MEMO/07/10
Brüsszel, 2007. január 10.
Az Európai Unió álláspontja az atomenergiát és a nukleáris biztonságot illetően
Minden tagállam saját maga dönt arról, hogy használ-e atomenergiát. Az atomenergiának fontos szerepe lehet az Európai Unió energiatermelésében, ugyanakkor továbbra is foglalkozni kell a nukleáris biztonsággal kapcsolatos kérdésekkel. Ennek tudatában az Európai Bizottság javasolta egy magas szintű közösségi munkacsoport létrehozását az egyes tagállamok nukleáris hatóságainak részvételével, hogy az közös álláspontot alakítson ki és közösségi szabályokat dolgozzon ki a nukleáris biztonság területén.
Az Euratom-szerződés 40. cikke értelmében az Európai Bizottság rendszeresen kiad egy tájékoztató nukleáris programot. A Bizottság ennek megfelelően kiadott egy közleményt, amely áttekinti az elmúlt tíz év atomenergia-ipari beruházásait, leírja a nukleáris energiatermelés gazdasági jellemzőit, ennek hatásait az energiatermelés összetételére, valamint a társadalmi elfogadottság feltételeit.
Minden tagállam saját maga dönt arról, hogy használ-e atomenergiát áramtermelésre. Finnország és Franciaország a közelmúltban döntött az atomenergia használatának bővítéséről. Más tagországokban, mint például Hollandiában, Lengyelországban, Svédországban, a Cseh Köztársaságban, Litvániában, Észtországban, Lettországban, Szlovákiában, az Egyesült Királyságban, Bulgáriában és Romániában újraindult a vita a nukleáris politikáról. A 27 tagállamban található 152 reaktorral ma az atomenergia adja az Európai Unió áramtermelésének 30%-át, ez a részarány azonban – ha néhány tagállamban folytatódik az atomenergia visszaszorítása – jelentősen csökkenni fog. A várható energiaigény kielégítése és az Unió importált energiától való függőségének csökkentése érdekében dönteni kell új beruházásokról vagy néhány erőmű esetében az élettartam meghosszabbításáról.
A nukleáris energiatermelés erősítése lehetőséget jelent a CO2-kibocsátás csökkentésére és fontos szerepe lehet a globális éghajlatváltozást illetően is. Az atomenergia gyakorlatilag nem jár szénkibocsátással és használata részét képezi a Bizottság szénkibocsátás-csökkentési forgatókönyvének, amelynek egyik célkitűzése a CO2-kibocsátás csökkentése. Az atomenergia fontos tényező lehet az újabb kibocsátáskereskedelmi rendszerek tárgyalásában is.
A nukleáris ipar növekedési kilátásait befolyásoló legkritikusabb tényező a gazdaságosság, mivel egy atomerőműhöz 2–3 milliárd eurós indulótőke szükséges. Az atomerőművek építési költsége nagyobb, mint egy fosszilis fűtőanyagra épülő erőműveké, az üzemi költségük viszont a beruházást követően már jelentősen kisebb. A nukleáris energiatermelés továbbá nem annyira érzékeny a nyersanyagköltség változásaira, mivel viszonylag kis mennyiségű urán is, amely általában a világ politikailag stabil részeiből származik, elegendő arra, hogy egy reaktor évtizedekig működjön. A legtöbb ipari országban ezért új atomerőművek jelenthetik – alaperőműként – a villamos áram előállításának gazdaságos módját.
A nukleáris ipar jelentős beruházásokat hajtott végre 1997 óta. Az Európai Unió tisztában van annak fontosságával, hogy meg kell tartani a technológiai vezető szerepet az atomenergia területén, és támogatja az atomenergia jogi szabályozásának további fejlesztését, ideértve a nukleáris technológia illegális terjedése elleni küzdelmet, a hulladékkezelést és az erőművek leszerelését. Az Euratom-szerződés létrejötte óta a nukleáris biztonság és a lakosság sugárvédelme az egyik legnagyobb gondot jelentette az Európai Közösségben, és ezek olyan kérdések, melyek fontossága az Unió korábbi és a jelenlegi bővítésével egyre növekszik.
Közösségi szinten azt kell elérni, hogy tovább fejlődjön az atomenergia jogi szabályozása az atomenergiát választó tagállamokban, az Euratom-szerződés által megkívánt legmagasabb szintű biztonsági elvárásoknak és a nukleáris technológia illegális elterjedése elleni előírásoknak megfelelően. Idetartozik a nukleáris hulladék kezelése és az erőművek leszerelése is.
