Navigation path

Left navigation

Additional tools

Other available languages: EN FR DE ES IT PT EL CS PL SK

Sajtó és Tájékoztatás

Az Európai Unió Bírósága

140/13. sz. SAJTÓKÖZLEMÉNY

Luxembourg, 2013. október 24.

A főtanácsnok indítványa a C‑616/11. sz. ügyben

T‑Mobile Austria GmbH kontra Verein für Konsumenteninformation

Melchior Wathelet főtanácsnok szerint a tagállamok általános jelleggel és az egyes fizetési eszközök között különbséget nem téve megtilthatják, hogy a befizetés kedvezményezettje kezelési díjat számítson fel

Ez a tilalom a mobiltelefon‑szolgáltató társaságokra is alkalmazható

A pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló irányelv1 értelmében a tagállamok megtilthatják vagy korlátozhatják a pótdíj‑felszámítási gyakorlatot,2 amellyel a vállalkozások mint a fizetés kedvezményezettjei díjat számítanak fel az ügyfeleikkel mint fizető felekkel szemben egy adott fizetési eszköz használatáért. Ez a gyakorlat az ügyfélre mint fizető félre szándékozik terhelni – többek között a hitelkártyák vagy a betéti kártyák – használatának költségeit.

Ausztriában – általános jelleggel és az egyes fizetési eszközök között különbséget nem téve – a befizetés kedvezményezettjei számára tilos kezelési díj felszámítása.

Márpedig a T‑Mobile Austria, az osztrák mobiltelefon‑szolgáltatók egyike, az általános szerződési feltételeiben meghatározza, hogy kezelési díjat számít fel, amennyiben az ügyfél befizetési utalvány vagy internetes banki ügyintézés útján fizeti be a számláját. Így amennyiben valamely ügyfél a „Call Europe” díjszabást jelenti be és használja, havonta további 3 eurót kell fizetnie, ha a „csoportos beszedési megbízást vagy a bankkártyával történő fizetést” választja, amely különösen a befizetési utalvánnyal vagy az internetes banki ügyintézés („Telebanking”) keretében történő fizetést foglalja magában.

A Verein für Konsumenteninformation, osztrák fogyasztói egyesület, úgy véli, hogy ez a gyakorlat ellentétben áll az Ausztriában alkalmazandó általános pótdíj‑felszámítási tilalommal. Az egyesület ezért keresetet indított az osztrák bíróságok előtt annak érdekében, hogy a T‑Mobile Austria számára tiltsák meg egyrészt azt, hogy a vitatott feltételt az ügyfeleivel megkötendő szerződésekbe belefoglalhassa, másrészt pedig, hogy arra a már fennálló szerződések keretében hivatkozhasson. Mivel az elsőfokú és a fellebbviteli bíróság helyt adott a keresetének, a T‑Mobile Austria az Oberster Gerichsthofhoz (legfelsőbb bíróság, Ausztria) fordult.

Ez utóbbi bíróság először is azt szeretné tudni, hogy az irányelv, illetve konkrétabban a tagállamok azon lehetősége, hogy megtiltsák a pótdíjfelszámítást, kizárólag – amint azzal a T‑Mobile Austria érvel – a pénzforgalmi szolgáltatókra alkalmazható‑e vagy a mobiltelefon‑szolgáltató társaságokra is. Az Oberster Gerichtshof továbbá arra vár választ, hogy a pénzátutalás az irányelv értelmében vett fizetési eszköznek minősül‑e, és ezáltal az említett lehetőség hatálya alá tartozik‑e. Végül ez a bíróság azt kérdezi, hogy a pótdíjfelszámítás Ausztriában alkalmazandó általános tilalma összeegyeztethető‑e az irányelvvel.

A mai napon ismertetett indítványában Melchior Wathelet főtanácsnok először is úgy véli, hogy az irányelvben a tagállamok számára nyújtott azon lehetőség, hogy megtiltsák a pótdíjfelszámítást, alkalmazandó a mobiltelefon‑szolgáltató mint a befizetés kedvezményezettje és annak ügyfele (a fogyasztó) mint fizető fél között létrejött szerződéses jogviszonyra.

Továbbá arra az álláspontra helyezkedik, hogy az akár a fizető fél által saját kezűleg aláírt befizetési utalvánnyal, akár elektronikus úton („Telebanking”) kezdeményezett pénzátutalást („credit transfer”) az irányelv értelmében vett „fizetési eszköznek” kell tekinteni.

Végül a főtanácsnoknak az a véleménye, hogy az irányelvvel nem ellentétes az olyan nemzeti rendelkezések alkalmazása, mint a szóban forgó osztrák rendelkezés, amely általános jelleggel és az egyes fizetési eszközök között különbséget nem téve tiltja, hogy a kedvezményezett kezelési díjat számítson fel.

Az irányelv ugyanis a tagállamok számára széles mérlegelési mozgásteret biztosít annak eldöntésére, hogy a verseny előmozdítása, a hatékony fizetési eszközök használatának ösztönzése vagy a túlzott díjtételek megakadályozása érdekében kívánnak‑e élni a pótdíjfelszámítás tilalmának vagy korlátozásának lehetőségével, és ha igen, hogyan.

Jóllehet az Oberster Gerichtshof feladata annak mérlegelése, hogy a pótdíjfelszámítás Ausztriában alkalmazandó általános tilalma kellőképpen „figyelembe vette‑e” ezeket a közérdekű megfontolásokat, úgy tűnik, hogy az osztrák jogalkotó tiszteletben tartotta e mérlegelési mozgástér határait.

A főtanácsnok ebben a vonatkozásban – többek között – megjegyzi, hogy3 a pótdíjfelszámítás gyakorlata egyes kereskedőknél gyakran túlzott díjtételekhez, vagyis a kereskedő tranzakciós költségeihez képest aránytalanul megemelt díjakhoz vezetett többek között abban az esetben, amikor a fogyasztók egy másik fizetési eszközt alkalmazva nem kerülhették el ezeket a pótdíjakat. Ezenkívül az derült ki4, hogy a pótdíjfelszámítást inkább azért alkalmazták, hogy többletbevételhez jussanak, mint azzal a céllal, hogy a fizető félre hárítsák azon tényleges díjakat, amelyeket a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatója egy adott fizetési eszköz használatáért vele szemben felszámított.

Pontosan az ilyen fajta visszaélések, és annak pontos megállapításával kapcsolatos jelentős nehézségek elkerülése végett, hogy a tényleges költségek megfelelnek‑e a felszámított díjaknak, biztosítja az irányelv a tagállamok számára a pótdíjfelszámítás egyszerű megtiltásának lehetőségét.5

A versenyösztönzést illetően Wathelet főtanácsnok megjegyzi, hogy a pótdíjfelszámítás általános tilalma növeli a díjak átláthatóságát, mivel ezzel ellentétben áll az, hogy valamely vállalkozás egy adott fizetési eszköz használatáért az ügyféltől magasabb végösszeget követeljen, mint amelyet a közleményében feltüntet, és amelyet az ügyfél más díjtételekkel összehasonlít.

A főtanácsnok szerint nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az irányelv, illetve az osztrák jog lehetővé teszi a T‑Mobile Austria számára, hogy az ügyfeleinek engedményt nyújtson annak érdekében, hogy az ő szempontjából hatékonyabb fizetési eszközök használatára ösztönözze őket.

Egyébiránt a főtanácsnok úgy véli, hogy nem kell helyt adni a T‑Mobile Austria arra irányuló kérelmének, hogy a Bíróság jelen ügyben hozandó ítéletének joghatásait időben korlátozzák, arra az esetre nézve, ha a Bíróság arra a következtetésre jutna, hogy az átutalást az irányelv értelmében vett fizetési eszköznek kell tekinteni, és hogy az irányelvvel nem ellentétes az általános pótdíj‑felszámítási tilalom. E korlátozás feltételei ugyanis nem teljesülnek. A T‑Mobile Austria többek között nem szolgált olyan adatokkal, amelyek lehetővé tennék a Bíróság számára annak mérlegelését, hogy valóban súlyos gazdasági következmények kockázatával kell‑e számolnia abban az esetben, ha a Bíróság erre a következtetésre jut.

EMLÉKEZTETŐ: A főtanácsnok indítványa nem köti a Bíróságot. A főtanácsnok feladata, hogy teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva a rábízott ügy jogi megoldására vonatkozó javaslatot terjesszen a Bíróság elé. A Bíróság bírái most kezdik meg a tanácskozást a jelen ügyben. Az ítéletet későbbi időpontban hozzák meg.

EMLÉKEZTETŐ: Az előzetes döntéshozatali eljárás lehetővé teszi a tagállami bíróságok számára, hogy az előttük folyamatban lévő jogvita keretében az uniós jog értelmezésére vagy valamely uniós jogi aktus érvényességére vonatkozó kérdést terjesszenek a Bíróság elé. A Bíróság nem dönti el a tagállami bíróság előtti jogvitát. A nemzeti bíróság feladata, hogy az ügyet a Bíróság határozata alapján elbírálja. E határozat a tartalmilag hasonló kérdésben eljáró más nemzeti bíróságokat is köti.

A sajtó részére készített nem hivatalos kiadvány, amely nem köti a Bíróságot.

A kihirdetés napján az indítvány teljes szövege megtalálható a CURIA honlapon.

Sajtófelelős: Lehóczki Balázs (+352) 4303 5499

1 :

A belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 97/7/EK, a 2002/65/EK, a 2005/60/EK és a 2006/48/EK irányelv módosításáról és a 97/5/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. november 13‑i 2007/64/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 319., 1. o.).

2 :

Az ismertebb angol kifejezéssel élve „surcharging”.

3 :

A közelmúltban, 2013. július 24‑én elkészített, a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló új irányelv elfogadására vonatkozó és a 2007/64 irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló bizottsági javaslatot kísérő „hatástanulmány”. A hatástanulmány szerint tizennégy tagállam általános jelleggel megtiltotta a pótdíjfelszámítást, míg tizenkét tagállam megengedi azt, és csupán egyetlen tagállam, méghozzá Dánia az, amely azt kizárólag a betéti kártyák használatára vonatkozóan tiltja.

4 :

Ugyanezen hatástanulmány szerint.

5 :

A főtanácsnok mindazonáltal megjegyzi, hogy a 3. lábjegyzetben említett irányelvjavaslat többek között ezt a lehetőséget megszünteti.


Side Bar

My account

Manage your searches and email notifications


Help us improve our website