Navigation path

Left navigation

Additional tools

Európai Bizottság

Sajtóközlemény

Brüsszel, 2014. január 17.

Egyenlőség: valamennyi tagállamban életbe léptek a megkülönböztetést felszámoló uniós jogszabályok

A faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés felszámolására irányuló uniós jogszabályokat mára valamennyi tagállam átültette nemzeti jogába. További erőfeszítésekre van azonban szükség az előírások gyakorlati alkalmazásához. Ezek az Európai Bizottság mai napon kiadott új jelentésének főbb megállapításai. A 2000-ben elfogadott két vonatkozó irányelv (a foglalkoztatás egyenlőségéről szóló irányelv és a faji egyenlőségről szóló irányelv) célja a diszkriminációval való szembeszállás volt. Örömteli, hogy az említett irányelveket időközben mind a 28 uniós tagállam átültette nemzeti jogába. A ma közzétett jelentés azonban hangsúlyozza, hogy a nemzeti hatóságok a gyakorlatban egyelőre nem képesek elegendő mértékben garantálni a megkülönböztetés által sújtott emberek hatékony védelmét. A legfőbb problémák közé egyrészt a jogok hiányzó ismerete, másrészt a megkülönböztetéssel kapcsolatos esetek gyakran elmaradó bejelentése tartozik. A szabályok hatékony alkalmazását támogatandó, a Bizottság anyagi támogatást nyújt az olyan intézkedésekhez, amelyek célja a tudatosság növelése és az egyenlőséggel kapcsolatos jogszabályokra szakosodott jogi szakemberek képzése. Ezenfelül, az Európai Bizottság a mai napon megjelentetett egy útmutatót, melynek célja a diszkrimináció áldozatainak tájékoztatása (a jelentés 1. melléklete).

„A megkülönböztetésmentesség elve az Európai Unió egyik alapelve. A törvény előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van a megkülönböztetésmentes élethez” – jelentette ki Viviane Reding alelnök, az Unió jogérvényesülési biztosa. „Az Unió megkülönböztetés elleni jogszabályainak és a Bizottság végrehajtási intézkedéseinek köszönhetően a polgárok immáron valamennyi tagállamban érvényesíthetik az említett jogokat. A kihívás annak biztosításában áll, hogy a megkülönböztetés által érintett emberek a gyakorlatban is éljenek ezekkel a jogokkal: tudják, hová forduljanak segítségért és hozzáférjenek az igazságszolgáltatáshoz.”

A ma közzétett jelentés számba veszi a 2000-ben elfogadott, mérföldkövet jelentő megkülönböztetésellenes irányelvek óta eltelt 13 évben elért eredményeket. A jogszabályok számos kulcsfontosságú területen megtiltják a faji vagy etnikai származáson, illetőleg a foglalkoztatás során az életkoron, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetést. A Bizottság fellépését követően mindkét irányelvet átültették a 28 tagállam nemzeti jogába (lásd az előzményeket).

A jelentés mindazonáltal megállapítja, hogy továbbra is kihívást jelent a szabályok megfelelő gyakorlati alkalmazása. Az emberek nem mindig vannak tudatában az őket illető jogoknak, így például annak, hogy az uniós jogszabályok védelmet biztosítanak számukra a megkülönböztetés ellen a munkakeresés folyamán, valamint később, a foglalkoztatás során is. Hasonlóképpen, az egyenlőségre vonatkozó adatok hiánya – amelyek gyűjtése a tagállamok felelőssége –, megnehezíti a megkülönböztetés eseteinek számszerűsítését és nyomon követését. Valószínű, hogy – elsősorban a tudatosság hiánya miatt – az ilyen esetek csupán elenyésző számban kerülnek ténylegesen bejelentésre.

Az egyenlő bánásmódra vonatkozó uniós jog megfelelő gyakorlati alkalmazása biztosításának érdekében a Bizottság azt javasolja a tagállamoknak, hogy:

továbbra is hívják fel a nyilvánosság figyelmét a megkülönböztetésmentességhez való jogokra, továbbá – a munkáltatók, valamint a szakszervezetek bevonásával – összpontosítsák erőfeszítéseiket a legveszélyeztetettebb csoportokra. A Bizottság pénzügyi támogatást nyújt az ilyen intézkedésekhez, emellett megjelentetett egy gyakorlati útmutatót a diszkrimináció áldozatai számára (lásd a ma közzétett jelentés 1. mellékletét),

a panasztételi mechanizmushoz való hozzáférés javítása által tegyék könnyebbé az áldozatok számára a megkülönböztetés eseteinek bejelentését. Ezen a téren az egyenlőséggel foglalkozó nemzeti szerveknek alapvető szerepe van. A Bizottság továbbra is támogatni fogja e szervek együttműködését, továbbá biztosítja, hogy eredményesen, az Unió jogszabályai által előírt módon láthassák el feladataikat,

a megkülönböztetés által érintettek számára biztosítsák az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést. Az áldozatok számára kiadott bizottsági útmutató konkrét iránymutatással szolgál a megkülönböztetéssel kapcsolatos kereset benyújtásának és az igényérvényesítésnek a módjáról, emellett a Bizottság anyagi támogatást biztosít a megkülönböztetés áldozatait képviselő jogi szakemberek és nem kormányzati szervezetek számára a tekintetben, hogy miként alkalmazzák az egyenlőségről szóló uniós jogszabályokat,

a romák integrációját célzó nemzeti stratégiáik részeként küzdjenek a romákat érintő speciális megkülönböztetés ellen, és ennek keretében hajtsák végre a Bizottság iránymutatásait a romák befogadására vonatkozó, közelmúltban elfogadott tanácsi ajánlásnak megfelelően (IP/13/1226).

A mai napon közzétett jelentés részletes áttekintést nyújt az irányelvek elfogadása óta alkalmazott ítélkezési gyakorlatról (a jelentés 2. melléklete) és különösen kiemeli az életkor alapján történő megkülönböztetést, amely számos precedensértékű ítélethez vezetett (a jelentés 3. melléklete).

Előzmények

Az 1999-ben hatályba lépett Amszterdami Szerződés alapján az Európai Unió új jogköröket kapott a faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés felszámolására (korábban az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés 13. cikke, jelenleg az Európai Unió működéséről szóló szerződés 19. cikke). Ennek eredményeként a tagállamok egyhangúlag elfogadták a 2000/43/EK irányelvet (a faji egyenlőségről szóló irányelv) és a 2000/78/EK irányelvet (a foglalkoztatás egyenlőségéről szóló irányelv).

Az uniós megkülönböztetésellenes jogszabályok következetes, Unió-szerte alkalmazandó jogokat és kötelezettségeket hoznak létre, ideértve a diszkrimináció áldozatainak támogatását szolgáló eljárásokat is. Valamennyi uniós polgár jogosult a közvetlen és közvetett megkülönböztetés elleni jogi védelemre, a foglalkoztatás során alkalmazott egyenlő bánásmódra, az egyenlőséggel foglalkozó nemzeti szervek által nyújtott támogatásra és a jogi vagy közigazgatási eljárás útján történő panasztételre.

2005 és 2007 között a Bizottság 25 tagállammal szemben indított kötelezettségszegési eljárást (az egyetlen kivétel Luxemburg volt; a bolgár és horvát nemzeti jog vizsgálata még folyamatban van), amelyek közül időközben szinte valamennyi lezárult. Az egyik esetben (Olaszország), a kötelezettségszegési eljárás az Európai Unió Bíróságának határozatához vezetett (a C-312/11 sz. ügyben 2013. július 4-én hozott ítélet).

További információ

Sajtóanyagok: Az irányelvek alkalmazásáról szóló jelentés és annak mellékletei

http://ec.europa.eu/justice/newsroom/discrimination/news/140117_en.htm

Európai Bizottság – Küzdelem a hátrányos megkülönböztetés ellen:

http://ec.europa.eu/justice/discrimination/index_hu.htm

Viviane Reding alelnök, uniós jogérvényesülési biztos honlapja:

http://ec.europa.eu/reding

Kövesse az alelnök bejegyzéseit a Twitteren is: @VivianeRedingEU

Kövesse az uniós jogérvényesítést a Twitteren is: @EU_Justice

Kapcsolattartók:

Mina Andreeva (+32 2 299 13 82)

Natasha Bertaud (+32 2 296 74 56)

A nyilvánosság számára: a Europe Directtel telefonon vagy e-mailben tudja felvenni a kapcsolatot: 00 800 6 7 8 9 10 11 e-mail


Side Bar

My account

Manage your searches and email notifications


Help us improve our website