IP/06/1862
Brüsszel, 2006. december 20.
Sztavrosz Dimasz környezetvédelmi biztos így nyilatkozott: „Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása ellen tett erőfeszítéseinkből a légiközlekedésnek is ki kellene vennie a maga megfelelő részét. A Bizottság folytatni kívánja az együttműködést nemzetközi partnereivel egy légiközlekedésről szóló átfogó megállapodás célkitűzéseinek elérése érdekében. A légiközlekedésnek az EU gázkibocsátásokra vonatkozó kereskedelmi rendszerébe történő bevonása költséghatékony és környezetkímélő megoldás, mely egyenlő elbánásban részesíti a légitársaságokat.”
Növekvő károsanyagkibocsátás a légiközlekedésben
A Kiotói Jegyzőkönyv célkitűzései csak a belföldi légiközlekedésből származó kibocsátásokat érintik, a nemzetközi légiforgalomból származókat nem. Ráadásul a nemzetközi forgalomban használt üzemanyag hagyományosan adómentes. Az unió tagállamai és harmadik országok között érvényben lévő kétoldalú légiforgalmi egyezmények módosítása már folyamatban van annak érdekében, hogy lehetőség nyiljon a megadóztatásra, ennek megvalósulásához azonban időre van szükség.
A légiközlekedésből származó kibocsátások jelenleg az üvegházhatást előidéző gázok teljes kibocsátásának mindössze 3%-át teszik ki az Európai Unióban, mértékük azonban rohamosan nő (1990-től 87%-kal). Miközben az utazások egyre olcsóbbá válnak, a kedvezőtlen környezeti hatásokat figyelmen kívül hagyják. Ha például valaki a London–New York távolságot oda-vissza repülőgépen teszi meg, nagyjából ugyanannyi kibocsátást generál, mint egy átlagos uniós polgár azzal, ha egy éven át fűti az otthonát.
A légiközlekedés fokozódó károsanyagkibocsátása éles ellentétben áll azokkal az eredményekkkel, melyeket a gazdaság számos más ágazatában sikerült elérni a kibocsátáscsökkentés terén. Ha tétlenek maradunk, 2012-re a Kiotói Jegyzőkönyben előirányzott és a tizenöttagú EU által vállalt 8%-os kibocsátáscsökkentés több mint egy negyedét semmivé teszi a közösségi területekről induló repülések fokozódó károsanyagkibocsátása. A légiközlekedésből származó kibocsátás mennyisége 2020-ra várhatóan több mint kétszerese lesz a jelenleginek.
Irányelv-javaslat
Az irányelv-javaslat előzménye egy 2005. szeptemberi bizottsági közlemény[1], mely szerint a légiközlekedés integrálása az Európai Unió gázkibocsátásokra vonatkozó kereskedelmi rendszerébe gazdasági és környezetvédelmi szempontból egyaránt a legjobb módja az ágazatra jellemző kibocsátások leküzdésének. A Tanács és az Európai Parlament támogatták a bizottsági álláspontot.
Az irányelv értelmében a légitársaságok egyenlő elbánásban részesülnek, függetlenül attól, hogy az EU-ban honosak-e vagy sem. A javasolt irányelv hatálya 2011-től az EU légterében végrehajtott, országhatárokon belüli és nemzetközi repüléseket érinti, 2012-től pedig kiterjed minden, az EU területéről kiinduló vagy oda érkező nemzetközi repülésre. Ezzel becslések szerint 2020-ra a széndioxid-kibocsátást 46%-kal, azaz évi 183 millió tonnával lehetne visszafogni, ami kétszer annyi, mint például Ausztria teljes éves üvegházhatást előidéző gázkibocsátása (a megszokott körülmények között).
Annak érdekében, hogy gátat vessenek a légiközlekedésből származó károsanyag-kibocsátás növekedésének, az elosztandó kibocsátási jogosultságok teljes mennyisége nem haladhatja meg a 2004–2006-os időszak átlagos kibocsátásának mértékét. Bizonyos mennyiségű jogosultságot a tagállamok is felkínálhatnak, a jogosultságok túlnyomó része azonban ingyenesen, egy egységes teljesítménymérő referenciaérték alapján kerül odaítélésre, amely figyelembe veszi az üzemeltetőknek a légiközlekedésben betöltött korábbi szerepét.
Az adminisztratív költségek csökkentése érdekében a nagyon könnyű légi járművek nem kerülnek bele a rendszerbe, illetve egy üzemeltető csak egy tagállamban lesz regisztrálva.
Az irányelv egy a légiközlekedésből származó kibocsátások kezelésére létrehozott átfogó stratégia része, melybe ugyanúgy beletartozik a környezetbarát technológiák további kutatása, mint a légiközlekedés irányításának javítása.
A menetdíjakra gyakorolt hatás
Feltételezve, hogy a légitársaságok a felmerülő járulékos költségeket az ügyfeleikre hárítják, a szokásos oda-visszaút az EU területén belül 2020-ban 1,8–9 euróval kerülhet többe. Nagyobb távolságokon – a táv hosszától függően – a menetjegyek ára valamivel nagyobb mértékben emelkedhet, tekintettel a magasabb fokú környezeti terhelésre. A menetdíj-emelkedés ugyanakor minden esetben várhatóan lényegesen kisebb lesz, mint azok az ügyfelekre hárított járulékos költségek, melyeket az elmúlt évben az olajárak változása miatt kellett kifizetni.
Lásd még: MEMO/06/506
További
információ:
http://ec.europa.eu/environment/climat/aviation_en.htm
[1] A repülés éghajlatváltozásra gyakorolt hatásának csökkentéséről, COM(2005) 459 végleges.