Navigation path

Left navigation

Additional tools

Other available languages: EN FR DE ES NL IT PT EL CS PL SK RO

Sajtó- és Tájékoztatási Osztály

44/09. sz. SAJTÓKÖZLEMÉNY

2009. május 19.

A Bíróságnak a C-531/06. sz. ügyben, illetve a C-171/07. és C-172/07. sz. egyesített ügyekben hozott ítéletei

Bizottság kontra Olaszország

Apothekerkammer des Saarlandes és társai

A GYÓGYSZERTÁRAK TULAJDONJOGA ÉS AZOK ÜZEMELTETÉSÉNEK JOGA FENNTARTHATÓ KIZÁRÓLAG GYÓGYSZERÉSZEK RÉSZÉRE

Az e szabályról rendelkező olasz, illetve német jogszabályokat igazolja a lakosság megbízható és színvonalas gyógyszerellátásának biztosítására irányuló cél.

A Bíróság ma két, a gyógyszertárak tulajdoni viszonyaival kapcsolatos ügyben határozott.

Ezen ügyek tárgya elsősorban az a kérdés volt, hogy ellentétesek-e a közösségi joggal az olasz, illetve a német jogszabályokban foglalt azon rendelkezések, amelyek szerint kizárólag gyógyszerészek lehetnek gyógyszertárak tulajdonosai, illetve kizárólag ők üzemeltethetnek gyógyszertárat.

A C-171/07. és C-172/07. sz. egyesített ügyek (Apothekerkammer des Saarlandes és társai) alapja az az engedély volt, amelyet a Saar-vidéki illetékes minisztérium adott a holland DocMorris részvénytársaság részére egy saarbrückeni gyógyszertár 2006. július 1-jétől kezdődő, fiókgyógyszertárként történő üzemeltetésére. A minisztérium határozatát több gyógyszerész és több szakmai (gyógyszerész-) testület is megtámadta a Saar-vidéki közigazgatási bíróság előtt annak a német joggal való összeegyeztethetetlensége miatt, amely kizárólag gyógyszerészek részére tartja fenn a gyógyszertárak tulajdonának megszerzésére és üzemeltetésére vonatkozó jogot.

A közigazgatási bíróság azzal a kérdéssel fordult az Európai Közösségek Bíróságához, hogy a Szerződésnek a letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezéseit úgy kell-e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az ilyen szabályozás.

A C-531/06. sz. ügyben (Bizottság kontra Olaszország) a Bizottság többek között azzal a kérelemmel fordult a Bírósághoz, hogy állapítsa meg, hogy – mivel a magángyógyszertárak tulajdonjogát és üzemeltetési jogát kizárólag gyógyszerészek részére tartja fenn – Olaszország nem teljesítette a közösségi jogból eredő kötelezettségeit.

A Bíróság a mai ítéleteiben kiemeli, hogy a gyógyszerészi képesítéssel nem rendelkezők kizárása a gyógyszertárak üzemeltetésének és a gyógyszertárat üzemeltető társaságokban való részesedésszerzésnek a lehetőségéből a letelepedés szabadságának és a tőke szabad mozgásának korlátozását képezi.


E korlátozás ugyanakkor igazolható a lakosság megbízható és színvonalas gyógyszerellátásának biztosítására irányuló céllal.

Amikor bizonytalanság áll fenn a közegészséget érintő kockázatok fennállását vagy azok jelentőségét illetően, akkor a tagállam annak bevárása nélkül meghozhatja a védőintézkedéseket, hogy e kockázatok ténylegessége teljes mértékben bizonyításra került volna. Egyébiránt a tagállamok meghozhatják azokat az intézkedéseket, amelyek amennyire csak lehetséges, csökkentik a közegészségre gyakorolt kockázatot, ideértve közelebbről a lakosság megbízható és minőségi gyógyszerellátását.

Ebben az összefüggésben hangsúlyozni kell a gyógyszerek igen sajátos jellegét, hiszen gyógyhatásaik élesen elkülöníthetővé teszik őket a többi terméktől.

E gyógyhatásoknak az a következménye, hogy ha a gyógyszereket szükségtelenül vagy nem megfelelő módon alkalmazzák, azok súlyosan károsíthatják az egészséget, anélkül hogy a páciens a gyógyszer alkalmazása során mindezt észlelné.

A túlzott gyógyszerfogyasztás vagy a gyógyszerek nem megfelelő alkalmazása ezenfelül az anyagi erőforrások pazarlásával jár, ami annál is inkább káros, mivel a gyógyszerágazat jelentős költségeket emészt fel, és egyre növekvő igényeknek kell megfelelnie, miközben az egészségügyi ellátásra fordítható anyagi erőforrások – a finanszírozás módjától függetlenül – végesek.

Figyelemmel a tagállamok azon elismert jogára, hogy maguk határozzák meg a közegészség védelmének szintjét, el kell fogadni, hogy azt is előírhatják, hogy a gyógyszereket olyan gyógyszerészek értékesítsék, akik tényleges szakmai függetlenséggel rendelkeznek.

Ami a gyógyszerészi képesítéssel rendelkező üzemeltetőt illeti, nem tagadható, hogy akárcsak mások, ő is nyereségre törekszik. Ugyanakkor hivatásos gyógyszerészként köteles a gyógyszertárat nem csupán gazdasági céllal, hanem szakmai szempontból nézve is megfelelően üzemeltetni. A nyereségszerzéshez fűződő személyes érdeke – képzettsége, szakmai tapasztalata és az őt terhelő felelősség miatt – kevésbé lesz meghatározó, hiszen a jogi vagy a szakmai etikai szabályok esetleges megsértése nem csak beruházásának értékét, hanem saját szakmai egzisztenciáját is veszélyeztetheti.

A gyógyszerészektől eltérően a gyógyszerészi képesítéssel nem rendelkezőknek értelemszerűen nincs a gyógyszerészekével egyenértékű képzettsége, tapasztalata és felelőssége. E körülményekre tekintettel azt kell megállapítani, hogy az ő esetükben nincsenek meg ugyanazok a garanciák, amelyeket a gyógyszerészek nyújtanak.

Következésképpen a tagállam a mérlegelési mozgásterének keretein belül úgy is vélheti, hogy a gyógyszertárak gyógyszerészi képesítéssel nem rendelkezők által történő üzemeltetése kockázatot jelenthet a közegészségügy vonatkozásában, különösen a gyógyszer-kiskereskedelem megbízhatóságát és minőségét illetően.


Az sem bizonyított, hogy kevésbé korlátozó, a gyógyszerészi képesítéssel nem rendelkezők kizárásának elvétől eltérő intézkedés alkalmas lenne a lakosság gyógyszerellátása megbízhatóságának és minőségi színvonalának az e szabály alkalmazásából eredő hatékonyság melletti biztosítására.

Tekintettel a tagállamok részére hagyott mérlegelési mozgástérre, a tagállam olyan álláspontra is helyezkedhet, hogy fennáll annak a kockázata, hogy a gyógyszerészek szakmai függetlenségének biztosítására irányuló, kevésbé korlátozó jellegű jogszabályokat – mint például valamely ellenőrzési és szankciórendszert – a gyakorlatban nem tartják be, hiszen a gyógyszerészi képesítéssel nem rendelkező üzemeltetők nyereségre való törekvésének érdeke az önálló vállalkozó gyógyszerészekéhez képest nem egyenértékű módon fékezett, és a gyógyszerészeknek az üzemeltetőnek munkavállalóként való alárendelése megnehezítheti számukra az említett üzemeltető által adott utasításokkal való szembehelyezkedést.

A Bíróság azt állapítja meg, hogy nem ellentétes a letelepedés szabadsága és a tőke szabad mozgásának elvével az olyan nemzeti szabályozás, amely megakadályozza, hogy a gyógyszerészi képesítéssel nem rendelkező személyek gyógyszertárak tulajdonjogát megszerezhessék, illetve gyógyszertárat üzemeltethessenek.

Hangsúlyozva, hogy nem csupán a gyógyszerészi képesítéssel nem rendelkezők magángyógyszertárak üzemeltetéséből való kizárása igazolható, hanem a gyógyszerforgalmazó vállalkozások kizárása is az önkormányzati gyógyszertárakban való részesedésszerzésből, a Bíróság elutasítja a Bizottság által Olaszországgal szemben benyújtott kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet is.

A sajtó részére készített nem hivatalos kiadvány, amely nem köti a Bíróságot.

Elérhető nyelvek: BG ES CS DE EL EN FR IT HU NL PL PT RO SK

Az ítélet teljes szövege megtalálható a Bíróság honlapján.

http://curia.europa.eu/jurisp/cgi-bin/form.pl?lang=HU&Submit=rechercher&numaff=C-531/06

http://curia.europa.eu/jurisp/cgi-bin/form.pl?lang=HU&Submit=rechercher&numaff=C-171/07

Az ítéletek szövege általában a kihirdetés napján közép-európai idő szerinti 12 órától megtekinthető.

További tájékoztatásért forduljon dr. Lehóczki Balázshoz. Tel: (00352) 4303 5499 Fax: (00352) 4303 2028

Az ítélet kihirdetésekor készített felvételek az Európai Bizottság Sajtó és Tájékoztatási Főigazgatósága által működtetett EbS "Europe by Satellite”-on érhetők el. L-2920 Luxembourg, Tel: (00352) 4301 35177 Fax: (00352) 4301 35249 vagy B-1049 Bruxelles, Tel: (0032) 2 2964106 Fax: (0032) 2 2965956


Side Bar

My account

Manage your searches and email notifications


Help us improve our website