Navigation path

Left navigation

Additional tools

IP/09/141

Brüsszel, 2009. január 28

Éghajlatváltozás: a Bizottság javaslatokat tesz a Koppenhágában megkötendő átfogó éghajlatváltozási megállapodást illetően

Az Európai Bizottság ma előterjesztette az éghajlatváltozás kezelésére irányuló átfogó és nagyra törő új globális megállapodásra és annak finanszírozására vonatkozó javaslatait. Az új egyezmény várhatóan az ENSZ koppenhágai éghajlat-változási konferenciáján jön létre. Ahhoz, hogy a hőmérséklet-növekedés 2 °C alatt maradjon, a fejlődő országoknak lényegesen több finanszírozásra lesz szükségük a fejlett világ részéről, és többoldalú intézményeknek kell segíteniük őket abban, hogy kivegyék részüket az éghajlat-változás kezeléséből. A Bizottság javaslatai között szerepel egy, az OECD egészére kiterjedő szén-dioxid-piac létrehozása 2015-ig, valamint az országok kibocsátásán és fizetőképességén alapuló innovatív nemzetközi finanszírozási források kialakítása.

Stavros Dimas környezetvédelmi biztos elmondta: „Az éghajlatváltozás okainak és hatásainak kezeléséhez jelentős magán- és közberuházásokra lesz szükség a következő évtizedekben, ám e beruházásokért még mindig sokkal kisebb árat kell fizetnünk, mintha hagynánk, hogy az éghajlatváltozás tovább pusztítson. Az európai gazdasági helyreállítási terv és a világszerte tett hasonló gazdasági válságkezelő intézkedések alkalmat teremtenek a szükséges alacsony szén-dioxid-kibocsátású beruházások előmozdítására, egyúttal serkentve a növekedést, az innovációt és a munkahelyteremtést. Ahhoz azonban, hogy Koppenhágában megállapodás szülessék, mindenképpen további finanszírozási megoldásokra lesz szükség. A mai közlemény ehhez lényegi hozzájárulást tesz, mivel átfogó javaslatokat tartalmaz a finanszírozás és a beruházások megsokszorozására.”

A koppenhágai cél

Az Európai Unió célja, hogy az iparosodás előtti szinthez képest mért globális felmelegedés ne lépje túl a 2 °C-ot, mivel nyomós tudományos bizonyítékok igazolják, hogy efölött már veszélyekkel jár az éghajlatváltozás.

A koppenhágai megállapodás egyrészt globális kibocsátáscsökkentési célokat hivatott kijelölni, másrészt kiindulópontul kell szolgálnia ahhoz, hogy az országok megerősítsék az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodóképességüket. A közlemény[1] konkrét javaslatokat tesz e célok eléréséhez.

Célkitűzések és intézkedések

Ahhoz, hogy a globális felmelegedés 2 °C alatt maradjon, 2020 előtt el kell érnie tetőpontját, majd 2050-re az 1990-es szint 50 százaléka alá kell csökkennie. Ehhez a fejlett és a fejlődő országoknak egyaránt intézkedéseket kell hozniuk.

A fejlett országoknak élen kell járniuk: 2020-ig az 1990-es szinthez képest 30 százalékkal kell csökkenteniük együttes kibocsátásukat. Az Európai Unió példamutatóan 30 százalékos kibocsátáscsökkentésre vállalt kötelezettséget, ha más fejlett országok hasonló csökkentésekre szánják rá magukat, és már megtette a szükséges intézkedéseket saját kibocsátásának 20 százalékos csökkentése érdekében (IP/08/1998). A Bizottság olyan paraméterekre is javaslatot tesz, amelyek azt hivatottak biztosítani, hogy a nemzeti célkitűzések hasonló erőfeszítést igényeljenek minden országtól. Minden OECD-országnak és minden uniós tagállamnak, tagjelölt országnak és lehetséges tagjelölt országnak kibocsátási célkitűzéseket kell kijelölnie.

A fejlődő országoknak – a legszegényebbek kivételével – 2020-ig 15–30 százalékkal mérsékelniük kell együttes kibocsátásuk növekedését az intézkedések hiányában előre jelzett szinthez képest. Ezen belül a trópusi erdőirtásból eredő kibocsátások gyors csökkentésére volna szükség (IP/08/1543). A szóban forgó országoknak vállalniuk kellene, hogy legkésőbb 2011-ig alacsony szén-dioxid-kibocsátású fejlesztési stratégiát fogadnak el a kibocsátás szempontjából kulcsfontosságú ágazatok összességére kiterjedően. E stratégiák értékelésére, valamint a megfelelő külső támogatásoknak a javasolt intézkedésekhez való hozzárendelésére új nemzetközi mechanizmus fog szolgálni.

Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású fejlődés finanszírozása

A kibocsátás csökkentéséhez világszinten évente szükséges többletberuházások nettó összege független becslések szerint 2020-ra körülbelül 175 milliárd euróra emelkedhet. Ennek több mint felére a fejlődő országokban lesz szükség. 2020-ig a fejlődő országokban megvalósuló intézkedések többsége kevés kiadással – sőt esetleg haszonnal – fog járni: ezeket az országok saját finanszírozásából célszerű megvalósítani. Az országok saját erejét meghaladó intézkedések nemzetközi pénzügyi támogatása többek között közpénzekből és nemzetközi szén-dioxid-kibocsátási kvótarendszerekből oldható meg.

A koppenhágai megállapodásnak ki kellene alakítania az országoknak az éghajlat elkerülhetetlen változásaihoz való alkalmazkodását előmozdító támogatás kereteit is. Minden fejlett és fejlődő ország köteles volna nemzeti alkalmazkodási stratégiát kidolgozni. Az alkalmazkodáshoz támogatást kell nyújtani a legkevésbé fejlett országok és a kis területű fejlődő szigetországok közül a legsérülékenyebbeknek.

Az Európai Uniónak fel kell tárnia a „szennyező fizet” elven és a fizetőképességen alapuló esetleges innovatív nemzetközi finanszírozási forrásokat. Az Európai Unió tagállamai az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer szerinti egységek árverezéséből származó jövendő bevételeik egy részét is felhasználhatnák a fejlődő országok támogatására.

Globális szén-dioxid-piac

Az Európai Uniónak arra kell törekednie, hogy az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert más hasonló kvótakereskedelmi rendszerekkel összekapcsolva 2015-re az egész OECD-re kiterjedő szén-dioxid-piacot építsen ki, ezáltal enyhítve az éghajlatváltozást, és megteremtve az ellene folytatott küzdelem anyagi fedezetét. A szóban forgó piac 2020-ra már a jelentősebb feltörekvő gazdaságokat is magában foglalná, előrevetítve a globális szén-dioxid-piac kiépítését.

Sort kell keríteni a Kiotói Jegyzőkönyv szerinti tiszta fejlesztési mechanizmus reformjára. Az előrehaladottabb fejlődő országok és az élénk verseny jellemezte gazdasági ágazatok esetében a tiszta fejlesztési mechanizmus helyébe fokozatosan ágazatonkénti egységelosztási mechanizmus és kvótakereskedelmi rendszerek lépnének.

A következő lépések

A közlemény a Tanács, az Európai Parlament és az Unió tanácsadó szervei elé került. Az Európai Tanács válasza márciusban várható.

Lásd még: MEMO/09/34.

További tájékoztatás

http://ec.europa.eu/environment/climat/future_action.htm


[1] Úton a Koppenhágában megkötendő átfogó éghajlatváltozási megállapodás felé COM(2009)39


Side Bar

My account

Manage your searches and email notifications


Help us improve our website