You are here:

Adóügy

Az EU-nak nincs közvetlen szerepe az adók emelésében vagy csökkentésében. A tagállamok önállóan döntenek a területükön alkalmazandó adókulcsokról: az EU hatásköre nem terjed ki erre a kérdésre.

Az EU felügyeletet gyakorol a nemzeti adószabályok felett annak érdekében, hogy a tagállamok adórendszerei összeegyeztethetők legyenek egyes uniós szakpolitikákkal. Ennek keretében például gondoskodik arról, hogy a tagállami adórendszerek:

  • elősegítsék a gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést;
  • biztosítsák, hogy a tőke, az áruk, a szolgáltatások szabadon mozoghassanak az EU belső piacán;
  • ne nyújtsanak tisztességtelen versenyelőnyt egyes tagállamok vállalkozóinak más országok cégeivel szemben;
  • ne alkalmazzanak hátrányos megkülönböztetést más EU-országok fogyasztóival, munkavállalóival, illetve vállalkozásaival szemben.

Ahhoz, hogy adóügyi kérdésben uniós szintű döntés születhessen, az összes tagállam egyetértésére szükség van. Így mindegyik EU-ország érdekei figyelembe vannak véve a döntéshozatal során.

Héa (áfa), jövedéki adó

Bizonyos adónemek, például a hozzáadottérték-adó (héa), illetve az üzemanyagokra, a dohányipari termékekre és az alkoholra kivetett jövedéki adó esetében a 28 uniós tagállam megállapodott abban, hogy nagy vonalakban összehangolják szabályaikat és minimális adókulcsaikat annak érdekében, hogy ne torzuljon a verseny az Unión belül.

Társasági adó, jövedelemadó

Más adók, pl. a társasági adó és a jövedelemadó esetében az EU fő feladata az, hogy gondoskodjon arról, hogy maradéktalanul érvényesüljön a belső piacon belüli megkülönböztetésmentesség és szabad mozgás elve. Azért, hogy ezek az elvek érvényre jussanak, valamint a közös kihívások kezelése, például az adókikerülés elleni fellépés érdekében egyre fontosabb, hogy a tagállamok összehangolják egymással közelítésmódjaikat, módszereiket.

Adóbevételek

Az EU-nak abba sincs beleszólása, hogyan költik el adóbevételeiket a tagállamok. Mivel azonban az uniós országok gazdaságai egyre nagyobb mértékben függnek egymástól, azok az országok, amelyek túlköltekeznek és túlzott mértékű adósságot halmoznak fel, veszélybe sodorhatják más államok gazdaságát és alááshatják az euróövezet egészének stabilitását.

Ennek veszélyét a tagállamok minél kisebbre akarják csökkenteni, ezért arra törekszenek, hogy szorosan összehangolják egymással gazdaságpolitikájukat. A Bizottság ajánlásokkal segíti a tagállamokat ebben, melyek egy része adópolitikai tárgyú. A Bizottság azt szeretné elérni, hogy a tagállamok adórendszerei minél méltányosabbak legyenek, minél hatékonyabban működjenek, valamint hogy jobban ösztönözzék a gazdasági növekedést.

Adózás a belső piacon

Az adóakadályok lebontása

A személyi jövedelemadó és a társasági adó megállapítása és beszedése elsősorban a tagállamok felelőssége. Az uniós szabályok értelmében azonban ezek az adónemek nem gátolhatják a mobilitást Európában. Azoknak az uniós polgároknak, akik egy másik EU-országba telepednek át, illetve azoknak az uniós vállalkozásoknak, amelyek más tagországokban fektetnek be, számolniuk kell azzal, hogy két vagy több országban kell adózniuk, nem is szólva az új lakóhely/székhely létesítésével kapcsolatban rájuk háruló bürokratikus terhekről.

Az EU-országok között léteznek ugyan olyan megállapodások, melyek a kettős adóztatás elkerülését célozzák, de ezek hatálya nem feltétlenül terjed ki minden adónemre, illetve minden tagállamközi ügyletre, és ezeket az egyezményeket az illetékesek nem mindig alkalmazzák megfelelően a gyakorlatban. A Bizottság több módon törekszik ezeknek a problémáknak az orvosolására. Ez az összehangolt megoldási javaslatok megfogalmazásától kezdve számos módszert magában foglal, így szükség esetén azt is, hogy a Bizottság jogi útra tereli a dolgot, ha megítélése szerint valamelyik tagállam diszkriminatív, illetve az uniós joggal ellentétes intézkedést hoz.

Az áruk és szolgáltatások egységes adóztatása

Az EU tagállamai által alkotott egységes belső piacon – országhatárokra való tekintet nélkül – szabadon lehet kereskedni az árukkal és szolgáltatásokkal. Az uniós országok – annak érdekében, hogy minél zökkenőmentesebbé tegyék a határokon átívelő kereskedelmet, és hogy elkerüljék a piac torzulását – megállapodtak abban, hogy összehangolják egymás között az áruk és szolgáltatások megadóztatására vonatkozó szabályaikat.

Ennek megfelelően EU-szerte minimumkulcs van érvényben a héa (áfa) és jövedéki adó tekintetében, és az arra vonatkozó tagállami rendelkezések is egységesek, hogy ezeket az adókat hogyan kell alkalmazni. A tagországok kormányai mindazonáltal az EU által megszabott minimumkulcsnál magasabb adómértéket is előírhatnak.

A Bizottság most azon dolgozik, hogy megreformálja az uniós héaszabályokat. A reformok célja, hogy a héarendszer egyszerűbbé váljon, ellenállóbb legyen a csalással és a visszaélésekkel szemben, valamint hatékonyabban célba juttassa az államkasszát megillető adóbevételeket.

Határokon átívelő, méltányos adózás

Adócsalás, adókikerülés

Az egyes tagállamok nemzeti adószabályai nem tehetik lehetővé, hogy a polgárok és a cégek egy másik országban kibújjanak az adófizetés kötelezettsége alól. Tekintettel az adócsalás és az adókikerülés határokon átívelő természetére, alapvetően fontos uniós szinten cselekedni.

Az utóbbi években jelentős előrelépésre került sor. Az EU cselekvési tervetpdf(105 kB) Az előző linken elérhető szöveg fordításai  készített, és számos kezdeményezést indított útnak. Például a tagállamok kiterjedt információcserét folytatnak egymással, és gyorsreagálási mechanizmust léptettek életbe a héacsalás ellen.

Az EU ezenkívül a vállalatok adózására is kiemelt figyelmet fordít. A különböző országok adószabályai közötti eltéréseket kihasználva egyes cégek ún. „agresszív adótervezést” folytatnak az adóterheik minimalizálása érdekében. Ezt megakadályozandó a tagállamok adóhatóságai szorosan együttműködnek és magas szintű információcserét folytatnak egymással.

Az uniós kormányoknak arról is gondoskodniuk kell, hogy társaságiadó-szabályaik áttekinthetők és méltányosak legyenek, és ne ösztönözzék tisztességtelen módon a cégeket arra, hogy a kedvezőbb adózási feltételek miatt áthelyezzék oda székhelyüket más uniós országokból vagy más módon csökkentsék az adóalapot más tagállamokban. Ebből a megfontolásból az EU országai magatartási kódexet írtak alá, melyben kötelezettséget vállalnak arra, hogy nem fognak ilyen típusú adószabályokat bevezetni.

Pénzügyi tranzakciós adó

Tizenegy uniós ország megállapodott abban, hogy kidolgozza a pénzügyi tranzakciós adó közös rendszerét, így biztosítandó, hogy a pénzügyi szektor méltányosan hozzájáruljon a válság felszámolásának költségeihez – annál is inkább, mert a pénzügyi szektor volt a gazdasági visszaesés egyik fő okozója (és mert az adófizetők pénzéből jelentős mértékű pénzügyi támogatásban részesült a válság során).

A tervek szerint számottevő bevétel fog származni ebből az adónemból a pénzügyi tranzakciók nemzetközi mobilitása ellenére.