Navigation path

Left navigation

Additional tools

A Bíróság elutasítja Spanyolország és Olaszország által a Tanács azon határozata ellen benyújtott kereseteket, amely felhatalmazást adott az egységes szabadalmi oltalom területén megvalósítandó megerősített együttműködésre

Court of Justice - CJE/13/47   16/04/2013

Other available languages: EN FR DE ES IT PT EL CS PL SK SL BG RO

Sajtó és Tájékoztatás

Az Európai Unió Bírósága

47/13. sz. SAJTÓKÖZLEMÉNY

Luxembourg, 2013. április 16.

A C‑274/11. és C‑295/11. sz., Spanyolország és Olaszország kontra Tanács egyesített ügyekben hozott ítélet

A Bíróság elutasítja Spanyolország és Olaszország által a Tanács azon határozata ellen benyújtott kereseteket, amely felhatalmazást adott az egységes szabadalmi oltalom területén megvalósítandó megerősített együttműködésre

Mivel a tagállamok között ésszerű határidőn belül nem lehetséges az Unió egészére kiterjedő közös szabályozás megvalósítása, a megtámadott határozat hozzájárul az európai integrációs folyamathoz

A megerősített együttműködés az Unió célkitűzései megvalósításának előmozdítására, érdekeinek védelmére és az integráció folyamatának megerősítésére irányul. A megerősített együttműködésre felhatalmazást adó határozatot a Tanács végső lehetőségként akkor fogad el, ha megállapította, hogy az együttműködés célkitűzései az Unió egésze által ésszerű határidőn belül nem érhetők el. E határozatot a Tanács a Bizottság javaslata alapján és a Parlament egyetértését követően fogadja el.

2011‑ben elfogadott határozatában1 a Tanács felhatalmazást adott az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén (az Unió huszonhét tagállama közül) huszonöt között megvalósítandó megerősített együttműködésre; Spanyolország és Olaszország elutasította az abban való részvételt. Ezen együttműködés továbbá egy uniós szintű központi engedélyezési, koordinációs és ellenőrzési rendszer megteremtésére irányul.

Spanyolország és Olaszország a Tanács határozatának megsemmisítését kéri a Bíróságtól,2 annak több okból eredő érvénytelenségére hivatkozva.

A Bíróság legelőször is megállapítja, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) a belső piac keretében ad felhatalmazást az Uniónak a szellemi tulajdonjog európai oltalmi jogcímeinek létrehozatalára. Az ezen oltalmi jogcímek nyelvhasználati rendjeinek meghatározására vonatkozó hatáskör egyébként szorosan kapcsolódik ezek létrehozatalához. Következésképpen e hatáskörök – amelyek a belső piac működéséhez kapcsolódnak – az Unió és a tagállamok közötti megosztott hatáskörbe tartoznak. E hatáskörök nem kizárólagos jellege hatáskörrel ruházza fel a Tanácsot arra, hogy felhatalmazást adjon e megerősített együttműködésre.

Spanyolország és Olaszország lényegében azt kifogásolja a kereseteiben, hogy a Tanács – amikor felhatalmazást adott erre a megerősített együttműködésre – megkerülte az egyhangúságra vonatkozó követelményt, és elhárította az egységes szabadalmi oltalom nyelvhasználati rendjére vonatkozó bizottsági javaslat e két tagállam általi elutasítását. Ezen érv vizsgálatakor a Bíróság kiemeli, hogy semmi nem tiltja meg a tagállamoknak, hogy megerősített együttműködést hozzanak létre egymás között az Unió azon hatáskörei keretében, amelyeket a Szerződések szerint egyhangúsággal kell gyakorolni. Az EUMSZ‑ből éppen ellenkezőleg az következik, hogy ha a Szerződésekben megállapított feltételek teljesülnek, e hatáskörök lehetővé teszik a megerősített együttműködést, és hogy ebben az esetben – feltéve, hogy Tanács nem határozott úgy, hogy minősített többséggel fog határozni – az egyhangúság eléréséhez csak a részt vevő tagállamok szavazatait kell figyelembe venni. Következésképpen a Tanácsnak a megerősített együttműködésre azt követően felhatalmazást adó határozata, hogy megállapította, hogy az egységes szabadalmi oltalom és nyelvhasználati rendje nem valósítható meg az Unió egésze által ésszerű határidőn belül, semmiképpen nem minősül az egyhangúsági követelmény megkerülésének, sem pedig azon tagállamok kizárásának, amelyek nem csatlakoztak a megerősített együttműködésre irányuló kérelmekhez, hanem – mivel az Unió egészére vonatkozó ezen közös szabályozás ésszerű határidőn belül nem valósítható meg – hozzájárul az integrációs folyamathoz.

A Bíróság ezt követően Spanyolországnak és Olaszországnak az Európai Unióról szóló szerződés azon rendelkezésén alapuló érvét vizsgálja meg, miszerint a megerősített együttműködést a Tanács „végső lehetőségként, akkor fogadhat el, ha megállapította, hogy az együttműködés célkitűzései az Unió egésze által ésszerű határidőn belül nem érhetők el”. A Bíróság ezzel kapcsolatban kiemeli, hogy az Unió érdekei és az integráció folyamata nyilvánvalóan nem részesülne védelemben, ha bármilyen sikertelen tárgyalás egy vagy több megerősített együttműködéshez vezethet az Unió egészére vonatkozó szabályozás elfogadását lehetővé tevő kompromisszum keresése helyett. A jelen esetben azonban világos, hogy a Tanács gondosan és pártatlanul megvizsgálta, hogy teljesül‑e a végső lehetőségre vonatkozó feltétel.

A jelen ügyben a Tanács helytállóan vette figyelembe azt, hogy az egységes szabadalmi oltalom uniós szinten történő létrehozatalára kezdeményezett jogalkotási folyamat 2000‑ben kezdődött, és több szakaszba eljutott. Az is bizonyos, hogy a tagállamok összessége jelentős számú, az egységes szabadalmi oltalomra vonatkozó különböző nyelvhasználati rendet vitatott meg a Tanácsban, és hogy e rendek közül egy sem kapott olyan támogatást, amely alkalmas lett volna arra, hogy az e szabadalmi oltalomra vonatkozó teljes „jogalkotási csomag” uniós szinten történő elfogadását eredményezze.

A Bíróság megalapozatlannak nyilvánította Spanyolország és Olaszország azon érvelését, miszerint az egységes szabadalom által nyújtott oltalom nem járna előnyökkel az egységesség, és így az integráció szempontjából az ESZE3 által előírt szabályok alkalmazásából eredő helyzethez képest. Az ESZE szabályainak megfelelően nyújtott európai szabadalmak ugyanis nem nyújtanak egységes oltalmat az ezen egyezményben részes államokban, hanem ezen államok mindegyikében olyan oltalmat biztosítanak, amelynek terjedelmét a nemzeti jog határozza meg. A megtámadott határozatban tervezett egységes szabadalom viszont a megerősített együttműködésben részt vevő valamennyi tagállam területén egységes oltalmat biztosítana. A hivatkozottakkal ellentétben továbbá a megtámadott határozat nem befolyásolja hátrányosan a belső piacot, és az Unió gazdasági, társadalmi és területi kohézióját sem. Ezenkívül a Bíróság szerint a megtámadott határozat nem sérti a megerősített együttműködésben részt nem vevő tagállamok hatásköreit, jogait és kötelezettségeit. Noha természetesen lényeges, hogy a megerősített együttműködés ne eredményezze olyan intézkedések elfogadását, amelyek megakadályozzák az abban részt nem vevő tagállamokat a hatásköreik és jogaik gyakorlásában, valamint kötelezettségeik ellátásában, ezen együttműködés résztvevői megállapíthatnak olyan szabályokat, amelyekkel e részt nem vevő tagállamok nem értenének egyet, ha részt vennének az együttműködésben. Az ilyen szabályok bevezetése egyébként nem teszi nem létezővé a részt nem vevő tagállamok azon lehetőségét, hogy a későbbiekben csatlakozzanak a megerősített együttműködéshez.

EMLÉKEZTETŐ: A megsemmisítés iránti kereset az uniós intézmények uniós joggal ellentétes jogi aktusainak megsemmisítésére irányul. Bizonyos feltételek mellett a tagállamok, az európai intézmények és a magánszemélyek indíthatnak megsemmisítés iránti keresetet a Bíróság és a Törvényszék előtt. Ha a kereset megalapozott, a Bíróság megsemmisíti a jogi aktust. Az érintett intézménynek a jogi aktus megsemmisítése miatt esetleg kialakult joghézagot orvosolnia kell.

A sajtó részére készített nem hivatalos kiadvány, amely nem köti a Bíróságot.

A kihirdetés napján az ítélet teljes szövege megtalálható a CURIA honlapon.

Sajtófelelős: Lehóczki Balázs (+352) 4303 5499

Az ítélet kihirdetésekor készített képfelvételek elérhetők: „Europe by Satellite” (+32) 22964106

1 :

Az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködésre való felhatalmazásról szóló, 2011. március 10‑i 2011/167/EU tanácsi határozat (HL L 76., 53. o.; helyesbítés: HL L 347., 2012.12.15., 44. o.;).

2 :

A Tanácsot Belgium, a Cseh Köztársaság, Németország, Írország, Franciaország, Magyarország, Hollandia, Lengyelország, Svédország, az Egyesült Királyság, a Parlament és a Bizottság támogatja.

3 :

1973. október 5‑én Münchenben (Németország) aláírt és 1977. október 7‑én hatályba lépett, az európai szabadalmak megadásáról szóló egyezmény (európai szabadalmi egyezmény).


Side Bar

My account

Manage your searches and email notifications


Help us improve our website