Navigációs útvonal

Adóügy


Adóügyi kérdésekben a tagállamok kormányai határoznak. Ők döntenek az adóemelésekről és adócsökkentésekről: az EU hatásköre nem terjed ki ezekre a kérdésekre.

Az EU csupán azt ellenőrzi, hogy a tagállamok adószabályai, valamint a (vállalatok nyereségére, a személyi jövedelemre, a megtakarításokra és a tőkenyereségre vonatkozó) nemzeti adókulcsok:

  • összeegyeztethetők-e a munkahelyteremtésre vonatkozó uniós célokkal,
  • nem akadályozzák-e az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgását az EU-n belül,
  • nem biztosítanak-e tisztességtelen versenyelőnyt a belföldi cégeknek más országok vállalkozásaival szemben,
  • nem jelentenek-e hátrányos megkülönböztetést más EU-országok fogyasztóira, munkavállalóira, illetve vállalkozásaira nézve.

Egyes adók, például a hozzáadottérték-adó (héa, Magyarországon az áfa) vagy az üzemanyagra, a dohányra és a szeszesitalokra kivetett jövedéki adók esetében a 28 tagállam egységes minimális adókulcsról állapodott meg, hogy megakadályozzák a verseny torzulását az EU belső piacán.

Uniós szintű döntés adóügyekben csak akkor születhet, ha ahhoz minden tagország egyhangú beleegyezését adja.

Benzinkútnál © Carofoto

Az üzemanyagadóra vonatkozó egységes uniós szabályok azt hivatottak biztosítani, hogy a kereskedelem tisztességes legyen, és ne alakuljon ki káros adóverseny.

Az EU-nak abba sincs beleszólása, hogy az egyes országok mire mennyit költenek. Arról viszont gondoskodniuk kell a tagállamoknak, hogy költségvetésük egyensúlyban legyen, illetve államadósságuk ésszerű korlátok között maradjon.

Ha ugyanis túl sokat költenek és túl sok adósságot halmoznak fel, azzal más tagállamok gazdasági növekedését és az eurózóna stabilitását is veszélybe sodorhatják.

Tisztességes adóverseny az EU országai között

Az EU kiemelt figyelmet fordít a vállalatok adózásával kapcsolatos szabályokra, mert ha valamelyik tagország adóengedményeket biztosít, vagy egyedi adószabályokat alkalmaz, ezáltal esetleg tisztességtelenül „magához csalogatja” más uniós államok vállalkozásait, illetve egyéb módon alááshatja más országok adóügyi helyzetét. Az uniós országok magatartási kódexet fogadtak el, politikai kötelezettséget vállalva arra, hogy nem alkalmaznak ilyen tisztességtelen módszereket.

Az uniós tagállamok hasonló megfontolásból a héa (vagyis az áfa), illetve az üzemanyagokra, a dohányipari termékekre és a szeszesitalokra kivetett jövedéki adó minimális mértékéről is megállapodtak, és európai szintű szabályokat dolgoztak ki és fogadtak el, melyek mindnyájukra nézve kötelezők.

Miért van szükség uniós intézkedésekre a héa terén?

A hozzáadottérték-adó kulcsszerepet játszik abban, hogy az egységes piac megfelelően működjön és az uniós tagországok közötti verseny tisztességes legyen.

Az EU ezért:

  • uniós szintű szabályokat állapított meg a héa kivetésével kapcsolatban,
  • és meghatározta a héa minimális mértékét.

A tagállamoknak így is jelentős mozgásterük marad a nemzeti héakulcsok meghatározására: a hozzáadottérték-adó felső mértékét nem korlátozza az EU. Bár általános szabály, hogy egységes adókulcs vonatkozzon valamennyi áru és szolgáltatás értékesítésére, a tagállamok a termékek/szolgáltatások szűk körére alkalmazhatnak kedvezményes héamértéket, egyes országok pedig átmenetileg mentesülnek a hozzáadottérték-adóra vonatkozó szabályok alól.

Üzemanyag, szeszesital, cigaretta – miért különböznek az árak az egyes országokban?

Ezekre a termékekre közös szabályok vonatkoznak, mert az eltérő mértékű (jövedéki) adók nagyon könnyen torzíthatják a versenyt az uniós országok között: vásárlási lázat válthatnak ki egyes határ menti régiókban, a magasabb adót alkalmazó állam kárára. A szabályok azonban ezen a területen is számottevő mozgásteret hagynak az egyes országoknak, aminek a hátterében a következők okok állnak:

  • kulturális különbségek – ez az egyik oka annak, hogy a tagországok között a sör és a bor, illetve más szeszesitalok árában jelentős különbségek tapasztalhatók,
  • gazdasági különbségek – a kiegyensúlyozott államháztartású országok általában nem vetnek ki magas adót a jövedéki termékekre.

Közös szabályok az energia adóztatására

Az EU egységes adószabályokat rögzített az energiahordozókra is, hogy a tagállamok egységes adóügyi intézkedésekkel tudják ösztönözni az energiahatékonyságot. A szabályok azonban itt is elég rugalmasak, és tekintetbe veszik a nemzeti sajátosságokat.

Házaspár adóbevallási formanyomtatványt tanulmányoz © Imageselect

A jövedelemadóra vonatkozó szabályok kialakítása az egyes tagállamok kormányainak hatáskörébe tartozik.

Közvetlen adók

A személyi jövedelmek adóztatásáról az egyes tagországok maguk döntenek, kivéve azokat az eseteket, amikor az adószabályok és adókulcsok több tagországban érvényes egyéni jogosultságokat érintenek. Az uniós szabályok azt hivatottak biztosítani, hogy a nyugdíjak és nyugdíjjogosultságok áthelyezése, illetve a nyugdíjak adóztatása terén ne hátráltassák problémák az uniós polgárokat abban, hogy más tagállamban munkát vállaljanak.

Az EU a több országot érintő adóelkerülés visszaszorításában is szerepet vállal. A tagállamok kormányai jogos bevételtől esnek el, ha a lakosok nem vallják be a külföldön elhelyezett megtakarításaikból származó kamatjövedelmet.

Az uniós polgárok – nagyobb kamat reményében – bárhol szabadon elhelyezhetik megtakarításaikat, e jogot azonban nem használhatják adóelkerülésre. A legtöbb tagállam megállapodott abban, hogy információt cserélnek egymással a külföldi lakosok megtakarításairól.

Bizonyos tagállamok (pl. Ausztria és Luxemburg) ehelyett forrásadót vetettek ki, és az abból befolyó pénz nagy részét átutalják a számlatulajdonos lakhelye szerinti ország adóhatóságának. Mivel összesített átutalásról van szó, a számlatulajdonosok anonimitása nem sérül, viszont az adó mégis annak az országnak az államháztartásába folyik be, amelyet az megillet.

Az adócsalás és az adóelkerülés megakadályozása

Az EU országai évente több mint ezermilliárd eurónyi költségvetési bevételtől esnek el adócsalás, adókikerülés és a szürkegazdaság tevékenysége következtében. Ez az összes adóbevétel mintegy 20%-ának felel meg. Bár az adócsalás elleni fellépés tagállami hatáskörbe tartozik, az uniós országok összehangolt cselekvésére van szükség, hiszen az adócsalás az esetek nagy részében határokon átívelő tevékenység, és a tagállamok valamelyikében hozott csalásellenes intézkedések negatív következményekkel járhatnak más tagállamokra vagy akár az EU egészére nézve. Az EU cselekvési tervet dolgozott ki az adócsalás és az adóelkerülés elleni küzdelem javítására.

Pénzügyi tranzakciós adó

A pénzügyi szektor, mely a pénzügyi válság egyik fő kiváltó oka volt, az elmúlt néhány évben jelentős kormányzati támogatásban részesült. A pénzügyi tranzakciós adó jó eszköz arra, hogy a pénzvilág szereplői méltányosan és számottevően hozzájáruljanak a válság költségeinek fedezéséhez. Ez az adónem arra is alkalmas lehet, hogy megszüntesse az adóterhek megoszlása terén fennálló és komoly aggodalomra okot adó „méltányossági deficitet”. Tizenegy uniós ország már megtette a kezdeti lépéseket ennek a közös adónemnek a bevezetésére. A széles adóalapnak köszönhetően a szabályokat alkalmazó országok jelentős többletjövedelemre tehetnek majd szert annak ellenére, hogy igen nagy a pénzügyi tranzakciók nemzetközi mobilitása.

Az oldal tetejére

Az oldal tetejére



Kapcsolódó témák

Segítsen tökéletesíteni honlapunkat!

Megtalálta-e a keresett információt?

IgenNem

Milyen információt keresett?

Van-e észrevétele vagy javaslata a honlappal kapcsolatban?