IP/07/721

Brüsszel, 2007. május 30.

A Bizottság értékeli a régiók számára juttatott támogatások hatását, és vitát indít a kohéziós politika következő szakaszáról

A kohéziós politika bizonyítottan hatással volt az Európai Unió régióinak fejlődésére, de számos új nehézséggel kell majd megbirkóznia az elkövetkező években; ezeket állapította meg az Európai Bizottság gazdasági és társadalmi kohézióról szóló legutóbbi jelentése^[1]. A témában készített, ma megjelent negyedik ilyen jelentés elsőként mutatja be a kibővült Unió 27 tagállamának és 268 régiójának gazdasági, társadalmi és területi helyzetét. A jelentés részletes elemzést tartalmaz a régiók helyzetéről a GDP, a termelékenység és a foglalkoztatás szempontjából. Számos olyan kérdésre hívja fel a figyelmet, amelyekkel a jövőben a tagállamoknak és a régióknak szembe kell majd nézniük. Elsőként kerít sort a kohéziós politika 2000–2006-os programozási időszakban kifejtett hatásának és az új, 2007–2013-as időszakra való felkészülésnek az értékelésére. A jelentésben szereplő 10 kérdés célja, hogy az európai intézményekben és azokon kívül vitát indítson e jelentős szabályozási terület kilátásairól.

A jelentés bemutatásakor Danuta Hübner, a regionális politikáért felelős biztos kifejtette: „A kohéziós politika már bizonyította, hogy képes a változó körülményekhez alkalmazkodni. Rendkívül szükséges befektetéseket támogatott az infrastruktúra, a humán erőforrások és a regionális gazdaságok modernizációja és változatosabbá tétele terén. Hozzájárult az állami befektetésekre vonatkozó politikák hangsúlyának az uniós fontossági sorrend szerinti átalakulásához. “

Majd hozzátette: „A kohéziós politika lényege, hogy a régiók közötti különbségek csökkentésével, az eddig kiaknázatlan lehetőségek feltárásával, a források növekedés-serkentő beruházásokra való felhasználásával minden egyes uniós polgár esélyhez jusson, tekintet nélkül arra, hogy hol él. Az előttünk álló időszakban az Unió számos kihívással fog szembenézni: 2020-tól várhatóan megkezdődik a népesség csökkenése, ami számos régióban már most is megfigyelhető, növekszik a gazdasági nyomás a világpiaci versenytársaktól, emelkednek az energiaárak, megváltozik az éghajlat és a társadalom rétegei élesen szétválnak. Európának megoldást kell találnia ezekre a problémákra. Ehhez azonban valamennyi régiót és embert be kell vonnunk jólét és a növekedés megteremtésébe és a foglalkoztatás növelésébe.”

Vladimír Špidla, foglalkoztatásért, szociális ügyekért és esélyegyenlőségért felelős biztos hozzátette: „A kohéziós politikának része volt a társadalmi kirekesztődés és a szegénység csökkentésében, valamint a közigazgatás és a központi irányítás fejlesztésében, különösen a nemzeti szint alatti szinteken. Ennek során a kohéziós politikának is köszönhetően növekedett a GDP és csökkentek az Unióban a különbségek."

Hangsúlyozta: „Az Európai Szociális Alap (ESZA) az elkövetkező hét évben évente több mint 10 milliárd eurót fog az emberekbe fektetni, ezzel segíti őket készségeik és foglalkoztatási lehetőségeik javításában. A technológiai fejlődés és a globalizáció miatt különösen fontos, hogy az emberek rendelkezzenek a változások kezeléséhez szükséges képességekkel – a munkavállalóknak tudniuk kell változtatni." Majd hozzátette: „Az ESZA a tagállamok számára nélkülözhetetlen eszköz a rugalmas biztonság – vagyis az aktív munkaerő-piaci politikák, a rugalmas szerződési feltételek és az élethosszig tartó tanulás keverékének – gyakorlati kivitelezésében. Fontos szerepet vállal azzal, hogy segíti a szakmai és a magánélet összeegyeztetésére vonatkozó politikák kialakítását és végrehajtását, hiszen e politikák különösen fontosak a dolgozó nők és férfiak számának növelésére irányuló uniós erőfeszítésekben.”

Danuta Hübner európai biztos a vita tárgyaként a 2007–2013-at követő időszakot jelölte meg. „Azonban még sok tennivalónk van. A politika jövőjéről tíz kérdést javaslok megvitatásra, és remélem, ez a vita széles körű lesz, és minden véleményt be fog fogadni. Az eredményről jövőre számolok be."

A JELENTÉS MEGÁLLAPÍTÁSAI

A jelentés négy részből áll:

1. Gazdasági, társadalmi és területi helyzet és változások az EU-27 tagállamaiban és régióiban: Az elemzésből kitűnik, hogy az elmúlt évtized során a jövedelem és a foglalkoztatás terén jelentkező egyenlőtlenségek csökkentek az Unióban. Még mindig jelentős azonban a legkevésbé tehetősek hátránya a többiekhez képest, és ez csak hosszútávon szüntethető meg.
2. A kohéziós politika hatása: Az európai kohéziós programok közvetlenül járultak hozzá a regionális átalakuláshoz és a foglalkoztatáshoz. A kohéziós politika jóvoltából például 2000 és 2006 között Görögország GDP-je 2,8%-kal, Portugáliáé pedig 2,0%-kal nőtt; az előzetes becslések szerint a 2007–2013-as időszakban a kohéziós politika révén Litvánia, Lettország és Csehország GDP növekedése körülbelül 8,5%-os, Lengyelországé megközelítőleg 5,5%-os és Görögországé hozzávetőleg 3,5%-os lesz. Nem utolsó sorban pedig támogatja a társadalmi kirekesztődés és a szegénység csökkentését: évente 9 millió ember képzését segíti, amelynek több mint fele nő, ezzel is hozzájárulva a jobb foglalkoztatási feltételek és a magasabb jövedelem eléréséhez; 2000 és 2005 között hat országban több mint 450 000 munkahely teremtésében volt szerepe, ami a 2. célkitűzésből származó támogatások 2/3-át le is kötötte.
3. Nemzeti politikák és kohézió: Az állami befektetések az elmúlt években folyamatosan csökkennek, hiszen a költségvetésnek szembe kell néznie az öregedő népesség következményeivel (nyugdíjreform, költségigényesebb oktatás és egészségügyi rendszerek) és gazdasági reform az állami finanszírozás csökkenéséhez vezetett. 1993-ban az állami befektetések a GDP 2,9%-át tették ki. Tizenkét évvel később ez a GDP 2,4%-ára csökkent. Ezzel együtt pedig az állami befektetésekkel kapcsolatos döntéshozatal és irányítás lassan, de biztosan decentralizálódik és regionális, illetve helyi szintre kerül. 2000 és 2005 között a regionális és a helyi szintű állami kiadások nagysága évente 3,6%-kal nőtt, gyorsabban, mint a GDP (1,7%), vagy az összes állami kiadás (2,4%).
4. Közösségi politikák és kohézió: Az egyes közösségi politikák – K+F és innováció, mezőgazdaság, verseny és állami támogatások – hatékonyan tudják befolyásolni a kohéziós politikát, például azáltal, hogy pontosan figyelembe veszik a gazdasági, társadalmi és területi körülményeket. A jelentésből kitűnik, hogy fokozatosan erre helyeződik a hangsúly, de még mindig számos szinergiát ki lehet használni.

FŐ KÉRDÉSEK

A jelentés a kohéziós politika jövőjéről szóló széles körű vitára a következő kérdéseket veti fel.

1. Milyen tanulságok vonhatók le a 2007–2013. évi programok előkészítésekor szerzett tapasztalatokból? Ilyen körülmények között és a jelentés által nyújtott elemzés fényében a kohéziós politika mennyire igazodik az elkövetkező években az európai régiók előtt álló kihívásokhoz? Például:

1.1. Hogyan tudnak a régiók reagálni az alacsony és közepes technológiaigényű ágazatok dinamikus szereplőitől származó szerkezetátalakító hatású nyomásra?

1.2. A születési és halálozási arányok és népvándorlási áramlások regionális szintű különbségeinek fényében milyen szerepet játszik a kohéziós politika a demográfiai változásokra adott válaszban?

1.3. Az éghajlatváltozás milyen mértékben jelent kihívást a kohéziós politika számára?

2. Ebben az új környezetben a kohéziós politika hogyan tud integrált és rugalmasabb megközelítést kialakítani a fejlődés/növekedés és munkahelyteremtés szempontjából?

2.1. Hogyan tudja a kohéziós politika jobban elősegíteni a harmonikus, kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődést, figyelembe véve az uniós területek sokszínűségét, mint pl. a leghátrányosabb helyzetű területeket, a szigeteket és a vidéki és tengerparti térségeket, de egyben a városokat, a hanyatlófélben lévő ipari térségeket és a különleges földrajzi sajátosságokkal rendelkező egyéb területeket is?

2.2. Mik a hatásai a jelentésben a társadalmi kohézió kulcselemeire vonatkozóan megállapított kihívásoknak, úgy mint beilleszkedés, integráció és esélyegyenlőség? Van-e szükség további erőfeszítésre e hatások megelőzése és ellensúlyozása érdekében?

2.3. Polgárainknak milyen alapvető készségekkel kell rendelkezniük a jövőben, hogy reagálni tudjanak a kihívásokra?

2.4. Regionális szinten milyen alapvető kompetenciákat kell kifejleszteni ahhoz, hogy a régiók világviszonylatban is versenyképessé váljanak?

3. Az előző kérdések értékelését követően a 2007–2013. évi időszakra hogyan értékelhető a politikai irányítási rendszer?

3.1. Tekintettel a kohéziós politikai programok hatékony irányításának szükségességére, egy többszintű kormányzási rendszeren belül milyen lenne a hatáskörök optimális megosztása a közösségi, nemzeti és regionális szintek között?

3.2. Hogyan támogathatná hatékonyabban a kohéziós politika a tagállami és a regionális közpolitikákat? Milyen megvalósítási mechanizmusok tehetnék a politikát még teljesítményorientáltabbá és fehasználóbarátabbá?

3.3. Hogyan lehetne megerősíteni a kohéziós politika és a többi nemzeti és közösségi politika közötti kapcsolatot több és jobb szinergia és komplementaritás elérése érdekében?

3.4. Milyen új lehetőségek nyílnak a régiók közötti együttműködésre az EU-n belül és kívül?

Megjegyzés szerkesztőknek

A negyedik társadalmi és gazdasági kohéziós jelentés megállapítja az alapvető adatokat és a fő kérdéseket a 2013 utáni kohéziós politikáról folytatott nyílt vitához, amelyet Brüsszelben a szeptember 27–28-ra tervezett negyedik kohéziós fórum fog hivatalosan megindítani.

Az Európai Bizottság a gazdasági és társadalmi kohézióról jelentést készít az Európai Közösséget létrehozó szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata 159. cikkének rendelkezései értelmében, amely a következőt írja elő:

A Bizottság három évente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a gazdasági és társadalmi kohézió elérése terén megvalósított előrehaladásról, és arról, hogy az e cikkben előírt különböző eszközök ehhez hogyan járulnak hozzá. A jelentéshez szükség szerint megfelelő javaslatokat kell csatolni.
A regionális politikáról további információt találhat a:

http://ec.europa.eu/regional_policy/index_en.htm oldalon.

^[1] A Bizottság közleménye: COM/2007/273