Chemin de navigation

Left navigation

Additional tools

Európai Bizottság

Sajtóközlemény

Brüsszel, 2013. április 26.

Foglalkoztatáspolitika: a Bizottság nagyobb érvényt kíván szerezni a munkavállalók szabad mozgáshoz való jogának

Az Európai Bizottság a mai napon javaslatot terjesztett elő, melyben intézkedéseket szorgalmaz az uniós jogszabályok alkalmazásának javítása érdekében. A javaslat célja, hogy az uniós polgárok könnyebben érvényre tudják juttatni a gyakorlatban azt az őket megillető uniós jogot, hogy munkát vállalhassanak másik EU-tagállamban. Állandó problémát jelent, hogy a közszférában és a magánszférában tevékeny munkáltatók nincsenek kellő mértékben tisztában a vonatkozó uniós jogszabályokkal. Ez a probléma független attól, hogy az adott tagállam nemzeti joga megfelel-e az uniós jognak, vagy sem. Az a tény, hogy a munkaadók nem ismerik, illetve nem értik eléggé az uniós jogszabályokat, sok esetben azt idézi elő, hogy a munkavállalókat – állampolgárságuk miatt – hátrányos megkülönböztetés éri. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a munkavállalók nem tudják, kihez forduljanak a foglalkoztatás helye szerinti EU-tagállamban, amikor – szabad mozgáshoz való joguk érvényesítése során – akadályokba ütköznek. A javaslat révén az Európai Bizottság arra törekszik, hogy elhárítsa ezeket az akadályokat, és gyakorlati megoldásokat vázoljon fel a munkavállalók hátrányos megkülönböztetésének megakadályozása céljából.

Andor László, a foglalkoztatásért, a szociális ügyekért és a társadalmi befogadásért felelős biztos így nyilatkozott: „A munkavállalók szabad mozgása kulcsfontosságú elv az EU egységes piacának működése szempontjából. Mivel jelenleg egyes tagállamokban jóval magasabb a munkanélküliség, mint másokban, rendkívül fontos, hogy megkönnyítsük a külföldi munkavállalást azok számára, akik másik EU-tagországban szeretnének elhelyezkedni. A munkaerő-piaci mobilitással mindenki jól jár – a tagállami gazdaságok éppúgy profitálnak belőle, mint az érintett munkavállalók. A javasolt intézkedések segítenek majd elhárítani azokat az akadályokat, amelyek a más EU-országban történő munkavállalást hátráltatják.”

Ha az Európai Parlament és a Tanács elfogadja, a javaslat elő fogja segíteni a hatályos jogszabályok tényleges és hatékony végrehajtását. A tagállamok kötelesek lesznek arra, hogy:

  1. tájékoztatással, segítségnyújtással és tanácsadással foglalkozó nemzeti kapcsolattartó pontokat hozzanak létre annak érdekében, hogy az uniós migráns munkavállalók és munkáltatók jobban megismerjék az őket megillető jogokat;

  2. megfelelő jogorvoslati lehetőségeket biztosítsanak az érintettek számára tagállami szinten;

  3. lehetővé tegyék a szakszervezetek, a civilszervezetek stb. számára, hogy közigazgatási, illetve jogi eljárásokat indítsanak a hátrányos megkülönböztetést elszenvedő munkavállalók nevében;

  4. összességében jobb tájékoztatásban részesítsék az uniós migráns munkavállalókat és munkáltatókat.

Előzmények

2012-ben 6,6 milliót tett ki azoknak az uniós polgároknak a száma, akik nem saját hazájukban, hanem másik EU-tagállamban éltek és dolgoztak. Ez a munkavállalók 3,1%-ának felel meg az Európai Unióban. További 1,2 millió azoknak az uniós polgároknak a száma, akik másik EU-tagállamban dolgoznak, mint ahol élnek. Azok az emberek azonban, akik külföldön akarnak munkát vállalni, gyakran nem részesülnek kellő védelemben és megfelelő tájékoztatásban a célországban, és sokszor szembesülnek nehézségekkel az elhelyezkedés, a szociális kedvezmények, illetve a munkakörülmények tekintetében. A 2011. szeptemberi tematikus Eurobarométer felmérés azt mutatta, hogy az uniós polgárok 15%-a nem foglalkozik annak gondolatával, hogy másik tagállamban vállaljon munkát, mert úgy véli, túl sok akadállyal kellene szembenéznie.. Az akadályok közé tartoznak a következők:

  1. eltérő munkaerő-felvételi feltételek,

  2. az a tény, hogy egyes állások betöltése állampolgársághoz kötött,

  3. eltérő munkafeltételek (fizetés, beosztás) és előmeneteli esélyek,

  4. azok a szociális kedvezmények, melyeknek feltételeit az adott ország állampolgárai könnyebben teljesítik, mint más EU-országok állampolgárai (lásd pl. a lakóhelyre vonatkozó feltételt),

  5. azok az esetek, amikor a munkavállalás helye szerinti tagállam figyelmen kívül hagyja, vagy eltérő módon számítja be a más tagállamban szerzett szakmai képesítést.

A fenti akadályok az érintettek életét szakmai és személyes téren egyaránt befolyásolják, ezen túlmenően pedig hátráltatják munkaerő-piaci és társadalmi beilleszkedésüket a fogadó országban.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 45. cikke értelmében az EU-tagországok állampolgárait megilleti a jog, hogy másik EU-tagállamban vállaljanak munkát. Ez a jog azt is magában foglalja, hogy az uniós munkavállalókat nem szabad hátrányos megkülönböztetésben részesíteni a foglalkoztatás, a javadalmazás, valamint a többi munka- és foglalkoztatási feltétel tekintetében. A 492/2011/EU rendelet részletesen meghatározza a munkavállalók szabad mozgásából adódó jogokat és azokat a konkrét területeket, ahol tilos az állampolgárság alapján diszkriminálni, különösen a következők tekintetében:

  1. munkaerő-piaci hozzáférés,

  2. munkakörülmények,

  3. szociális és adókedvezmények,

  4. képzési lehetőségek,

  5. szakszervezeti tagság,

  6. lakhatás,

  7. a munkavállaló gyermekeinek azon joga, hogy oktatásban részesüljenek.

Mind az Európai Unió működéséről szóló szerződés 45. cikke, mind a 492/2011/EU rendelet közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban, a Bizottság javaslata azonban arra irányul, hogy javuljon a vonatkozó rendelkezések alkalmazása a gyakorlatban. Ezt a javaslat a következőképpen hivatott elősegíteni: átfogó és közös keretrendszert hoz létre azoknak a jogoknak a hatékonyabb és egységesebb alkalmazását célzó rendelkezések és intézkedések vonatkozásában, amelyeket az uniós jogszabályok biztosítanak a szabad mozgáshoz való jogukat gyakorló uniós munkavállalók és családtagjaik számára. A javaslattól függetlenül a Bizottság – a szerződések őreként – szükség esetén a jövőben is kötelezettségszegési eljárást indít azok ellen a tagállamok ellen, amelyek nem hozzák összhangba nemzeti jogukat az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel és a 492/2011/EU rendelettel.

Az európai uniós munkaerő-mobilitás nemcsak az érintett munkavállalók, hanem a tagállami gazdaságok számára is előnyöket biztosít. A fogadó országban működő cégek a más EU-tagállamokból érkező munkavállalóknak köszönhetően be tudják tölteni azokat az állásokat, amelyek nem népszerűek a hazai munkavállalók körében, és így elő tudják állítani azokat a termékeket (árukat és szolgáltatásokat), amelyek megtermelésére egyébként nem lenne kapacitásuk. Az adatok arra engednek következtetni, hogy a migráns munkavállalók nem veszik el a munkahelyeket a fogadó ország saját állampolgárai elől. A munkaerő-piaci mobilitás a migráns munkavállalók anyaországa számára is előnyös, mert az egyébként elhelyezkedni nem tudó, vagy csak korlátozott mértékben foglalkoztatható munkavállalókat munkához juttatja. Ezáltal a migráns munkavállalók támogatni tudják otthon maradt családtagjaikat, továbbá értékes szaktudást és munkatapasztalatot szerezhetnek, amit hazatérésükkor kamatoztatni tudnak.

Egy 2011-ben – nyolc új tagállam (Cseh Köztársaság, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia) migráns munkavállalóiról – készített tanulmány azt állapította meg, hogy Írország GDP-je 3%-kal, az Egyesült Királyság GDP-je pedig 1,2%-kal bővült 2004 és 2009 között a felsorolt nyolc tagállamból érkező migráns munkavállalók beáramlásának köszönhetően.

További információk

MEMO/13/384

Hírek a Foglalkoztatás, a Szociális Ügyek és a Társadalmi Befogadás Főigazgatóságának honlapján

Andor László honlapja

Andor László a Twitteren

Feliratkozás az Európai Bizottság foglalkoztatással, szociális ügyekkel és társadalmi befogadással foglalkozó ingyenes elektronikus hírlevelére

{0>Contacts :<}0{>Kapcsolattartók:<0}

Jonathan Todd (+32 2 299 41 07)

Cécile Dubois (+32 2 295 18 83)


Side Bar

Mon compte

Gérez vos recherches et notifications par email


Aidez-nous à améliorer ce site