsfinanszírozási kötelezettségvállalás teljesítéséről az EU átfogó, nyilvános jelentést fog benyújtani a cancúni konferencián és azt követően minden évben.

A Koppenhágai Megállapodás keretében a fejlett országok együtt kötelezettséget vállaltak arra is, hogy 2020-ig évente 100 milliárd USD összegben magán- és közforrásokat mobilizálnak a fejlődő országok éghajlat-változás elleni küzdelmének finanszírozási támogatásaként. Az Unió kész arra, hogy méltányos részt vállaljon az összeg nemzetközi közforrásokból biztosítandó részének finanszírozásából.

9. Milyen döntéseket vár az EU Cancúntól a globális üvegházhatású gázkibocsátás csökkentése terén?

A Koppenhágai Megállapodás részeként sok fejlett és fejlődő ország, köztük az EU is (lásd a 7. kérdést) kötelezettséget vállalt arra, hogy 2020-ig csökkenti vagy korlátozza az üvegházhatású gázok kibocsátását. Ezek a kötelezettségvállalások kiindulópontnak megfelelnek, összességében azonban jóval alulmúlják a kibocsátáscsökkentés azon volumenét, amelyre a globális felmelegedés 2% alatt tartásához szükség lenne.

A Koppenhágai Megállapodás nem kötelező, politikai jellege miatt az EU arra törekszik, hogy a cancúni konferencián döntések szülessenek a kötelezettségvállalásoknak az UNFCCC tárgyalási folyamatába való beemeléséről. Cancúnban továbbá tárgyalásokat kell kezdeni a kötelezettségvállalások némelyikét övező bizonytalanságok tisztázásáról, támogatást kell mozgósítani a kötelezettségvállalások megvalósításához és meg kell fontolni, hogy a 2 °C-os plafon melletti közös elköteleződés milyen módszerekkel fokozható.

Az EU több más, a kibocsátáscsökkentés szempontjából fontos területen is döntéseket vár Cancúntól, ideértve az alábbiakat:

- a tiszta fejlesztési mechanizmus reformja és megállapodás új szén-dioxid-piaci mechanizmusok létrehozásáról (lásd a 11. kérdést),

- a trópusi erdőirtás és erdőpusztulás miatti kibocsátásokat csökkentő mechanizmus működési alapfeltételeinek kidolgozása (lásd a 12. kérdést),

- a fejlett országok erdőgazdálkodásra vonatkozó elszámolási szabályainak felülvizsgálata (lásd a 13. kérdést),

- globális szintű szakpolitikai keret létrehozása a nemzetközi légi és tengeri közlekedési ágazat kibocsátásainak csökkentéséhez (lásd a 18. kérdést).

10. Mit kell eldönteni Cancúnban az intézkedések átláthatóságával kapcsolatban?

Az EU kézzelfogható eredményeket vár Cancúntól a felügyeleti, beszámolási és ellenőrzési rendszer (MRV) megerősítése terén. Ezzel átláthatóbbá válna, hogy az országok teljesítik-e kibocsátáscsökkentési vállalásaikat, illetve hogy a fejlett országok eleget tesznek-e a fejlődő országok hosszú távú pénzügyi támogatására vállalt kötelezettségeiknek. Nyomon követhetővé válna továbbá, hogy a világ hogyan teljesít a 2 °C-os plafon betartásában. Az MRV-rendszer megerősítéséből fakadó nagyobb átláthatóság hozzájárulna a részes felek, és általában az észak és dél közötti bizalom fokozásához.

A Koppenhágai Megállapodás hasznos iránymutatást nyújt a kibővített MRV-rendszer létrehozásához, ennél azonban nagyobb fokú kidolgozottságra van szükség. Cancúnban döntéseket kell hozni az egységes és kiegyensúlyozott MRV-rendszer kereteiről és a rendszerre vonatkozó iránymutatások jövő évi véglegesítéséről. A rendszernek gondoskodnia kell az alkalmazott megközelítés egységességéről, ugyanakkor figyelembe kell vennie a fejlett és fejlődő országok feladatainak és kapacitásainak különbözőségét, és tiszteletben kell tartania kötelezettségvállalásaik eltérő jellegét.

Ezzel összefüggésben valamennyi országnak fokoznia kell majd az információközlést a rendszeres „nemzeti közlemények” már meglévő rendszerén belül, ám differenciált módon. A fejlett országok által megadott információk már most is alapos nemzetközi „felülvizsgálat” tárgyát képezik; ennek kiegészítése érdekében Cancúnban a Koppenhágai Megállapodással összhangban felzárkóztató jellegű „nemzetközi konzultációs és elemzési” eljárást kell bevezetni a fejlődő országok által közlendő információkra vonatkozóan.

Az MRV-rendszernek összességben alapos, széles körű és átlátható elszámoltatást biztosító közös keretrendszerré kell válnia, amelyben valamennyi ország információkat oszt meg, tanul egymástól és kölcsönös bizalmat épít ki.

11. Milyen döntéseket kell hozni Cancúnban a szén-dioxid-piaci mechanizmusokról?

A szén-dioxid-piaci mechanizmusok fontos szerepet játszanak az üvegházhatású gázkibocsátás költséghatékony csökkentésében, a magánszektorbeli finanszírozás mozgósításában és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba történő beruházások fokozásában.

Az Unió arra törekszik, hogy Cancúnban előrelépés történjen a Kiotói Jegyzőkönyvben foglalt tiszta fejlesztési mechanizmus (CDM) reformjában, és ezáltal javuljon a Jegyzőkönyv környezeti integritása, hatékonysága és irányítása, illetve a fejlődő országokbeli CDM-projektek regionális megoszlása.

Cancúnban továbbá alapot kell teremteni ahhoz, hogy a magasabb fejlettségi szintű fejlődő országok számára új, kibővített szén-dioxid-piaci mechanizmusokat lehessen létrehozni, és hogy az azok keretében engedélyezett károsanyag-kibocsátási kvóták kölcsönösen elismertek legyenek. A jogalap támogathatná kísérleti rendszerek felállítását is. Az új mechanizmusok kiterjedhetnének egy-egy gazdasági ágazat egészére (ágazati mechanizmusok), vagy lehetnének ettől eltérő jellegű piaci mechanizmusok, amelyek túlmutatnak a CDM projektalapú, a fejlett országok kibocsátásait a fejlődő országok kibocsátásmegtakarításával ellensúlyozó megközelítésén.

12. Milyen intézkedések várhatók Cancúnban a trópusi erdőirtás területén?

A trópusi régiókban zajló erdőirtás és erdőpusztulás a becslések szerint kb. 15–20%-al járul hozzá a globális üvegházhatású gázkibocsátáshoz. Nemzetközi egyetértés alakult ki a tekintetben, hogy a helyzet kezeléséhez programot kell bevezetni a fejlődő országokban az erdőirtásból és erdőpusztulásból származó kibocsátások csökkentése (az ún. REDD) érdekében, ugyanakkor támogatni kell az erdőmegőrzést, a fenntartható erdőgazdálkodást és az erdei szénkészletek növelését is (REDD+).

A Koppenhágai Megállapodás „REDD+ mechanizmus” létrehozására szólított fel annak érdekében, hogy a fejlett országokban pénzügyi forrásokat lehessen mozgósítani. A kiegyensúlyozott döntéscsomag részeként az EU Cancúnban döntést akar hozni a mechanizmus működésének megkezdéséről. Ehhez rövid idő alatt megbízható szabályokat, iránymutatásokat, célokat és módszereket kell kidolgozni a REDD+ intézkedéseihez, ugyanakkor biztosítani kell a mechanizmus környezeti integritását.

Célként azt kell kitűzni, hogy a bruttó trópusi erdőirtás a jelenlegi szinthez képest legalább a felére csökkenjen 2020-ig, illetve hogy a globális erdőtakaró-csökkenés 2030-ra teljesen álljon meg. A döntéseknek biztosítaniuk kell továbbá a trópusi erdők biológiai sokféleségének megőrzését, a javak érintettek közötti méltányos megosztását, az őslakosok és helyi közösségek jogainak és ismereteinek elismerését, illetve az erdőgazdálkodási struktúrák javítását.

Az EU által 2010-ben rendelkezésre bocsátott 2,2 milliárd EUR összegű gyorsfinanszírozásból 362 millió EUR a fejlődő országok REDD+ tevékenységeit támogatta.

13. Mire számíthatunk a fejlett országok erdőgazdálkodására vonatkozó elszámolási szabályokkal kapcsolatban?

Az erdők hatalmas mennyiségű szenet raktároznak. Természetes tulajdonságuk, hogy szén-dioxidot (CO2) vesznek fel (vonnak ki) a légkörből, illetve forgatnak vissza.

A Kiotói Jegyzőkönyv értelmében a fejlett országok az erdőtelepítésből, újraerdősítésből és erdőirtásból származó többletkibocsátásokat és kibocsátáscsökkenéseket kötelesek beleszámítani a kibocsátási célértékükbe. Arról azonban önállóan dönthetnek, hogy az „erdőgazdálkodásból”, vagyis az 1990‑es évet megelőzően és azóta is erdővel borított területeken végzett fairtásból, újratelepítésből és hasonló gazdálkodási tevékenységekből származó többletkibocsátást, illetve kibocsátáscsökkenést elszámolják-e. A szabály érvényesítésének önkéntes jellege és az elszámolás módja hiányosságnak számít a Jegyzőkönyvben. Ez korlátozhatja a kibocsátáscsökkentési célok hasznát a gyakorlatban, és az országokat sem igazán ösztönzi az erdők CO2-felvételének fokozására.

Az EU támogatja az erdőgazdálkodás elszámolására vonatkozó módszerek szigorítását, hogy ezzel növelje a környezeti integritást, és előmozdítsa a kibocsátások megfékezését. Európa emellett az esetleges 2012 utáni rendszerben kötelezővé kívánja tenni a fejlett országok számára az erdőgazdálkodásból származó többletkibocsátások és kibocsátáscsökkenések elszámolását, feltéve, hogy némi rugalmasságot kapnak az elszámolás módjában.

A Kiotói Jegyzőkönyv keretében előrehaladott tárgyalások folynak arról, hogy a földhasználatból, földhasználat-megváltoztatásból és erdőgazdálkodásból (LULUCF) származó kibocsátások tágabb körű elszámolási szabályainak részeként sor kerüljön az erdőgazdálkodásra vonatkozó elszámolási szabályok felülvizsgálatára. Az EU arra törekszik, hogy Cancúnban megállapodás szülessen az új LULUCF-szabályokról.

14. Minek kell eldőlnie Cancúnban az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatban?

Az éghajlatváltozáshoz minden országnak alkalmazkodnia kell; a legszegényebb és leginkább kiszolgáltatott fejlődő országok számára ez különösen nagy kihívást jelent. A döntések kiegyensúlyozottsága érdekében Cancúnban megállapodást kell hozni egy nemzetközi együttműködési keretrendszer kialakításáról, amely fokozná az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz hozott nemzeti intézkedések hatékonyságát. Az alkalmazkodási keretrendszeren belül a prioritások, igények és intézkedések meghatározását maguk a tagországok szerveznék.

A Cancúnban meghozandó megállapodásnak rögzítenie kell a keretrendszer vezérelveit. Gondoskodnia kell továbbá az alkalmazkodás megfelelő pénzügyi támogatásáról, valamint az alkalmazkodást célzó intézkedések megvalósulását nyomon követő és felülvizsgáló eszközökről. A megállapodásnak tükröznie kell az alkalmazkodási támogatás sürgősségét és fontosságát, és elsőbbséget kell biztosítania a különösen kiszolgáltatott országoknak, ideértve elsősorban a legkevésbé fejlett országokat (LDC), a kis fejlődő szigetállamokat (SIDS), valamint az aszállyal, elsivatagosodással és áradásokkal sújtott afrikai országokat.

2010-ben az Unió 735 millió EUR értékben biztosított gyorsfinanszírozást a fejlődő országok alkalmazkodási tevékenységeihez.

15. Milyen döntéseket kell meghozni Cancúnban a Koppenhágai Éghajlat-változási Alappal kapcsolatban?

A Koppenhágai Megállapodás kimondta, hogy létre fog jönni a „Koppenhágai Éghajlat-változási Alap”. Az Alap projekteket, programokat, szakpolitikákat és egyéb tevékenységeket fog támogatni a fejlődő országokban a kibocsátáscsökkentéssel (és ennek részeként az erdőirtás megfékezésével), az alkalmazkodással, a kapacitásfejlesztéssel, valamint a technológiafejlesztéssel és ‑átadással kapcsolatban. Az Alap az UNFCCC pénzügyi mechanizmusának kezelő szerveként jön létre.

A kiegyensúlyozott döntéscsomag részeként az EU Cancúnban megállapodást akar kötni az Alap irányításának főbb alapelveiről. Az EU támogatja az Alap felállítására irányuló folyamat megkezdését, hogy az az ENSZ következő éghajlat-változási konferenciájának időpontjára, 2011 végére már működőképes legyen.

16. Milyen technológiai döntéseket kell meghozni Cancúnban?

Fel kell gyorsítani azoknak a technológiáknak a kidolgozását, terjesztését és használatát, amelyek révén a társadalom könnyebben alkalmazkodhat az éghajlatváltozáshoz, és csökkentheti az üvegházhatású gázok kibocsátását. A Koppenhágai Jegyzőkönyv ezért kilátásba helyezi egy technológiai mechanizmus létrehozását.

A kiegyensúlyozott döntéscsomag részeként az EU a cancúni konferencia során megállapodást kíván kötni a mechanizmus létrehozásáról, és minél hamarabb meg is kívánja kezdeni annak működtetését. A mechanizmusnak a következő elemekből kell felépülnie:

  • éghajlat-változási technológiai központ és hálózat, amely fejlődő országoknak nyújt támogatást, hogy fejlesszék a stratégia- és projektalkotással, illetve a kutatás és a tudásmegosztás előmozdításával kapcsolatos kapacitásaikat; valamint

  • technológiai végrehajtó bizottság, amely értékeli a technológiai jellegű prioritásokat, hiányosságokat és igényeket, valamint tanácsokkal és ajánlásokkal látja el a Részes Felek Konferenciáját.

17. Milyen kapacitásfejlesztési döntésekre számíthatunk Cancúnban?

Az Unió tisztában van vele, hogy a fejlődő – és kiváltképp a legszegényebb – országok sok területen támogatást igényelnek az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra, illetve a kibocsátások csökkentésére való képességük fejlesztéséhez. Az EU a hivatalos fejlesztési segélyei és az általa nyújtott gyorsfinanszírozás révén biztosít kapacitásfejlesztési célú pénzügyi támogatást (lásd a 8. kérdést).

A kiegyensúlyozott döntéscsomag részeként az EU elvárja, hogy a kapacitásfejlesztést súlyának és horizontális jellegének megfelelően kezeljék.

18. És mi lesz a légi közlekedésből és hajózásból származó üvegházhatású gázkibocsátással?

A nemzetközi légi közlekedés és a tengeri közlekedés az üvegházhatású gázkibocsátások leggyorsabban növekedő forrásai közé tartoznak. Együttesen a globális kibocsátások több mint 4%-át teszik ki, az ezen ágazatokból származó kibocsátások azonban mindeddig nem lettek megfelelően kezelve.

Az ágazatokért felelős két nemzetközi szervezet a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO), illetve a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO). Az EU szándéka az, hogy a cancúni konferencia során az ICAO és az IMO erős politikai lökést kapjon egy olyan globális szakpolitikai keretrendszer kidolgozásához, amely az említett ágazatok kibocsátásait a globális felmelegedés 2 °C alatt tartásával összhangban levő szintre csökkentené.

19. Mit kell elérni Cancúnban a fejlett országok többletként fennmaradó kibocsátási egységeivel kapcsolatban?

A kiotói Jegyzőkönyv keretében egyes közép- és kelet-európai országok, kiváltképp Oroszország és Ukrajna, az igényeiket meghaladó kibocsátási egységeket kaptak. A Jegyzőkönyv jelenleg lehetővé teszi számukra, hogy a kihasználatlan kvótát – az ún. kibocsátható mennyiségi egységeket (AAU) – átvigyék a 2012 utáni második kötelezettségvállalási időszakra. Az így létrejött fölösleg elég jelentős, a becslések szerint 10–11 milliárd tonna szén-dioxidnak (CO2), azaz az uniós éves összkibocsátás több mint kétszeresének felel meg. Ez a fölösleg komolyan veszélyezteti a 2012 utáni éghajlat-változási keretrendszer környezeti integritását. Ha felhasználnák, azzal értelmét veszítené a részes felek által vállalt kibocsátáscsökkentések egy jelentős hányada.

Ez a kérdés Cancúnban talán nem fog rendeződni, de az Unió ragaszkodik hozzá, hogy a konferencia résztvevői ismerjék el a probléma súlyosságát, és tegyenek további lépéseket a többlet megfelelő kezelésére szolgáló lehetőségek feltárásához. Erre olyan méltányos módon kell sort keríteni, hogy ne érhesse hátrányos megkülönböztetés az uniós, illetve unión kívüli országokat.

20. Ki fog az Európai Unió nevében tárgyalni Cancúnban?

Az Európai Unió mint regionális gazdasági integrációs szervezet részes fele az UNFCCC-nek és a Kiotói Jegyzőkönyvnek. 27 tagállama önállóan is részes fél.

Az Európai Unió Tanácsának elnökségét jelenleg betöltő Belgium, valamint az Európai Bizottság közös feladata az, hogy Cancúnban az Európai Unió és 27 tagállama nevében tárgyalásokat folytasson. Több olyan egyedi terület is van azonban, ahol a különböző tagállamok képviselőit bízták meg az uniós tárgyalások vezetésével, így ezekben a kérdésekben ők képviselik az Uniót.

A belga elnökség gondoskodni fog az uniós álláspont összehangolásáról, hogy az EU egységes hangon szólaljon fel akkor is, ha üzenetét különböző személyek közvetítik.

1 :

Az ENSZ éghajlat-változási keretegyezményét mindeddig 194 részes fél írta alá, köztük az EU és összes tagállama.

2 :

A Kiotói Jegyzőkönyvet mindeddig 192 részes fél írta alá, köztük az EU és összes tagállama. Az UNFCCC-hez képest a legnagyobb különbség, hogy a Kiotói Jegyzőkönyvet az Egyesült Államok nem ratifikálta.


Side Bar

Mon compte

Gérez vos recherches et notifications par email


Aidez-nous à améliorer ce site