Navigation path

Left navigation

Additional tools

IP/10/1353

Brüsszel, 2010. október 20.

A Bizottság felvázolja terveit a pénzügyi ágazatbeli válságkezelés új európai uniós keretéről

A válság egyértelműen bebizonyította, hogy az egy banknál felmerülő problémák a teljes pénzügyi szektorra kiterjedhetnek, bármely ország határain túlra. Az is kiderült, hogy nem állt rendelkezésre olyan rendszer, amellyel kezelni lehetne a nehézségekkel küzdő pénzügyi intézményeket. Nagyon kevés olyan szabály létezik, amely meghatározza, hogy banki válság esetén a hatóságoknak milyen intézkedéseket kell hozniuk. A G20 ezért állapodott meg abban, hogy válság-megelőzési és válságkezelési kereteket kell létrehozni. Az Európai Bizottság erre válaszolva ma vázolja terveit a pénzügyi ágazatbeli válságkezelés európai uniós keretéről. Ezek a tervek egyengetik az utat a 2011 tavaszán esedékes jogszabály előtt, amely megteremti a bankok és befektetési vállalkozások átfogó válságkezelési keretét.

Michel Barnier, a belső piacért és a szolgáltatásokért felelős biztos kijelentette: „Mindenekelőtt meg kell próbálnunk a jövőben elkerülni a pénzügyi válságot. Ezért olyan fontos a bankszektor megerősítésére és egy valódi felügyeleti keret megteremtésére irányuló munkánk. A bankok azonban a jövőben is szembesülnek majd nehézségekkel, csődbe is juthatnak – és ezt lehetővé kell tenni számukra. Gondoskodnunk kell arról, hogy ezt az egész pénzügyi rendszer ledöntése, vagy a költségek adófizetőkre hárításának kockázata nélkül tehessék meg. Egy bank sem lehet túl nagy vagy túlságosan összefonódott ahhoz, hogy csődbe menjen. Ezért egyértelmű keretre van szükségünk, amely biztosítja, hogy a hatóságok Európa-szerte jól felkészültek legyenek a nehézségekkel küzdő bankok kezelésére és szabályosan tudják lefolytatni az esetleges bankcsődöket. Mai terveinknek ez a célja.”

A bizottsági közlemény felvázolja az elmúlt hónapok kiterjedt konzultációinak eredményeként (lásd IP/09/1549) kialakult főbb elemeket, amelyek a következő évben a Bizottság jogalkotási javaslatainak részét képezik majd. A közleményben azonnali prioritásként szerepel, hogy minden tagállamban hatékony válságkezelési szabályozást kell megvalósítani, emellett tartalmaz egy ütemtervet is, hosszabb távú képet alkotva néhány főbb kihívásról, amelyeket a válságok zökkenőmentes kezelése érdekében le kell küzdeni.

A közleményben ismertetett új keret széles körű, és célja, hogy közös és hatékony eszközökkel és hatáskörökkel szerelje fel a hatóságokat a bankválságok lehető legkorábbi időpontban történő kezelése és az adófizetőket terhelő költségek elkerülése érdekében. Az intézkedések eszköztára a következőket tartalmazza:

  • Felkészítő és megelőző intézkedések, például az intézmények és a hatóságok számára előírt azon követelmény, hogy helyreállítási (azaz a bank súlyos nehézségeinek kezelésére vonatkozó) és szanálási terveket készítsenek, a pénzügyi zavarok vagy csőd esetére történő megfelelő tervezés biztosítása érdekében (az ilyen tervek „living will” (végrendelet jellegű készenléti terv) néven ismertek);

  • Korai beavatkozási hatáskör a problémák megoldására, mielőtt azok súlyossá válnának, például a felügyeletek hatásköre annak előírására, hogy a vezetőséget leváltsák, vagy hogy egy intézmény hajtsa végre a helyreállítási tervet, vagy váljon meg a pénzügyi stabilitását túlzottan veszélyeztető tevékenységektől vagy üzletágaktól ;

  • Szanálási eszközök, például egy csődbe jutott bank vagy vállalkozás rendezett intézmény általi átvételének végrehajtására vagy arra irányuló hatáskör, hogy a bank tevékenységének egy részét vagy egészét egy átmeneti hídbankba helyezzék át, ami lehetővé teszi a hatóságok számára, hogy biztosítsák az alapvető szolgáltatások folytonosságát és szabályosan tudják kezelni a csődöt.

Egyetlen vállalkozás sem lehet túl nagy a csődhöz. Az elsőrendű cél annak biztosítása, hogy a bankok a pénzügyi stabilitás veszélyeztetése nélkül mehessenek csődbe. Ez azt jelenti, hogy a bankokat oly módon lehet szanálni, amely minimalizálja az átterjedés kockázatát és biztosítja az alapvető pénzügyi szolgáltatások folytonosságát, többek között a bankszámla-tulajdonosok folyamatos hozzáférését számláikhoz. A keret hiteles alternatívája lesz az elmúlt néhány évben látott költséges bankmentéseknek.

Számos bank egész Európára kiterjedően működik, de nincs rendszer, amely egy ilyen, Európát behálózó bank csődjének határokon átnyúló következményeit tudná kezelni. Az egyik legfőbb kihívás ezért olyan hatékony rendszer kialakítása, amely biztosítja, hogy a hatóságok a lehető legteljesebb mértékben koordinálják tevékenységüket és együttműködjenek a határokon átnyúló bankcsőd káros hatásainak minimalizálása érdekében. A Bizottság javasolja, hogy a válságra való felkészülést és a válságkezelést célzó szanálási kollégiumok (ahol a felügyeletek és a szanálásért felelős nemzeti hatóságok találkoznának) felállítása a már meglévő felügyeleti kollégiumokra (nemzeti felügyeletek csoportjai) épüljön. A Bizottság azt is javasolni fogja, hogy az új európai felügyeleti hatóságok (lásd MEMO/10/434), különösen az Európai Bankfelügyeleti Hatóság rendelkezzen – a tagállamok költségvetési felelősségének sérelme nélkül – koordinációs és támogató szereppel válsághelyzetekben.

A 2010. májusi, bankszanálási alapokról szóló közleményében felvázoltaknak megfelelően a Bizottság javasolja, hogy állítsanak fel a bankok által teljesített befizetéseken alapuló nemzeti alapokat, amelyekkel finanszírozható a jövőbeli szanálási intézkedések költsége, és biztosítható, hogy a bankszanálás hiteles opció legyen. Jelenleg, mivel nincs alternatíva a bankok megmentésére, az erkölcsi kockázat az egész rendszerben elterjedt. Az adófizetők pénzének felhasználását elkerülő közös finanszírozási mechanizmusok megléte fokozza a határokon átnyúló együttműködést és megkönnyíti annak előzetes tervezését, hogy egy határokon átnyúló intézmény szanálási költségeit hogyan kell elosztani.

Végül a Bizottság felvázolja azon intézkedések ütemtervét, amelyekkel hosszabb távon foglalkozik egy olyan, integráltabb válságkezelési keret kialakítása céljából, amely jobban igazodik az integrált európai bankcsoportokhoz (azaz az európai szinten működő bankokhoz). A Bizottság tervei közt szerepel annak vizsgálata, hogy szükséges-e a banki fizetésképtelenségi rendszerek további harmonizációja, erről 2012 végén készül jelentés, és az Európai Bankfelügyeleti Hatóság 2014. évi felülvizsgálatával egyidejűleg értékeli, hogyan valósítható meg leginkább a határokon átnyúló csoportok szanálásának integráltabb kerete.

Előzmények

A pénzügyi válság egyértelműen bizonyította, hogy szilárdabb válságkezelési szabályozásra van szükség nemzeti szinten, valamint hogy a határokon átnyúló bankcsődök kezelésére alkalmasabb rendszert kell felállítani. A válság során számos tekintélyes bank csődje következett be (Fortis, Lehman Brothers, Icelandic banks, Anglo Irish Bank), amelyek felfedték a meglévő szabályozás súlyos hiányosságait. Szabályos felszámolás megszervezését lehetővé tevő mechanizmusok hiányában az uniós tagállamok kénytelenek voltak megmenti bankszektorukat. A bankokat segítő állami támogatások a GDP 13%-át tették ki. A Bizottság már két korábbi közleményében foglalkozott e témában a további teendőkkel (lásd IP/09/1549 és IP/10/610).

Lásd még: MEMO/10/560.

További információk az alábbi címen találhatók:

http://ec.europa.eu/internal_market/bank/crisis_management/index_en.htm


Side Bar

My account

Manage your searches and email notifications


Help us improve our website