A legnagyobb kihívások
Társadalmaink életében egyre nagyobb szerephez jut a mobilitás, és ezáltal a közlekedés. Az uniós szakpolitikáknak ezért segíteniük kell a közlekedési rendszereket abban, hogy meg tudjanak felelni az előttük tornyosuló legnagyobb kihívásoknak:
Az Európai Uniót átszelő új nagysebességű vonalak biztonságos, gyors, kényelmes és környezetbarát közlekedést biztosítanak a polgároknak.
-
a forgalmi torlódások a közúti és a légi közlekedés számára is problémát jelentenek, és Európa éves GDP-jének hozzávetőlegesen 1%-át emésztik fel. Az áruszállítás folyamatosan növekszik: az előrejelzések szerint 2030-ra 40%-kal, 2050-re pedig 80%-kal fogja meghaladni a 2005-ös értéket. A személyszállítás ugyancsak nő: 2005-höz képest 2030-ra 34%-kal, 2050-re pedig 51%-kal.
-
függőség az olajtól – a közlekedés egyre energiatakarékosabbá válik, ám 96%-ban még mindig az olajra van utalva. A kőolajlelőhelyek olyan régiókban találhatók, melyeket egyre inkább politikai instabilitás jellemez, a készletek pedig az elkövetkező évtizedekben mind szűkösebbek lesznek. 2050-re a kőolaj hordónkénti ára a becslések szerint meghaladja majd a 2005-ös 59 dolláros érték kétszeresét.
-
károsanyag-kibocsátás – ahhoz, hogy a Föld hőmérsékletének növekedése 2050-re ne haladja meg a 2ºC-ot, az Európai Uniónak el kell érnie, hogy a közlekedési ágazat számlájára írandó kibocsátások az 1990-ben mért szinthez képest 60%-kal csökkenjenek. E cél eléréséhez az EU-nak 2050-ig összességében 80–95%-kal kell csökkentenie kibocsátásait az 1990-es szinthez képest.
-
infrastruktúra – az EU egyes területei között nagy különbségek vannak az infrastruktúra fejlettsége tekintetében. Az EU keleti részén fekvő országokban általában nincsenek kimondottan a nagysebességű vasút számára kiépített vonalak, a hagyományos vasútvonalak műszaki állapota pedig gyakran igen rossz.
-
verseny – az EU közlekedési ágazata számára egyre komolyabb versenytársat jelentenek a világ egyéb régióinak gyorsan fejlődő közlekedési piacai.
A közlekedéssel kapcsolatos fontosabb statisztikák áttekintéséhez lásd: „Közlekedés 2050”: 50 tény és adat
Hatékony, integrált és fenntartható közlekedés
Verseny és intelligens szabályozás
Annak érdekében, hogy az európai közlekedési rendszerek hatékonyabbá váljanak, az EU folyamatosan megnyitja a tagállami piacokat a verseny számára: mindenekelőtt a közúti és a légi közlekedést, de bizonyos mértékig a vasúti közeledést is.
Közúti közlekedés – a közúti fuvarozók ma már külföldi országokban is vállalhatnak fuvart, és nem kell üresen hazatérniük nemzetközi útjaikról.
Vasút – a vasúti infrastruktúra liberalizációját célzó első intézkedéscsomag 2003-ban lépett hatályba. Ez a teherszállítási fővonalak 70–80%-a esetében nyitotta meg a piacot a versenytársak előtt. A Bizottság most azt javasolja, hogy a vasúti személyszállításra szolgáló közlekedési hálózatokban is legyen lehetőség a versenyre. Emellett le kell bontani minden – nemcsak a vasúti, de a többi közlekedési módra vonatkozó – adminisztratív és szabályozási akadályt is.
Légi közlekedés – a liberalizáció következtében nőtt a verseny, olcsóbbak lettek a jegyek, az uniós országokat pedig immár több légi járat köti össze. Az EU egységes európai égbolt 
elnevezésű kezdeményezése révén ez a tendencia tovább fog folytatódni. Nagyobb szabadság érvényesül az Atlanti-óceán két partját összekötő légi járatok tekintetében is: az EU és az Egyesült Államok között létrejött úgynevezett „nyitott égbolt” megállapodás lehetővé teszi, hogy az uniós légitársaságok az EU bármely repülőtere és bármely amerikai város között üzemeltessenek járatokat.
Utasjogok
Az Európai Unióban érvényben lévő utasjogok következtében az utasok érdekei védelmet élveznek, különösen, ha valami balul üt ki.
Biztonság
Az EU:
- együttműködik a regionális és a tagállami hatóságokkal a közúti közlekedésbiztonság terén. A cél az, hogy a következő 10 évben a felére csökkenjen a közúti balesetek halálos áldozatainak száma,
-
száműzte a nem biztonságos légitársaságokat Európa légteréből,
- szigorítja a tengeri közlekedés biztonságára vonatkozó szabályokat, azaz javítja a hajók átvizsgálását, büntetéseket ró ki a nagyfokú gondatlanságból bekövetkező környezetszennyezésért, és felgyorsítja az egyfalú olajszállító tartályhajók használaton kívül helyezését,
- biztonsági és védelmi előírásokat dolgoz ki, és csak olyan új infrastrukturális projekteket finanszíroz, amelyek megfelelnek ezeknek az előírásoknak,
- igyekszik a világ többi részén is érvényesíteni a biztonsági és védelmi előírásokat, többek között a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezettel és a Nemzetközi Tengerészeti Szervezettel folytatott együttműködés és a velük kötött megállapodások révén.
Környezetbarát közlekedés
London volt az első olyan főváros, amely díjfizetési kötelezettséget írt elő a belvárosba gépjárművel behajtani kívánók számára.
Az EU szén-dioxid-kibocsátásának 28%-áért a közlekedési ágazat felel, elsősorban a közúti járművek révén. A Bizottság olyan új jogszabályokat készít elő, amelyek a jelenleginél alacsonyabb értékben maximalizálják majd az autók szén-dioxid-kibocsátását, emellett nagyobb üzemanyag-takarékosságra és az alternatív üzemanyagok használatára ösztönzik majd az érintetteket.
A Bizottság támogatja a kutatást és az új, környezetbarát közlekedési technológiák hatékony felhasználását is, a stratégiai közlekedéstechnológiai terven keresztül pedig átcsoportosítja és új területekre irányítja a közlekedéshez kapcsolódó kutatási-fejlesztési erőfeszítéseket.
Az átfogó terv keretében a Bizottság 2012-ben stratégiát hoz majd nyilvánosságra a környezetbarát közlekedési rendszerekre onatkozóan, amely konkrét intézkedéseket fog tartalmazni a környezetbarát járművek használatának ösztönzésére, továbbá olyan uniós szintű előírások kidolgozását szorgalmazza, amelyek többek között az energia-, illetve üzemanyagellátó infrastruktúrák interoperabilitására irányulnak.
Infrastruktúra
A liberalizáció önmagában nem oldja meg az olyan mélyen gyökerező problémákat, mint a károsanyag-kibocsátás, a távoli régiók nehézkes megközelítése és a nem megfelelően összekapcsolt tagállami hálózatok.
Az EU megkezdte a transzeurópai közlekedési hálózatokra (TEN-T) vonatkozó uniós szakpolitika felülvizsgálatát. Célja egy olyan multimodális „törzshálózat” létrehozása, amely összeköti a legnagyobb városokat, valamint az EU keleti és nyugati régióit. Az infrastrukturális politikának emellett egyéb célokat is szolgálnia kell. Ilyen például a társadalmi kohézió mályítése és az éghajlatváltozás csökkentése.
Tisztességes pénzügyi környezet kell teremteni. Ehhez a közlekedésre irányuló közfinanszírozás mellett arra is szükség van, hogy új módon közelítsük meg a közlekedésre kivetett díjak kérdését: e díjszabást úgy kell átalakítani, hogy az egyre inkább a „szennyező fizet” és a „használó fizet” elvét kövesse.
cikke
