Navigation path

Left navigation

Additional tools

Sajtó és Tájékoztatás

Az Európai Unió Bírósága

87/12. sz. SAJTÓKÖZLEMÉNY

Luxembourg, 2012. június 21.

A C-78/11. sz. ügyben hozott ítélet

Asociación Nacional de Grandes Empresas de Distribución (ANGED) kontra Federación de Asociaciones Sindicales (FASGA) és társai

Az a munkavállaló, akinek munkaképtelensége fizetett éves szabadságának ideje alatt következik be, jogosult betegségének időtartamával egyező tartamú szabadságot utólag kivenni

E jog biztosítása független attól a pillanattól, amikor a munkaképtelenség bekövetkezett

A munkaidő‑szervezés egyes szempontjairól szóló irányelv1 elismeri a minden munkavállalót megillető éves szabadsághoz való jogot.

Spanyolországban a szabadság időszakát a vállalkozónak és a munkavállalónak közös megegyezéssel kell rögzítenie, a szabadságok éves tervezése tekintetében a kollektív szerződésekben előírtaknak megfelelően.

A spanyol jog azt is előírja, hogy amennyiben a szabadság időszaka várandósság, szülés vagy szoptatás miatti átmeneti munkaképtelenség időszakával esik egybe, a munkavállaló a munkaképtelenség időtartamával egyező tartamú szabadságát utólag is igénybe veheti.2 A jelen esetben a nagyáruházak 2009–2010‑es időszakra vonatkozó kollektív szerződése hasonló rendelkezést tartalmaz. Márpedig a spanyol jogi szabályozás nem rendelkezik azokról az esetekről, amikor a szabadság időszaka egybeesik a betegszabadság miatti munkaképtelenség időszakával.

Számos, munkavállalókat képviselő szakszervezet indított csoportos keresetet a spanyol bíróságok előtt a nagyáruházak kollektív szerződésének hatálya alatt álló munkavállalók fizetett éves szabadsághoz való jogának abban az esetben történő elismertetésére, ha annak időtartama egybeesik az átmeneti munkaképtelenség miatti szabadság időtartamával. Ezzel szemben az Asociación Nacional de Grandes Empresas de Distribución (Üzletláncok Országos Szövetsége, ANGED) nem ért egyet ezzel a lehetőséggel. Úgy véli, hogy azok a munkavállalók, akik a szabadságuk előzetesen meghatározott időszakának kezdetét megelőzően – vagy annak időtartama alatt – munkaképtelenek, nem jogosultak a munkaképtelenség megszűnését követően igénybe venni szabadságukat, kivéve a nemzeti szabályozásban kifejezetten meghatározott eseteket.

Az ügyben eljáró Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) azt a kérdést terjeszti a Bíróság elé, hogy az irányelvvel ellentétes‑e az olyan spanyol szabályozás, amely nem biztosítja a jogot a munkavállalónak arra, hogy a fizetett éves szabadság alatt bekövetkező munkaképtelensége esetén a munkaképtelenség időszakával egybeeső említett éves szabadságban utólag részesüljön. A mai napon hozott ítéletében a Bíróság e kérdésre igenlő választ ad.

A Bíróság e tekintetben emlékeztet arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint3 a fizetett éves szabadsághoz való jog az uniós szociális jog különleges fontossággal bíró elve. Az uniós szociális jog elveként a szabadsághoz való jog az Európai Unió alapjogi chartájában kifejezetten meghatározásra került. E fizetett éves szabadsághoz való jogot nem lehet megszorítóan értelmezni.

A Bíróság másfelől utal arra, hogy a fizetett éves szabadsághoz való jog célja annak a lehetővé tétele, hogy a munkavállaló pihenhessen, a kikapcsolódásra és szabad időtöltésre alkalmas idő álljon a rendelkezésére. Így ez a cél eltér a betegszabadsághoz való jog céljától, amely jog biztosítja a munkavállaló számára a munkaképtelenséget okozó betegségből való felépülést.

Figyelemmel a fizetett éves szabadság céljára, a Bíróság már megállapította, hogy a fizetett szabadság kezdetét megelőzően munkaképtelen munkavállaló jogosult azt egy, a betegszabadság idejével egybeesőtől eltérő időszakban kivenni.4

A mai napon hozott ítéletében a Bíróság megállapítja, hogy nincs jelentősége a munkaképtelenség bekövetkezése pillanatának. Következésképpen a munkavállaló – e munkaképtelenség bekövetkezése pillanatától függetlenül – egy későbbi időpontban is jogosult a betegszabadság időszakával egybeeső fizetett éves szabadságot igénybe venni. Bizonytalan, valamint a fizetett éves szabadsághoz való jog céljával ellentétes lenne ugyanis az, ha a fizetett szabadsághoz való jogot csak abban az esetben biztosítanák a munkavállalónak, ha már a fizetett éves szabadság időszakának kezdetekor munkaképtelen lenne.

Ebben az összefüggésben a Bíróság emlékeztet arra, hogy az éves szabadságnak ezen új időszaka (amely megfelel a szabadság eredetileg meghatározott időszaka és a betegszabadság időszaka közötti átfedés időtartamának), amelynek igénybevételére a munkavállaló a munkaképtelensége megszűnését követően jogosult, adott esetben az éves szabadság szóban forgó referencia‑időszakán kívüli időszakra is meghatározható.

EMLÉKEZTETŐ: Az előzetes döntéshozatali eljárás lehetővé teszi a tagállami bíróságok számára, hogy az előttük folyamatban lévő jogvita keretében az uniós jog értelmezésére vagy valamely uniós jogi aktus érvényességére vonatkozó kérdést terjesszenek a Bíróság elé. A Bíróság nem dönti el a tagállami bíróság előtti jogvitát. A nemzeti bíróság feladata, hogy az ügyet a Bíróság határozata alapján elbírálja. E határozat a tartalmilag hasonló kérdésben eljáró más nemzeti bíróságokat is köti.

A sajtó részére készített nem hivatalos kiadvány, amely nem köti a Bíróságot.

A kihirdetés napján az ítélet teljes szövege megtalálható a CURIA honlapon.

Sajtófelelős: Lehóczki Balázs (+352) 4303 5499

1 :

A munkaidő‑szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4‑i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 299., 9. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 381. o.). Az éves szabadsághoz való jogot ezen irányelv 7. cikkének (1) bekezdése rögzíti.

2 :

Ugyanezen lehetőség áll fenn abban az esetben is, amennyiben a munkavállaló számára meghatározott szabadság időszaka a munkaszerződésnek szülés, az anya szülés után bekövetkező halála, koraszülés, az újszülött kórházi ápolása, örökbefogadás vagy befogadás esetén történő felfüggesztésének időszakával esik egybe.

3 :

A C‑214/10. sz. KHS‑ügyben 2011. november 22‑én hozott ítélet, lásd még a 123/11. sz. sajtóközleményt.

4 :

A C‑277/08. sz. Vicente Pereda‑ügyben 2009. szeptember 10‑én hozott ítélet.


Side Bar

My account

Manage your searches and email notifications


Help us improve our website