Navigation path

Left navigation

Additional tools

Európai Bizottság – Sajtóközlemény

A 2050-ig szóló energiaügyi ütemterv segítségével megteremthető a biztonságos, versenyképes, alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaszektor

Brüsszel, 2011. december 15. – Ahhoz, hogy 2050-ig több mint 80%-kal csökkenjenek a különféle káros kibocsátások, Európa energiatermelését csaknem teljes egészében mentesíteni kell a szén-dioxid-kibocsátástól. A Bizottság által a mai napon közzétett, 2050-ig szóló energiaügyi ütemterv arra kereste a választ, hogy mindez hogyan valósítható meg az energiaellátás megszakítása és a versenyképesség csökkenése nélkül. Több lehetséges forgatókönyv elemzése alapján az ütemterv felvázolja, hogy mivel járna a szén-dioxid-kibocsátástól mentes energiarendszer megteremtése, és ehhez milyen szakpolitikai keretekre volna szükség. Ezen keretek lehetővé tennék a tagállamok számára, hogy meghozzák a szükséges energiapolitikai döntéseket, és 2030-ra kedvező körülményeket teremtsenek a magánberuházások számára.

Günther Oettinger energiaügyi biztos a következőket mondta: „Ahhoz, hogy energiarendszerünk hosszú távon biztonságossá, versenyképessé és fenntarthatóvá váljon, új energiaügyi modellt kell kialakítanunk. Az ehhez szükséges beruházásokat szolgáló politikai intézkedések meghozatalához mától európai szintű keretek állnak rendelkezésre.”

Az elemzés szemléltető jellegű forgatókönyveken alapul, melyek a szén-dioxid-mentesítés négy fő módszerét (energiahatékonyság, megújuló energia, atomenergia, illetve szén-dioxid-leválasztás és -tárolás) kombinálják. A forgatókönyvek közül valószínűleg egyik sem fog megvalósulni, mégis egyértelműen rámutatnak azokra a közeljövőben szükséges lépésekre, amelyek megtételét semmi esetben sem fogjuk megbánni.

A 2050-ig szóló energiaügyi ütemterv néhány olyan konkrét tényezőt emel ki, amely bármilyen körülmények között kedvező hatással lesz, és meghatároz egyes kulcsfontosságú célokat, köztük az alábbiakat:

  • Az energiarendszer szén-dioxid-mentesítése műszaki és gazdasági szempontból is megvalósítható. A szén-dioxid-mentesítést célzó forgatókönyvek mindegyike lehetővé teszi a kibocsátás-csökkentési célkitűzés megvalósítását, és a jelenlegi szakpolitikáknál hosszú távon kevesebb költséggel jár.

  • Az energiahatékonyság és a megújuló energia kulcsfontosságú. Függetlenül attól, hogy az energiafogyasztáson belül milyen az egyes energiaforrások aránya, a 2050-re szóló szén-dioxid-kibocsátási célok eléréséhez mindenképpen növelni kell az energiahatékonyságot és a megújuló energia arányát. A forgatókönyvek alapján a villamos energia is nagyobb szerephez fog jutni a jelenleginél. Valamennyi forgatókönyvben szerepel továbbá – eltérő arányban ugyan – a földgáz, a kőolaj, a szén és az atomenergia, lehetőséget biztosítva ily módon a tagállamoknak arra, hogy energia-mixükön belül rugalmas opciókkal éljenek, feltéve, hogy rövid idő alatt létrejön egy megfelelően összekapcsolt belső energiapiac.

  • Minél korábban valósul meg egy beruházás, annál olcsóbb. A 2030-ig kiépítendő infrastruktúrára vonatkozó beruházási döntéseket most kell meghozni, hiszen a 30–40 évvel ezelőtt kiépült infrastruktúra cserére szorul. Ha most cselekszünk, azzal elkerülhetjük a húsz év múlva esedékes költséges változtatásokat. Ahhoz, hogy az EU-ban elinduljon a szükséges energiaügyi fejlődés, korszerűsítésekre, a jelenleginél sokkal rugalmasabb infrastruktúrákra, így például határkeresztező rendszerösszekötőkre, „intelligens” energiarendszerekre és az energia előállítására, szállítására és tárolására szolgáló korszerű, alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákra van szükség.

  • Az árak korlátok közé szorítása. A ma megvalósuló beruházások révén biztosíthatjuk, hogy a jövőben a lehető legkedvezőbbek legyenek az árak. A villamos energia ára 2030-ig emelkedni fog, az ellátási költségek csökkenése, az energiamegtakarítási politikák és a technológiák fejlődése következtében azonban ezt követően csökkenés várható. A felmerülő költségeket ellensúlyozni fogják az európai gazdaságba áramló fenntartható beruházások és a hozzájuk kapcsolódó munkalehetőségek, valamint importfüggőségünk mérséklődése. A szén-dioxid-mentesítés elérése kapcsán valamennyi forgatókönyv nagyjából azonos költségekkel és ellátásbiztonságot érintő hatásokkal számol.

  • A méretgazdaságosságból származó előnyöket érdemes kihasználni. A tagállami rendszerekkel összehasonlítva az európai szintű fellépés révén csökkenthetők a költségek és növelhető az energiaellátás biztonsága. Ennek részét képezi a 2014-re teljes egészében megvalósítandó közös energiapiac.

Előzmények

Az ütemterv célja annak felvázolása, hogy a miként valósíthatók meg a 2050-ig szóló célkitűzések úgy, hogy eközben javuljon Európa versenyképessége és az energiaellátás biztonsága. A tagállamokban már kidolgozás alatt vannak a jövőre vonatkozó nemzeti energiapolitikák, az egyedi erőfeszítéseket azonban mindenképpen célszerű tágabb keretek között összehangolni.

Az útitervet az elkövetkező években további szakpolitikai kezdeményezések fogják követni az energiapolitika egyes konkrét területein: elsőként a jövő évben javaslatok várhatók a belső piaccal, a megújuló energiával és a nukleáris biztonsággal összefüggésben.

Az Európai Bizottság 2011 márciusában a gazdaság egészének szén-dioxid-mentesítésére vonatkozó ütemtervet tett közzé, amelyben megvizsgált minden ágazatot: az energiatermelést, a közlekedést, a lakossági és ipari fogyasztást, valamint a mezőgazdaságot. A Bizottság továbbá az egyes ágazatokkal foglalkozó ütemterveket is készített, amelyek közül az energiaágazat egészét vizsgáló, 2050-ig szóló energiaügyi ütemterv az utolsó.

További információk

A 2050-ig szóló energiaügyi ütemterv itt érhető el:

http://ec.europa.eu/energy/energy2020/roadmap/index_en.htm

A 2050-ig szóló ütemtervvel kapcsolatban lásd még: MEMO/11/914.

Kapcsolattartók :

Marlene Holzner (+32 2 296 01 96)

Nicole Bockstaller (+32 2 295 25 89)


Side Bar

My account

Manage your searches and email notifications


Help us improve our website