Navigation path

Left navigation

Additional tools

A Bizottság felvázolja a globális élelmiszer-áremelkedés hatásainak mérséklését célzó európai választ

European Commission - IP/08/763   20/05/2008

Other available languages: EN FR DE DA ES NL IT SV PT FI EL CS ET LT LV MT PL SK SL BG RO

IP/08/763

Brüsszel, 2008. május 20.

A Bizottság felvázolja a globális élelmiszer-áremelkedés hatásainak mérséklését célzó európai választ

Az Európai Bizottság a mai napon közleményt fogadott el, amelyben meghatározza a globális élelmiszer-áremelkedés hatásainak mérséklését célzó lehetséges politikai válaszokat. E dokumentumot a június 19–20-i Európai Tanács keretében vitatják meg. A közlemény elemzi a strukturális és ciklikus tényezőket, és három pillérre támaszkodó politikai választ javasol, ideértve a közös agrárpolitika állapotfelmérésével (lásd IP/08/762) és a kiskereskedelmi ágazat figyelemmel kísérésével összefüggésben végzett rövid távú intézkedéseket; a mezőgazdasági ellátás fokozására és az élelmiszer-biztonság javítására irányuló kezdeményezéseket, köztük a bioüzemanyagok fenntartható új generációinak kifejlesztését; valamint az áremelkedések szegény népességre gyakorolt hatásának kezelésére tett globális erőfeszítésekhez való hozzájárulást célzó kezdeményezéseket.

A Bizottság elnöke, José Manuel Barroso kijelentette: „Az Európai Unió gyorsan reagált az élelmiszerárak ugrásszerű megemelkedésére. Olyan problémával állunk szemben, amelynek számos kiváltó oka és következménye van. Így egyszerre több fronton kell felvennünk azokkal a küzdelmet. A mai napon előterjesztett lehetséges politikai válaszok kiegészítik a már eddig megtett intézkedéseinket. A Bizottság felszólítja a tagállamokat, hogy adjanak közös európai választ e globális kihívásra. Válaszunkat összehangoljuk majd az ENSZ-en és a G8-on belüli nemzetközi partnereinkkel”.

Mi okozta az élelmiszerek áremelkedését?

A közlemény megvizsgálja az élelmiszerárak – úgy az EU-n belül, mint nemzetközi szinten tapasztalt – közelmúltbeli ugrásszerű emelkedésének hátterében rejlő okokat. Az emelkedés a mezőgazdasági árak mintegy három évtizedes csökkenő tendenciája után következett be. A legújabb jelzések a legtöbb alaptermék vonatkozásában a 2008 elején tapasztalt csúcsértékek hanyatlását mutatják. A magasabb élelmiszerárak strukturális mozgatórugói között szerepel az úgy az alapvető, mint a magasabb hozzáadott értékkel rendelkező élelmiszerek iránt – különösen a nagy feltörekvő gazdaságokban – megnyilvánuló egyre fokozódó kereslet, valamint a világ népességének általános növekedése. Az emelkedő energiaköltségeknek szintén jelentős kihatásuk van az élelmiszerárakra, különösen a nitrogénalapú műtrágyákhoz hasonló anyagok bevitelével járó költségek emelkedése – utóbbi költsége 1999 óta 350%-kal nőtt –, valamint a megemelkedett szállítási költségek következtében. A terméshozamok növekedése lelassult és a mezőgazdasági termékek tekintetében új értékesítési lehetőségek tűntek fel. A kiváltó tényezők között megemlítendő még a világ számos régiójában tapasztalt gyenge termés, az élelmiszertartalékok történelmi mélyponton lévő szintje, az USA-dollár értékcsökkenése, valamint a világpiac számos hagyományos beszállítóját érintő kiviteli korlátozások. A spekuláció tovább erősítette a lappangó áringadozást.

Hatások az Unióban

Az alaptermékek áremelkedése hozzájárult az élelmiszerárak növekedéséhez és a globális inflációhoz az EU-n belül, bár ennek kihatása a kiskereskedelmi árakra korlátozott maradt. Ennek oka az euro felértékelése, a nyersanyagok csökkenő aránya az élelmiszerek előállítási költségeiben az energia- és munkaerőköltségekhez képest, illetve az élelmiszerek alacsony hányada az átlagos háztartási kiadásokban. Azonban az áremelkedés bizonyos tagországokban sokkal inkább érezteti hatását, mint máshol, és jóval komolyabb következményekkel jár az alacsony jövedelmű családokra nézve. Miközben a kialakult helyzet a szántóföldi termelők számára előnyöket hoz, az állattenyésztőknek magasabb takarmányárakkal kell szembenézniük.

Globális szintű hatások

Az áremelkedés leginkább a nettó élelmiszer-importőr fejlődő országokat sújtja, míg a nettó exportőrök számára általában haszonnal jár. Ugyan a magasabb árak következtében élelmiszerhiány egyelőre nem alakult ki, az áremelkedés fokozta a szegénységet, az alultápláltságot, és növelte a világ legszegényebb népeinek sebezhetőségét az újabb külső csapásokkal szemben. Mindazonáltal közép- és hosszú távon az emelkedő árak esetlegesen új jövedelemtermelő lehetőségeket kínálhatnak a fejlődő országok mezőgazdasági termelői számára, és ezáltal a gazdálkodás fokozottabban hozzájárulhat a gazdasági növekedéshez.

A várható tendencia

Megkezdődött az árak csökkenése a közelmúlt csúcsértékeihez képest, és a Bizottság bízik abban, hogy e tendencia folytatódik és a piacok stabilizálódnak. Mindazonáltal a Bizottság nem reméli a múltban megszokott alacsony árak visszatérését.

A politikai válasz

A Bizottság által a mai napon javasolt három pillérre támaszkodó politikai válasz az alábbi intézkedéseket foglalja magában:

  • 1) rövid távon: a közös agrárpolitika állapotfelmérése (lásd IP/08/762) és a kiskereskedelmi ágazat figyelemmel kísérése az egységes piac felülvizsgálatáról szóló rendelkezések szerint, a versenyjogi és belső piaci elvekkel összhangban,
  • 2) közép távon: a mezőgazdasági ellátás fokozására és az élelmiszer-biztonság javítására irányuló kezdeményezések, köztük a bioüzemanyagok fenntartható kritériumainak és új generációinak nemzetközi szinten történő kifejlesztése, valamint a mezőgazdasági kutatási tevékenység erősítése és a tudás terjesztése, különös tekintettel a fejlődő országokra,
  • 3) az áremelkedések szegény népességre gyakorolt hatásának kezelésére tett globális erőfeszítésekhez való hozzájárulást célzó kezdeményezések, köztük: jobban összehangolt nemzetközi válasz az élelmiszerválságra, különösen az ENSZ és a G8 tekintetében; a folytatólagos nyitott kereskedelem politikája, amely preferenciális piacra jutási lehetőséget biztosít az EU-ban a világ legszegényebb országai számára; gyors válasz az azonnali rövid távú humanitárius szükségletekre; fejlesztési segélyek előirányozása hosszú távú projektek számára a fejlődő országok mezőgazdaságának újjáélesztése érdekében.

Általánosabban, a Bizottság továbbra is aktívan figyelemmel kíséri a helyzet alakulását, és adott esetben kiigazítja a politikáit oly módon, hogy azok számításba vegyék az új körülményeket.

Fel kellene-e hagynia az Európai Uniónak a bioüzemanyagokkal kapcsolatos célkitűzésével az emelkedő élelmiszerárak miatt?

Az Európai Tanács 2007-ben meghatározta a szállításra szolgáló bioüzemanyagokra vonatkozó célkitűzést, és 2008 januárjában a Bizottság előterjesztette javaslatait e célkitűzés végrehajtására. A Bizottság soha nem azt tűzte ki célul, hogy a 10% bioüzemanyagot bármi áron el kell érni. A 10% bioüzemanyag elérése szigorú feltételekhez kötött. E feltételek közé tartozik a kivitelezhető és erőteljes fenntarthatósági szabályozás, valamint a második generációs bioüzemanyagok kereskedelmi életképessége. Az uniós fenntarthatósági szabályozást a Tanács és az Európai Parlament jelenleg tárgyalja. A szabályozás a maga nemében világpremiernek számít. Biztosítania kell, hogy a termelés semmilyen ártalmas mellékhatással ne járjon, illetve erőteljes és végrehajtható előírásokat kell tartalmaznia. A 10%-os uniós célkitűzéssel vagy anélkül, világviszonylatban tovább fog növekedni a bioüzemanyag-termelés. Európának minden tőle telhetőt meg kell tennie annak érdekében, hogy bebizonyítsa a fenntarthatósági szabályozás működőképességét, illetve biztosítsa az új generációs bioüzemanyagokra való mielőbbi áttérést. A szállítási ágazatban jelenleg a bioüzemanyag jelenti a nem fenntartható fosszilis üzemanyag egyedüli alternatíváját. A fenntartható bioüzemanyagokra vonatkozó uniós célkitűzés meghatározó szerepet játszik abban, hogy az EU 2020-ra képes legyen szén-dioxid-kibocsátását 20%-kal csökkenteni.


Side Bar

My account

Manage your searches and email notifications


Help us improve our website