IP/08/1335
Brüsszel, 2008. szeptember 17.
„Ezzel a lépéssel az Európai Unió a társadalom legelesettebb tagjai számára konkrét segítséget tud nyújtani – jelentette ki Mariann Fischer Boel mezőgazdasági és vidékfejlesztési biztos. – Az élelmiszerárak mostani ugrásszerű emelkedése sokukat rendkívül érzékenyen érintett. Ki kell terjesztenünk ezt a sikeres programot és megnövelnünk költségvetését, hogy minél több emberen segíthessünk. Az intervenciós készletek kimerülésével joggal vetődik fel az igény – a nemzeti táplálkozási szokásoknak megfelelő – élelmiszerek piaci beszerzése iránt.”
A program 1987-ben született, keretében a tagállamok élelmiszersegélyként hasznosíthatták az állami készletekben felhalmozott élelmiszer-felesleget. Időközben azonban a helyzet gyökeresen megváltozott. A készletek mára szinte kimerültek, miközben egyre több a rászoruló és az élelmiszerárak az egekbe szöktek. A Bizottság ezért úgy véli, hogy a program költségvetésének növelése és az élelmiszerek folyamatos nyílt piaci beszerzésének lehetővé tétele elemi érdek.
A társfinanszírozás bevezetésével nemcsak a források kezelése és tervezése javul, de a tagállamok is felelősségteljesebb szerephez jutnak a programban. A hatékonyság további fokozása és a folyamatosság fenntartása érdekében az elosztást hároméves időszakra kell megtervezni. A termékek köre nem korlátozódna az intervenciós készletet alkotó termékekre. A program keretében most első ízben például zöldségek, gyümölcsök és étolaj is biztosítható lenne.
A nemzeti hatóságok táplálkozási kritériumok alapján maguk választhatnák ki a szükségesnek ítélt élelmiszereket, és a jelenlegi gyakorlatnak megfelelően a civil szervezetekkel karöltve gondoskodhatnának elosztásukról. Az élelmiszerek elsősorban az intervenciós készletekből származnának, illetőleg a piacról lennének beszerezhetők, ám csak akkor, ha az intervenciós készletben nem állnak rendelkezésre. Az elosztást térítésmentesen kell biztosítani, illetve költsége nem haladhatja meg az élelmiszer elosztásával megbízott szervezet által ténylegesen viselt költségterheket.
A tagállamok saját belátásuk szerint dönthetnek a programban való részvételről. A segélyt általában a nélkülözők számos különböző csoportjához eljuttathatják, így például a hátrányos helyzetű családok, a kisnyugdíjasok, a hajléktalanok, a fogyatékkal élők, a veszélyeztetett gyermekek, a létminimum alatt élő és migráns munkavállalók, valamint a menedékkérők részére.
Azok a tagállamok, amelyek a programban való részvétel mellett döntenek, maguk választhatják ki az élelmiszerek elosztására alkalmasnak ítélt – általában jótékonysági vagy helyi szociális – szervezeteket. Ezt követően hároméves programozási időszakot tekintve fel kell mérniük szükségleteiket, és ennek megfelelően kérelmet kell benyújtaniuk a Bizottsághoz, amely rendelkezésre bocsátja a forrásokat. A tervet éves rendszerességgel kellene elkészíteni, hogy igazodni lehessen a programozási időszak során bekövetkező esetleges változásokhoz.
Jóllehet az Európai Unió világviszonylatban és átlagosan a legmagasabb életszínvonalat biztosító társadalmak egyikének számít, sok polgára mégsem jut elegendő táplálékhoz. Az Európai Unión belül közel 43 millió ember táplálkozása hiányos, azaz nem engedhetik meg maguknak, hogy minden másnap húst, csirkét vagy halat fogyasszanak. Jelenleg összesen 19 tagállam vesz részt a programban.
További dokumentumokért és háttérinformációkért lásd:
http://ec.europa.eu/agriculture/markets/freefood/index_en.htm