Navigation path

Left navigation

Additional tools

IP/06/1356

Brüsszel, 2006. október 12.

A népesség-elöregedés ára: most kell csökkenteni a hiányt és megreformálni a nyugdíjrendszert ahhoz, hogy gyermekeinknek fenntartható jövőt hagyjunk örökül

Az EU tagállamai sokkal magabiztosabban nézhetnének szembe az elöregedő népesség jelentette aggasztóan magas nyugdíjkiadással, ha költségvetésük középtávon kiegyensúlyozott lenne. Ha sikerülne ezt megvalósítani, az EU-ban átlagos államadósság/GDP arány a mai 63%-ról 2050-re 80%-ra emelkedne, szemben a mai politikák eredményeképpen várható 200%-kal, fogalmaz a Tanácsnak és a Parlamentnek szánt, az Európai Unió államháztartásainak hosszú távú fenntarthatóságáról szóló bizottsági közlemény. A közlemény szerint a többi országnál nagyobb veszélynek vannak kitéve azok a tagállamok, amelyek a jelentős költségvetési egyensúlyhiánnyal küzdenek, és a népesség-elöregedéssel kapcsolatos kiadások várhatóan jelentős növekedésével néznek szembe. Azonban az EU egésze számára jelent kulcsfontosságú politikai kihívást az, hogy az Unió milyen módon birkózik meg a népesség-elöregedés költségvetésre gyakorolt hatásával. A válasz az államadósság csökkentésében, a foglalkoztatottság növelésében, és a termelékenység fokozásában rejlik, amellyel egyidejűleg a nyugdíj, az egészségügy, és tartós ápolás rendszerének reformját is el kell végezni.

Ha a tagállamok nem tesznek komoly lépéseket a nyugdíjak időzített bombájának hatástalanítására, akkor az gyermekeink és unokáink kezében robban, egyszerűen elviselhetetlen terhet róva rájuk. Olyan problémáról van szó, amelyet egyrészt az államháztartási hiány és az államadósság csökkentésével, másrészt a nyugdíj, az egészségügy, és a tartós ápolás rendszerének reformjával oldhatunk meg. Ugyan történt már némi előrelépés, de egyértelműen nem elegendő, ugyanakkor rohamosan csökken az a cselekvése kihasználható idő, amelyet a munkaképes korú népesség számának növekedése és az általános foglalkoztatási szint emelkedése teremtett" – mondta Joaquín Almunia, a gazdasági és monetáris ügyek biztosa.

A gyermekvállalási kedv csökkenése, a baby-boom generáció nyugdíjazása, és a várható élettartam növekedése következtében az Európai Unió népessége 2050-ben sokkal idősebb lesz, amely elviselhetetlen terhet ró az államháztartásra, áll egy idén februárban nyilvánosságra hozott, az Európai Bizottság és a gazdaságpolitikai bizottság által készített tanulmányban[1].

A Bizottság által ma elfogadott közlemény és a hozzá tartozó, Az államháztartás hosszú távú fenntarthatósága az Európai Unióban című tanulmány rámutat, hogy hatalmas előnyökkel jár, ha a problémára az államháztartási hiány és az államadósság csökkentése, illetve strukturális reformok véghezvitele révén válaszolunk.

A tanulmány változatlan körülmények esetén a fenntarthatósági hézagot, vagyis a költségvetés 2005-ös szerkezeti állapota, és a fenntartható strukturális helyzete közötti eltérést az EU-ban és az euróövezetben egyaránt a GDP mintegy 3,5%-ában határozza meg . Az EU egészében 2005-ben a strukturális hiány a GDP közel 2%-át tette ki. A fenntarthatósági hézag megszüntetése azt jelentené, hogy ezt a hiányt a GDP mintegy 1,5%-át kitevő strukturális többletté kell alakítani.

Ha 2010-re a tagállamok elérik a megújult Stabilitási és Növekedési Paktumban bemutatott, országokra lebontott, középtávú költségvetési célkitűzéseket[2], akkor a GDP-hez mért államadóság-növekedés mértékének Uniós átlaga a 2005-ös 63%-ról 2050-ig 80%ra csökkenne. Ha a tagállamok nem érik el a célkitűzéseket, akkor további reformok hiányában az adóság/GDP arány 2005-re várhatóan a GDP csaknem 200%-át is eléri.

A tanulmány arra is rávilágít, hogy a foglalkoztatási ráta az előre jelzettnél nagyobb arányú, és főként az idősebb munkavállalókat érintő emelése jelentősen javítaná a költségvetés fenntarthatóságát.

A rendezett államháztartás és a reform kifizetődő

Néhány ország államháztartása már rendezett, és több helyen a kihívással szembesülve már véghez vitték a nyugdíj- és egyéb rendszerek reformját. Ezek az országok magabiztosabban tekinthetnek a jövőbe. Azonban a nagy többség előtt még sok feladat áll.

A jelenlegi költségvetési helyzet és az életkorhoz kapcsolódó kiadások előrelátható növekedése alapján az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát veszélyeztető tényezők szempontjából az Uniós tagállamok három csoportba oszthatók:

  • Kifejezetten veszélyeztetett országok (ábécérendben): Ciprus, Cseh Köztársaság, Görögország, Magyarország, Portugália és Szlovénia.
  • Közepesen veszélyeztetett országok: Belgium, az Egyesült Királyság, Franciaország, Írország, Luxemburg, Málta, Németország, Olaszország, Spanyolország és Szlovákia.
  • Kismértékben veszélyeztetett országok: Ausztria, Dánia, Észtország, Finnország, Hollandia, Lengyelország, Lettország, Litvánia és Svédország.

Az első csoportba tartozó országokat hosszú távon rendkívül jelentős, magas életkorral összefüggő kiadásnövekedés jellemzi, amelyet reformokkal kell kezelni. Azonban a költségvetés konszolidációja is szükséges és sürgős, hiszen az országok legtöbbje hatalmas hiánnyal küzd (főként Görögország, Magyarország és Portugália, bár kisebb mértékben a Cseh Köztársaság és Ciprus is).

A második csoport egyes országaiban a népesség elöregedése miatt jelentős kiadások várhatók, amelyek szerkezeti reformokat tesznek szükségessé (Írországban, Luxemburgban, és Spanyolországban), míg máshol középtávon az államháztartás konszolidálására van szükség (Franciaországban, Máltán, Németországban, Olaszországban, Szlovákiában, és az Egyesült Királyságban), Olaszországnak pedig rendkívül magas államadósságát kell határozottan csökkenteni. Belgiumra mindkét alcsoport egy-egy jellemzője igaz.

Általánosságban a harmadik csoport tette a legnagyobb előrelépést a népesség-elöregedés problémájának megoldásában. Azonban a költségvetési fenntarthatóság szempontjából a kismértékű veszély nem azonos a kockázatmentességgel.

Három pillérű stratégia

A népesség-elöregedés költségvetésre gyakorolt hatásával egy három pillérre támaszkodó stratégia révén birkózhatunk meg.

Először is a tagállamoknak rendezett költségvetési helyzetet kell teremteniük és fenntartaniuk, illetve gyorsabban kell csökkenteniük államadósságukat. A rendezett államháztartás az alacsony kamatlábak, valamint a magas és stabil gazdasági növekedés előnyös körforgását is beindítja.

Másodszor, a tagállamoknak főként a nők és az idősebb munkavállalók esetében emelniük kell a foglalkoztatás mértékét, illetve növelniük kell a munkaerő termelékenységét. Az EU foglalkoztatási rátája a 2003-ban mért 62,4%-ról 2005-re 63,8%-ra emelkedett[3], de még mindig messze van a tagállamok által közösen kitűzött 70%-os céltól. A foglalkoztatás és a termelékenység növelését szolgáló intézkedések sikeres alkalmazása a lisszaboni stratégia célkitűzéseivel is összhangban fokozná a potenciális növekedési ütemet, emelné a jövőben várható életszínvonalat, és a fenntarthatósághoz is hozzájárulna.

Harmadszor, a kormányoknak a nyugdíj-, az egészségügyi-, és a tartós ápolási rendszerek életképességének és megfelelő működésének biztosítása érdekében végre kell hajtaniuk ezen rendszerek reformját. A tagállamok csaknem felében véghez vitt reformok csökkentették a népesség elöregedésének költségvetésre gyakorolt hatását. Azonban a nyugdíjreform csak akkor lesz sikeres, ha együtt jár a munkában eltöltött idő meghosszabbításával. Ez a nyugdíjjogosultság nagyobb arányú felhalmozódását teszi lehetővé, és kedvező hatással lesz a nyugdíjak fizetésekhez viszonyított jövőbeli szintjére; azonban ehhez más szerkezeti reformokra is szükség lehet.
A teljes jelentés az alábbi címen olvasható:

http://ec.europa.eu/economy_finance/publications/european_economy/2006/eespecialreport0106_en.htm


[1] The impact of ageing on public expenditure:projections for the EU25 Member States on pensions, health care, long term care, education and unemployment transfers (2004-2005) (Az öregedés hatása a közkiadásokra: előrejelzések az EU25 tagállamokra nézve, a nyugdíjak, az egészségügyi ellátás, a tartós ápolás, az oktatás és a munkanélküliség-transzfer területén (2004-2050)) (lásd IP/06/150).

http://ec.europa.eu/economy_finance/publications/european_economy/2006/eespecialreport0106_en.htm

[2] A középtávú költségvetési célkitűzések a magas adósággal és alacsony növekedési rátával rendelkező országok egyensúlyától vagy többletétől a kevés adósággal és magas növekedési potenciállal rendelkező országok egyesúlyáig vagy kismértékű hiányáig terjednek.

[3] Lásd az Eurostat STAT/118/2006 számú sajtóközleményét, 2006. szeptember 11.


Side Bar

My account

Manage your searches and email notifications


Help us improve our website