MEMO/08/31

Brüsszel, 2008. január 23.

Állami támogatás: a környezetvédelmi célú állami támogatásokról szóló iránymutatás – gyakran feltett kérdések

(Lásd még: IP/08/80)

Miért van szükség állami támogatásokról szóló iránymutatás kiadására a környezetvédelem területén?

Az állami támogatásoknak eleget kell tenniük bizonyos követelményeknek, és az Európai Bizottságnak is jóvá kell hagynia azokat. A Bizottság a tagállamok munkájának megkönnyítése érdekében iránymutatásokat és keretszabályokat bocsát ki, amelyekben előzetesen jelzi, mely intézkedéseket fog a közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinteni, ami ezen intézkedések engedélyezésének felgyorsítását eredményezi.

A környezetvédelem az Európai Unió egyik fontos célkitűzése. A környezetvédelem színvonala az általános megítélés szerint nem megfelelő, ami további tennivalókat tesz szükségessé. Ez sok esetben annak tudható be, hogy a vállalatok nem viselik teljes mértékben a szennyezés társadalmi költségeit. E piaci hiányosság kezelése és a környezetvédelem magasabb színvonalának elérése érdekében a kormányok élhetnek a szabályozás eszközével, amellyel rábírhatják a vállalatokat a szennyezésért való díjfizetésre (pl. adók vagy kibocsátás-kereskedelmi rendszerek formájában), illetve bizonyos környezetvédelmi normák betartására.

Az állami támogatás egyes esetekben indokolt lehet amiatt is, hogy a magáncégeknek ösztönzést adjon a környezetvédelmi beruházások arányának növelésére, vagy hogy egyes vállalatokat mentesítsenek a viszonylag magas anyagi terhek alól, amit egy szigorúbb általános környezetvédelmi politika bevezetése jelentene.

Az iránymutatás ezzel párhuzamosan garanciát jelent arra is, hogy ne legyen lehetőség megfelelő célkitűzés nélküli vagy túlzott mértékű állami támogatás nyújtására, ami nem csak a versenyt torzítja, hanem magát a környezetvédelmi clkitűzések elérését is lehetetlenné teszi.

Milyen kapcsolat áll fenn a környezetvédelemre vonatkozó állami támogatási iránymutatás, illetve az energiaügyi és éghajlatváltozási csomag között?

Az Európai Tanács 2007 márciusi határozatában rögzítette, hogy 2020-ig az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását 20 %-kal kell csökkenteni, míg a megújuló energiának az EU energiafelhasználásán belüli részarányát kötelezően 20 %-ra kell növelni.

A Bizottság az energiaügyi és éghajlatváltozási csomag keretében nagyratörő szakpolitikai intézkedéseket javasol egyebek mellett a megújuló energia és a kibocsátás-kereskedelem tárgyában. E sarokszámok elérése érdekében a csomagban olyan piaci mechanizmusokra tesznek javaslatot, amelyek képesek biztosítani, hogy a szennyezők a szennyezésért díjat fizessenek és a környezetileg elviselhetőbb technológiák támogatásban részesüljenek. Az új környezetvédelmi támogatási iránymutatás a csomag egyik kiemelt eleme, melynek célja megfelelő ösztönzők biztosítása a tagállamok és az ágazat számára a környezeti célú erőfeszítések fokozásához.

Először is, a hatékony verseny fenntartása által a környezetvédelmi támogatási iránymutatás megerősíti a csomag által bevezetett piaci alapú eszközöket. Egyértelműen ki kell jelenteni, hogy hatékony verseny hiányában a célszámok nem teljesíthetők. Amennyiben a szennyezők nem fizetnek elég magas árat, és a kapott állami támogatás miatt elkerülhetik a szükséges mértékű környezetvédelmi beruházásokat, ez nemcsak hogy a versenyt torzítja, hanem az Unió saját ambiciózus környezetvédelmi célkitűzéseinek elérését is lehetetlenné teszi.

Másodszor, a környezetvédelmi támogatási iránymutatás által biztosított eszközcsomag kiegészíti, illetve megerősíti a szélesebb körű környezetvédelmi intézkedések végrehajtását. Bizonyos esetekben a szennyező fizet elv nem valósítható meg megfelelően a tagállamok által. Ilyen esetekben az állami támogatás jelentheti az egyik lehetőséget a környezeti negatív externáliákkal összefüggő piaci kudarcok kezeléséhez. Az állami támogatás révén az egyes vállalkozások rábírhatók magatartásuk megváltoztatására, környezetileg elviselhetőbb folyamatok bevezetésére, illetve a “zöldebb” technológiákba történő beruházásokra. Az állami támogatások egyes vállalkozások esetében az elviselhetetlenül magas terhek csökkentése révén lehetőséget biztosíthatnak a tagállamoknak, hogy a közösségi normáknál szigorúbb szabályozást és normákat fogadjanak el. Ez támogatást jelenthet a közösségi környezetvédelmi célkitűzések átvételéhez.

A kedvezményezetti kör megfelelő kiválasztása esetén az iránymutatás igen nagyvonalú. A tagállamoknak a megújuló energia termelése esetében például lehetőségük van a vállalatok által igazolt extra költségek 100%-ának megtérítésére.

Melyek a fő változások a környezetvédelmi iránymutatásban a korábbi iránymutatáshoz viszonyítva?

Az új környezetvédelmi iránymutatás fő változásai a 2001-es iránymutatáshoz viszonyítva a következők:

1. Az iránymutatás több új rendelkezést is tartalmaz, mint pl. a szabványok korai bevezetésére nyújtott támogatás, környezetvédelmi tanulmányokra nyújtott támogatás, távfűtésre nyújtott támogatás, hulladékgazdálkodásra nyújtott támogatás, továbbá a kibocsátás-kereskedelmi rendszerekhez kapcsolódó támogatás.
2. A támogatási intenzitásokat számottevően megemelték. Nagyvállalatok esetében az intenzitási értékek 30%-40%-ról 50%-60%-ra emelkedtek, míg kisvállalkozások esetében 50%-60%-ról 70%-80%-ra. Abban az esetben továbbá, ha a közösségi szabványok alkalmazási hatékonyságát fokozó beruházások vagy a környezetvédelem színvonalának hiányzó normák melletti emelésére irányuló beruházások ökoinnovációt is magukban foglalnak, további 10 % többlettámogatás is adható. Bevezették annak lehetőségét, hogy versenyeztetést követően 100%-os támogatás is biztosítható legyen. A 2001-es iránymutatással ellentétben nem létezik már többlettámogatás a támogatott térségek esetében, illetve a valamely közösség egészének igényeit szolgáló, megújuló energiaforrásokat alkalmazó létesítmények esetében.
3. Az adócsökkentések esetében az iránymutatás fenntartja a hosszú távú és feltételekhez nem kötött környezetvédelmi adóeltéréseket, amennyiben az érintett vállalatok a csökkentés érvényesítését követően legalább a közösségi minimumszintet megfizetik. Hosszú távú eltérés lehetséges akkor is, ha a vállalatok nem fizetik meg a közösségi minimumszintet, ilyenkor azonban a tagállamnak bizonyítania kell, hogy ezek az eltérések szükségesek és arányosak. Az akár a teljes mentességet is elérő nagy összegű csökkentések kedvezményezettjei egyes esetekben a nagy szennyezők. A Bizottság álláspontja szerint bizonyos feltételek mellett az ilyen eltérések indokoltak lehetnek, a tagállamoknak azonban ezek szükségességét indokolniuk kell.
4. Az iránymutatás szokványos, illetve részletes értékelésről tesz említést. A vállalkozások számára egyénileg juttatott nagy összegű támogatások részletes értékelési módszerét azért vezették be, hogy lehetővé tegyék a verseny és a kereskedelem torzítására leginkább alkalmas egyéni esetek mélyrehatóbb vizsgálatát. Az adómentességi és -csökkentési rendszereket csak az adott rendszer egészét tekintve vizsgálják, azaz a vállalkozásokat egyénileg nem vonják részletes értékelés alá.
5. Létezik egy fontos kapcsolódási pont az új iránymutatás, illetve a Bizottság által a nyári szünet előtt elfogadandó általános csoportos kedvezmény között. A csoportos kedvezmény által a tagállamok felszabadulnak bizonyos támogatási intézkedések előzetes bejelentésének kötelezettsége alól, ami az igazgatás terhek csökkenését jelenti. A tervek szerint bizonyos összeghatár alatt a környezetvédelmi támogatások egyes típusait a jövőben nem kellene előzetesen bejelenteni a Bizottságnak. Javaslat készült továbbá azt illetően, hogy a csoportos kedvezmény hatálya alá eső támogatásoknál egyszerűsített módszert alkalmazzanak a támogatási összeg meghatározására.

A támogatás alapja miért a pótlólagos környezetvédelmi beruházások költsége, és miért nem a teljes beruházási költség?

A támogatási összeg alapja az a pótlólagos beruházási összeg (költség), amely a kívánatos környezetvédelmi színvonal eléréséhez szükséges; összehasonlítási alapként szolgálhat pl. valamilyen, a kötelező normáknak megfelelő berendezés, kötelező szabványok hiányában pedig egy kevésbé környezetbarát termelési eljárás. Ellenkező esetben a környezetvédelmi színvonalat javító valamennyi beruházás jogosult lenne környezetvédelmi támogatásra, még akkor is, ha a beruházás költségesebb az alternatívájánál. Emellett támogathatóvá tennék a kapacitásbővítő és a termelékenységnövelő beruházásokat. Csak a környezetvédelmi szempontból pluszhatásokat eredményező állami támogatások lennének engedélyezetők, annak a valószínűsége pedig, hogy a környezetvédelmi színvonal emeléséhez valóban szükséges a támogatás, akkor nagyobb, ha a támogatást a pótlólagos költségek módszere alapján ítélik oda.

Miért nem 100% a beruházási támogatások intenzitása, amikor a támogatás amúgy is csak a pótlólagos környezetvédelmi kiadásokat finanszírozza?

A beruházások támogatási intenzitása rendszerint azért nem a pótlólagos beruházási költségek 100%-a, mert először is a pótlólagos költségekre vonatkozó számítás nem pontos, pl. a működési előnyöket nem a berendezés teljes élettartamát tekintve veszik figyelembe. Másodszor, a környezettudatosabb magatartás a vállalat számára kereskedelmi értékkel is bírhat, sőt a vállalat jövőbeli túlélése szempontjából elengedhetetlen is lehet. Ennek megfelelően a beruházás megvalósulásához nem szükséges az összes számított pótlólagos környezetvédelmi költség finanszírozása.

Versenytárgyalási eljáráshoz kapcsolódó állami támogatás esetén ugyanakkor a támogatási intenzitás 100%-ra is rúghat. A megújuló energia előállítása és a kapcsolt energiatermelés esetében továbbá a beruházási támogatáson felül működési támogatás is nyújtható, melynek célja, hogy teljes egészében fedezze az energia előállítási költsége és az adott energiafajta piaci ára közötti különbséget. A támogatás kiterjedhet a szokásos mértékű tőkearányos nyereség finanszírozására is. Így a pótlólagos költségek 100%-a finanszírozható.

Mi a referenciaberuházás?

A referenciaberuházás az a beruházás, amelyet a támogatás nélkül valósítottak volna meg. Olyan műszakilag összemérhető beruházásról van szó, amely a környezetvédelem (adott esetben a kötelező közösségi szabályozásnak megfelelő) alacsonyabb színvonalát jelenti, és amelyet a támogatás hiányában ténylegesen megvalósíthattak volna. Megújuló energia esetében referenciaberuházásként gyakran egy azonos kapacitású gáztüzelésű hőerőművet vesznek alapul, míg kapcsolt energiatermelés esetében egy olyan erőművet, amely egymaga állítja elő azt az energiafajtát, amely a kapcsolt energiatermelésű erőmű termelési szerkezetén belül meghatározó. A referenciaberuházás megválasztása ugyanakkor függ a termelés típusától és a piactól is, ráadásul időben is változhat. Ezért az iránymutatásban nincs értelme a referenciaberuházás részletesebb meghatározásának.

Támogatás abban az esetben adható, ha egy vállalkozás a közösségi normát meghaladó kötelezettséget vállal. Mit jelent ilyenkor a közösségi norma?

Az uniós jogi szabályozáson belül az elérendő környezetvédelmi célokat meghatározott normák rögzítik. A környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló, 1996. szeptember 24-i 96/61/EK tanácsi rendelet szerinti, a rendelkezésre álló legjobb technikáknak a Bizottság által közzétett legújabb információ szerinti módon történő használatára vonatkozó kötelezettség szintén közösségi normának számít.

Csak azok a normák számítanak szabványnak, amelyek a közösségi jog erejénél fogva a vállalkozásokra közvetlenül és egyénileg alkalmazandók. Ezen iránymutatás alkalmazásában a tagállamokra rótt kötelezettségek nem számítanak szabványnak.

Mikor vonják részletes értékelés alá a támogatási ügyeket?

A nagyobb összegű támogatások nagyobb eséllyel torzítják a versenyt és a kereskedelmet, így ezeket részletesen értékelik. Ezért az egyéni kedvezményezetteknek nyújtandó nagyösszegű támogatásokat minden esetben külön be kell jelenteni a Bizottságnak, akkor is, ha ezeket a Bizottság által korábban már jóváhagyott támogatási program keretében biztosítják. Az energiatermelés működési támogatása esetében a nagy összegeket a kapacitástól teszik függővé. Az alábbi támogatások esetében áll fenn bejelentési kötelezettség:

1. beruházási támogatás: amennyiben a támogatás összege meghaladja a 7,5 millió eurót;
2. energiamegtakarítás működési támogatása: ha a támogatás összege egy vállalkozás esetében öt éven keresztül meghaladja az 5 millió eurót;
3. megújuló villamos energia termeléséhez és/vagy kapcsolt megújuló hőtermeléshez nyújtott működési támogatás : ha olyan megújuló energiaforrásokat alkalmazó létesítményeket támogatnak, amelyeknél a megújuló energiatermelési kapacitás meghaladja a 125 MW-ot;
4. bioüzemanyag-termelés működési támogatása: ha olyan bioüzemanyag-termelő létesítményeket támogatnak, amelyek termelése meghaladja a 150,000 t / év értéket;
5. kapcsolt energiatermelés működési támogatása: ha olyan kapcsolt energiatermelési létesítményt támogatnak, amely 200 MW kapcsolt villamosenergia-termelő kapacitást eredményez. A kapcsolt energiatermelésből származó hőtermelés támogatásának értékelésénél a bejelentett villamosenergia-kapacitást veszik alapul.

A részletes értékelés természetesen nem jelenti azt, hogy a tervezett állami támogatást nem engedélyezik. Csak annyit jelent, hogy a Bizottság alaposan megvizsgálja a támogatás szükségességét és azt, hogy ténylegesen hozzájárul-e a környezetvédelemhez a verseny szükségtelen torzítása nélkül.

Hogyan kaphat vállalkozásom környezetvédelmi támogatást?

Az iránymutatás meghatározza a tagállamok által az állami támogatás odaítélésekor betartandó szabályokat. Ennek megfelelően, ha egy vállalkozás javítani szeretné a környezetvédelem színvonalát és ehhez támogatásra van szüksége, akkor a saját tagállamában található, környezetvédelmi támogatások odaítéléséért felelős hatósághoz kell fordulnia.
A keretszabály teljes szövege az alábbi internetcímen található:
http://ec.europa.eu/comm/competition/state_aid/reform/reform.cfm