Navigation path

Left navigation

Additional tools

memO/10/424

Brüsszel, 2010. szeptember 20.

Szélessávú szolgáltatások: a Bizottság közös uniós megközelítést hozott létre a szupergyors szélessávú hálózatokra vonatkozóan

Az Európai Bizottság elfogadott egy ajánlást, amely iránymutatást ad a nemzeti hírközlési szabályozó hatóságok számára arra vonatkozóan, hogyan szabályozzák a harmadik felek részére nyújtott versenyképes hozzáférést a szupergyors optikai hálózatokhoz (más néven az újgenerációs hozzáférési – NGA – hálózatokhoz), amelyek nagysebességű szélessávú kapcsolat elérését teszik lehetővé az otthonokban és a munkahelyeken. A szabályozó hatóságoknak a napi döntéshozatalban az új iránymutatás szerint kell eljárniuk, amint annak szövege közzétételre kerül az EU Hivatalos Lapjában. A hírközlési keretirányelv (2002/21/EK) értelmében a szabályozó hatóságoknak a lehető legnagyobb mértékben figyelembe kell venniük a Bizottság ajánlását, és minden attól való eltérést meg kell indokolniuk. Az ajánlás egyértelmű szabályozási környezetet teremt a hírközlési szolgáltatók számára, egyszerre biztosítva a beruházások ösztönzését és a verseny fenntartását. Lehetővé fogja tenni a versenyképes nagysebességű szélessávú hálózatokra irányuló beruházások fellendítését, amely a Bizottság európai digitális menetrendjének (IP/10/581) és az Európa 2020 stratégiának is alapvető célkitűzése. Az ajánlás részét képezi annak a szélessávú szolgáltatásokra vonatkozó intézkedéscsomagnak, amelyet a Bizottság a mai napon ad közre (lásd IP/10/1142).

Az újgenerációs hozzáférési hálózatokhoz való hozzáférés szabályozására vonatkozó bizottsági ajánlás uniós szintű közös megközelítést hoz létre az optikai hálózatok szabályozására vonatkozóan. Az optikai hálózatok kiegészítik vagy felváltják a korlátozott sávszélességet biztosító helyhez kötött rézalapú hálózatokat, és kiépítésük jelentős beruházásokat tesz szükségessé. Ugyanakkor az optikai hálózat a vezetékes hírközlési szolgáltatások természetes technológiai fejlődésének következő lépése, és elengedhetetlen a digitális menetrend által a szélessávra vonatkozóan megfogalmazott nagyratörő célok teljesítéséhez (lásd IP/10/581, MEMO/10/199 és MEMO/10/200).

Az uniós hírközlési szabályozás előírja a hírközlési szabályozó hatóságok számára, hogy ösztönözzék a hatékony beruházásokat és mozdítsák elő a versenyt. Az EU hírközlési keretirányelve (2002/21/EK) értelmében a tényleges verseny elmaradása esetén a piac elégtelen működésének kezelése érdekében a szabályozó hatóságok alapos piaci felülvizsgálatot követően előzetes szabályozási intézkedéseket tehetnek kötelezővé az erőfölényben lévő vállalkozások számára. Az új bizottsági ajánlás iránymutatással szolgál a szabályozó hatóságok számára arról, hogy mindezt hogyan tegyék az újgenerációs optikai hozzáférés piacán.

Újgenerációs hozzáférés

Mind a hagyományos, mind az újabb hírközlési szolgáltatók a meglévő rézalapú hálózatokat optikai hálózatokra váltják fel, és a csomópontig kiépített optikai hálózat (FTTN) és a végfelhasználó otthonáig kiépített optikai hálózat (FTTH) területén végeznek beruházásokat. Az Európai Unión belül a nagyobb hírközlési szolgáltatók (amelyek a korábbiakban adott esetben monopolhelyzetben voltak) most más olyan szolgáltatókkal versenyeznek, amelyek például kábelhálózatokon, a helyi hurok átengedésén (azaz a hagyományos szolgáltatók hálózatainak „utolsó mérföldjéhez” való hozzáférésen) keresztül, valamint az ilyen hálózatokhoz való bitfolyam-hozzáférés révén nyújtanak szolgáltatásokat.

A bizottsági fellépés szükségessége

Az újgenerációs optikai hozzáférési hálózatok kiépítése még viszonylag korai szakaszban van az EU területén. Ugyanakkor a nemzeti szabályozó hatóságok növekvő számban foglalkoznak az újgenerációs hozzáférési hálózatokhoz való kapcsolódás szabályozásának kérdéseivel a rendszeres piaci felülvizsgálat keretein belül. A Bizottság egyre több, a 7. cikk szerinti konzultációs eljárás keretein belüli szabályozási intézkedésről kap értesítést (lásd MEMO/09/539). Ezen intézkedések alapos vizsgálatát követően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy amennyiben nem biztosít iránymutatást a hírközlési szabályozó hatóságok számára, komoly a kockázata annak, hogy eltérések lesznek a tagállamok hírközlési piacai között. Egy ilyen helyzet a következetlen szabályozás miatt a piac torzulásához vezethet, és bizonytalanságot eredményezhet az újgenerációs hozzáférési hálózatok területén beruházásokat végző vállalkozások számára.

A bizottsági ajánlás következetesebb és egyértelműbb hírközlési szabályozói döntéseket tesz majd lehetővé, és ily módon ösztönzi az újgenerációs hozzáférési hálózatokra irányuló, kellő időben történő és hatékony beruházásokat az EU egységes piacán, valamint előmozdítja a versenyt a szélessávú szolgáltatások piacán.

A hagyományos és az új piaci szereplők igényeinek kiegyensúlyozása

Az újgenerációs hozzáférésre vonatkozó ajánlás biztosítja a nemzeti szabályozó hatóságok számára azt az eszköztárat, amely az újgenerációs hozzáférés piacára újonnan belépő szolgáltatók, valamint a hagyományos piaci szereplők részéről történő infrastruktúra-alapú beruházások támogatásához szükséges. Például a szélessávú szolgáltatások nemzeti piacain erőfölénnyel rendelkező vállalkozások esetében a költségorientált kapcsolódási díjak megállapítása során a szabályozó hatóságoknak megfelelőképpen figyelembe kell venniük minden felmerülő beruházási kockázatot, méghozzá kockázati díj megállapítása révén. Ugyanakkor az ajánlás célja megkönnyíteni az alternatív szolgáltatók számára a piacra való belépést és a versenyt, lehetővé téve e szolgáltatók tőkeerejének növekedését és saját hálózati infrastruktúrájuk fokozatos kiépítését.

Az újgenerációs hozzáférésre vonatkozó ajánlás megerősít számos, az európai uniós szabályozó hatóságok által követendő elvet:

  • Elsősorban az erőfölénnyel rendelkező vállalkozások nem fognak szabályozási mentességet élvezni, az optikai hálózatokhoz való hozzáférés díjának megállapítása teljes mértékben tükrözi majd a beruházási kockázatokat, és vonzó nyereséget tesz lehetővé a beruházást végző vállalkozások részére. Tekintettel a tervezett beruházások lehetséges méretére és számos pénzügyi eszközosztály jelenlegi csekély megtérülésére, mindez kedvező keretnek minősül majd azon vállalkozások számára, amelyek hajlandóak lesznek beruházásokat végezni.

  • Másodsorban a nemzeti szabályozó hatóságoknak egy sor olyan, a hozzáférésre vonatkozó korrekciós eszközzel kell rendelkezniük, amelyeket a nemzeti piaci helyzettől függően megfelelő társításban használhatnak fel a piacra való belépés és az infrastruktúra-alapú verseny előmozdítására.

  • Harmadsorban az optikai hálózatokra vonatkozó előzetes szabályozásnak tükröznie kell egy adott piacon belül az egyedi piacok és területek (vidéki vagy városi területek) versenyfeltételei közötti különbségeket, ami könnyített szabályozást eredményez ott, ahol erős a verseny (kábelszolgáltatók és a jövőbeni mobilinternet).

  • Végezetül az ajánlás kifejezetten támogatja az újgenerációs hozzáférési hálózatókra irányuló együttes beruházásokat, és hosszú távú vagy nagy mennyiségre vonatkozó szerződések keretében tett előzetes kötelezettségvállalások fejében az átengedett optikai hurokhoz alacsonyabb hozzáférési árat tesz lehetővé.

A nemzeti szabályozó hatóságok általi „lehető legnagyobb mértékű figyelembevétel”

A keretirányelv (2002/21/EK irányelv) 19. cikke értelmében a tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti hírközlési szabályozó hatóságok a feladataik elvégzése során a lehető legnagyobb mértékben figyelembe vegyék a Bizottság ajánlását. E szabályok azt is előírják, hogy amennyiben egy szabályozó hatóság úgy dönt, hogy nem követ egy bizottsági ajánlást, erről írásos magyarázattal szolgál a Bizottságnak. Ez ideig a hírközlési szabályozó hatóságok nagy mértékben követték a hírközlési ágazatra vonatkozó korábbi bizottsági ajánlásokat. Az újgenerációs hozzáférésre vonatkozó ajánlás az EU Hivatalos Lapjában való megjelenését követően azonnal hatályba lép. Ezt követően a nemzeti hírközlési szabályozó hatóságoknak az új iránymutatást kell alkalmazniuk a napi döntéshozatalban, és az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozó Hatóságok Testületén (BEREC) belül együtt kell működniük.

Gyakran feltett kérdések

Mi az újgenerációs hozzáférésre vonatkozó ajánlás jogalapja?

Az újgenerációs hozzáférési hálózatokhoz való szabályozott hozzáférésről szóló bizottsági ajánlás a 2002/21/EK irányelv (hírközlési keretirányelv) 19. cikkén alapul.

Az újgenerációs hozzáférési hálózatokba jelentős összegeket fektető vállalkozások nem jogosultak-e védelemre egy kezdeti időszak erejéig?

Az újgenerációs hozzáférési hálózatok vonatkozásában nincsenek szabályozási mentességek. A gyakorlat azt mutatja, hogy az előzetes szabályozás megoldhatja a strukturális problémákat, és versenyt biztosít a piacon azáltal, hogy meghatározza a piacra való belépés feltételeit, ami egyértelmű szabályozási környezetet biztosít a lehetséges új szereplők számára, és ezáltal ösztönzi a beruházásokat. A szabályozás alá vont vállalkozások különösen abból profitálnak majd, hogy a nemzeti szabályozó hatóságoknak valamennyi beruházási kockázatot figyelembe kell venniük.

A hírközlési ágazat kitűnő példája a szabályozás és a verseny kéz a kézben való működésének, és a piaci verseny fejlődésével a szabályozást fokozatosan meg lehet szüntetni.

Miért kell az új optikai hálózatoknál is a rézalapú infrastruktúrák esetében alkalmazott korábbi elveket alkalmazni?

A Bizottság megközelítése az EU versenyjogi elveit követi, amelyek a szolgáltatáshoz szükséges konkrét infrastruktúrák helyett a szolgáltatások és a piacok gazdasági elemzésén alapulnak. Alapvető fontosságú tisztességes piacot teremteni valamennyi résztvevő számára függetlenül az általuk alkalmazott infrastruktúrától vagy technológiától. Az ajánlás azonban nem pusztán kiterjeszti a rézalapú hálózatokra kialakított szabályokat az optikai hálózatokra, hanem számos innovatív rendelkezést is tartalmaz, amelyek a meglévő szabályokat az optikai hálózatok új környezetéhez igazítja (lásd fent).

Mit jelent a „jelentős piaci erő” az EU hírközlési szabályozásában?

Előzetes gazdasági szabályozási intézkedéseket általában csak akkor lehet kötelezővé tenni, ha a verseny nem eredményes a vizsgált piacon. Ez a helyzet áll fenn akkor, ha egy szabályozó úgy találja, hogy egy szolgáltató jelentős piaci erővel rendelkezik, és ezért úgy dönt, hogy megfelelő korrekciós intézkedéseket alkalmaz. A jelentős piaci erő fogalma megegyezik az erőfölénynek az Európai Bíróság és a Törvényszék versenyjogi ítélkezési gyakorlata szerinti fogalmával.

A hírközlési keretirányelv (2002/21/EK) 7. cikke szerinti eljárások értelmében a nemzeti szabályozó hatóságoknak – az ágazattal együttműködésben – elemezniük kell elektronikus hírközlési piacaikat, és az elégtelen piaci működés kezelése érdekében megfelelő szabályozási intézkedéseket kell javasolniuk. Ezt követően a hatóságoknak értesíteniük kell a Bizottságot és a többi nemzeti hatóságot a vizsgálat eredményeiről és a javasolt intézkedésekről.

Pontosabban a szabályozónak meg kell határoznia az adott piac határait, fel kell mérnie, hogy rendelkezik-e egy vagy több piaci szereplő jelentős piaci erővel ezen a piacon, és amennyiben egy szolgáltató erőfölénnyel rendelkezik, megfelelő korrekciós intézkedéseket kell javasolnia az eredményes verseny biztosítása érdekében.

Csökken-e egy vállalkozásnak az újgenerációs hozzáférési hálózatokra irányuló beruházásainak megtérülése, ha a szabályozó megállapítja, hogy a vállalkozás jelentős piaci erővel rendelkezik?

Ha egy vállalkozásról megállapítást nyer, hogy egy adott piacon erőfölénnyel rendelkezik, a nemzeti szabályozónak szabályozási kötelezettségeket kell megállapítania az elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz való hozzáférésre vonatkozó irányelv 8. cikke értelmében. E kötelezettségek megállapítása nem lesz önkényes, hanem arányban áll majd a problémával és a kapcsolódó piaci struktúrákkal. A Bizottság azt ajánlja a nemzeti szabályozó hatóságoknak, hogy a piaci erőfölény kezeléséhez a korrekciós intézkedések megfelelő (és nem kimerítő) sorát alkalmazzák.

Például, bizonyos körülmények között egy szabályozó dönthet úgy, hogy nem teszi kötelezővé az optikai hurok átengedését olyan területeken, ahol a meglévő infrastruktúra, például a végfelhasználó otthonáig kiépített optikai hálózat és/vagy kábeles hálózat jelenléte, valamint a vonzó fogyasztói árak vélhetően tényleges versenyt biztosítanak. Továbbá a hozzáférési kötelezettségek előírása esetén a körülmények lehetővé tehetik a nemzeti szabályozó hatóságok számára, hogy egy erőfölénnyel rendelkező vállalkozás számára biztosítsák az árak rugalmasságát (azaz az olyan szigorúbb árképzési kötelezettségektől való eltérést, mint az előzetes költségalapú árképzés). Az ajánlás azt is kimondja, hogy kiskereskedelmi árakból kiinduló hozzáférési árak is alkalmazhatók a bitfolyam-hozzáférési termékekre vonatkozóan.

Ma az egy fogyasztóra jutó átlagos bevétel (ARPU) a jelen generációs szélessáv esetében mintegy 37 EUR/hónap az EU-ban, és ez az adat az előrejelzések szerint 10–15%-kal növekszik majd a jövőbeni nagyon gyors szélessávú termékek vonatkozásában. Az ajánlásban alkalmazott megközelítés kellően rugalmas és árnyalt ahhoz, hogy ne a beruházók megtérüléseinek hallgatólagos korlátjaként működjön.

Miért nem határozza meg az ajánlás a nemzeti szabályozó hatóságok által alkalmazandó kockázati díj uniós szintjét?

A szabályozott hozzáférési áraknak az adott újgenerációs hozzáférési hálózat sajátos gazdasági helyzetét kell tükrözniük, beleértve a becsült beruházási kockázatot. Az ilyen feltételek jelentős eltérést mutathatnak a piaci feltételektől, valamint a beruházás típusától függően, és ezért aránytalan, illetve indokolatlan lenne egyetlen uniós kockázati díjat vagy hozzáférési árat kötelezővé tenni. A Bizottság úgy véli, hogy a szabályozott árak megállapítása (a korrekciós intézkedések megtervezésénél is nagyobb mértékben) a nemzeti szabályozó hatóságok feladata, melynek elvégzése valamennyi egyedi eset alapos gazdasági elemzésén és a bizottsági ajánlásban vázolt elveken alapul.

Milyen lépéseket tett a Bizottság az ajánlás előkészítéséhez?

A Bizottság a megközelítés kidolgozása során szorosan együttműködött az EU 27 tagállamának nemzeti hírközlési szabályozó hatóságaival, valamint az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozó Hatóságok Testületével (BEREC). Az ajánlással kapcsolatban két nyilvános konzultációra került sor 2008-ban és 2009-ben, amelyek mintegy 170 beadványt eredményeztek.

A két nyilvános konzultációhoz kapcsolódó beadványok az alábbi címen találhatók: http://ec.europa.eu/information_society/policy/ecomm/library/public_consult/index_en.htm.

Az EU tagállamai is határozottan támogatják a szöveget, és a Hírközlési Bizottság 2010. júniusi ülésén az ajánlás mellett szavaztak.

További tájékoztatás:

http://ec.europa.eu/information_society/newsroom/cf/itemdetail.cfm?item_id=6070

Lásd még a MEMO/10/426 dokumentumot.


Side Bar

My account

Manage your searches and email notifications


Help us improve our website