Navigation path

Left navigation

Additional tools

Európai Bizottság - Sajtóközlemény

2015. évi európai szemeszter: a biztosi testület által hozott döntések

Brüsszel, 25 február 2015

Az Európai Bizottság a mai napon erős üzenetet küldött a tagállamok felé a szerkezeti reformok végrehajtásának és az államháztartások konszolidációjának szükségességéről. Erre az új biztosi testület által az elmúlt év novemberében körvonalazott és a 2015-es éves növekedési jelentés középpontjában álló stratégia alapján került sor, amely a beruházást, a strukturális reformokat és a költségvetési felelősségvállalást helyezi előtérbe.

A biztosi testület részletes döntései a következők:

A 16 ország közül, amelyek esetében novemberben makrogazdasági egyensúlyhiány állt fenn, a Bizottság három ország vonatkozásában fokozta az eljárást: ezek Franciaország (5. szakasz), Németország (3. szakasz) és Bulgária (5. szakasz). Két ország, Portugália és Románia esetében a Bizottság megindította a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárást, míg Szlovénia tekintetében a Bizottság enyhítette az eljárást. A fennmaradó 10 ország státusza nem változik (lásd a mellékletet).

A költségvetési kiigazítások tekintetében a Bizottság Belgium, Olaszország és Finnország esetében annak ellenére sem javasolja a túlzott hiány esetén követendő eljárás elindítását, hogy az említett országok által végrehajtott kiigazítások nem teljesítik az adósságra vonatkozó referenciaértéket. E döntést az magyarázza, hogy a Bizottság figyelembe vette az Európai Unió működéséről szóló szerződés 126. cikkének (3) bekezdésében meghatározott legfontosabb tényezőket.

A Bizottság javasolja továbbá, hogy Franciaország 2017-ig kapjon haladékot a túlzott hiány megszüntetésére. Az ajánlás a költségvetési kiigazítási pálya tekintetében szigorú mérföldköveket határoz meg, amelyeket a Bizottság rendszeres értékelésnek vet alá, első alkalommal idén májusban. Ily módon Franciaországnak elegendő idő áll rendelkezésére ambiciózus strukturális reformok végrehajtására.

Valdis Dombrovskis alelnök, euróért és szociális párbeszédért felelős biztos így nyilatkozott: „A biztosi testület által ma megvitatott csomag az éves növekedési jelentés novemberi elfogadását követően újabb mérföldkövet jelent az európai szemeszter folyamatában. Döntéseink során magától értetődően figyelembe vettük a globális és nemzeti gazdasági helyzetet, valamint az elmúlt hetekben Belgiummal, Franciaországgal és Olaszországgal a költségvetési és strukturális reformtervek kapcsán folytatott intenzív eszmecserét.”

Pierre Moscovici, a gazdasági és pénzügyekért, valamint az adó- és vámügyért felelős biztos a következőket mondta: „Fontos és kiegyensúlyozott döntéseket hoztunk, amelyek teljes mértékben tükrözik a jelenlegi gazdasági helyzetet. A Bizottság egyaránt kihangsúlyozza a szerkezeti reformok fontosságát és a költségvetési szabályok tiszteletben tartását. A legtöbb tagállam megteszi a szükséges erőfeszítéseket. Más tagállamoknak fel kell gyorsítaniuk és fokozniuk kell reformfolyamatukat, miközben csökkenteniük kell a költségvetési hiányt és az államadósságot. Az érintett országokat továbbra is az említett célok elérésére fogjuk ösztönözni, és szükség esetén élni fogunk a rendelkezésünkre álló jogi eszközökkel is.”

Következő lépések

A Bizottság a Tanács elé terjeszti ezeket az ajánlásokat, amelyeket várhatóan a Gazdasági és Pénzügyi Tanács (ECOFIN) márciusi ülésén vitatnak meg a részt vevő miniszterek.

Márciusban a Bizottság további kétoldalú találkozókat szervez a tagállamokkal, hogy lehetőséget biztosítson az országjelentések megvitatására. A tagállamoknak április közepéig kell benyújtaniuk nemzeti reformprogramjukat, valamint stabilitási és konvergenciaprogramjukat. A Bizottság az említett dokumentumok alapján májusban előterjeszti a 2015–2016 közötti időszakra vonatkozó új, célzott országspecifikus ajánlásait, amelyek a legfontosabb kezelendő prioritásokra irányulnak majd.

Háttér-információk

A ma ismertetett felügyeleti csomag a novemberben elfogadott éves növekedési jelentés nyomán készült el, és a májusban elfogadandó országspecifikus ajánlásokhoz szükséges vizsgálatok alapját képezi majd. A Bizottság első alkalommal terjeszt elő gazdasági felügyeleti csomagot ebben a formában, illetve teszi közzé az országjelentéseket az európai szemeszter ciklusának ilyen korai szakaszában. Az elmúlt években a jelentéseket – korábbi nevükön a bizottsági szolgálati munkadokumentumokat – az országspecifikus ajánlásokkal párhuzamosan, májusban/júniusban terjesztették elő. Csak a részletes vizsgálatokat – amelyek most az országjelentések részét képezik – tették közzé márciusban. A közzététel időpontjának három hónappal való előrehozatala több időt biztosít az érdekeltekkel folytatott megbeszélésekhez és nagyobb szerepvállalást tesz lehetővé a tagállamok részéről.

 

A MAKROGAZDASÁGI EGYENSÚLYHIÁNY KEZELÉSÉRE SZOLGÁLÓ ELJÁRÁSRA (MIP) VONATKOZÓ 2015. FEBRUÁR 25-I DÖNTÉSEK ÖSSZEFOGLALÁSA

 

 

MIP kategóriák

2014

2015 *

 

Nem áll fenn egyensúlyhiány

2.

Egyensúlyhiány, amely szakpolitikai intézkedést és nyomon követést tesz szükségessé

BE, BG, DE, NL, FI, SE, UK

BE, NL, RO**, FI, SE, UK

3.

Egyensúlyhiány, amely határozott szakpolitikai intézkedést és nyomon követést tesz szükségessé

HU

HU, DE

4.

Egyensúlyhiány, amely határozott szakpolitikai intézkedést és egyedi nyomon követést tesz szükségessé

IE, ES, FR

IE, ES, SI

5.

Túlzott egyensúlyhiány, amely határozott szakpolitikai intézkedést és egyedi nyomon követést tesz szükségessé

(FR és HR esetében a nemzeti reformprogram (NRP), valamint a stabilitási és konvergenciaprogram értékelését követően, májusban döntenek majd a túlzott egyensúlyhiány esetén követendő eljárás aktiválásáról)

HR, IT, SI

BG, FR, HR,IT , PT**

 

Túlzott egyensúlyhiány esetén követendő eljárás:

Megjegyzések:

* félkövér betűtípus jelzi, hogy változás történt 2014-hez képest

** 2014-ben PT pénzügyi támogatási programban, RO elővigyázatossági programban vett részt

 

 

Melléklet: A részletes vizsgálatok eredményei tagállamok szerinti bontásban

 

  • Belgium esetében makrogazdasági egyensúlyhiány tapasztalható, amely szakpolitikai intézkedést és nyomon követést tesz szükségessé. Az áruk külső versenyképességét érintő fejlemények továbbra is kockázatot jelentenek és figyelmet igényelnek, mivel egy újbóli romlás veszélyeztetheti a makrogazdasági stabilitást. A költségparaméterek konvergenciájának biztosítására szolgáló további intézkedések lassítanák a foglalkoztatottság csökkenését a kereskedelemképes ágazatokban, míg a történelmi költségkülönbségek csökkentése terén elért kézzelfogható előrelépést megerősíthetné a nem a munkával kapcsolatos adóalapok felé való elmozdulás. Az államadósság továbbra is magas, de a kapcsolódó makrogazdasági kockázatokat számos tényező korlátozza.
  • Bulgária esetében túlzott makrogazdasági egyensúlyhiány tapasztalható, amely határozott szakpolitikai intézkedést és egyedi nyomon követést tesz szükségessé. Különösen a pénzügyi szektor 2014-ben tapasztalható zavarai során keltett aggályokat, hogy a belföldi tulajdonú bankok egyes gyakorlatai jelentős hatást gyakorolhatnak a pénzügyi ágazatra és az általános makrogazdasági stabilitásra. Ezenkívül a javuló, bár még mindig negatív külső pozíció, a vállalati túlzott tőkeáttétel és a munkaerő-piaci kiigazítás gyenge szintje továbbra is makrogazdasági kockázatokat jelent és különös figyelmet igényel.
  • Németország esetében makrogazdasági egyensúlyhiány tapasztalható, amely határozott szakpolitikai intézkedést és nyomon követést tesz szükségessé. Nőttek a kockázatok, figyelembe véve a magán- és állami beruházások tartósan elégtelen szintjét, ami visszafogja a növekedést és hozzájárul a rendkívül magas folyófizetésimérleg-többlethez, és ez továbbra is különös figyelmet igényel. Különösen fontos lenne az olyan intézkedések meghozatala, amelyek csökkentik a német gazdaságra gyakorolt negatív hatásokkal, illetve annak méretéből adódóan azoknak a gazdasági és monetáris unióra átgyűrűző negatív hatásaival összefüggő kockázatot.
  • Írország esetében makrogazdasági egyensúlyhiány tapasztalható, amely határozott szakpolitikai intézkedést és egyedi nyomon követést tesz szükségessé. Írországban 2013-ban lezárult az EU–IMF pénzügyi segítségnyújtási program, és az ország jelenleg a programot követő utólagos felügyelet, valamint az európai szemeszter keretében történő felügyelet alatt áll. A gazdasági kilátások jelentős javulása ellenére továbbra is különös figyelmet igényelnek a magán- és az állami szektor nagyfokú eladósodottságával kapcsolatos kockázatok; a pénzügyi szektort érintő, továbbra is fennálló kihívások, különös tekintettel a bankok nyereségességére, valamint a strukturális munkanélküliség magas szintje által jellemzett munkaerőpiacot érintő kiigazítások.
  • Spanyolország esetében makrogazdasági egyensúlyhiány tapasztalható, amely határozott szakpolitikai intézkedést és egyedi nyomon követést tesz szükségessé. Spanyolország 2014-ben kilépett a pénzintézetek feltőkésítésére irányuló pénzügyi támogatási programból, és jelenleg a programot követő utólagos felügyelet, valamint az európai szemeszter keretében végzett felügyelet alatt áll. Bár a folyó fizetési mérleg egyensúlya valamelyest helyrebillent, továbbra is különös figyelmet igényelnek a magán- és az állami szektor nagyfokú eladósodottságához és a rendkívül negatív nettó nemzetközi befektetési pozícióhoz kapcsolódó kockázatok, miközben a munkanélküliség igen nagy méreteket ölt. Különösen fontos lenne olyan intézkedések meghozatala, amelyek csökkentik a spanyol gazdaságra gyakorolt negatív hatások, illetve annak méretéből adódóan az onnan a gazdasági és monetáris unióra átgyűrűző negatív hatások kockázatát.
  • Franciaország esetében túlzott makrogazdasági egyensúlyhiány tapasztalható, amely határozott szakpolitikai intézkedést és egyedi nyomon követést tesz szükségessé. A túlzottegyensúlyhiány-eljárás aktiválásáról a Bizottság májusban, a nemzeti reformprogramok (NRP) és a még addig bejelentendő egyéb, strukturális reformokra irányuló kötelezettségvállalások alapján fog dönteni. A lassú növekedés és az alacsony infláció miatt a vállalkozások nyereségessége gyenge, és az eddigi megfelelő szakpolitikai ellenlépések hiányában megnövekedtek a költségalapú és nem költségalapú versenyképesség romlásából és a nagyfokú, sőt egyre növekvő francia eladósodottságból – különösen államadósságból – fakadó kockázatok. Különösen fontos lenne olyan intézkedések meghozatala, amelyek csökkentik a francia gazdaságra gyakorolt negatív hatások, illetve annak méretéből adódóan az onnan a gazdasági és monetáris unióra átgyűrűző negatív hatások kockázatát.
  • Horvátország esetében túlzott makrogazdasági egyensúlyhiány tapasztalható, amely határozott szakpolitikai intézkedést és egyedi nyomon követést tesz szükségessé. A túlzottegyensúlyhiány-eljárás aktiválásáról a Bizottság májusban, a nemzeti reformprogramok (NRP) és az addig bejelentendő egyéb, strukturális reformokra irányuló kötelezettségvállalások alapján fog dönteniA visszafogott növekedés, a vállalkozások megkésett szerkezetátalakítása és a lesújtó foglalkoztatási arányok miatt, a közszektor gyenge irányítása mellett megnövekedtek a gyenge versenyképességgel, a külső kötelezettségállomány nagyságával és a növekvő államadóssággal összefüggő kockázatok.
  • Olaszország esetében túlzott makrogazdasági egyensúlyhiány tapasztalható, amely határozott szakpolitikai intézkedést és egyedi nyomon követést tesz szükségessé. Az elhúzódó gyenge növekedés és a tartósan alacsony termelékenység miatt jelentősen megnövekedtek a rendkívül nagy államadósságból, valamint a költségalapú és nem költségalapú versenyképesség gyengeségéből fakadó kockázatok. Különösen fontos lenne olyan intézkedések meghozatala, amelyek csökkentik az olasz gazdaságra gyakorolt negatív hatások, illetve annak méretéből adódóan az onnan a gazdasági és monetáris unióra átgyűrűző negatív hatások kockázatát.
  • Magyarország esetében makrogazdasági egyensúlyhiány tapasztalható, amely határozott szakpolitikai intézkedést és nyomon követést tesz szükségessé. Továbbra is figyelmet igényelnek a fizetési mérleg némi javulása ellenére a még mindig igen negatív nettó nemzetközi befektetési pozícióból, a nagy államadósságból, a pénzügyi szektorra nehezedő súlyos szabályozási terhekből és a hitelállomány-leépítést megnehezítő nemteljesítő hitelek nagy arányából fakadó kockázatok.
  • Hollandia esetében makrogazdasági egyensúlyhiány tapasztalható, amely szakpolitikai intézkedést és nyomon követést tesz szükségessé. Továbbra is fennállnak és figyelmet igényelnek a magánszektor magas adósságszintjéből fakadó kockázatok, bár a közelmúltban intézkedések születtek a lakáspiac talpra állításának és a jelzáloghitel-növekedés visszafogásának támogatására. Bár a folyó fizetési mérleg jelentős többlete részben a gazdaság strukturális jellemzőire vezethető vissza, a nyugdíjszerkezet és az adórendszerek a nem hatékony tőkeaallokáció potenciális forrásaivá válhatnak.
  • Portugália esetében túlzott makrogazdasági egyensúlyhiány tapasztalható, amely határozott szakpolitikai intézkedést és egyedi nyomon követést tesz szükségessé. Portugália 2014-ben kilépett a gazdasági kiigazítási programból, és jelenleg a programot követő utólagos felügyelet, valamint az európai szemeszter keretében végzett felügyelet alatt áll. Bár a program ideje alatt a makrogazdasági kiigazítás és a szakpolitikák területén egyaránt jelentős fejlődés történt, további jelentős kockázatok állnak még fenn a számos ágazatot érintő, magas szintű belső és külső eladósodottsággal összefüggésben, amelyek különös figyelmet igényelnek. Emellett a lassú növekedés, az alacsony infláció és a nagy munkanélküliség miatt erős nyomás tapasztalható a hitelállomány leépítésére.
  • Szlovénia esetében makrogazdasági egyensúlyhiány tapasztalható, amely határozott szakpolitikai intézkedést és egyedi nyomon követést tesz szükségessé. Megkezdődött az egyensúly helyreállítása, és az átfogó, határozott szakpolitikai intézkedéseknek, az exportteljesítmény javulásának és növekedési feltételeknek köszönhetően az előző évhez képest csökkentek a kockázatok, különösen a külső fenntarthatósággal kapcsolatban. Kockázatot jelent azonban és különös figyelmet igényel a pénzügyi stabilitás és a növekedés szempontjából a gyenge vállalatirányítás, az állami tulajdonrészek nagy aránya, a még mindig magas vállalati tőkeáttétel és az egyre növekvő államadósság. Az egyensúlyhiányok tehát már nem minősülnek túlzottnak, de továbbra is különös figyelmet igényelnek.
  • Finnország esetében makrogazdasági egyensúlyhiány tapasztalható, amely szakpolitikai intézkedést és nyomon követést tesz szükségessé. Különös figyelmet igényelnek az ipari szerkezetátalakítás összefüggésében a gyenge exportteljesítményhez kapcsolódó kockázatok. Bár az exportpiaci részesedések csökkenése és a feldolgozóipar hanyatlása jobbára megállt, még mindig alacsony a beruházások aránya, és csökkenőben van a potenciális növekedés. A magánszektor adósságállománya stabilizálódott, és a jelek szerint nem ad okot közvetlen aggodalomra, viszonylagos nagysága miatt azonban mégis különös figyelmet érdemel.
  • Svédország esetében makrogazdasági egyensúlyhiány tapasztalható, amely szakpolitikai intézkedést és nyomon követést tesz szükségessé. A háztartások adósságállománya jelentős maradt, és a növekvő lakásárak, a tartósan alacsony kamatok, a még mindig magas adóösztönzők és a korlátozott lakáskínálat miatt egyre növekszik. Továbbra is figyelmet igényelnek a magánszféra adósságállományával összefüggő makrogazdasági fejlemények.
  • Románia esetében makrogazdasági egyensúlyhiány tapasztalható, amely szakpolitikai intézkedést és nyomon követést tesz szükségessé. A három egymást követő EU–IMF program ideje alatt jelentősen csökkent a külső és a belső egyensúlyhiány. Figyelmet igényelnek azonban a viszonylag nagy negatív nettó nemzetközi befektetési pozícióból és gyenge középtávú exportkapacitásból fakadó kockázatok. Ezen túlmenően a pénzügyi szektor stabilitása egyelőre továbbra is fennáll, de a bankszektort a korábbiakhoz hasonló külső és belső sebezhetőség jellemzi.
  • Az Egyesült Királyság esetében makrogazdasági egyensúlyhiány tapasztalható, amely szakpolitikai intézkedést és nyomon követést tesz szükségessé.Továbbra is figyelmet igényelnek a háztartások nagyfokú eladósodottságával kapcsolatos kockázatok, amelyek részben a lakáspiac strukturális jellemzőivel függnek össze. A gazdaság és a pénzügyi szektor rugalmassága fokozódott. A lakáshiány azonban továbbra is jellemző, és középtávon várhatóan fenntartja a magas lakásárakat, így az ágazat a jövőben is kevésbé lesz rugalmas a kockázatokkal szemben.

 

IP/15/4504

Kapcsolattartás a sajtóval

Tájékoztatás a nyilvánosság számára:


Side Bar