Navigation path

Left navigation

Additional tools

Az Európai Bizottság az adófizetők pénzének védelme érdekében szigorítani kívánja a csalás elleni szabályokat

European Commission - IP/11/644   26/05/2011

Other available languages: EN FR DE DA ES NL IT SV PT FI EL CS ET LT LV MT PL SK SL BG RO

IP/11/644

Brüsszel, 2011. május 26.

Az Európai Bizottság az adófizetők pénzének védelme érdekében szigorítani kívánja a csalás elleni szabályokat

Az Európai Bizottság ma olyan intézkedéseket tartalmazó szakpolitikai dokumentumot fogadott el, amelyek hatékonyabbá teszik az ügyészek és a bírák által az Európai Unió pénzügyi érdekeit sértő csalások ellen folytatott küzdelmet. A Bizottság a büntető anyagi jog erősebb érvényesülését tervezi egyrészt az egyes bűncselekmények (például sikkasztás, hatáskörrel való visszaélés) egyértelműbb meghatározása, másrészt az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) és az Eurojust (az EU igazságügyi együttműködést szolgáló szerve) megerősítésével. Az EU azt is megvizsgálja, milyen módon alkalmazhatná az uniós pénzeszközök elleni csalás és az azokkal való visszaélés elleni közös szabályokat a szakosított Európai Ügyészség. Az új intézkedéseket a Lisszaboni Szerződés teszi lehetővé, amely a büntetőjog területén való jogszabályalkotásra való felhatalmazás révén bővítette az Unió csalás elleni küzdelemmel kapcsolatos lehetőségeit. A Bizottság kiemelt fontosságúnak tekinti az adófizetők pénzének védelmét. Az adófizetőknek bízniuk kell abban, hogy az uniós pénzeszközöket csak az uniós döntéshozók által jóváhagyott szakpolitikák végrehajtására használják. Jelenleg nem mindig áll rendelkezésre megfelelő és elégséges eszköz ahhoz, hogy megállapítsák és megelőzzék az uniós pénzekkel való visszaélést. A tagállami hatóságok előtt továbbra is számos olyan akadály tornyosul, amely meggátolja az uniós pénzek védelmét a bűncselekményekkel szemben. Ilyen akadályt képez például az eljárásokra, a bűncselekményekre és a büntetésekre vonatkozó, tagállamonként eltérő szabályozás, ami hátráltatja a csalás elleni tagállamközi vizsgálatokat és a büntetőeljárásokat.

Viviane Reding alelnök, a jogérvényesülésért felelős uniós biztos a következőket nyilatkozta: „Csak 2009-ben 280 millió euróval kapcsolatban merült fel a csalás gyanúja az uniós alapokat érintően. Ez az összeg a teljes EU-költségvetés kevesebb mint 0,2%-a. A gazdasági megszorítások miatt az uniós költségvetés minden centjére szükségünk van. Az EU nem tűri, hogy az adófizetők pénzét rossz célokra használják. Az uniós közpénzekkel elkövetett bűncselekmény az uniós adófizetők ellen irányul. A Lisszaboni Szerződésnek köszönhetően erősebb jogi eszközökkel léphetünk fel a határokon átnyúló csalással szemben.”

Algirdas Šemeta, a csalás elleni küzdelemért felelős biztos a következőket nyilatkozta:A bűnözés nem áll meg a határokon; sőt a bűnözők éppen a határoknak köszönhetően igyekeznek elkerülni.a büntetőeljárást. Ez elfogadhatatlan az Európai Unióban. Biztosítanunk kell, hogy a csalásgyanús eseteket ne csak vizsgálják az OLAF és a nemzeti hatóságok, hanem büntetőeljárásra is sor kerüljön. A leghatékonyabb vizsgálat sem védheti meg az adófizetők pénzét, ha a nemzeti ügyészek és a tagállami bíróságok nem lépnek fel következetes módon.”

Új eszközök az Unió pénzügyi érdekeit károsító csalás elleni küzdelemben

Az EU-nak immár egész jogi eszközkészlet áll a rendelkezésére ahhoz, hogy szembenézzen ezzel a problémával: az EU-Szerződések hasznos lehetőségeket kínálnak az Unió pénzügyi érdekeinek védelméhez, például büntetőjogi minimumszabályok kialakítását (az EUMSZ 83. cikke), vizsgálati hatáskört az Eurojust(az EU igazságügyi együttműködési szerve) számára (EUMSZ 85. cikk), valamint az Unió pénzügyi érdekeit károsító bűncselekmények elleni fellépés eszközeként európai ügyészség létrehozását (EUMSZ 86. cikk).

A bizottsági közlemény megnevezi azokat a területeket, amelyeken az Unió pénzügyi érdekeinek védelme céljából tovább lehetne fejleszteni a büntetőjogot:

  • Megerősített eljárások: a Bizottság bővíti a különböző szereplők – rendőrség, vám- és adóhatóságok, igazságügyi, illetve egyéb illetékes hatóságok – közötti információcsere-lehetőségeket, ezáltal megkönnyíti az EU-ban az ügyészek és a bírák számára a csalók elleni küzdelmet. A tervek között szerepel egy, a kölcsönös igazgatási segítségnyújtásra irányuló új javaslat is.

  • A büntető anyagi jog erősítése: A Bizottság úgy véli, hogy a vonatkozó bűncselekmények – sikkasztás, hatáskörrel való visszaélés stb. – meghatározása jelenleg túlságosan különböző az EU-ban, ezért a pénzügyi érdekeket védő kezdeményezések segítségével egyértelművé kell tenni ezeket a fogalmakat a büntetőjogban.

  • Az európai szintű intézmények szerepének erősítése: A vizsgálatok hatékonyságának javítása érdekében további hatásköröket kell adni az OLAF-nak (IP/11/321 és MEMO/11/376) és az Eurojustnak (SPEECH/11/201).

  • Az EU azt is áttekinti, hogy milyen módon alkalmazhatná az EU pénzügyi érdekeit károsító csalások és visszaélések elleni közös szabályokat a szakosított Európai Ügyészség (SPEECH/10/89).

A jogi fellépés elégtelensége

Az európai jogi rendszerek közötti nagy különbségek különösen megnehezítik az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét. Az uniós pénzeszközökre vonatkozóan nemzeti szinten elkövetett csalás és a korrupció számos formát ölthet: a bűnözők illegálisan megszerezhetnek mezőgazdasági, kutatási, oktatási és infrastrukturális projektekre szánt pénzeket, vagy megpróbálják megvesztegetéssel befolyásolni a köztisztviselőket.

A tagállami rendőrség, ügyészség és bírák a nemzeti szabályok alapján döntenek arról, milyen formában avatkozzanak be, és beavatkozzanak-e egyáltalán az uniós pénzek védelme érdekében. Ebből kifolyólag az uniós költségvetést érintő bűncselekmények esetében elítélt személyek arányában jelentős különbségek mutatkoznak az EU-ban (14–80%).

A nemzeti nyomozóhivatalok, ügyészségek és bíróságok az OLAF-fal és az Eurojusttal közösen már most is fellépnek e bűncselekmények ellen, munkájukat azonban súlyos jogi és gyakorlati akadályok nehezítik.

Ezek közé tartozik az országon belül történt esetekre vonatkozó korlátozott hatáskör, a külföldi bizonyítékok felhasználása körüli jogi problémák, valamint a csalás és egyéb hasonló bűncselekmények elleni küzdelemre vonatkozó eltérő szabályozások. Ez ahhoz vezet, hogy néha a nemzeti hatóságok vádemelés nélkül lezárnak olyan ügyet, amelyet az OLAF kivizsgált és súlyosnak ítélt.

Egy több tagállamot és harmadik országokat is érintő nagyszabású – 1,5 millió euró értékű – vámcsalás esetében például egyik érintett tagállam hatóságai sem indítottak eljárást.

2000-től kezdve a nemzeti hatóságok 647 OLAF-vizsgálatból 93 ügyet utasítottak el indoklás nélkül, 178-at pedig mérlegelést követően.

További információk:

Viviane Reding alelnök, a jogérvényesülésért felelős biztos honlapja:

http://ec.europa.eu/commission_2010-2014/reding/

Algirdas Šemeta, az adóügyért és a vámunióért, valamint az ellenőrzésért és a csalás elleni küzdelemért felelős biztos honlapja:

http://ec.europa.eu/commission_2010-2014/semeta/index_en.htm


Side Bar

My account

Manage your searches and email notifications


Help us improve our website