Chemin de navigation

Left navigation

Additional tools

Európai Bizottság

Sajtóközlemény

Brüsszel, 2013. szeptember 4.

A Bizottság ütemterve az árnyékbankokkal járó kockázatok kezelésére

A Bizottság a mai napon elfogadta az árnyékbanki tevékenységről szóló közleményt, és új szabályokat terjesztett elő a pénzpiaci alapokra vonatkozóan.

A közlemény az árnyékbanki tevékenységekről szóló, tavaly nyilvánosságra hozott zöld könyv nyomon követésének keretében készült (IP/12/253). Összegzi a Bizottság eddigi munkáját, és felvázolja az idevágó esetleges további intézkedéseket.

Az első ilyen intézkedésnek számító, a pénzpiaci alapokkal kapcsolatosan javasolt új szabályok ma kerülnek bemutatásra. Ezek célja annak biztosítása, hogy a pénzpiaci alapok feszült piaci körülmények között likviditási profiljuk és stabilitásuk fokozása révén könnyebben megbirkózzanak a visszaváltási nyomással.

Michel Barnier, a belső piacért és a szolgáltatásokért felelős biztos a következőképpen nyilatkozott az új javaslatok kapcsán: „Végrehajtottuk a bankok és a piacok átfogó szabályozását. Most az árnyékbankrendszer által okozott kockázatokat kell kezelnünk. Az árnyékbankrendszer jelentős szerepet játszik a reálgazdaság finanszírozásában, ezért biztosítanunk kell átláthatóságát, és gondoskodnunk kell arról, hogy az egyes pénzügyi szervezetek és piacok megerősítése során elért eredményeket ne veszélyeztesse a piaci kockázatok kevésbé szigorúan szabályozott ágazatokba történő áthelyezése.”

Előzmények

Az árnyékbanki tevékenység a rendes bankrendszeren kívüli szervezetek és tevékenységek bevonásával történő hitelközvetítési rendszer. Az árnyékbankokra nem vonatkozik a bankokra alkalmazandó szabályozás, ugyanakkor ők is bankszerű tevékenységeket végeznek. A Pénzügyi Stabilitási Tanács (FSB) becslése szerint az árnyékbankrendszer 2011-ben világszinten nagyjából 51 billió eurót tett ki. Ez a teljes pénzügyi rendszer 25–30%-ának, és a banki eszközállomány felének felel meg. Az árnyékbankrendszer ennélfogva az európai pénzügyi rendszer szempontjából is rendszerszintű jelentőséggel bír.

A pénzügyi válság 2007-es kezdete óta az Európai Bizottság útjára indította az európai pénzügyi szolgáltatási ágazat átfogó reformját, amelynek célja, hogy a válság által felszínre hozott hiányosságok és gyengeségek kezelésével a reálgazdaság számára nélkülözhetetlen, szilárd és stabil pénzügyi szektor jöjjön létre. El kell azonban kerülni, hogy a kockázatok az árnyékbankszektorban halmozódjanak fel, részben annak nyomán, hogy a bankokra vonatkozó új szabályok bizonyos banki tevékenységeket esetleg ezen kevésbé szigorúan szabályozott ágazat irányába terelnek.

A pénzpiaci alapok a pénzintézetek, a vállalatok és a kormányok számára a rövidtávú finanszírozás fontos forrásait jelentik. Az európai kormányok vagy az európai vállalati szektor által kibocsátott, rövid lejáratú hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok mintegy 22%-a van a pénzpiaci alapok tulajdonában. A pénzpiaci alapok a bankszektor által kibocsátott rövid lejáratú adósságpapírok 38%-át birtokolják. Mivel a pénzpiaci alapok szisztematikusan össze vannak kapcsolva a bankszektorral, valamint a vállalati és a kormányzati finanszírozással, működésük az árnyékbanki tevékenységekkel foglalkozó nemzetközi koordinációs munka középpontjában áll.

Az árnyékbankokkal foglalkozó, ma nyilvánosságra hozott közlemény és a pénzpiaci alapokról szóló rendelettervezet főbb elemei

A közlemény ismerteti az árnyékbankrendszert illetően felmerülő legfontosabb kérdéseket és az árnyékbankrendszeri kockázatok kezelése érdekében ez idáig tett intézkedéseket, így például a fedezeti alapok tevékenységére vonatkozó szabályokat (lásd MEMO/10/572), valamint a bankok és a szabályozatlan szereplők közötti kapcsolat megerősítését (az értékpapírosítási kitettségekkel kapcsolatos rendelkezések a tőkekövetelményekről szóló módosított jogszabályokban –MEMO/13/272).

Felvázolja azon elsőbbséget élvező területeket, amelyeken a Bizottságnak szándékában áll kezdeményezéseket tenni. Ide sorolhatóak az alábbiak:

  1. a pénzpiaci alapok működési keretrendszerének létrehozása: A mai napon javasolt új szabályok () az Európában székhellyel rendelkező vagy ott értékesített pénzpiaci alapokra vonatkoznak, és azok likviditási profiljának és stabilitásának javítására irányulnak:

  • Likviditáskezelés: A pénzpiaci alapok portfóliójának legalább 10%-ban napi lejáratú és további 20%-ban heti lejáratú eszközökből kell állnia. Ezen előírás lehetővé teszi, hogy a pénzpiaci alap visszafizesse a betétet a forrást rövid távon kivonni szándékozó befektető számára. Annak elkerülése céljából, hogy egy kibocsátó túl nagy súlyt kapjon a pénzpiaci alap nettó eszközértékében, a kibocsátókénti kitettség portfóliónként nem haladhatja meg az 5%-ot (jelenértékben kifejezve). A standard pénzpiaci alapok esetében ez kibocsátóként a portfólió 10%-át teheti ki.

  • Stabilitás: a konstans nettó eszközérték biztosítása érdekében a pénzpiaci alapok szponzori támogatást igényelnek a névértéken történő visszaváltás stabilizálásához, így az új szabályok előírnák, hogy az ilyen típusú pénzpiaci alapok esetében előre rögzített tőkepuffert kell megállapítani. A stabil visszaváltás érdekében a puffer a pénzpiaci alapok befektetési eszközeinek értékcsökkenése esetén kerülne aktiválásra.

  1. az árnyékbankrendszer átláthatósága: A kockázatok felügyeletére vonatkozó hatékonyság biztosítása, valamint szükség szerint a közbeavatkozás érdekében elengedhetetlen, hogy az ágazatról összegyűjtött adatok részletesek, megbízhatóak és átfogó jellegűek legyenek.

  2. értékpapírjog és az értékpapír-finanszírozási ügyletekkel járó kockázatok (elsősorban értékpapír-kölcsönzési és visszavásárlási ügyletek): Ezen ügyletek hozzájárulhatnak a tőkeáttétel növekedéséhez, továbbá erősítik a prociklikus jelleget a pénzügyi rendszerben, amely ennek hatására sebezhetővé válik a bankbetétek pánikszerű kivonásával és a hirtelen tőkeáttétel-csökkentéssel szemben. E piacok átláthatóságának a hiánya miatt továbbá nehéz azonosítani a tulajdonjogokat (kinek mi áll a tulajdonában), nem könnyű figyelemmel kísérni a kockázatkoncentrációkat és azonosítani a partnereket (kinek kivel szemben van kitettsége).

  3. a bankokkal való interakció keretszabályainak biztosítása: Jelentős fertőzésveszélyt hordoz, hogy az árnyékbankrendszer és a pénzügyi ágazat többi része (ezen belül is elsősorban a bankrendszer) között komoly az összefonódás. E kockázat mindenekelőtt a nem szabályozott pénzügyi szervezetekkel folytatott ügyleteikkel kapcsolatosan a bankokra alkalmazott prudenciális szabályok szigorításával kezelhető.

Ezen túlmenően, a konkrét kockázatok megfelelő kezelése érdekében különös figyelmet kell szentelni az árnyékbankrendszer szereplőire/tevékenységeire vonatkozó felügyeleti megoldásoknak. Bizonyos területeken, így például a banktól különböző pénzügyi intézmények szanálási eszközeinek kidolgozását és a bankrendszer strukturális reformját illetően további elemzéseket kell végezni, azt követően pedig esetleges további lépéseket kell tenni.

A végső cél az, hogy pénzügyi szektort érintő lehetséges rendszerszintű kockázatok megfelelően fedezettek, a szabályozási arbitrázs lehetőségei pedig korlátozottak legyenek a piac integritásának megerősítése, valamint a megtakarítók, illetve a fogyasztók bizalmának növelése érdekében.

A Bizottság közleménye összhangban áll a Pénzügyi Stabilitási Tanács ajánlásaival, amelyeket a G20 országok vezetői a 2013. szeptember 5–6-i szentpétervári csúcstalálkozón hagynak jóvá.

Lásd még: MEMO/13/763 (árnyékbankrendszer) és MEMO/13/764 (pénzpiaci alapok).

További információ

http://ec.europa.eu/internal_market/finances/shadow-banking/index_en.htm

http://ec.europa.eu/internal_market/investment/money-market-funds/index_en.htm

Kapcsolattartók:

Chantal Hughes (00 32 2 296 44 50)

Carmel Dunne (00 32 2 299 88 94)

Audrey Augier (00 32 2 297 16 07)


Side Bar

Mon compte

Gérez vos recherches et notifications par email


Aidez-nous à améliorer ce site