IP/07/1916

Brüsszel, 2007. december 12.

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság elnöke Strasbourgban ünnepélyes keretek között aláírják és kihirdetik az alapvető jogok Chartáját

A mai napon Strasbourgban az Európai Parlament elnöke, a Tanács elnöke és a Bizottság elnöke ünnepélyes keretek között aláírta és kihirdette az Európai Unió Alapjogi Chartáját. Ez nyitja meg az utat a lisszaboni szerződés holnapi aláírásához. Az európai polgárok a Chartának köszönhetően az Unió intézményeire, szerveire és hivatalaira, valamint az Unió jogának végrehajtásakor eljáró tagállamokra kötelező jogok valóságos katalógusát kapják így kézhez. Az európai egyesülési folyamat fontos lépése ez.

A Charta mai aláírása alkalmával a Bizottság elnöke, José Manuel Barroso a következőket nyilatkozta: „A Charta ünnepélyes aláírásával és kihirdetésével az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság nyíltan kifejezték abbéli megmásíthatatlan akaratukat, hogy tartalmát az Unió intézményei viszonylatában jogilag kötelező erőre emeljék. Az európai polgárok jogai ezáltal megerősödnek, méghozzá olyan kiemelt jelentőségű területeken, mint az emberi méltóság, az alapvető szabadságok, az egyenlőség, a szolidaritás, a polgári jogok és az igazságszolgáltatás kérdésköre.” Az elnök még hozzátette : „Azáltal, hogy a Chartát a holnap Lisszabonban aláírandó szerződésbe emeli, az Európai Unió az egyesülési folyamat újabb fontos lépését teszi meg.”

A Charta kiegészíti a többi nemzetközi jogi eszköz hatását, például az Emberi jogok európai egyezményét, amelyhez egyébként a tervek szerint az Unió is csatlakozhat.

Előzmények

Az Európai Unió Alapjogi Chartáját első alkalommal ünnepélyesen az Európai Parlament elnöke, a Tanács elnöke és a Bizottság elnöke a 2000. december 7-i Tanács üléséhez kapcsolódva hirdette ki. E Charta kihirdetése 2000-ben ugyanakkor még csak politikai elköteleződést jelentett, kötelező jogi erő nélkül. Az Egyezmény kidolgozása során és a 2003-2004 között működő kormányközi konferencia munkája alatt ezt a Chartát a következők szerint módosították: - többek között az általános rendelkezések tekintetében, azért, hogy jogilag kötelező erőre emeljék. Ezt a megközelítést megerősítették egyrészt a 2007 júniusában tartott Európai Tanács ülésén a kormányközi konferencia megbízatásának tárgyalásakor, másrészt magán a konferencián is.

A Lisszaboni szerződés 1. cikkének 8. pontja úgy rendelkezik, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkének első bekezdése helyébe a következő cikk lép:

„Az Unió elismeri a 2000. december 7-i és [2007. december 12-én] kiigazított szövegű Alapjogi Chartában foglalt jogokat, szabadságokat és elveket; az Alapjogi Charta jogilag a Szerződésekkel azonos értékű.

A Charta rendelkezései semmilyen módon nem terjesztik ki az Uniónak a Szerződésekben megfogalmazott hatásköreit.

A Chartában foglalt jogokat, szabadságokat és elveket a Charta VII. címében foglalt, az értelmezést és alkalmazást szabályozó általános rendelkezéseknek megfelelően kell értelmezni, kellően figyelembe véve a Chartában említett azon magyarázatokat, amelyek meghatározzák az érintett rendelkezések eredetét.”

A Charta 2007-ben elfogadott változata és a Chartában szereplő „magyarázatok” frissített változatát kihirdetik az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

Szükséges pontosítani, hogy az 51. cikk értelmében „a Charta rendelkezéseinek címzettjei – a szubszidiaritás elvének megfelelő figyelembevétele mellett – az Unió intézményei, szervei és hivatalai, valamint a tagállamok annyiban, amennyiben az Unió jogát hajtják végre.”

Ezen túlmenően a 2007. évi kormányközi konferencia három másik szövege vonatkozik a Chartára: a Charta Lengyelországra és az Egyesült Királyságra történő alkalmazásáról szóló 7. jegyzőkönyv; Lengyelország 51. számú nyilatkozata a Chartáról, valamint Lengyelország 53. számú nyilatkozata a Charta Lengyelországra és az Egyesült Királyságra történő alkalmazásáról szóló jegyzőkönyvről. Az Egyesült Királysággal és Lengyelországgal kialakított különleges rendszer lehetővé tette, hogy megőrizzék a Charta jogilag kötelező erejét, és ezzel egyidőben teljes körű alkalmazását is e két országban és a többi 25 tagállamban egyaránt.