Chemin de navigation

Left navigation

Additional tools

Új válságkezelési intézkedések a bankmentések kiváltására

Commission Européenne - IP/12/570   06/06/2012

Autres langues disponibles: FR EN DE DA ES NL IT SV PT FI EL CS ET LT LV MT PL SK SL BG RO

Európai Bizottság

Sajtóközlemény

Brüsszel, 2012. június 6

Új válságkezelési intézkedések a bankmentések kiváltására

A pénzügyi válság rávilágított: az állami szervek nincsenek megfelelően felkészülve arra, hogy globális piacokon működő, gyenge lábakon álló bankokat kezeljenek. Az állampolgárok és a vállalkozások számára létfontosságú pénzügyi szolgáltatások fenntartása érdekében a kormányoknak korábban soha nem látott mértékben kellett közpénzekből tőkét juttatniuk a bankoknak, illetve garanciákat vállalniuk: 2008 októbere és 2011 októbere között az Európai Bizottság 4 500 milliárd EUR (az uniós GDP 37%-ának megfelelő) értékű állami támogatást hagyott jóvá pénzügyi intézmények tekintetében1. Ezen az áron sikerült ugyan elkerülni a bankok tömeges csődjét és a gazdasági zavarokat, de az adófizetőkre hárult a romló államháztartási pozíciók terhe, és nem oldódott meg a bajba jutott, nagy, nemzetközi bankok kérdése sem.

Az Európai Bizottság által a bankok helyreállítására és szanálására vonatkozóan ma elfogadott javaslatok változást hoznak e téren. E kezdeményezések révén a jövőben a hatóságok rendelkezésére fognak állni azok az eszközök, amelyekkel érdemben tudnak fellépni még a problémák felmerülése előtt, vagy a folyamat korai szakaszában, ha szükséges. Másrészről arra az esetre, ha egy bank pénzügyi helyzete a helyrehozhatóságot meghaladó mértékben megrendül, a javaslat garantálja, hogy a bank kritikus funkciói úgy legyenek megmenthetők, hogy a csődbe ment bank átszervezésének és szanálásának költségeit a bank tulajdonosai és hitelezői viseljék, ne pedig az adófizetők.

Barroso elnök a következőket nyilatkozta: „Az EU teljes mértékben teljesíti a G20-ak keretében tett kötelezettségvállalásait. Két héttel a Los Cabosban megrendezésre kerülő csúcs előtt a Bizottság olyan javaslatot terjeszt elő, amelynek segítségével az adófizetőket és gazdaságainkat meg tudjuk óvni a jövőbeni esetleges bankcsődök hatásaitól. Ez a javaslat alapvető lépést jelent az EU-n belüli bankunió felé, és felelősségteljesebbé teszi a bankszektort. Egymástól független gazdaságaink megerősítése és további integrációja érdekében végzett munkánk során hozzájárul a jövőbeli stabilitáshoz és az EU-ba vetett bizalom erősödéséhez.”

A belső piacért és a szolgáltatásokért felelős biztos, Michel Barnier kijelentette: „A pénzügyi válság nagyon sokba került az adófizetőknek. A ma előterjesztett javaslattal teljesítjük a G20-ak keretében a pénzügyi szabályozás javítására vonatkozóan tett kötelezettségvállalásunkat. Megfelelő eszközöket kell adnunk az állami hatóságok kezébe ahhoz, hogy kezelni tudják a jövő bankválságait. Máskülönben újfent az állampolgárokra marad majd a számla kifizetése, miközben a kimentett bankok a korábbiak szerint folytathatják tevékenységüket, tudván azt, hogy úgyis újból kimentik majd őket.”

A javaslat fő elemei:

A szanálásra vonatkozó szabályozási keret

A szabályozási keret azon erőfeszítésekre épül, amelyeket egyes tagállamok a saját szanálási rendszerük javítására tettek a közelmúltban. Az uniós keret a legfontosabb szempontokból megerősíti a nemzeti erőfeszítéseket, és biztosítja a szanálási eszközök életképességét Európa integrált pénzügyi piacain.

A javaslatban szereplő eszközök elkülönülnek „megelőzési”, „korai beavatkozási” és „szanálási” hatáskörök szerint, amelyek közül a hatóságok a helyzet romlásához igazodva választják ki az egyre mélyrehatóbb eszközöket.

1. Felkészülés és megelőzés:

  • A szabályozási keret egyrészt helyreállítási terv készítését írja elő a bankok számára. Ebben a bankok meghatározzák azokat az intézkedéseket, amelyeket életképességük visszaállítása érdekében hoznának pénzügyi helyzetük romlása esetén.

  • Másrészt a bankok szanálásáért felelős hatóságoknak szanálási tervet kell készíteniük, amelyben opciókat vázolnak fel a kritikus állapotba került, a továbbiakban már nem életképes bankok kezelésére vonatkozóan. (A szanálási terv többek között a szanálási eszközök alkalmazásának és a kritikus funkciók fenntartását szolgáló megoldások részleteit tartalmazza.) A helyreállítási és szanálási terveket mind csoportszinten, mind a csoportban részt vevő egyes intézmények szintjén el kell készíteni.

  • Harmadrészt, amennyiben a hatóságok a tervezési folyamat során szanálhatósági akadályokat tárnak fel, felszólíthatják a bankot jogi vagy működési struktúrájának módosítására annak érdekében, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel szanálható legyen anélkül, hogy a kritikus funkciókban kárt okoznának, a pénzügyi stabilitást veszélyeztetnék vagy költséget okoznának az adófizetőknek.

  • Végezetül a válság súlyosbodásának korlátozása és a csoport egészére értelmezett pénzügyi stabilitás gyors javítása érdekében a pénzügyi csoportok csoporton belüli támogatási megállapodásokat köthetnek. Ily módon a csoportban működő intézmények – amennyiben megkapják ehhez a jóváhagyást felügyeleti hatóságoktól és a megállapodás részes feleinek részvényeseitől – (kölcsönök, garanciavállalások vagy az ügyletek fedezeteként felhasználható eszközök rendelkezésre bocsátása útján) támogatást nyújthatnak a csoport pénzügyi nehézségekkel küzdő tagjainak.

2. Korai beavatkozás

A korai felügyeleti beavatkozás révén a pénzügyi nehézségek kezelése már felmerülésük pillanatában megkezdődik. A korai felügyeleti hatáskörök gyakorlására akkor kerül sor, ha egy intézmény nem teljesíti vagy valószínűsíthetően megsérti a tőkekövetelményre vonatkozó előírásokat. A hatóságok az intézmény részére előírhatják a helyreállítási tervben szereplő intézkedések végrehajtását, intézkedési programot és menetrendet dolgozhatnak ki a terv végrehajtására, részvényesi közgyűlés összehívásáról rendelkezhetnek a sürgős döntések meghozatala céljából, és kötelezhetik az intézményt arra, hogy dolgozzon ki tervet a hitelezői felé fennálló adóssága átstrukturálására.

Ezenfelül, amennyiben a pénzügyi helyzet jelentősen romlik és a fent vázolt eszközök nem elégségesek a helyzet megfordítására, a felügyelet meghatározott időre rendkívüli ügyvezetőt is kinevezhet a bankhoz. A rendkívüli ügyvezető elsődleges feladata a pénzügyi helyzet, illetve a helyes és prudens üzletvitel helyreállítása.

3. Szanálási hatáskörök és eszközök

Szanálásra akkor kerül sor, ha a megelőzési és korai beavatkozási intézkedésekkel nem sikerül megakadályozni a helyzet olyan mértékű súlyosbodását, amelynek következtében a bank csődbe jut vagy valószínűsíthetően csődbe jut. Amennyiben a felügyelet megállapítja, hogy nincs mód a bank csődjének megakadályozására, és közérdek (pl. a kritikus banki funkciókhoz való hozzáférés, a pénzügyi stabilitás, az államháztartás egyensúlya) forog veszélyben, a hatóságok átveszik az intézmény irányítását és meghatározó szanálási intézkedéseket tesznek.

A harmonizált szanálási eszközök és hatáskörök és mind a csak tagállami szinten, mind a több tagállamban tevékenykedő bankok számára előzetesen elkészített szanálási tervek együttesen biztosítani fogják, hogy a nemzeti hatóságoknak minden tagállamban azonos eszközök és ütemtervek álljanak rendelkezésére a bankcsődök kezelésére. A részvényesek és a hitelezők jogainak ezen eszközökkel járó korlátozását a pénzügyi stabilitás, a betétesek és adófizetők védelmének elsőrendű szükséglete indokolja. A jogok korlátozását ugyanakkor biztosítékok övezik, amelyek kizárják a szanálási eszközökkel való visszaélés lehetőségét.

A legfontosabb szanálási eszközök:

  • A tevékenység értékesítése, amelynek keretében a hatóságok a csődbe jutott bankot vagy annak egy részét eladják egy másik banknak;

  • Hídintézmény közbeiktatása, amelynek részeként beazonosítják a bank jó eszközeit és létfontosságú funkciót, majd ezeket leválasztják és egy új bankhoz (hídbank) telepítik, amelyet eladnak egy másik félnek. A régi bankot ezt követően a rossz eszközeivel és nem alapvető funkcióival rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében felszámolják;

  • Az eszközelkülönítés alkalmazásával a bank rossz eszközeit egy eszközkezelő társaságra ruházzák át. Ezzel az eszközzel megtisztíthatók a bankok mérlegei. Annak érdekében, hogy ezt az eszközt ne kizárólag mint állami támogatási eszközt alkalmazzák, a szabályozási keret előírja azt is, hogy csak egy másik eszközzel (hídbank, tevékenység-értékesítés vagy adósság-leírás) együtt alkalmazható. Ezáltal biztosítható, hogy a banknak nyújtott támogatáshoz szerkezetátalakítási feltétel is kapcsolódjon;

  • A hitelezői feltőkésítés (bail-in) esetében a bank feltőkésítésére a részvényesek kiszorításával vagy részesedésük felhígításával kerül sor, a hitelezői követeléseket pedig csökkentik vagy részvényekké alakítják át. Ily módon az az intézmény, amelyre nem sikerült magánszektorbeli felvásárlót találni, vagy amelynek feldarabolása nem megoldható, továbbra is nyújthatná az alapvető szolgáltatásokat anélkül, hogy közpénzből kellene feltőkésíteni (bail-out), a hatóságoknak pedig lenne idejük a szerkezetátalakításra vagy egyes tevékenységek rendezett leépítésére. Ebből a megfontolásból a bankoknak forrásaik egy részét hitelezői feltőkésítésére alkalmas eszközök formájában kellene tartaniuk. Amennyiben élnek vele, az eszközöket a követelések kielégítési sorrendje szerint előre meghatározott rendben írnák le annak érdekében, hogy az intézmény visszanyerje életképességét.

Nemzeti hatóságok közötti együttműködés

Az uniós bankok és a több tagállamban tevékenykedő csoportok kezelése érdekében a szabályozási keret a felkészülés, beavatkozás és szanálás minden szakaszában javítja a nemzeti hatóságok közötti együttműködést. A csoportszintű szanálási hatóság vezetésével és az Európai Bankhatóság (EBH) részvételével szanálási kollégiumok jönnek létre. Az EBH elősegíti a közös fellépéseket és szükség esetén kötelező erővel bíró közvetítőként jár el. Ez teremti meg a több tagállamban tevékenykedő szereplők egyre inkább integrált uniós szintű felügyeletét, amelynek további lehetőségeit az európai felügyelet felülvizsgálatának keretében az elkövetkező évek folyamán kell feltárni.

A szanálás finanszírozása

A szanálási eszközök működtetése bizonyos összegű finanszírozást igényel. Amennyiben például a hatóságok hídbankot hoznak létre, annak működtetéséhez tőkére vagy rövid lejáratú kölcsönre lesz szükség. Amennyiben piaci finanszírozás nem elérhető, és a szanálási intézkedések állami finanszírozását elkerülendő, a szanálási alapok nyújtanak majd finanszírozást. Ezen alapok a bankoktól gyűjtenek majd a bankok kötelezettségeihez és kockázati profiljukhoz igazodó hozzájárulásokat. Az alapoknak 10 év alatt kell elegendő, a fedezett betétek 1%-ának megfelelő kapacitást kiépíteniük. A szanálási alapok kizárólag rendezett szerkezetátalakítás és szanálás támogatásának céljára használhatók fel, bankok kimentésére nem. Az egyes tagállami szanálási alapok együttműködnének egymással, például a több tagállamban tevékenykedő bankok szanálásának finanszírozásában.

A források optimális hasznosítása érdekében a szanálási irányelv számol a 27 betétbiztosítási rendszerben már most is rendelkezésre álló forrásokkal. A betétbiztosítási rendszerek – a szanálási alapok mellett – a lakossági betétesek védelméhez fognak finanszírozást biztosítani. A maximális szinergia érdekében a tagállamok akár össze is vonhatják majd a betétbiztosítási rendszerüket a szanálási alappal, feltéve, hogy rendelkezésre állnak a szükséges garanciák arra, hogy csőd esetén a rendszer képes lesz kártalanítani a betéteseket.

Előzmények

A válság egyértelműen bebizonyította, hogy az egy banknál felmerülő problémák a teljes pénzügyi szektorra kiterjedhetnek, bármely ország határain túlra. Az is kiderült, hogy nem állt rendelkezésre olyan rendszer, amellyel kezelni lehetett volna a nehézségekkel küzdő pénzügyi intézményeket. Nagyon kevés olyan szabály létezik, amely meghatározza, hogy banki válság esetén a hatóságoknak milyen intézkedéseket kell hozniuk. A G20 országai ezért állapodtak meg abban, hogy válság-megelőzési és válságkezelési kereteket kell létrehozni2.

A pénzügyi válság egyértelműen bizonyította, hogy szilárdabb válságkezelési szabályozásra van szükség nemzeti szinten, valamint hogy a határokon átnyúló bankcsődök kezelésére alkalmasabb rendszert kell felállítani. A válság során számos tekintélyes bank csődje következett be (Fortis, Lehman Brothers, izlandi bankok, Anglo Irish Bank, Dexia), amelyek felfedték a meglévő szabályozás súlyos hiányosságait. Rendezett felszámolás megszervezését lehetővé tevő mechanizmusok hiányában az uniós tagállamok kénytelenek voltak kimenteni bankszektorukat. A Bizottság egy korábbi közleményében már foglalkozott a területet érintő további teendőkkel (IP/10/1353).

További információk:

http://ec.europa.eu/internal_market/bank/crisis_management/index_en.htm

MEMO/12/416

Kapcsolattartók:

Stefaan De Rynck (+32 2 296 34 25)

Carmel Dunne (+32 2 299 88 94)

Audrey Augier (+32 2 297 16 07)

1 :

Forrás: Európai Bizottság


Side Bar

Mon compte

Gérez vos recherches et notifications par email


Aidez-nous à améliorer ce site