Utasjogok: továbbra is probléma a fogyatékkal élő légi utasok fedélzetre szállásának indokolatlan elutasítása

Európai Bizottság

Sajtóközlemény

Brüsszel, 2012. június 14.

Utasjogok: továbbra is probléma a fogyatékkal élő légi utasok fedélzetre szállásának indokolatlan elutasítása

Számos fogyatékkal élő és csökkent mozgásképességű személy kénytelen megtapasztalni, hogy amikor repülőgéppel kíván utazni, indokolatlanul elutasítják fedélzetre szállását vagy méltánytalan követelményeket támasztanak vele szemben. Mivel a 2012-es olimpiai játékok alkalmából fogyatékkal élő paralimpikonok és nézők ezrei készülnek Londonba utazni, a Bizottság iránymutatást tett közzé az ilyen személyeket légi utasként megillető jogokkal kapcsolatban.

Az Európai Bizottság közlekedésért felelős alelnöke, Siim Kallas így nyilatkozott: „Fogyatékkal élni már önmagában is nagy kihívás: nem nehezíthetjük tovább az érintettek dolgát olyan esetekben, amikor utazásukhoz a repülőgépet választják.”

Az iránymutatás minden utasra vonatkozik az EU összes repülőterén és világszerte az uniós légitársaságok valamennyi járatán. Hasonlóképpen vonatkozik az EU területén vagy területéről járatokat üzemeltető légi fuvatozókra is.

A cél a légi járműveken utazó, fogyatékkal élő, illetve csökkent mozgásképességű személyek jogaival kapcsolatos meglévő uniós szabályok (1107/2006/EK rendelet) egyértelműsítése. Az iránymutatás a légi közlekedés megkülönböztetésmentes rendelkezésre állását érintő problémákkal foglalkozik 22 terület vonatkozásában.

A főbb pontok a következők:

1. Előzetes bejelentkezés: Az iránymutatás kiemeli az utasok előzetes bejelentkezésének fontosságát. Annak érdekében, hogy a szolgáltatónak (repülőtér vagy légitársaság) módja legyen megszervezni a szükséges segítséget, fontos, hogy a fogyatékkal élő vagy csökkent mozgásképességű személyek legalább 48 órával az indulás közzétett időpontját megelőzően jelezzék erre vonatkozó igényüket.

2. Indokolatlan elutasítás Az utasok újra és újra beszámolnak gépre szállásuk elutasításáról vagy orvosi igazolás bemutatására és kísérő szükségességére vonatkozó zavaros előírásokról.

• Orvosi igazolás: Az iránymutatás egyértelműen megfogalmazza, hogy alapesetben nem kérhető orvosi igazolás stabil egészségi állapotú – például vak vagy kerekesszékes – személytől.

• Kísérő: Az iránymutatás világossá teszi, hogy alapesetben nem követelhető meg, hogy egy önálló személynek kísérője legyen, kivéve, ha különleges biztonsági követelmények ezt indokolttá teszik, ez esetben azonban tájékoztatni kell az utast.

3. Orvosi segédeszközökkel és mozgást segítő berendezésekkel kapcsolatos problémák

• Mozgást segítő berendezés: Az iránymutatás hangsúlyozza, hogy a fogyatékkal élő, illetve csökkent mozgásképességű személyek utazásuk során két darab, mozgást segítő berendezést ingyenesen szállíthatnak. Az elektromos kerekesszéket használó utasnak legalább 48 órával korábban tájékoztatnia kell a légitársaságot. Ezenkívül az iránymutatás leszögezi, hogy megfelelő előzetes bejelentést követően az elismert vakvezető és más segítő kutyákat az utastérben kell szállítani. A mozgást segítő berendezésnek nem minősülő sportfelszerelésre – akárcsak a többi utas esetében – a légitársaság poggyásszal kapcsolatos általános szabályai vonatkoznak.

• Oxigén a fedélzeten: Az utazása során gyógyászati célú oxigént igénylő utasnak előzetesen be kell jelentkeznie. Az iránymutatás egyértelművé teszi, hogy a légitársaság hatáskörébe tartozik annak meghatározása, hogy az utas magával viheti-e a fedélzetre saját oxigénpalackját; a légitársaságtól nem várható el gyógyászati célú oxigén biztosítása. Minderről azonban a társaságnak egyértelmű tájékoztatást kell nyújtania.

Az új iránymutatás kapcsán Kallas alelnök megjegyezte: „Javaslom a fogyatékkal élő utasoknak, hogy utazásuk zökkenőmentessége érdekében jelezzék előre utazási szándékukat a légitársaságok felé. A társaságok és a repülőtér-üzemeltetők figyelmét pedig arra hívnám fel, hogy a csökkent mozgásképességű utasok többnyire igénylik segítségüket. Az iránymutatás célja épp e segítségnyújtás megkönnyítése.”

Yannis Vardakastanis, az Európai Fogyatékosügyi Fórum elnöke a következőképpen fogalmazott: „A fogyatékkal élő személyek számára kiemelt jelentőséggel bír a minőségi segítség, és az értelmező iránymutatás ezt kellőképpen figyelembe is veszi. Az Európai Bizottság arányos megközelítést választott, ezért képes megfelelő módon védeni mind a fogyatékkal élő, mind a mozgáskorlátozott utasok érdekeit.”

Xavier González, a paralimpiai játékokat szervező Nemzetközi Paralimpiai Bizottság első számú vezetője így vélekedett: „Örömmel vettük az útmutatás megjelenését. Remélhetőleg Európa valamennyi repülőterén és légitársaságánál haladéktalanul figyelembe fogják venni.”

„Számos, nap mint nap repülőgéppel közlekedő fogyatékos utashoz hasonlóan a mi versenyzőink is rendszeresen ütköznek felesleges akadályokba a repülőtereken és a repülőjáratokon. Egy egyenlőségre törekvő társadalomban ilyesminek nem volna szabad előfordulnia.”

„Idén nyáron 4200 versenyző kel útra, hogy részt vegyen az eddigi legnépesebb paralimpiai játékokon. Légi közlekedéssel kapcsolatos egyéni tapasztalatuk – sportbeli teljesítményüktől függetlenül is – közrejátszhat abban, mennyire ítélik sikeresnek a rendezvényt.”

Háttér-információk

Az utasjogokról szóló uniós szabályozás ellenére a fogyatékkal élő és csökkent mozgásképességű személyeknek továbbra is számos nehézséggel kell megküzdeniük a repülőgéppel való utazás során. Például: rossz vagy változó minőségű szolgáltatások Európa-szerte; a helyfoglalás vagy a beszállás túl gyakori indokolatlan elutasítása vagy korlátozása zavaros biztonsági indokok alapján; következetlenségek az olyan utasok kezelése terén, akiknek repülés közben gyógyászati célú oxigénre van szükségük; hiányos ismeretek az utasokat megillető jogokról; a segítségkérésre vonatkozó előzetes bejelentések nem kellő aránya (jelenleg kb. 40%-os; ezen arány növelése elengedhetetlenül fontos volna annak érdekében, hogy a szolgáltatók felkészülhessenek a kért segítségnyújtásra); a rendelet összehangolt alkalmazásának hiánya a végrehajtásáért felelős nemzeti szervek részéről; valamint a panaszkezelés nem megfelelő hatékonysága.

Az iránymutatás a hatályban lévő, a légi járműveken utazó fogyatékkal élő, illetve csökkent mozgásképességű személyek jogairól szóló 1107/2006/EK rendelet¹ részletes elemzésén alapul.

Kidolgozása során minden kérdésre kiterjedő konzultációra került sor valamennyi érdekelttel, vagyis a nemzeti hatóságok, a légiközlekedési ágazat (légitársaságok és repülőterek szervezetei), valamint a fogyasztói és felhasználói szervezetek képviselőivel, köztük elsősorban a fogyatékkal élő és csökkent mozgásképességű személyek szervezeteivel.

Az iránymutatás zökkenőmentesebbé fogja tenni a fogyatékkal élő és csökkent mozgásképességű személyek légi utazását, egyúttal segíteni fogja a légi fuvarozókat és a repülőtereket a rendelet jobb alkalmazásában. Támpontul szolgál majd a nemzeti hatóságok számára a rendelet betartatásához. Nem utolsó sorban pedig valódi hozzáadott értéket fog jelenteni a fogyatékkal élő és csökkent mozgásképességű személyek – a paralimpiai játékoknak köszönhetően várhatóan fokozódó – utazási aktivitása tekintetében.

További információk: MEMO/12/422