You are here:

Egyetlen, határok nélküli piac

Az EU egységes piacán (más néven: belső piacán) az egyes országok belső piacaihoz hasonlóan biztosított a személyek, az áruk, a tőke és a szolgáltatások szabad mozgása. A kölcsönös elismerés központi szerepet játszik a kereskedelmi akadályok felszámolásában.

Az uniós polgárok az EU bármelyik tagállamában tanulmányokat folytathatnak, letelepedhetnek, vásárolhatnak, munkát vállalhatnak és igénybe vehetik a nyugellátási rendszert. Az egységes piacnak köszönhetően az európai termékek széles skálája áll a rendelkezésükre.

A tagállami határok felszámolása

Az egységes piac kiépítéséhez több száz olyan technikai, jogi és bürokratikus akadályt kellett felszámolni, amely hátráltatta az uniós tagállamok közötti szabad kereskedelmet és szabad mozgást.

Ezek eltűnése nyomán a vállalkozások más tagországokra is kiterjesztették üzleti tevékenységüket. Az így kiéleződő versenynek köszönhetően az árak csökkentek, a választék pedig nőtt:

  • Az európai telefonhívások ára napjainkban a töredéke a tíz évvel ezelőtti áraknak.
  • A légi közlekedésben új útvonalakon közlekedő járatok jelentek meg, és sok repülőjegy ára jelentősen csökkent.
  • A magánszemélyek és a vállalkozások ma már sok esetben megválaszthatják, melyik áram- vagy gázszolgáltatóval kötnek szerződést.

Az EU – számos európai versenyhivatal és szabályozó hatóság munkája segítségével – mindamellett arra is ügyel, hogy a nagyobb szabadság ne ássa alá a tisztességes üzleti gyakorlatot, a megfelelő fogyasztóvédelmet, illetve a környezeti fenntarthatóságot.

Óriási üzleti lehetőség

Az EU területén tevékenykedő európai vállalkozások közel 500 millió fogyasztónak kínálhatják szabadon áruikat és szolgáltatásaikat, ami segít nekik, hogy versenyképesek maradhassanak. Az egységes piac ugyanakkor a külföldi befektetők számára is vonzó lehetőségeket kínál.

A gazdasági integráció recesszió idején is számottevő előnyt jelenthet, mert lehetővé teszi, hogy az uniós országok továbbra is kereskedjenek egymással, ahelyett, hogy protekcionista intézkedésekhez folyamodnának, ami tovább mélyítené a válságot.

A fennmaradó akadályok

Az elért eredmények ellenére sok akadályt kell még felszámolni azokon a területeken, ahol az integráció lassan halad:

  • a tagállami adórendszerek széttagoltsága hátráltatja a piaci integrációt, és akadályozza a piac hatékony működését;
  • a pénzügyi szolgáltatások, az energia és a közlekedés terén még mindig elkülönült tagállami piacokról beszélhetünk;
  • az e-kereskedelem lassabban indul be a tagállamok között, mint az egyes országokon belül, és a szabályok, az előírások és a bevett módszerek között jelentős eltérések vannak;
  • a szolgáltatási ágazat integrációja elmarad az árupiacokétól (noha 2006 óta a vállalatok számos szolgáltatást biztosíthatnak határokon átívelő jelleggel más tagállamokban);
  • egyszerűsíteni kell a szakmai képesítések elismerésére vonatkozó szabályokat, hogy a szakképzett munkavállalók könnyebben helyezkedhessenek el más tagállamokban.

A pénzügyi szolgáltatások piaca különleges eset. Itt az EU arra törekszik, hogy a pénzügyi intézetek felügyeletével, az összetett pénzügyi termékek szabályozásával és a banktőke-követelmények szigorításával erős és biztonságos pénzügyi ágazatot építsen ki, és elkerülje a 2009-es válság esetleges megismétlődését. A bankunió létrehozása számos tagállamban azt eredményezte, hogy nemzeti hatáskörből uniós hatáskörbe kerültek a bankfelügyeleti és szanálási mechanizmusok. Az EU tervei között szerepel az egész Unióra kiterjedő tőkepiaci unió létrehozása is, amely:

  • csökkentené a pénzügyi piacok széttöredezettségét;
  • diverzifikálná a pénzügyi forrásokat;
  • intenzívebbé tenné az uniós tagállamok közötti tőkeáramlást;
  • megkönnyítené a vállalkozások – különösen a kis- és középvállalatok – számára a finanszírozáshoz való hozzáférést.

A külső határok ellenőrzése

Az uniós polgárok útlevél nélkül szabadon utazhatnak a schengeni térségben, amely jelenleg 26 országot foglal magában:

  • valamennyi uniós tagállamot Bulgária, Ciprus, az Egyesült Királyság, Horvátország, Írország és Románia kivételével,
  • továbbá Izlandot, Liechtensteint, Norvégiát és Svájcot.

A schengeni országok megszüntették a határellenőrzést a belső határokon, ugyanakkor viszont megszigorították a külső határok ellenőrzését.

A belső határok nélküli térség biztonságának növelése érdekében a rendőrségi együttműködést is elmélyítették, különös tekintettel a bűnelkövetőek más tagállamok területén történő üldözésére és az országok között mozgó gyanús személyek folyamatos megfigyelésére. A Schengeni Információs Rendszer segítségével a határellenőrző és rendőrségi szervek, valamint a vámhatóságok riasztást adhatnak ki a többi tagállamnak körözött vagy eltűnt személyekkel, illetve lopott járművekkel és okmányokkal kapcsolatban.